Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-04 / 260. szám

í • PETŐFI NEPE • 1977. november 4.

KISZ-munka

JOBB SZERVEZÉSSEL, GÉPESÍTÉSSEL A KÖZÖS GAZDASÁGBAN

Növelni tudják a termelési értéket

a Finomposztó Vállalatnál

A Bajai Finomposztó Vállalat közösségében a harminc éven aluli dolgozók vannak többségben. Közülük a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi alapszervezeteiben 325 fiatal tömörül. Rajtuk kívül még 224 bejáró vesz részt az ifjúsági mozgalomban, ők a lakóhelyük KISZ-szervezetének tagjai. A vállalat nyolc alapszervezetének tagsága eredményesen dolgozik a mozgalomban és a termelésben.

Építenek a fiatalokra

A KISZ-szervezet tevékenységéhez igen jók a feltételek a Finomposztónál. Ez a KISZ-bi- zottság titkárának, Huber Györgynének a véleménye, s osztja ezt a nézetet az egész tagság. A kedvező anyagi körülményeken kívül igen lényeges, hogy az üzemi négyszögben szavuk van a KISZ képviselőinek, ily módon sikerrel képviselhetik a fiatalok érdekeit. A gazdásági vezetőik mindenkor figyelembe veszik a KISZ-szervezet véleményét, sőt kérik is azt, például 'kitüntetések odaítélésénél, a béremeléseknél, jutalomosztáskor és a kollektív szerződés módosításánál.

Építenek a helyüket jól megálló KISZ-tagokra a bajai vállalatnál. Bevonják őket a pártós a szakszervezet munkájába. A munkahelyi pánt-végrehaj.tóbi- zottság kilenc tagja közül például kettő, a pártbizottság harmincegy tagja közül pedig tíz még KISZ-korú. Jónak mondható a fiatalok részvételi aránya a szak- szervezeti bizottságban és a vállalati szakszervezeti tanácsban is. A gazdasági irányító munkában szintén szóhoz jutnak, amit főbbek közt az bizonyít, hogy az ötvennyolc diplomás közül harmincnyolc az ő soraikban található. Jelenleg huszonhat KISZ- tag jár főiskolám vagy egyetemre, s ez ugyancsak arról tanúskodik, hogy a cég — helyes káder- politika alapján — az ott dolgozó ifjak közül neveli a vezetők utánpótlását, illetőleg képzésükkel emeli a szakmai színvonalat.

Védnökségek és KISZ-radar

A mozgalmi munkához készített éves tervekben kellő súly- lyal szerepelnek a termelést segítő elképzelések, ilyen például a vállalat NDK gyártmányú kis- Bzámítógépének üzembe állítása felett vállalt védnökség, aminek felelőse a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa. A mozgalmi ténykedés legutóbbi értékelésekor a KISZ-hizottság azt állapította meg a védnökségről, hogy

munkáját még hatékonyabbá kell tenni.

A KISZ-szervezet akcióprogramja óéiul tűzte ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munikaversenyben való sikeres részvételt. A versenyben eddig kifejtett tevékenységével méltán elégedett lehet a fiatalság; mert a vállalat túlteljesítette az időszaki terveket, s nőtt a termelés hatékonysága.

A KISZ-radar jelszava: Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg! Általa a Dolgozz Hibátlanul munkarendszemek készítik elő a „terepet”. Ezt a munkát szintén a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa irányítja, egyelőre szerény eredménnyel. Ugyanis nem sikerült még kellőképpen aktivizálni a munkásfiatalokat. véleményüket szívesebben mondják el gazdasági vezető jelenlétében^ mint a saját munkatársaikból álló őrjáratoknak. Huber Györgyné elmondta, hogy a mozgalmi év hátralevő részében azzal próbálnak változtatni a helyzeten, hogy alkalmanként megkérik a vezetőket, kísérjék el az őrjáratokat.

Továbbra is a termelés segítése

Jó eredményeiket mondhatnak magukénak a Finomposztó fiataljai az Edzett ifjúságért, a Művelt ifjúságért mozgalomban, s a tagság politikai képzésében. Az 1977/78-as mozgalmi évre tíz vitakört szerveztek, 146 KISZ- tag részvételével. Megszervezték az aktivisták körét és a Kilián- kört is, az utóbbit az elsős szakmunkástanulóknak. Néhány

KISZ-tag marxista—leninista középiskolában, illetve esti egyetemen képezi magát.

— Most, a mozgalmi év második felének kezdetén változatlanul a feladatok (tudatosítását, a termelési tervek teljesítésére való mozgósítást tekintjük a KISZ-szervezetünk fő céljának — mondta a KISZ-bizottság titkára. — A tizenkilenc ifjúsági brigád erejére támaszkodva igyekszünk megtartani, sőt növelni a termelés eddigi lendületét. A. T. S.

Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetiben a vezetőség egész évben figyelemmel kíséri a januárban meghatározott cselekvési programot.

Kocsán Béla, a pártvezetőség

titkára:

— Gazdasági tervünk az 1975.' évhez viszonyítva 19 százalék bruttó termelésiérték-növeke- dést irányzott elő, beleszámítva a háztáji gazdaságok termelését is. Ha ez utóbbit nem számítjuk, a növekedés akkor is 15 százalék körüli.

Az eddigi értékelések azt bizonyítják, hogy tervünk reális alapokra épült. Amennyiben nem lesz kedvezőtlen az őszi időjárás, az előirányzatokat teljesítjük. A becslések szerint a növénytermesztésben például több mint 7 millió forint többlet jelentkezik az árbevételnél. Az állattenyésztésben a baromfi hoz terven felül. A várható termelési érték 2 millió 300 ezer forint.

A jó eredmények ellenére, számos gondunk van. Céljainkat csak akkor tudjuk teljesíteni, ha szövetkezetünk minden dolgozója odaadással, becsülettel végzi a rábízott munkát.

A cselekvési programot tanulmányozva megragadja figyelmemet az a törekvés, hogy minden ágazatban érvényesíteni szeretnék az ésszerű, átgondolt takarékosságot.

— Mégpedig vonatkozik ez a munkaerőre, az anyagra és az energiára — folytatja Kocsán Béla. — Nálunk évről évre visz- szatérő jelenség munkacsúcsok

Idején az emberhiány. Olyan gond ez számunkra, amelyen csak a technika segíthet. Ipari melléküzemágaink alkalmazottai is segítenek szüret idején. Ezenkívül Igyekszünk jobb szervezéssel, a gépesítés fokozásával enyhíteni gondjainkat.

A közvetlen költségek csaknem 140 millió forintot tesznek ki gazdaságunkban. Ebből az anyagköltség 81 millió forint. Ez Is részben összefügg a munkaerőhiánnyal. A kevés szakember miatt kénytelenek vagyunk a hibás alkatrészeket kijavítás helyett újjal kicserélni, ami jelentős anyagköltség-többletet okoz. Évről évre jelentős hatóanyagveszteséggel tudjuk csak tárolni a 200 vagonnyi ömlesztett műtrágyát. Az itt jelentkező veszteség eléri a 10—,15 százalékot is. Némi csökkentést elértünk a fóliatakarással. Végleges megoldást azonban csak az agrokémiai centrum megépítése jelenti.

Az energiatakarékosságban főként a szállító részlegünknél értünk el eredményeket az üzemanyag-felhasználásban.

Egyik fontos feladat a szőlő- és gyümölcstelepítési tervek megvalósítása. A gazdaság az állami támogatás növekedésének hatására, elhatározta, hogy mintegy ötszáz hektárnyi szőlőt és háromszáz hektárnyi almát telepít 1985-ig. Erre utalás van a cselekvési programban is.

— Jó ütemben végezzük az ültetvények talajelőikészitését, a dózerolást. Elkészült 53 hektáron a tereprendezés, az ősszel

• Utazik az alma exportra. Ez a tétel a Szovjetunióba megy. A 159 vagonnyi termés nyolcvan százalékát a HUNGAROFRUCT külkereskedelmi vállalat közvetítésével külföldre szállítják.

újabb 24 hektárnyi területen végezzük el ugyanezt. Hasonlóképpen 46 hektáron a talajjavítást, ahová jövőre téli almát telepítünk. Hogy milyen nagy munka ez, egy-két számmal is tudom bizonyítani. Az utóbb említett terület talajjavításához 32 200 mázsa lápföldet és 310 vagon istállótrágyát használunk fel.

Keressük az együttműködést a gazdálkodó, forgalmazó Intézményekkel. Ezért kötöttünk megállapodást a Közép-magyarországi

Pincegazdasággal. Eszerint közös erővel végezzük majd a szőlőtelepítést. A nyereség, illetve a veszteség megosztása a beruházáshoz történő hozzájárulás mértéke alapján történik. Úgyszintén a nem termő ültetvények: ápolási költségeinek megtérítése is. Célunk: a korszerű technológia alapján a gazdaságos és biz. tonságos szőlőtermesztés megvalósítása.

További együttműködés van kialakulóban a növényvédelemben és a talajerő-gazdálkodásban. A termelőszövetkezetünk vállalta, hogy ügyintézője lesz az agrokémiai közös vállalatnak.

• A szövetkezet melléküzemága a cipőfelsőrész-készítés. Csak az egyik szalagon megy a munka. A másik részleg dolgozói a szüretben segítenek. (Méhesi Éva felvételei)

A gazdaságban rendszeresen értékelik a mu ríkaversenyt is. A szövetkezet szocialista brigádjai kivétel nélkül csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kezdeményezett munkaversenyhez. Mind a 24 szocialista közösség vállalta, hogy túlteljesíti árbevételi tervét és takarékosan gazdálkodik. A felajánlások összege meghaladja a 2 millió forintot. Töbfa mint Ikétezerhatszáz óra társadalmi munkát is vállaltak.' „ A... ,muntoaverseny .is elősegíti, hogy megvalósítsuk cselekvési programunkban meghatározott feladatokat — hangoztatja a pártvezetőség titkára .—, bízunk abban^ hogy jó eredménnyel zárjuk az esztendőt. Az eddigi értékelések szerint több mint 20 százalékkal haladjuk meg az

1975. évi bruttó termelési értéket.

K. S.

Nem fakuló emlékek

Kiskunfélegyháza határában, a Bugacra vivő műútról elágazó egyik dűlőutat jókora szakaszon szinte utcaként szegélyezik a tanyák. Nem épültek éppen egymás tövébe, mégis annyira közel egymáshoz, hogy előjöjjön a szomszéd, nem kell a legnagyobb hangerővel szólítani. A jobb oldali soron a harmadik tanya a porta túlsó felén húzódik meg szerényen. Legfeljebb tiszta fehérségével hivalkodik a kicsi ház. Itt él párjával Szabó István, akit küzdelmes életének feledhetetlen emlékeiről kérdezni felkerestük.

A tanyaudvaron idős asszony áll a teknő mellett, a mosnivalót gyúrja. Pista bácsi pedig éppen a ruhaszárító kötél kifeszítésével foglalatoskodik a simogató őszi napsütésben. Rögvest befejezi azonban, mihelyt meglát bennünket. s főleg megtudja jöttünk célját.

— Hogy az én életemről beszélgetni? Ha elkezdeném hétről hétre is lehetne sorolni, mert kitelne abból több regényre való... —

jegyzi meg miközben a házba tessékel. Azaz, az ajtó előtt óvatosságot parancsol: csak a két küszöbön átvetett deszkára lépjünk, mert frissen kövezett a konyha. Tegnap kőlapozták le legidősebb fiával, Istvánnal.

A pici konyhánál alig nagyobb szobácska azonban földes. Benne két ágy, szekrény; a sarokban pad, előtte asztal, fölötte petróleum- lámpa. Épp, hogy elhelyezkedünk, Pista bácsiból, mint bővizű forrásból, úgy tör elő a mondanivaló.

— Nyolcvanöt esztendőt megértem és annak nagyobbik felében bizony, nem sok volt a jó. öten voltunk testvérek, mind oda a 14- es háborúban, ahonnan én tértem haza utoljára... Azok voltak ám a nehéz idők! Amikor ott, a messzi Galíciában Kuzmonik tábornok vezérlése alatt próbálkoztunk a kitörésekkel. A Pre- misl várából... Akkoriban szikra- távírón lehetett csak Magyarországgal értekezni és volt olyan ínség, hogy a lovunkat is megettük. Még az anyánkat is emlegettük, hogy minek hozott a világra. A tábornok hazaszólt a szikratávírón, hogy éhenpusztulnak itt a népek, mit tegyek? Adja fel! — mondták neki és így 15-ben március 22-én feladtuk a várat. Fogságba estünk.

Tizenhétben, amikor kitört a forradalom, az orosz őrök, az elvtársak azt mondták: no, pán, ami urat jelent, igyi, kuda chocsis, jeszty szvoboda. Szóval, hogy menjünk amerre látunk, mert szabadók vagyunk. Sokan voltunk ott, vagy százezer magyar.

Mikor tizennyolc tavaszán a lágert otthagyták az őrök, mentünk

is. Ki az állomásra, fel a vonatra. Mindegy merre, csak menetirányba. És ahol falunál megállt a vonat, ugráltunk le. Mint hús- vétkor a gyerekek, úgy mentünk házról-házra. Rabóta jeszty mnó- go, meg hogy bozsemoj, ti itt szenvedtek, a mieink meg ki tudja merre, pedig itt nálunk ká- naán volt azelőtt — mondogatták azok a jólelkű asszonyok. Mert ennivalót adtak, kölest meg tevehúst. Mert akkor Közép-Ázsiában jártunk, Taskentben voltunk lágerben ...

És mentünk tovább, amerre vitt a vonat. Ahol falu volt, ott leugráltunk ... Az egyik állomáson nagyobb csoport és magyar szó. Odamegyünk, azok meg azt mondják: álljunk be a Vörös Hadseregbe. Amikor meglátott Petrányi Benő, kiskunhalasi mozdonyvezető ismerősöm, aki jó szívvel volt hozzám, azt mondja: te vagy Pistám? Ügy meg vagy feketedve...

Hát igen, éhes, csont-bőr volt az ember. A vonatba hozta utánam a teát és magyarázta: formiru- lálják az ezredet; tudod-e, hogy ott a helyünk?! Megyünk az oren- burgi frontra ... így lettem internacionalista. Vörös katona.

Előbb csak ott voltam, nem szerepeltem névsorban. Amikor kérdeztek, azt feleltem, hogy Petrányinak vagyok a jó ismerőse. Orenburgban aztán bevettek a létszámba. Felöltöztetni akkor még nem tudtak, de kaptam két tüzérlovat.

Volt nekünk ott olyan páncélvonatunk, hogy körbe forgott rajta az ágyú. Sokszor harcba keveredtünk. Ott, Orenburgban razziák voltak, meg kirohanások köz- be-közbe. Mert jöttek a kozákok. Még az volt a jó, hogy parancsnokunk nekik nem ugratott minket. Egyszer is, páncélvonatunk húzott előre, a kozákok meg, akik a cár emberi voltak, jöttek és vagy hetven kilométeren felszedték utánunk a talpfákat, ne legyen utánpótlásunk.

Egy napon meg jött a centrál- csapat. Mégpedig úgy, hogy elől a páncélvonat, utána a többi. Látni lehetett, melyikben van a

parancsnok, merthogy az személy- kocsi volt. És az történt, hogy az ő embereik lefegyvereztek minket. Ügy voltunk három napig. Pedig ők is, mink is bolsevikok voltunk ...

Eltelt három nap. Akkor kihirdették, hogy gyűlés lesz, válasz- szunk új parancsnokot. Továris Popovot választottuk meg, akisírva fakadt, úgy meghatódott. Az egy nagyon művelt ember volt. Visszakaptuk szerelvényeinket és ettől kezdve a centrál csapathoz tartoztunk, ök mentek elől, mink voltunk a hátvédek. A kozák falukat üresen találtuk, aztán fel lettek pörkölve, mint a cár katonái ... Nem volt sok választás; parancsnokunk sokszor elmondogatta: 82 front van, vagy ők vernek meg, vagy mink őket...

Egyszer meg Sarzsuba vonultunk pihenőbe. Az Amurdarja folyó ott folyik el mellette. Egyik reggel csak halljuk: pitty-patty... Hát a vasutasok, szintén a cár katonái befalazott ágyúk mögül akartak minket megsemmisíteni. Jó, hogy felismertük őket.

Városban mi nagyon sokban jártunk Szibériában. Omszk, meg Tomszk. meg a többi. Borzasztó sok mindenen keresztülmentünk! Én először trén kocsin szolgáltam, utána mint tüzér, aztán beosztották a lovaimat, így lettem huszár. De negyed-ötödmagammal voltam és a parancsnok kísérője is. Egyszer meg Kun Béla tartott nékünk előadást. Vagy száz kilométert lovagoltunk odáig parádéba öltözve. Az orosz elvtársak még jobban tisztelték tán, mint a sajátjukat. Olyan nagy tisztelettel mondták, hogy továris Kun ...

Egyszer aztán arról gyűlésez- tünk, hogy megyünk haza. Meg arról, hogy hazajöhessünk, előbb vasutat kell építeni... És huszonegyben hazavergődtünk nagyne- hezen.

— És ml várta Itthon Pista bácsi? — oldom a hirtelen támadt csendet. Az emlékek felidézésébe

kissé elfáradt öreg harcos mély lélegzet után így szól:

— Akkor kezdtem építeni ezt a viskót. Mostohaapám még tizenháromban megmondta, nősüljek meg, mert több telet már nem töltünk együtt. Vettem egy talica-* kát, és elkezdtem a viskónak való földet kitermelni. Attól kezdve voltam én aratórészes, napszámos, gépetető, meg minden. De jelentkezni a rendőrségen jó ideig minden vasárnap kellett... Félegyházán a fürdőnél rendezett kubikus gyűlésről biztosan hallottak. Kis fejszével a mellény alatt, én is ott voltam!

Aztán behívtak katonának négy. venben is. A nagy család meg idehaza. Merthogy hét gyerekünk nevelkedett itt fel.

Elgondolni is nehéz, hogyan szoronghatott a nagy család a két embernek épp, hogy elég tanyában. Szabó néni azonban így szól közbe:

— Magam se’ tudom, de akkor jobban elfértünk.

Kisvártatva pedig megjegyzi: — Ugye milyen sokat tud beszélni az uranl?

— Majd tudnál te is, ha ott lettél volna, ahol én! Mert volt olyan, mint Irkutszknál is, hogy 360 emberből huszonötén maradtunk, köztük öten magyarok — zsörtölődik Pista bácsi, de hamar lehiggadva, így szegi be történetét:

— Negyvenötben lettem a párt

katonája, önnön magamat szerveztem be; már Oroszországban is volt köztünk, aki bolsevik kommunista volt. Frankó Mátyás 19 besegített, sokat politizáltunk együtt. Ő volt az első párttitkár, később elnök is a tsz-ben. A fel- szabadulás után vasutat építet. tünk, bejártam én az országot. Például Komlót is építettük a váltót... Mivelhogy én ipari nyugdíjat szereztem; kétezret kapok. Hetvenegy voltam, amikor tizennégy éve a budapesti Közút- és Hídépítő Vállalattól elmentem nyugdíjba... Perny Irén

A FŐ CÉL A MINŐSÉG JAVÍTÁSA