Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-27 / 23. szám
1 9 PETŐFI NÉPE • 1978. január 27. Naponta bizonyítanak A Kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgáltató Szövetkezetről alighanem köztudott, hogy a megyei tanács — egyetértésben a KISZÖV-vel — építőipari szolgáltatást ellátó, s egyben e tevékenységet szervező-egyeztető megyei bázisszervezetté jelölte ki. E feladatkörök ellátása a múlt évben bőségesen diktálta a tennivalót a szövetkezet vezetőinek és dolgozóinak. Épp így, vagy méginkább vonatkozik ez a szövetkezet huszonegy tagú pártalapszervezetére, amely a napokban megtartott taggyűlésén tapasztalatokban bővelkedő esztendő számvetését végezte el. Ám tegyük hozzá nyomban: a Haág Tibor párttitkár által előterjesztett vezetőségi beszámoló nem szűkölködött az eredményekben, mint ahogyan nem nélkülözte a további még eredményesebb politikai munka szempontjából oly fontos önkritikus-kritikus megállapításokat 6em. Elégedettség nélkül Az alapszervezet vezetősége és tagsága között mind az elvégzett munka, mind a további feladatok szempontjából tökéletes az összhang, az egyetértés. Igen jól tanúsította ezt a beszámoló feletti vita. A felszólalók ugyanis csak megerősítették a vezetőséget abban, hogy az eddiginél jobb munkamegosztással hatékonyabbá tehető a szervezeti élet, s hogy a taggyűlések tervszerű megtartása nagyon is lényeges a párt- szervezet politikai irányító és ellenőrző szerepe még maradéktalanabb betöltésében. Ugyanígy visszaigazolta a vita a vezetőségnek a céltudatosabb pártépítést előirányzó törekvését. Hiszen a szövetkezet — a beszámolóban is messzemenően elismert — 26 szocialista brigádja sok olyan példaadó dolgozót tömörít, akikre nemcsak érdemes, de kötelesség is odafigyelni. iasonlóan vélekedtek a felszólalók a beszámolónak a pártoktatásban történt lemaradás mihamarabbi pótlását, a politikai vitakörök létrehozását, s a gyakori pártnapokat szorgalmazó megállapítására. A pártoktatást illető észrevételhez hozzátették azonban: az elmaradt néhány foglalkozást feltétlenül megtartják a közeljövőben. múlt év“ utolsó negyedében előállt szolgáltatási feladatok, közöttük a jégverés okozta ablaktörések helyrehozatala azonban nem tűrtek halasztást. Mert társadalompolitikai tennivalónak fogták fel, munkaidőn túl is végezték az üvegezést A fentiek előrebocsátása is jelzi, hogy a pártalapszervezet közösségétől távol áll az elégedettség Ez annál is tiszteletreméltóbb, mert a politikai munka feltételei — nem utolsósorban a szövetkezet részlegeinek szétszórtsága miatt — nem éppen könnyűek. Minthogy a Kecskeméti ÉP- SZISZ múlt évi szolgáltatási, gazdasági eredményeiben nem kicsi a része a pártalapszervezet és a gazdasági vezetés közötti jó összhangnak, érdemes az elvégzett munka legalább néhány beszédes mutatóját is felemlíteni a taggyűlési beszámolóban elhangzottak alapján. Sok kicsi sokra megy... Kezdjük a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokkal, amelyek elvégzésével a tervezettet meghaladóan, 4,9 millió forint árbevételhez jutott a szövetkezet. Az iménti összegből 3,5 milliót képviselt az építőipari szolgáltatás. Megkülönböztetett fontosságot tulajdonított a szövetkezet a lakáskarbantartó szolgáltatásnak. E feladat ellátására tavaly létrehozott önálló karbantartó egység mintegy 200 lakás teljes felújítását végezte el, ami 1,2 millió forint értékű munkát jelentett. Ugyancsak tiszteletre méltó volt a Széchenyivárosban — a házgyári házak öt garázsában — létrehozott barkács- és szolgáltató egység tevékenysége. Az itt dolgozók a lakosság 1200 megrendelésének tettek eleget. Olyan feladatokat végeztek el, mint például a falfúrás, tiplizés stb.; a vállalt munkák értékátlaga 45 forint volt. S ezekből a kis tételekből összesen félmillió forint értékű szolgáltatással álltak a lakosság rendelkezésére. Korántsem a teljesség igényével, a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokról az is említést érdemel, hogy több mint húsz szakmában — a gáz- és villanyszerelési munkától, faipari javításoktól a szűcs szakmáig bezárólag — 3,2 millió forint értékű munkát végeztek el. S akkor még nem történt említés arról az ugyancsak jelentős tevékenységről, amelyet a szövetkezet az oktatási és egészségügyi' J Intézményekkel, vagy éppen a megyeszékhely tanácsával, kötött szocialista szérződés alapján ellátott. Csupán a város bölcsődéiben, óvodáiban, iskoláiban elvégzett felújítások értéke meghaladta a 7,6 millió forintot. S hogy milyen szervezettséggel és minőségben végezték a munkát a szövetkezet dolgozói, arra talán elegendő csupán a Jókai általános iskola — annak idején lapunkban is elismeréssel hírül adott — fűtéskorszerűsítését említeni. Érzik munkájuk jelentőségét Nem volt véletlen Fekete Józsefnek, a szövetkezet nyugdíjas elnökének a vitában elhangzott felszólalása: — Csak azt fájlalom, hogy ezekben az eredményekben már nem voltam részes, bár hallani is nagyon jólesett. Boldog voltam a kívülállók, szövetkezetünk szolgáltatásait igénybe vevők véleményének hallatán is. Ezek szinte előre jelezték mindazt, amit a mai taggyűlésünk számba vehetett... Hiszem, hogy jó úton jár a szövetkezet. Olyan úton, amelyen — mert naponta bizonyítani kell — nincs, nem lehet megállás. — Józsi bácsi számításon kívül hagyta, hogy vetés nélkül nincs aratás. Márpedig a tavalyi eredmények is annak a vetésnek az érlelődését jelentik, amelyet egészsége teljében^ elnökként irányított. Végül is sokan vagyunk itt, akik tanítványainak számítunk — jegyezte meg Nusszer Elemér, az új elnök. * Hadd fejezzük be az Épület- karbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet pártszervezetének beszámoló taggyűlésén szerzett tapasztalatainkat azzal, hogy a kommunisták csakúgy, mint a szövetkezet dolgozóinak közössége érzi és érti mindennapi munkájának nagy jelentőségét. Jól tudják ugyanis, hogy gyors iramban épül a város, sokasodnak a lakások, fontos érdek fűződik a karbantartó és egyéb szolgáltatásokhoz. Ezért kutatják a fejlesztés további lehetőségeit; ezért törekszenek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére oly szép sikereket hozott munkaverseny folytatására, fejlesztésére. És természetesen jól tudják azt is, hogy a maguk elé tűzött évi 40 ezer forint bérszínvonalat elérni csak a növekvő követelményeknek eleget téve lehet. Perny Irén AZ ÖNÁLLÓSÁG RANGOT AD Korszerű üzemben készül az ágynemű Dunavecsének nemcsak javára, díszére is válik legújabb üzeme. A múlt év tavaszán épült fel a Pamutnyomóipari Vállalat ágyneművarró részlege a nagyközségben. Akkor még — a hét évvel korábban kialakított varrodával együtt — a vállalat Textilfestő Gyárának telepe volt. Ma viszont: önálló gyár. Érdekeltségét, vezetőinek hatáskörét január 1-től ugvanis sajátos, nagyrészt kapun belül megoldandó feladataihoz igazították. • Egyszerre hét gomblyukat varr a takaróhuzatra az automata géppel Kis Mária. A gyár most is csak alig háromszáz embert foglalkoztat, fejlesztése ez évben is folytatódik, méretei azonban később sem haladják meg a ,.középüzem”-nek nevezettet. Munkája, a PANYO- VA kelméinek konfekcionálása, egyedivé avatja a vállalaton belül. Azonnal felhasználhatóan, valódi készáruként kerülnek ki ebből az üzemből, a vállalat termékei. Megéri foglalkozni ezzel a tevékenységgel, ezért is jött létre annak ideién Dunavecsén a konyharuhákat és zsebkendőket szegő kicsi telep. A növekvő gazdaságosság volt az indoka az új üzem építésének is. Az itt készült pamut ágyneműknek biztos nyugat-európai piacúk van.. A garnitúrák 90 százaléka készül természetes alapanyagból, s ez kivétel nélkül tőkés exportra kerül. A vállalat fejlesztési koncepciójának ma már egyre fontosabb része, hogy kelméinek minél .nagyobb hányadát dolgozza fel készáruvá. Az ágynemű erre alkalmas termék: nagy mennyiségű anyag mellett jelentős pluszmunkát is „tartalmaz". Gyártása azonban nem könnyű. Ennek gondjairól beszélt Náral Zsuzsa, a gyár főtechnológusa és Fillöpné Martikán Margit termelési vezető. Mindketten az ősszel kezdték meg a munkát Dunave- csén, s abban is hasonlatosak egymáshoz, hogy hosszú évek alatt Bzerzett textilipari tapasztalataikat hasznosítják ebben a mindenki számára új munkában. Tőlük tudtuk meg, hogy az országban sokhelyütt készül ugyan ágynemű, mégsincs kialakult-technológiája a termelésnek.-Dunavecsén egy éve kezdték el az ágyneművarrást. „komolyan” azonban csak jó féléve, az üzem elkészülte óta foglalkoznak vele. A konyharuhák és abroszok szedésére sem kimondottan alkalmas, szűkös műhelyekben nem tudták megvalósítani a szervezett gyártást. Ennek első feltétele a tágas üzemcsarnok volt, ahol végre elférnek a hatalmas szabászasztalok, az „önjáró” anyagterítő és vágógépek. Van helyük a terjedelmes munkadaraboknak, sorbaállíthatok az automata célgépek. Egyszóval, ahol korszerűen szervezett, termelékeny munka folyhat. Ma még nem mondhatják el, hogy megoldották a feladatokat. Idén az ágyneművarróknak mintegy 6 millió négyzetméter anyagot kell feldolgozniuk, gyakorlatuk azonban csak pár hónapos. A veszteségidőket az anyagmozgatásra, rendezésre fordított perceket kell csökkenteni. Ezért egységesítették a fazonokat, megszabták például, hogy egy adott méreten hány gomb legyen az ágyneműkön. Így kevesebb módosítással. hamarabb térhetnek át egyik szériáról a másikra, A gépek kisegítő berendezései sem hiánytalanok még. Az önálló műszaki előkészítésbe is csak most -tanulnak bele, a kellékekkel való gazdálkodás meglehetősen ismeretlen feladat még. Az idei év terveihez tartozik, hogy elkezdik a raktár építését. Ebbe az épületbe települnek ma jd a csomagolok is. Tovább növelik az ágyneművarrók létszámát. A varrócsarnok képe most csalóka, szemre ugyanis csaknem telt ház van. A falak mentén azonban többnyire nyersanyaghalmokat látni, a terem végében pedig hajtogatják és csomagolják a kész garnitúrákat. Ezekre a helyekre idővel újabb. varrógépek kerülnek. A dunavecsei gyárban ma még nem tudják megmondani a forintban kifejezett termelési célokat. Az egész kollektíva, a százötven ágyneművarró, a hatvan szegő és a nyolcvan bedolgozó feladata az idén 9.4 millió négyzetméter alapanyag feldolgozása. Ennek mintegy 60 százaléka 'ágynemű, s csaknem ugyanannyi az export. Ez évtől a gyáriak a maguk gazdái lettek. Az önállóságba ugyan még bele kell jönni, de megvannak ennek az előnyei is. A rangosabb státusz ösztönzi majd őket, hogy — a saját javukra is — mielőbb bizonyítsák: meg tudják oldani igényes feladataikat. Zs. A. GYÜMÖLCS Termelés, feldolgozás, kereskedelem • A Kecskeméti Konzervgyárban a múlt évben csak megfeszített munkával tudták feldolgozni a paradicsomtermést. (Pásztor Zoltán felvétele) 2 A megye mezőgazdasági üzemei képesek a gazdaságpolitikai célkitűzések végrehajtására. Az elképzelések teljesüléséhez nagyban hozzájárult az az érdekeltségi rendszer, amelyet az elmúlt év elején az országban kialakítottak. Ez volt a termelésfellendülés egyik legfontosabb forrása. Az ankéton Magány Imre arról beszélt, hogy milyen teendők vannak a termelés, a termékösszetétel népgazdasági igény szerinti alakításában. — A termelőknek figyelemmel kell lenniük a felvásárló kereskedelem igényére, de ennek a szervezetnek ezt az igényt Közvetítenie kell. Nem biztos, hogy a felvásárló kereskedelem jól közvetít. El kell fogadni, hogy nincs vevő valamire az év elején — ugvanis nem lehet mással magvarázni azt. hogy a ZÖLDÉRT felvásárlási terve -tizenháromezer vagon, amikor is tizenötezer vagon áru átvételét várjuk. Mindez azít is seiteti, hogv a felvásárlók nem hisznek abban, hogy teljesülnek a szerződésben rögzítettek, vagy már most feltételezik, hogy képtelenek lesznek eladni. Irányítani a termelést A múlt év tapasztalatai szerint a szövetkezeti felvásárló központ, a ZÖLDKER nem közvetíti megfelelően az árut. Egy-egy megyében a termelésről az igényekről és a feleslegről nincs pontos képe. s emiatt nem tudja feladatának megfelelően az ország zöldségellátását egyenletessé, hiiány_ talanná tenni. A termelés befolyásolásával^ kapcsolatban még szólnunk kell a vet.őmagtermeltettésről és -forgalmazásról. Ügy érezzük, mintha ez a szervezet különálló, szinte „idegen test” lenne ebben a zöldségprogramban. Példaként említhetem. hogy a háztáji termelőknek lengyel sárgaíhúsú burgonya-vetőgumót ajánl a megyei vetőmagtermeltető vállalat, ugyanakkor ilyen fajta burgonyára a ZÖLDÉRT nem hajlandó szerződést kötni. Ebben és még sorolhatnánk hasonló példákat a vállalatok közötti e°vüttműköaés hiányát látjuk. * — Sajnos, kellemetlen tapasztalatunk van a vetőmaggal kapcsolatban a mii szövetkezetünknek is — folytatta Fazekas Béla. — K—3-as paradicsomvetőmagot vettünk. kilóját 16 600 forintért. A háztáji gazdaságok kérésére pa- lárntanevelőt létesítettünk, ahol e fajta fémzárolt maeiát elvetettük. Aztán kiderült, hogy nem K—3-as volt. A termőképessége, a hozama a vártnál rosszabb lett. Távaly rengeteget költöttünk a paradicsom-termesztésre most pedig vakarjuk a fejünket, merjünk-e vállalkozni palánitater- mesztésre. — Nemcsak a vetőmag minőségével, de az árával is érdemes foglalkozni, sőt a zöldségtermelés költségeinek vártozásáva-1 is — kezdte mondanivalóját Kancsár Sándor. — Az uborka vetőmagjának kilójáért néhány évvel ezelőtt hatezer, tavaly már 30 ezer forintot fizettünk. Ugyancsak jelentősen -nőtt, de nem minden növénynél azonos mértékben a termesztés költsége, éppen ezért úgy gondolom, szükséges lenne évről évre felülvizsgálni valamennyi kertészéti növény termelésének gazdaságossági összefüggéseit is. — Tarthatatlan az az állapot — folytatta a gondolatot dr. Molnár István —, hogy egyik évről a másikra egy-egy zöldségfajta termesztésével gond van. Tavalyelőtt a zöldborsótermesztést rendezettnek hittük, aztán kiderült, hogy különböző tényezők miatt gazdaságtalan. A már említett vizsgálatokat a felettes szerveknek kellene elvégezniük, amelyek alapján megtehetnék a szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a termelés továbbra is gazdaságos legyen, visszaesés ne történjen. Kínálni is tudni kell — A bajai körzetben szerzett tapasztalataink alapján — foly-_ itatta dr. Somoskövi István — mondhatom, -hogy nem -tartjuk megfelelőnek a zöldségfélék kínálatát. A káposztadömping idején a bajai Duna étteremben a káposztát ötforintos áron számolták el kalkulációjukban. Ugyanakkor a piacon egy forintért lehetett kapni kilóját! — A kiskereskedelemnek nincs elegendő anyagi eszköze ahhoz, hogy javítson a jelenlegi árukínálaton — mondatta.,Sphajüa Ferenc. — Sőt az egyenetlen ellátás miatt -többször „zavarba” kéből nincs az üzleteinkben, mivel a hűftőházak nem tudják szállítani az igényelt mennyiséget. A jobb árukínálathoz ezenkívül még szükséges lenne az üzleteinkben a hűtőberendezések, hűtőpultok számát is gyarapítani. Formális szerződések Az ankét valamennyi résztvevője említést tett a termelők, forgalmazók, feldolgozók közötti szerződésekről, ezek fogyatékosságairól, hibáiról, ispánovlits Márton a következőképpen fogalmazott: — A szerződések formálisak voltak. Mindenki azt csinált, amit akart, s példa nélküli, hogy valaki kár-térítési vagy köttbérigény- nyel hozakodott volna elő szerződésszegés miatt. A formális szerződéseknek is köszönhető, hogy az áru nem mindig oda került. ahová kellett,. vagy szerettük volna. A konjunktúra döntötte el az áru útját. Erre készült fel a termelő és a forgalmazó egyaránt. Az ilyen tervszerűtlenség a szocialista gazdaságban megengedhetetlen. — Ha a termelők és a vállai-: latok felelős vezetői közöttt nincs úgynevezett élő kapcsolat, akkor semmit se ér a szerződés — vélekedett Fazekas Béla. — Ugyanez voi.átkozik azokra az esetekre is, amikor a vállalatok kampányt csinálnak szerződéskötésekből, valamint, ha a trösztök álltai megfogalmazott szerződési forma, nyomtatvánnyal jönnek, s így a kész tények elé állítván, két választásom marad: aláírom, vagy sem. A termelési-értékesítési megállapodás kétoldalú dolog, a -benne foglaltak megbeszélések után jöhetnek létre. Sok szó esett még a szerződéses fegyelem szükségességéről, és abban is egyetértettek a résztvevők, hogy a szerződésben megjelölt árak módosításába alig, vagy egyáltalán nincs beleszólásuk a termelőknek. Kuinszéri -Károly, a témával kapcsolatban így fogalmazott: — A szerződéses fegyelmet mi, feldolgozók is lazítottuk. Például árut is első osztályúként vettük át. Jó lenne hazánkban alkalmazni a svédországi módszent, ott ugyanis állami minőségellenőrző szerv vizsgálja a nyersanyagot, s ha a szabványoktól eltérést tapasztalnák, szigorúan büntetik a felvásárlót. Amilyen a minőség, olyan árért kell átvenni, ha nem így cselekszünk, akkor azt mondhatom, hogy a következő esztendőt „tesszük tönkre”. — Be kell vallanom — folytatta Kunszéri Károly — 1977-ben túlszerződtünk. Például a feldolgozó kapacitásunkon felül hatvan százalékkal több pritamiiipaprika átvételét ígértük a megállapodásokban, pedig az elmúlt évek (tapasztalatai szerint az ilyen túl- szerződés esetén is csak annyit tudunk átvenni, hogy feldolgozási tervünket teljesítsük. A minisztertanácsi rendelkezés szerint minden, emberi fogyasztásra alkalmas terméket át kell venni. Ezeknek a zöldség- és gyümölcs- féléknek exportra is alkalmasaknak kell lenni. Csabai István (Folytatjuk.) , . „ , „ _. 1976rban„ amikor, kevés á-rülünk. Említhetem a imrelitfe- termés, a gyengébb minőségű léket, ezeket ugyanis megszerették a vásárlók, azonban hol van, OKTATÁS AZ EGYETEMEN • A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen korszerű kisérleti eszközök és berendezések segítségével gyarapíthatják tudásukat a jövő gépész-, kohó- és bányamérnökei. KépUnkön: a mechanikai—technológiai tanszéken hidraulikus egyetemes anyagvizsgáló gépen tanulmányozhatják a fémek mechanikai tulajdonságait. (MTI-fotó: Manek Attila felvétele—KS) Az egészségvédelem fontos eszköze: a megelőzés Az NDK-ban az utóbbi két évtizedben jelentősen megnőtt a várható élettartam. A férfiak négy, a nők öt évvel élnek tovább. A férfi lakosság átlagos életkora 69, a nőké 74 év. Az egészségügyi hálózat gyógyító tevékenysége mellett ebben nagy szerepe van a betegség- megelőzésnek. Évente 40 millió a profilaktikus kezelések, tanácsadások száma. Az üzemegészségügynek is fontos feladata a megelőzés. Rendszeres tüdőszűrést 1954- től, kötelezően pedig 1963 óta végeznek, így a korai felismeréssel a tüdőrák 40 százalékban gyógyítható. A 35 éven felüli nők és a 45 éven felüli férfiak rákszűrését 1973 óta végzik rendszeresen. Berlinben például a 20—65 éves nők 70 százalékát vizsgálták meg a rákszűréseken. Szűrővizsgálatokkal küzdenek a zöldhályog és a cukorbaj ellen. A megelőzést szolgálják a különböző védőoltások is. Az országban több mint hétezer oltó- állomás működik. (BUDAPRESS —PANORAMA)
