Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-29 / 280. szám

1977. november 29. • PETŐFI NÉPE • S

KÉPERNYŐ

A verseny döntője

Jobb volt az Ady Endre vers- és prózamondó verseny a hasonló korábbi kezdeményezéseknél, noha még mindig a kelleténél többet versenyezték. Jobb, ment néhány élményes verstolmácsolást hallottunk, jobb, mert a bíráló bizottság okos szavai révén fogékonyabbá váltunk a költészetre, közelebb kerültünk Ady- hoz.

A Czabarka György irányításával dolgozó operatőrök segítettek a kívánt, az elhangzó művel összhangos hangulat megteremté- tében. Olykor még az újraalkotás folyamatát is érzékeltették. A képek gyakran erősítették, árnyalták, dúsították az elhangzottakat. Rapcsányi László műsorvezető megtalálta a megfelelő arányokat, a rögtönzött riportok sem többet, sem kevesebbet nem mondtak a feltétlenül szükségesnél.

A szerkesztő és a rendező azonban sajnos túlságosan ragaszkodott a kialakult formákhoz, túlságosan sok időt elvettek az elhanyagolható formalitásokkal.

Legalább a döntőben jöttek volna rá arra, hogy Ady, egy-egy gyönyörű, lényünket átható, gondolatainkat átrendező vers mégsem „produkció”, „pontosítható” teljesítmény. A hangulatot, a varázslatot, az elmélyedést újra és újra megtörte, megbontotta a felszólítás : „ítéljen a zsűri...” Még bennünk rezegtek Ady sorai, még hatott az élmény, amikor emelték a számokat, amikor újra és újra tudomásunkra hozták, hogy versenyt látunk és hallunk, amikor az olcsó izgalom pótszerével űzték el a költészetet.

A talán-talán hiányos mesterségismeretet az átélés őszinteségével, a hatni akarás szenvedélyével pótolták. Pótolták? Az erő, a szenvedély, az elkötelezettség, az egyéniség, a tartalmas mondandó mindig többet ér a jól csomagolt ürességnél, az álcázott szenvtelenségnél. A méltán győztes győri P. Nagy Gabi pedig mindent tud, amit egy pódium- művésznek tudni kell.

Most is kitűnően szerepjelt a kecskeméti Egyedi Klára, joggal sorolták a legjobbak közé. Vannak gondolatai és eszközei a versek tolmácsolásához. Gratulálunk neki is, meg a kunszentmiklósi Tóth Béla bácsinak is. A kis szöveghiba ugyan egy pillanatra kibillentette a ritmusból, de hű maradt önmagához: szinte a népdalok tisztaságát éreztük verstolmácsolásában. A közönségdíjat köszönő rögtönzött szavaiból ország-világ tapasztalhatta, hogy milyen bölcs, okos ember. Azonnal rálelt az illő hangulatra: megadta a milliós nézőseregnek kijáró tiszteletet, nem titkolta a népszerűség örömét, de kun mivoltát se tagadta meg. Jelképesen szólva éppen csak megbillentette kalapját; de mennyi méltósággal, tisztelettel. És az is kisütött szavaiból, hogy a díjaknál, a párizsi utazásnál' is többet jelent a maga számára az öregkorban, a tévé és a rádió ösztönzésére felfedezett Ady.

H. N.

Almaié csorog a szőlőprésből

Sükösdön, az alma sokoldalú

felhasználásával kísérletezik e gyümölcs nagyüzemi termesztésének egyik legnagyobb hazai gesztora, a Hosszúhegy! Állami Gazdaság. A modern kertek növekvő hozama — a gazdaság területén az idén hektáronként 200 mázsa termést adtak a fák — kínálja az alkalmat az ízletes, vitaminban gazdag gyümölcs változatosabb fogyasztására. A téli tárolásra kevésbé alkalmas, apróbb, sérült almákból sűrítményt és ivólevet készítenek, külföldi értékesítésre pedig pezsgőt gyártanak belőle. A lékinyeréshez üzembe helyezték a szőlőpréseket is, s az így kapott aromás levet tartósítják a további felhasználáshoz. Gyümölcspezsgőjük, a Jonatán és a Parmen, keresett külföldön.

A termékbővítés mellett azonban elsődleges az alma nyers- áruként való értékesítése. E célra az idén, a gazdaság hűtőházában, 420 vagonnyit tárolnak, amit folyamatosan küldenek a hazai és külföldi piacokra. A napokban Finnországba indítanak rakományt a rendszeres szovjet, NDK, csehszlovák és NSZK-export mellett.

„Kinőtte” malmát a kalocsai paprika

Az újabbakkal együtt 39 ország vásárolja a kalocsai fűszer- paprikát, amely az idén az amerikai piacra is eljutott. A színre, beltartalmi értékre kiváló terméknek sikerült a megújítása: az új fajtákkal és termelési módszerekkel megduplázódtak a hozamok. A nyersárutermeléstől azonban elmaradt az ipar, amely az ' idén minden eddiginél többet,

’ mintegy 6000 vagon őrleménynek valót vett át, 45 százalékban félkészen, a gazdaságoktól.

Jövőre ennél is többet ígérnek a híres tájkörzetből, s ehhez már végképp kevésnek bizonyul a Kalocsai Konzerv, és Fűszerpaprikaipari Vállalat malomkapacitása. Bővítésére elkészültek a tervek, s eszerint 15,5 millió forintra lenne szükség a meglevő henger- székes malom kiegészítésére, kapacitásnövelésére. Ezzel, a jelenleginél 30 százalékkal több őrlemény készülhetne a világpiacon keresett magyar paprikából, amelynek termelői hátterét megteremtették a nagyüzemi gazdaságok. Sőt, az anyagi erők egyesítésével a továbblépésre is képesek, céljuk az, hogy a kalocsai tájkörzetből őrlésre kész, szárított paprikát adjanak át az iparnak.

• Hoffer

Lajos rendőr százados munka közben.

A technika segítségével

1. Beszélnek a nyomok

A bűnügyi filmek, vagy detektívregények nagyon kévéséit, a különböző bűnügyekről szóló közlemények pedig egyáltalán szót sem ejtenek a bűnügyi technikáról. Enélkül pedig korábban, de manapság sem lehet egyértelműen felderíteni és bizonyítani azt: ki, milyen körülmények között, milyen eszközzel, milyen módon követte el a bűncselekményt. A természettudományok fejlődésének hatására fejlődtek a kriminalisztikai eszközök és eljárások is, amelyek egyre jobban specializálódnak. Manapság egy- egy bűncselekmény felderítésén, bizonyításán szakértők egész sora végez különböző krimináltechnikai munkát. Erről beszélgettünk Hoffer Lajos rendőr százados, nyomszakértővel. Tőle főleg az életellenes vagy erőszakos bűncselekmények krimináltechnoló- giájárói érdeklődtünk.

— A bűnügyi technikus elsődleges feladata, hogy változatlan állapotban rögzítse a bűncselekmény helyszínét, s a nyomozóval, igazságügyi orvosszakértővel, esetleg hatósági tanúk jelenlétében dokumentálja a helyszín nyújtotta információkat. Részletesebben szólva erről, meg kell ismernünk az objektív igazságot, ez pedig a nyomok kutatásával, rögzítésével és vizsgálatával történik. Minden bűncselekmény helyszíne a gyakorlott, szakmáját jól ismerő bűnügyi technikusnak nyitott könyv, amelyből csupán

— a technikai eszközök segítségével — olvasni kell.

Számtalan példát lehet felsorolni, de vegyünk egy betörést.

A nyomok kétfélék lehetnek: benyomat és lenyomat. A sáros talajon az épületet megközelítő betörő lábnyoma, cipőtalpának mintázata benyomódik a talajba. amelyből megállapítható: futott, állt, lépésben haladt, hátrafelé ment-e, milyen magas volt, és sorolhatnánk tovább. A mezítlábas lábnyom még egyedibb

— jobban utal az elkövető jellegzetességére — mint a cipős, bár azokon is jól látszanak vegyszerrel, vagy más anyaggal előhívott szögek, kopások.

— Köztudomású — folytatta a százados —, hogy a bűnügyi technika képes előhívni, rögzíteni a szabad szemmel nem látható ujjlenyomatokat. Ezek az ujj bőrfodraitól erednek. Rögzíteni, s azonosítani tudjuk azonban az ajak, a homlok ráncait, s a szagot is. Nincs olyan helyiség, még takarítás után sem, ahol nem marad Imikronagyságú por. A tettes a porban hagyhatja nyomait, vagy átviheti más tárgyra, s ez már bizonyító erejű. Vegyünk egy példát: valakit dulakodás közben késsel megölnek. A holttest sok mindent „elmond” a bűncselekményről. A köröm alatt

• Egy a sok közül. A helyszínen talált nyom, s a tettes lábbelijének lenyomata.

maradt hajszálak, bőrhámok, ruhából kitépett elemi szálak arra adnak választ, hogy a sértett védekezett-e. A vércsepp alakjából lemérhető, hogy az áldozat állt, feküdt, futott-e. A maradványokból meg tudjuk állapítani a tettes vércsoportját. A szúrás, vágás mi krof el vételen rögzítve kimutatja, hogy milyen eszközzel követték el a bűncselekményt.

Súlyosabb bűncselekmények esetében a helyszínről színes diapo- zitívet készítenek, amelynek segítségével a helyszínt utólag is értékelni tudják a nyomozókkal közösen. Filmfelvevőgép is áll.

Fejlett jogi gondolkodás - szilárd törvényesség

Irta: Dr. Szíjártó Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze

Az állami tevékenységben a jog- alkalmazásnak nagy a szerepe. A jogi munka eredményessége és hatékonysága viszont nagymértékben függ a jogalkalmazók politikai és szakmai képzettségétől, mert tudásuk színvonala a jogesetek helyes jogpolitikai megítélésére közvetlen hatást gyakorol. Nagyon fontos az is, hogy a jog- alkalmazók gondolkodásmódja azonosuljon a jogpolitikai irányelvekben meghatározott követelményekkel, mert a belső meggyőződésen alapuló jogi tevékenység közvetlenül segíti társadalompolitikái céljaink megvalósítását.

A jogpolitikai elvekkel való egyetértés és a jogszabályoknak azokkal összhangban történő végrehajtása, a jog és a politika kapcsolatának marxista—leninista értelmezése jelenti azt a helyes jogi gondolkodásmódot, amely — más tényezőkkel együtt —, biztosítja a szocialista törvényesség megvalósulását is. Néha, egyes helyeken még ma is találkozunk olyanokkal, akik elismerik, hogy a jogi munka egyszersmind politikai tevékenység, de ezt olykor a jog érvényesülésének rovására emlegetik. Szem elől tévesztik, hogy a politika és a jog szocialista társadalmi rendszerünkben nem lehet ellentétes, a jogászi és a politikai munka nem állítható egymással szembe. Az ilyen nézeteket vallókat meg kell győznünk, hogy a jogászi gondolkodás akkor jogi, ha politikus, a jogászi munka pedig akkor politikus, ha a jogszabályokat jól és következetesen hajtjuk végre. Figyelembe kell vennünk, hogy a jog nem automatikusan, hanem emberi közreműködéssel, a jogalkalmazó szervek útján fejti ki hatását. Ebben a folyamatban jelenik meg a gondolkodás, mint olyan tényező, amely döntően meghatározza, hogy a jogszabályok alkalmazása megfelelően szolgál- ja-e a gazdasági, társadalmi rendet, vagyis társadalmi rendeltetésének megfelelően funkcionál-e, vagy sem.

szilárdítanunk, s arra kell törekednünk, hogy a jogalkalmazói munka az állandóan fejlődő szocialista társadalmi viszonyokat erősítse.

Természetesen az ügyészi, a bűnüldöző és az igazságügyi szervek munkájában is van még javítani való. Az ügyészi tapasztalatok azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy minden területen érzékenyebben kell reagálnunk az előforduló hibákra, a törvénysértésekre. Ezért a már említett jogi gondolkodás fejlesztése a szocialista törvényesség szilárdítását szolgálja. Különös jelentősége van a fejlett jogi gondolkodásnak az olyan kérdések megítélésénél, amelyeket a jogot alkalmazó személy mérlegelése alapján, belső meggyőződése szerint dönthet el. Az ilyen döntésekben is azonban a jogpolitikai elveknek és a szocialista törvényesség minden lényeges szempontjának tükröződnie kell.

Szocialista államunk mindig fontosnak tartotta a szocialista •törvényesség érvényesülését, és a jövőben is erre következetesen törekszik, mindenkitől megköveteli az egész nép érdekeit kifejező törvények megtartását, és védi a törvények szerint élő állampolgárok biztonságát, biztosítja jogaik gyakorlását. A törvényesséfl érvényesülése természetesen nem jelenti azt, hogy ezen a területen már nincs tennivalónk, mint ahogyan erre a parlamenti beszámolómban részletesen ki is tértem. A törvényességet tovább kell

A társadalom tagjai jogi gondolkodását — a jogászokét és nemjogászokét egyaránt — sokféle hatás befolyásolja, alakítja. Elsősorban a jogászok feladata, hogy a jogi ismereteket terjesz- szék és fogadtassák el azokat a közvéleménnyel, mert az segíti az állami, a gazdálkodási és az állampolgári fegyelem szilárdítását is. Tapasztaljuk, hogy főleg a gazdálkodás körében a vállalati és szövetkezeti csoportérdek a gondolkodásban rejlő eltérések miatt nem mindig esik egybe a népgazdasági érdekkel. Egyes helyeken nagyon erős a kísértés arra, hogy ilyen esetben a vállalat, Vagy szövetkezet a csoportérdeket helyezze előtérbe. A jogászoknak jelentős feladatuk ilyenkor, hogy biztosítsák a helyes álláspont kialakítását jogi eszközökkel is.

Tapasztaljuk azt is, hogy egyes gazdálkodó szervek arra próbálják felhasználni a jogot, hogy felelősségüket elhárítsák. Egy konkrét esetben a Lakásfenntartó Szövetkezet szavatossági igényből eredően 8 millió forint megfizetése iránti keresetet nyújtott be a lakásokat tervező és kivitelező vállalatok ellen a bírósághoz, mert a szövetkezet által fenntartott közel 300 lakás termofor kéményei életveszélyesekké váltak és azok kijavítási költégeit a vétlen, zömmel kisfizetésű 466 családnak kellett volna fedeznie. A perben mind a felperes, mind az alperesek a saját csoportérdeküket képviselték egymással szemben. Az alperesi vállalatok jogi képviselői a maguk szükebb értelemben vett jogi gondolkodásukban csak azt tartották szem előtt, hogy a kijavítás költségeit

hogyan háríthatnák el a vállalataiktól. A perben fellépő ügyésznek kellett az össztársadalmi érdeket kifejező álláspontot képviselnie.

Egyes ügyek tapasztalatai szerint helyenként a jogi gondolkodásban is érezteti kedvezőtlen hatását az, hogy az anyagi jólét fokozódásával egyidejűleg terjedsz anyagiasság, a harácsolási szellem. A korrupcióba torkolló borravalózás, a „csúszópénzek”, ellen olykor még a jogászok sem lépnek fel, néha ez |jpp olyan hivatásukból fakadó kötelességük lenne, mint az orvosaknak a gyógyítás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a különböző intézkedések következtében egyest nyerészkedési formák vissza is szorulnak, helyükbe némelykor más, újabb formájú visszaéléseik lépnek. Az ilyen természetű ügyek sokszor a büntetőbíróságot is megjárják. A spekuláció, a harácso- lás visszaszorítására azonban a jog egymaga nem képes. A társadalmi erők összefogására, a nyerészkedést minden formájában elítélő egységes közszellem kialakítására, és állandó erősítésére, hatékony erkölcsi nevelő munkára van szükség.

A törvényesség érvényesülése azt is megköveteli, hogy a szocialista jogi elveken nyugvó szemléletmódot és közgondolkodást módszeresen fejlesszük. Ennek nagy a jelentősége a bűncselekmények leleplezése, a felelősség- revonás helyes megítélése, és a bűnözésre vezető okok megszüntetése szempontjából is. A fele- lősségrevonás a törvényesség érvényesülésének csak egyik, éspedig gyakorlatilag végső eszköze. A bűnelkövetések visszaszorításához, a törvényesség biztosításához önmagában ez nem elegendő. A szocialista társadalomban számos lehetőség van a törvénysértést lehetővé tevő okok megszüntetésére, valamint az állampolgárok törvénytiszteletének növelésére. Az eredmények elérésének feltétele, hogy a társadalom tagjainak jogismerete és jogi jártassága tovább fejlődjék. Fontos követélmény, hogy a jogszabályok lényegét időben megismerjék, mert a jogi és a helyes morális magatartási szabályok ismerete és betartása növeli a társadalom politikai és erkölcsi szilárdságát. A. közvagyon védelme például még eredményesebb lehet, ha az arra illetékes gazdasági vezetők felelősségérzete a jogszabályok ismeretén, heíyes értelmezésén alapul, és alkalmazzák is azokat az előírásokat, amelyek teljesítése nemcsak törvényes, hanem erkölcsi és politikai kötelességük is.

CIKKÜNK NYOMÁN

Ideiglenes intézkedés a kisaluljáró ügyében

rendelkezésükre, amelyet bizonyítási kísérlet céljára alkalmaznak. Egy rendkívüli haláleset ügyében például mozgófilmen rögzítették, hogy milyen magasra tud rúgni a ló, bizonyítva ezzel, hogy nem történt bűncselekmény.

— Sokszor hallani hozzá nem értőktől, hogy ha valaki kesztyűben követi el a bűncselekményt, akkor azt nem lehet felderíteni. Ez tévedés, hiszen a kesztyű éppen úgy nyomot hagy, mint a fedetlen kéz. Ma már, ha a bűn- cseleíkmény helyszínét eredeti helyzetben hagyják, szinte minden nyomot sikerül felkutatnunk, rögzítenünk, mert ehhez olyan speciális eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyek mindent „tudnak”.

A bűnügyi technikusnak természetesen összefüggésében kell vizsgálnia az anyagot, s nem nélkülözheti a különböző — orvosi, műszaki — szakértők segítségét sem. A bűncselekmény helyén talált nyomok, eszközök, majd a tettestől származó minták összehasonlítása, egyeztetése bizonyltja a tett elkövetését, vagy kizárja a bűncselekmény megtörténtét. Mondani sem kell, mindezt nemcsak a helyszínen, hanem a laboratóriumokban végzik, amelynek felszerelése megfelel a mai kor követelményeinek. Szakmai könyvtár, szovjet, német és japán berendezések segítik munkájukat, az igazság kiderítését. Gémes Gábor

Lapunk néhány héttel ezelőtti egyik számában jelent meg a kecskeméti kisaluljáróval kapcsolatos „Tehetetlenség? Nemtörődömség?” című írás. Ebben többi között szóvá tettük, hogy a csaknem tízéves létesítmény gyakran használhatatlan. Az ok: jelentősebb esőzéskor valóságos tárolóvá alakul át, s napokig tart, míg a benne felgyülemlett és olykor térdig érő víz lefolyik a csatornákon. Ilyenkor a sínpárok átszelte szomszédos közutat — ez kizárólag a motoros és egyéb járművek számára fenntartott — voltak kénytelenek igénybe venni a Kő- rösihegy és a Hunyadiváros nagy kiterjedésű és sűrűn lakott részéből a centrumba és onnan visz- sza gyalogolok.

Legalább fél éve már e baleset- veszélyt sem vállalhatják magukra, mert a MÁV véglegesen lezárta az itteni sorompóit. Azóta, ha víztenger van az aluljáróban, ezek az emberek — kik zöme munkába járó, valamint a kisgyermekét, vagy a kisgyermekeit is magával vivő édesanya — mintegy kilométernyi kerülő út révén érhetik csak el céljukat, a merészebbek a zárszerkezetet átugorva jutnak át a túlsó oldalra. Néha pedig a váltókezelői őrhelyen szolgálatot teljesítő vasutast is a segíteni akarás nemes szándéka vezérli és felnyitja a sorompót. Soraink végén ezen tarthatatlan állapot mielőbbi megszüntetésére, illetve a zavartalan kisaluljárói közlekedés biztosítására hívtuk fel az illetékesek figyelmét.

A közérdekű ügyben két választ kapott szerkesztőségünk. Az egyik levelet — mely elsősorban tájékoztató jellegű — Lovász Lázár, a Szegedi Vasútigazgatóság vezetője írta. Közléséből megtudjuk. hogy a kisaluljáró zökkenő- mentes működéséről az üzemeltetőnek, a kecskeméti tanácsnak kell gondoskodnia. Most például a legsürgősebb teendő a környékbeli csapadékvíz-elvezető csatornák kapacitásának a növelése, hiszen csak ezáltal nyelheti el maradéktalanul a létesítmény aknája az összegyűlt esővizet.

Ami pedig a vasúti—közúti kereszteződés megszüntetését illeti, arra forgalom-átszervezési és biztonsági okokból került sor, mégpedig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya döntései alapján. A jelenlegi drótfonat helyett rövidesen korszerű műszaki szerkezet zárja le az utat, de úgy, hogy az rövid időn belül ismét szabaddá tehető legyen, amennyiben ezzel kapcsolatos határozatot hoz — ilyenre csak nagyon indokolt esetben kerülhet sor — a megyei útügyi hatóság.

Befejezésül megjegyezte a va- sútigazgató, hogy az általunk említett „segítségével” a MÁV-dol- gozó lényegében önkényesen, engedély nélkül cselekedett, s a gyalogosok átengedésével rendkívül balesetveszélyes helyzetet teremtett a két sorompó között.

Cikkünk másik reagálója a városi tanács műszaki osztálya volt. Irsa Ernő megbízott osztály- vezető konkrét, érdemi intézkedésekről számolt be. Levele szerint a szóban forgó úgynevezett műtárgy rendszeres használatának esetenkénti akadályozója az a sajnálatos tény, hogy az ottani és környékbeli talajvízszint az utóbbi időben számottevően emelkedett, s ez megrongálta az építmény falát, repedésein át pedig nagy mennyiségű csapadékvíz jut a betonteknőbe. Minthogy azonban a szigetelési munka sok milliós költségű, erre és a csatornakapacitás bővítésére az ötödik ötéves tervidőszakban már nincs lehetősége a tanácsnak. Történt viszont ideiglenes intézkedés, s ennek értelmében az aluljáró két végénél víznyelő rácsot helyeznek el, hogy abba — s ne a létesítmény legmélyebb részébe — ömöljön az utcai szintről folyó esővíz. Ezen kívül korszerűsítésre kerül az ottani szivattyú-automatika és készül a 120 centiméternyi szélességű járódobogó is, melyet körülbelül egy méternyi magasságban rögzítenek az aluljáró oldalfalához akkor, ha nagyobb zápor után ismét megreked lent a víz. „E tervezett és megrendelt munkák kivitelezése várhatóan ez év végéig fejeződik be, s addig is kérjük a lakosság megértését, türelmét!” — zárul a tanács írásos értesítése.

Köszönjük a válaszokat, melyek arról győztek meg bennünket, hogy a kisaluljáró ügyét jól ismerik az illetékesek, akik igyekeznek fokozatosan és véglegesen kijavítani a műszaki hibákat, s megelőzni a gyalogosforgalom zavarait.

Velkei Árpád