Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

IM LJ V E L Ő I) É S IRODALOM MŰV ÉSZET GOÓR IMRE: A festő hangján A színek összessége: szétbontott ragyogás. Ki színhez ér, a ragyogást választja. Ki szín által szól, annak fény a nyelve. Ki ismeri a fény nyelvét, világosság tudója. Ki tudja a világosságot, eljutott a dolgok lényegéhez. Ki a lényeget ismeri, annak az arca tiszta. A színek összessége: szétbontott ragyogás. Földek, erdők, vizeknek ragyogása! Mozdulások, érzelmek, eszmék ragyogása! Tárgyak, némultak, múltak, dolgok, eljövendök! Keserű és felséges ragyogás! Színek feltépett ragyogása! A színek összessége: szétbontott ragyogás. KEK: tenger, végtelenség, hó, hideg ékszer, kristályos gondolat. « ZÖLD: nyugvás, hit ágya, bízó sejtés, napsöpört gyep, tavaszmeleg ígéret. SARGA: kiáltó nyár, vad tombolás, forró öröm, virággal teljes, féktelen-zengő tor, szabadult mozdulat. PIROS: győzelmi ünnep, tömegujjongás, szivrepeső szállás, sohamegnyugvás, áldozat, ÜNNEP, LILA: gyász, megtöretés, erőtlen hullás, halál előtti sajgás, halál utáni böjt, békétlen béke. A színek összessége: szétbontott ragyogás. Mit ember szól. arra a szín a válasz. Mert a színes szó fényekbe öltözik. Mi fénybe öltözött, az immár bizton éled, S ami már megéledt, sugár a lelke annak, S a létekből szőtt szín, az végtelen-sugárzó. Szétbontott ragyogás a színek összessége, 9 Diószegi Balázs rajza. GYURKOVICS TIBOR: Madár A napban úszik egy madár, zöld foltot vet a háta, nem is tudom már pontosan, keselyű vagy csak kánya. A nap látszik a peremén, mint óriás aranytoll, nem tudni, tőle ég a nap, vagy ö fénylik a naptól. Újjászületik a Napjaink A Mikroga/cria ürügyén Az új létesítmények hatósági és műszaki elő* írások szerint valósulnak meg. Aztán az új épületeket elkezdik használni — és az élet átlépi a szabványokat. A Megyei Művelődési Központ főbejáratának lezárt ..mini" téli­kertként használt részében vé­letlenül bukkantam a Mikrogalé- ria második kiállítására. (Unal­mas. de tanulságos játék: szá­moljuk meg. hogy az új középü­letek tervezett főbejárati ajtói közül hány használnató és há­nyat tartanak állandóan zárva.) A dús. szép növényzet között, a falon három nagy méretű fény­kép volt látható, a szemközti ol­dalon a szakma elismert nagyja,' Hemző Károly tűnődő írását oL vasháttam. A megszokottan monstre kiállítások színhelye mellett az eldugott, valóban mikro kiállítás szinte nevetséges­nek tűnt — de a „csak" három kép emlékezetembe vésődött, Ez a kiállításforma valóban sza­kit a Kecskeméten (és más­hol) általában megszokott kiál* lításszabvánnyal. A pontos áítán- dék — a meghökkentésen túl ér­dekelt, Walter Péter, az egyik kiállító válaszolt kérdéseimre, \ Szakmai beszélgetések során alukult, formálódott a gondolat: egyszerű, de az alkotókat szigo­rúságra. önvizsgálatra kényszerítő klállftássoroeat megvalósítása. § az egyszerűség értelme: bárhol, n meglevő mostoha adottságok között Is „megrendezhető" legyen a kiállítás, A szigorúságé: min­den alkotó csak egy képpel szere­pelhet egy kiállításon, a képeket zsürlztetlk, véleményt kérnek el. Ismert szakemberektől, és a véle­ményt a nézők tájékoztatásul be is mutatják. A csak három kép­ből álló mlkroklállnasok soroza­tát vándornltatják a megye mű­velődési házaiban, és évente a Tűnődés és javaslat sorozat képeiből egy „igazi” nagy tói latot rendeznek. Jelenleg a Mikrogalérla harma­dik kiállítását Kecskeméten a Megyei Művelődési Központban, a másodi kat pedig Laki teleken láthatjuk. Az egyes és az éves tárlatok értékelése szakemberek dolga; ebbe nem kon tárkódom. De a Miknogaléria igazi lényégé­re. a módszerként általánosan al­kalmazható alapgondolatra, ta­nulságára kötelességemnek érzem a figyelmet fölhívni. Az indoko­lást töprengő ajánlások teszik fe­leslegessé. A legkülönbözőbb helyen, a minden összefüggés nélkül „ren­dezett" össze-vissza „kiállítások” tömegének legnagyobb átka. hogy a valódi kiállítások értéke is de­valválódik a számtalanszor be­csapott kiállításnézőben. Gondol­junk csak Konecsni György — munkáiban nemzetközi rangú, megyei születésű alkotó — élet­művének lehangoló kecsKeméti fogadtatására; a valóban rendkl. vüíl eseménynek a sok közül egy letudott kiállítássá züllesztésére. KI kell mondunl végre minden álságos hivatkozással szemben: u rossz és felesleges kiállítások so­ra a közművelődés egyik legna­gyobb ukudálya. A Jelentéktelen, rossz tárlatok áradatának viszont csakis a közművelődés Jó ízlése, Igényessége vethet gátat, Az ér­telmes, szellemében összefüggő kiállltássorozat Jelentőséget, ered. igényességét Jól bizonyítja a Haj­dúszoboszlói Művelődési Ház Kis. galériájának története, Azonos törekvésű, de a legkülönoozobb műlajokban dolgozó alkotók, (képző és Iparművészek, fotósok, építészek, népművészek stb.) ré­szére következetesen összefüggő klállltáslehetőséget teremtettek, A klsgulérla — kopott, régi épület egyetlen terme — három év alatt országosan elismert és számon tartott klállítóhelylséggé vált. Bebizonyosodott, hogy a közművelők, alkotó, kereső gon­dolkodása kedvezőtlen körülmé­nyek között is valódi eredmé­nyeket /teremthet. A kiállítási anyag szigorú válogatása — ha ezt a kiállító kapja feladatul — önelemzést igényel. A sok, közép, szerűnél ,is lényegesen rosszabb „egyéni” képzőművészeti tárlat helyett mennyivel hasznosabb volna az alkotó saját véleményét kikényszerítő közös kamarakiál- lítások sora. (Ezekből idővel ta­lán jó egyéni kiállítás anyaga is összegyűlne.) Talán-talán a mun­kát gátló, a ki tudja honnan kez­dődött „alkotói” gyűlölködések görcse ils oldódhatna az ilyen kö­zös rendezvényeken. Befejező javaslatom a kecske­méti Mikrogalériával kapcsolatos. A mlkrokiállítások egy részét meghatározott témakörben, pá­lyázati rendszerben volna cél­szerű megrendezni. A divatos szoclofotók, általánosun artlszti- kus fényképek készítése mellett „használható” témául Javusolom Kecskemét városának belülről kívülállók számára „Ismeretlen" nézőpontból a különböző évsza­kokban történő fényképezését. Az, Ilyen témájú kláUítAaanyag végre tulán egy kvalitásos kecs­keméti kiadvány megjelenését Is elősegítené. Remélem, a kecskeméti Mlkro- gulérlu éves tárlatu Igazolja majd a célszerű elgondolást, Tanulsá­gul azonban már most elkezdhe­tik felnyltogatnl kiállítási életünk háromnegyedében, felében-izlés- telens éggel, tipusszabványokkal- eltorlaszolt ajtóit. Ha a közmű­velők — és alkotók — élni tud­unk u meglevő adottságokkal én lehetőségekkel, Herényi József • Walter Péter: Kecskeméti tor­nyok, A Miskolcon havonta megjele­nő, de országosan terjesztett és Ismert Napjaink című Irodalmi és kulturális lap fejlődése jelen­tős állomásához érkezett: 107B, Ja­nuárjától — pontosabban Január 20-tól — az eddigi tizenkét újság- oldal helyett B 4-es formátum­ban, negyven oldalon jelenik meg, Papp Lajos költő, a lap főszer­kesztője mondju az újjászülető Napjainkról: , — A lap belső elrendezésében, díszítésében, tiprográfiájában a tizenöt éves hagyományokat igye­keztünk megőrizni, természetesen a lap új formájához igazítva. Ez­zel is demonstrálni kívánjuk a folyamatosságot. Az újjászületés tudomásunk szerint hosszú előkészületek ered­ménye. — Valóban, A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága már 1974-ben állást foglalt a lap formátumának megváltoztatása mellett. Az előkészületek már 1972 óta folytak. A szerkesztők szinte a kezdetektől, az 1962-es indulástól gátlónak érezték a szűk újságformátumot. Igényesebb elemző tunulmány, regény-, vagy drámarészlet, sok egyéb fajta,íré* eleve nem kerülhetett a régi for­mátumú lupba, Igen sok értékes írás közléséről kellett ilyen okok miatt lemondanunk, a néhány­szor megpróbált folytatásos köz­lés havi lapban nem volt szeren­csés. 1977. tavaszán a lap fenn­állásának 15. évfordulójára a ta­nács megteremtette a feltétele­ket, s így valósulhat meg a régi terv: u Napjaink a Jövőben negy­ven oldalon jelenik meg. — Milyen lesz a szerkesztés további koncepciója? — Legelőször szeretnénk pó­tolni mindazokat a hiányosságo­kat, mulasztásokat, amelyek u ko­rábbi 12 oldalas korlátokból fa­kadlak. Például szépirodalomban több verset, elbeszélést kívánunk publikálni és helyet biztosítani olyan műfajoknak, amelyek ed­dig kimaradtak. Például drámák­nak, film. és tévéfilm-forgató- könyveknek, esetleg rádiójátékok­nak. Hangsúlyozottan szeretnénk megjelentetni pályakezdőket, el­sőkötetes fiatal íróikat, mert meg­győződésünk, hogy aki a kezdő tehetségeket támogatja, nemcsuk a Jelenre, a jövőre Is épít, Ez egyébként a Napjainknak régi hagyománya, amit a kezdetektől müvei. Ügy érezzük, lehetősé­günk nyílik kiteljesíteni egy szé­lesebb olvasóközönséghez szóló, nyitottabb, több Információt Is adó, a közírás műfajaiban gazda­gabb lap szerkesztési elképzelé­seit, Például egész oldalas hírösz- szeállítást és ugyancsak egész ol­dalas jegyzetösszeállítást kívá­nunk közölni. A kritikai rovat már kialakult műfajai, egy-egy Irodalmi jelenség, vagy író elem­ző vizsgálata mellett meghonosít­juk a rövid könyvméltatást is. Nemcsak a színházi kritika, ha­nem a színházi élet Jelenségei is igényes írásokban és rendszere­sen helyet kapnak majd hasáb­jainkon. Elképzelésünk szerint bővül majd a szűkebb haza hely- történetével és Irodalmi hagyo­mányaival foglalkozó írások kö­re. Összegezve: olyan lappá sze­retnénk formálni a Napjainkat, amely betölti, s egyre jobban be­tölti a szűkebb haza társadalmá­ban való felelős jelenlét, az elkö­telezetten orientáló hivatás fel­adatait. (benedek) HMMJRlMNI BÁRDOS FERENC: Epokit és szerelem gy zimankós téli éj­szakába nyúló uta­zás élménye kap­csán ötlött fel bennem e két fogalom társítása; s egyúttal tanácsfélém Is egy velem utazó fiatal nőnek. Ö, nem a mindenáron ismerked­ni óhajtó férfi türelmetlen igye­kezete hozott össze bennünket, inkább a gyarló nagyapai ügyet­lenségem, Az ünnepek előtt ugyanis az öt pólyás-bölcsis- óvodás leány klsunokám közül az egyik szöszkeség kisérését vállaltam a fővárosba — minden szükséges pesztonlca-ismeret nél­kül. Mentségemre szolgáljon, hogy én még abba a korosztály­ba tartozom, amely Inkább csak szemlélte, mint gyakorolta a gyermekpalántákkal való buzgól- kodá sokat. SzóraI úgy esett, hogy ott a vonatfülkében — legördítve ma­gát a párnás ülésről —, sétára indult a másféléves kisunokám, Előbb a közelebb ülő utasokat kereste fel, aztán — bdtorodra — egyre távolabb vándorolga- tett. Angyali ártatlanságú moso­lyával, huncutkodásaival, a min­den korú és nemű utasoknál osz­tatlan sikert aratott: becézhették, ölbevették, süteménnyel, gyü­mölccsel kinálgatták, Időnként rimaszaladt hozzám, Inni kért a cumisüvegből, aztán vándorolt tovább. A baj akkor kezdődött, amikor a kiest — szegénykém, igen oko­san! —, jelezte, hogy hiba van a pelus körül: Pl-pi-plt Be-be-bel — Hűha, itt a baj! — képedtem el. Méghozzá nagy! Bő három óránk van a Déliig, itt tenni kell valamit! Hozzá is fogtam azonnal az annyiszor látott, de még toka nem végzett „munkához”. A kupé közepe táján az ablak-- nál, vetünk rézsűt, egy fiatal nő is ült. Térdére fektette könyvé­nek olvasásába mélyedre )egyez- getett egy füzetbe. Néha felállt és a párás ablaküveghez szorít­va homlokát, tépelődni látszott, — Közepes termetű, formás, széparcú egészségesnek látszó kislány... a csizmája újdlvatú ráncos, a kosztümjét alig pár napja hozhatta el a szabónőjé­től ... — állapítottam meg feléje tekingetve, ő is kedvező felvételt készít­hetett kettőnkről, mert mind többször pihent rajtunk a tekin­tete barátságosan ás az Igyekeze­temet szemlélve, megértőén Is. Mikor megállapította, hogy a buzgólkodásom semmi reménnyel nem kecsegtet, jóizüt nevetve hozzánk sietett. — Segíthetek? — kérdezte. — Köszönöm, majdcsak meg­birkózom valahogy a „feladat­tal"! — válaszoltam. És ügyet­lenkedtem tovább, — De szívesen csinálnám! — Nem, nemi Elvégzem ma­gam is, kistánykáml Tovább nevetett. Csak úgy csillogtak az egészséges hófehér fogai. — Hol van az már, amikor „kislány” voltamI Már kilencéves lányom vanI — Nocsak! Asszony? Húsz­évesnek sem nézemI — Köszönöm a bőkot, de ép­pen annyi éves koromban men­tem férjhezI Harminc vagyok.., Tessék már hagyni, hadd csi­náljam I Szinte pillanatok alatt rendet varázsolt a ,kicsi körül: háromszögűre hajtotta a tiszta pelust. Agnes-t helyezett közé, kisimítva a kicsi dereka alá csúsztatta, ördöngős ügyességgel ráhúzta a nadrágot, aztán, lefek­tetve, cumit dugott a szájába, párszor megsimogatta a fejecs­kéjét... közben beszélgetett hoz­zá, míg csak el nem aludt. Az­tán, velem szemben, odaült a gyerek lábához, így figyeltük az angyalka szabályos légzését. Közben, halkan ejtett mondat­foszlányokban építgettük spon­tán Jött ismeretségünket, Most bő alkalmam nyílott arra, hogy közelről is megállapíthassam: szép nő... Sötét szeméből ára­dó tekintete, átgondolt, válasz­tékos megjegyzései, észrevételei: átlagon felüli értelmességét Iga­zolták. Szó esett az éppen folyó jubileumi Ady-ünnepségekröl, ennek kapcsán a mai magyar Irodalomról, azldn filmről, szín­házról, politikáról, legtöbbet a pedagógiáról. A beszélgetés egyik szünetében, amint elgondolkozva rámnézett, mintha szomorúságot fedeztem volna fel a tekintetében. — Van valamilyen ború az életében? — kérdeztem. — A mai fiatalok ingerléke­nyebbek: hamar Osszekülönböz- nek, eltépik az együttélés fonalát, aztán éppen olyan gyorsan ki is békütnek. — Nálam más az eset. Törvé­nyesen is elváltam. Már két éve. — Az már komoly. Nehéz volt? — Csaknem belepusztultam, Lefogytam, a magam árnyéka voltam... De már elmúlt, úgy érzem, teljesen kigyógyultam.., A gyerek mindent pótol. — Gondolja? — Igen. Ragaszkodik hozzám, ha elválunk néha, mint most is, görcsösen belémcsimpaszkodlk... — Érthető, Minden vonzódása, szeretete egyedül a magáé. Nem kell megosztania a másikkal. S maga fiatal, egészséges, tele élet­tel, ambícióval, vágyakkal... Ez az egyoldalú szeretet, ha kettős adagban Is, mégiscsak kevés. Nem gondolja? — Nekem ez ad erőt, s úgy ér­zem, elég is, Túl nagy volt a csalódásom. Mikor férjhez men­tem, nagyon hittem, Mindent odaadtam, amit egy nő csak ad­hat, Pedig akkor már — ezt ké­sőbb tudtam meg — ott volt a másik. Mikor rájöttem, nem le­hetett más felüt, A gyerek most minden nekem. Valamilyen állomáson megállt a vonat Megigazítottam az alvó kiest takaróját, aztán másfelé te­reltem a szót, — Látom, tanul — Az ELTÉ-n végzem a pe­dagógiai szakot, Konzultációra megyek éppen, a szakdolgozatom vázlatát mutatom be. — Témája? — Waldapfel József pedagógiai munkássága. — Érdekesnek találja? — Még nem eléggé kitaposott téma. Ahogy elmélyülök benne, mind Jobban érdekel — Kielégíti a tanulás? — Kell a munkámhoz. — Hol dolgozik? — Középiskolai leánykollégi­umban. — Ugyancsak nehéz dolga le­het! Hiszen maga is olyan fiata­los még! — Nehéz is, de előnyös is. Szí­vesen csinálom. A kisgyerek felsírt, megmoz­dult, aztán a jobboldalára for­dult. Mikor bizonyossá vált a nyugodt alvása, tovább érdeklőd­tem. — Tudja már, hogy hol volt a hiba? — A házasságomban? — Igen. — Valami hiányzott, amire ak­kor, fiatalon nem gondoltam, Pe­dig mondták... — Azt mondja: akkor. Ma már tudja, hogy mi kell a tar­tós, a boldog házassághoz? — HogyneI Valamilyen össze­tartó erő, ami nem engedi, hogy elszakadjon, hogy szétváljon két ember. — Gyerek? — A példám mutatja; az ön­magában kevés. — Mi kell még? • — Kölcsönös szerelem, — Az volt! Vagy nem? — Volt, de nála csak az egyik. — Értem .,, Maga szerint mi a másik? — A lelki. — A testi és lelki kapcsolaton kivüt még egy harmadik Is szük­séges. Nem gondolja? — Igen, most már tudom: jó­zan ész Is kell, — Bizony, bizonyt Együtt kell lenni a három komponensnek. Mint az .,. epokltnál, — Epokit. Az micsoda? — Nem ismeri? Az egy ragasz­tó, összetartó anyag. Egybeköt, méghozzá olyan erősen, hogy a két rész az eggyé tapadt felüle­ten egyszerűen szétválaszthatat- lan. — Nagyszerű lehet! — Két tubusból keverhető. Az egyikből egy részt, a másikból két részt kell venni, és úgy egy­bedolgozni. Egyik, külön, hatás­talan, a kettő együtt — a máso­diknál dupla adaggal — adja a szükséges hatófokot. Behelyette­sítsük? — Érdekel! — Az érzelem — mondjuk sze­relemnek — a szív terméke; az agy termékével, az ésszel, ket­tős komponens. Hatásuk csak úgy lesz, ha hozzájuk kapcsoló­dik az egyes komponens: a test, a vér vágya, vonzódása, a szexu­alitás. A három együtt: minden, valamelyik htján: semmi. Érthe­tő? — Hogy mindhárom egybevág­jon, az nehezen képzelhető el. — Hinni kell, hogy minden ember boldogságra születik. Min­den fiatal életében — egyszer legalább! — jelentkezik az Igazi élettárs-komponens hordozó. Köl­csönös megérzés dolga az egész, — Művészet kell hozzá. — Életmüvészet. Amilyen szép, fiatal és vonzó maga, amellett okos és melepszlvű is, meg fog­ja találni az igazi. * * * A Déli pályaudvarra érve el­köszöntünk egymástól, 0 a met­ró felé, én a kicsivel a taxiállo­más Irányába siettem. Mikor a kijárathoz értem, megállva mio utána tekintettem, egy magas fiatalember felé szaporította a lépteit. Aki öt várta, akinek kar­jaiban végleg eltűnt a szemeim elől. Talán éppen az egyik kompo­nens volt?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom