Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-11 / 291. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM . MŰVÉSZET Gyermekek bársonyszékekben Mintha ilyenkor, az év utolsó heteiben többet gondolnánk gyermekeinkre, kedves fiataljainkra, a számunkra annyira drága ifjú nemzedékre. Biztosan azért, mert amikor ajándékokkal terítjük a szikrázó fenyőfák alját, a tél hidege is felforrósodik a szülői szeretet lángjaitól. Mindez azonban csak egyéni töltése lenne a szeretet kifejezésének, ha nem tudnánk, nem éreznénk, hogy nemcsak a szülő öleli üt a gyermekeket, hanem az egész társadalom. így van lehetőség ajándékot venni, így van lehetőség szépen felöltözve iskolába menni, zenét és nyelveket tanulni, játszani és gyermeknek lenni, játszani és emberré növekedni, hógolyózni jó cipőben, verset, mondani és színházi bársonyszékbe ülni. Talán túl nagy lendülettel fogtunk az íráshoz, amikor végül is hétköznapjaink ma már szinte természetes jelenségéről akarunk említést tenni. Nem többről és nem kevesebbről, mint a gyermekek, a fiatalok színházba járásáról. • Brodszkaja: Tavasz Szorocsin vidékén (1957). □ □ □ Valóban természetes már, hogy ők is ott ülnek a színházi bársonyszékben. Legalábbis egyre többen. Többen, mint valaha is tehették ezt. a mai felnőttek. Anélkül, hogy rózsaszín önbámulattal lágyulnánk e,l ettől, mondjuk róla: ez költészet és történelem egyszerre. A tárgyilagos, szenvedélytől mentes statisztikai adatok szerint a hetvenes évektől kezdve rohamosan növekedett a színházba járó gyermekek, fiatalok száma. Amíg az utolsó öt esztendőben összességében 13 százalékkal több nézőt, fogadtak színházaink, addig 50 százalékkal több kicsinyt és ifjút. 1976-ban Magyarország színházai 3300 ifjúsági előadást, tartottak, s ezeken 1,7 millió néző tapsolt: az év összes látogatójának, több mint egyharmada. A legszembetűnőbb a gyermekek nagy rajongása. Szociográfiai, művelődéskutató tanulmány tudna csak pontos választ adni arra a kérdésre: mily okok vonulnak e jelenség folyamatában? Miért, van ez így? Az Állami Ifjúsági Bizottság, az ű'júságpolltika állami letéteményese, éppen e napokban a gyermekek és fiatalok színházba járásának ügyével foglalkozva dicséri a színházak ifjúságra is tekintő műsorpolitikáját és külön elismeréssel szólt — néhány pesti színház mellett —■ a kecskeméti, a békéscsabai, a pécsi színházak törekvéseiről. Aligha véletlen, hogy , míg az ország összes színházi bérletének 34 százaléka volt 1976-ban ifjúsági bérlet, a megyei színházaknál az ifjúsági bérletes arány 46 százalékos. És e törekvő színházak annál nagyobb elismerést érdemelnek, mert tudjuk, hogy a finanszírozási rendszer egyáltalán nem ösztönöz gyermek- és ifjúsági darabok bemutatására. Az egyik ok tehát a színházi lehetőségek növekedése. A másik nyilvánvalóan, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság, a Kulturális Minisztérium kedvezményes bérleteket, színházjegy-utalványokat ad a gyermekeknek és fiataloknak. S megannyi egymásbaszőtt .oka van még annak, hogy az ifjú nemzedék színházhódító lehetett és lett Magyarországon. Ügyannyira, hogy az igények e téren is túlszárnyalják az eddig nyújtott lehetőségeket. □ □ □ KISS BENEDEK Etruszk szobrok mozdulása Dülöszél füvén, félkönyéken hűsöltük délben a hangyállá hőt, hasaszalonnát falatoztunk, eszegettünk savanykás meggyet; pucér bőrünkön sikonkázott a levélrések közt benyüzsgő fény, ' ujjaink közül szökkentett meggymag egy akác-cserjét rakétázott; katapultáló szöcske zizzent, ellipszis-ivvel kötötte össze a kis akácot egy szőlőlevéllel, köztük meg szemünk egyenest húzott: volt már nyilunk is, kézbekaptuk, s rálőttünk a hamis istenre, ki vérünkön vett gyémánttal fönt épp az ég üvegét hasogatta. SIMONYI IMRE Hegyek, síkságok A hegyen túl feltehetően síkság következik. Innét azt nem látni ám a bölcsek és vének , így gondolják mivel már apáik is így gondolták és így tanították. Hogy aztán a síkságon túl újabb síkság következne (vágy csupán ugyanaz folytatódik?) esetleg egy másik hegy emelkedne s azon túl megint síkság és megint hegy (és így tovább) ezt még a szent öregek sem állítják teljes bizonyossággal. Csupán arról beszélnek (amennyit látnak) hogy akinek szomorúsága van a hegyen a síkság felé van az indulóban s akinek szomorúsága van a síkon az egyre kapaszkodnék a tetőre. Ennél többet' aztán a bölcs doktorok sem tudnak. S ha mégis tudnak velem nem közölték. SZIKSZAI KAROLY Hazaérve Száz éve született Fenyő Miksa Ültessünk hát még több gyermeket a színházi bársonyszékekbe! Legyen olyan a finanszírozási rendszer, hogy legyen érdemes minden színházban speciális gyermek- és ifjúsági előadást tartani, de a felnőtteknek szánt klasszikus és modern darabok előadásain is helyük van a^fiataloknak éppoly kedvezményekkel, mint a csal^ nekik szóló bemutatókon.' Nem ártana úgy formálni a szerzői jogdíjrendszeren sem, hogy minél több gyermek és fijúsági darab születne. Miért ne kaphatnának külön meghívást ilyen feladatra legnevesebb íróink? Mindenről szó esett az Állami Ifjúsági Bizottság már idézett ülésén. Néha túl sokszor emlegetjük gazdasági eredményeinket, amelyek természetesen első helyre valók, mert minden jóhoz és széphez anyagi alapozás szükséges. De végül is, miért ne tűnődjünk el azon is* hogy gyermekeink, fiaink és leányaink egész serege lett színházba járó ember? Szebb életű, jobb ember. ( Soltész István Horkolnak a fák. Az ajtó mögötti kenyérsárga fényben falnak dőlve az ágy, ugrani készül. Szél csörömpöl meszesvödörben, dolgozni szeretne, pohár víz kéregeti számat, bevánszorgok az ajtón, görnyedten mint anyám arca. Fegyvertelen a szoba, lezárva a rádió, nincs hírek, horkol a háború, hóhérok alszanak, pók-csend, csak néha a tó felöl disznóröfögés, egy szakadozó Európa térkép zizeg, de kit zavar egy papírlap száraz reccsenése másnaposon, otthon? ZELEI MIKLÓS A történet 1941 augusztusában kezdődik, amikor a tizenkilenc esztendős Dániel Mihály Pálmonostoróról Budapestre jön és kalauznak szegődik a BSZKRT-hoz — betöltve a június 26-i kassai provokáció után hadba vonultak által üresen hagyott helyek egyikét. Ha nem lenne háború, talán gokkal jobban örülne annak, hogy sikerült belülre kerülnie az elit vállalat kapuján, hogy sikerült a meglehetős anyagiak, a létbiztonság közelébe jutnia. De a háború épp ezt az utóbbit veszélyeztette. És hamarosan számolatlanul kell az ember. Nyolc nappal a doni vereség után Dániel Mihályt is elviszik katonának. A futószalaggá gyorsult katonai adminisztráció rohammunkában készíti a behívókat. Az egyébként is szűkszavú okmánynak csak a legfontosabb rubrikáit töltik ki. Dániel Mihály behívójának már száma sincs. A BSZKRT 1946. április 7-én, a fölszabadulás első évfordulója után három nappal törli a létszámból. Indok: igazolatlan távolmaradás. A törlést két év múlva az igazgatótanács érvényteleníti, s Dániel Mihályt hét nap rendkívüli fizetett — mivel?! — szabadságra bocsátja. Indok: fogságból hazatért. Az életéből huszonöt év telt el. A huszonötből hat lett a háborúé, a hatból négy maradt a lövészárokban, s a tábor szögesdrótja mögött. A férfikor fele — és még mindig csak a kezdetek. Az úgynevezett élet elején. Nullán. (Vigasz: egy egész országgal együtt.) A középmagas, zárkózott, lassú járású férfi összeszorítja a fogát és nekivág. A dokumentummá átminősült szolgálati papírok jelzései: 1949. május 20-án kétszázötven forint házassági segélyt kap. fél év múlva szoba-konyhás szolgálati lakást. Azután villamosvezető lesz, utána elvégzi a Egy emberélet tényei trolivezetői tanfolyamot. Jóval ké. sóbb a nyolc általánost. Közben járja a soros szakmai és politikai tanfolyamokat. Egyszer kollektiven — pecsétes levélben — dicséri meg egy Pesten kirándult tsz-csoport, egyszer túllépi az előírt sebességet, néhány dicséret. Balesete nem volt. — Tudta, mi mellett kell szólnia. Mindig az érdekeinkért agitált. Ha háromszáz órát kellett dolgozni egy hónapban, annyit dolgozott. Havi egy, esetleg két szabadnappal. Nem vitatkozott azon. hogy milyen feltételekkel dolgozik. Bér- és jutalomvitánk sem volt soha — mondja a felet, tese Ha háromszáz órát kell, annyit dolgozom — mondja magában a korosodó férfi, mondatja vele önbecsülése és a közbecsülés. A társadalomnak az kell, hogy valaki elvégezze a munkát, hogy valaki teljesítsen, neki pedig, hogy teljesíthessen. Mindenáron, hiszen kell a pénz, kell a pénz nagyon. Eev évtizednél is több telik el ebben a szorításban. — Jelenleg nem lépjük túl a havi kétszáz munkaórát. Négyöt. sőt, hat szabadnapot is adhatunk — egy hónapban a járművezetőknek — folytatja az előbbi munkahelyi vezető. — A „hőskorszakban” ezt nem lehetett. Kevés volt az emberünk. De annak a kevésnek megfizethették. Dániel Mihály pedig befejezheti a szabadsághegyi lakás építését, pár év múlva kicseréli a kocsit is: — Ha nyugdíjas leszek, majd , barangolok az országban. ötvenéves. Eljutott oda, ahová fiatalon lenne jó, fiatalon lett volna jó, háború nélkül, fogság nélkül, szegénység nélkül — de mégis fellélegezhet. Fellélegezne, ha nem érezné, hogy baj van a szivével. De ez A megyénkben született vagy hosszabb ideig e tájon élt, az itt élő emberekhez szoros szálakkal kötődő nagy alkotóknak — Katonának, Kodálynak, Petőfinek, Mórának, Nagy Lajosnak és másoknak — az emlékét őrzi a kegyeletes és szorgos igyekezet. A ma embere számára rendkívül sokat jelenthet, ha azokra figyel sok esztendővel haláluk után is, akik nagyban gyarapították szellemi erőforrásainkat, hagyomány-kincseinket. Ám a kétségkívül szép és beszédes' eredmények mellett van elég pótolni való is. Akad még — sajnos — több olyan valamikor élt, e megyében született alkotó, akit .szélesebb közönség köreiben nem ismernek eléggé. Közéjük tartozik a mélykúti születésű Fenyő Miksa is. Születésének századik évfordulóján igyekszünk ráirányítani a figyelmet szűkebb hazánkban. titok, önmaga előtt is. A tengelyen töltött idő utánjáró kedvezménnyel már csak három év a nyugdíjig. Ki kell bírni. Csak három év. Elszánt, — Az üzemorvosi ellátástól idegenkedett. Valószínűleg saját orvosa kezelte 1— mondja az üzemorvos. Az orvosi kartoni bejegyzése: „Vérnyomás-emelkedés. Heti szabadnap megadása mellett vezethet. Ne túlórázzon. Egy hét múlva jelentkezzen vérnyomás-ellenőrzésre". (Nem jelentkezett.) — Az emberi felelősséget nem lehet teljesen adminisztratív útra terelni — mondja az üzemorvos. * — Ritkán betegeskedett. Tavaly vettem betegállományba, három napra — mondja a körzeti orvos. — Gyomorra lokalizálódé fájdalmat állapítottam meg nála. A vérnyomásával nem volt baj. Voltak panaszai. Többször próbáltam rábeszélni, hogy vizsgáltassa ki magát. Kerülte. — Súlyos anyagi veszteséggel jár. ha valakit nyugdíj előtt tiltanak el a vezetéstől — mondja a kollégája. A barátja pedig: — Vigyázott magára. Nem dohányzóit.- nem ivott. Munka után egy fröccsre sem ment be sehova. Társadalmi munkát végzett, a brigád életében benne élt. Nem panaszkodott semmiért. Egyszer, halála előtt nem sokkal azt mond. ta, hogy nagyon fáradt. A víz is kiverte. Súlyos anyagi veszteséggel jár, ha valakit nyugdíj előtt tiltanak el a vezetéstől. Elszánta magát: — Megtartani, amit elértem. A reggeli csúcsforgalom végén Dániel Mihály a volán mögött rosszul lett. Munkáját így is lelkiismeretesen végzi: azonnal fékezni kezd. Fékezés közben belehal infarktusába. A jármű egy fának gurulva megáll. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentéktelen. Élete dióhéjban Fenyő Miksa, a Nyugat című irodalmi folyóirat egyik létrehozója, és hosszú időn át a lap „vezérkarának” tekintélyes tagja író, politikus, közgazdász, kritikus és esszéíró volt egyszemélyben. Aki Szerb Antal szerint a rangos Nyugat „mecénása és elszánt propagandistája” volt, egy észak-bácskai faluban, Mélykúton született, 1877. december 8-án. Apja kisiparos volt: egy hétgyerekes szabómester. A* tanító nagyapa és az irodalmat kedvelő édesanya hatására és ösztönzésére akart az ifjú Fenyő mindenáron tovább tanulni. Budapestre került középiskolába, s ugyanott járt egyetemre is, mint joghallgató. A diploma megszerzése után a fővárosban ügyvédi irodát nyitott, de ebbe a vállalkozásába hamar belebukott. Ezért a Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének a titkára lett. Egészen fiatal korától kezdve verseket és színikritikákat írt a Géniuszba, a Budapesti Szemlébe és más lapokba. íráskészsége, kritikusi képessége sokak előtt hamar világossá lett. S ezekhez társult az átlagosnál jobb szervezőképessége és diplomatikus hajlama. Ez utóbbinak sokszor és sokan hasznát vették, többek között Ady Endre is, aki mindenkor az elismerés és szeretet hangján nyilatkozott róla. „Téged tartalak a legbeszámíthatóbb, s legjobb embernek...” — írta a költő egyik levelében. A Nyugaton kívül más lapot is szerkesztett. A GYOSZ ügyvezető elnökeként befolyását nagyszerűen tudta felhasználni a magyar irodalom fejlesztésének, felvirágoztatásának érdekében. A felszabadulás után külföldre távozott, Amerikában élt egészen idős koráig. Legutolsó éveit Bécsben töltötte,, s ott is halt meg, kilencvenöt éves korában. A Nyugat vezérkarában Egyik kezdeményezője volt az irodalomtörténeti szempontból rendkívül becsesnek mondható Figyelő című lap létrehozásának. Ennek szerepét növelte, hogy a későbbi Nyugat elődjének kell tekinteni, elsősorban azért a szerepért, amit a modern magyar irodalom szervezésében vállalt. A gyümölcsöző nekifutás után hamar megérett a helyzet egy még nagyobb feladatot magára vállaló, az egész ország területére kiható orgánum megteremtésére. Fenyő Miksa, az akkor még harmincéves és tekintélyesnek mondható irodalmár a későbbi kérlelhetetlen szigorú szerkesztővel, Osvát Ernővel és az átlagosnál jóval műveltebb s tájékozottabb Ignotussal együtt teremtette meg az Adynak, Babitsnak, Móricznak és más író-óriásoknak a rendszeres fórumot. Fenyőnek a sokoldalú szervező munka mellett elsősorban akkor és mindvégig az anyagi alapok megteremtésében volt nagy szerepe. Hatvány baljóssal együtt a Nyugat igazi mecénása volt a sok harcos, és küzdelmes esztendők alatt. Közben keményhángú kritikus volt; ebben a tekintetben kérlelhetetlen szigorú és rendkívül igényes, következetes. A valóságot kérte számon mindig és elsősorban az alkotóktól. Ebben nem ismert tréfát. Kiállt a lírikus Arany mellett, hadakozott Jókai igazi értékeinek elismerésért. Egyik legnagyobb érdemének tudhatjuk be, hogy nemcsak felismerte Ady Nagyságát, géniuszát, hanem mindvégig mellette kiálló harcos és harcoskedvű propagátora is volt. ‘ * Róma város díja A második világháború idején — még idehaza — naplót írt, mely nyomtatásban is megjelent. Ebben „tébolyult korszaknak” nevezi azokat a szörnyű időket. Később, már külföldön ugyan, de írt. alkotott tovább. És mindenkor szeretettel gondolt arra az országra, ahol oly sokat tevékenykedett az irodalom, a szellemi élet felvirágoztatásáért. Az Ami kimaradt az Odysseából című könyvében magas esztétikai szinten, igényesen írta meg olaszországi élményeit. A mű elnyerte a sokat jelentő, rangos „Róma város diját". Ezután kezdte el írni önéletrajzi művét, melyet, sajnos, nem fejezett be. Ebben páratlanul szép, maradandó értékű sorokat írt le szülőfalujáról, Mélykútról. A ragaszkodás, az eltéphetetlen összetartozás vallomását nyújtotta át ezzel az utókornak meg a ma élő lokálpatriótáknak. Közeledés a szülőföldhöz Irodalmi körökben Fenyő Miksát valóságos legenda vette körül amerikai évei alatt is. Jórészt azért, mert sokan tudtak arról, hogy gazdag kéziratanyaga és levelezése kincset ér. Ő maga is tudta ezt. Azért is támadt az a nagyszerű ötlete, hogy az egészet a magyar államnak, a magyar népnek adja. Hazai szellemi életünk gazdagítására.' E becses forrásanyag segítségével születhetett meg a Feljegyzések és levelek a Nyugatról című vaskos kötet az Akadémia Kiadó műhelyében. Aligha lehetne eltúlozni a könyv értékeit. Hiszen egy olyan ember mond el benne igaz dolgokat a Nyugat című folyóirat írói köréről, aki mindent személyes vallomásként, átélt valóságként közvetíthet azokhoz, akik ma szocialista társadalmunkban — és a jövőben is — érdeklődéssel tekintenek mind arra, amit Ady, Babits, Móricz és társaik együttesen létrehoztak a magyar kulturális életben. A könyv lapjairól, szinte közvetlen közelségből szól hozzánk a fentieken kívül Ambrus Zoltán, Kosztolányi Dezső, Hatvány Lajos, Gyulai Pál, Ignotus, Nagy Lajos — és még oly sokan mások. Emlékezik a „Feljegyzések ...” megszületése idején egykori irodalmi vitákra, elénk varázsol anekdotákat, késhegyig menő harcokat, szerkesztőségi műhelytitkokat. A hangja a mű lapjain egyszerre bölcs, higgadt, önironikus, nosztalgikus és szenvedélyes. Az egészen átsüt a humanitás, a faji megkülönböztetés elleni indulat. A kitűnő könyvet gazdagítja, hogy helyet kapott benne csaknem háromszáz olyan levél, amelyet a kortárs írók írtak hozzá annak idején. Többek között száznál több Ady-levél teszi súlyossá a gyűjteményt. . Varga Mihály l Két szovjet festőművész, L. Brodszkaja és F. Resetnyikov mutatkozik be müveivel a magyar közönségnek a budapesti Műcsarnokban nyílt kiállításon. • Resetnyikov: O. J. Smidt el> hagyja a tábort (1949).
