Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-11 / 291. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1977. december 11. Nincsen rózsa tövis nélkül Műhelygondok a kiskőrösi mezőgazdasági szakközépiskolában Ha egy szülő büszke rá, hogy a gyereke szakmát tanult, akkor szinte biztosra vehető: nem mezőgazdasági képzettséget ért alatta. Az idegenkedés egyrészt érthetetlen. mert semmivel sem jelent kisebb rangot, kevesebb pénzt gazdaságban dolgozni, mint ipari üzemben, másrészt aránytalan eltolódásokat okoz. Felduzzasztja az amúgy is telített divatszaküzleteket és azokat is távoltarja az üres helyektől, akik talán szívesen belültenék. Vajon ezek a közismert jelenségek mennyire éreztetik hatásukat Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskolában? — Ez a környék szőlötermesz. tésből él, így természetes, hogy a szakma is vonzóbb — válaszol Takács István igazgató. — Ezzel magyarázható, hogy bár a fiatalok a kertészet négy főága — a zöldség-, szőlő-, gyümölcs- és dísznövénytermesztés — közül választhatnak szakmát, szinte valamennyien szőlésznek jelentkeznek. Ezt igényli a terület is. — Borászokat nem képeznek. Miért? ' — Régebben -foglalkoztunk ezzel is, de 1971 óta kertészek lettünk. Egyedül Budapesten működik borászati szakközépiskola. Mostanában vannak olyan elképzelések, hogy a kertészet mellé visszakapnánk a borászatot is. de erről még nincs döntés. A vidéknek mindenesetre jól jönne, mivel itt terem meg az ország borának 10—12 százaléka. — Ügy tudom, hogy jövőre kötelező lesz szakmunkásvizsgát tenni, az érettségivel együtt. Mostanáig ezt a tanulókra bízták. Hányán kérték a szakképesítésüket? — Tavaly egy tanuló kivételével mind. az idén valamennyi érettségizett kiváltotta a „jogosítványát”. Tudomásom szerint közülük egy főiskolás Kecskeméten, két lány férjhezment. a többiek szakmunkát végeznek. A fiúk nagy része brigádvezető, a lányok zömmel laboránsok. Növendékeinkre nem jellemző, hogy másutt próbálnak szerencsét. Szeretik és értik a szakmájukat, és azt sem lehet mondani, hogy nincs becsületük.-- Könnyű, vagy körülményes a: elhelyezkedésük? — Nagyon kapósak. Évente 30-an végeznek, és még egyszer ennyire lenne igény. Már most jelentkeznek a gazdaságok. Ez a levél a Kunbajai Állami Gazdaságból jött, ide négy fiatal pályázhat. Kezdő fizetésük 1800— 3300 forintig terjed. Ugyanez a gazdaság a társadalmi-tanulmányi ösztöndíj pályázatát is elküldte. Hat jelentkező taníttatását vállalják a kertészeti egyetemen, illetve főiskolán. De szinte mindenütt kínálkozik lehetőség S továbbtanulásra. Izsákon éppúgy, mint nálunk, a Kiskőrösi Állami Gazdaságban. És mindenütt szívesen látják őket. A szentesi üzemben a fél osztály ott maradhatna. A kiskunhalasi gazdaság is igényt tart a gyerekeinkre a helyi borpincékről nem is beszélve. — Szükség van rájuk. És megjelelnek vajon a kívánalmaknak? — Igyekszünk felkészíteni őket az életre. Nálunk nem tudósképzés folyik, inkább a gyakorlati oktatásra helyezzük a hangsúlyt, ősszel például Tokajban tanulmányoztuk az aszukészítést. ez volt a tananyag. Két bázisüzemünk is van. A Kiskőrösi Állami Gazdaságban a szőlő- és gyümölcstermesztés gyakorlati részével, a szentesi Felszabadulás Tszben pedig a nagyüzemi zöldségtermesztéssel ismerkedhetnek meg. Az összes alapozó gyakorlatot a saját, 13 hektáros tanterületünkön végzik el. Tehát az elméleti tudás mellett tudnak metszeni. szemezni, oltani, palántát nevelni, értenek a dísznövényekhez, ami nagy előny a pályakezdésnél. — Vagyis jól járnak a diákok, de feltehetően nyer az ügyön a város is. mert tanulás közben termelnek. értéket állítanak elő? — Nem is keveset. Évente 500 ezer forint értékű munkát végzünk. Az iskola közreműködik a város zöldségellátásában, nagyon kelendőek a virágaink és a háztáji gazdaságokat is mi látjuk el palántával. Sikerült megkedveltetnünk a zöldségtermesztést. Tíz éve senki sem foglalkozott vele, most viszont már legalább 20—30 kistermelőről beszélhetünk. — Mire használják a bevételüket? — Hát éppen ez az. amiről az elején kívántam szólni. Itt van a tavalyi költségvetésünk: 600 ezer forintot fordíthattunk a gyakorlati oktatásra. Ebből mi hoztunk 500 ezret, így lényegében mindössze 100 ezer forintra tehető a kiadásunk. Ugyanakkor a gépeink teljesen kiöregedtek és nincs fedezet a pótlásukra. Elvileg a város dolga lenne a támogatásunk, de annyi felé kell elosztani a pénzüket, hogy a mi szükségleteinket nem tudják fedezni. — Olyan tetemes összegről lenne szó? — Ne gondolja, hogy szőlőkombájnokat akarunk, erre ott van a gazdaságé. De az egyetlen erőgépünk már 6 éves. elöregedett. A fóliás felületünk 6200 négyzetméter és kézzel kell felásni. Egy kis kerti traktor jó szolgálatot tenne, csakhogy ennek az ára. a munkagépeivel együtt, hozzávetőlegesen 150 ezer forint. Nyáron talajcserét csináltunk az üvegházban, és talicskával hordtuk ki-be a földet. A szemléltető eszközöket még csak összegyűjtögetik öntevékenyen a tanárok, a hiányzó gépeket már nem tudjuk pótolni. Ehhez nagyobb, úgy érzem megyei támogatásra lenne szükségünk. Végül még egy észrevétel, ami szintén elgondolkodtató. Amenynyiben az iskola gépi berendezést, vagy fóliát vásárol, nem kap rá állami kedvezményt. Mivel nem számítják termelőüzemnek. Az a kisárutermelő, aki tőlük veszi a palántákat, féláron jut hozzá mindenhez. Egy percig sem vitás, hogy őket is buzdítani, ösztönözni kell a gazdálkodásra. Viszont az iskoláktól sem lehet elvárni, hogy korszerűen képzett szakembereket neveljenek, korszerűtlen körülmények között. Aki dísznövényekkel foglalkozik. azt is tudja, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Nem is megy mindenki rózsakertésznek. A mezőgazdaság fejlődése viszont elképzelhetetlen a megfelelően képzett szakemberek nélkül. Ehhez egyebek között a gyakorlati oktatás színvonalának mielőbbi javítása is szorosan hozzátartozik. Vadas Zsuzsa Felvásárlás, feldolgozás, üzembővítés Év végéig 750 ezer vágósertést értékesítenek Bács-Kiskun megyében. Bőven telik ez abból az 1 millió 36 ezer sertésből, amelyet 1977-ben tenyésztettek és neveltek fel az állami gazdasági, szövetkezeti állattartó telepek, valamint a háztáji és kisgazdaságok. Felvásárlásuk megnövelte a húsipar kötelezettségeit, hiszen a háromnegyed millió sertésen kívül az állami vállalatoknak 5 több ezer vágómarha elhelyezéséről is gondoskodnia kellett. í-ur^HnnniiT • Gyorsan megtérül a húsipari beruházás. A vágóállatok többsége közvetlenül az átvétel után gépkocsin, vagy vasúton elhagyta a megyét. mert Bács-Kiskunbarv az állattartás dinamikus fejlődéséhez képest elég szerény a vágóhidak, húsfeldolgozó üzemek teljesítő képessége. Az évente 130—140 ezer- sertés feldolgozására alkui, más félegyházi, vágóhídon kívül 2! fogyasztási szövetkezet és 23 mezőgazdasági üzem működtet regionális húsfeldolgozót. Ez utób. biak a helyi fogyasztás hús- és töltelékáru-alapjának csaknem a 40 százalékát fedezik, ami kedvezőbb az országos átlagnál. Sajnos, mindezekkel együtt a vállalati, állami gazdasági és szövetkezeti vágóhidak a megyében öszszesen 300 ezer sertést képesek évente feldolgozni, A húsüzemek hálózatának és teljesítő képességének bővítését sürgeti az állattenyésztés hozamának növekedése. A mezőgazdasági üzemek csak akkor tudják termelési tervüket teljesíteni, ha a telvásárló vállalat a szerződésben rögzített feltételnek eleget tesz. és megfelelő időben veszi át a vágóállatot. A húsfeldolgozók létesítését a lakosság fogyasztási igényeinek változása is indokolja. A kereskedelemben tért hódított az önkiszolgíVló rendszer. A korszerű húsforgalmazáshoz az élelmiszeriparnak kell szállítania az előrecsomagolt konyhakészvagy íélkészterméket. A feldolgozott termék külföldi értékesítése is gazdaságosabb, mini az élőállat, vagy a hasított seriés exportja. A hazai húskészítmény, a szalámi, a szárazkolbász, a dobozolt sonka már 20 otszágban keresett cikk. Ez utóbbinak a gyártására is berendezkedik majd a bácskai vágóhíd és húskombinát. A húsipar minden eddiginél nagyobb arányú fejlesztése a IV. ötéves tervben kezdődött, és ezekben az esztendőkben is folytatódik. 1971-től 1975-ig 4,6 milliárdot költöttek új gyárak létesítésére, gépek berendezések vásárlására. Elkészült a miskolci húskombinát, az idén helyezték üzembe a szegedi szalámigyár felújított és kibővített feldolgozó részlegét. Gyulán a befejezés előtt álló új húsüzemben sikeresen lezajlottak a próbavágások, és az 1,2 milliárdos létesítmény 1978- ban kezdi el az üzemszerű termelést. A gyulai kolbászba csabai szalámi közkedvelt termék, s évek óta nem sikerült a hazai és a külföldi keresletet kielégíteni. A gyulai gyár lehetővé teszi, hogy évente 550 ezer sertést és 30—35 ezer szarvasmarhát vágjanak le Békés megyében. Ugyancsak nagy jelentőségű beruházás a bajai húskombinát, amelynek kivitelezése, hosszabb előkészítés után 1975. utolsó negyedévében kezdődött, és 1979- ben indul meg az üzemszerű gyártás a Bácska második élelmiszeripari létesítményében. A ba- - jai vágóhíd és húskombinát felépítését szintén a megnövekedett hústermelés indokolja. Jellemző, hogy 1979-ben csupán 200—250 ezer hízott sertést vásároltak fel a megyében. Ebből mindössze 80 ezret tudtak feldolgozni akkor Bács-Kiskun egyetlen állami vállalati vágóhídján, a kiskunfélegyházi üzemben. A sertéstenyésztés, marhahizlalás azóta növekedett. Még fontosabbá vált, hogy a vágóállatok százezreit lehetőleg helyben dolgozzák fel. és ne szállítsák el a megyéből több száz kilométerre. Évente 410 ezer sertést vágnak majd a kaposvári húsüzemben, amelynek építése az idén júliusban kezdődött. 600 ezer sertés vágására tervezik a szekszárdi feldolgozót, amelynek kivitelezése most van előkészítés alatt. E beruházások eredményeként 1980-ra a sertésvágás 10. a marhavágás 4,3. a szárazkolbászgyártás 43, a dobozolt sonka- és húskonzervelőállítás előreláthatólag 37 százalékkal növekszik. Teljes körűvé válik a gyártás azzal, hogy Baján. Szekszárdon. Kaposvárott és a többi létesítményben a mel. lét.termék ipari célú Hasznosítására is felkészülnek, ami takar«,. , mánygyártás fehérjealapját gyarapítja. Kiskunhalason az ÁFÉSZ. Baján a mezőgazdasági kombinát, Városföldön az állami gazdaság, és a sertéshizlaló társulás, Kecskeméten a Kossuth Tsz bővítette vágóhídját, vagy épített húsfeldolgozót 1975 óta. Ezek teljesítménye a folyamatos korszerűsítés eredményeként tovább növekszik. Remélhető, hogy a bajai építkezés befejeződése után a kiskunfélegyházi húsüzem régóta tervezett korszerűsítése is sorra kerül, ami nagyobb teljesítményűre emeli a feldolgozó kapacitását. K. A. • A terv szerint 1979-ben üzemszerűen termel a bajai vágóhíd és húskombinát. •:.:«:«:«:«:«:-x «:«:-:«:«m«:«x*:*:v:«:«:«:*:*>:*:-:*x-:*:«x«x-:*:-:-:-:::w^ Sv.w.v X^X-X-X-X-X-X'X-XvHvHvX-X-r-XWX'X'X-X-X-X-X-X'X-X-X-HvXvlvlvXv.v.-.sw^^^ (11.) — De én nem papnak tanulok. — Mondom lelkem, hogy előttünk ne szégyelje. Hiszert látom én a kezében a bibliát. Meg az öltözete is. A kispapok járnak így. — De ez nem biblia, hanem József Attila versei — s Gergely kinyitotta a könyvet és a nénihez közel tartva mutatta a verseket. — József Attila? Én ilyen költőt még nem is hallottam. Biztosan valami új lehet. Mink az iskolában Petőfi Sándort tanultuk. — Meg Pósa Lajost! — egészítette ki a másik. — Aztán, ha nem papnak készül, akkor minek? — Ügyvéd akarok lenni! — Ügyvéd? Hát hiszen az is valami azért! — néztek rá csalódottan az öregasszonyok, s békén hagyták. Havaseső esett, amikor a tanácsháza előtt leszállt a buszról. Szive a torkában dobogott. Mindig félt a hazatérésektől, aggódva közeledett a házhoz. Most különösen, a távirat miatt. Sejtette, hogy az anyja beteg, másként nem az apja táviratozik. A családban — mint általában a parasztoknál — nem volt szokás „érzelegni". Tudta, hogy most is úgy lesz, mint máskor: belép, köszön, az apjával kezet fog, az anyját megcsókolja — és kész. A találkozás mindig suta maradt. Az anyja ágyban feküdt, az apja kuporgott a hideg szobában. Támasztotta a kemencét, de az vajmi kevés meleget adott.’ — Hát te fiam? — ült fel az anyja az ágyban, s ebből Gergely már tudta, hogy a távirat apjának külön akciója volt. A fiú odament, hogy megcsókolja az anyját, de az elhárította, mgndván, hogy náthás, ne menjen közel. — Mért nem írtad meg, hogy jössz? Levágtunk volna egy tyúkot — forszírozta tovább hazajövejelét az anyja. Az apja ott topogott körülötte, meglökte a könyökét Gergelynek, aki tudta: ne szóljon a táviratról. — Igaz, nagyon szépen tojnak. Isteni csuda ebben a gonosz időben — folytatta az anyja, s ebből Gergely érezte, sajnálták volna levágni azt a tyúkot. — Hogy vannak itthon? — Mint ahogy két öreg cseléd meglehet fiam. Látod, anyád meghűlt egy kicsit, a csoportban nincs munka, hát melegszünk. Hozok fel egy kis bort! — jelentette be az apja, s kucsmáját a fejébe,/ nyomva kiment. — Mondtam én neki eleget, hogy ne lépjen be. Most aztán úgy vagyunk, mint az ujjam — emelte a rózsaszínű dunna fölé mutatóujját az anyja, s rögtön sírni kezdett. — Nincs semmink fiam. Az az igazság, hogy szegényebbek vagyunk, mint amikor napszámba jártunk apáddal. Akkor tudtuk, hogy ha elvégezzük a munkát, szombaton fizetnek. Itt meg majd ekkor, majd akkor. A drága földet meg a szerszámokat, lovakat eheti a fene, velünk együtt. Te tanult ember vagy! Azt mondd meg, mi lesz mivelünk, ha leesünk a lábunkról? Apád már öregember, közel a hatvanhoz, Nem bírja úgy, mint a fiatalok. Mert nem igaz az fiam, hogy nincs munka, csak ő nem bírja. Mindig fázik. Szibéria óta nem bir felmelegedni. Tuskókat lehetne szedni az irtásban, kidoboltatta a tanács. Felesben. Tüzelőnk alig van. De mondd, hogy zavarjam ezt az öregembert? Eleget dogozott míg felnőttetek. Te még nem tudod, mert kicsi voltál. De kérdezd meg a bátyádat, hogy mit . szenvedtünk, mit nélkülöztünk — s újra sírni kezdett. Gergely tehetetlenül, önváddal ült az öreg kemfencepadka szélén. Tekintetét körülhordta a szoba sivár, de mégis annyira hozzánött, annyira szeretett öreg bútorain. Hát mit számít ehhez képest, az anyja szavaihoz képest, a két öreg megfeneklett életéhez képest, hogy Ildi felhúzta az orrát, hogy Pindi Pascalt veri a fejéhez. Mit számít az. hogy ki hogyan vizsgázott római jogból, hogy ő jeles lett mindenből. Mit számít ez itthon? A két öreg ül a hideg szobában, csodát várnak, meleg tavaszt, jó ennivalókat, jó ruhát, gondtalanságot. Nem imádkozni kell, nem filozofálni, hanem cselekedni. Mi lenne, ha nem menne vissza, itt maradna?.— futott át rajta a gondolat. Mi lenne? Jó, hogy az apja megérkezett, mert tudta, anyja még folytatná a panaszt. A bort, amit egyáltalán nem kívánt, megkóstolta. Az ebédet elütötték egy kis rántottéval, sült szalonnával. Aztán nekilátott, hogy szétverje az udvaron évek óta feketedő eperfa tüsköt. Olyan méreggel verte a fát, hogy az állatok riadtan húzódtak a sarokba. Dühös és elszánt volt most. Ha valaki azt mondja neki, maradj itthon és istápold az öregeket, nem gondolkozik, hanem marad. Kegyetlenül elfáradt, leült egy pillanatra a tuskó romjaira. Nézte az alacsony, szürke eget, figyelte a lusta csapásokkal repdeső varjakat. Aztán hirtelen megragadta a hatalmas fejszét, s újra nekilendült a már félig szétvert tuskónak. — Átfesteni ezt a rohadt, szürke eget. Pirosra, kékre, búzavirág színűre, rózsaszínűre. Mindegy milyenre, csak ne ez a szürke közöny legyen fölöttünk, az a minden mindegy szín, ez a halálszín, ez a senkivel nem törődünk szín — sziszegte a fogai között, majd József Attila jutott eszébe: „Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva...” Már erősen alkonyodott, amikor egy halom fával a szoba hideg cserépkályhája elé térdelt. Fél óra múlva már meleget árasztott a kályha, anyja is felkelt az ágyból, apja pedig hozzálátott a jószágok etetéséhez. — Pindit nem nézed meg? — súgta felé az anyja, pedig csak ketten voltak a szobában. — Mindig érdeklődik utánad, ha találkozunk. Főleg a templomban szoktuk látni egymást. Gergely csodálkozva nézett az anyjára. — Mit nézzek egy úri lányon? Nem is hívtak! — Hát tudja, hogy hazajöttél? — Nem tudja, de a levelemre nem válaszolt! — Irtok egymásnak? — Néha szoktunk! — Ezt neked kell tudni. Én csak kérdeztem! Az biztos, hogy úri lány. de nagyon szép. Legszebb a faluban. Meddig leszel itthon? — Néhány napig. Holnap kimegyek az irtásba, tüsköt szedni. Kell itt a tüzelő. Megfagynak ebben a szobában. — Én nem azért mondtam neked fiam. Imre bátyád megígérte, hogy szerez tüzelőt, meg a tüsköt is felhasogattad. — Neki is van elég baja. Az apja végzett az etetéssel, bejött, s kucsmáját a kemence torkúra dobta, száradni. Megvacsoráztak. Hideg, fehérszalonnát ettek, tehát ittak utána. — Elmegyek egy kicsit! — jelentette be Gergely, miközben átöltözött. — Te tudod fiam! — hagyta jóvá az anyja, aki arra gondolt, hogy a fiú mégis meglátogatja Pindit. Gergely azonban nem oda indult. Az öreg Lévaihoz ment, a mezőőrhöz, mert őrá tartozott a tuskószedés elosztása. VIII. Két napig szedte a tüsköt. Tiszta, de hideg idő volt. a pufajkát mégis le kellett vetni munka . közben. Társalgásra nem jutott idő. mindenki — hatan, heten — hallgatagon dolgozott. A homok könnyen engedett a fejszének, de hamar el is vette az élét. Az első nap estéjén Gergely átvitte a szerszámot a szomszéd kovácshoz. Másnap öröm volt dolgozni vele. Közben gondolkozott. Sok minden megfordult a fejében. Mi lenne, ha itthon maradnék? Feleségül venném Pindit, vallá. sós lennék, gyermekeink születnének. A tsz-ben talán még brigádvezető is lehetnék. Pindiéknek hatalmas házuk van. elférnénk benne, kertészkednék. Aztán egész életemben bánnám, hogy otthagytam az egyetemet. Dicsekednék, hogy engem is felvettek, jártam is egy szemesztert. Bizonyságként néhány latin mondatot gagyognék a kocsmai társaságnak, hogy lám milyen okos ember vagyok. Mert a vakok közt a félszemű is király. IFolytatása következik.) i • A télies időben ii jól halad a mélyszántás a Hosszúhegy! Állami Gagdaságban. (Pásztor Zoltán felvétele.) 4 JL i 4
