Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

i • mm mm • im». *»Mk t

". T* vi

Lépést tartva- a követelményekkel

A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban a szőlőtermesztés, a borászat, s az ehhez kapcsolódd borkősav üzem adja a csak» nem 700 milliós termelési érték f§ százalékát. A mezőgazda- *ég> nagyüzem területének jelentős része homok, ezért már korábban kialakult a kertészet. Főként a szőlőtermesztésre fordítottak nagy gondot. A korszerűsítés érdekében jelentős erőfeszítéseket tettek, kialakították a Halasi Szőlőtermesztési Rendszert, amelyhez tíz mezőgazdasági szövetkezet csatlakozott. Már több, mint kétezer hektárnyi területen ezzel a technológiával dolgoznak.

• A szőlőtermesztés melléktermékeit dolgozza fel a borkősav üzem. Képünkön az olasz gyártmányú seprőpréselő gép. (Méhest Éva felvétele.)

A gazdaság

1977-ben 83

mázsa hektáronkénti szőlőtermést szűre, telt. Egyes táblákon azonban kimagasló eredmények születtek. Leánykából egy kisebb területen 244 mázsa termett hektáronként,

Saszlából egy negyvenhektáros ültetvény 174 mázsa átlagtermést adott. A balo- tai kerületben száz mázsán felül szüreteltek hektáronként. A partnergazdaságokkal együtt ^mintegy 200 ezer mázsa szőlőt Termelnek, dolgoznak tel.

A gazdaság nagy gondot fordít a további fejlesztésre. Erről beszélgettünk Jónás János íöker- tésszel.

— Az V. ötéves tervidőszak alatt 400 hektárnyi szőlő és százhektárnyi kajszi telepítését terveztük. 1977-ben százhektárnyi szőlőt és ugyanennyi kajszit ültettünk. A következő esztendőkben tartjuk a tempót. Minden évben 100—100 hektárnyi új szőlőültetvényt létesítünk,

A telepítésekhez szükséges szaporítóanyag rendelkezésükre áll. A Hosszúhegy!, a Villányi és a Badacsonyi Állami Gazdasággal megkötötték a szerződést. Ezekből az üzemekből kapják a vesz. szőkét. v

— A fajták kiválasztásánál figyelembe vesszük a piaci Igényeket, Mintegy 150 hektárnyi, vörösbort adó ültetvényt létesítünk. Vannak mór fagytürő hibridek, Ilyen a Kunbarát és a Kunleány, A termelés biztonságára való törekvés fontos célunk. Állandósítani akarjuk a száz mázsu feletti hektáronkénti- átlagot, Nüveljük a korai fajtáik arányát.

Az egyik nagy gondunk a mun. kaeróhiány. Számolnunk kell uz- z«al, hogy a következő években tovább csökken a dolgozók létszáma, Ezért a gépesítést gyorsítani kell, 1975-ben még nyolcszáz kézi munkaórát fordítottunk egyhektárnyi szőlő megművelésére. 1980-ban már csak ennek felét •Kéretnénk, Jelenleg 540 óra az átlag.

Sokat tettek már eddig Is a munkafolyamatok gépesítése érdekében, Kialakítottak egy géptort, amely az ültetvények létesítésénél a fizikai munkát Jelentő- sen csökkentette, Fóliatukarással

megoldották, hogy három évig nincs szükség gyomirtásra. Elérték, hogy egy erőgép csaknem 300 hektárnyi ültetvény megművelésére képes. A kézi szüretnél hasznosítják az IFA terepjáró gépkocsikat. Az idén nyolc ilyen önrakodó gépkocsi — 130 konténer felhasználásával — csaknem ötven traktort helyettesített.

— 1980-ra teljesen gépesíteni szeretnénk a szüretet is. A jelenlegi négy kombájn mellé újabbakat vásárolunk. Addigra befejezzük a régebbi ültetvényeink teljes korszerűsítését, magusmüvelésre való átállítását — hangoztatja a főkertész.

A szőlőtermesztés fejlesztése, a teljes Képesítés megvalósítása új helyzetet teremt. A gazdaságban nem lesz többé munkacsúcs a szüret. A KISZ-tábor diákjait a gyUmölcsszedésben lehel foglalkoztatni, Erre már most kell készülni, hiszen több év kell az ültetvények korszerűsítéséhez, újabbak létrehozásához, A VI, ötéves terv időszakában nagyobb gondot fordítanak erre Is,

— Természetesen a kiöregedő ültetvények pótlásáról Is gondoskodnunk kell — teszi hozzá Jónás János. — 1981-ben már újabb száz hektár szőlőt telepítünk,

A kertészeti ágazatok fejlesztése alapos felkészülést, összehangolt munkát kíván, Lépést kell tartani a kor követelményeivel, az Igények növekedésével. Export- kouileaettségeink is egyre nőnek, mind magasabb a minőségi követelmény. A gazdaság főkertésze elmondja még, hogy több kiváló szakemberre van szükség. Ennek érdekében a gazdaság folyamatosan szervezi a vezetők továbbképzését és a szakmunkás tanfolyamokat.

K. 8.

Lehet negyvenmillióval több?

• Cl benzinkút építését kezdték meg az EPSZER dolgozói az E—• 5-ös főútvonal mellett.

Sánta Dezső kubikos szocialista

brigádvezető nyugtalanul topor. gott az ÉPSZER Vállalat portáján. Amint megpillantotta Zúna Tibort, azonnal elébe toppant.

— Főmérnök elvtárs! Ajánlanék egy jó kubikost, felvennék-e a céghez?

— Attól függ, beveszi-e a brigád.

— Tudja, hogy mi nem veszünk közénk akárkit. Ez meg dolgos, szorgalmas ember.

—• Ha maguk ajánlják, fel van véve — mosolyodon el a főmérnök. — Menjenek a munkaügyire, mindjárt oda szólok. Látja, — fordult felém —, növekszik a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat ázsiója. Már nemcsak a megrendelők, a dolgozók is kezdik becsülni cégünket.

— Egyébként, hogy Is van az a negyvenmillió forintos plusz-vállalás? — kaptam szaván Zlma TI. bort. — Az igazgatót napok óta nem tudom megtalálni, állandóan u munkahelyéket járja, vagy tárgyal Azt mondta az Imént Is, amikor elrohant mellettem, hogy majd a főmérnök tájékoztat.

— Az egész vállalatvezetőség így van már hetek óta — szabadkozik Zlma Tibor. — Tárgyalunk a megrendelőkkel, készítjük elő a jövő évi tervet, s ha csak egy kis Időnk van, máris megyünk a munkahelyekre, hogy minden akadályt elhárítsunk vállalásunk teljesítése elől. Nekem Is csak rövid perceim vannak, a kecskeméti új sportcsarnok ügyében megyek megbeszélésre.

— Akkor csak röviden válaszoljon kérdéseimre.

— Hát jó, csak távirati stílusban. 1970-ban az ÉPSZER Vállalat 332 millió forintos termelési eredményt ért el, 1977-re pedig 3G0 milliós tervet irányoztunk elő.

A februári szocialista brigádvezetői tanácskozáson azonban olyan hangulat alakult ki, hogy már húszmillióval többet céloztunk meg. Ám amikor a csepeli munkások a Nagy Októberi Szocialista

Forradalom 60. évfordulója tiszteletére munkaversenyt hirdettek, a mi brigádjaink ismét megtetézték vállalásaikat. Az ÉPSZER vezetősége ekkor már reálisnak találta a 400 millió forintos terv teljesítését is. Megtárgyalta ezt a vállalati párttaggyűlés és a szak- szervezeti bizottság is, és el is fogadta. Nos, hát, november végére teljesítettük eredeti éves előirányzatunkat.

A magunk részéről azzal igyekeztünk mindezt előmozdítani, hogy az éves terven belül negyedéves operatív terveket is készítünk. A végleges terveket negyedévvel korábban előzetes tervek előzik meg/ ami lehetőséget nyújt az építésvezetőségeknek és a különböző részlegeknek a munkák időbeni ütemezésére. Más titkunk nincs — búcsúzott a főmérnök,

{Sesenczi Mihály szb-titkár irodájában jegyzőkönyvek, brigádfelajánlások sorakoznak az asztalon. A Tatár sori lakatosüzem félmillió forintos terv-túlteljesítést vállalt. A Május 1. tetőfedő szocialista brigád 15 százalék teljesítménynövelésre tett felajánlást.

A Rózsa Sándor 'kőművesbrigád vállalása minőségre, mennyiségre, egy főre jutó termelésre, társadalmi munkára vonatkozott, és így tovább... Azután jó néhány pályázat: a vállalat legjobb művezetője, kiváló ifjú technikus, kiváló közgazdász, kiváló ifjú mérnök címre.

— A brigádok felajánlásai és az egyéni vállalások egyaránt nagy eredmények elérésére nyújtottak lehetőséget — mondotta Besenczl Mihály.

— A szakszervezet eredményesebb munkáját ml segítette elő?

— Valóban, azelőtt la gazdái voltunk a munkaversenynek és tettünk erőfeszítéseket a siker érdekében. Az idén azonban a bizalmiak jog- és hatáskörének megnövekedése számomra Is meglepő eredményeket hozott. Tekintélyük ugyanis a dolgozók körében szinte ugrásszerűen emelkedett. Azáltal, hogy beleszólhatnak a bérezésbe, a premizálásba, a szavuknak Is nagyobb súlyt ad,

Ez azután ösztönzést adott a legjobb munkásoknak a még jobb teljesítményre. Az addig gyengébben dolgozókat Is csábította a vastagabb boríték, Ily módon vált mindenütt ütemesebbé a munka, a vállalat gazdasági és műszaki vezetői számára pedig könnyebbé a termelés megszervezése.

Természetesen egyéb tényezők Is közrejátszottak, A szakszervezeti bizottság például rendszeresebben számoltatta be a közép* szintű munkahelyi vezetőket, ami lényegesen növelte azok felelősségérzetét, Ugyanakkor ml, a párt vezetőséginek adtunk számot munkákról.

A párt szerepéről azonban már

Mészáros Gyula alapszervi titkár informált.

— Itt van az V. ötéves tervre

szóló cselekvési programunk — mondotta. — Huszonnégy pontja közül valamennyinek végrehajtása fontos. Ilyen a többi között a munkahelyek koncentrálása, a párttagok példamutatása, a létszámgazdálkodás. a munkakörülmények, a szociális ellátottság javítása. A pártszervezet által választott háromtagú bizottság havonta Vizsgálja, mi, hogyan valósul meg a cselekvési programból. Legutóbb november végén hallgatta meg jelentésüket a pártve- zelőség. Megállapították, hogy a program végrehajtása rendben halad, s az ötéves terven belül az idei esztendő kiemelkedő ered. menyeket ígér.

— Mindehhez még annyit kívánok hozzátenni — mondotta—, hogy pártszervezetünk tagságának politikai aktivitása lényegesen növekedett, s csak fokozódott az után a taggyűlés után, amely jóváhagyta a jubileumi munkaver- seny célkitűzéseit, az Idei 400 millió forintos termelési programot,

Távozóban még egyszer találkoztam a főmérnökkel. Éppen Jegyzetfüzetét lapozgatta, amelyben — mint megtudtam — az Idei feladatok voltaik havi bontásban feljegyezve. Rengeteg karikát láttam a sorok elé rajzolva.

— Ezek a körök a már elvégzett munkát, meg a befejezett létesítményeket Jelzik — magya. rázta. — Már csak néhány karl- káznlvaló van hátra. Jó évet zárunk, de a jövő esztendőit még jobb eredményekkel kívánjuk befejezni. 1978-ban ugyanis 450 millió forintos tervet akarunk teljesíteni a vállalati ötéves tervben előirányzott 381 mllUó helyett.

— Vagyis evés közben jön meg az étvágy — jegyeztem meg. — Nem lesz könnyű!

— Nálunk most az a jelszó, hogy ha az ember csak ugyanúgy dolgozik, mint eddig — az kevés!

Nagy Ott«

• Már a belső szerelést munkákat végzik a SIS személyek kecskeméti szakközépiskolás kollégiumban, amelybe IBIS. szeptember 1-én beköt- tűzhetnek a diákok. (Tóth Sándor felvételei.)

[fflgg5aSS»SS^t»KfrK<-X*frSaffl8B««jgHiSMSis^

(27.) — Majd eljön annak is az ideje. Persze csak akkor, ha nem zürgetjük. József Attila Is azt mondta, hogy várhattam volna még tíz évet... — mondta a lány.

— Azért, az egy kicsit sok. Nem gondolod? — s mindketten jófzűt nevettek ezen...

Gergely összecsukta a könyvet. Megjöttek a fiúk. Egyszerre jött mindenki és bukás nem volt. Az öröm leírhatatlan. Énekeltek, fü- työrésztek, csomagoltak. Igaz, Pl- zzátyel csak kettest kapott, de ebből nem csinált ügyet.

— Proletár jeles! — szellemes- kedett a fiú és már hozta be a bőröndöt. Délután utazik. ,

— Te mikor indulsz? — kérdezte Bandi Gergelyt.

— Holnap, vagy holnapután.

— Ja! Értem — hangsúlyozta jelentőségteljesen Miska, mint aki tudja, miről van szó, bár a választ nem neki mondta Gergely.-r Mit értesz? — nézett rá Miskára Bandi, de Csutor csak bazsalygott fogatlan szájával.

— Mindent értek! — mondta végül Miska.

Fél kettő után Gergely már ott ült a tejivóval szemben, a kis parkban. Semmit nem tudott csinálni, még gondolkozni sem. Ügy érezte, mintha egy méhcsalád költözött volna a fejébe.

Tíz perccel múlt kettő, amikor Ildi búzavirágkék ruhában megjelent. A ruha apró piros és fehér virágokkal, fehér gallérral kifejezetten jól állt a lánynak. Gergely — amint Ildi közeledett felé — egy darabig nem Is hitte, hogy ez a lány hozzá jön, meg is csókolja, sőt szereti.

— Na, mi van? — ült mellé Ildi és megcsókolta. Gergely szomorú arcot akart vágni, hogy megijessze a lányt.

— Nagy baj van! — mondta fátyolos hangon, de nem bírta tovább, kitört belőle a nevetés, az öröm, a boldogság.

— Hová menjünk? — kérdezte Ildi, aki őszintén együtt örült a fiúval.

— Valami jó hűvös helyre, ahol csak ketten vagyunk. Az lenne jó, egy kicsit lezserkedni.

— Tudod, hogy olyan hely nincs. Hacsak nem megyünk haza. Hozzánk.- — Nagyon jó ötlet! — kiáltott Gergely, s azonnal fel is ugrott.

Ujjalkat összekulcsolva elindultak.

Ildiék utcájában nem voltak fák. A perzselő hőségben még a fűszálak sem moccantak, senki nem volt kint. Amikor a kapuhoz értek, Ildi keresgélt a táskájában.

— Mit keresel?

— Hát a kapukulcsot!

— Csöngessünk be!

— Kinek? Apu dolgozik — válaszolta Ildi és kiemelte a kulcsot a táskából. Gergely egy pillanatra körülnézett, nem látja-e valaki, hogy ő most íme bemegy a lányhoz, noha annak az apja nincs otthon. Persze most nem Jutott eszébe, hogy ez nem először fordul elő.

— És mit szólnak majd a szomszédok? — kérdezte Gergely, amikor már bent voltak a hűvös udvarban.

— Semmit. Apu már régen tudja, hogy szoktál itt lenni olyankor is, ha 6 dolgozik. * A szomszédok pedig nem érdekelnek. Becstelen, ki rosszra gondol — és a lány megcsókolta a fiút a keskeny kis betonjárdán. Gergelynek csak most tűnt fel, hogy milyen szép, gondozott az udvar: különféle színű rózsák nyíltak, nyírfa, ezüstfenyő és egy hatalmas szelídgesztenye árnyéka takarta be az udvart.

A konyha asztalán még ott volt a tányér, a lábas, amiből az öreg megebédelt.

— Mikor lesz a felvételi? — kérdezte Gergely és Ildit nézte, amint* az asztalról lepakolt.

— Nem tudom, még nem írtak semmit. Olyan jó lenne, ha felvennének. Igaz? — állt meg a lány Gergely előtt.

— Hát biztos, hogy felvesznek. Aztán majd lesz az évfolyamon egy jóképű srác, egymás mellett ültök én pedig mehetek zabot hegyezni! — szomorodott el Gergely, de maga sem tudta, honnan jött ez a gondolata. Talán onnan, hogy a pádon ülve túlságosan szépnek, csinosnak látta a lányt, s tudat alatti önmagát nem sokra értékelte. Nem annyira, hogy méltó lehessen egy ilyen lányhoz.

— Honnan veszel ilyeneket? Ide figyelj, fiút Én Is mondhatnám neked, hogy hátha jövőre melléd ül az évfolyamon a legszebb lány és én mehetek zabot hegyezni!

— Olyan lény nincs. Nemhogy az évfolyamon, de a városban, az országban sem.

— Hát olyan fiú sincs. Maradjunk ebben. Tudod, hogy én nagyon szeretlek, csakis téged. Most és mindig — ölelte át a lány Gergelyt, aztán hirtelen megcsókolta.

— Tudod mit? Menj be a szobába, amíg Itt rendet csinálok. Főzzek egy kávét?

— Az nagyon Jó lesz, mert azonnal elalszom.

Gergely az ismerős, tiszta szobában hanyatt feküdt a heverőn, s hallgatta az öreg falióra ketyegését. Éppen hármat ütött és a hang sokáig zengett, bongott a szobában.

Ildi behozta a kávét.

— Ez gyorsan menti

— Kész volt már, csak melegíteni kellett.

Szótlanul, néha egymásra nézve szürcsölték a forró feketét, majd a parányi csészéket az asztalra tették. Ildi odalépett az ablakhoz, hogy föltegye a napellenző függönyt, mert a nap arra haladt, s nemsokára besütött volna. Amint az ablakhoz lépett, a ruháján teljesen át lehetett látni.

— Segítsek? — lépett oda Gergely és hátulról átölelte a lányt. Ildi gyorsan megfordult és magához szorította a fiút, aki — mint korábban is — res- tellte gerjedelmét, amit nyilván Ildi is érzett, amint szorosan átfogva egymást csókolóztak. Gergely keze a kék ruhán hátul a zippzárhoz tévedt, le akarta húzni.

— Várj! — szólt halkan Ildi, s gyengéd mozdulattal kibontotta magát a fiú karjaiból.

— Föltesszük a függönyöket!

Gergely is segített, de mire elkészült vele, Ildi már nem volt a szobában. Néhány perc múlva pongyolában jött be, amelyet egy öv fogott össze. A lefüggönyözött, kellemesen hűvös szobában, amikor egymás felfedezésére indultak, Gergely úgy érezte, hogy kudarcot fog vallani. A pongyola hamar szétnyílt s a fiú finoman csúsztatta kezét a lány hűvös, sima bőrén. Ildi parányi sóhajokkal kísérte a mozdulatokat, csak akkor futott végig enyhe rángás a testén, amikor Gergely megcsókolta a mellét.

— Milyen gyönyörű vagy. Milyen csodálatos! — súgta Gergely, bár csukott szemmel ölelte a lányt.

— Neked vagyok szép, csak neked! — mondta Ildi és Gergely inge alá nyúlva simogatta a fiú izmos, kemény testét.

Gergely egy pillanatra kinyitotta a szemét, s látta a lány átszellemült arcát, picit nyitott száját. Valami nagyon szépet, nagyon fontosat szeretett volna mondani a lánynak, de semmi ilyen nem jutott eszébe.

— Nagyon szeretlek. Köszönöm, hegy vagy, hogy nekem vagy. Drága Ildikóm, csodálatos kis bogaram.

Érezte, hogy szürkék, üresek ezek a szavak. Már mondta ezeket, ha nem is így együtt, ha nem is ilyen hangsúllyal. Most mást. különöset szeretet volna. A keze a lány bársonyosan pulha. forró hasát simogatta, aztán elérte a dús szőrzetet. Ildi sóhajtott, testét megfeszítve szorosan a fiúhoz tapadt. Gergely érezte a forró, sikamlós völgyet. Ildi összerezzent.

— Ne, ne! — súgta erőtlenül a lány és combját kissé széjjelebb nyitotta.

Gergelynek nem volt még dolga nővel. Nem tudta, hogy most mit tegyen. Mellettük volt a heverő, s szemüket ki sem nyitva egymás mellé feküdtek. Ruha már egyikőjükön sem volt. S amikor Ildi a fiú fülébe súgta, hogy gyere., s combjait szétnyitva magára húzta a fiút, Gergely ösztöneire bízta magát. Egy mozdulat után már érezte a forróságot, ugyanakkor — éppen úgy, mint álmában — már nem bírta megállítani az ágyékában megindult folyamatot.

(Folytatása következik.)