Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

/ 1978. január 27. • PETŐFI NÉPE • 5 BEMUTATÓ A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN Shakespeare: Pericles Shakespeare Pericles című színműve a ritkán játszott dara­bok közé tartozik. Az irodalom- történészek vitatják a szerző eredetiségét, a színházi szakem­berek pedig kevéssé sikerült drá­mának tartják. Nem is ok nél­kül, hiszen már első olvasásra is úgy tűnik, hogy a drámaköltő hevenyészett munkájáról van szó. A cselekmény szertelenül, ne mondjuk; túlzott fantáziával csapong egymástól távoli váro­sok között, s a váratlan esemé­nyek többsége szervesebb logi­kai összefüggésekbe ágyazva más, emennél egységesebb darabok­ban is felfedezhető. Ugyancsak ez mondható el a szereplők többségéről, vagy a drámai fe­szültségről, amely felizzik egy- egy epizódban, majd kihunyva éled újjá egy következőben... Így hát érthető, hogy a szín­házi rendezők ritkán választják Shakespeare hatalmas életművé­nek eme darabját mondanivaló­juk megjelenítésére. Az is bizo­nyos, hogy a színészeknek sem különösebb vágyuk e darab sze­repeinek megformálása — s mindez magyarázza a Pericles színpadi pályafutásának szerény történetét. □ D □ Ruszt József klasszikus, főként Shakespeare- és Schiller-rende- zései jó bizonyságát adták már- eltökéltségének, hogy világirodal­mi rangú drámákban fogalmazza színpadra korunk problémáit A János király, vagy a Troilus és Cressida jól példázták azt, hogy a viszonylag kevéssé játszott, kevéssé közkedvelt darabok szö­vegei nyújtanak számára a leg­több lehetőséget arra, hogy „rá­fűzze” a színműre a maga mon­dandóját, s elképzeléseinek meg­felelően „rendezze” a drámai nyersanyagot... A kecskeméti évek alatt csiszolódott ki jel­rendszere is; a zenei ellenponto­zás, a színek — elsősorban a vö­rös, a fekete és a fehér — funk­cionális motívumai, a meghatá­rozó társadalmi szerepköröket • Szirtes Ági. betöltő jellemek kihangsúlyozása és így tovább ... Mindezeket azért kell előrebo- csátanunk, hogy rávilágíthas­sunk; miért hitt a Pericles szín­padi életképességében? Elsősor­ban azért, mert e darab alkal­masnak mutatkozott arra, hogy hordozza azt a sajátságos szín­házi-gondolati víziót, amely a maga bonyolult megjelenésében egyszerre Shakespeare és Ruszt József, Erzsébet-kor és huszadik század, Anglia és Magyaror­szág ... □ □ □ Miről is van szó ebben az elő­adásban? ... Egy szertelenül csapongó Shakespeare-meséről, amely mint minden mese, azt bizonygatja, hogy a jók elnyerik jutalmukat és a rosszak meg­bűnhődnek... Maga a szerző, illetve az őt megszemélyesítő Gower, a mesélő hozza ezt tu­domásunkra: „méltó bért kap szörnyű bűn.” Ez a narrátor azonban — Kéz- dy György kitűnő alakításában — egyáltalán nem Shakespeare vi­lágából kelt életre. Elmondható róla, hogy „Ez az ember sokáig távol járt. Nagyon sokáig. Talán túl sokáig. És egészen más, mint amikor elment. Kívülről éppen olyan, mint azok a furcsa figu­rák, amelyek elijesztik a mezők­ről a madarakat (és esténként néha az embereket is.)...” Az idézett jellemzés egy har­minc évvel ezelőtt született szín­műből, Borchert: Az ajtón hívül című drámájából való, amelyet akkor „semmiféle színház nem akar előadni és semmiféle kö­zönség nem akar megnézni...” Azóta viszont a gázálarcos sze­müvegű hős világirodalmi isme­rőssé v<Ht és méltó arra, hogy távoli-közeli asszociációk felkel­tésével, századunk nagy világ­égésére való utalással indítsa el az ifjú Pericles szerfelett kalan­dos történetét. És meséjében, a cselekmény fonalára fűzve, a kettős jelentések varázslatával maga a történelem pereg az egyén szándékaival, Vágyaival szembeszegülő monoton, vagy ha úgy tetszik játékos végzetszerű­ségével. □ □ □ Ügy tűnik, hogy Ruszt József a Periclesben most egybefogal­mazza mindazt a színpadi ta­pasztalatot, amelyet az utóbbi években klasszikus szerzők mű­veinek tolmácsolásával szerzett — légyen az Don Carlos, Euripi­dész Bacchánsnők-je, vagy a Csendes Don színpadi változata. Játékos könnyűséggel és véres komolysággal borzol felületet, vagy metsz a mélybe. Rutinos biztonsággal vált intim jelenet­ből nagyszabású tablót, „úsztat” egymásba epizódokat, jelenete­ket, s bont ki a színpadon azo­nosságokat és ellentéteket. A kecskeméti előadás színei­nek eme változatos kavalkádjára a dráma eredeti szövege kife­jezetten csábít. A darab részeit ugyanis egyetlen dolog: a terem­tő költő fantázia tartja egybe. • Major Pál és Gumik Ilona. (Tóth Sándor felvételei) • A címszerepet játszó Farády István. Shakespeare-nél ez maga a vers és. a mese. Rusztnál pedig mind­az, amit egy-egy jelenet kap­csán a nézők eszébe képes idéz­ni; légópincét, lódenkabátos éve­ket, szenilis háborús tisztek vi­lágát, csellengő békebeli turis­tákat, vagy Hamletet, Rembrand- képet, rokokó hangulatokat és így tovább ... így pereg, csa­pong az előadás a záróképig, amikor szeretteitől megfosztott, a sors csapásai alatt megtört Pe­ricles a happy-end pillanataiban , rádöbben arra, hogy minden ed- digi szenvedése értelmetlen volt; „ne többet ég, mai kegyed / Múl­tam sok kínját, játékát teszi.. És a nézők magukkal vihették a kérdést távozóban; kap-e tar­talmat az ember életében a sok megpróbáltatás... □ □ □ Az előadásban huszonkét szí­nész működik közre, és játszik el csaknem negyvenöt figurát. Ruszt József szerepösszevonásai külön is kihangsúlyozzák a ren­dezői mondanivalójának lénye­gét az emberi világról, amelyet hatalomból és jellemből külön­bözőképpen részesült személyi­ségek működtetnek. Ebben az elgondolásban lesz Antiochia, Pentapolis Tarsus uralkodója és a bölcs Cerimon alakítója egyszemélyben Major Pál, aki nem kevés energiát ál­dozva e feladatra érzékletesen, pontosan rajzol találó portrékat A mi ifivezetőnk” • A történtet elmesélője Gower, akinek szerepét Kézdy György alakította. zsarnoki, gyáva, illetve belátó királyokról. Ez jellemzi a „ket­tős” gyilkost jól játszó Áron Lászlót és a mindenkori udvari urakat (Jánoky Sándor, Mezei Lajos, Juhász Tibor), a hat népi figurát megszemélyesítő Neu­mann Gábort, vagy nem utolsó­sorban Szirtes Ági vendégmű­vészt, aki Antiochus és Pericles lányát alakította tehetségesen Az előadás címszerepét Farády Is trón'1'játszotta. 1 -Periclese 1 jól"* megformált Shakespeare-alakítás i-. volt, amelyben harmonikus, jí-. : rai egységbe foglalt ifjút és apát, esendő embert és uralkodót. Sára Bernadette színészi-női va­rázsa jól érvényesült Thaisa sze­repében. Trokán Péter pontosan értelmezte a bölcs barátot és ál­lamférfit. A kisebb feladatokat vállaló színészek is markáns figurákat rajzoltak meg találóan; így Bi- luska Annamária, Lakky József, Kölgyesi György, Budai László, Gyólai Viktória és Gumik Ilona tűntek ki egy-egy jelenetben. Kevés szövegük ellenére is érez­hetően jelen voltak Vándorfi László, Varga Károly, Popov István, ifj. Mózes István és Gyu­lai Antal. A konstruktív és egyszerű, ám a szükséges esetekben számos je­lentést és színhelyet érzékeltetni képes díszleteket Szlávik István készítette, a szép és változatos jelmezek tervei Poós Éva nevé­hez fűződnek. A koreográfia Weöreös Boldizsár munkája. Pavlovits Miklós Az elmúlt évben pályázatot hir­dettünk úttörőik részére: írják meg, milyen az ő ifávezetőjük, miért látják munkáját értékes­nek, fontosnak. Két tucatnyi le­velet kaptunk! Kisdobosok leve­leiből csak idézni tudunk, hiszen pár sorból is kiderül, nagyon szeretik, kötődnek hajdani isko­latársukhoz, jelenlegi ifivezető­jükhöz. Látják, hogy munkája se­gítséget jelent a rajvezető peda­gógus számára. A pályázathoz kapcsolódott Molnár Hella ifivezető levele is. Hella a bácsalmási csapatnál volt kisdobos, úttörő, majd ifivezető. Bőséges tapasztalata van tehát a mozgalmi munkát illetően, ezt írta le, — később visszatérünk közlésére. (Könyvjutalmát postáz­tuk.) iNemesnádudvarról, az úttörő- csapat Kinizsi rajának képvise­letében Fogl Mária jelentkezett, így ír: „A mi ifivezetőnk Schmidt Má­ria, a bajai Tóth Kálmán Gim­názium negyedikese, nálunk járt általános iskolába. Először raj- titkárunk volt, majd amikor ötö­dikesek lettünk, és ő már Bajára került, visszatért hozzánk, ifive­zetőnk lett. öt éve dolgozunk, kirándulunk, tanulunk együtt, jól megismertük egymást. Minden raj foglalkozá­sunkra eljön. Felkészít bennünket vetélkedőre, akadályversenyre, — azután értünk izgul amikor sze­repelünk. örsi foglalkozásainkon mindig érdekes beszámolókat tart. Legutóhb a KISZ-életről beszélt. Érdekes, tanulságos volt számunkra. Marika érettségi után a bajai Tanítóképző Főiskolára készül. Tiszta szívünkből kíván­juk, olyan jó pedagógus legyen, amilyen ifivezető, minálunk!” Még egy beszámolót szántunk közlésre: Supka Éváét, PófaibóL Éváék csapatának híre már ja­vában túljutott a megyehatáron; kiválóan dolgoznak, joggal re­mélik, hogy elnyerik a legna­gyobb úttörőkiitüntetést az idén. Több ifivezető dolgozik csapa­tuknál, most Szobó Ildikóról lesz szó. „A mi ifivezetőnk úttörőként is kiválóan végezte a mozgalmi munkát, mindig. .többet _ tett a kötelezőnél: többszörösen Kiváló Úttörő. Csapatunk minden ren­dezvényen ott " van,'' —‘ nem Kell' ’ külön megkérni erre. Kirándulá­sokat, túrákat szervez, ahol lát­ja, hogy szükség van a munká­jára, ott vállal valamit. Minden héten eljön, megkérdezi, mit tudna segíteni. Jelenleg Kecske­méten tanul. Elhatároztuk, hogy tavaszra a legjobban dolgozó őrs menjen városnézésre, uszodaláto­gatásra, vagy színházba Ildikó vezetésével. Az elmúlt nyáron velünk volt csapattáborban is. Együtt ját­szottunk, énekeltünk, pihentünk. Már most hozzáfogott a nyári program elkészítéséhez, hogy azt folyamatosan csiszolva hónapok múlva átadhassa a csapatvezető­ségnek. Ezért szeretjük, — évek múlva is emlékezni fogunk rá, — a mi ifivezetőnkre.” Tudósítóink jelentik A kiskőrösi Petőfi Sándor Ál­talános Iskola úttörői felhívásuk közlését kérték. íme: Iskolánk testvériskolája a keszthelyi Szendrey Júlia Általános Iskola. Ebben az esztendőben ünnepli névadója születésének 150. év­fordulóját. Ebből az alkalomból a megye valamennyi úttörője ré­szére pályázatot hirdetünk három témakörben. 1. Szülőföldem hí­res embere. 2. Iskolám (vagy csa­patom) névadójának munkássá­ga. 3. A tanév legjobban sikerült irodalomdolgozata. A jeligével ellátott munkákat Kiskőrösre, a Petőfi iskolába kell beküldeni, 1978. március 15-ig. (Kiskőrös, Petőfi u. 7.) Jelentős eseményről tudósít Varga Erzsi Kecelről. A járási úttörőelnökség elnöke és a járá­si küldöttek részt vettek úttörő- tanács ülésükön. Az úttörők be­számoltak az első félévben elért tanulmányi eredményről, megbe­szélték a farsangi bál előkészüle­teit is. Az ülés befejeztével éne­keltek, játszottak a vendégekkel együtt. Lezajlott az Ifjú Vöröskereszte­sek versenye is. A részit vevő hat csapat ügyességi és szellemi ve­télkedőkön bizonyította ráter­mettségét, az egészségvédelmi tennivalókban jártasságát. A győztes csapat tagjai: Janó Teréz, Herczeg Márta, Radies Edit, Var- ga' Máftá éS Varga Erzsi. .............. RE JTVÉNYFEJTŐKNEK Pajtások! Amint azt az el­múlt héten jeleztük: meg­kezdjük a nyolcrészes, nagy rejtvénypályázat közlését. Hetenként tíz darab jutalom­könyvet sorsolunk ki a he­lyes megfejtők között, — akinek pedig valamennyit sikerül megfejteni, annak meghívót küldünk a kecs­keméti úttörőházban sorra kerülő fejtörőre. Az eddig közölt rejtvények megfejtőinek történelmünk nevezetes eseményeit megörö­kítő képeket küldtünk, azzal a szándékkal, hogy történe­lemkönyvükben a megfelelő helyre téve a rövid magyará­zatot is hasznosítsák. Kérjük a felnőtteket —* nagyszülőket, szülőket — ezeknek a rejtvényeknek n e küldjék be a megfejtését,' mert ezt úttörőknek szántuk! Biológiai rejtvény :ͧi»I JEVGENYIJ POPOV*: A dobos és felesége, a dobosné Hol volt, hol nem volt, élt egyszer a földön egy csöndes, rokkant asszony, s vele együtt egy fürge-mozgékony dobos a gyászzenekarból. Az asszony a férjével történe­tünk idején a Kazah Köztársa­ságban, Karaganda városában la­kott, s naponta autóbusszal járt munkába. Egyszer az autóbusz motorja lefulladt, éppen a vasúti átjáróban, ahol a sínen vonat kö­zeledett. A vonat nekirohant az autó­busznak és fölaprította. A do­bosné kirepült az ülésről. Repülés közben egy megvasalt csizma betörte a fejét, koponya- csontja előbújt a bőr alól, s et­től kezdve örökösen mormogott- dünnyögött magában, s állandóan egyetlen könyvet olvasott. A könyv történetesen Raszul Gam­zatov „Hegyilakók’’ című regénye volt, amelyben az emberek kö­zötti új viszonyokat írta le Da- gesztánban, s azt a harcot, amely a köztársaságban a női egyenjo­gúságért folyt. Ezt a könyvet közvetlenül sé­rülése után, a kórházi kioszkban vásárolta, és soha többé nem vált meg tőle. A szerencsétlenség után sokan elfordultak tőle, elsők között ép­pen a saját férje hagyta el. A dobos egész életében dobon játszott. Erősen ivott, úgy rászo­kott az alkoholra, hogy már csak a gyászzenekarban kapott helyet, amely a koporsókat kísérte. És ekkor tőle is sokan elfor­dultak. így azután visszaköltözött az asszonyhoz és csöndesen éldegél­tek a Dosztojevszkij utcai fahá­zikóban, egy vaskályha társasá­gában. Télen a vaskályhán átdudált a szél, de belül fényesen égett a tűz. Nyáron az apró kertben ki­virágzott a zelnicemeggy, mézzel telt a levegő. Igaz, a dobos ivott, egyre ivott, az asszony pedig folytonosan dünnyögött magában. Szép asszony volt, feketehajú, karcsú. A dobos, azonkívül, hogy do­bolt, a környező tárgyak szilárd­ságát tanulmányozta. Azon keser­gett, hogy nincsenek a földön szilárd testek. S ha van is valami hasonló, mindig akad még ke­ményebb tárgy, amely megsem­misítheti az előbbit. — Hiszen ha nem így volna, akkor nem tört volna be a fejed a vasalt csizmától — mondta fe­leségének, aki egyetértett vele. Kutatásai sikertelensége miatt a dobos mind többet és többet ivott. Egyszer, végső elkeseredé­sében kezet emelt a legszentebb­re: megragadta a dobot és el­kezdett ugrálni rajta. Hogy ki­próbálja. Az asszony az ágyon ült. Hallgatagon ült az ágyon, ked­venc könyvét olvasta. A sarok­ban kézmosó függött, alatta sze­metesvödör árváskodott. A dobos pedig egyre csak ug­rált, ugrált, apró termetű volt, kissé kövérkés. Ugrált, ugrált és beszakította a dobot — éltető kenyerét, táplálóját. Ekkor szörnyen elkeseredett, az pedig rossz tanácsadó. Az asz- szonyt vádolta, hogy tönkretette az életét. — Ha nem lennél a nyakamon, régen a Nagy Színházban játsza­nék. Összetöröm a csontodat. A csöndes asszonyka nagyon megijedt. Fogta a könyvét és ki­szaladt az utcára. Éjszaka volt, a lámpák alig pislákoltak, csak az tudott futni, akit a kétségbeesés kerget. A dobos fölfogta a helyzetet, elszégyellte magát. Amúgy bo­rostásan kiment a kúthoz, levet­kőzött, leöntötte magát hideg víz­zel, azután visszament a házba és fölhasította a dunyha huzatát. Amikor minden tollpihében fürdőit, elment, hogy megkeresse a dobosnét. Egy földhányás mögött talált rá. Reszketett a félelemtől, aiiog’fj a sötétből a sötétbe bámult. — Mitől félsz, ostoba? — mondta a dobos, aki fürge volt. — Nem vagyok bekenve se szu­rokkal, se mézzel. Leöntöttem magam vízzel, hogy könnyebben megmosdathass. Meg akarsz mosdatni? — Akarom válaszolta^ az asz- szony. Előbújt a földhányás mö­gül és mormolta: — Akarom, akarom, akarom. Visszatértek a házba. A dobos átölelte a dobosnét. Az asszony egy nagy tartályban vizet mele­gített. Beleöntötte a teknőbe és elkezdte mosdatni a dobost. Az pedig ült a teknőben és szájából szappanbuborékokat ere­getett, hogy a dobosné se sírjon, hanem nevessen. •ÜJ név a szovjet Irodalomban Jev- genylj Popové, a fiatal szibériai íróé, akinek elbeszéléseit mindössze egy­két esztendeje küzllk a folyóiratok. Közvetlenül halála előtt, VaizlllJ Buk­sin, a kiváló lró-szlnész-rendezö mu­tatta be ajánló soraival a szovjet ol­vasóknak, a NovlJ Mir című folyó­iratban. (Havas Ervin fordítása) Vízszintesen: 2. Hagymater­mesztésünk központja. 6. Minden ház er­re épül. 10. E. A. 11. Kisdobo­sokból lesznek. 14. A. E. 15. Román Nép- köztársaság. 17. Virág része. 18. Női hangsain. 19. Sajtjáról híres holland város. 21. ■ Lágyszárú, ka- baktermésű nö­vény. 22. Ame­rikai, fajüldö­ző csuklyási tár­saság. 23. A sárgarépa őse: vad... 25. Ruhadarab. 26. A szőlő kórokozója. 27. Települé­sen él. 28. Keresgél, tesz-vesz. 30. A szőlő termése. 34. Családtag — lányos háznál. 36. Mókus cseme­géje. 37. Orvos nave előtt áll. 38. Értelem. 40. Lakás része. 41. Az évszázad építkezése. 42. Háziál­lat. 43. Fűrészelés kelléke. 44. A fejeskáposzta, retek stb. termése. Függőlegesen:'1. A lágyszárú növény csak egyszer... 2. Csont­héjas termésű gyümölcsfa. 3. Q. 4. Pénzintézmény. 5. Bojtos gyö- kérzetű kerti növény. 6. A. O. ö. 7. L. K. 8. Ültetésre váró növény. 9. Magot földbe hinteni. 12. Ma­gyar származású szobrászníűvész (Amerigo). 13. Rizikó egynemű betűi. 16. Játékszer. 18. Testi fel­építése. 20. Ilyen medve és gép is van. 22. Választott roikon. 24. Közös mássalhangzói. 25. Z. R. M. 27. Szirom és csésze után kö­vetkezhet. 29. Virág része. 30. Széptevés. 31. Vissza: dohány. 32. New... 33. Időmérő. 35. Na­gyon régi. 37. Konokság. 39. Z. B. 41. A szobába. Beküldendő; vízszintes 17., 23.J 26., 36., 44., függ. 1., 5., 27., 29. A megfejtéseket levelezőlapon február 2-ig küldjétek be a kö­vetkező címre: Petőfi Népe Szer­kesztősége, 6000 Kecskemét, Sza­badság tér 1/a. A címoldalra ír­játok rá: Űttörőrejtvényl Selmecl Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom