Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-02 / 283. szám

1977. december 2. • PETŐFI NÉPE • 5 TARTALMAS ELŐADÁSOK — NÉPSZERŰSÉG Értelmiségi klub Kalocsán Csaknem másfél évtizedes múltra tekint vissza a Nagy La­jos Könyvtár és a TIT kalocsai értelmiségi klubja. Kulturális műhely, számtalan színvonalas, emlékezetes rendezvény, izgalmas kezdeményezés színhelye. Veze­tője Németh Gábor, könyvtár­­igazgató, aki elmondta, hogy a klub tagságának körülbelül 60 százaléka értelmiségi foglalkozá­sú. Egy-egy rendezvény átlagban 60—80 látogatót vonz; nemcsak a városból, hanem a környékbeli községekből is. Mi alapozta meg a klub nép­szerűségét? Mit nyújt látogatói­nak, milyen igényeket elégít ki? Hogy csak az utóbbi évek leg­több érdeklődőt vonzó, legsike­resebb sorozatait említsük: talló­zás a világirodalomban; a szom­széd népek irodalma; az erdélyi írók stb. Az idei programban négyféle előadássorozat szerepel: művé­szettörténeti, irodalmi, pedagó­giai és agrártudományi. Igen népszerű az M. Kiss Pál művé­szettörténész által vezetett soro­zat. Decemberben és januárban Hollandia, valamint Belgium kép­tárairól tart diapozitívokkal il­lusztrált előadást. Különösen gazdag a klub idei irodalmi programja. Bakcsi György iroda­lomtörténész nemrég két elő­adásban elemezte, értékelte a szovjet irodalom eredményeit, és fejlődését, 1917-től napjainkig. Ady Endre születésének 100. év­fordulója alkalmából négy elő­adásból álló sorozatot indítottak. A jövő év elején újabb iro­dalmi sorozatot terveznek olyan költőkről és írókról, akiknek éle­te, munkássága valamilyen for­mában a Járáshoz, a környékbeli községekhez kötődött. (Így pél­dául Petőfi Szalkszentmártonban, Nagy Lajos Apostagon, vagy Hajnóczi József Dunaegyházán.) A klub törekvései közé tartozik rendszeres kapcsolattartás a te­rületileg viszonylag közel eső Vajdaság mai magyar alkotóival. Nemrég járt nálunk Bányai Já­nos, a jugoszláviai Híd című fo­lyóirat főszerkesztője. Izgalmas témákat ígér a klub pedagógiai szabadegyetem soro­zata. Kiragadva néhány címet: „A személyiség, szerepe ma és holnap”; „Az értékorientáció pedagógiai szerepe”; „Csoport­­kohézió az iskolában”. Figyelembe véve Kalocsa vá­ros társadalmi rétegmegoszlását — a nagyszámú közép- és felső­fokú végzettséggel rendelkező mezőgazdasági szakembert — ré­gi igényt elégít ki a klub ag­rártudományi szabadegyetem so­rozata, melynek keretében de­cemberben dr. Horn Artúr aka­démikus tart előadást a szarvas­marha-tenyésztés időszerű kérdé­seiről. Említést érdemel a klub kere­tein belül működő Katona Ist­ván Társaság programja, mely a helytörténet iránt érdeklődő kö­zönségnek nyújt színvonalas ren­dezvényeket. Az eddigiekkel korántsem ad­tunk számot a kalocsai értelmi­ségi klub teljes munkájáról. Igény, színvonal, népszerűség összefüggésében követésre méltó példaként említhetjük. P. E. ivAV< * ' ' ;i\n v " '‘V:”‘AV*V,;*v’w-^v/;;:7;VvaVűvvAV Drámai napok krónikája A jövő év márciusában lesz har­minc éve. hoe.v a testvéri csehszlo­vák nép legjobb fiai a munkásosztály­ra támaszkodva véghez vitték azt a hatalmas társadalmi fordulatot, amely­nek eredményeképpen 1948 március első napjaiban a megvert burzsoá erők kezéből kiesett a fegyver, s megnyílt a szocialista fejlődés táv­latai felé vivő üt. A Kossuth Könyvkiadó a bra­­tislavai könyvkiadóval együttmű­ködve magyar nyelven is az ol­vasó asztalára tette a szomszéd­ságunkban lezajlott történelmi fordulat krónikáját és avatott elemzését — mintegy a jövő év­re esedékes harmincéves évfor­duló első ünnepi előzményeként. A szerzők Miroslaw Boucek és Miroslav Klimes maguk is utal­nak rá, hogy bár részleteiben ele­mezte már a csehszlovák törté­netírás az 1948-ban lezajlott ese­ményeket, de így, komplex mó­don. az összes tényezők mérlege­lésével és a marxista történetírás sokoldalú eszközeinek felhaszná­lásával nem született összefogla­lás erről a jelentős korszakról. Ezt a küldetést — mint a szer­zők könyvük előszavában meg­említik — csak úgy lehet teljesí­teni, ha az eddigieknél több ol­dalról értelmezik az események, a hatalom megragadása előzmé­nyeit és nagy figyelmet fordíta­nak a politikai indítékok elem­zésére. A könyv éppen ezért szin­te napról napra követi az esemé­nyeket és a korábban kiadott mű­veknél .sokkal gazdagabb doku­mentációra hivatkozva az ország akkori politikai színképének min­den árnyalatát igyekszik megmu­tatni. A magyar olvasóknak szánt külön előszóban hasonlítják össze a két szomszéd országban végbe­ment politikai eseményeket. „Ha nyomon követjük a két országban a háború utáni első években vég­bement forradalmi változásokat — állapítja meg az előszó — amikor megszületett a végleges döntés a politikai hatalom jelle­géről, azt látjuk, hogy a fejlődés­ben az azonos vonások vannak túlsúlyban, jóllehet számos elté­rés akad, különösen ami az egyes társadalmi és politikai erők hely­zetét illeti.” A könyv a lényeges különbségek között említi az előz­mények taglalásánál például azt a tényt, hogy az új népi hatalom létrejöttében hatalmas szerepet vivő munkásosztály számaránya különbözött a hazaitól. „Ez az osztály — mondja a könyv — Csehszlovákiában a dolgozó la­kosságnak mintegy 40 százalékát alkotta. (E kedvező osztályössze­tételt mindenekelőtt a cseh or­szágrészek határozták meg.)” Ugyanakkor azt is leszögezi a mű, hogy mindkét országban a munkásosztály volt a döntő ele­me mindazoknak az antifasiszta, forradalmi és demokratikus erők­nek, amelyek összefogtak egymás­sal. a gyűlölt fasiszta megszálló hatalom, valamint a reakciós ha­zai nagypolgárság és nagybirto­kosok e hatalommal együttműkö­dő rétege elleni harcban. A „Drámai februári napok 1948” című mű a továbbiakban elemzi a Csehszlovákiában lezaj­lott forradalmi folyamat szaka­szait, majd szinte naponkénti pe­riodicitással vizsgálja 1947—48 fordulójának politikai történetét. Az írók hozzáteszik, hogy művük­ben — miközben az akkoriban működő politikai pártok, főleg a polgári ellenzék pártjainak te­vékenységéről szólnak, a mai nemzedékek számára már a fele­dés homályába merült neveket kell említeniük. Csehszlovákia most tanuló középiskolai és egye­temi polgárai már nemigen em­lékeznek az akkori idők pártve­zéreire. meg kevésbé a napi po­litika nagyon gyakran forrpontig izzó, apróbb-nagyobb fordulatai­ra. Rendkívül érdekesek azok az utalások, melyek Csehszlovákia Kommunista Pártja különböző plénumainak, értekezleteinek or­szágos és regionális megmozdulá­sainak a határozatait elemzik és idézik azok megvalósulásának mozzanatait. Részletesen foglal­kozik a könyv a szociáldemokra­ta párt szerepével. A magyar olvasó számára min­den bizonnyal érdeklődésre tart­hat számot a könyvnek az a jel­legzetessége. hogy igyekszik fi­gyelemmel kísérni a Csehszlová­kiában élő magyar kisebbség po­litikai harcait, bekapcsolódását a forradalmi fejlődés sokszínű fo­lyamataiba. A könyv a társadal­mi megmozdulások elemzése után a népi demokratikus folyamatok végleges megszilárdulásának be­mutatásával záródik. Sőt a leg­végén rövid és igen tömör össze­foglalását adja az 1948 február­jában lezajlott eseményeknek, tételesen felsorolva az,ok politikai jellegzetességeit, megvillantva a jövő. a továbbhaladás távlatait is. A könyv gazdag jegyzetanyag­gal rendelkezik, amely elsősorban hazai forrásokra hivatkozik, majd a legvégén függelékben közli a legfelsőbb állami szervek össze­tételét 1947—48 fordulóján. A könyvet haszonnal forgathatják nemcsak a szomszéd népek tör­ténelme iránt érdeklődő kutatók, hanem mindazok, akik kisebb felkészültséggel bár, de saját sze­mélyes élményeik alapján vissza tudnak emlékezni Kelet-Európa országai történelmi eseményeire. Ki kell emelni a mű élvezetes, szinte regényszerűen színes stílu­sát is. Cs. L. A debreceni Déri Múzeumban Több éves zárvatartás után a közelmúltban nyílt meg az újjá­épített debreceni Déri Múzeum. A nagy értékű 180 ezer műtárgyat magábafoglaló gyűjtemény meg­nyitásakor 7 ezer muzeális értékű festményt, szobrot és néprajzi tár­gyat mutattak be a látogatóknak. • Külső kép a múzeumról. • Hajdúsági parasztház belseje, a kiállításon. • Déri Frigyes portréja, aki gyűjteményével megvetette a mú­zeum alapjait. • Látogatók a Munkácsy-te­remben. (MTI-fotó — Fényes Tamás felvételei — KS) Egyre rangosabb az itivezetők munkája Létük egyidős a mozgalommal! Munkájukkal minden időben a KISZ-életre való felkészítésit se­gítették elő. Az esztendők során természetesen változott munká­juk tartalma, formája. Az úttö­rővezetők kezdeti idegenkedését pedig egyértelműen feloldották, egyenrangú, megbecsült segítő­társakká lettek. A kecskeméti úttörőházban ti­zenöt éve ifiklubba tömörítették mindazokat a fiatalokat, akik ezt a munkát hivatásszerűen végzik. Az elsődleges cél már évekkel ezelőtt az volt, hogy az alapkópzőt végzetteket összefog­ják, továbbképezzék. A klub je­lenlegi vezetője Trommler Ká­­rolyné. A ház vezetőjének, Simon Je­nönének és neki jutott eszébe, hogy erre a mozgalmi évre pá­lyázatot írnak ki az ifjúvezetőik részére. A nagyon „testreszabott” pályázaton, amelynek a címe: Elmondjuk mindenkinek — azok vehetnek részt, akik rendszere­sen dolgoznak a csapatoknál vagy az úttörőházban és úttörővezetői igazolvánnyal rendelkeznek. A kettős pályamunkákat december végéig juttatják el az ifik jel­igésen az úttörőházba, ahol a legsikerültebbeket pénzjutalom­ban részesítik, és sokan kapnak könyvjutalmat is. Ezekből az írásokból készítik el a Segítség a segítőnek — című módszerta­ni füzetet. A pályázat — amint azt már írtuk — kettős. A kötelező téma a Cimea 20. évfordulójához kap­csolódik. A választható témák — csaknem húsz — rendkívül szélesen, színesen adnak ötletet az ifiknek. A kisdobosokkal való foglalkozás, a rajtnunkatervek, a különböző próbálásokra való előkészítés, mind-mind javasolt témákként szerepelnek a pályá­zati kiírásban. Az úttörőház szép kezdemé­nyezéséhez kapcsolódva mi is pályázatot hirdetünk úttörők ré­szére. Pajtások! két-három oldalas fogalmazást készítsetek, Az én ifivezetőm, vagy A mi ifjúveze­tőnk — címmel. Bizonyára vala­­mennyiőtöknek van olyan ifive­zető ismerőse, akiről érdemesnek tartja, hogy írjon! A fogalmazás tartalmazza az ifivezető tevé­kenységét, munkamódszerét. Azt, hogy miért sikerült az őrs — vagy raj tagjainak szívébe fér­kőznie. (Mert nyilvánvalóan ar­ról fogtok írni, akit megszeret­tetek!) Ezt a fogalmazást dátummal (!) az iskola és a csapat nevé­vel, természetesen aláírva kér­jük eljuttatni az Úttörőéletnek, december 20-ig. Az új esztendő­ben megjelenő első Úttörőélet­ben közöljük a legsikerültebb dolgozatokat, vagy azok részle­téit. Természetesen mindenki, aki sikeres pályamunkát készí­tett, jutalmat kap! És még valami! A pályázatot írhatják ketten is, sőt még az is elképzelhető, hogy egy őrs tag­jai ragadnak tollat! Várjuk tehát jelentkezéseteket, a borítékra, a címzés alá (Pető­fi Népe Szerkesztősége, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Úttörőélet) írjátok oda: „Ifive­­zető”-pályázat. Az Úttörőélet hírei Kecskeméten a Béke téri Ál­talános Iskola adott otthont az úttörőház szavalóversenyének; amit Ady Endre születésének centenáriumára rendeztek. A he­tedikesek és nyolcadikosok szá­mára hirdetett versenyre érke­zők, valamennyien nyertesei vol­tak az iskolájukban megtartott elődöntőknek. A hetedikesek közül a lenin­­városi iskolából érkezett Varga Andrea, a Halasi útiak küldötte Szurok Margit, és a hunyadivá­rosi Virágh Györgyi jeleskedett.; A nyolcadikosok népesebb me­zőnyében Szabó Gábor, Laczkó Tibor, Zsiniczki Márta, Bíró Anikó és Kóczó Anikó szavalata volt a bíráló bizottság tagjainak döntése szerint a legjobb. Nekik is, a többi résztvevőnek is, szív­ből gratulálunk! * Supka Évi Páhiról küldött be­számolót. Az elmúlt nyáron a csapat hetedikes és nyolcadikos úttörői szüretelni voltak a helyi szövetkezetben. A legjobban dol­gozók közül a szövetkezet hu­szonegy pajtást — köztük Évit 1» — színházlátogatásra vitte Kecs­kemétre. „Nagyszerű, mulatságos előadás volt, a Tíz kiló arany — írja Évi, jól szórakoztunk.” A csapatot patronáló Volán Válla­lat KISZ-fiataljai vállalták a pá­­hiak hazavitelét, természetesen be is tartották ígéretüket. * Szavalóversenyt tartottak az Ady-centenárium tiszteletére Ne­mesnádudvaron is —, írja a csa­pat tudósítója. A versenyzők két költeménnyel léptek fel: vala­mennyien elmondták Az ütések alatt című költeményt, és egy szabadon választott verset. A zsűri Michl Ferenc, Fogl Mária és Etsberger József szavalatát ítélte a legjobbnak. Gratulálunk! Selmeci Katalin Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt. Ke­resd a részleteket — című rejtvény helyes megfejtése a következő: a második képen az első kép öt részle­te fedezhető fel. l. A kakas lába a fa tövénél. 1. A kakas elf.t: k csir­ke. 3. A kakas íarktolla a fa koro­nájában. 4. A tyúk szárnya, mint felhő. 5. A kakas mögötti kis kavics, a fekete kö alatt. Jutalornkönyvet — helyes megfej­­• tésüikért' — tizen nyertek: Endresz Anikó, Tass; Pálinkó Henrietta, Csengőd; Tölgyes Rita, Kiskunhalas; Csurgó Mariann, Uakitalek; Mondok Zoltán, Tiszakécske; Major Márta, Kiskunfélegyháza, Macska Tibor, Kis­­kunmajsa; Varga Pál, Hojsza István és Kovácska Károly Kecskemét. A pajtások címére a könyvet — Makszim Gorkij: Az anya című müvét — pos­táztuk. Figyeljétek a pénteken megjelenő Ü ttörő éj eteti Hamarosan újból köz­lünk fejtörőt. (3.) — Mit vagytok beszarva? Mi sem vagyunk hülyébbek, mint a többi. Persze, hogy kínai min­den. hiszen ki az isten hallott a tengeriföldön Kantról, meg a római jogról — harsogott Bandi, majd Szűcshöz fordulva csak ne­ki mondta: — Ha jól tudom nem kénysze­­rített senki, hogy ide gyere. Ma­gadtól jelentkeztél aztán szépen eljöttél felvételizni, a professzor bácsik, úgy látták, hogy nem hülye ez a gyerek. Akkor meg mit veszekedtek itt? — fordítot­ta általánosra a mondókát Bandi, és kérdően nézett a fiúkra. — Én nem bánom, akármit esi. náltok, de én maradok, az hét­szentség. Engem innen csak rend­őrrel lehet elvinni. Értitek? — állt fel 'Gergely és odalépett Szűcshöz. — Egyébként szépen kérlek — s egy kis szünetet tartott —, adj egy cigarettát. Szűcs Péter zavartan turkált a zsebében, mosolygott, és kör­be kínálta társait. Rágyújtottak és gondolkozva fújták a füstöt. — Milyen jó hozzánk ez a Kiss Gergely. Figyeltétek? Meg­engedi, h,ogy hazamenjünk — mondta egy idő után Csutor Mis­ka nevetve, majd hozzá tette: — Köszönjük elvtárskám, de nem élünk a lehetőséggel. Még Szűcs Péter kolléga sem, hiszen nincs pénze szegénynek. — Van egy javaslatom, embe­rek — állt fel Bandi is. — Ál­lapodjunk meg abban, hogy kö­zösen tanulunk. Ha valaki nem ért valamit, a másik, aki érti, elmagyarázza. Ha viszont egyi­künk sem érti. bemegyünk a tanszékre. Rendben? — Rendben! — mondták egy­szerre többen is, és ezzel eldőlt a tanulócsoport alakításának kér­dése. Mindannyian megkönnyebbül­tek. S úgy határoztak, elmennek városnézésre. A vacsoráig még veit három órájuk. Rendbe tették magukat és kiléptek a kollégium kapuján. Az öreg Csóti — közben megtanulták a portás nevét — illedelmesen szólt utánuk: — Jó szórakozást fiúk! III. Október közepén már az első évfolyam hallgatói is otthonosan mozogtak a kollégiumban, az egye­tem előadótermeiben, a tanszéke­ken. A 133-as szoba tanulócsoport­ja, amilyen hirtelen alakult, olyan hirtelen szét is oszlott. Rájöttek a fiúk, hogy erre nics szükség. Minkenkinek külön tanulási mód­szere van. Volt, aki éjszaka, csak­is éjszaka, teljes csöndben tudta felfogni az anyagot. Karancsi Bandi és Kiss Gergely viszont csak délután, a meleg és kelle­mes egyetemi könyvtárban, vagy a kollégium tanulójában ült. Szűcs és Pásztor viszont csak az előadásokat hallgatta, délután randevúra, moziba jártak, olvas­tak a szobában. Pénze senkinek sem volt a kol­légiumban. legalábbis annyr nem, amennyi némi biztonságot is je­lent. A csomagok húsz, harminc, legjobb esetben száz forintjai tar­tották bennük a lelket. A ciga­retta, az ennivaló közös, de csak a szoba lakóinak. Előadások után rohanás a menzára, onnan haza a kollégiumba. Az öreg Csóti ek­korra már két cédulát tett ki a portásfülke ablakába. Az egyiken levelek, a másikon csomagok cím­szó alatt sorakoztak a nevek. Tö­meg állt az ablak előtt. — Gyütt pakk? — tolakodott előre Bandi, a népies kérdést Ger­gelyhez intézve, aki közelebb állt a cédulákhoz, s éppen két levelet vett át az ablaknál. — Csak Piszátyel kapott cso­magot a szobából. Szóljatok neki, 'mert az öreg nem adja ide — fu­­rakodott ki a tömegből Gergely, s tétován körülnézett. Piszátyelt kereste. Erről a sovány és nyúlánk, arisztokratikusan sápadt fiúról sokáig nehezen hitték, hogy pa­raszt gyerek. Haját megnövesztet­te, olajozta, negyedóráig is fésül­­gette, majd egy kék irkával s egy pokróccal levonult a tanulóba és hajnalig írt. De nem volt hajlan­dó elárulni, hogy mit. Egyszer, amikor nem volt otthon, kinyitot­ták a fiókját, ahol az irkát tartot­ta. A füzeten gömbölyű, nagy mű­gonddal rótt betűkkel felírva: Sárközi János író... Már erre ki­tört a röhögés. Belül a füzet el­ső lapján pedig a cím: Egy fur­csa lélek története ... Nézték, la­pozták volna tovább, de valaki az ajtótól kiáltott, hogy vigyázzatok, jön. Azonnal eltették a füzetet. János nem jött. Ettől kezdve író­nak, oroszul piszátyelnek hívták. — Piszátyelnek pakk gyütt! — népieskedett tovább Bandi, ami­kor Gergellyel beléptek a szobába. Piszátyel kidugta borzas fejét a pokróc alól, ahol náthájával küsz­ködve gubbasztott. Lázban villo­gó szemmel kérdően nézett a be­lépőkre. — Mi van velem? — kérdezte fátyolos hangon. — Csomagod jött, de az öreg nem adja ide, mert három forin­tot kell érte fizetni. — Kinek van annyi pénze? — sóhajtott Piszátyel és visszaha­­nyatlott a párnára. — Ne hülyéskedj! Csak nem azt akarod mondani, hogy nincs három forintod? — Nem. Azt akarom mondani, hogy egy forintom sincs. Inkább pénzt küldtek volna. — össze kell dobni, gyerekek. Hátha romlandó van benne — mondta a legnagyobb érvet Ger­gely. Mindenki tudta, hogy a rom­landó csakis ennivaló lehet. — Várjatok. Majd én kiváltom. Szólok az öregnek, hogy a cím­zett beteg — s Bandi már kotorá­szott is a zsebében, majd kilépett az ajtón. — Ösztöndíjkor megadom! — szólt még utána Piszátyel, de Ban­di ezt már nem hallotta, dübör­gőn lefelé a lépcsőn. Távozása után szokatlan csönd lett a szo­bában. A fiúk ültek az ágyak szé­lén, cigarettáztak. Szűcs egyszer­­csak megszólalt. — Otthon már törik a kukori­cát! — s várt egy kicsit, de mert senki sem válaszolt, még hozzá­tette: — Jó nekik! — és nagyot sóhaj­tom. — Hagyd már a fenébe ezt a hülyeséget. Jó nékik! Te is ma­radhattál volna otthon, sőt még most is mehetsz — torkolta le most Csutor Miska és nagyot sluk­kolt a cigarettából. — Ezt a témát egyszer már le­zártuk, ha jól emlékszem — állt fel Gergely és nagyot nyújtózva megropogtatta a csontjait. Aztán még hozzátette: — Maradunk és kész. Kiművelt emberfőkre van itten szükség, nem pedig seggfejekre. S hogy a további vitának ele­jét vegye, megjegyezte, hogy dip­lomával is lehet ám majd tenge­rit törni. Sőt azzal jobban lehet, ha éppen úgy hozza a sors. — Gyerekek, ebben téglák van­nak! — lépett be a- barna papír­ba csomagolt „pakkal” Bandi és nagy dobbanással az asztalra tette a küldeményt. Körülállták, néz­ték a csomagot, várták, hogy Pi­szátyel lejöjjön és felbontsa. A nevetés, a beszélgetés azonban fokozatosan elhalkult, s a fiúk egymás után elszéledtek az asz­taltól. — Mi van? — riadt fel Piszá­tyel. — Bontsd fel. Nyomott hangulatban várták, hogy János felbontsa a csomagot. Gergely is, a többiek is tudták, mitől van ez a nagy csönd. O maga is szomorú lett a címzés láttán. Betűvetéshez nem szokott kéz göcsörtös írása volt a barna papíron. Az egyetemet ty-vel ír­ták, a város nevében az S betűt fordítva, azt pedig, hogy Beloian­nisz utca, már teljesen összeka­varva. Tartalma: „éllelem”. Ger­gely előre szégyellte magát, ha egyszer neki is csomagot küldenek. Erre gondolhattak a többiek is. Nem egymás előtt szégyellték, ha­nem mások előtt, akiket nem is ismernek, de akik elolvassák a címzést... Piszátyel kezdett lekászálódni az emeletről, amikor nyílt az aj­tó és Varga Róbert ugyancsak elsőéves lépett be házikabátban. Bandiék szerint kiköpött selyem­fiú volt ez a Varga Robi, de meg­játszotta az egyszerűt. A kollé­gisták eltűrték, félig „bevették”, bár átláttak rajta. — Srácok. Adjatok egy cigit. Mindjárt megyek a városba és megadom! — nézett körül Robi és meglátta a csomagot az asz­talon. Odalépett. Olvasni kezdte a címzést és nagy hahotában tört ki. (Folytatása következik.) OLVASÓNAPLÓ ;• í ///í.*//; /: * /• / r .*íí«:: /:: ‘«V*’;/;/?*; / í •//í í/*/// í • jiiii; > «I .. ~ f

Next

/
Oldalképek
Tartalom