Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-04 / 260. szám

1977. november 4. • PETŐFI NÉPE f • Augusztusban múlt két éve, hogy Kecskeméten megkezdte termelését az ország tizedik házgyára. Azóta már Kecskeméten, a megye más váro­saiban, sőt Pest megyében is na­gyon sokan laknak az itt készült lakásokban. A napokban ennek az üzemnek a tevékenységéről, eredményeiről, s gondjairól be­szélgettünk Fáy Ferenccel, a Bács-Kiskun megyei Állami Épí­tőipari Vállalat ipari főmérnök­ségének vezetőjével. — Elöljáróban nem ártana tisz­tázni a házgyár (fogalmát — mondta Fáy Ferenc. — Számos postai küldemény érkezik ugyan­is a házgyár igazgatójának cí­mezve, pedig ilyen nincs. Válla­latunkon belül ipari főmérnökség működik, s ennek a feladata a különböző, összesen tíz ipari üzemnek az irányítása. Ezek közé tartozik a panelgyártó és a be­tonüzem is. Nos, ez a két termelő- egység képezi az úgynevezett ház­gyárat. A főmérnökség irányítása alatt összesen 1150-en dolgoznak, s közülük 410-en foglalkoznak az előbb említett két üzemben laká­sok elemeinek előállításával. A házgyáriak tevékenységét több tényező kedvezőtlenül befo­lyásolja. Idei tervünk szerint év végéig 2250 lakás létesítéséhez szükséges panelt kell gyártanunk. Sajnos, számtalanszor akadályoz­ta s termelést a cement, a kavics és a betonacél hiánya. A két üzem együttes tevékeny­sége e gondok mellett is jó üte­mű növekedést mutat. Az első évben — 1975 augusztusától de­cember végéig — kétszáz lakás 9 Néhány perc és a panelszállító tréler elindul valamelyik épülő lakó­telep felé. létesítéséhez elgendő panel hagyta el a csarnokokat. Ez a mennyiség 1976 végére 1130-ra növekedett, az idén, év végéig pedig el kell ér­nünk a 2250 lakás legyártását. Szeptember végéig 1560 lakás pa­neljai készültek el. Ipari főmérnökségünk 64 szó­A megyeszékhely közlekedési gondjai Gyors intézkedések a biztonságért A megyeszékhely .közlekedési gondjai, a forgalomban tapasztal­ható visszásságok közismertek Kecskeméten. A különböző épít­kezések, útkorrekciók és -elzá­rások, a régről maradt örökség nemcsak a közlekedőknek okoz naponta (bosszúságot de a szak­embereknek is, akik a forgalom- szervezést, az utak átbocsátóké­pességét úgy próbálják össze­hangolni, hogy az megfeleljen a mai követelményeknek. A nehéz­ségekről, s azok megoldásáról be­szélgettünk Szilágyi Attilával. a KPM Közúti Igazgatóságának fő­mérnökével és Irsa Ernővel, a városi tanács építési, közlekedé­si osztályának csoportvezető mér­nökével. A Petőfi Sándor utca lezárá­sával — 1978 első félévében ké­szülnek: el a felújítással — a Dózsa György út—Szalvai és Ár­pád körút kereszteződésében a korábbiakhoz képest új forgal­mi rend alakult ki. A biztonság érdekében a Dózsa György útról Hz 5-ös számú főútvonal felé érkező járművek csak jobbra 1ka­nyarodhatnak, egy forgalmi sáv­ból. Miután Itt a forgalomirányí­tó ^ fényjelzőkészülék három fázisú, a jobbra kanyarodó jár­művek két zöld színű fázist kap­nak, vagyis kétszer annyi jár­mű (kanyarodhat jobbra, minit korábban. Az erről érkező, s jobbra kanyarodó járművek — amennyiben a városközpont felé ■tartanak — a Petőfi Sándor ut­ca helyett terelőútként a Batt­hyány utcát vehetik igénybe. Ettől a forgalomtól azonban a Batthyány utca túlterheltté vál­na, ezért javaslatunkra a 44-es számú útra irányuló forgalmat — ezt táblákkal végig jelzik — az Árpád körút—Kossuth körút —Erzsébet körút—Kossá sétány— Már.tírok útja—Felszabadulás út­jára terelik. Ily módon mentesítik a városközpont kiskörútját is. A Solt felől érkező, Budapest irányába tartó járművek számá­ra a Dózsa György úton a Pus­kin utca előtt jelzik az E—5-ös út irányát. S ha már az 52-es számú útról ejtettünk szót, el­mondhatjuk, hogy a rendkívül balesetveszélyes ' Vízmű utca— Mező Imre úti csomópontot jö­vőre korszerűsítik, itt külön for­galmi sávot kap a balra kanya­rodó járműsor. Ezzel egyidejűleg új nyomvonalon építik ki a Kentemét—Hetényegyháza kö­zötti utat. Jelenleg az út két helyen éles szögben keresztezi a Kecskemét—Lajosmizse közöt­ti vasútvonalat. Miután Hetény- egyházáról Kecskemétre és visz- sza megnövekedett az autóbusz- szal utazók száma, a két vasúti kereszteződés rendkívül kedvezőt­len. Az új út — amely párhu­zamosan halad majd a vasútvo­nallal, és azt sehol sem keresz­tezi — tervei, a kisajátítás már elkészült, csupán a szükséges pénz megszerzése okoz gondot Ismét a városközpontról. A Batthyány utca a Lestár téri csomópontba torkollik, ahol a jobbra kanyarodás csupán egy forgalmi sávból történhet. Ez vé­leményünk szerint kevés. Gyor­sítaná a forgalmat ha a jármű­vek két forgalmi sávból kanya­rodhatnának a kisikörútra. Ígére­tet kaptunk, hogy e javaslatun­kat megvizsgálják. Régi gond a kiskörút és a Rákóczi úti keresz­teződésben a forgalomirányító jelzőlámpa zöld fényének rövid­sége a kiskörút irányába. Emi­att, főleg csúcsforgalomban (köz­lekedési dugók keletkeznek. Ugyancsak e kereszteződésben a forgalom elől elzárt területet a Villám István utcán a kerékpá­rosok — szabálytalanul — igény­be veszik, s a jobbra kanyarodó járművek az egyenesen haladó kerékpárosokat veszélyeztetik. Ebben a hónapban meghosszab­bítják a kiskörút irányába a zöld fényjelzést, s jövőre a for­galom elől elzárt területet ki­emelt szegéllyel látják el, két forgalmi sávba kényszerítve va­lamennyi járművet. A Rákóczi út és a Kuruc kör­út kereszteződésében az autóbu­szok, főleg a csuklósok, balra ka­nyarodáskor képtelenek megma­radni forgalmi sávjukban. (A csuklós autóbuszok hátsó részé­nek sodródása igen nagy.) Java­soltuk, éppen az autóbuszvezetők kérésének megfelelően, hogy a •hároím forgalmi sávot kettőre alakítsák át, s ilyen módon biz­tonságosabbá tennék az egyene­sen történő haladást, illetve a jobbra, balra 'kanyarodást. Az ígéret ebben a vonatkozásban is megnyugtató volt, a KPM Köz­úti Igazgatósága egyetértett vele. Csúcsforgalomban a kiskörúton egy helyen, a Széchenyi tér és Hock János utca kerszteződésé- ben rendőr irányítja a forgal­mat. Ezen az állapoton változ­tat a jövő évben felszerelésre kerülő forgalomirányító jelző­lámpa, amely szinkrónban mű­ködik majd a Május 1. tér és a kiskörút torkolatában készülő j elzőlámpával. Szóvá tettük: a megyeszékhely és a Nagykőrös közötti úton nincs jelezve, hogy a Mátyás király körúton keresztül elérhető a 44- es út. Ide rövidesen —, hogy a járművek ne kényszerüljenek be a városközpontba — útvonaljel­ző táblát helyeznek eL Sajnos, az 5-ös számú főútvonal átkelé­si szakaszán a besorolást jelző táblák nem felelnek meg a cél­nak. Ezért ezeket fényvisszaverő táblákkal helyettesítik. Ezúttal a megyeszékhely köz­lekedési gondjainak csupán egy részét sikerült megvitatni, s megnyugtató intézkedéseket elér­ni. A KPM Közúti Igazgatósága, a városi tanács építési és mű­szaki osztálya, a felettes szer­vek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a visszásságokat, a gondokat megoldják, vagy leg­alábbis csökkentsék. Ez azonban egyik napról a másikra nem old­ható meg. Mindenesetre a me­gyeszékhely közlekedése, forgal­ma egyre dinamikusabban fejlő­dik, s több türelemmel, nagyobb megértéssel, ésszerűbb forgalom - szervezéssel zökkenőmentesebbé válhat. Gémes Gábor cialista brigádja — ezen belül a házgyáriak is — csatlakoztak az év elején a csepeli dolgozók fel­hívásához. Vállalták, hogy az éves tervet az anyagellátási nehézsé­gek ellenére is teljesítik. Q. L. „AZ EMBERISÉG ÉLÉN’’ Döntő a rádióban November 7-én „Az emberiség élén” címmel sugározza a rádió a Szovjetunió hat évtizedéről szóló vetélkedőjének döntőjét. Bereczky Gyula, a politikai adások főszer­kesztősége aktuális szerkesztősé­gének vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát a műsorról. — A Magyar Rádió fennállása óta először rendezett történelmi és politikai vetélkedőt. A tíz adásból álló sorozatban megis­merhették hallgatóink az első szo­cialista ország történetét és mai gazdasági, tudományos, kulturális életének jellemzőit. — Több mint százan jelentkez­tek a felhívásra versenyzőnek. Közülük hatvanat hívtunk be, és teszt-kérdésekkel döntöttük el, ki az a nyolc résztvevő, aki a rádió nyilvánossága előtt megalapozott tudással vetélkedhet. Az elődön­tő után a döntőben már csak a négy legkiválóbb versenyzővel ta­lálkozhatunk, akiknek az lesz a feladatuk, hogy egy-egy adott té­máról hét-hét perces rádióműsort készítsenek. Rendelkezésükre áll a szalagtárunk, az archívumunk, a könyvtárunk, és technikai segít­séget is kapnák. — Reméljük, hogy a verseny helyezettjei, akiket színes televí­zióval és szovjetuniőbeli utazá­sokkal jutalmazunk, rádióműso­raikkal is maradandó élményt nyújtanak hallgatóinknak. A ren­dezők, a szerkesztők is számos ta­nulságot vontak le a versenyből. Többek között mégállapították, hogy a politikai vetélkedő jó for­mája az ismeretterjesztésnek, és hogy a magyar közvélemény nem­csak érdeklődik a politikai kérdé­sek iránt, hanem érti is azokat. (MTI) A Béke és Szocializmus októberi száma A kommunista és munkáspár­tok elméleti és tájékoztató folyó­irata októberi számában Todor Zsivknv, a BKP KiB első titkára, a Bolgár Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke Október 60. évfordulóját köszönti és méltatja cikkében. Közli a folyóirat Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSS23K Szövetségi Gyűlésének elnöke „A szocialista parlament a népi hatatom eszköze” című cikkét. Carlos Costa, a Portugál Kommunista Párt PB és titkársá­gának tagja a párt országos kon­ferenciájának eredményeit ismer­teti. Józef Pinkowski, a LEMP KB titkára a „Változások a lengyel faluban” című cikkében a lengyel vidéki életet mutatja be. Az olasz kommunistáknak a helyi önkormányzati szervek munkájában szerzett tapasztala­tait foglalja össze az az interjú, amelyet a folyóirat tudósítói ké­szítettek. A Béke és Szocializmus szer­kesztő bizottságának három tagja Magyarországon járt és tanulmá­nyozta az üzemi demokrácia fej­lesztésének útjait és problémáit. Tapasztalataikról részletesen be­számolnak a folyóirat októberi számában. (KS) Szándékok és szükségletek • vA-Sri A Bács-Kiskun megyei pá­lyaválasztási és munkapszi­chológiai tanácsadó a közel­múltban ízléses külsejű, jól szerkesztett tartalmas kiad­ványt adott közre. A Pályavá­lasztási Közlemények című tanulmánygyűjtemény szer­zői sokoldalúan elemzik a me­gyében élő fiatalok szándékai­nak, elképzeléseinek alakulá­sát, életpályájuknak azon döntő korszakában, amikor hivatást, foglalkozást válasz­tanak maguknak. Vizsgálják a beiskolázási adottságokat, a pályaválasztást megkönnyítő tevékenység hatékonyságát, a serdülőkor ellentmondásos je­lenségeit, az egészségileg ká­rosodott fiatalok beilleszkedé­sét a társadalmi termelésbe. Egyben hasznos helyi tapasz­talatokat adnak közre azok számára, akik közvetlen vagy közvetett módon érdekeltek az ifjúság döntéseit előkészítő fe­lelősségteljes munkában. • Az egyik tanulmány szerző­je a megyei fiatalság érdek­lődését, szándékait térképezte fel az iskolák (szakmunkás­képző intézetek), illetve az üzemek, szövetkezetek által közölt létszámszükségletek tükrében. A dolgozat meg­győző módon bizonyít ja: akad­nak még problémák a társa­dalmi szükségletek és az egyéni kívánalmak egymásra találásakor. A vizsgálat során megkérde­zett tanulók létszáma hatezer volt; azaz csaknem valameny- nyi hetedik osztályos diák szerepel a felmérésben... Mit is tükröznek a beérkezett vá­laszok? Az első, mondhatni már közismertnek számító megál­lapítás az, hogy a fiúk to­vábbtanulási szándéka jobban igazodik a népgazdaság Bács- Kiskun megyei szükségletei­hez, mint a lányoké. Változatlanul nagy az úgy­nevezett divatszakmák von­zása. Autószerelőnek, szoba­festőnek, fodrásznak például sokkal többen készülődnek, mint ahány szakemberre szük­ség van a megyében. Ellent­mondásos tanulság viszont az, hogy ugyan kétszeres a túl­jelentkezés a mezőgazdasági gépszerelő szakmában, de ez­zel szemben a mezőgazdasági pályák — zöldség-, gyümölcs-, és szőlőtermesztés — iránt alig-alig érdeklődnek a fiata­lok. Furcsa ez annak tudatit ban, hogy ma már egyre ke­vesebb a kétkezi munka ezek­ben az ágazatokban is, sSt jószerivel hasonló gépetekéi dolgoznak a szakmunkások. A jelenség viszont jól tükrözi m szülői gondolkodás elmaradott­ságát és kedvezőtlen következ­ményeit. Egyértelműen aggasztó ké­pet mutatnak a hiányszak­mák. Százhúsz fiatalt várnak a kötő-hurkoló iparban, do a vizsgálat idejekor egyetlen érdeklődő gyerek sem akadt. Kevés többek között a gép­lakatos, villanyszerelő, az erősáramú berendezésszereld, a műszerész, és az egészség­ügyi foglalkozásokat választók száma is. Ezek pedig a jövő, a fejlődés alapjait képező ága­zatok munkásai; a gépipar, az energiaipar, a gyógyítás növekvő fontosságát nem kell hangsúlyozni. Az viszont ké­zenfekvő, hogy a megye di­namikus fejlődését hátráluú- ja a jól képzett szakmunkások hiánya. Van a dolgozatnak egyéb közhasznú tanulsága is. Hat­száz fiatallal kevesebb hete­dikes diák forgatja a fejében a szakmaválasztás gondola­tát, mint ahányat a szakmun­kásképző intézetekbe várnak. Még élesebb az ellentmondás viszont azt figyelembe véve, hogy a megyei üzemek, válla­latok és intézmények ennek a létszámnak több mint két­szeresére jelentették be igé­nyüket. . A következtetés világos. Nem lehet a jövőben létszámnöva- lésre alapozni a megye ipari, mezőgazdasági üzemeinek gazdasági fejlődését. Egyszerű­en azért, mert nem lesz ele­gendő számú munkaerő. Ezt ma már tudomásul kell ven­ni. Ezzel szemben viszont lesz­nek jól képzett szakmunkások, akikre számítani lehet, a tech­nikai színvonal és a termelé­kenység növelésében, a kor­szerű gépek és berendezések működtetésében... És még egy tanulság, ame­lyet nem lehet eléggé hang­súlyozni. Az eddigieknél sok­kal többet kell tenni, célsze­rűbben kell munkálkodni üzemekben és tantestületek, ben egyaránt, hogy a fiatalok­ban a népgazdaság által is igényelt pályák iránt ébred­jen vonzalom. P. M. A KRÍMI TESTVÉRMEGYÉBEN ÉL PORTRÉ T. F. GORBUNOVRÓL A történelemkönyvek, mun­kásmozgalom történeti elemzések rendszerint a következőképp sű­rítik össze a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelmének aznapi eseményeit: „A felkelés vezérkara a Szmolnijban tartóz­kodott, Lenin közvetlenül részt vett a forradalom irányításában. A Vörös Gárda alakulatai meg­szállták a legfontosabb ponto-’ kát, őrizték a gyárakat, lezárták a Petrográdtoa vezető utakat. A felkelés sorsa már 25-én (a ké­sőbb bevezetett, új naptár sze­rint november 7-én) eldőlt, ami­kor csaknem' veszteségek nélkül elfoglalták a kormányintézménye­ket, bekerítették a Téli Palotát, az Ideiglenes Kormány székhe­lyét. A 26-ára virradó éjjel a forradalmi egységek rohammal bevették a Téli Palotát, letartóz­tatták az Ideiglenes Kormányt.” Ennek a sorsdöntő napnak a krónikáját adtuk közzé legutóbb V. Vasziljev nyugalmazott altá­bornagy visszaemlékezése alap­ján, aki végigküzdötte a harco­kat, és Leninnel is találkozott azokban a pattanásig feszült órákban. Most szovjetunióbeli testvérlapunk, a Krímszkaja Pravda cikkét felhasználva, T. F. Gorbunovot mutatjuk be olva­sóinknak. A Fekete-tenger mel­letti Jalta városában élő veterán szintén részt vett a Téli Palota ostromában. A szerkesztőség kép­viseletében Z. Zagrevszkaja ke­reste fel, és folytatott vele ta­nulságos beszélgetést. Trofim Fedor ovi cs Gorbunov nyolcvannyolc éves. Jaltába, a fiához már nyugdíjasként érke­zett. De néhány évig még aktí­van dolgozott az üdülővárosban. Mintha nem Is lenne mögötte annyi fárasztó év, beszédes és közlékeny. Trofim Fedorovics köztiszteletnek örvend. Olyan érzés beszélgetni vele, akár az élő történelemmel találkozna az ember. — Krasen óvóban, a tyumeni terület egyik falujában szület­tem — meséli. — Az apám föld­művelő volt. Meghalt, amikor hároméves lettem. Ügy alakult, hogy már nagyon karán kezdtem segíteni anyámnak a gazdálko­dásban. Aztán, 1916-ban behív­Részt vett a Téli Palota ostromában ta.: a cári hadseregbe, és közka­tonaként a nyugati géppuskás ezredbe irányítottak. Éppen Pet­rograd alatt állomásoztunk. Es­ténként munkásöltözetű emberek surrantak be titokban a lakta­nyába. Kivel-kivel szót váltot­tak: „Honnan érkeztél? Hogy él otthon a család kereső nélkül?” Utána pedig arról beszéltek, hogy milyen rossz sora van a népnek. Itt az idő a háború befejezésére és az új rend megteremtésére. Itt az idő, hogy a dolgozó emberek létrehozzák saját államukat, a cár és a földibirtokosok nélkül. Hallgatta őket az alig képzett parasztfiatal, és félénken oldalra húzódva körbe körbe tekinge­tett. Hiszen aligha lehet elkerül­ni a bajt, ha valaki jelentést tesz ezekről a beszélgetésékről, hogy mi folyik a kaszárnyában és azokról, akik hallgatják a be­szédet. Mégsem akadt áruló. Va­lamennyi katona — többségük­ben paraszt származásúak — kí­váncsian hallgatták az agitátoro­kat. És örökké emlékezetes ma­rad számukra az a nap, amely bevonult a történelembe — a Té­li Palota megrohamozásának a napja. — Reggel, mint mindig, elin­dultunk reggelizni, de az üstök földöntve hevertek a konyhában, a vízforraló készülékek csapjait letörték, sehol egy lélék. Hama­rosan hangot hallottunk valahon­nan: a Putyilov gyáriak sztrájk­ba léptek, és a hadapródokkal harcolnak. Segítséget kérnek. A katonák tömött oszlopokban elindultak Pétervárra. Segítettek a putyilovi munkásoknak, hogy legyűrjék a hadapródókat. Majd velük együtt a Téli Palotához vonultak. — A palota bevételét már sok­szor leírták^ nincs semmi hozzá- tennivalóm — mondja az öreg katona. — Amikor behatoltunk, és lefegyvereztük a hadapródou kat, tágranyilt szemékkel néz­tem körös-körül: a szobákat nem tudnád összeszámolni, egyik dí­szesebb a másiknál, tágasabb és magasabb, az ajtók viszont kes­kenyek, mintha félt volna a cár, nehogy belépjenek rajtuk a nép­tömegek. Mi mégis szétfeszítet­tük ezeket a szűk keretéket És akkor itt a cári pompa közepet­te emlékkópék villantak fel ben­nem a koldusszegény falunkról, a muzsikok nyomorúságos kuny­hóiról. Az új, igazságos életért Tro­fim Gorbunov később a polgár- háború frontjain harcolt. A se­besülése után visszatért szülőfa­lujába, ahol részt vett az Urá- lon túli első, „Krasznije orli” ne­vű mezőgazdasági kommuna lét­rehozásában. Ez a közösség vált az uráli falvak szocialista átszer­vezésének támaszpontjává. Gorbunov könyvet vesz elő. A címe: Az uráli kolhozok hősei. Ilyen sorok olvashatók benne: 1921 júniusában hazaér keaott Gorbunov Trofim Fedorovics • Vörös Hadseregből. A kommuna erős kezű vezetőt kapott. Am 1923-as év újabb sikereket how zott a közösség tagjainak. Moszk­vában, az össz-szövétségi mező­gazdasági és ipari kiállításon mintaszerűnek minősítették a kommunát, és megkapta a leg­magasabb állami kitüntetést — egy kerekes traktort, mellé peu dig oklevelet Mihail Ivanovies Kalinyin aláírásával. Nem volt könnyű ez a győze­lem sem. Számos nehéz próbaté­telt kellett legyűrniük — pusztító csapásokat, éhínséget. Volt idő, amikor egy kenyérnek csak a nyolcadrésze jutott napi fejadag­ként. A kulákfelkelés idején boa. tiálisan megkínozták a kommuna huszonnégy tagját — Bármerre nézek, arra gon­dolok, hogy egyre jobb lesz min­den a szovjetföldön — folytatja Trofim Fedorovics. — A „Knass- nije orli” tábláin roppant nagy nehézségek árán 160 hektárt si­került bevetnünk, és csak 960 mázsa gabonát tudtunk adni aa államnak. Ma viszont ötven máu zsás átlagterméssel fizetnek a ku- bányi földek. Itt, a Krímben is sok hasonló példával találko­zunk. Olyan mezőgazdasági tech­nika alakult ki, amilyenről nam is álmodtunk. Akkoriban a ju­talomként kapott traktorunk, mint valami csoda, vonzotta az embereket valamennyi környeaő faluból. Mire megerősödött a kommu­na, a párt a járási végrehajtó bi­zottság élére helyezte T. F. Ger- bunovot, majd az egyik legelső uráli állami gazdaság igazgatója lett. Igen, könnyűnek aligha mondható, de gazdag és dicső­séges életút húzódik meg az 1919-es párttag, a megérdemelt személyi nyugdíját élvező Troth» Fedorovics Gorbunov mögött Fordította: Halász Fé Év vége előtt a házgyárban Idei cél: 2250 lakás paneljének elkészítése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom