Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-02 / 283. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. december 2. Eredményes kendertermesztés Itt készül a hajók szíve Poznanban sok érdekes ipari létesítmény van. Például az, ahol a híres lengyel vodka („Polmos"), vagy a számos országban nagy népszerűségnek örvendő, kitűnő minőségű kozmetikai cikkek készülnek, a „Pollena-Lechia" üzem. A szakembereknek nem kevésbé erdekes a korszerű csúszócsapágyak gyára, vagy a nehéz tehergépkocsik és zöldtakarmány-betakarító kombájnok részére gumiabroncsot előállító üzem. Poznan legnagyobb és leghíresebb ipari üzeme mégis a H. Cegielski Fémművek. Százharminc evvel ezelőtt alakult óriássá nőtt és most több mint 20 ezer munkást foglalkoztat. Százharminc évvel ezelőtt a „Cegielski” — mert így mondják a poznaniak röviden — tízegynéhány emberrel indult és ekéket, lókapákat, lovas kocsikat gyártott. Századunk közepén — a konjunktúrától függően — ezertől hétezerig ingadozott a létszám, s a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek mellett megindult a mozdonyok és vasúti kocsik készítése. Idős munkások úgy emlékeznek arra a korra, hogy „az ember úgy érezte magát, mint buborék a vízen, ma volt munkája, de soha nem volt biztos, miből fog élni egy hét múlva". A hitleri megszállás alatt az üzemet megpróbálták átalakítani frontot ellátó üzemmé. A lengyel munkások szabotázsakciókba kezdtek. Megtorlásul letartóztatások következtek és sokan odavesztek. Elkövetkezett 1945. februárja. A háborúból nagy veszteséggel került ki az üzem: a vagongyár földig lerombolva, a mozdonygyár erősen megrongálva, tönkretéve az öntöde, leégtek raktárak és segédüzemek. A len. gyelek ellenállása dacára a megszállók leszerelték és elszállították a legértékesebb berendezéseket gépeket Németország belsejébe. Később sem került elő mindegyik. A Szovjetunió Vörös Hadserege által felszabadított Poznan első heteiben a dolgozók által megválasztott munkástanács vette át az irányítást. Szervezte a romeltakarítást, gondoskodott a legszükségesebb élelmiszerekről. Ä szerelőcsarnokba visszatért az élet. Elsőnek a gőzmozdonyokat és a Két évtizedes hagyománya van a kender-termesztésnek a bácsalmási Petőfi Tsz-ben. Néhány éve már, hogy rendszeresen 400 hektáron termesztik ezt a ma is jelentős ipari növényt. Legnagyobb partnergazdasága a Szegedi Kendertermesztési Rendszernek, s tavaly az országban ebben a tszben érték el a legmagasabb, 96 mázsás hektáronkénti átlagtermést. Az idén felülmúlták a múlt esztendőbeli eredményeket, .ugyanis 101,5 mázsa termett hektáronként, amelynek bruttó árbevétele megközelítette a 35, a tiszta jövedelme pedig a 12 ezer forintot. A bácsalmási Petőfi Tsz-ben évről évre nagyobb területen teljes gépesítettséggel termesztik a rostkendert. Szovjet gyártmányú vágó, felszedő, bálázó és kazlazó gépeket használnak. Az idén 11 betakarítógéppel szakaszosan végezték — a jó minőség érdekében — a betakarítást. Ez volt az első esztendő, amikor repülőgépet használták a betakarítás előtti lombtalanításhoz, valamint tavasszal a mikroelemekkel dúsított műtrágya kiszórásához is. Ebben az esztendőben a kendertermő terület kétharmadáról a gépi vágás után hagyományos módon kézzel takarították be a rostnövényt. Ebben a nehéz fizikai munkában a szabad szombatokon és vasárnap részt vettek a szövetkezet műszaki, adminisztratív dolgozói, vezetői is. Kedvező volt az időjárás a ken• A bálákat villás rakodóval járművekre rakták, majd később a kazlazást ugyancsak gépek segítségével végezték. • A termőterület nagyobb részén kézzel iombtalanították, kötözték és kúpokba rakták a rostkendert. • A szovjet gyártmányú, K—100-as tömöritőgéppel készítették a kenderbálákat. der tenyészidőszakában, valamint a betakarításkor, s ez szintén hozzájárult a kiemelkedő átlagterméshez. Emellett azonban a termesztéstechnológia pontos betartását, a rendszer gesztorának a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szakembereinek sokrétű segítségét tartják a legdöntőbbnek. A termeléshez szükséges anyagokat, a vetőmagot, valamint a gépalkatrészek utánpótlását is pontosan szállította a rendszergazda, s nem volt átvételi, minősítési gond sem. A szövetkezetben a hagyományoknak megfelelően tovább szeretnék javítani a kendertermesztés eredményességét, s csökkenteni a fizikai munkát. A következő hónapokban új gépeket vásárolnak, s jövőre már a terület 80 százalékán megoldják a teljesen gépesített rostkendertermesztést. Más a gondok minősége is Néha egy-egy újságban olvasott mondat is mennyi emlékezet-filmkocka pergését indítja meg az emberben. Az újságíróban is. A Petőfi Népe 1977. november 23-i, szerdai számának első oldalán a „Zárszámadás előtt a mezőgazdasági szövetkezetekben” felcímű cikkben jutottam el ahhoz a bizonyos memória-ébresztő mondathoz. Azt mondja ez ott, a harmadik bekezdésben: „... Dunavecsén a sárgabarack adott jóval nagyobb termést a tavalyinál ...” Még a pontig sem érkeztem az olvasáskor, máris felvillant bennem az epizód. Ebédszüneti időben várakoztam a dunavecsei tanácsháza veranda hangulatú, szép világos folyosóján. Nem kellett tétlen időtöltéssel üldögélni a terítés vendégasztal mellett. Volt ázon olvasnivaló, napilap, szaklap egyaránt. Legjobban azonban egy fehér színű, félkemény kötésű kiadvány keltette fel kíváncsiságomat. „A dunavecsei Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története — 1950—1975" címet viselő csinos könyvecskét a negyedszázados jubileumra utaló szimbolikus grafika díszíti. Sugárzó nap barackot, szőlőt, kukoricát érlel. _ Belelapoztam a Naszály Sándor oki. középiskolai tanár, ny. ált. isk. igazgató írta — és Csőke István, Horváth Ernőné, Korom Ferenc, Némedi Miklós, Németh János és Várhelyi Pál szerkesztette kis monográfiába — borítólapját Korom Ferencné ált. isk. tanár rajzolta — és bele is feledkeztem. Akkor tettem le, amikor rámköszönt az ebédről visszaérkező tanácselnök. Ma jer Imre. Nem a kis mű szakmai méltatása most a célom, hanem a futólagos átolvasással is kapott hatás érzékeltetése. A bennem keltett gondolatsor érzelmi tartalmának kifejezésére hadd idézzem az Előszó egyik bekezdését: „Nehezen tettük meg az első lépéseket, botladoztunk is néha. Olyankor bizony támaszra volt szükségünk, s amikor megkaptuk a támogatást, tovább indulhattunk, Lassan-lassan gyűltek a tapasztalatok, meg a korai ősz hajszálak is, de eljutottunk a 25. évfordulóhoz; az ifjúkorba; a sikerek korába.” — írja Csőke István. Tényszerű jellemzésül elég csak a cikk elején említett barack-témánál, azaz a gyümölcsnél maradni. Ennek termelése indulás óta az egyik legfontosabb üzemág volt. Az akkori területbe, tudniillik a volt községi szőlő és az ún. Rátkai-féle gyümölcsös is beletartozott. Igaz, az utóbbi elhanyagolt állapota, a pusztulófélben levő faállomány kevés reménnyel biztatott, ám az akkori gyümölcsínségben azt a kicsit is roppant meg kellett becsülni. Benne lappangott már az első nyár bevétele, s már kora tavasszal foglalkoztatási lehetőséggel kecsegtetett. Nem kis jelentőségű volt ez azokban az igen szűkös időkben, amikor a termelés szerkezetének mindenekelőtt ahhoz kellett igazodnia, hogy a közösség önellátását biztosítsa. Jól jött az a kevés gyümölcs is. Hiszen az emberek 1951-ben úgy tudtak kiállni az aratásba, hogy lekvárt osztottak nekik, és állami segítségből szalonnát. Ebédet ki-ki abból főzött, amit vinni tudott. Pénz annyi se volt, hogy a lámpákba petróleumot vegyenek. Csanádon — aratáskor — kint a tanyán szalmán aludt a nép. De a régi summás-sorsot idéző napokban is hittek abban az alapítók. hogy jóra vállalkoztak ... S mennyi mindent mertek, kipróbáltak azokban a nehéz esztendőkben is, amikor mindig kísértett a „nincsen”. Folytassuk a „megidézést” a gyümölcs körül. A Duna-parti ártéren fekvő Rátkai-féle gyümölcsös kipusztult fái helyén öntözéses zöldségkertészetet rendeztek be. A Duna-parti sportpályától északra is kertészetet hozott létre a tszcs — 1951-ben. Nehéz munkával töltést építettek, amelyen a Dunából szivatytyúval kiemelt víz gravitációs ejtéssel jutott a veteményes ágyakhoz, a malom alatti részen pedig csöveken vezették. Az öntözőrendszer azonban felmondta a szolgálatot. Hiába volt a jó öt-/ let, a rengeteg munka. Két év bizakodása jutott zsákutcába. Az öntözőrendszer azért mondta fel a szolgálatot, mert a helyszínen elkészített selejtes csövek nem bírták a nyomást. Széthasadtak, s a drága víz elfolyt a semmi hasznára... A szövetkezet pénzügyi zavarait csak az adósságok elengedésével lehetett megszüntetni. A gyümölcstermesztéshez mindmáig hittel ragaszkodik a szövetkezet, s az ágazat most már a „sikerek korához” méltóan hálálja meg a kitartó törődésit. A döntő fontosságú kultúrából kiemelkedik a kajszibarack. Az első telepítés 1959—60-ban történt s ezt azóta négy-öt évenként követte a többi. A zömmel lepelhömok talajon fekvő kajsziültetvényeken a termesztés minden fázisát a rendszerszerű termesztés alapelvei szerint dolgoznák ki. A zárt rendszer hosszú időre méretezett, folyamatos termelést tesz lehetővé. S bár a telepítések életkorát a gazdaságos termelés határáig — 12—15 évben szabták meg, kiesés nem lesz. A forgóban a kiiktatott területek helyett új telepítések kapcsolódnak a termelésbe, s fordulnak termőre. Hogy milyen nívón gazdálkodnak a kajsziültetvényeken? 1972 óta a MÉM által kijelölt bemutató gazdaság a szövetkezet — kajszitermesztési fő profillal. A kajszíitermesztés mind menynyiségben, mind minőségben — több éves átlagban — az országos átlag fölött van. Jóllehet a tavaszi fagyok sokszor jelentősen csökkentik a termést. Mint például tavaly is, amikor más esztendőkhöz viszonyúvá mondhatni minimális mennyiségű kajszit ..hagyott életben” a fagy. Ami bizony jókorát csapolt a szövetkezet bevételén, hiszen a termés 75—95 százaléka hosszú évek óta exportra kerül. Idén ellenben nemvárt bőséggel viszonozták a legkorszerűbb tudományossággal kapott gondoskodást az ültetvények. A Petőfi Népéből citált mondat mögött — „ ... Dunavecsén a sárgabarack adott jóval nagyobb termést a tavalyinál...” — 11 ezer tonna, tehát 1100 vagon baracktermés van. No persze nem mondhatjuk, hogy a szövetkezet „kedves gyermeke”, éppen busás áldásával ne okozott volna másféle meglepetést is. A gazdag termés betakarításához bizony jóval több munkáskéz kellett, mint amennyi rendelkezésre állt. De nem volt baj, mert működésbe lépett a tiszteletre méltó hagyomány, az összefogás. Beálltak a kajsziszüretbe rokonok, ismerősök, idősek, fiatalok, jöttek haza Dunaújvárosról is. Ez viszont azzal is járt, hogy több pénzt kellett kiadni munkabérre. Több idő, több munkanap, több bér — jóval nagyobb összeg, mint amennyit erre a cél. ra beterveztek. Ennek következményeként most több millió forint jövedelemnövekmény — ún. regulativ — adót kell fizetnie a Béké-nek. (Ezzel a plusz teherrel 21 téesznek kell számolnia ebben a körzetben.) Okoz hát feszültséget a bőség Is. Biztos, hogy sokakban támaszt vegyes érzéseket, amikor jócskán meg kell „adózni” azért is, ha várakozáson felül termeltek. De az mégis tény, hogy a jövedelemnövekmény — például a több barackkal — bekövetkezett. Igaz, abból szépen elvitt a több munkanap — több munkabér. S ha ehhez hozzávesszük a regulativ adót, vajon mi marad a növekményből?... Ezit mi csak kérdezzük. Annak leszögezése mellett, hogy azért minőségileg összehasonlíthatatlanul másfajta gondok ezek, mint a „nincsen” korszak gondjai-bajai... Az aratás egykor — a lekvárosztássál, s állami szalonna mellett. Meg amikor a lovakat is a gerendához kellett felkötni, hogy le ne feküdjenek, mert fektükből nem tudtak felállni, annyira le voltak romolva... A rendkívül tárgyszerű, ugyanakkor személyes visszaemlékezésekkel is okosan tűzdelt kiadvány azt is eszembe juttatta, hogy a mai vetélkedőáradatban milyen kitűnő forrás az ilyen helytörténeti ismeretek szerzéséhez. Hogy a történelemtanításnak ez is része lehessen. Hogy a tanulóifjúságnak ne csak a tankönyvek szárazzá általánosított szövegeiből adjunk lehetőséget például a közelmúlt megismeréséhez. Hogy — a még élő történelemalakítók, szülők, nagyszülők emlékezéseivel kiegészítve a könyvecskékből nyert értesüléseket —. élményszerű képet is kapjanak az előzményekről. Hogy ne csak tankönyvszövegekből, hanem életteli, érzelmeiket is mozgásba hozó közvetítésekből maguk is levonják a múltból levonható tanulságokat. Teljesebben értve, megértve, hogyan, miért és miből teremtődtek meg jelen körülményeink. Tóth István • A poznani Cegielski Művekben készült ez a 30 ezer lóerős főhajtó* mű. Ilyen motor 150 ezer tonnás hajókat mozgathat. Súlya 950 tonna. varsói villamosokat újították fel. A munkásigazgatás történetének kezdetén kiemelkedő dolgozók nevét a régi munkások nagy tisztelettel emlegetik, megtartják őket emlékezetükben fiaik és unokáik. Jelenleg 20 ezer ember dolgozik 11 üzemrészben. A két háború közti átlaghoz képest az alkalmazottak száma négyszeresére nőtt, a termelési érték pedig közel negyvenszeresére, Ez a kotr szerű technika és szervezés eredménye. A gyári épületek jelentős részét a háború után emelték. A régi műhelyeket alaposan átformálták és modernizálták. Valamennyi új, termelékenyebb műszaki berendezést kapott. Változott a .termékszerkezet is. A nagy teljesítményű belsőégésű motorok gyártására szakosodtak. Ezek hajtják a tengeri hajókat. Diesel-mozdonyokat, elektromos erőműveket. Sok öntvényt állítanak elő gépkocsimotorokhoz, központi fűtéshez, gyártanak gázpalackokat és más „apróságokat”. Az üzemek fejlett műszaki bázissal rendelkeznek, melynek révén megújították a termelést, tökéletesítették hagyományos termékeiket. Mind minőségben, mind korszerűségben felveszik a versenyt a nagy világcégekkel, és a kedvezőtlen közgazdasági viszonyok ellenére hatalmas termelésük felét külföldön értékesítik. Az üzemnek ugyancsak fejlett szociális létesítményei vannak: bölcsődék, óvodák, szakmunkásképzők, üzemi büfék, étkezdék, sportszakosztályók, üdülők, kórház stb. Minden téren példaképül szolgálnak, és még jobb munkára ösztönöznek, összességében igen vonzó üzem. Mindenkitől szorgos munkát várnak, de törődnek érdekeikkel is: a lakásellátottsággal, az egészségüggyel, a szakképzettség és általános műveltség állandó emelésével, a családtagokkal. Ennek köszönhető, hogy az ú.i‘dolgozók hamarosan sok szállal kötődnék a gyárhoz, és behozzák a gyárba felnövő gyermekeiket is, akik gyakran apáik mellé állnak a munkapadhoz. mHMIAÉAmNIp Három kiló gipszért Köztudott, a lakások, más helyiségek oldalfalának és mennyezetének réseit, egyenetlen felületeit a víz hozzáadásával gyorsan szilárduló fehér ásványporral, a gipsszel lehet legkönnyebben tömí. teni, simává tenni. Sokan is használják. Csakhogy a kisebb tételű kereskedelmi forgalmazása körül nincs minden rendjén az utóbbi időben. A kecskeméti Külső-Szabadság úton lakó Rácz István is útra kelt, hogy három kilónyi gipszet vásároljon. Először a város szalagházi szaküzletébe ment, de csupán a „sajnos még hiánycikk nálunk” válasszal a tarsolyában távozhatott. A Batthyány utcai boltban megtudta, hogy hónapok óta nem árusítanak ilyen előrecsomagolt árut. Hasonlókról hallott a Csongrádi és Rákóczi úton is. Ezek után azt a tanácsot kapta, próbálkozzon a TÜZÉP-telepeken, melyeket azonban már nem keresett fel, hiszen már tapasztalta, hogy ott kizárólag nagy tételben kapható. „Mindenki otthonában akad olyan apró-cseprő javítanivaló, amihez elegendő kevéske gipsz. Az efféle igények kielégítéséről is illene felelősségteljesebben gondoskodniuk az illetékeseknek!" — zárja olvasónk a szerkesztőségünkhöz küldött levelét. Az ügyben mi is beszéltünk kereskedőkkel — vidéken dolgozókkal is —, akik közölték, nap mint nap sokan keresik a műanyagtasakokban csomagolt — pár kiló súlyú — gipszet, de régóta semmi hír felőle. Bár az ellátási zavarok okáról nem sikerült tájékozódnunk, meggyőződéssel valljuk, hogy a kereskedelem és az érdekelt ipari cégek közötti kapcsolat intenzívebbé tétele csak segítené a megoldást. Addig is azonban, amíg a gipsz a hiányzó cikkek listáján szerepel, a TÜZÉP Vállalatnak és az ÁFÉSZ-eknek kellene tenniük valamit, például intézkedni, hogy építőanyag-telepeinken bármilyen mennyiségű gipszet megkaphasson a vásárló! SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Czollner téri lakosok” jelige, Kecskemét: Panaszukat — miszerint a szükebb lakókörzetükben tapasztalt állattartás nemcsak a nyugalmakat zavarja, de a köztisztaságot la veszélyezteti — felkérésünkre kivizsgálta a hatóság, amely nem taláLt alapos oköt a kért intézkedésre. Megemlítjük azonban, hogy az ügyben eljáró államigazgatási dolgozóknak szükségük lett volna a szerkesztőségbe érkezett Levelüknél bővebb információra is. e célból azonban nem kereshették meg önöket, mert sajnos nem közölték a nevüket és lakcímüket. Nagy István, bajai járás: A hatályos rendelkezések értelmében az 1971. június 30-a után épült családi házak 23 évig. a lakásszövetkezeti és társasházi lakások pedig — az OTP- kölcsönök lejárati idejétől függően — 25, 30, illetve 35 évig adómentesek. Fontos tudni, hogy ez a kedvezmény akkor is megilleti a tulajdonosokat. ha egyáltalán nem vettek igénybe pénzintézeti kölcsönt, vagy ha azt az említett határidőn belül fizetik vissza. összeállította: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516.
