Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1978. Január IS. „SOKOLDALÚ EMBERNEK KELL LENNI... Fiatal kommunista a közéletben A közéletiség fogalmát néhány szóval is pontosan meg lehet határozni, nyomban tudjuk mit jelent, ha valakire azt mondják: ízig- vérig közéleti ember. De hogyan, miként lehet eljutni idáig, egyáltalán mit kell tudnia, mihez kell értenie annak, akinek a kisebb- nagyobb közösség ilyen megtisztelő ran• Szemerédi Imre brlgádtársalval megbeszéli a feladatokat. A diópántgyártás gondjai Dunapatajon ORSZÁGSZERTE HIÁNYCIKK FEJLESZTENI, VAGY NEM FEJLESZTENI? Éppen tiz esztendeje, hogy a dunapataji ipari szövetkezet — Bács-Kiskun kisebb szövetkezeteinek egyike — gyártani kezdte az ajtólapok és ablakok fiiggesztésére használt diópántot. Napjainkhoz hasonlóan akkor is hiánycikk volt ez a termék, s itt a saját készítésű nyílászárókhoz kénytelenek voltak berendezkedni a diópánt előállítására, ócskavas áron ósdi masinákat vásároltak, melyeket célgépekké alakítottak át. A második évben, 1969-ben már a kereskedelemnek is szállítottak — volna. Ugyanis akkorra import útján — az övéknél kétszer drágábban — diópánttal töltötték fel az üzleteket. A felhalmozódott készletek a tönk szélére juttatták a szövetgot ad? Részben igazuk van azoknak, akik úgy vélik, ennek egyik elen- gedhetetlen feltétele a kedvező alkat, ami alatt bizonyos társa* dalmi, politikai érzékenységet, az összefüggések gyors felismerését, a/ adott helyzetekre való reagálást. döntési készséget értenek. Am ha mindezek a tulajdonságok kifejlesztésére, gyakorlására nem ud lehetőséget, ulkalmut a kollektíva. mit sem érnek az előbbi erények. A bátorító szavak ereje . A közéletlséggel kapcsolatban minderről Szemerédi Imrével, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának lakatosbrlgád-veze- tőjével beszélgettünk. Feltűnt, hogy életéről, sorsának alakulásáról. pályafutásáról szólva milyen nagy Jelentőséget tulajdonít a munkatársaitól, a kommunistáktól kapott segítésnek, az ösztönző, bátorító szavak erejének. Meg 1» magyarázta, hogy miért: énéi- kül nem érhette volna el mindazt, ami életében eddig történt. Lakatos szakmunkástanulóként 19113-ben került a kecskeméti gyárba. Szakmunkás lett, s azóta az V-os műhelyben dolgozik, Tiz éve vezeti a többszörösen arany- plakettes, héttagú lakatos brigádot, — 1970-től sok minden történt velem — magyarázta a 31 éves fiatalember, — Felvettek a II-es számú pártalapszervezetbe. aztán a gyári pártvezetőség tagja lettem. Sohasem felejtem el, amikor 1973-ben küldöttként részt vettem és felszólaltam a városi pártértekezleten. Talán mondu- nom sem kell, nagyon Izgultam, hiszen ez volt az első alkalom, amikor nagy nyilvánosság előtt elmondtam gondolataimat. Megnyugtatott, önbizalmat adott a légkör, s álmodni sem mertem volna, hogy hozzászólásom után milyen sokan odajöttek hozzám, gratuláltak, biztattak. Azt az érzést nem lehet elfelejteni... Szemerédi Imrét 1975-ben a városi pártbizottság, majd a végrehajtó bizottság tagjává választották meg. Küldöttként részt vett a megyei pártértekezleten és a XI. kongresszuson. Csaknem három év telt el azóta. Bizonyos gyakorlata van mér a közéleti munkában. De vajon hogyan tudja hasznosítani az ismereteit? Szüntelenül fejlődni szakmailag, politikailag — A városi párt-végrehajtőbl- zoltságba emberileg nagyon könnyű volt a beilleszkedésem — folytatta a beszélgetést, — Sokat gondolkoztam azon, kezdetben hogyan tudtam volna megállni a helyemet, ha nem kapom meg azt a nagy segítséget, mit adtak. Éreztem, hogy nagyon sokoldalúnak kell lenni ahhoz, hogy egy- egy témában felelősségteljesen elmondhassam a véleményemet, s a döntésemmel hozzájáruljuk n • A bélapátfalvi Cement- és Mészmű megrendelésére többek között ők gyártják a szalaghlda- kat. (Tóth Sándor felvételei.) testület munkájához. Nehezen ment ez kezdetben. Belekezdtem, s egyszeresük azt éreztem, nem tudom folytatni, elakadok. De egy-egy megtorpanásnál nyomban segítettek, biztattak, s így aztán mindig be tudtam fejezni a gondolataimat. — Tovább kell képeznem magam — határoztam el. s beiratkoztam a gépipari szakközépts- kolábu, amit tavaly végeztem el. — Jelenleg a marxista—leninista esti egyetemre járok, Segítséget viszonozva — Különösen a gazdaságpolitikai témákban érzem magam egyre otthonosabbnak — jegyezte roeg a városi pái't-végrehajtóbl- zottság fiatal tagja, — Negyedéves terv alapján rendszeresen felkeresem a megyeszékhely gyárait, üzemelt, s egy-egy pártba- túrozut végrehajtásáról tájékozó, dom, S mivel a kecskeméti Fémmunkás gazdaságpolitikai célkitűzéseit, a termelés folyamatát, a párthatározatok végrehajtásának eszközeit, módszereit közvetlen közelről Ismerem, így másutt járva vun viszonyítási ulapom, nu*g tudom ítélni a végzett munkát. Félreértés ne essék: sohusem a Fémmunkás eredményeihez viszonyítok, ez ugyanis nem ve- zttne helyes értékítélethez, Mindig a párthatározatokból indulok ki, s ennek alupján tájékozódom. A tapasztalatokról, a jó kezdeményezésekről, ötletekről persze nemcsak a városi párt-végrehaj- tóblzottsüg ülésein adok számot, hanem azokat elmondom a gyárunkban is, hogy hasznosítsuk. Azt hiszem, így viszonozhatom leginkább az.t a sok segítséget, amit kommunista társaimtól, munkatársaimtól kaptam, Gyári pártalapszervezetébcn Szemerédi Imre a tttmegszerveze- ti felelős. Ez a pártmegbízatása. Rendszeres kapcsolatot tart a népfrontblzottsúggal, az. MHSZ- szel, a Vöröskereszttel, a nőbi- z.nltsúggal. — Mindennek hogyan tud eleget tenni? — Mint másnak, nekem is 24 órából áll a map. Helyes, ésszerű időbeosztással nagyon sok minden elvégezhető. A közéleti embernek ezt is meg kell tanulnia. Enél- kül ugyanis nem megy... Tárnál László kezetet. A dunapatajiakkal körülbelül egyidőben Makón, Egerben, és Budapesten is gyártani kezdték a diópántot. Tavalyelőtt mór csak a Fővárosi Vasipari Vállalat készítette ezt a nem, túl nyereséges, s a mennyiségi felfutás szempontjából szűkebb korlátok közé szorított terméket. Ez. u eég tavaly beolvadt az Egyesült Izzóba. A pántgyártást és u putajiak- nál semmivel sem Jobb eszközöket egy tsz-melléküzém vette út, Ziduhulápon, Ezzel osztozik most a huzal diópóntgyártáson a Vasén Vegyesipari Szövetkezet. Du- nnpatajon a B-as és u D-es. ajtó-, Illetve ablakdlópántot, valamint u műanyagtokos ajtókon ulkulmn- zott norvég típust gyártják, az, utóbbit kisebb mennyiségben, A dunapataji diópánt legfőbb vásárlója uz Épületusztuloslparl és Faipari Válllot, Rajta kívül a Vusértnek és a Vldta Nagykereskedelmi Válhatnak szállítanak, Egymillióval kevesebb — Az évek során folyton alakítgattuk a pántgyürtó gépeket — mutatja be az üzemrészt a műszaki vezető, — Mostanára elérkeztünk arra u pontra, ahonnan már csak korszerűsítéssel tudunk előbbre jutni, lí)7H-ru 4,3 millió darab diópántra fogadtunk el megrendelést, de az. Igazság az, hogy reálasan számolva, csuk körülbelül 3,3 millió durab előállításához vannak meg a feltételeink. Az ÉPFA-tól egy Jelentősebb tételt már el sem vállalhattunk. Fejleszteni kellene — de nincs miből, röviden így foglalják ösz- sze a szövetkezet vezetői a diópántgyártás helyzetét, Az elnök elmondja, hogy a múlt évi nyereségből képződött, mintegy 1,2 millió forint fejlesztési alapot az idei termelésnöveléshez elengedhetetlen forgóalap-feltöltés fölemészti. A szövetkezet egyéb tevékenységét is bővíteni kell — ez látszik biztos „lónak" — a nu- gyobb nyereség és u bérfejlesztési lehetőségek érdekében. Ez létérdekük. Szakosodás, áj technológia A dunapataji szövetkezet vezetőinek van elképzelésük a diópántgyártás jövőjéről, Szakosodni a B-as és a 9-es típusokra, s ehhez új, félautomatáéit techno, lóglát vezetni be. Az előkészületeket már megtették Dunapatajon, de 2,1 millió forintra lenne szükségük, hogy u tervezett két présgépet és u kompresszort megvásárolják a papíron már meglevő korszerűbb technológiához, Az új gyártási el- Járáshoz egyhermadával kevesebb munkaerő — húsz ember — kellene, s éves szinten így is egymillióval növelni tudnák a darabszámot, A számítások szerint a kizárólag gépekre fordítandó befektetés 3,0 év alatt térülne meg. A terv megvalósításának két feltétele van. Az egyik: u KER- MI után az Építésügyi Minőségellenőrző Intézetnek is el kellene fogadnia egy módosítást a diópánton, Az új technológiát erre a módosított típusra tudták kidolgozni. A változtatás lényege, hogy a csaprögzítő furatot a páútlevél szélére helyezték ki. Az igénybevételnek — állítják a szövetkezet vezetői — így is megfelel a diópánt. a gyártása viszont gyorsabb lehet. Pénz kellene Nem tu^na-e segíteni a legtekintélyesebb megrendelő, az Épü. letasztalosipari és Faipari Vállalat. amelynek az idén már 15 millió forint értékben szállítanak) pántot és egyéb vasalatot? Szenei. rei Istváit termelési vezérigazgató-helyettest kérdeztük meg: — Sajnos, nem áll módunkban Vállalatunk is olyan fejlesztéseket hajtott végre, amelyek lekötötték az összes pénzeszközeinket. Egyébként a szövetkezettel való kapcsolatunkkal elégedettek vagyunk, s felvetettük egy hosz- szubb távra szóló megállapodás gondolatát. Elképzelhetőnek tart. juk, hogy a dunuputujluk akár 23—30 millió forint értékben készítsenek számunkra évente vusa- lötot, Jó lenne, ha segítséget kap. nánuk vuluhonnét u fejlesztési tervükhöz, A vállalat gondjait Ismerve, el kell fogadnunk a vezérigazgató* helyettes érvelését, Lehetőségként marad még a Búes megyei Kisipari Szövetkeze, lek Szövetségének közös fejlesztési alapja, A KISZÖV-nél csak ezután próbál szerencsét a du- napatuji szövetkezet, most készítik u pályázatot —, talán kissé később a kelleténél. A diópántgyártás tehát jelenleg egy dunántúli tsz-mellékUzem és u dunuputajl Ipari szövetkezet kezében van. Országos Igényeket kell kielégíteniük. Filléres cikk u úlópánt, de nélküle elképzelhe. teilen a lakásépítési program megvalósítása. Ezért tartjuk sürgető gondnak a dunupatajlak megsegítését, Bízunk benne, hogy a KISZÖV, esetleg más felsőbb szervet Is bevonva, támogatja a diópántgyártás ügyét. A. Tóth Sándor ‘JIIJN SIKERES AZ IDÉN A VADÁSZAT 9 A Kunság Vadásztársaság Pctöflszálláson körvadászatut rendezett. A vadásztársaság tagjai ebben a vadászszeznn- ban már kétezer fácánt ejtettek és teljesítették az élő- vad befogási kötelezettségüket is. (MTI fotó, Fehérvá- ry Ferenc felvétele - KS) (REGÉNY) (3.) És akkor én hol fogok aludni? — Nálam, az én szobámban! Bálint egész nap a Zsuzska fogadására készült. Remegő Izgalommal telt el a nap. „Csakugyan ennyire szeretem?" Bálint délután olvasni se tudott, számolta u perceket, mikor lesz már este. Elment a virágboltba, vett hét szál piros rózsát, hazavltte, nézegette, a rózsákat, este beletette papírba és kiment az állomáshoz. Egy téglarakás mögött húzódott meg, nem akart Ismerősökkel találkozni. „Lehetetlen, hogy ne jöjjön I Mindennél biztosabb, hogy Jön!" Egymás után érkeztek be az esti vonatok, hosszú katonai szerelvények Is; özönlött a rengeteg sebesült. Végre bemondta a mikrofon a szamosházl vonatot. Óráknak tűnt. amíg a mozdony kibontakozott a sötétből, és becsoszogott az állomásra. Igyekeztek az utasok, cipelték batyuikat, Bálint háta mögött tartotta a rozsát. Zsuzska biztosan a hátsó kocsiba szállt. Már csak egyesével szállingóztak az utasok — és Zsuzska sehol. Hazament, beletette a rózsákat egy dobozba, és írt hozzá néhány sort: „A rózsa a tied. Ezzel vártalak. Most gyűlölnöm kellene téged, de azt hiszem, soha nem szerettelek még 4gy, mint most,” Elment n postára, feladta a csomagot, ezt holnap reggel már megkapja Zsuzska. Nem kellene felülnie a hajnali vonatra, és elutaznia Szamosházára? „Nemi Bennem Is van konokság! Legyen végei Soha, még levelet se Írok neki többet," „Jó, hogy befejeződött. De még egyszer látnom kellene. Meg kellene csókolnom, és megmondani neki: hogy szeretem." „Nem utazom sehova! írjon őt Talán beteg? Lekéste a vonatot? Vagy félt... szegénykém... Ugye, drága Zsuzskám féltél? Nem kellett volna félned. Hiszen ha te nem akarod, én egy ujjal se nyúltam volnu hozzád!" Bálint úgy gondolta, hogy reggel mégis utazni fog Szamosházára. Szól Béla bácsinak, tanítás nincs, a főigazgató utasítására tegnap befejezettnek tekintették u tanévet, az ünnepélyes tanévzá- róru nem kuptak engedélyt. Béla bácsi dühöngött, de belátta, most nincs mit tenni. Minden meggondolatlan lépés emberek és gyerekek életébe kerülne! Ez már nem önképző- körösdl, ez óletre-hnlálru megyl Meg kell írni a bizonyítványokat, ki kell osztani, és aztán ... Béla bácsi szólt Bálintnak, hogy maradjon, beszélni ukar vele. — Csinálnunk kell valamit — mondta az öreg —. az iskolában most már semmi dolgunk ... Megegyeztek, hogy Bálint holnup este felmegy u lakására. (9.) Bálint felült n Sznmosházn felé Induló vonutru, Ahogy u vonat ment, egyre közeledve a faluhoz, mind Jobban érezte: nem fejeződött be semmi. Szorongó érzésekkel teltek a percek. És ml lesz, ha Zsuzska azt mondju: hagyjon neki békét. Sötét volt, mire a vonul a szamosházl állomásra ért. Bálint megkerülte u paplukot, benézett uz ublu- kon óvatosan, és uztán könnyű szívvel — lesz uml lesz — odalépett uz ajtóhoz, bekopogott. — KI az? — kérdezte belülről valaki. — Járó Bálint. Az ajtó kinyílt. Zsuzsku mamája. — Hát szemtől-szembe láthutom magút! Nem nagy öröm! Sokat hallottam magáról. Sok mindent ... A mama aztán egész este nem mutatkozott. — Hogy kerülsz ide? Mit akarsz te Itt? — kérdezte Zsuzska. A hét' szál rózsa az asztalon volt, egy vázában. „Nem dobta el, vázába tette.” — Ne haragudj, nem akartalak megbántani... meglepődtem, hogy váratlanul megláttalak... Úgy ver a szívem, mint egy fruskáé. — Mit akarok Itt? Semmit! Még egyszer akartaiul« látni, meg arra voltum kíváncsi, ml lett azzal u rózsával, umlt küldtem, amivel vártalak, Csak ennyi... — Rt van. látod! Ne menj még ell — Azt ígérted, hogy bejössz... — Ne menj el, annyi minden történt velem tegnap óta., de ha nem történt volna semmi... akkor se mentem volnu be... Tegnap értesítést kaptam I Berci fegságbu esett, Mtért nem segítesz, ha szeretsz? Olyun Jó, hogy eljöttél, hogy láthatlak.., Hudd lehessek én ezután Is őszinte hozzád. Nem bírtam bemenni... nem tudok ... félek, hogy majd egyszer mindent megbánok. Én úgy akarlak szeretni, hogy sohu semmit ne kelljen megbánnom,,, Bálint nem is látogatott haza a szüleihez, nagyon sokáig beszélgettek Zsuzskával. Hajnalodon, amikor kiment a vonathoz, Reggel korán ért be Szutmárra, úgy gondolta, nem vár estig, felkeresi Béla bácsit most. Az állomáson és az utcákon rengeteg német katona, Szeges dróttal elzárt vagonokban orosz hadifoglyok. Az utcán Is csapatostul vonultak német fegyveresek kísérete mellett. Nem messze az állomáshoz, egy udvarra tódult be a sok hadifogoly. A vályú tele volt vízzel, unnak estek neki, a kísérők puskatussal ütötték az embereket, Idő kellett, míg el bírták verni őket u vályútól. Aztán újra elindultak u foglyok. Bálint ullghogy kiért nz állomásról, Matheldesz Zolival találkozott. Látta u fiút már a vonatnál is, ott ólálkodott, de nem köszönt, elfordult, amikor egymás mellé értek. A fiú előtte ment az utcán. Lehetetlen, hogy észre ne vette volnu őt. A fiú körülnézett, megállt, és anélkül, hogy hátrafordult volna, megvárta, amíg Bálint utolért! Akkor visszafordult az állomás felé, de ezalatt egy összehajtogatott pupírdarubkút csúsztatott Bálint zsebébe. „Igazgató urat letartóztatták az éjszaka, a névsor a németeknél von. Azonnal tessék menekülni,1 minél messzebb a várostólI" Bálint a gyerek után nézett, de ő már eltűnt a házuk közt. A névsor... n névsor... miféle névsor? Meg- vunl Amit Béla bácsi Irt, hogy kikre számíthut- nak ... ekkora ostobaságot! Civil karszalagosokból és kulonákból álló Járőr- csoport tűnt fel nz utca végében. Bálint megfordult, és elindult az állomás felé, de nem ment u pályaudvarig, hanem letért a Szamos töltéséhez, Besötétedett, mire hazaért, Vigyázott, hogy senki ne lássa meg. A szüleihez nem ment. Felzörgette Sándor bátyját, vele beszélt, meg mindent.-- Ehhez mit szól, Sándor bátyám? A szénapadlást találták u legalkalmasabbnak. Átrakták a takarmányt n szénatartóba, Bálint kényelmesen elfért uz üregben, — Csak legalább csináltunk volna vulumlt! A szénapadlásról Bálint csak este Jött kt, amikor már jól besötétedett, és nem láthuttu senki. (10.) Ez a határ itiég sohu ekkora termést nem adott, mint most ősszel. Talán úgy gondoltu u grófi föld: no, még ez egyszer, utoljára... A cséplést elvégezték Időben, de a kukorica, a répa, a krumpli Jó része kint maradt a földeken. Az emberek nem mertek ktmennj u mezőre, de aki nem félt, az hordott annyi mindent haza, amennyit nem szégyellt. .Most még olyan ember Is vermet ásott, akinek máskor dér Jöttéig se volt elég a krumplija. Hát ha még u híd Is állt volna... Ladikkal nehezen boldogultak. (Folytatása következik.)
