Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-08 / 288. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. december 8. TUDOMÁNY - TECHNIKA Urándúsítás - egyszerűbben Hosszú az útja annak, amíg a kibányászott uránércből elkészül az atomerőmű fűtőanyaga. Az urán és a vele rokon tórium a földkéregben viszonylag nagy gyakorisággal fordul elő. Egy tonna kőzet általában 2—3 gramm urán-tórium elegyet tartalmaz, s így ezek a radioaktív anyagok nagyobb gyakorisággal fordulnak elő a földön, mint az arany vagy az ezüst. Az uránnak ma már több száz ásványa Ismeretes, előállítása azonban ma még csak akkor gazdaságos, ha a kibányászott kőzet egy tonnájában 1—10 kilogramm menynyiségben fordul elő az uránoxid. Földünk néhány helyén külszíni fejtéssel is kitermelhetők az ürántartalmú kőzetek, az uránbányák többsége azonban mélyművelésű. A tengervízben is nagy mennyiségű urán található, ennek kivonási költsége azonban ma még olyan magas, hogy a tengervíz urántartalmának a kiaknázása egyelőre nem gazdaságos. A legelőnyösebb az, ha az uránérc különösebb feldolgozás nélkül hasznosulhat a reaktorban. Ez azonban a legnagyobb ritkaság, sőt még az is az, hogy csupán fizikai módszerekkel tegyék alkalmassá az uránércet az atomerőműben való felhasználásra. Általában ugyanis csak kémiai átalakulások után válik alkalmassá a reaktor fűtésére. Az uránérc hasadóképes uránizotópját (Uw) urán-tetra-fluorlddá alakítják át, vagyis az uránérchez megfelelő feltételek között hldrogén-fluoridot vezetnek. A hasadóképes izotóp dúsítása a reaktor fűtőanyagban gázhalmazállapot, ban történik. Hogy a végleges fűtőanyag szilárd halmazállapotú le. gyen, az urán-tetrafluoridot uránhexafluorlddá alakítják át. Ezek • A 32 centiméter átmérőjű és másfél méter magas, nikkelötvözetből készült urándúsitó reaktor« torony. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) az eljárások különleges technikai problémákat jelentenek, különösen a fluor agresszív és mérgező tulajdonsága miatt. Annak érdekében, hogy ezt a bonyolult, sok lépcsős eljárást megszüntessék, világszerte folynak a kutatások. Japán déli részén, a Honshu szigeten, a Ningyo Togo uránbánya mellett nemrégiben helyeztek üzembe kísérleti jelleggel egy új urándúsítót, amelyben az eddigi eljárásokkal szemben közvetlenül az uránércből állítják elő az UJM jelű dúsított uránizotóp gyártási alapanyagát. Hány növényt ismerünk a Földön? A botanikusok ma körülbelül 900—600 ezer növényfajt tartanak nyilván, tekintenek ismertnek. Ezek között megközelítőleg 250 000 a virágos növény és a páfrány, a többi alga, gomba, zuzmó, tehát úgynevezett alacsonyrendű növény. Ez a szám azonban a botanikai kutatások eredményeként évről évre változik. Az utóbbi 25 évben csupán Afrikában annyi új növényfajt fedeztek fel hogy abból minden 3 napra 2 új faj jut, s ezek túlnyomó többsége virágos növény, amelyek eddig egyáltalán sehol nem fordultak elő. Az alacsonyrendű növények között — ahogy ezt a Müncheni Egyetem Növényrendszertani Intézetének munkatársai kijelentették — valószínűleg csak a felét ismerjük annak, amennyi ma valóban élhet a Földön. Még Közép-Európában is akad olyan növényfaj, amelyet csak a legutóbbi időben fedeztek fel és írtak le. A legtöbb ma még ismeretlen növényfaj azonban a trópusokon, elsősorban Dél-Amerikában élhet. A gyorsan terjedő környezetszennyeződés — amelynek Földünk egyetlen pontján sem lehet teljesen gátat vetni —, sok növényfajt kipusztít, mielőtt a tudomány megismerhette volna. Ezért az új fajok kutatása nem várathat sokáig magára. Adatgyűjtés a tengeren Elérkezik majd az idő. amikor a világtengereket bójákra telepített adatszolgáltató műszerekkel hálózzák be, hogy azok szüntelenül tájékoztassák az óceanográfusokat, meteorológusokat és a tengerek vándorait a víz- és légtömegek viselkedéséről, mozgásáról, pillanatnyi állapotáról. A rádióhullámok útján továbbított adatokat mesterséges holdak fogják majd fel, gyűjtik s továbbítják meghatározott földi központokba. Az angol szakemberek már erre a világméretű hálózatra gondoltak, amikor kifejlesztették a képen látható DB—1 jelű adatjelző bóját amely hónapokon keresztül üzemelhet felügyelet és kezelés nélkül, s közvetítheti az adatgyűjtő állomásra a szél irányának és erősségének, a víz áramlási sebességének értékét, valamint más adatokat. Mind a mérőműszerek, mind a rádióadó működtetéséhez 25 wattnyi elektromos energiára van szükség a mérőbóján, amit egy újonnan kifejlesztett automatikus villamos generátor szolgáltat. Az úgynevezett termomechanikus generátorban egy gázégő, melyet palackos propángáz táplál, melegíti a munkaközegként szolgáló héliumgázt, mely kiterjedve egy dugattyúra hat, majd távozik a hűtőrendszerbe, s onnan visszatér a fűtőtérbe. A dugatytyú egy rugalmas fémhengerre fejt ki nyomást; ahhoz egy vas fegyverzet csatlakozik, amely elektromágneses térben mozog. E mozgás révén jön létre a villamos áram. A generátor működtetéséhez óránként 22 gramm (havonta tehát körülbelül 16 kilogramm) propángázra van szükség, amit időnkénti palackcserével biztosítanak a bóják karbantartói. A bójára szerelt különleges áramlásmérő működése egy ultraszónikus jel kibocsátásán és vételén alapszik, melynek sebessége a víz áramlási sebességétől függ. A jel kibocsátása és visszatérése közt eltelt időtartamot méri és elektronikus úton dolgozza fel a műszer. A vállalati szervezés fejlesztése A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a munkaerő ésszerű kihasználása csakúgy, mint a termelés zavartalansága vagy a beruházások sikeres lebonyolítása főként a vállalati szervezéstől függ. Ezért kíséri a kormányzat is nagy figyelemmel a szervezési munkát, s elemzi hibáit, amelyek főként a vállalati önállóság. bővülésével váltak felismerhetővé. Az is kitűnt, hogy csak hosszan tartó állhatatos munkával lehet e hibákat visszaszorítani. A Minisztertanács legutóbbi ülésén azt állapíthatta meg, hogy bizonyos előrelépés már történt a vállalati szervezés korszerűsítésében. A munka javítását azonban tovább kell fokozni, mert annak üteme nem kielégítő. Eredményes kísérlet Főként a vállalatokra vonat- • kozik ez, de sok még a megoldatlan feladat a szervező intézetekben, sőt az irányító szerveknél is. Számottevő teendők vannak a szervező szakemberek képzésében, a szervezéstechnikai eszközök megteremtésében, és nem utolsósorban sokat kell még tenni az emberek szemléletének megváltoztatásáért. A vállalatok egyrésze úgy véli, hogy a szervezeti-működési szabályzat kidolgozásával lényegében el is végezte feladatát, jó néhány helyen még hozzá sem kezdtek az elavult szervezési módszerek, munkavégzési feltételek és körülmények elemzéséhez, még kevésbé azok javításához, korszerűsítéséhez. Hazánkban is egyre több számítógépet alkalmaznak, ezek a szervezés korszerűsítéséhez is jó lehetőséget teremtenek, amit azonban a vállalatok egy része nem használ ki kielégítő mértékben. Pedig magának a számítástechnikának az alkalmazása is nagymértékű alapozó, előkészítő szervezést igényel. Mivel ez sok helyütt elmarad, a számítástechnikai berendezések alkalmazása sem érheti el az elvárható szintet. A szervezés legfőbb hibái közé sorolható az Is, hogy hazánkban a munkásoknak még ma is mintegy 20 százaléka foglalkozik anyagmozgatással, belső szállítással, vagyis arányaiban kétszer annyian, mint az iparilag fejlett országokban. Csak kezdeti eredményeket értek el a munkavégzés műszakigazdasági mutatóinak, egyebek között az anyag-, létszám- és munkanormáknak tudományos kialakításában, célszerű alkalmazásában, jól lehet a mérhető munkanormákkal dolgozók arányának romlása 1975-ben megszűnt, s azóta már némi javulás is tapasztalható. A beruházások, rekonstrukciók kivitelezésével összefüggő szervező munkában is van már javulás, kedvezőtlenebb a helyzet az előkészítő szervezésben, és a beruházást követően az összehangolt folyamatszervezés kialakításában. Néhány szervező intézetbén kedvező változások tapasztalhatók, általánosságban azonban e területen sem kielégítő a helyzet. Az intésetek — különösen, amelyek több számítógéppel is rendelkeznek — meglehetősen kevés energiát fordítanak a munkahelyek, munkamódszerek, a munkahely környezeti tényezőinek elemzésére, ésszerűsítésére, az alapvető, a kisegítő és a kiszolgáló folyamatok racionális összehangolására. Szívesebben vállalnak rutinszerű és folyamatosan visszatérő tömeges adatfeldolgozási, nyilvántartási, vagyis alapvetően nem szervezési jellegű, de jól fizető munkákat. A hibák kijavításában, a fejlődés gyorsításában tehát jelentős feladataik vannak az ágazati minisztereknek, akik az utóbbi időben több intézkedést tettek, ezeknek azonban csak egy része bizonyult hatékonynak, mert nem mindenütt tudták biztosítani az intézkedések következetes végrehajtását. A kormány elvárja a vállalatoktól, hogy jobb szervező munkával alapozzák meg fejlesztési, beruházási tevékenységüket, lényegesen javítsák a szervező munka tervszerűségét, A vállalatoknak az eddigieknél jóval többet kell tennlök a szervezői szakapparátus megerősítéséért, nagyobb energiát kell fordítaniok a belső irányítási rendszer korszerűsítésére, a munkafolyamatok összehangolására, a munkavégzés módszereinek, a munkahely kialakításának tervszerű fejlesztésére. A szervező intézeteknek a vállalati szervezés tényleges gyakorlati, módszertani és kutatási bázisává kell válniuk. A kormány határozata értelmében a jövőben a Munkaügyi Minisztérium egy megalakuló tárcaközi bizottság közreműködésével gondoskodik arról, hogy megteremtődjön a vállalati szervező munka és a gazdaságpolitikai célok közötti összhang. Segíti majd a többi ágazatot érintő normaadat-rendszerek kidolgozását, a bevált hazai és külföldi szervezési módszerek, tapasztalatok elterjesztését, s gondoskodik arról, hogy a vezetők szervezett formában juthassanak hozzá a szükséges ismeretekhez. (MTI) A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben hagyományai vannak a libatenyésztésnek. A gondozás, a tartás technológiáját még egyéni gazda korukból hozták magukkal a tagok. Az utóbbi évtizedekben kialakult a nagyüzemi lúdtenyésztés. A tartási technológia fejlesztése azonban állandó feladat. A kiskunfélegyházi termelőszövetkezetben is fokozatosan lépnek előre. Tavaly egy érdekes kísérletbe kezdtek. A világítás, a fényszolgáltatás szabályozásával megváltoztatták a tojóállomány termelési ’ciklusait. A libák az év elején kezdik meg a tojástermelést. Áprilisig befejezik és nyolc hónapig pihennek. A termelőszövetkezeti szakemberek az első tojástermelési ciklus után hat hétig sötétben tartják a jószágot, ezt követően 12 ferás fényszolgáltatást kap az állomány. Ez részben természetes, részben mesterséges fény. A világítást később 14 órára növelik. A biológiai ritmus megváltozása termelésre kényszeríti a jószágokat és szeptembertől az év végéig ismét tojnak. Tóth László, a baromfiágazat vezetője elmondja: — Természetesen ezt a terhelést évenként nem bírják ki a jószágok, még takarmánypótlékok esetén sem. Ügy számítjuk tehát, hogy kétévenként három tojástermelési ciklust lehet ily módon elérni. Vagyis a 90—100 helyett 130-140 tojást nyernek egy lúdtól két esz. tendő alatt. Terveznek egy újabb kísérletet, mely szerint májustól augusztusig is tojástermelésre serkentenék az állományt. A kísérlet jelentősége azért nagy, mert ha sikerül egész éven át folyamatossá tenni a tojástermelést, el tudják látni az ipart is egyenletesen nyersanyaggal. A termelőszövetkezet ugyanis saját keltetőüzemmel rendelkezik. Ily módon meg tudná oldani, hogy állandóan szállítson naposlibákat a partnereknek. A termelés láncolatában — ennek küvetkezménye• Jövőre már 300 ezer naposcsibe kerül ki a szövetkezeti keltetőüzemből. ként — egész évben lenne májliba az ipar számára. — A keltetőüzemet is átalakítjuk — tájékoztat az üzemágvezető. — Az eddigi 72 tálca helyett 90 tojástartó tálcát tudunk majd elhelyezni a gépeken. Ezzel mintegy 25 százalékkal növeljük az üzem teljesítőképességét. Szükség Is van erre, hiszen partnergazdaságaink mind több naposlibát igé. nyelnek. Az idén csaknem 200 ezer naposliba került ki a termelőszövetkezet keltetőüzeméből, jövőre pedig már 300 ezret szeretnénk keltetni. A közös gazdaság csatlakozott ahhoz a libatenyésztési társuláshoz, amely vállalta, hogy megvalósítja a legkorszerűbb termelési módszereket. Jövőre nagyobb mértékben kiterjesztik a folyamatos tojástermelést elősegítő kísérletet. K. S • A termelőszövetkezet törzsállományának egy része. (Méhes! Éva felvételei.) • A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Bács-Kiskun megye alsófokú központjai (2.) 1959-ben az MSZMP VII. kongresszusa, majd 1960-ban párthatározat szabta meg a feladatot az ipar decentralizálására és a területileg arányosabb iparszerkezet kialakítására. Ebben az időben fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amelynek következtében jelentős munkaerő szabadult fel. Az alsófokú központok ipara Az alsófokú központokban 1960 óta az iparban foglalkoztatottak száma a megyei átlagnál sokkal intenzívebben nőtt. A tízezer lakosra jutó mutató 1965 és 1975 között több mint két és félszeresére fokozódott míg a megyében összesen 61 százalékkal növekedett. 1975-ben 12 százalékkal kevesebb ipartelep volt az alsófokú központokban, mint tíz évvel korábban, míg számuk a megyében összesen 21 százalékkal csökkent. Az ipartelepek viszont koncentrálódtak. Az egy ipartelepre jutó munkáslétszám és állóeszközérték a megyében, de különösen az alsófokú központokban nagymértékben bővült. Bács-Kiskun megye ipara a megye jellegéből adódóan — a nagymértékű iparfejlesztés ellenére — egyes mutatók alapján nem éri el az országos átlagot, de az alsófokú központok elmaradása az ország azonos szerepkörű településeitől a foglalkoztatottak népességből való arányát illetően még ennél is nagyobb. Ez összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a helyben foglalkoztatás az alsófokú központokban lényegesen kisebb arányú, mint a megyében átlagosan. Ez azzal is magyarázható, hogy az alsófokú központok lakosai közül sokan magasabb szerepkörű közeli településeken vállalnak munkát. A napi ingázásra vonatkozó 1970-es népszámlálási adatok alapján a megye városaiba bejárók 30 százaléka volt alsófokú központ lakosa. A megye jelenlegi hat városának népességére számítva 1970-ben tízezer lakosra 154 alsófokú központban lakó ipari bejáró jutott. Ez városonként igen eltérő. Szerepük lakosság ellátásában A város és a falu közeledéséből fakadó előnyök érvényesülnek az alsófokú központokban. Ezek jelentkeznek például a lakosság ellátásában, aminek fejlődését a gazdasági szerepkör növekedése segíti elő. Az alsófokú központ olyan falu, amely lakosainak és a vonzáskörzetében élőknek legalább alapfokú ellátást nyújt. Ezeknek az intézményeknek gazdaságos működtetéséhez — a jelenlegi kutatási eredmények szerint — mintegy 3000 fő zárt településbe tömörült népesség szükséges.. Egy alsófokú központra a megyében mindössze 1,3 szerepkör nélküli település jut, ezekkel együtt az alsófokú vonzáskörzetekre átlagosan 156 négyzetkilométer és több mint 7300 fő számítható, amelynek több mint kétharmada az alsófokú központok saját népessége. Ha e tényeket még együtt vizsgáljuk a területi elhelyezkedéssel, kitűnik, hogy a szerepkör nélküli települések többsége — különösen egyes körzetekben, például Kecskemét — inkább a középfokú körzet, vagy magasabb szerepkörű települések körül helyezkedik el, mint egy-egy alsófokú központ vonzáskörzetében. Ez is egyik differenciáló tényező az alsófokú központok fejlesztésénél. Bács-Kiskun megyében minden középfokú körzet alsófokú központjai megfelelnek az alapfokú intézmények gazdaságos működtetéséhez szükséges népességtömörülés nagyságrendjének. Az átlagos belterületi népesség meghaladja a 3700 főt és csak a kiskunfélegyházi körzetben van alig 3000 fő. Az átlagos belterületi népsűrűség 1118 fő/km2. Az alsófokú központok népességnagyságát tekintve tehát a differenciáló tényező elsősorban a külterületi népesség. Főbb jellemzőik Ha mindezen összefüggések alapján Bács-Kiskun megye középfokú körzeteit áttekintjük, az alsófokú központok szerepének egyes jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze: — A kecskeméti körzetben viszonylag kicsi a szerepkör nélküli lakótelepülésen lakók aránya és e települések is főként a megyeszékhellyel határosán helyezkednek el. Az alsófokú központok részben a körzet iparosítási programjának teljesítését hivatottak biztosítani Kecskemét ellenpólusaként, feladatuk főként saját, nagyarányú külterületi lakosságuk ellátása, akiknek egy része, mint ipari munkaerő is számításba vehető. A belterület egyúttal általában a centrumközség szerepét tölti be. — A bajai körzetben sok alsófokú központ van, ezek kisebbek alig van külterületük, vonzáskörzetükbe kevés szerepkör nélküli település tartozik. — A kalocsai körzetben a viszonylag kis népességszámú Kalocsa város körül helyezkednek el a szerepkör nélküli falvak, amelyek lakosságának aránya ebben a körzetben a legnagyobb. A területi elhelyezkedésből adódóan az alsófokú központok főként saját, döntően belterületen élő lakosságukat látják el. — A kiskunfélegyházi körzetben mindössze két alsófokú központ van, nagy külterülettel, domináns mezőgazdasággal. Ezek kívül esnek az iparosodó Kiskunfélegyháza és a városkörnyéki községek vonzáskörzetén. — A kiskőrösi és a kiskunhalasi alsófokú központoknak fontos szerep jut a szétszórt külterületi lakotthelyek ellátásában. — A megye északnyugati szögletében fekvő kunszentmiklósi körzet városhiányos, de kevés a szerepkör nélküli település is. A fejlődő ipar fokozatosan megtartja e települések lakosságát, itt volt a legkisebb az ezer lakosra jutó vándorlási veszteség az elmúlt fél évtizedben. E népesség alapfokú ellátása az alsófokú központok feladata. Bács-Kiskun megye alsófokú központjainak fő funkciója általában saját lakosságuk alapfokú ellátása, de a nagy népességszám és a középfokú körzetközpontoktól való elég nagy távolság indokolja a középfokú ellátást, s néhány középfokú intézmény elhelyezését is. Dr. Sántha Józsefné • Szerelés alatt a tengeri bója. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.)
