Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-02 / 283. szám
1977. december 2. • PETŐFI NÉPE • 3 Melléktermékből értékes takarmány AZ UREBETINGYÁRTÁS ÉS -FELHASZNÁLÁS TAPASZTALATAI Bács-Kiskun mezőgazdasági termelésszerkezetének sajátossága a kertészeti ágazatok kiemelkedő szerepe. A szőlő, a gyümölcs, a zöldség területének az országos átlagnál magasabb aránya következtében a gazdaságok jó része a tömegtakarmányt legfeljebb másodnövényként tudja termeszteni. Ez a nagyszámú szarvasmarha-állomány takarmányozásában sok gondot okoz. Ezért dicséretes minden kezdeményezés, ami a szarvasmarhatartás takarmányalapját növeli. • Cukorrcpaszelet és más tömegtakarmány felhasználásával szemcsézett táptakarmányt készítenek a városföldi szövetkezetben. Az állami gazdaságok társulása kunfehértói borkősavüzemében a szőlőtörköly-, borseprő-feldolgozás melléktermékeként néhány esztendővel ezelőtt kezdődött el a karbavitid, fehérjepótló takarmány gyártása. Az üzem ma már alig győzi a gyártást, pedig a társulás 22 szőlőtermesztő állami gazdasága, és számos szövetkezet szállítja a törköly és a borseprő alapanyagot. A cukoripar kezdeményezésére az ország több cu'korrépa-feldolgozó üzemében ugyancsak néhány évvel ezielőtt kezdődött el a gyártás melléktermékéből az úgynevezett urebetin előállítása. 1974— lS75-ben a Szolnoki Cukorgyár xekonstrukciója alkalmából az ország legnagyobb cukorgyárában is épült urebetinkészítő, amelynek létesítéséhez 50—50 ezer forintos részjegyekkel Bács-Kiskun megye több mezőgazdasági üzeme is hozzájárult. Azóta a Duna—Tisza közén a szarvasmarhatartó gazdaságok nagy tömegben használják fel a répaszelet alapanyagú karbamiddal és nyomelemekkel dúsított takarmányt. A tiszakécskei Béke és Szabadság Tsz évente 1800—2000 mázsa urebetint, ezenkívül igen jelentős mennyiségű nedves és szárított répaszeletet vásárol a Szolnoki Cukorgyártól az 1200 szarvasmarha takarmányozására. A Duna menti szövetkezetek az Ercsi Cukorgyárral szerződve, a dunántúli répafeldolgozó üzemektől kapják az urebetint és az egyéb cukorgyári 'mellékterméket. Ezek takarmányozási tapasztalatairól szervezett tanácskozást a Magyar Agrártudományi Egyesület, a Bács-Kiskun megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Cukoripari Vállalatok Trösztje, a tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezet szerdán Tiszakécskén. Szabó Lajos, a Kaposvári Cukorgyár takarmánygazdálkodási felügyelője, Finta Pál, a Béke és Szabadság Tsz főállattenyésztője számolt be az urebetin, tehénbetin és más cukoripari melléktermék felhasználásának eredményeiről a mezőgazdasági üzemek szarvasmarhatártásában, majd Farkas Albert, a Szolnoki Cukorgyár főosztályvezetője, az urebetingyártás szolnoki adottságait ismertette, és a közeljövőben gyártandó fehérjepótló és táptakarmányok felhasználási lehetőségéről szólt. • Az ideiglenes tárolóhelyről vasúti kocsikon szállítják a Szolnoki Cukorgyárba a feldolgozásra váró répát. (Méhesi Éva felvételei) Bács-Kiskun számos mezőgazdasági üzeme az utóbbi években létesített takarmánykeverőjében olyan berendezéseket is felszereltetett, amelyek a mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek együttes felhasználásával előállított takarmány készítésére is alkalmasak. A tiszakécskei Béke és Szabadság Tsz-ben silózott kukoriCc.szár, nedves vagy szárított cukorrépaszelet, szemestermény keverésével magas tápértékű, szemcsézett takarmányt állítanak elő. A tiszakécskei tapasztalatokat másutt is jól gyümölcsöztethetik. K. A. A technika segítségével • Jól illik a kerékpár fékkarja a gépkocsi sérülésébe. • Letört prizmadarab törésvonalai illesztéskor. • A futófelület mintázata egyezik. — A közlekedési balesetek két nagy csoportra oszthatók: amikor a jármű személlyel ütközik, s mikor a jármű szilárd tárgynak, vagy másik járműnek csapódik. A vizsgálat, a bizonyítás nem könnyű dolog. Hiszen a balesetek túlnyomó része országúton, általában tanúk nélkül következik be. Boncolgassuk a személlyel való ütközés esetét. A gépjárművezető — mondjuk teherautó sofőrjéről van szó —, azt állítja, hogy a gyalogos az úttesten feküdt, későn vette észre, s ezért gázolta el. A sérültön azonban olyan ütközési, behatolási roncsolódás van. amely, figyelembe véve a gépkocsi lökhárítójának a magasságát, csak álló helyzetben következhetett be. A sérülés az áldozat hátán italálható, tehát megcáfolható a gépkocsivezető olyan értelmi állítása, mely szerint a gyalogos eléje ugrott, mert akkor az oldalán sérült volna meg. Hasonlóképpen ilyen „egyszerű” módon lehet megállapítani a személygépkocsival, motorkerékpárral, vagy más közlekedési eszközzel történő gázolást. — A két jármű ütközésekor, vagy a jármű szilárd tárgynak való csapódásakor szintén nyomokat keresünk. A járművek egymáshoz való csapódása esetében a benyomódás, a törésvonal, a deformálódás összeilleszthető, mint azt a mellékelt fénykép is mutatja a személygépkocsi és a kerékpár esetében. Ezen túl még olyan lehetőség is segíti a technikus munkáját, hogy a járművek általában festettek, s a súrlódáskor fellépő hő hatására a festékek egymásra kenődnek. Kimutatható egy jármű árokba borulása esetében a helyszínen a csúszási nyom, vagy a járművön talált finom földszemcse, esetleg fű- vagy gazdarabka is. A bűnügyi technikusok legnagyobb segítséget mégsem ezekben az „egyszerűbb”, hanem a cserbenhagyásos balesetek esetében nyújtanak. Amikor az okozó jármű a helyszínről eltávozik, s csupán a sérült és járműve áll a vizsgálat rendelkezésére. — Mint minden bűncselekmény esetében, itt is „vallatni” kell a helyszínt, keresni a nyomokat. Nemrégiben egy halálos baleset történt, s a helyszínen csupán az elgázolt férfi holtteste maradt. Az áldozat ruháján, az út burkolatán azonban ottmaradt a tehergépkocsi nyoma, amelyet azonnal rögzítettünk. Nem a szerencse, hanem az alapos munka kimutatta, hogy az áldozat ruháján és a gipszmintán egyaránt van jellegzetes nyom, a futófelület vékony hasadása. A futófelületből megállapítottuk a gépkocsi típusát, haladási irányát, s a nyomozók már csak ezt a gépkocsit keresték és — megtalálták. A jármű alvázának alapos átvizsgálása során találtunk a ruhából származó elemi szálakat, sőt az áldozat vérét is azonosítottuk. Egy másikeset azt bizonyítja, hogy nedves időben is, amikor a nyomokat az eső elmossa, lehet nyomokat találni a cserbenhagy óról. Ütközéskor a jármű lámpája, irányjelzője, díszléce, kerékdísztárcsája, műanyag foglalat törik le, s marad a helyszínen. Az áldozat ruháján festéknyomok, vagy a gépkocsin — annak tökéletes lemosása után található elemi szál, bőrhám, hajszál vagy más egyéb. A helyszínen maradt, nagyon apró alkatrészdarahkákat a technikusok összeszedik, s a gyanúsított járművek sérüléseihez illesztik. Elég egy aprócska prizmadarab, amelynek törésvonala a mikroszkóp alatt egyezik a leszerelt prizmával, s ez már bizonyító erejű. — A bűnügyi technika annak ellenére, hogy rendelkezik a legmodernebb eszközökkel, néha hosszú idő eltelte után tud csak minden kétséget kizáró bizonyítékokkal szolgálni. Ez az összehasonlítás, az azonosítás miatt történik. A közlekedési bűncselekményeknél, súlyosabb esetekben mozgófilmet is alkalmazunk, amelyet lassítva lejátszva, pontosan rekonstruálhatjuk a bűncselekmény elkövetését, a tettes szándékosságát, akaratlanságát vagy vétlenségét. A bűnügyi technikai szolgálat, mint már az elmondottakból is kitűnik, igen sokrétűen segíti a bűnfelderítés és bűnüldözés munkáját, amelyhez segítségül hívja a tudomány legkorszerűbb eszközeit és módszereit. Gémes Gábor 4. Bűntett az országúton A nyomszakértői, orvosszakértői és a műszaki szakértői feladat szorosan összefügg a közlekedési bűncselekmények vizsgálatánál. Sajnos, országútjainkon elég sok halálos és súlyos gázolás történik, s akad még cserbenhagyásos baleset is jócskán. Ezek mellett azonban olyan esettel is találkoztak már a bűnügyi technikai szolgálat dolgozói, amikor a sérült közlekedési balesetre hivatkozott, holott nem ez történt vele. Ismét Túri Pál rendőr őrnagygyal beszélgetünk a közlekedési balesetek elkövetőinek felderítéséről, illetve a bizonyításról. Perényi Miklós és Szűcs Lóránt hangversenye Nagy várakozással és örömmel tekintettünk az idei hangversenyévad filharmóniai programjában szereplő kamaraest elé, s Perényi Miklós és Szűcs Lóránt keddi hangversenye valóiban méltó módon váltotta be reményeinket. A két kiváló művész komoly, felelősségteljes, ugyanakkor rendkívül érzelemgazdag előadásmódja nem mindennapi élményt jelentett. Világhírű csellóművészünk, Perényi Miklós szinte azonosul a zenei folyamattal, az egyes motívumok nagyszerű természetességgel áradnak játéka nyomán, és így illeszkednek a nagy forma egészébe. A koncert mindkét részének első műsorszámakénit a barokk kor egy-egy jellegzetes alkotását hallottuk. Ezek megszólaltatásai jelentették a hangverseny talán legihletettebb pillanatait. Bach C-dúr szvitje igazi pompájában szólalt meg Perényi tolmácsolásában, felszínre hozva a szólócselló sajátos hangszín-lehetőségeit, bizonyítva ezek igazi gazdagságát. A kristálytiszta motivikus formálás nyomán a maguk nemes egyszerűségében tűntek fel az egyes tételek tánckarakterei. Különösen tetszett a'lassú, elmélkedő Sarabande és az ezt követő Borrée előadása. A másik barokk mű Valentin! E-dúr szonátája volt, A játékos, virtuóz és bensőségesen lírai elemeket egyaránt tartalmazó, jellegzetesen olaszos muzsika sokrétű lehetőséget kínál a hangszerek adottságainak kihasználására, különösen a cselló esetében. Rachmaninov nagyszabású gordonka—zongora szonátáját az első részben hallhattuk. Érdemes megjegyezni, hogy a két előadó mennyire ügyelt a két hangszer megfelelő hangzási arányainak kialakítására. A koncert legnagyobb sikerét Mo art G-dúr rondójának (eredetileg a „kis éji zene” című szerenád zárótétele) szellemes, bravúros előadása jelentette.’ A pergő főtéma és a közte megszólaló nyugalmasabb epizódok harmonikus egységgé rendeződtek a bölcsen ironikus megfogalmazásban. Végül De Falla Spanyol szvitjét hallottuk, melynek előadásából különösen a lassú dallamok egyszerű, világos megszólaltatását kell kiemelnünk. Szűcs Lóránt méltó partnerként, remekül alkalmazkodva követte a csellista elképzeléseit, inkább diszkrét kísérőként, mint egyenrangúságra törekedve. Kiváló képességei leginkább a Rachmaninov-szonáta és a Spanyol szvit előadásánál kerültek felszínre. Ráadásként Csajkovszkij Pezzo Capricoióját hallottuk, mely méltán kivívta a Megyei Művelődés! Központ színháztermét betöltő szép számú közönség elismerő tapsviharát. Horváth Ágnes PANORÁMA Lézersugaras gerjesztésű reaktor • A „Lad—2” elnevezésű lézerberendezés, amelynek segítségével lézersugaras gerjesztésű, termonukleáris reakciót hoznak létre. Az emberiség energiagondjainak hosszú távra szóló megoldását a fúziós reaktorok kifejlesztésétől várjuk. Ezekben a hidrogén nehéz izotópjainak magjai (deutérium, tríoium) egyesülnének nehezebb elemek magjaivá, miközben hatalmas energiamenynyiség szabadulna fel. Ez a folyamat adja évmilliárdok óta a napenergiát, s fogja biztosítani újabb évmilliárdokig. A nukleáris üzemanyag bőven rendelkezésre áll a földön is, a tengerek vizében, amely igen kis koncentrációban ugyan, de nehézvizet is tartalmaz. A folyamat megindításához ugyanakkor olyan nagy hőmérséklet, illetve nyomás szükséges, amelyek előállítása- eddig csak szerfelett veszélyes módon, a hidrogénbombák robbanásával sikerült. A szabályozott ütemű, békés energiatermelésre használható magfúzió feltételeinek a megvalósítását két irányban keresik. Abból indulnak ki, hogy az energiatermelés arányos mind a deutérium—itrícium keverék sűrűségével, mind azzal az időtartammal, ameddig a fúzió feltételeit sikerül fenntartani. Az ilyen irányú kutatások már több mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza, s mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban kemény erőfeszítéseket tettek a program sikeréért. Van azonban egy másik lehetőség is: a deutérium—trícium keverék sűrűségét növelni. Ezt csak néhány éve tették komoly vizsgálatok tárgyává, mert csak akkorra készültek el olyan nagy intenzitású . lézerek, amelyekkel a szükséges mértékű öszszenyomás megvalósítható. Ügy számítják, hogy ha sikerülne elérni á folyékony hidrogén sűrűségének tízezerszeresét, a fúzió biztosan megindul, s fenn is marad annyi ideig, hogy több energia termelődjék, mint amennyit az előkészítő műveletek elnyelnek* Ez teszi fontossá azokat a kísérleteket, amelyeket a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Lebegyev Fizikai Intézet rezgéstechnikai laboratóriumában végeznek. * Japán piramisépítési kísérlet Kairóból keltezett az a hír, miszerint három japán régész bejelentette, piramist építenek Egyiptomban. A terv már csak azért is különös, mert ha a piramisok, az ókori Egyiptom uralkodóinak síremlékei már régóta a világ csodái közé számítanak is, az utóbbi négy és fél évezredben nemigen építettek piramist. Sakuji Josimura, a Tokió közelében fekvő Waseda Egyetem régészprofesszora, a vállalkozás fő szervezője így magyarázta meg tervük értelmét: „Hérodotosz görög történetírónak volt egy elmélete arról, hogyan építették a piramisokat fából készült darukkal (emelőszerkezetekkel) és lejtőkkel, de ez a mai napig csak feltevés. Annak a megállapítására, hogy vajon voltaképpen hogyan is építették a piramisokat, egyetlen módszer van: építeni kell egyet.” Az új piramis építése a japán tudósok irányítása mellett januárban kezdődik és a tervek szerint két és fél hónapig fog tartani, tízezer munkás közreműködésével. Magassága 65 láb, azaz kereken húsz méter lesz, alaplapjának élhosszúsága 32 méter. Ez annyit jelent, hogy a piramis egyhetede lesz a nagy Kheopszpiramisnak, amelyet az ókori világ hét csodája közé soroltak. A hely kijelölésének részletein a japán és az egyiptomi szakemberek, illetve az egyiptomi kormányhatóságok még dolgoznak, azonban a kormány elvben már hozzájárult a különös kísérlethez. Amint Ahmad Kadry, az egyiptomi régészeti hivatal igazgatója — az Associated Press jelentése szerint — kijelentette, bizonyos feltételeket szabtak: „Az első az — mondotta Ahmad Kadry —, hogy a gizai piramisok látóhatárán nem építhetik, és úgy sem, hogy azokhoz hasonló látványt nyújtson. Egy másik feltétel az, hogy amint megépítették és lefényképezték, a japán piramist el kell távolítani.” A piramis építéséhez használandó kőtömböket három kairói kőbányából fogják venni, egyúttal a japán kutatók kipróbálják a kőfejtés régi, ókori módjait. Fából való emelőket és lejtőket fognak készíteni a kő szállításához; egyes kőtömböket tutajon, a Níluson fognak a helyszínre vinni, mivel feltételezik, hogy a régiek is alkalmazták ezt a módszert. A merész kísérlet költségei- az előzetes becslések szerint elérik az egymillió amerikai dollárt. A vállalkozást a Japán Televíziós Hálózat RíT. finanszírozza. P. G. P. Különös szenvedély: viccgyűjtés Nem valami tréfás, hanem inkább száraz foglalkozást űz Egon Strauch, egy drezdai kisipari szövetkezet főkönyvelője. Lakását Viszont csaknem teljesen megtöltik a német alapossággal dossziékba rendezett viccek, karikatúrák: a'jövő év végén lesz negyedszázada, hogy Egon Strauch vicceket, karikatúrákat gyűjt. A , gyűjtemény — amely elsősorban a szocialista országok szatirikus lapjaira támaszkodik, (amelyeknek képaláírásait a rendkívüli nyelvtehetségű viccgyűjtő meg tudja fejteni), ma már több, mint 400 ezer kivágást tartalmaz, s a negyedszázados jubileumra talán eljut a félmillióig is. A különböző betűkkel és számokkal jelölt irattartók között a tulajdonos csalhatatlan bizonysággal igazodik el: 136 „vicccsoportban” 900 „vezérszó” alatt 2000 vicctémát tart nyilván. A „hobbi” témában például 24 „vezérszó” létezhet szerinte. S átlapozva a vicceket, kiderül: nincs új a nap alatt. Gyűjteményének egyik becses darabja, egy 1891-ből való pincérvicc, az 546. számú irattartóból kerül elő. A rajzon a pincér végigönti levessel a vendég zakóját. S minden országból és minden esztendőből akad egy hasonló „új” anekdota a gyűjteményben. ötven, százötven, vagy akár több száz variációját is fel tudja mutatni a gyűjtő. Egyébként humoristák, kabarészínészek és rendezők rendszeresen kérik Strauch segítségét, s merítenek az anyagból. „Mert az csak féligazság, hogy minden poénnak már volt őse — mondja az f^DK-szerte ismert drezdai viccbarát. — Az igazság másik fele, hogy a régi csattanók, helyzetek, új összefüggésekbe állítva új értelmet kapnak, új mondanivalók hordozói." Itt van például egy régi rajz: egy ember kaktuszt hord a feje helyén. Akkoriban nyilvánvalóan valahol ilyesmi volt divatban. És ma? A rajzolók fantáziáját a televíziónézők révülete ihlette meg: ma a világon legelterjedtebb téma a tévé-néző, akinek fejét, gondolkozását, életét, családját a televíziós készülék helyettesíti. A kinevetnivalót összegyűjteni nem is olyan kinevetnivaló, hobbi... P. I.
