Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

2 • PETŐFI NÉPE # 1977. november 6.

Az emberiség legnemesebb eszméi váltak valóra

(Folytatás az 1. oldalról.) először változtatta meg a társadalmat gyökerében, magában az alapjaiban. 1917-ban nem csupán egy társadalmi rend váltott fel egy másikat, hanem olyan fordulat ment végbe, amely hatalmas mérföldkövet állított fel az emberiség történetében, elválasztva a kizsákmányolás birodalmát a szabadság birodalmától — Marx szavaival — az emberiség előtörténetét igazi történetétől.

Ezért mondhatjuk, hogy az Októberi Forradalom győzelme a XX. század legfőbb eseménye, amely gyökeresen magváltoztatta az egész emberiség fejlődésének menetét, teljesen új, az egész emberi múltból elvileg különböző társadalmi valóságot adott a világnak, megteremtette a valóságos szocializmust. Megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, és a Nagy Október hatására az utóbbi hat évtizedben átalakult a világ. A Nagy Október hatvanadik évfordulóján összegezhető történelmi változások igazi értékét akkor érzékelhetjük, ha számba vesszük, milyen mélyről indult el a győztes forradalmi nép, és ha a fejlődés mai szintjét összehasonlítjuk a legfejlettebb tőkés országok színvonalával.

A Szovjetunió hat évtized alatt elért eredményei meggyőzően tanúsítják, hogy a szocializmus a történelemben soha nem látott ütemű f haladást tett lehetővé a társadalmi élet minden területén.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1977. január 31-i — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról szóló határozata joggal állapítja meg: „A felis- merhetetlenségig megváltozott az ország népgazdasága. Noha a szovjet állam fennállásának 60 évéből körülbelül két évtized a népünkre kényszerített háboryk éveire és a háborúk utáni gazdasági helyreállításra jutott, 1976- ban az ország nemzeti jövedelme a forradalom előttinek 65-szöröse volt. Az ipar ma két és fél nap alatt termel annyit, mint az egész 1913. évben.”

A Szovjetunióban örökre véget vetettek a kapitalizmusra jellemző társadalmi betegségnek, áz éhségnek, a nyomornak, a munka- nélküliségnek, az analfabétizmusnak, a társadalmi és nemzeti elnyomásnak.

A Szovjetunióban újjáalakult a régi városok többsége, új városok százai épültek és megváltozott a falu arca. Kétévenként ma több lakás épül, mint ameny- nyi a cári Oroszország egész városi lakásállománya volt. Minden szovjet állampolgár ingyenes egészségügyi ellátásban, igazságos társadalombiztosításban részesül.

A szovjet gazdaságban végbement gyors fejlődés alapján új vonásokkal gazdagodott a társadalom szociális arculata, folytatódott az osztálykülönbségek elmosódása, kialakult az új történelmi közösség: a szovjet nép. Az SZKP XX. kongresszusa után a pártélet lenini normáival együtt maradéktalanul helyreállították a szocialista törvényességet. E hatalmas fejlődés útján megteremtődtek a feltételek a személyiség sokoldalú kibontakozásához. A szocialista demokrácia ki- szélesítése kifejezi a jogok és a kötelességek, az igazi szabadság és az állampolgári felelősség egységét, a társadalom és az egyén érdekeinek harmonikus összekapcsolását.

Mindezek fényes bizonyítékai annák, hogy mire képes egy nép, ha alkotó erői felszabadulnak, ha kezébe veszi saját sorsának irányítását. A Szovjetunió múltjának és jelenének összevetése bizonyítja, hogy egy igazságos államrendben a legnemesebb emberi eszmék valóra válthatók, hogy az emberek lenyűgöző, történelmi tetteket véghezvíve, az elébük tornyosuló súlyos nehézségeket is' leküzdhetik.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának küszöbén, az új alkotmány elfogadása kapcsán ezért szólhatott arról Leonyid Brezsnyev elvtárs, hogy „Ez nem csupán időbeli egybeesést jelent az ország életének két kiemelkedő fontosságú eseménye között. Az összefüggés ténylegesen mélyebb. Az új alkotmányról elmondhatjuk, hogy koncentrált eredményét jelenti a szovjet állam egész hat évtizedes fejlődésének. Ragyogóan tanúsítja, hogy az Október által meghirdetett eszmék és a lenini útmutatások valóra váltása sikerrel folyik."

A szovjet nép hat évtizedes önfeláldozó munkájának legfontosabb eredménye, hogy felépítette a fejlett szocialista társadalmat, amely ma a társadalmi haladás legmagasabb rendű vívmánya.

Történelmi változások elindítója

A Lenin vezette Október győzelme nemcsak Oroszország népeinek életében Jelentett gyökeres változást. Valamennyi nagy esemény és történelmi jelentőségű fordulat — amelynek a világ népei tanúi és részesei voltak az utóbbi hatvan esztendőben — szorosan összefügg a Nagy Októberrel, a világ első szocialista államának létrejöttével.

A szocialista szovjet állam internacionalista politikája hat évtizede erőt adott a társadalmi és nemzeti felszabadulás harcosainak, szerte a világon. Óriási szerepe volt azokban a történelmi változásokban, amelyek világszerte kedvezőbb helyzetet teremtettek a forradalmi mozgalmak számára.

Igazolva a szocialista forradalom lenini elméletét, hogy a szocializmushoz vezető út a különböző történelmi feltételek között, különböző vonásokat és állandóan gazdagodó formákat ölthet, Közép- és Délkelet-Európa és Ázsia több országában, majd Kubában győzött a proletár hatalom, kialakult, megerősödött, gyarapodott a szocialista világ- rendszer. A szocialista világforradalmi folyamat ezáltal óriási lépéssel jutott előbbre.

Az azonos célokért harcoló, azonos társadalmi rendszerű szocialista országoknak a kölcsönös előnyökön, a testvéri segítségen és a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködése elvileg új, a történelemiben eddig ismeretlen államközi kapcsolatok kiépítésére vezetett.

Az utóbbi években még jobban megszilárdult a szocialista országok testvéri közössége, eszmei egysége és politikai össze- forrottsága. A testvéri szocialista országok egységének erősödése számottevően növeli, megsokszorozza a szocializmus egyesített erejét, fokozza a nemzetközi események alakulására gyakorolt hatását. A szocialista országok ösz- szefcriott közössége ma a világ legdinamikusabb gazdasági ereje, a világpolitika meghatározó tényezője.

A fejlett tőkés országok néptömegeinek a társadalmi haladásért, a demokráciáért vívott harcának élén a kommunista pártok állnak, amelyeknek eredményei is elválaszthatatlanok a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól, a szocialista szovjet állam lététől, és elért eredményeitől. A fejlett tőkés országok kivívott politikai jogai mindenekelőtt saját dolgozó tömegeik — sokszor súlyos feltételek között folytatott — harcának eredményei, de hozzájárul az eredményekhez az is, hogy éppen a szocialista Szovjetunió léte miatt az imperialista körök mind gyakrabban kényszerülnek engedményekre.

Az utóbbi években a kapitalizmus általános válsága elmélyülése következtében erősödik a tőkés országok munkásosztályának, dolgozó tömegeinek osztályharca a kizsákmányolás, a munkanélküliség, a növekvő drágaság ellen. Fokozódik az ellenállás a monopoltőke reakciós politikájával szemben.

Az Októberi Forradalom győzelmével, a Szovjetunió hat évtizedes fejlődésével elválaszthatatlanul összefonódik az imperializmus gyarmati rendszerének felbomlása. A Szovjetuniónak a II. világháborúban aratott győzelme, a szocializmus világrend- szerré válása, a kapitalizmus általános válságának második szakasza, hatalmas lökést adtak a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgalmainak. Mintegy 80 ország nyerte el állami függetlenségét, kétmilliárd ember szabadult fel a közvetlen imperialista elnyomás alól.

A nemzeti jogokat elnyert, felszabadult országok többsége most arra törekszik, hogy megszilárdítsa függetlenségét, meggyorsítsa a gazdasági, műszaki és kulturális haladást. Ezekben az országokban szüntelenül gyarapodnak a következetesen anti- imperialista, demokratikus, forradalmi erők, amelyek radikális társadalmi átalakításokra törekszenek. Hatásukra mélyreható progresszív változások mentek végbe a szocialista orientációjú arab, afrikai és ázsiai országok társadalmi életében.

A szocialista világrendszer országai, mindenekelőtt a Szovjetunió sokoldalú támogatást nyújtanak a fejlődő országoknak a neokolonialista törekvések ellen, jogos követeléseik megvalósításáért, a saját sorsukkal való rendelkezés jogáért folytatott harcukban.

Az elmúlt hat évtized hatalmas eredményei’ azért voltak lehetségesek, mert az Októberi Szocialista Forradalom győzelmének pillanatától kezdve érvényesült a szolidaritás a világforradalmi folyamat fő erői — a szocializmust építő országok, a nemzetközi proletariátus és á nemzeti felszabadító mozgalmak — között. Ezek az erők a társadalmi haladás élvonalában haladó szocialista Szovjetunió sokoldalú segítségét élvezik. Ma is helytállóak Kádár János elvtársnak, az Októberi Forradalom 50. évfordulóján elhangzott szavai: „A Szovjetunió a leghatalmasabb támasza a szocialista országok népeinek, a függetlenségért harcoló nemzeteknek, minden haladó törekvésnek, a világháború megakadályozásáért, a tartós békéért küzdő embereknek. A kizsákmányoltak és elnyomottak, az igaz ügyért küzdő emberek reménységgel, bizalommal fordulnak Moszkva, a Szovjetunió felé.”

A Nagy Októberi Forradalom a történelem új menetrendjét hozta a világra, amelynek fő útvonalán, a társadalmi és nemzeti felszabadulás útján a szocializmus irányába Változik a világ.

Ma a két ellentétes vdlágrend- szér harcának bonyolult időszakát éljük. S ha ma, a Nagy

Októberi Szocialista Forradalom győzelmének ünnepén végigtekintünk a földtekén, azt látjuk, hogy a szocializmus korunk legbefolyásosabb eszméjévé és legdöntőbb tényezőjévé vált.

Természetesen, amikor azt mondjuk, hogy a Nagy Október szülte szocialista világrendszer mindinkább a társadalom fejlődésének meghatározó tényezőjévé válik, nagy hiba lenne a mai bonyolult és nem ritkán még kiéleződő nemzetközi folyamatokat leegyszerűsítenünk. A nemzetközi fejlődés alapvető tendenciája: a szocializmus, a haladás erőinek fölénye az imperializmus, a reakció erőivel szemben. De nem állítható, hogy .már ma minden nemzetközi folyamat kimenetele teljesen a szocializmus, a haladó erők akaratától függ. Az imperializmus — különösen az amerikai imperializmus — bár történelmileg, tendenciáját tekintve védekező, visszavonuló állásponton van, időközönként aktivizálódik és nagyszabású erőfeszítéseket, rafinált és megtévesztő manővereket tesz elvesztett pozíciódnak és befolyásának visszaszerzésére, a szocializmus térhódításának meg- gátlására. E törekvésükben még sok szenvedést okoznak a népeknek, s még van erejük és lehetőségük, hogy akadályokat gördítsenek a haladás, a szocializmus útjába. Az imperializmus még érhet el átmeneti sikereket, de az Októberi Forradalom óta eltelt hat évtizedes világfejlődés nem teszi kétségessé e harc végső kimenetelét a szocializmus javára.

A béke védelmének legfőbb biztosítéka

A Nagy Októberi Forradalom nemzetközi hatása, a szocializmus fejlődése és erőinek gyarapodása új feltételeket teremtett a világháború elhárításáért, a békéért folytatott imperialistaellenes nemzetközi küzdelemnek is.

Az éppenhogy megszületett szovjethatalom első, békéről szóló dekrétuma olyan alapelveket szögezett le, amelyek ma is a szovjet külpolitika kiindulópontját képezik. Kimondta, „hogy a szovjethatalom elhatárolja magát elődeinek háborús politikájától, és hogy a háború folytatását az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek tekinti”. Azóta a béke védelmének legfőbb biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista világrendszer következetes békepolitikája. Ennek gyökerei a lenini békedekrétumhoz nyúlnak vissza, amely meghirdette az igazságos, demokratikus és egyetemes békéért vívott harc világos programját.

Azóta és napjainkban ez a politika a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás

mellett élésének megvalósításáért folytatott harcban ölt testet Ez a politika nemcsak a szocializmus megteremtését a kommunizmus építését hivatott biztosítani, hanem az emberiség ősrégi vágyát és törekvését szolgálja:az imperializmus természetének legotrombább megnyilvánulása, legembertelenebb vonása, a háború ellen lép fel, jelezve a népeknek a szocialista társadalom maga- sabbrendűségét, amely a népek közötti nemzetközi viszony alapjává nem a megsemmisítést, hanem a békés együttműködést kívánja tenni.

A forradalom alapvető erőivel együtt — a szocialista országokkal, a nemzetközi munkásosztály- lyal, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal együtt — kitartó politikai küzdelemben sikerült jelentős változásokat elérni a nemzetközi kapcsolatokban. A hidegháború korszakát a politikai enyhülés szakasza váltotta fel, amelynek szélesítése napjaink egyik legfontosabb feladata.

Ha azt akarjuk, hogy a béke ügye az egész világon megszilárduljon, azért tpvább kell küzdeni. A békéért és a nemzetközi biztonságért küzdő erők a történelem során még soha sem voltak ilyen hatalmasak, s ha megőrizzük az eddigi elszántságot és összefogást, bizonyos, hogy a háború és béke választóján a bizalom és a tartós béke felé vezető úton haladunk tovább.

Barátságunk születése

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján a

magyar nép — Bács-Kiskun megye lakossága is — meleg szívvel, igaz barátsággal és emelkedett ünnepélyességgel fordul a

szovjet nép felé. Hiszen a mi népünk számára keserves megpróbáltatások, a nemzeti fennmaradásért, függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott évszázados küzdelmek után Október eszméi nők valóra váltása hozta el a szabadság és a haladás, a nemzeti felemelkedés korszakát.

Az Októberi Forradalom győzelme óta a magyar munkásosztály, a magyar nép története sokféle módon összefonódott a szovjet nép, az első szocialista állam küzdelmével. A magyar és a szovjet nép barátságának mély történelmi gyökerei vannak. E barátság 1917 októberében született, amikor a forradalom, majd a polgárháború idején százezer magyar internacionalista harcolt az orosz forradalmárokkal egy sorban. Büszkék vagyunk arra, hogy százezernyi magyar internacionalista között bácskai és kiskunsági vöröskatonák is fegyverrel küzdöttek a szovjet hatalomért: Kun Béla, Zalka Máté és sdk kiemelkedő internacionalista sarában a Szovjetunióban is kegyelettel őrzik Kiskőrös város szülöttének, Ligeti Károlynak emlékét, aki Omszk vidékén hősies harcával írta be nevét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a polgárháború aranykönyvébe és szovjet földben pihen.

Jogosan lehetünk büszkék arra is, hogy a magyar munkásosztály, a magyar kommunisták pártjának létrejötte után elsőként valósította meg a gyakorlatban is a világszerte elterjedt forradalmi jelszót:. „Kövessük Oroszország példáját!” A Tanács- köztársaság 133 napja fényes bizonyítéka annak, hogy népünkben termékeny talajra leltek a forradalom eszméi. 1919-ben a magyar forradalmat leverte az ellene felsorakoztatott burzsoá, intervenciós katonai túlerő. 1545- ben, történelmünk sorsfordító ta• A kecskeméti díszünnepség résztvevőinek egy csoportja.

vaszán sok tízezer szovjet katona áldozta életét azért, hogy megszabadítsa népünket a fasiszta megszállás és az ellenforradalmi terror szenvedéseitől. Először történit meg nemzetünk életében, hogy egy hadsereg, amely súlyos áldozatokat követelő harcokat vívott szerte Magyarországon, nem elnyomást és szolgaságot, hanem békét és szabadságot hozott, A magyar és szovjet nép barátságának ezáltal új korszaka kezdődött 1945-ben. Népünk ismét saját kezébe vette sorsának irányítását. S ahogy előbbre jutottunk a szocializmus építésében, úgy újult meg, bővült és. gazdagodott az együttműködés a Szovjetunióval.

1945 után a szocializmus eszméi jegyében sok „régi magyar álom” válhatott valóra. Emelt fővel léphettünk a haladás élenjárói között újból a történelem színpadára, mert most már erőnk és lehetőségünk is volt vágyaink teljesítéséhez.

Itt, a Duna—Tisza táján, ahol több mint egy évezred óta élünk, ahol már egykoron a sírt is látni vélték, „hol nemzet süllyed el”, három évtizede „új országot épít a nemzet”, a most élő és az eljövendő nemzedékek számára.

A szocializmus útján eddig megtett utunkra visszatekintve nem feledjük el, hogy honnan indultunk, józanul értélkeljük, hogy hová jutottunk eddig és bizakodva nézünk a jövendő felé. Nem volt könnyű az út, melyen idáig értünk. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkkel, a múltból örökölt elmaradottsággal, hanem saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel is. Ezek az évek az önfeláldozó harc, a fáradhatatlan munka évei voltak, de egyben olyan évek is, melyek megmutatták, mire képes a felszabadult nép.

Társadalmunk ma már a maga teremtette szilárd alapokon fejlődik. Történelmi eredményeinkben a magyar nép alkotó tevékenysége testesül meg. Eredményeink jelentősek, de nem vagyunk elégedettek. Megváltozott életünk szebb is, jobb is, mint a régi, de — jól tudjuk — még nem olyan, mint amilyennek szeretnők.

Ma olyan korban élünk, amelyben népünk történelmi jelentőségű vívmányokat mondhat magáénak. Oly korban élünk, melyben szabadon bontakozhat ki népünk alkotó energiája, mind a gazdasági építés, mind a kultúra területén. Olyan korban élünk, melyben a szabadságnak, az igazságosságnak, a társadalmi egyenlőségnek az emberiséggel csaknem egyidős jelszavai mind következetesebben érvényesülnek mindennapi életünk gyakorlatában is. Számolunk azzal, hogy az anyagi, kulturális, jóléti, társadalmi szükségletek kielégítésében még nincs harmónia. Igaz az is, hogy nem minden egyes embernek, nem mindenféle szükségletét és nem mindig a kívánatos színvonalon elégítjük ki. Mégis, az anyagi, szellemi javakból a közösségi társadalom normái szerint, társadalmi méretekben új szinten, egyre bővülő mennyiségben és javuló minőségben biztosítunk. Szocialista fejlődésünk jelentős vívmánya, hogy országunk valamennyi állampolgára létbiztonságban él.

Politikánk a bizalomra épül

A magyar nép óriási többsége egyetértéssel és cselekvőén támogatja több pártkongresszuson kialakított és megerősített politikai irányvonalunkat. Ez a politika bizalmat élvez, mert nem szalad előre türelmetlen sürgetők kívánsága szerint, és el sem marad a szükséges kezdeményezésekkel a megérett kérdések megoldásában. Ezt az elvi és eredményeket felmutató politikát és kommunista magatartást, amelyben nincs semmi gőg, szövetségeseink és küzdőtársaink is értékelik és elismerik.

Minden bizonnyal e jó belpolitikai helyzet a legfőbb magyarázata annak, hogy amikor az elmúlt esztendők világgazdasági változásai kritikus körülményeket teremtettek, ismét kiderült, hogy szilárd az országunk. Kiderült, hogy gazdaságunk — ismert gyengeségei ellenére is — szilárd, és hogy a dolgozó emberek társadalmi méretű tenni- aikarásával feszített terveket is teljesíteni tudunk. Ezért elismerés illeti mindazokat az iparban, mezőgazdasági üzemekben, az építkezéseken, a kereskedelemben, és közlekedésben dolgozókat, akik önfeláldozó munkájukkal, helytállásukkal mindezt elősegítették.

A világgazdaság megváltozott körülményei közepette gazdaságunk eddig jól manőverezett. Ámde a nemkívánatos hatások csökkentéséhez és elhárításához gazdálkodásunk reagáló képességét javítani kell. Ezért a párt Központi Bizottsága a XI. kongresszus határozataiban és a programnyilatkozatban megjelölt célok elérését szolgálva, jóváhagyta hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveit. Ezek megvalósításának feltételei adottak, de az új feladatok teljesítéséhez nagyobb céltudatosságra és jelentős erőfeszítésekre lesz szükség.

Mi itt, Bács-Kiskuniban, Kecskeméten, a Magyar Népköztársaság állampolgáraiként, a szocialista haza gyeirmekeiként, különös vonzalmat és felelősséget érzünk a két nagy folyónk, a Duna és a Tisza között fekvő megyénkért. Ismerjük és szeretjük e tájat, a Homokhátságot, a Duna mellékét és a Bácskát. S ha róla szólunk, önkéntelenül is nagy költőnk, Petőfi Sándor szavait idézzük, a tengersík vidéket, s a puszták végtelenjét látjuk. De akik ezt a szűkebb hazának vallják, ma már azt is tudják, hogy ez a mi világunk sem ugyanaz, mint régen volt. Nagyot változott itt, Bács-Kiskunban is — csakúgy, mint széles e hazában — a tájék és benne az ember is.

A megye pártszerveinek kezdeményezése nyomán, miközben meghonosodott és gyökeret eresztett itt az ipar, új arcot öltöttek városaink és községeink, megőriztük és tovább is fejlesztettük a Duna—Tisza közének hagyományos mezőgazdaságát. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kereteiben ma képletesen — és valóban is — aranyhamokká válik a futóhomok és kincseket ad a Bácska. Büszkék lehetünk e változásokra, mert mindaz, ami itt történt, a munkások, parasztok, értelmiségiek szorgalmas, áldozatos és tudatos tevékenysége nyomán született és az Itt élő emberek, a megye lakóinak érdekeit és javát szolgálja.

Pártunk- hagyományaihoz híven, nyíltan hirdeti céljait, törekvéseit, s ezekben nem szűk pártérdekek vezérelnek bennünket, hanem népünk, hazánk további felemelkedésének szolgálata. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozatunk a fejlett szocialista társadalom felépítését tűzte ki célul. További előrehaladásunk tudatosan vállalt és fegyelmezett munkát kíván mindnyájunktól. Ez felemelkedésünk biztosítéka és legfőbb eszköze. Ezáltal lesz gazdagabb az ország, tartalmasabb és boldogabb valamennyiünk élete.

Céljaink megvalósításának nélkülözhetetlen záloga és fontos erőforrása a szocialista országok közösségének egysége és együttműködése. Jelentős támasza harcunknak a nemzetközi munkásmozgalom újabb és újabb sikere, a nemzeti felszabadító mozgalmaik, a demokratikus és békeszerető erők összefogása.

Kiemelkedő jelentőségű, hogy harcunkban és munkánkban mindenkor magunk mellett tudtuk és tudjuk a világ első és leghatalmasabb szocialista államát, a Szovjetuniót. A magyar nép számára — érzéseink, elveink és nemzeti érdékeink szerint — különös jelentősége van a Szovjét- unióhoz való viszonyunknak. A Szovjetunió — miként Kádár János elvtárs mondatta a moszkvai ünnepi ülésen felszólalva — a legjobb barátunk és szövetségesünk, amellyel közösek örömeink, gondjaink, eszméink és céljaink. Pártjaink, népeink internacionalista alapokon nyugvó testvéri kapcsolatai szilárdak, megingathatatlanok.

Szívből köszöntjük

Hétköznapok láncolatán érkeztünk el a mai ünnepi alkalomhoz. A szovjet nép küzdelmes történetének lapjait beragyogják azok a tiszta, jövőbe világító eszmék, amelyek új tartalmak felé irányítják az ember élni és boldogulni akarását.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján a Szovjetunió népeinek, a szocializmusért, a haladásért, és a békéért küzdő erők közös nagy ünnepén szívből köszöntjük a kommunizmust építő Szovjetuniót, a szovjet nép fiait, lányait, katonákat, polgárokat, akik a legnehezebb terheket viselik, a legtöbb -áldozatot hozták és a legnagyobb felelősséget töltik be az új és szebb világ megteremtéséért folytatott világméretű küzdelemben. Kívánjuk, hogy a kommunizmus teljes megvalósításáért végzett nagy munkájukban a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével érjenek el újabb nagyszerű eredményeket — fejezte be az ünnepi ülésen elhangzott beszédét a megyei párt- bizottság első titkára.

A megyeszékhelyen rendezett díszünnepség második részében ünnepi műsor következett, melynek keretében a Kecskeméti Katona József Színház és a szegedi Nemzeti Színház művészei, valamint a Kecskemét Néptánc Együt* tes tagjai léptek fel.