Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-20 / 298. szám
1977. december 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A megyeszékhely és a kecskeméti járás közbiztonsága Beszélgetés Donáth Tibor rendőr ezredessel Két és fél évtizede teljesít Kecskeméten szolgálatot Donáth Tibor rendőr ezredes, a Kecskeméti Városi-Járási Rendőrkapitányság vezetője. A felszabadulást követő hetekben, 1944-ben Békéscsabán kezdte rendőri munkáját mint nyomozó, de rövid idő után mint bűnügyi osztályvezető tevékenykedett. Kiskunhalasra 1949-ben helyezték rendőrkapitánynak, s hasonló beosztásban két évig Baján is dolgozott. Fordulópont volt életében, amikor 1953-ban megbízták a Kecskeméti Városi-Járási Rendőrkapitányság vezetésével, hiszen a megyeszékhely, az egyre dinamikusabban fejlődő járás jelentős feladatokat rótt rá. Közismert ember, tisztelik a városban, a járásban, a közéletben. Ez alkalommal munkájáról ejtünk szót. Megkérdeztük, hogyan alakult a közbiztonság a megyeszékhelyen ebben az esztendőben? — A kecskeméti rendőrkapitányság nemcsak a város, hanem a járás közbiztonságáért is felel. Ennek megfelelően a számadatok, amelyeket említek a várost és a járás huszonnégy községét egyformán érintik. A megoszlás mintegy hatvan-negyven százalék arányában a várost érinti. Lényeges változás ebben az évben, 1976-hoz viszonyítva nem történt. A járást és a várost elég magas bűnügyi fertőzöttség jellemzi. Kétségtelen, hogy némi csökkenésről adhatok számot ebben az évben, de ez nem számottevő. Ez év első háromnagyedévében 1873 bűnügyben fejeztük be a nyomozást, ennek 50 százaléka rendőri kezdeményezésre indult eljárás volt. Ez azt jelenti, hogy a rendőri állomány becsülettel teljesíti feladatát. E nagy szám ellenére is az a véleményem, hogy a város és a járás közbiztonsági helyzete jónak értékelhető, amelyet alátámaszt az is, hogy nagyszabású bűncselekmény ebben az évben sem történt. Az emberek döntő többsége becsületes munkával biztosítja megélhetését. Elenyésző számban azonban találkozunk harácsoló, üzérkedő, megrögzött bűnöző személyekkel is. Ezek a társadalmi és a személyi tulajdon rovására igyekeznek anyagi előnyöket szerezni. Ezen túl a nagyfokú alkoholfogyasztás következtében fordulnak elő súlyosabb bűncselekmények. Gondolok itt a garázdaságra, a testi sértésre és a szándékos emberölésre. Közlekedési vétség miatt 381 eljárást indítottunk, s ezekben kivétel nélkül az alkoholos befő-, lyásoltság jelentkezett. Ha már itt tartunk, szeretnénk megtudni, melyek azok a bűncselekmények, amelyek a legsűrűbben fordulnak elő? — A városban és a járásban a kisebb súlyú lopások dominálnak. A társadalmi tulajdon sérelmére ez évben elkövetett 184 lopás és 59 betöréses lopás miatt folytattunk nyomozást. Személyi tulajdon sérelmére 618 lopásban és 90 betöréses lopásban kellett dolgoznunk. Ha ezeket a számokat összevetjük a befejezett nyomozásokkal, kitűnik, hogy a bűncselekmények több mint 50 százaléka ebből a két kategóriából tevődik ki. Külön is szólni kell a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményekről. Ezeknek nagy részét meg lehetett volna előzni, ha az illetékesek nagyobb gondot fordítottak volna az őrzésre, a védelemre. Hosszú évek óta javasoljuk a különböző üzletek biztonsági berendezéssel való ellátását, de ennek kevés foganatja van. Amennyiben a belső ellenőrzés megfelelő színvonalra kerülne, nem kellett volna ez évben 56 sikkasztás, 10 csalás és 14 hűtlen kezelés miatt nyomozni, mindezt a társadalmi tulajdon sérelmére követték el. — A személyek javai elleni bűncselekményeknél a gondatlanság, a felelőtlenség a jellemző. Az állampolgárok gépkocsijukat, motorkerékpárjukat rendszeresen lezáratlanul, őrizetlenül hagyják, jelentős értékeket tárolnak a járművekben, amely néha napokon át az utcán áll. A motorizáció fejlődése a mi munkánkban is érezteti hatását. Korábban a kerékpárlopások, most a járműlopások száma emelkedik. Éveken keresztül 700—150 kerékpárlopás tettesét kerestük, ez évben ez a szám 55-re csökkent, 40 százalékkal emelkedett a motorkerékpár- és a gépkocsilopások száma. A testi sértések némi csökkenést mutattak, de abszolút számuk még mindig magas, ugyanis 138 ügyben kellett eljárni. Az elkövetőkről: igen jelentős az első bűntényesek aránya. Az 1379 személy közül csupán 27,9 százalék a büntetett előéletű. A fiatalkorú elkövetők száma mindössze 7,2 százalék. A megyeszékhely közlekedési csomópont. Hogyan alakult a balesetek száma, milyennek ítéli a közlekedés helyzetét? — Ami a balesetek számát illeti, abban sajnos emelkedés történt, 116-ról 150-re nőtt Kecskeméten az esetek száma. Baleseti góc nincs a városban, ugyanazon a helyen két ütközés, gázolás szinte sohasem fordul elő. Gondatlanság miatt azonban az Árpád körút, a Halasi út és az Izsáki út a legveszélyesebb, mivel a csatlakozó utcákról bekanyarodó járművek vezetői nem tartják be a szabályokat. Az okokat vizsgálva, a szabálytalan előzés, kanyarodás, a gyorshajtás és az ittasság okozza a balesetek 70 százalékát, A halálos áldozatok száma kettővel csökkent, a súlyos sérülteké viszont 11-gyei emelkedett. Semmiképpen nem tartjuk indokoltnak a balesetek számának növekedését, még akkor sem, ha a gépjárműpark rendszeresen bővül. A széles körű felvilágosító propaganda mellett adminisztratív eszközökkel is próbálunk rendet teremteni. Ez évben mintegy 210 vezetői engedélyt vontunk be hosszabb-rövidebb időre, s igen jelentős azoknak a száma, akiket súlyos pénzbüntetéssel sújtottunk. Az állampolgárok különböző ügyekben keresik fel a rendőrséget. Hogyan alakult a kapitányság tömegkapcsolata? — Megítélésem szerint a dolgozók és a rendőrség közötti kapcsolat jó, egyre szélesedik. Ez a bűncselekmények megelőzése, felderítése szempontjából rendkívül fontos. A közlekedés biztonsága érdekében rendszeresen tartunk előadásokat az üzemekben, vállalatoknál, tsz-ekben, iskolákban. Évenként több tízezer dolgozóval találkozunk. Köztudott, hogy munkánkat jelentős számú önkéntes rendőr segíti. A városban és a járásban 749 önkéntes segítő tevékenykedik, akik az első háromnegyed évben 17 500 alkalommal voltak szolgálatban. Jól működik a közlekedési és az ifjúságvédelmi önkéntes rendőri csoportunk is. Velük tovább szélesedik tömegkapcsolatunk. — A személyi igazolványok, az útlevelek, az erkölcsi bizonyítványok kiadása az állampolgárok ezreit hozza kapcsolatba testületünkkel. Örömömre szolgál, hogy a kulturált rendőri intézkedések során kapcsolatunkon csorba nem esett. A rendőri intézkedések elleni panasz — elenyésző számban — a bűnvádi eljárás alá vont, többszörösen büntetett előéletűektől származik. A parancsnokok nagy súlyt helyeznek a rendőri állomány politikai, szakmai továbbképzésére, a rendőri intézkedések kulturáltságára. Az állományra háruló feladatok ellátása igen nagy terhet ró valamennyiünkre. A majdnem százezer lakosú város, s a hasonló lélekszámú járás iránt a nap minden órájában érezzük a felelősséget. A lakosság széles körű segítőkészségével igyekszünk a feladatokat maradéktalanul teljesíteni. Köszönjük a beszélgetést. Gémes Gábor JANUÁR ELSEJETOL TE.LEFONÜGYELKT KECSKEMÉTEN A kisipari szolgáltatások fejlesztése a megyében Jubileumi hangverseny Kiskunhalason A Kiskunhalasi Városi és Járási Szövetkezeti Bizottság Erkel Ferenc Vegyeskórusa — fennállásának 70. évfordulója alkalmából — szombaton önálló koncerttel mutatkozott be a kiskunhalasi Fáklya Filmszínházban. A nagy múltú kórus eredményes működéséért idén kapta meg..a szocialista kultúráért kitüntetést A jubileumi hangversenyen vendégszerepeit a Jánoshalmi Szövetkezetek Tanácsának Vegyeskara, és Berdál Valéria operaénekes, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Vagyunk és pénzünk • A parlamenti költségvetési vita — s talán ez már hagyomány az utóbbi esztendőkben —, az őszinteség, a gondok nyílt felvetésének jegyében zajlott. Az államháztartás helyzetéről, 1978- as tervéről tanácskozva a tisztelt ház legfőképpen változtatni valóinkat tette a vizsgálat tárgyasztalára, a visszahúzó erők forrását és a gondok megoldását kereste. Madarasi Attila államtitkár expozéjából kiderült, hogy a gazdaság fejlődése felgyorsult, a növekedési ütem jóval meghaladta a tervezettet — mintegy 8 százalékkal emelkedett a nemzeti jövedelem. Igen örvendetes, hogy az 1977-es terv céljai szerint haladtunk; dinamikusan javult a termelékenység. Mind a termelésbővülés, mind pedig az életszínvonal gyarapodása öszhangban áll az ötödik ötéves tervben foglalt irányokkal. Az ipar és építőanyag termelése nagyobb az előirányzatnál, úgyszintén a mezőgazdaság produktuma is. Amely utóbbiról csak annyit: még az igen feszített előirányzatot is túlteljesítve jelentékenyen hozzájárult népgazdaságunk fejlődéséhez. Erőteljesen bűvült a kivitel, a vállalatok, szövetkezetek gazdálkodásából kivehető: igyekeznek alkalmazkodni a külföldi és a hazai követelményekhez. Ennek is köszönhető, hogy a gazdaság hatékonysága is javulást mutat — bár nem olyan mértékűt, mint amilyent elvárnánk, amilyenre szükség lenne. • És ez az a pont, amelynél érdemes időzni. Hiszen a hatékonyság színvonala képes legmegfelelőbben minősíteni erőfeszítéseinket, eredményeinket. Nos, mit mutat a képlet „végösszege”? A pénzügyminisztériumi államtitkár előterjesztéséből csakúgy, mint Huszár Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének — a parlamenti vita szinte valamennyi felszólalásának végkövetkeztetéséből az csendült ki, hogy a most záruló esztendőben nem minden kedvezett a hatékonyság gyarapításához. Van a mérlegnek — a sok előnyös változással szemben —, kedvezőtlen oldala is. Itt van például a külkereskedelmünkben elszenvedett cserearányromlás, amely a népgazdaságot jelentős bevételtől fosztotta meg. A nem rubel elszámolású forgalomban az 1977-es terv előirányzatai nem valósultak meg, mivel a kivitel értéke nem éri el azt a szintet, amire számítottunk. Ráadásul a behozatal mértéke felülmúlta a tervezettet — így alakult ki a tekintélyes passzívum. Az idei tapasztalatok tükrében immár kétségbevonhatatlanul látjuk, hogy a világgazdaság 1974— 75-ben elkezdődött — számunkra hátrányos — átrendeződése nem gyorsan lefutó dekonjunktúrahullám, hanem tartós folyamat. Éppen ezért van annak különös jelentősége, hogy az országgyűlés is részletesen elemezte e gondok okait. Annak, hogy a nem rubel elszámolású kivitel értéke — a tervezettől elmaradva —, lassabban nőtt a behozatalénál — részint tőlünk független külső, ám nagyrészt belső okai vannak. Romlott a cserearány és ez egyaránt jelenti azt, hogy meghatározó nyersanyagok — ilyen a szénhidrogén, a kávé — ára tartósan, erőteljesen nőtt az elmúlt években, és azt is, hogy a magyar gazdaság még nem tud kellő mennyiségben előállítani, jó áron eladható exportterméket. Az árveszteséget mérsékelhette volna a termelők és külkereskedők jobb együttműködése, ármunkája, a rugalmasabb piaci tevékenység. • Ugyancsak a gazdálkodás további javítandóinak listáján szerepel a túlfutott beruházási és a célszerűnél jóval nagyobb támogatási tevékenység. Mindezek együttesen szolgáltatnák újabb, és szigorúbban veendő feladatokat. Ennek jegyében született az 1978-as költségvetés is, amelynek legfontosabb követelménye: nem a gazdasági növekedés gyorsítása a feladat, hanem teljesítményünk minőségének javítása. Az erő koncentrálásának szándékát példázza, hogy a beruházások körében elsősorban a befejezésre kívánja <a rendelkezésre álló anyagi erőnket összpontosítani. Ez azt jelenti, hogy jövőre mind a vállalatoknak, mind az illetékes főhatóságoknak nagyon meg kell fontolni, hogy hol, milyen célra adjanak ki pénzt, hiszen az 1977-ben kialakult beruházási feszültség levezetése természetesen nemcsak az építőiparban, hozhat kedvező változást, hanem az egész gazdaságban. A jövő esztendei költségvetés fontos eleme a támogatási szabályok szigorítása is: 1978-ban nem szabad megengedni, hogy az állam és a vállalatok osztozkodásából ismét az állam húzza a rövidebbet. Ennek megfelelően — differenciáltan — az 1978-ban érvénybe lépd módosított szabályozók nagymértékben korlátozzák az állami támogatásokat, az ilyen-olyan célra juttatott ingyenpénzeket. • És mit ígér az állampolgárnak, az ország lakosságának a költségvetés jövőre? A nyilvánosságra hozott adatokból mindez jól kiolvasható, a rend kedvéért azonban érdemes fölidézni, hogy a terv a fogyasztói árszínvonal 4 százalékos növekedésével számolva, az egy lakosra jutó jövedelem emelkédését 7—7,4 százalékra teszi, tehát a reáljövedelem mintegy 3—3,2 százalékkal gyarapodhat. (Ezek az értékek közel vannak az idén elért hasonló értékekhez.) Termésaetesen mindez csak úgy válhat valóra — ahogy a költségvetési vita egyik fölszólalója hangsúlyozta —, ha a reális szám' vetés ismeretében saját magunkkal szemben szigorúbbak leszünk. Ha minden ember saját munkájával, életvitelében érvényre juttatja annak fölismerését, hogy igényeinket, vágyainkat teljesítményünkhöz, pénzünkhöz kell igazítanunk. M. I. Az 1977. évi 14. számú törvényerejű rendelet kimondja: „A kisipar célja, hogy a szocialista gazdálkodó szervek tevékenységét kiegészítve, elsősorban az állampolgárok részére javító, karbantartó és egyéb szolgáltatást végezzen.” A Kisiparosok Országos Szervezetének megyei székházában Rehák László megyei titkárral arról beszélgettünk, hogy miként tesznek eleget Bács-Kiskun iparosai a rendelet idézett pontjának. Az V. ötéves tervben a megyében 15—20 százalékkal növelik a kisipari szolgáltató teljesítőképességét, ezen belül a lakáskarbantartó kapacitást 40 százalékkal. A KIOSZ megyei vezetősége a célt részben a műhelyek korszerűsítésére való ösztönzéssel, részben pedig az iparosság létszámának — elsősorban munkaviszony vagy nyugdíj melletti ipargyakorlókkal történő — növelésével igyekszik elérni. — A szolgáltatási feladatok ellátása érdekében megyei vezetőségünk minden kezdeményezést, ötletet felkarol, s ösztönzi a körzeti csoportokat és az egyes iparosokat is javaslatok tételére — mondta el Rehák László. — Az olyan ötleteket, amelyekkel emelni lehet a szolgáltatások színvonalát, mozgalommá fejlesztjük. A kecskeméti kisiparosok a novemberi taggyűlésükön úgy határoztak, hogy versenyt indítanak „Jó minőségben végzett udvarias, gyors kiszolgálással a megrendelők megelégedésére” jelszóval. A KIOSZ megyei vezetősége jóváhagyta a kezdeményezést, és meghirdette a versenyt Bács-Kiskun valamennyi körzeti csoportja- részére. A helyi vezetőségek írásban szólítják fel a kisiparosokat a részvéteire. A verseny célja az, hogy a kisiparosok rendezett műhelyben, udvariasan fogadják a lakosságot, s szolid árak mellett jó munkával szerezzenek meg több megbecsülést a kisiparnak. A versenymozgalmat egy év után értékeljük. Egyébként ajánljuk a szervezet országos vezetőségének, hogy szélesítsék ki a versenyt a többi megyére. A KIOSZ megyei vezetőségének ez évi cselekvési programjában szerepel, hogy a megyeszékhelyen meg kell szervezni a telefonügyeletet, amit január 1-től be is vezetnek. Ennek az lesz a lényege, hogy a lakosság a kecskeméti körzeti csoport 11-819-es számú telefonján bejelentheti igényét. A KIOSZ a munka sürgőssége esetén azonnal közvetít megfelelő szakmájú kisiparost, egyébként pedig 24 órán belül értesítik a megrendelőt, hogy mikor és melyik kisiparost várhatják. A telefonügyelet hétköznap naponta 8-tól 17 óráig, szombaton délelőtt pedig 12-ig közvetíti majd a kisiparosokat. Az esti órákat és az ünnepnapokat illetően a posta segítségét akarják kérni, amely a kisiparosok telefonhoz juttatásával eddig is hozzájárult már a jobb ellátáshoz. Arról van szó, hogy az említett időpontokban a tudakozó adna leadott lista alapján iparos-címet, illetve telefonszámot az érdeklődőknek. A KIOSZ megyei titkára elmondta, hogy a szervezet jövőre ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Bács-Kiskun kisiparosai az új verseny keretein belül megbízható munkával emlékeznek majd meg a jubileumról. A. T. S. Hetedik évében járunk a Központi Bizottság 1970-ben hozott nőpolitikái határozatának. Ma már eredmény, ami hét évvel ezelőtt cél volt: a nőpolitika mindennapos feladat, a társadalompolitika szerves része. Vegyük vizsgálat alá csupán a megyeszékhely dolgozóinak számát, s nyomban kitűnik: a foglalkoztatottak csaknem 44 százaléka nő. Egy évtizeddel ezelőtt a nők munkába állítása volt az elsődleges. Ma a munkavállaló aszszonyok, lányok fele aktív részese a szocialista brigádmozgalomnak. Nemcsak arról van tehát szó, hogy az asszonyok dolgoznak, hanem arról is, hogyan látják el feladataikat a termelésben. Sőt, miképp képviseltetik magukat a vezetés különféle szintjein, mennyire részesei a társadalmi és a gazdasági életnek. Ahhoz, hogy a termelésben való részvételük arányában kapjanak helyet a vezetésben, szakmai és politikai ismereteket kellett, s kell szerezniük Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Alkalmas ember volt és van. Meg kell azonban találni őket, segíteni kell az elindulásukat, majd folyamatos képzésüket, hogy megszerezzék azt a felkészültséget, amely nélkülözhetetlen a nagyobb feladatok ellátásához. Ennek a lépcsőfokszerű fejlődésnek eredményei ma már világosan nyomon követhetők. Az eltelt hét év alatt ugyanis emelkedett az alsó- és középvezető nők száma, s némi előbbrelépés az első számú vezetői munkakör betöltésénél is megfigyelhető. A fejlődést tanúsítandó néhány terület külön figyelmet érdemel. Az például, hogy a szakmunkásképző intézetek tanulói között egyre több a leány. Sajnálatos viszon , hogy olyan nehézséggel kell számolniok és megküzdeniök még a kizárólag nőknek oktatott szakmák tanulóinak is — mint a kollégiumi hely hiánya. Mindenképpen eredményire^ könyvelhető el a város ötven munkahelyén tizenhétezer nődolgozóra kiterjedő vizsgálat megállapítása: napjainkban minden ötödik nő szakmunkás. A szakmunkássá válás, a szakmai rang megszerzése olyan előrelépés, amely természetszerűleg ösztönzi a nőket az egyenjogúság mind teljesebb igénylésére. Hiszen a szakképzettség birtokában felelős részesei a termelésnek. A szakmunkás nők számának e jelentős emelkedése annak mégértését is jelzi, hogy a felkészültség egyik „érvényes helyjegye” a közéletiségbe való bekapcsolódásnak. A politikai képzettség megszerzése a vezetővé válásnak fontos feltétele. A tanulásnak rögösek az útjai. S ha a marxista-leninista esti középiskola nőhallgatóinak 44 százalékos arányán elgondolkodunk, hány tétova sóhajt számolhatnánk össze, amely a beiskolázott asszonyok ajkáról röppent fel: mit értek én a politikához? És a magukratalálás öröme, a felismerés, hogy a politika sem férfikiváltság? A párt- és tömegszervezeti középfokú oktatásban részt vevő nők növekvő száma ezt a felismerést tükrözi. S ezzel együtt jelentkezik az igény a közéletben való részvételre, fogyatkozik a félelmük, a szorongásuk, ha valamilyen megbízatás vállalásáról van szó. Az egyenjogúság maradéktalan érvényesítése hosszú időt és sok erőfeszítést követel még. Az elért sikerek nagyobbrészt a kezdetet jelentik és mind feszítőbb a továbblépésre szorító igény. Sokszor kimondatlanul, de jelen vannak a társadalmi tudatban a gátló erők. Vegyük csak példának a családi munkamegosztást, a jelenlegi teherviselést: ma is a nő hordja még a nehezét. E tekintetben a szolgáltatások nagyobb mérvű fejlesztése, szélesítése is sokat segítene. A népesedéspolitikai határozat megszámlálhatatlan előnye mindannyiunk számára közismert. Jelentkezett azonban egy tudati mellékhatás, a „lám, lám, a nőknek a családi tűzhelynél a helye ...” Holott az intézkedés csak megkönnyíti a nőknek ez irányú, soha másra át nem ruházható kötelességeit. A társadalom azonban cserébe elvárja azt is, hogy a megkönnyített hivatásteljesítés idejét használják fel a nők tanulásra, művelődésre, továbbképzésre. A tapasztalat viszont korántsem ez, a GYES-en levő kismamák kevéssé élnek a szinte felkínált lehetőséggel. Említést érdemel az is, hogy a nővezetőt még ma sem fogadják egyértelmű lelkesedéssel. Mennyivel több bizonyítékot kell szolgáltatniok rátermettségből, vezetői képességből, emberségből, mint az azonos helyzetből startoló férfiaknak. S ami külön is elgondolkoztató: gyakran a nők sem fogadják lelkesedéssel, ha valaki közülük „fölkerül” ... összegezésként elmondható, hogy látványosságokra való törekvés nélkül, ugyanakkor megfontolt következetességgel lehet csak munkálkodni az üzemek, intézmények politikai, társadalmi és gazdasági vezetőinek a nőpolitikái határozat végrehajtásáért. A hasonlat a vetés növekedéséről, szárbaszökkenéséről közhely, de igaz. A városi pártbizottság végrehajtó bizottsága a határozat megszületése óta háromszor tárgyalta átfogóan, többször pedig részletkérdéseiben tekintette át a -nők közéleti tevékenységének, a vezetői beosztással való megbízatásuk tapasztalatait. A pártszervek és pártszervezetek irányító, ellenőrző és számonkérő munkája eredményeként az elmúlt hét esztendő alatt jelentős előrelépés, történt. Az idei év csak egy munkás esztedő volt a hétből. Nagy Mária Helyjegy a közéletiségbe
