Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-08 / 288. szám
\ 1977. december 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Több, jobb lakás - hamarabb Az Országos Takarékpénztár közismerten nagy lakásépíttető. Bács-Kiskunban napjainkig majdnem hatezer új otthont adott át, ami, figyelembe véve, hogy a második ötéves tervben még csak 65 OTP saját beruházású lakás épült, az 1980-ig tartó V. ötéves terv eddig eltelt időszakában pedig 2114, mindenképpen figyelemre és tiszteletre méltó teljesítmény. Ám ez a mennyiség is kevés, hiszen csak Kecskeméten több mint 7600 igénylőt tartanak számon. Lehet-e több, jobb lakást építeni, gyorsabban? Két brigád összefogása • A kecskeméti Széchenyivárosban — a Március 15-e úton — a tervezettnél hamarabb adtak át 180 lakást, a korábbiaknál sokkal jobb minőségben. (Tóth Sándor (elvétele.) Igen. Mielőtt azonban a hogyanra válaszolnánk, ismerkedjünk meg az építtetés módjával. Az OTP beruházási csoportja átiratot intéz a beruházási vállalathoz. Az ottani illetékesek válaszolnak, vállalják-e a megbízást, s ha igen, milyen kikötésekkel. Levelek, levelek, levelek. Telik az idő, őröl a bürokrácia malma, pedig a tervek már elkészültek, s a laikusnak úgy tűnne, hogy akár holnap kezdhetik az építkezést. Aztán egy szép napon ünnepélyesen aláírják a szerződéseket, amelynek értelmében a beruházó vállalja a lebonyolítást. Megjelennek a munkások, rakják a falat, ha probléma adódik, ismét kezdődik a levelezés. Tartva a megszabott határidőket, az iktatás, az érkeztetés, a sok-sok — az ügy szempontjából lényegtelen — formaság betartásával. Illendő azonban a bürokráciát, a körülményes levelezgetést illetően kihangsúlyozni a múlt időt. Ez csak — volt. A BÁCSBER Vedres István és az OTP megyei igazgatóságának Ybl Miklós brigádja ugyanis szocialista együttműködési megállapodást kötött az év elején, s azóta minden megváltozott. — A két kollektíva intézi a megyében az OTP-lakások építésével járó ügyeket — mondja Kovács Huba, az Ybl brigád vezetője. Vannak ügyek, amiket egyszerűbb telefonon elintézni, amik személyesen gyorsabban áttekinthetők. Sőt, az ügyek többsége ilyen. Az együttműködési szerződés pontjai tartalmazzák az építkezések előkészítésének felgyorsításához szükséges intézkedések megtételét, a kivitelezés alatti közös ellenőrzést. Számszerű elemzést ugyan nem végeztünk, de az eredmények arra utalnak, hogy az ügyintézés meggyorsult, s a döntések eredményesek. — Konkrét eredményekről van szó? — November 3-án jelentettük, hogy a. Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett vállalásunkat teljesítettük. Október 31-ig 736 lakást adtunk át, ami 5 százalékos túlteljesítést jelent, s az idén további 60 új otthon műszaki átadását-átvételét tervezzük. Fontos, hogy hány lakás kivitelezési munkái kezdődnek meg, ez évi tervünk 810 volt — most a 891- nél tartunk. Mindez a két brigád együttműködésének, a kollektív és összehangolt munkának köszönhető. Természetesen a minőség is fontos. A kecskeméti Széchenyivárosban átadott 211 jelű 60 lakásos és a 213 jelű 120 lakásos épületek sokkal jobbak, mint az akár egy évvel ezelőtt átadottak. Alig érkezik panasz. Eddig a szavatossági hibák elhárítása bonyolult volt, sok időt vett igénybe, most soronkívüliséget élvez. Ugyanakkor a tanácsi megbízás alapján, de a Vedres István brigád közreműködésével megvalósuló kapcsolódó beruházások — például út-, járdaépítés — követik az épületek átadását. Lehetőségünk van arra is, hogy megvédjük az építkezési területeken álló fákat azzal, hogy a helyet pontosan jelöljük ki. — Közösen ellenőrizzük a munkát — magyarázza Varga József a Vedres brigád vezetője. Erre a vizsgálatra a hivatalos átadás előtt kerül sor. — Miért jó ez a megállapodás? — A BÁCSBER-nek nincs elég embere és nincs elég ideje. Ezért mindeddig azokat a szerződéseket részesítettük előnyben, amelyekkel a lehető legkevesebb utólagos munka volt. Most megváltozott a helyzet, nagyobb kockázatot vállalunk az eddigieknél. Ez persze több munkával is jár. Ami azonban ennél jóval fontosabb: többlet-eredményekkel is. Mindez abból következik, hogy személyesen is ismerve egymást tudjuk, mire számíthatunk. A bajai Nagy István utcában építendő lakások ügye 8 éve húzódik — most, rövidesen megkezdődik az építkezés. Néha elég egy-két telefon, hogy sínen legyen az ügy. Több, jobb lakás — hamarabb. Hogyan? Két brigád aláírt egy megállapodást, hogy — nem írnak annyit. Az eredmények magukért beszélnek... B. J. Ady tudományos ülésszak kezdődött az Akadémián Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, a Filozófia- és Történettudományok Osztálya, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara rendezésében háromnapos tudományos ülésszak kezdődött ma a Magyar Tudományos Akadémián. A tanácskozást Szentágothai János, az MTA elnöke nyitotta, meg, majd Mátrai László akadémikus tartott előadást „Ady és a korabeli eszmeáramlatok” címmel. A tudományos tanácskozáson elhangzó előadások Ady és a korabeli progresszív szellemi áramlatok kapcsolatát vizsgálják. Ady életművét elemezve feltárják a társadalmi haladásért folytatott küzdelem és a költő művészi fejlődése közötti összefüggéseket. Vetélkedők /'"’söndes — inkább csak amolyan emlékeztető „jubileumhoz” érkeztünk. Tíz esztendővel ezelőtt indult, s azóta épült ki folyamatosan az üzemi vetélkedők rendszere. Rendszert említettünk — és joggal —, hiszen hol vagyunk a levelező formától, amivel a MEDOSZ kezdeményezte a vetélkedést. Levelekben juttatták ki a kérdéseket a versengésbe bekapcsolódó brigádokhoz, amelyektől hasonló módon érkeztek be a válaszok, hogy azok értékelése eldöntse, kik jutottak tovább a következő fordulóba. A pionírok sikeres kezdeményezését követte azután a többi szakszervezeti szakmai központ, mint a KPVDSZ, Vasas, és sorolhatnánk. Majd az alapszervezetek lelkes csatlakozása révén, s egyre célirányosabb tartalmukkal napjainkra — úgymond — teljes polgárjogot nyertek a vetélkedők. • Mi is volt az indíték? Ha a gyökerét keressük, végeredményben egy külön ki nem mondott, fennen nem hangoztatott belső igény. Ismeretes, hogy a különféle művelődési, oktatási alkalmak, tanfolyamok, ismeretterjesztő sorozatok legtöbbje nem jár vizsgával. Az ember természetes és legnemesebb törekvéseinek egyike, hogy legalább időnként bizonyságot tegyen arról, amit tud, ami benne van. Előbb-utóbb meg kellett találni annak útjátmódját, hogy a közművelődésben, a legkülönbözőbb oktatási formákban tevőlegesen résztvevők — szinte önmaguk igazolására is — kipróbálják képességüket. A vetélkedők során erre a nemritkán „többmenetes” bizonyításra nyílik alkalom. Az erők könnyed, játékos, inkább az erkölcsi győzelemért való összemérése során — társadalmi szemszögből is tekintve — visszajelzést, visszatükrözési kapunk részben arról, hol is tartunk nevelési-oktatási-művelődési céljaink megvalósulásával. • Napjainkra a vetélkedők bizonyos típusú, főcsoportjai fejlődtek ki. Tartalmi irányultságuk szerint lehet vetélkedősorozat olyan konkrét témakörhöz kötött, mint például a nevezetes évfordulóké — felszabadulás, Tanácsköztársaság, Nagy Októberi Szocialista Forradalom, Vasas centenárium, vagy más területről említve — Petőfi-, Ady-évforduló és így tovább. Kapcsolódhatnak olyan tárgykörökhöz, mint a munkavédelem, s ezen belül is időszerűen tematikus tartalomra összpontosítva, mint mondjuk elburjánzott üzemi balesettípusok stb. ötletesen használta ki a forma adta lehetőségeket az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, amikor a biztonságtechnikai vizsgákat vetélkedők útján bonyolította le. Meglepően érdekes volt az eredmény is. Jóllehet, kevesebben mentek át, mint a hagyományos vizsgán, — sértődés nem volt. • A vetélkedők másik nagy csoportjában a korszerű műveltségből való „részesedésükről”, felkészültségük nívójáról adhatnak számot a résztvevők. Amikor általános és szakmai, politikai műveltségük szintjéről — mélységéről vagy ebben-abban sekélyességéről, tehát a pótolni valókról — egyaránt tükröt tart a versengők elé is a derűs erőpróba. Aki vetélkedésbe „száll”, vállalja, hogy többre, jobbra törjön eddigi színvonalához képest. Talán éppen ez a játékosság, tétnélküliség, felszabadultság támaszt jobb kedvű nekigyűrkőzést, görcsnélküli szellemi mozgást, — mint a vizsgadrukk. Elgondolhatjuk, mennyi hozzátanulás utánanézés, kutatás, búvárkodás, kölcsönös faggatózás láncolatát „építi ki” egy olyan jelszó jegyében hódító vetélkedés, mint „Ki tud többet a Szovjetunióról?”. Amikor tízezrek igyekeznek egymást felülmúló fokon tanúságot tenni felkészültségükről. # Szinte számba is nehezen tudnánk venni, mennyi nyereség, előny származott már a felkészülés formáinak, módszereinek gazdagodásából. Abból hogy például mind több műszaki értelmiségi — köztük olyan rangos vezetők, mint Kanyó Miklós, a Bács megyei Építő Vállalat műszaki igazgatóhelyettese vagy Sági Jenő, a bajai vízügyiek szakaszmérnöke — akik a „selejtezőktől” kezdve — elődöntőkön át a döntőig végig segítői, közreműködő patrónusai a versengő brigádok, tehát százak felkészítésének. S szükséges-e bizonygatni olyan siker ösztönző hatását, szétsugárzásának erkölcsi értékét, mint a bajai — MEDOSZ képviseletében vetélkedő — „Kandó Kálmán” szocialista brigád országos II. helyezése a SZOT és a Magyar Rádió által szervezett „könyvpárbajban”. Tizenhat szakma közül az élen vé-| gezni — országosan — játékban is komoly teljesítmény. S lám — »" szép sikerélmény milyen’ továbblendítő erő. Ez a brigád ötlötte ki a ve-! télkedők ún. telefonszolgálatos módját — amivel a távoli és szétszórt munkahelyek dolgozói is bekapcsolhatók a versen-: gésbe. (Erről külön „strófát” érdemes majd írni.) — Ugye, — így válik résztvevőkből új formájú vetélkedők szervezője. Csupán címszavakban végigszaladva a felkészülés módjain, —* igen sokrétű szellemi tevékenységről győződhetünk meg. Ismeretterjesztő előadások, a tömegoktatások anyaga, könyvtárak, fotókörök. klubfoglalkozások, szóbeli és vizuális módok—eszközök — to-; tó-rendszerű feladvány, teszt, színes dia, magnó, lemezjátszó, szó és technikai eszköz ügyes kombinációi — mind-mind ezernyi szálon járulhatnak hozzá a sok oldalú felkészüléshez. # Kibontakozóban vannak öszszetettebb, magasabb tartalmi színvonal elérését segítő olyan formák, mint az ún. szerepjáték vetélkedők. Ahol a résztvevők egy fiktív — elképzelt, kitalált helyzetben, mondjuk a bizalmiak jogkörével kapcsolatban adnak választ, — hogy ők miként döntenének. Ez a játékforma már továbbvezet annak a sokszor jogos tartalmi kifogásnak a kikerülésére, amely szerint a vetélkedők nagy száma inkább csak a lexikális tudásra épül. Az SZMT kulturális osztálya ezért is hirdet 1978/1979-re ilyen címmel vetélkedősorozatot, hogy — „Munka és művelődés”. A politikai ismeretekre irányuló, az alapműveltség témaköreit felölelő és a művészeti nevelést szolgáló vetélkedők — minden bizonnyal új tartalmi célúakkal is bővítve — VIT, közlekedésbiztonság stb. — célja az is lesz, hogy a főbb összefüggések felismerésére nevelje, ösztökélje a résztvevőket... A vetélkedők rendszerének továbbfejlődésében tehát — az eddigi eredményekre épülve — szintén érvényesülnie kell a mennyiség minőséggé változásának. T. I. A Szovjet Irodalom decemberi számából A Szovjetunió népeinek sokszínű irodalmából két jelentős alkotót mutat be a Szovjet Irodalom decemberi száma. Csingiz Ajtmatovot jól ismerik Magyarországon a Dzsamila szerelme, A versenyló halála cíniű kisregényei és több elbeszélése alapján. Üj műve, A tengerparton futó tarka kutya a szovjet próza jelentős darabja. Az elbeszélés hőseinek sorsa a természet erőivel folytatott harcban igazolja áz emberi élet kegyetlen és mégis nagyszerű törvényeit. „Gevork Emin költészete mintha a legősibb zeneszerszám volna, maga a líra” — írja Mezei András az örmény líra jeles alkotójáról. Szigorú versszerkesztéssel és magas fokú kultúrával megírt költeményeit Illyés Gyula, Rab Zsuzsa, Szilágyi Ákos, Veress Miklós, Weöres Sándor ’szólaltatja meg magyarul. Az Eminről alkotott képet Maja Iszkoldszkaja riportja egészíti ki. Ady Endre születésének 100. évfordulóját a magyar költészet legjobb orosz ismerőinek vallomásaival és Ady verseinek kétnyelvű közlésével ünnepli a folyóirat. # Lámpák, táblák, emberek Amíg csak „félig baleset...” Náponta, hetente olvassuk, halljuk a fekete krónikát a közúti balesetekről. A rádiónak is vissza-visszatérő információja ezeknek a heti összefoglalója épp úgy, mint a vízállásjelentés a hajósoknak. Anynyira megszokott már az efféle tényközlés, hogy manapság csupán a hiánya okozna feltűnést. Ám addig még aludhatunk párat, úgy gondolom. Statisztika nem készült róla, nyilván nem is készülhetett, hogy hány veszélyhelyzetet, közúti magatartásbeli vétséget, feltűnően durva szabályszegést követ egy-egy megtörtént baleset? Vajon, ha azokban az esetekben Is, amelyek még nem balesetek, de — egy, a gyermekéletből vett keresőjátékot juttatva eszünkbe — a „langyos”, „meleg”, „forrói”, vagy a „tűz, tűz, tűz!...” határát súrolják, felvillanna egyegy jelzőlámpa, tudom, ( lenne riadalom. Például... 1. A kecskeméti aluljárói útkereszteződésnél, a víztorony felőli oldalon, a lámpa éppen pirosat jelez mind az úttesten, mind a zebránál. Egy sárga ponyvás teherautó volánjánál és egy tömött csuklós busz fülkéjében türelmesen, fegyelmezetten vár mindkét vezető a továbbindulásra. Rövid idő alatt egész karaván sorol mögéjük. Még tart a „piros” a gyalogos átkelőhelyen, amikor egy nő, zöld táskával a vállán, nekivág ... Halvány ajkbiggyesztés a több tonnát fékentartóknak; ugyan mi baja lehet, ha tilosba „téved”, s 5 másodpercet „megspórol”? Rendőrtől nem kell tartania. Annak talán épp egy balesetnél akadt dolga. A lámpának meg különben sincs szeme ... De volt, illetve van szeme annak a kisfiúnak, aki a hírlap pavilonnál álldogálva így nyugtázta az esetet: — Láttad, anyu? A néni átment a pirosnál! 2. A mellékutcába települt kecskeméti piac védelmére, a Pászthóy utca végében, jelzőtábla adja tudtul: behajtani tilos. Am ha valami bírságoló automata is lenne a tábla mellé függesztve, napjában többször is üríthetnék. Az E—5-ös fő közlekedési útnak a megyeszékhely budaikapui szakaszánál számos zebra szolgál a gyalogosok átkelőhelyéül. Elvileg a lámpák lehetővé is tennék a gépjármű- és a személyforgalom zavartalanságát, ha ... ha a 2x2-t mindig és mindenki 4-nek venné! Azt az egyszerű szabályt ugyanis, hogy: ha piros — tilos! Ha zöld — szabad! Ám úgy tűnik, sok „színtévesz tő” ember — gyalogos és járművezető — él közöttünk ezen a fertályon is! Katona Klárinak a „Ha a cipőm beszélni tudna...” kezdetű slágere nyomán ideje lenne megkomponálni a „Ha a jelzőlámpa látna, hunyorogni tudna” c. közlekedési műdalt. 3. Autós ismerősömmel futottam össze a minap. Kerékpárt tolt maga mellett. Rácsodálkoztam. — Hát te? Milyen „lovat” nyergelsz ma, szombaton? — Egy kis kikapcsolódás — magyarázta ingatagon. — Ha autót vezetek, nem ihatom, tiltja a KRESZ. Pedig tudod, menynyire szerettem azelőtt! De most csínján kell vele bánni, csak mértékkel... Ezért ma, pihentetőül, sörnapot tartok. Egy biciklis sörivó, ugye, nem szúr annyira szemet, mint ha autóval állnék oda, a kocsma elé! Ámultam a taktikáján. Bár tudom jól: hétfőre újra színjózan lesz — nem állhattam meg szó nélkül: — Te, ember! Jó erőgyűjtés ez hétfőre? — Ez van! — szipogta. — Tudsz jobbat?... 4. A tények, a fekete krónika hírei közismertek. Naprakész állapotban közli őket a sajtó, a rádió, a tv. De vajon gondolunk-e arra, hogy nemcsak az a baj, ha mór a ház ég, de az is baj, ha a szikra egyáltalán elpattan. Valahogy úgy állunk a közlekedési fegyelemmel, a közlekedési morállal, mint a serdülő fiatal: már nem gyerek — de még nem is felnőtt! Kohl Antal MAGYAR INTERNACIONALISTÁK NYOMÁBAN C»űCí CJU *r,HIW’ \«»M«> •'■•ííkiu fx» rwrwfi (í)Vörös magyarok Szeptember derekán Szibériában már igazi ősz volt. Az ezüstfehér törzsű nyárfák lombjai sárgultak, s hullottak a levelek. Nappal még 20 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, de hajnalban már fagypont alá süllyedt. Négy kollégámmal szeltük Szibéria légi útjait. Alattunk órákon át hatalmas gabonatáblák szabályos négyszögei és téglalapjai tűntek tova, amelyeket olykor ritkás nyárfaerdők tagoltak. A repülőterek óriásiak, s míg a főépület elé gurulunk végigtekinthetjük a legkülönbözőbb nagyságú repülőgépeket a kétfedeles „tevé”-től a legmodernebb IL—62-es gépekig. Egy-egy repülőtér váróterme kisebb népvándorlás képét mutatja. Olyan irdatlan távolságok, amelyek Szibériát jellemzik, ma már szinte elképzelhetetlenek repülőgépek nélkül. A távoli Szibéria településeit egykor csak több hónapi utazással lehetett elérni, később vasúttal is hetekbe tellett, míg célba értek az utazók. A modern szuperszónikus repülőgépeknek ez csupán néhány óra. S ahogy a technika behatol Szibéria mérhetetlen térségeibe, úgy hódítja el a szovjet ember a zordon természettől az „alvó föld” megannyi kincsét, a Szibir szó ugyanis „alvó földet” jelent. Kollégáimmal 10 napon ót magyar internacionalisták nyomában jártunk azzal a céllal, hogy felkeressük azokat a helyeket, ahol harcoltak, majd a békés építőmunka évei alatt dolgoztak. Az is érdekelt bennünket, mi történt az elmúlt évtizedekben, ezen az akkor még fejlődésben elmaradt területen. Utca egy forradalmárról • A szobor tövében nyugszik ti-* zenhárom vörös magyar. ne Radicsev, a dekabristák, a száműzött lengyel felkelők s a száműzött bolsevikok hozták ide magukkal a civilizáció és kultúra megannyi értékét. S míg alig több, mint fél évszázada kőszén és aranybányászat, fémipar és nemes prémek jelentették a gazdaságot, a patriarchális társadalmi viszonyok között élő emberek 85 százaléka írástudatlan volt, s huszonötezer ember jutott egy felcserre. Szibéria földjén a szovjet hatalom csak 1922-ben Kolcsak leverésével győzött, s ebben a hadifoglyokból lett úgynevezett vörös magyarok is jelentős szerepet játszottak. Omszki barátainkkal első útunk a forradalmárok terére vezetett. A nagy emlékmű mellett kedves szibériai fenyőktől és szomorú fűzekből övezetien gránitból faragott szobor áll, alatta fiatal költő sorai, ami nyers fordításban körülbelül így hangzik: Bár más tájak neveltek bennetek, Hálásan őrzi az emlékezet, Szovjet-Oroszország óv és vigyáz Mint anya a legkedvesebb fiát. Egyébként a szobor tövében nyugszik tizenhárom vörös magyar, a fehérgárdisták végezték ki őket 1918. júniusában. Az emlékműre friss virág kerül leróva kegyeletünket a hősök előtt. Az emlékhelyet egyébként egy sor piros muskátli, a magyar földnek is e kedves virága díszíti. Az omszkiak nem felejtették el a vörös magyarok. Ligeti Károly, Somogyi József, Rabinovics József és mások nevét, emlékét. Omszk központjában a területi pártbizottság és a területi végrehajtó bizottság székháza melletti utca Ligeti Károly nevét viseli. Boros Béla (Következik: A szovjet népek családjában.)
