Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 20. FELDOLGOZVA ÉRTÉKESEBB A Monorí Állami Gazdaság csévharaszti üzemegységében égre magasodó tárolótornyok jelzik az ipar jelenlétét. Itt ta­lálható az ország első és jelenleg még egyetlen kukoricafel- dolgoző üzeme, amely két éve termel. A gazdaság és a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat közös beruházásában készült üzem új vonásokkal erősíti az ipar térhódítását a mezőgazdaságban. Egyszerre ke­resi és mutatja az előrehaladás irányit. A kukoricát ugyanis nem elég megtermelni, el is kell adni, méghozzá a lehető legkifizetődőbben. Ez pedig úgy valósítható meg, ha a sze­meskukoricánál jóval értékesebb végterméket állítanak elő. Kukoricából - csíra, pehely, liszt készül • Messzire magasodnak a tároló­tornyok. (Radó Gyula (elvételei.) — A nálunk először alkalma­zott új eljárás lényege — tájé­koztat Székely Kázmér, az üzem­egység vezetője —, hogy három részre bontjuk a terméket. Ku- korioacsírára, amelyből olajat üt­nek és ez különösen az élelmi­szeriparban keresett, magas E- vitamin-tartalma miatt. Amit a kukoricáért kaphatnánk, annak éppen a dupláját fizetik, ha csí­raként kínáljuk eladásra. A kö­vetkező az úgynevezett üveges rész, amely élelmiszer, vagy spe­ciális abraktakarmány alapanya­gát adja. A kukoricapehely 50 százalék zsírt képes felvenni, így módunkban áll a rengeteg hulla­dékzsiradékot felhasználni és visszajuttatni az állati szervezet­be. Végül a csírátlanított, héjától megtisztított szemekből lisztet őriünk, ez fogyasztásra is alkal­mas. Jelenleg ebből látjuk el a gyógyszeripart és a sörgyárakat. A Kőbányai Sörgyár három va­gonnal visz naponta. A búza­liszthez hasonló, sárgaszínű őr­lemény náluk malátát pótol. A púderfinomságúra darált kukori­caliszt a gyógyszergyártásban nélkülözhetetlen. Ebből külföldre is szállítanak. — Már a pelyhesítés bebizo- • • • Székely Kázmér. üzemegység­vezető. nyitotta a feldolgozás létjogosult­ságát. Ezt a munkát hét éve kezdtük el és hamarosan lehető­ség nyílt a Hollandiából kapott kukoricapehely behozatalának csökkentésére, valamint az egyes melléktermékek exportjára is. Az új üzemmel együtt jelenleg 5000 vagon terméket dolgozunk fel évente, takarmányozási és egyéb felhasználásra. A mostani, igen kedvező ter­FIATAL SZAKEMBEREK BEVONÁSÁVAL Eredményes munkát végez a kalocsai NEB • A Kalocsai Járási-Városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság tudato­san fiatalít, s ez nemcsak a népi ellenőrökre vonatkozik, hanem a választott testület tagjaira is. Az új NEB-tagok megbízásánál ar­ra törekedtek, hogy jó szakem­ber kerüljön e felelősségteljes posztra, s a NEB, miint testü­let, betöltse vezető, irányító sze­repét az állami 1 ellenőrzésben. Ez a feltétele, hogy tekintélyt szerezzen, amely elengedhetetlen a vizsgálatok lefolytatásához. Mit sem ér ugyanis a népi el­lenőrzési bizottság, ha nem áll mögötte a felkészült népi ellen­őrök gárdája. Nemcsak a szám- szerinti növekedés — az idén 292 népi ellenőr tevékenykedik a járásban, városban —. hanem a minőségi változás is hordozó­ja a jó eredményeknek. Megnőtt a jó képzettségű szakemberek száma a népi ellenőrök között, egyre több mérnök, közgazdász, jogász, számviteli szakember te­vékenykedik soraikban, akik a nem nélkülözhető szakértelmet is nyújtják. Erről és a bizottság i munkájáról így beszél ár. Túri Dezső, a bizottság elnöke: — Tevékenységünk 24 község­re és Kalocsa közigazgatási te­rületére terjed ki. A két éve fo­lyamatosan végrehajtott fiatalí­tás. eredményeként munkánk lendületesebb, hatékonyabb lett. örvendetes, hogy az iparban, mezőgazdaságban és a kereskede­lemben sok olyan fiatal szakem­ber van, aki vállalja, és érdem­ben képes előmozdítani munkán­kat. Csak meg kell találni őket! Érdeklődésük széles körű, nyitott szemmel járnak, azaz nekünk való emberek. Egyre több asz- szony és leány tevékenykedik népi ellenőrként, különösen a szociálpolitikai kérdésekben, az egészségügyi helyzetfelmérések­ben. a kereskedelem ellenőrzé­sében hasznosak véleményeik, meglátásaik. Vizsgálataink tapasztalata, sze­rint a járásiban és Kalocsán nem történnek kirívó visszaélések, szabálytalanságok nagyobb arányban, mint másutt. Az ál­talánosan kialakult jó helyzetkép azonban nem takarhatja el az esetleges hibákat, hiányosságokat, amelyeknek megszüntetése köte­lességünk. Minden jelzésre fel­figyelünk, mert a közérdekű be­jelentések mellett a magánpana­szok kivizsgálásainak eredményei Is mutatják, az emberek nem ok nélkül ragadnak tollat. Még a névnélküliség védelmét kereső bejelentők is valós hi­bákra hívják fel figyelmünket, és szomorú tapasztalat, hogy nem egyszer „nyomozást indítanak” azok, akik ellen a bejelentés nyomán vizsgálatot kezdemé­nyeztünk, hogy ki volt a beje­lentő. Mintha „csak” a bejelen­tő lenne a hibás... A kalocsai NEB-nél az utóbbi négy érvben a büntetőügyek 95 százaléka névte­len bejelentést követő vizsgálat után került a bíróságra. Növekedik a magánpanaszok száma. Ezeket, ha nem tartoz­nak a NEB hatáskörébe, továb­bítjuk az illetékes tanácsi szak- igazgatási szervhez, ahol nem­csak a kivizsgálás, hanem az in­tézkedés is közvetlenül megtör­ténik. Évről évre több utóvizsgálatot végzünk. Ellenőrizzük, mi történt a vizsgálat óta, felszámolták-e a hibákat, hiányosságokat. El­gondolkoztató esetekkel találko­zunk. Gyakran, ha vezetők fele- lősségrevonását kezdeményezzük, főleg a szövetkezeti szektor me­zőgazdasági ágában, intézkedé­sünk nemegyszer eredménytelen marad. Csak egy példa. 1976-ban az uszódi Egyetértés Tsz-ben végzett vizsgálatunk nyo­mán a megyei bíróság 300 ezer forint gazdasági bírság megfize­tésére is kötelezte a termelőszö­vetkezetet. Ilyenkor a szabályta­lanságot elkövetők felelőssógrevo- nása is kötelező. Intézkedtünk az elnök és a főkönyvelő fegyelmi felelősségrevonására, és hogy kártérítést fizesse­nek. A közgyűlés azonban éltekintett a felelősségrevonás- tói —, a vezetők a szabály­talanságokat a közösség érdeké­ben tették — ez volt a közgyű­lés véleménye. Ez a vélekedés — figyelmeztető. Sok esetben nehezen lehet „nevesíteni” a fe­lelőst, sokan kihasználják a kol­lektív felelősség hamis értelme­zését, s az mögött bújócskáznak. Az imént említett esetben pedig a közösség, a termelőszövetkezet tagjai nem értették meg. hogy vezetőiknek arra nincs felhatal­mazásúik, sőt senkinek sem lehet, hogy a közösség érdekében kö­vessenek el szabálytalanságokat. A vizsgálatok levezetéséhez minden támogatást megkapunk. A járási párt vb és a városi pórt vb többször beszámoltatott munkánkról, helyben hagyta módszereinket, s továbbra is a határozottságra, következetesség­re hívták föl figyelmünket. Munkánkat elismerik, mi is, lehetőségeinkhez mérten igyek­szünk népi ellenőreink áldozatos tevékenységét jutalmazni, ön­ként vállait társadalmi munká­juk elismeréseként eddig öten kapták meg a Kiváló Népi El­lenőr kitüntetést, többen juta­lomban részesültek — fejezte be dr. Túri Dezső. N. M. méshozamokhoz mérten n«m ke­vés ez a mennyiség? — Az, de ml nem tudunk töb­bet vállalni. Így is három mű­szakban dolgozunk. Viszont rend­szeresen jönnek hozzánk a szak­emberek tapasztalatcserére, mi­vel még két üzem építését ter­vezik. — Ml Indokolja a kukorica ilyen feldolgozását? — Nagyobb lett a felhasználá­si terület. Nemcsak takarmányo­zásra jó, hanem egyre fontosabb szerepet játszik a korszerű táp­lálkozásban. Értékes alapanyaga az élelmiszeriparnak, az édes­iparnak, a szesz- és söriparnak, ezenkívül gyógyszer-,- keményítő-,- olajipari felhasználása is számot­tevő. — Korszerű táplálkozást mon­dott,’ viszont az emberek azt tartják a kukoricáról; hogy hiz­lal. Nincs itt valami ellentmon­dás? — Kevesen tudják; hogy a ku­koricalisztek zsírtartalma el­enyésző és a feldolgozott termék könnyebb, emészthetőbb, mint a nyers kukorica. Ezért is terjed a fogyasztása világszerte. Volt ná­lunk is egy ételbemutató, szinte magunk is meglepődtünk, hány­féle étel készíthető — a töltött­káposztától a tortákig — kuko­— Nálunk készül az utóbbi hó­napok újdonsága és csemegéje: a Trudi. Előállítása egyszerű. A finomra darált kukorloagrlzt be­leöntik egy húsdarálóra emlékez­tető gépbe. A nagy nyomással magas hőfokon összepréselt kis gombócok ahogy kibújnak a parányi lyukakon, a szabad leve­gőre — felfújódnak. — De mi lesz a többivel, amit csak úgy. natúr állapotban; pa­pírzsákokban tesznek félre? — Kalocsára viszik; a sütő­ipari vállalathoz — mondja az üzemrész fiatal vezetője; Országh Istvánná. — Hetenként 60 mázsát vesznek át és ők ízesítik; tasa- kolják. A különleges; paprikás; kalocsai Trudi kiváló sör- és borkorcsolya talán ennek is kö­szönheti a népszerűségét. A Monori Állami Gazdaság kukoricafeldolgozó üzeme ha­zánkban elsőként foglalkozik olyan megoldással, amely világ­szerte most van kibontakozóban. Vadas Zsuzsa A helvéciai borász Kerkuska Péternek sikerült megvalósítania gyermekkori ál­mát. Amennyire vissza tud emlé­kezni, mindig borásznak készült és soha nem is gondolt más pá­lyára. Ma már nem tudni, mi váltotta -ki ezt az érdeklődést, de mindvégig tudatosan készült hi­vatására. A 27 éves fiatalember ma a Helvéciái Állami Gazdaság borpalackozó üzemének technoló­giai művezetője. Főnökei elégedettek munkájá­val. — Igyekszem, hogy tudásom­nak megfelelően mindent megte­gyek a tervek teljesítéséért — mondja a művezető. — A borá­szat alapelemeit a nagyapámtól tanultam, akinek a Villányi hegy­ségben volt egy kis szőlőültetvé­nye. A borászati technikum és a kertészeti főiskola elvégzése óta a szakkönyvek az állandó tár­saim. A kollégákkal folytatott szakmai viták is sokat segítenek a munkámban. Jövőre szeretnék beiratkozni a Budapesti Kerté­szeti Egyetem tartósító szakára. Mint kitűnik, a továbbképzést, az önképzést mindennapos fel­adatnak tekinti az üzemmérnök. Ügy érzi, a megszerzett tudás nem elég, azt újítani, gyarapítani kell, hogy feladatát a jövőben is kellően elláthassa, hiszen nem kisebb gond, mint egy óránként ezer üveget megtöltő palackozó- üzem és az ott dolgozók napi gondja-baja nyomja a vállát. — Rövidesen átadásra kerül egy új, a jelenleginél jóval na­gyobb palackozó, amely óránként ötezer üveg megtöltésére lesz al­kalmas. Üzembe helyezésénél az én munkámra is számítanak. Fi­gyelemmel kisérem a gépek, be­rendezések előkészítését, beszere­lését. A helvéciai borok nemcsak bel-, hanem külföldön is jól is­mertek. A még rövid idő óta gyártott helvéciai vermutot pél­dául a Szovjetunióba és Cseh­szlovákiába exportálják. A hír­név öregbítése Kerkuska Péter­nek is köszönhető, ez év júniu­sáig ugyanis pincemesterként dol­gozott az állami gazdaságban. — Évente csaknem 120 ezer hektoliter bort tárolunk, ennek mintegy felét palackozzuk, több­re még nincs kapacitás. Az új üzem átadásával azonban a je­lenleginél jóval több literes és hétdecis üveget töltünk meg bor­ral. A fiatal művezetőnek az uta­zás, a színház, no meg az a pór négyzetméter szőlő jelenti a ki- kapcsolódást, amelyet feleségé­nek szülei hagytak örökségül Ti- szaalpáron. — Szinte minden hétvégén az ültetvényt gondozzuk. Annak el­lenére, hogy foglalkozásom a bo­rászat, a szőlő is közel áll hoz­zám, szeretek vele bíbelődni. Az idén közepesnél is jobb termést adott az ültetvény. Remélem, az elkövetkező években sem lesz másként. B. Z. Olajvezeték - együttműködéssel Országszerte jól ismert ma már az NDK-ban ez a név: ENERGO- POL—1. így hívják azt a külön­legesen szakosított lengyel válla­latot, amelynek bagger- és daru­kezelői, hegesztői és szerelői ed­dig több mint ezer kilométeren segítettek megépíteni a Szovjet­unióból érkező „folyékony arany”, a kőolaj vezetékét. Az együttműködés 11 évvel ez­előtt kezdődött Az első, 336 ki­lométer hosszú csővezeték az Odera menti Schwedttől. Leunálg épült ki. Ezt követte a Rostock— Schwedt közötti vonal, amelynek 202 kilométer hosszú vezetéke a „tenger kapujához”, a korszerű, új olajkikötőhöz nyitotta meg az utat. A jelenleg Schwedtben dol­gozó lengyel szakemberek és né­met kollégáik most Leuna felé építik a második vezetéket, mert az első már nem elegendő a sza­kadatlanul áramló szovjet kőolaj szállítására. Időközben meleg barátság szö­vődött a két ország szakemberei között. A „vendéglátók” sokféle szórakozási lehetőséget biztosíta­nak lengyel barátaiknak, akik közül többen már jól beszélnek németül, de azért a lengyel nyel­vű rendezvények száma sem csökkent. (BUDAPRESS — PA­NORAMA) „A fejlődés jelenlegi intenzív szakaszában fokozódik a népgazdaság eszkozigényessége. Az új, magas műsza­ki színvonalú termelőlétesítmények üzembe állítása, a régiek korszerűsítése egyaránt költséges beruházások-' kai jár.” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. októ­ber 20-i üléséről kiadott közleményből.) A fejlődés ára Az Állami Bábszínház tavaly befejeződött teljes újjáépítésekor egy-egy nézőtéri hely kialakítása majdnem százezer forintba ke­rült. Vajon mikor térülne meg az itt elköltött 52 millió forint az amúgy is áron alul adott — azaz állami támogatást élvező — jegyekből? A példa és a kérdés persze inkább tréfás, mintsem komoly, hiszen — tartja a közfel­fogás — az eszközigény fokozódá­sa elősorban a termelőágazatok­hoz kapcsolódó folyamat. Ami szűk szakmai, közgazdasági érte­lemben, igaz. Éppen ettől a szak­mai egyoldalúságtól óvakodva és óvva hozakodtunk elő a bábok tarka színpadával; az eszköz­igény, ,a fejlesztések költsége a nem termelő területeken is nö­vekszik. Egymillióért egy tanterem Egy általános iskolai tanterem ma átlagosan egymillió forintot emészt fel felépítéséig. Tagadha­tatlan, a mostani osztálytermek nem hasonlíthatók a valamikori zord hodályokhoz, vagy éppen; — falusi iskolák esetében — az ap­ró ablakú lyukakhoz, de mert korszerű fölszereltségük, a hozzá­juk kapcsolódó közművek termé­szetesek, úgy azt is természetes­ként kell elfogadni, hogy az új oktatási intézmény sokba kerül. Még egy, most már a termelőte­rületről választott példát: az or­szág legnagyobb energiatermelő központjában, a Duna menti Hő­erőmű Vállalatnál a legutolsó, XIII-as jelű, 215 megawattos áramtermelő blokk 946 millió fo­rintba került. Drága? Kazánja — így gazdaságos — vegyes tüzelé­sű, éghet benne földgáz és kő- olajfinomítási melléktermék. A nagy teljesítmény — a régi erő­művekben az 50 megawattos gé­pek óriásoknak számítottak — el­engedhetetlenné teszi a magas fokú műszerezettséget és automa­tizáltságot; a vezérlést és ellen­őrzést számítógép látja el. Mind­ez költséget növel, ahogy a kör­nyezetvédelem úgyszintén. Jórészt objektív okai vannak az eszközigény növekedésének. A nyersanyagok beszerzési feltéte­lei kedvezőtlenebbek, mint ko­rábban, s a hazai alapanyagok többsége is drágább — nagyobb költséggel, mert nehezebb geoló­giai feltételek, termelési körül­mények között — állítható elő. Azután: bizonyos fejlesztések el­kerülhetetlenek, mert nélkülük megbénulna körülöttünk az élet. Ilyen az energiatermelés, a szál­lítás, az építőanyag-ipar, ezek azonban — technológiájukból 'kö­vetkezően — nagy befektetést kí­vánó, eszközigényes területek, s ráadásul a kiadások megtérülése is lassú. A feladat mégsem kerül­hető meg; lehetetlenné válna mind a személy-, mind az áru­forgalom, s a külföldiek széles ív- ben kerülnék el — akár turista­ként, akár tranzitszállítóként -3 hazánkat. Kétszeres áron vásároltuk Eszközigényes, köznapibban sokba kerülő beruházás az ener­giavezetékek, a kőolaj- és kő-! olajtermék-tárolók megépítése, is, de szükségszerű. Hiszen volt idő, amikor — tárolótér híján — el­adtuk külföldre a fűtőolajat ta­vasztól őszig, télen meg vásárol­tuk. a szezonban kialakult két­szeres áron... Ugyancsak drágák a vízgazdálkodással összefüggő fejlesztések, de mi lenne nélkü­lük az intenzív mezőgazdasági termeléssel, az üdülőterületekkel, a növekvő városok vízellátásá­val? Mihez kezdene Kovács és Kiss állampolgár társunk a Zsi­gulijával, ha hiába állna oda a benzinkúthoz, közölnék vele, nem épült meg a termékvezeték, s a tárolótér, így kétszáz kilométeres körzetben ne is reméljen üzem­anyagot? Mivel bizonyos területeken mind többe kerül az előrehala­dás, kézenfekvő következtetés: rangsorolni szükséges a felada­tokat, következetesen arra töre­kedve, hogy a ma beruházott tő­ke kamatai a holnapi kiadások­hoz teremtsenek egyre bővülő fe­dezetet. Odahaza, háztartásunk­ban mérlegelünk: az automata mosógép drágább, de többet tud, mint egyszerű elődje, a kútból felhúzott vízért nem fizetünk, a vezetékből csörgőért igen. Mérle­gel a népgazdasági irányítás is. Ha pénzt ad — és ad — az anyagmozgatás korszerűsítésére,’ ami megintcsak eszközigényes feladat, teszi ezt azért, mert az így fölszabaduló emberekre más népgazdasági területeken van szükség, s mert mind kevesebben .vállalják, a hórukk-munkát, m Nem sorscsapás A kiadások növekedése — az eszközigény fokozódása — tör­vényszerű, a gazdasági fejlődés mai szakaszának egyik ismérve. Nem sorscsapás, hanem kalkulál­ható tényező. A többért többet kell áldozni, de úgy, hogy a több a még több forrása legyen; jól kamatozzanak az eszközök. Szá­mítások szerint — a sok közül az egyik lehetőség — a beruházások kivitelezési idejének húszszázalé­kos csökkentése egyetlen év alatt 17—20 milliárd forint népgazda­sági többletjövedelmet eredmé­nyezne. Sajnos, ritka kivételtől eltekintve, erre még csak számí­tások vannak; a tények adta iga­zolást kívánjuk, sürgetjük. V. T. s/ A füredi hajógyárban • A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfttredl gyárában Libanon Megren­delésére átrakó uszályokat, Jugoszláviának pedig 750 tonnás önjárá uszályokat gyártanak, nem szólva a felújítási munkákról. Kisebb ha« Jók készfllnek még a hazai jégtöró flottilla, valamint a vízügyi Igaz« gatóságok számára. (MTI-fotó — Ruzsonyl Gábor — KS.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom