Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-26 / 22. szám
1978. január 86. 0 PETŐFI NÉPE • 3 GYARAPODÓ, FEJLŐDŐ KISKÖZSÉGEK Társadalmi munkáról, munkásokról A kecskeméti járás két kisközségének tanácsához kopogtattunk be a minap ugyanazzal a kérdéssel: 1977-ben is lendítője volt-e a faluépítésnek, -szépítésnek — s ha igen, milyen mértékben — a község be nem programozható alkotóereje, a lakóhely iránt érzett kollektív felelősség és tenniakarás. Fülöpháza \ A lélekszámot tekintve Fülöpháza ' igen kis település Bács- Kiskun megyében. A legutóbbi népszámlálás 911 lakost jegyzett fel, öregestül, csecsemőstül, sőt azokkal együtt, akik már régóta Kecskeméten, vagy a szomszédos Kerekegyházán találnak maguknak állandó elfoglaltságot, megélhetést. 1976-ban mégis valami rendkívüli dolgot müveitek a fülöjpháziak: a kisközségek kategóriájában . két és fél millió forint értékű társadalmi munkával megnyerték a megyei település- fejlesztési versenyt. E kiugró teljesítmény után az elmúlt esztendő szerényebb eredményt hozott, de az egy főre jutó átlagos teljesítmény így is 1720 forinttal volt egyenlő, önkéntelenül felvetődik a kérdés: kik és milyen feladatokra tudták ekkora hatásfokkal mozgósítani az embereket? Kezdjük talán a céllal. A falubeliek közszereplése mindkét évben jóformán kizárólag az óvoda és általános iskolai napközi otthon — legújabb büszkeségük — létesítésében merült ki. A kerekegyházi Dózsa Tsz-től kapták 1976-ban azt a komfortosnak aligha nevezhető, inkább elhanyagolt épületet, amelyből kialakult a mai, kicsit már a jövőre is méretezett, a kisdiákokkal együtt több mint hatvan gyérek ellátására alkalmas gyönyörű intézet. Az átépítésből és a szerelésekből elsősorban a kerekegyházi szövetkezet Dózsa György szocialista .brigádja,,,a fülöpházi / Zrínyi Szakszövetkezet egyik munkacsapata és a községi KISZ- alapszervezet tagjai vették ki részüket. De Szóród István, a szak- szövetkezet elnöke és a Hazafias Népfront helyi titkára másokat sem „hagyott békén”. Az ő lelkes fáradozásának, szervezőkészségének és tekintélyének is köszönhető, hogy szinte minden délután megjelentek a dologra kész önkéntesek. A KISZ-eseknek volt még egy vállalásuk tavaly: a Radnóti Miklós utcában — a talajegyen- getést követően — fákat, virágokat ültettek, s így most már parkosított utcája is van Fülöp- házának. Azóta rendszeresen gondozzák a művelődési ház kertjét is. • Egyelőre huszonöt apróság használja a fülöpházi óvoda egyik foglalkozási termét. Mint megtudtuk, elkészült a társadalmi munkások 1978. évi programja is: nincs még teljesen kész az óvoda, fel kell tölteni az udvart, kerítés és játszótér kell. Többen ajánlkoztak már a járdaépítésekhez — a Kossuth Lajos utcában, a szakszövetkezet központja és az UNIVER bolt előtt tervezik az aszfaltozást. Tudják tehát a faluban lakók, mire van leginkább szükségük, s azt is, hogy ezek megvalósításához mi hiányzik elsősorban: jó szándék és segítő kezek. Kunadacs Ha jól meggondoljuk. Kunadacson egy új közmondás — a ..ha kevés a pénzed, fogj össze” — érvényességének bizonyítása jegyében telt el 1977. Lakosonként 2816, azaz összesen jóval több mint 5 • niílliő-Tófiftt fáVsádálfhi munkát végeztek. • Mindenki mindenért — így summázható a községfejlesztés 1977-es éve — mondja Czakó István, a községi tanács végrehajtó bizottságának fiatal titkára. — A kisiparosok három napig társadalmi munkában az óvodabővítés szakipari munkáit végezték el. Ezt követően a helybéliek parkosítottak, takarítottak, így már 50 személyes az óvodánk, s minden jogos igényt ki tudunk elégíteni. Bővítettük a konyhát is, száz adagosra. így az óvodások és egy általános iskolai napközis csoport kap meleg ételt. Ha már az iskolánál tartunk: társadalmi munkában festették és takarították ki a kunadacsiak. Elkészültek a játszótér tervei, az idén adjuk át. Folytatódott az „egyet fizet, kétHuszonnégy karátos tőt kap" környezetszépitési akció. Ennek keretében 800 tő rózsát és 200 gömbakác-csemetét vettek meg és ültettek el a községben. Társadalmi munkában tartották rendben az utat, a járdát. a belvízelvezető csatornát. Űjmajorban, Alsóadacson és Dá- mányadacsony felújították a földutat. A fiatalok a községi könyvtár katalógusának összeállításából vették ki részüket, s év közben ők tartották rendben a művelődési házat. Úgy gondolom, hogy ez a bizonyos 2816 forint egy lakosra jutó társadalmi munka szép eredménnyel kecsegtet a községfejlesztési versenyben ... Ezen kívül is sok minden létesült Kunadacson. A változások sorában csak egy az, hogy takarékszövetkezeti kirendeltség kezdte meg működését, s hogy az első 12 hónapban 1 millió forint vbefétet,cSJiÖiífttt- BljkÓSkült, iá vendéglő,. így .végre főtt étel is kaphatóia- községben.... Az idén három új utcát szeretnének villamosítani: a tervek szerint a Hunyadi, a Katona József és a Széchenyi utcában építik ki a közvilágítási hálózatot. Idei terv a ravatalozó átadása is — társadalmi munkában készül. Folytatódik a járdaépítés, s a korábbinál is nagyobb mérvű lesz a parkosítás. A Dózsa György utcában társadalmi munkában fedett lőpálya építésébe kezdenek. A község fiatal lakosainak 40 százaléka már belterületen él. Sürgető gond a vízmű létesítése. Az idén elkezdődik a tervezés, s ha megfelelő összegű megyei támogatást kapnak, nem is olyan soká, mintegy 350 család kaphat vezetékes vizet Kunadacson. K. F.—B. 3. Példamutatásból jeles Frittmann István határőr mintegy két éve katonáskodik Kiskunhalason. Bevonulása előtt Soltvadkerten az ÁFÉSZ dolgozója volt. Az illetékesektől tudtuk meg, hogy a szakérettségizett fiatalember — aki eladó volt a húsból.zan — mindig pontosan érkezett a munkahelyére, eredményesen dolgozott, s szabad idejének nagy részét az édesanyja gyümölcsösében töltötte. A párt- és a KISZ-tagságából eredően a mozgalmi munkát is példamutatóan végezte. Frittmann István határőr jól teljesíti sorkatonai szolgálatát is. A józan gondolkodású, fegyelmezett határőr már az újonckiképzésen az egység élenjáró katonája lett. Kiváló eredménnyel sajátította el a katonai, határőrizeti ismereteket, hajtotta végre az előírt lőgyakorlatokat. S katonai szolgálatának második időszakában — tavaly — ismételten jó szinten teljesítette a szocialista verseny követelményeit és másodszor nyerte el az egység élenjáró katonája címet. A munkában, fegyelemben jeleskedő katona — mint a K1SZ- alapszervezet szervezőtitkára — nem elégszik meg az alegység előtt álló feladatok megismerésével, folyamatosan és eredményesen mozgósítja harcostársait a mindennapi feladatok követelmények szerinti végrehajtására. A KISZ-toe irányított konjmunis- ta határőrnek — elöljárói szerint — nagy tekintélye, „szava” van a katonák körében. Ezért is fogadták el egyhangúlag a januári személyi állomány gyűlésen — • Az emlékezetünkből régen kihullott főhercegnő, Auguszta asszony legmerészebb álmában sem gondolhatta, hogy az általa vezetett, sok egyszerű embert megtévesztő mozgalom jelszava, a „Gold gab ich für Eisen”, hat évtized múltával is híveket toboroz. Az Aranyat — vasért! jelszó az első világháború éveiben dívott, s Auguszta ezzel énekelte ki a szekrények mélyéről a szegények apró kincsét, a bérmálási láncocskát, az esküvői gyűrűt, s adott helyébe vasgyűrűt, az említett jelszóval vésetten, örök tanúként az illető honleányi, honfiúi buzgalmára. S lám, manapság is szép számmal lelünk honleányokat, honfiúkat, akik aranyat adnak vasért, pontosabban már-már annyit áldoznak egy fémdarabra, mintha az legalább is huszonnégy karátos aranyból készült volna. Félre a tréfával: az alkatrésztermelés és -ellátás krónikus gyengélkedése sokakat rávett az önellátásra, a házon belüli gyártogatásra, kerül amibe kerül alapon, a fontos csak az, hogy legyen. Egyszerűbb, köznapi eszközeink is 10—150 alkatrészt foglalnák magukba, bonyolultabb holmijainkban pedig — mint amilyen egy televízió- készülék, egy gépkocsi, a szerszámgép — az alkatrészek száma több száz. több ezer. Kézenfekvő, egyetlen alkatrész hiánya miatt az eszköz, a berendezés egésze használhatatlanná válhat, hiszen a jármű nem közlekedhet, ha cseresznyeizzója, azaz irányjelzőjének fényforrása nem működik. Az újságokban egymást kergetik a panaszos levelek, az alkatrészhiány okozta bosszúságok diktálják tollba azokat, s ami a köznapi életben esetleg csupán* mérgelődés, az a termelésben anyagi, erkölcsi kár, halmozódó veszteség. • Gyakori eset: az alkatrészt fölhasználó cég sző nélkül tudomásul veszi a gyártó kikötötte feltételeket, hiszen nincs más választási lehetősége. Illetve van: beleunva az örökös kiszolgáltatottságba, a kényszerhelyzet fedte hátrányokba, vagy éppen abba, hogy szóba sem álltak a gyártók a megrendelővel. maga rendezkedik be az alkatrészek előállítására. Gépet, munkaerőt, szerszámot teremt erre a célra, legtöbbször jóval hatékonyabb tevékenységektől vonva el ezeket, s nekilát a kis sorozatú, nagy költségű ..termelésnek”. Különböző reprezentatív vizsgálatok egyöntetűen igazolták, a kiskereskedelmi forgalomba kerülő alkatrészek túlnyomó részét — a lakosság ellátását szolgáló árukról van szó! — közületek vásárolják fel. mert más módon nem juthatnak azokhoz. Ugyancsak fölmérések bizonykodnak. arról a logikai úton is következtethető tényről, hogy a kényszerűen megszervezett alkatrésztermelás ráfordításai — a megszüntetett kooperáció helyettesítése — átlagosan négyszer, tizenötször (!) nagyobbak a szükségesnél, a társadalmilag indokoltnál. A rúdacélból esztergálással készült kötőelemek, magyarán csavarok, az egyedi darabként összebütykölt tolózárak, szelepek korántsem kizárólagos képviselői a botcsinálta alkatrészgyártók erőfeszítéseinek. sőt, a kisebb jelentőségű, tipikus esetek közül valók. Mert hiszen vállalkozó híján rukkol elő présszerszámdkkal a nagy műszerüzem, készít alkatrészek zárógép-alkatrészeket a konzervgyár, meghajtó tengelyeket a műanyagfeldolgozó, villamos forgógépek részegységeit a mezőgazdasági eszközök előállítója. 0 Reális helyzetfelismerést tükröz tehát a ha- | tározat, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén fogadott el, s amely — a hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről szólva — kimondja: „A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben felhasználható elogyártmányok, alkatrészek és részegységek hazai gyártásának és külkereskedelmi forgalmának növelése, s ennek révén mindinkább a .gépesítés’ megvalósítása. Az alkatrészgyártás olyan fejlesztésére van szükség, amely lehetőleg minden piacon elfogadott exportágazattá válik, és önmagában is jelentős műszaki kultúra hordozója.” Ehhez a célhoz nem vezet könnyen járható út, mert hosszú időn át a végtermék foglalta el az uralkodó helyet, mind a szemléleti, mind az ösztönzési — javadalmazási — tényezők sorában. Az érdekeltség hiányának, illetve tökéletlenségének tulajdonítható, hogy az alkatrészgyártónak semmiféle haszna nincs beépített termékeinek nagy tömegű exportjából, ezért egy idő elteltével úgy dönt — van rá példa tucatjával! —, eladja közvetlenül az alkatrészeket külföldön. A hazai felhasználó viszont hoppon marad, nem képes teljesíteni exportszállítási kötelezettségeit.. Bűvös kör? Rosszul kialakított kör! S nemcsak a külföldi érdekeltségek, hanem a hazai piac kielégítése esetében Is rosszul záródik e kör, a csopnrtérde- J kék túltengése, .illetve a helyi érdekeltség teljes hiánya miatt készülnek azután a huszonnégy karátos alkatrészek. 9 Nálunk jóval fejlettebb iparú országok im- | portjában az alkatrészek és részegységek aránya háromszor, ötször nagyobb a mi jelenlegi eredményeinknél. Kamatoztatják ezeket a cégek a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket, s azért, mert ez a leggazdaságosabb megoldás. Idehaza azonban e tények ismeretében is még mindig csak a vitáknál tart a vállalatok közötti koo- | peráció jobb feltételeinek megteremtése, az ösztönzési rendszer folyamatos finomításának lehetősége, az új technológiák — a hidegalakítás, a porkohászat, a fémhelyettesítő műanyagok stb. — alkalmazhatósága. A megoldás lépcsőzetes, központi intézkedések éppúgy szükségesek hozzá, mint bátor vállalati kezdeményezések, szakosodási megái-1 lapodások ugyanúgy, mint forgalmazási rugalmasság. A viták fontosak, de csak vitákkal nem jutunk semmire. Ezért a nézetek csatáját most már döntésekké, intézkedésekké, programokká kell formálni, s minél rövidebb idő alatt, mert addig valamennyiünk zsebe bánja, hogy napról napra ezerszámra készülnek a huszonnégy karátos alkatrészek. V. T. Betegellátás A poliklinikák száma húsz év alatt 369-ről 522-re, a rendelőintézeteké pedig 720-ról 929-re emelkedett a Német Demokratikus Köztársaságban. A poliklinikák mellett számos ambuláns szakrendelő működik. A fekvőbeteg-ellátást 577 gyógyintézmény biztosítja 182 220 ággyal. A kórházak, klinikák évente körülbelül 2.4 millió beteget kezelnek. 540 lakosra jut egy orvos, 2183- ra egy fogorvos az NDK-ban. (BUDAPRESS—PANORAMA) LAKÁSÜGYEK a bíróságon Az albérleti díjról Az albérleti díj összegét a la- tott egyéb szolgáltatások ellenérZárszámadó közgyűlések a tsz-ekben 0 Frittmann István határőr munka közben az élelmiszerraktárban, hallottuk Bagdán Károly kiváló szakaszparancsnoktól —. hogy az alegység versenymozgalomba való benevezését Frittmann István határőr az egység kétszeres élenjáró katonája hitelesítse aláírásával. Az alegység határőrei ugyanis önként vállalták, hogy 1978-ban is részt vesznek a versenyben, s célkitűzés szerint jó munkával, éber határőr-szolgálattal, fegyelmezett magatartással meg fogják őrizni a korábbi eredményeket és kiváló szinten teljesítik a versenykövetelményeket. A vállalások kiváló teljesítésében, természetesen Frittmann István határőr 1978-ban is példát szeretne mutatni. Gazsó Béla Országszerte megkezdődtek a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések, amelyeknek idén a szokásosnál nagyobb jelentősége van; nemcsak a tavalyi gazdálkodás. eredményeit, valamint az idei tervfeladatokat vitatja meg a tagság, hanem ezúttal hagyják jóvá a téeszek módosított alapszabályait, amelyeknek elkészítése a téesz-törvényből adódó feladat valamennyi gazdaság számára. Egész sor szövetkezetben további feladat az új vezetőség megválasztása; 1977-ben ugyanis számos gazdaság jelezte, hogy egyesülni kíván, az új évben az erők fokozottabb koncentrálásával igyekszik fejleszteni a gazdálkodást. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter végül is mintegy 50 termelőszövetkezeti egyesülést hagyott jóvá. Ezekben az üzemekben idén januárban— februárban, a „rendes” zárszámadó közgyűlésen választják meg az egyesült tsz vezetőségét. Ami á téeszek tavalyi gazdálkodását illeti, a kép általában kedvező, annál is inkább, mert a mezőgazdasági termelés 1976- hoz képest 11 százalékai nőtt, s ebben jelentős része van a közös gazdaságoknak. Az idei terv központi előirányzatai ismeretesek. s lényegében most a közgyűléseken dől majd el. hogy a téeszek milyen mértékben tették magukévá a központi elképzeléseket. a helyi tervek „hozzák-e” a központi előirányzatokat. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a gazdaságok összességében néhány százalékos eltéréssel igazolják vissza a bel- és külkereskedelmi igények ismeretében összeállított ágazati terveket. A MÉM szakemberei szerint várhatóan így lesz ez idén is — amennyire a téeszek előzetes terveiből erre következtetni lehet. A közös gazdaságok idei terveit tükröző információs jelentések január 20-ig mindenütt elkészültek, s az adatokat elektronikus számítógépek értékelik majd. Ezeket a terveket1 azonban még a közgyűléseken is megvitatják, ahol esetleges módosításra, változtatásra a tagságnak van lehetősége. A tervezők körültekintő munkájára annál is inkább szükség volt, mert bár a terv „csak” 2 —3 százalékos termelésfejlesztést irányoz elő idén a mezőgazdaságban, azzal kell számolni, .hogy a kistermelők a tavalyihoz hasonló erőteljes termelésiértéknövelést idén már nem tudnak megvalósítani —. a terv a tavalyi gazdálkodási színvonal tartásában, illetve csak egyes területeken jelölte meg kisebb mértékű fejlesztésben a kistermelők idei. tennivalóját — ezért a téeszeknek az átlagosnál nagyobb mértékben kell növelniük az árukibocsátást. A kistermelői környezet gazdasági erejétől függően 3—4 százalékkal, de sokfelé ennél nagyobb arányban kell fokozniuk a termelést ahhoz, hogy a központi előirányzat végül is teljesüljön. Mindez már a tervezésben is igen gondos elemző munkát tételezett fel, csak azután „jöhettek” a közgyűlések, amelyeknek döntéseire is — az eddigi tapasztalatok szerint — legfőképpen a megfontoltság és a józan számítás a jellemző. (MTI) kásjogszabályban rögzített kere-1 tek között a felek megállapodása határozza meg. A díj egyrészt az albérlő által kizárólagosan, továbbá a más szentélyekkel közösen használt helyiség, és ezek lakásberendezéseinek használatáért járó díjból (alapdíj), másrészt a bútor- és ágynemű- használati díjból, továbbá az albérlő részére nyújtott szolgáltatások tényleges költségeiből tevődik össze. A havi alapdíj legfeljebb az albérlő által kizárólagosan használt helyiségre jutó lakbérhányad háromszorosa lehet. Az alapdíjat a lakás komfortfokozata, és a kizárólagosan használt helyiség alapterülete figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a szobát albérlőtársak használják, az alapdíj őket egyenlő arányban megosztva terheli. A bútor- és ágynemű-használatáért személyenként és havonta legfeljebb 100 forint számítható fel. Amennyiben az albérletbe adó ágynemű-használatot nem biztosít, bútorhasználat címén személyenként és havonta 75 forintot követelhet Az ágynemű- használat díja a mosás költségét is magában foglalja. Érdemes megemlíteni, hogy albérleti díjként természetbeni szolgáltatást csak akkor lehet érvényesen kikötni, ha a szerződést' írásba foglalták, és abban meghatározták a természetbeni szolgáltatás ellenértékét. A lakástörvény kimondja, hogy a lakásbérleti, albérleti, illetőleg ágybérleti szerződésnek a jogszabályban megállapított mértékű lakbért, albérleti, illetőleg ágybérleti díjat meghaladó része semmis. Nézzünk erre egy példát! A havi 600 forintos albérleti díjból az albérlő egy idő után csak 150 forintot kezdett fizetni, mire az albérletbe adó a bírósághoz fordult, és kérte a különbözet megítélését. A bíróság az albérlő által használt lakásrész megvizsgálása után megállapította, hogy a havi 600 forint jogszabály-ellenesen magas, ezért az albérleti szerződést, részben érvénytelenítette, és az albérlőt havi 180 forint fizetésére kötelezte. Az albérletbe adó által nyújtékének megállapítása már nem ilyen egyértelmű. Vizsgáljuk meg néhány ügy kapcsán, mit számítanak fel a leggyakrabban az albérletbe adók és ezen szolgáltatások közül melyeket és milyen mértékben ke'll az albérlőknek megtéríteni. Az albérleti szerződés megkötése után nem sokkal, az albérletbe adó felszólította a lakóját, hogy fizesse meg a villanyszámla egyhanmad részét, valamint a vizdíj felét. Az albérlő ezt megtagadta azzal, hogy a jogviszony létesítésekor erről nem volt szó. A bíróság megállapitolla, hogy a villanydíj az albérleti díjban nem szerepel és az albérlő áz áraim használatáért, külön tartozik fizetni. Szakértő közreműködésével felderítette a felék áramfogyasztásának arányát és ennek megfelelően kötelezte az albérlőt a fizetésre. A későbbi nézeteltérések elkerülése érdekében céLzerű, ha a felek az áramfogyasztó berendezéseket figyelembe véve már a szerződés megkötésekor megegyeznek a villanyszámla fizetésének kérdésében. A bíróság azt is leszögezte, hogy a vízdijat a bérbeadó csak akkor kérheti, ha az albérlő által használt lakás- rész külön vízórával van felszerelve. Ha az egész házban egy vízmérő készülék van, vizdijat az albérlőnek nem kell fizetni. | Egy másik ügyben a háztulajdonos a szemétszállítás, az udvari árnyék ;zék tisztításának és a kéményseprés díjának egy részét követelte az albérlőjétől. A bíróság a felperes követelését teljes egészében alaptalannak ítélte. A lakástörvény ugyanis kimondja, hogy a bérbeadó köteles gondoskodni egyebek között a háztartási szemét elszállításáról valamint az ingatlan közös használatra szolgáló helyiségeinek tisztántartásáról és az épület központi berendezéseinek állandó üzemképes állapotáról. Ezért a szemét elszállításával, valamin! az árnyékszék tisztításával és £ központi berendezésnek minősülő kémény seprésével felmerülő költséget a bérbeadónak kell vi selnie, és azt nem háríthatja át az albérlőjére. Dr. Varga Miklós járásbiró I
