Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 87.

SEGÍTETT A LELEMÉNYESSÉG

Feltárták a termelés tartalékait

A tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezet tavaly 180 millió forint termelési értéket állított elő. Ügy tervezték, hogy az idén az elmúlt évinél 10 százalékkal többet termelnek. Alaposabb megfontolás után a párt- és gazdasági vezetés megállapította, Hogy számos olyan tartalék van a termelésben, amelynek feltárásával sokkal gyorsabban lehetne előrelépni.

• Ebben az évben termesztettek először vetőmag céljára rozsot. Képünkön: a tisztító üzem.

— A tervek átdolgozása után 230 millió forint termelési érték előállítását irányoztuk elő erre az esztendőre. Az eddigi összesítések alapján bízunk abban, hogy a megemelt tervet is túlteljesítjük — tájékoztat Budai István, a termelőszövetkezet elnöke, majd elkezdi sorolni részletesebben mindazokat az intézkedéseket, amelyek elősegítették a termelőszövetkezet gazdálkodásának idei gyorsabb fejlődését.

— Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésén túlmenően néhány ágazatban az eredetileg tervezettnél magasabb fejlesztést irányoztunk elő. Száznegyven hektáron kukoricavetőmagot termesztettünk a Bajai Mezőgazdasági Kombináttal történt megegyezés alapján. Az idén először rozs-szaporítóanyagot is szállítottunk. Negyvenhárom vagon vetőmagot készítettünk elő fémzárolásra.

A tavalyinál több zöldségfélét termeltünk. Pritaminpaprikából a fagykár ellenére hektáronként 130 mázsát szedtünk. Burgonyából a tavalyi 80 vagon helyett az idén 150 vagonnal termeltünk. Érdemes még megemlíteni, hogy almából 30 vagonnal többet szüreteltünk, mint az elmúlt esztendőben. A gondos növényápolásnak köszönhetően az exportarány az elmúlt évinek kétszerese volt. A szőlő- szüret is sikerült, a fagykár ellenére 70 mázsa volt a hektáronkénti termés.

A szövetkezet vezetőinek leleményességét számos kezdeményezés bizonyítja. Fűtött fólia alatt nevelték a naposkacsákat. Az előnevelt jószágok a Holt-Tisza partján érték el a 2,5 kilogrammos átlagsúlyt. A tavalyi állománynak több. mint kétszeresét nevelték az idén. Csak ez az egy ágazat 18 millió forinttal több árbevételt hozott, mint az elmúlt évben.

A takarmánykészítmények, szá- rítmányok mennyiségének emelése szintén jelentős bevételnőveke- dést eredményezett. Az elmúlt évinél jóval több, 350 vagonnyl különböző szárítmányt készítettek saját üzemükben, amelynek egy részét maguk használták fel, a többit exportra szállították.

Ez csak néhány példa az év elején hozott intézkedések közül, amelynek eredményeként minden eddiginél gyorsabban fejlődött a szövetkezet gazdálkodása.

Budai István elmondja:

— Az üzem- és munkaszervezés javításával jelentősen növelni lehet a termelékenységet. A főágazati irányításra történő áttérés például jelentősen csökkentette az adminisztrációt. Nagy teljesítményű gépeket, berendezéseket szereztünk be, amellyel megggyorsí- tottuk a takarmánybetakarítást. ' Az idén először az úgynevezett be- tontámfalas silózási módszert vezettük be. Ez egyszerűsíti, olcsóbbá teszi a silókészítést, a takarmány tárolását. Saját műhelykocsink járta a határt. A gyorsabb javítással csökkent a munkaidőkiesés a gépeknél. Szakosítottuk a műhelymunkát is, speciális ismeretekkel rendelkező szakemberek alkalmazásával illetve kiképzésével.

Az emberek tenniakarása, kezdeményezőkészsége a tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezetben meggyorsította a gazdálkodás fejlődését. Hozzájárult ehhez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott munkaverseny is, A termelési érték növekedését ez is befolyásolja, hiszen 10 brigád 520 tagja kétmillió nyolcszázezer forint értékű többlet elérését vállalta.

K. S.

Két hónappal hamarabb - jó minőségben

A telex-jelentést csak a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat SZB-irodájában „fogtuk el”. No nem sértettünk hivatali titkot. Szabó Tibor titkár beszélt róla, s mi nyomban lecsaptunk rá. Mert ha dátum szerint „kései” is a kezünkbe került szöveg, értéke, érvényessége nem halványult. De beszéljen a telex.

„Dörner Henrik igazgató elvtárs részére. — Építésvezetőségünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy a kiskunhalasi Kossuth- lakótelep építkezésén a 300 lakás átadását

1977. december 10-ig teljesíti. — Jelentjük, hogy ezen vállalásunknak a mai nappal eleget tettünk. — Tisztelettel: László József építésvezető, Tegzes József alapszervezeti titkár, Nagy Gábor műhelytitkár, Turda Péter KISZ-titkár. — Kiskunhalas ...”

És most jön a szenzáció, a jelentés dátuma: november 4.

Ebből kiderül, hogy a halasiak a rövidített határidőt is megkurtították egy bő hónappal.

Ennek érdemes utánajárni; hogyan csinál-' tik?

Irány Kiskunhalas. Hátha olyan szerencsém lesz, hogy a Kossuth- lakótelepen a jelentés valameny- nyi aláíróját együtt találom.

A tetthelyen kiderül, milyen naiv volt lelkes feltételezésem.

— László elvtárs vidéken van — tájékoztat a felvonulási épületben takarító asszonyka.

— S a többiek? — Olvasom a telexről a neveket.

— Ö — hát ők már rég máshol dolgoznak. Itt elvégezték, ami ki volt mérve rájuk; a 300 lakás elkészült. Most már folytatják a többi munkahelyen. Tegzes Józsefet az új fogászati rendelő építkezésén találják meg — a régi kórház területén. Nagy Gábor a Fémmunkásnál foglalatoskodik. Üzemcsarnok épül ott most vonulnak fel. Turda Péterrel meg a Kötöttárugyárnál találkozhatnak.

örülünk a titkárnői pontosságú információknak.

Körbejárjuk a hatalmas új lakótömböt, keresve a perspektívát jó rálátásra — kifejező felvételhez Jócskán pocsétás a talaj a házak között, de már építik a járdákat, utakat is, hogy a beköltözőknek, mennél kevesebb ideig kelljen majd sárban ta- pisgálniok.

A fogászati rendelő téglafalai állnak már. A födém készítésénél tartanai«”az építők. Felszólok — kit keresek —, s pillanatokon belül kihajol á „tetőről” a jókötésű brigádvezető, Tegzes József.

Két perc múlva már esővédte helyen, egy üres irodában böngészi az emlékezetes telexjelentést a fiatalember.

— Délután adtuk fel... Szép nap volt. Jó érzéssel, megkönnyebbülten csináltunk fájrontot. Komoly teljesítmény volt, hogy már november 4-ével letudtuk azt a nagy lakásprogramot.

0 Tegzes József: — Szép nap volt. Jó érzéssel csináltunk fájrontot. (Tóth Sándor felvételei.)

— A leg eredeti terv szerint mi volt a befejezési határidő?

— Természetesen — december 31. A múlt év közepén kezdtük építeni a házgyári lakásokat. Ez nekünk ú j volt. Aztán egyre jobban belejöttünk, s már ez óv első felében lehetett látni, hogy hamarabb is tudunk végezni. Aztán —, hogy a nagy jubileum tiszteletére rá is vertünk —, még a vállalásunkon is túltettünk.

— Tehát a bravúr egyik összetevője a menetközben szerzett begyakorlottság.

— Igen, de csak egy a sok közül... Jó szervezés is kellett hozzá, meg a szakipari-szerelőipari munkák összehangoltsága... Nem kis dolog — mondjuk — tíz szakmának úgy tevékenykedni, hogy egymást ne akadályozzák, s mindenki idejében fejezze be a saját munkáját. Meg jól is, hogy ne kelljen utána korrigálni.

— Máshol is szerveztek jól, mégsem rukkoltak ki ilyen határidő-előrehozással.

— Jól is többféleképpen lehet munkát szervezni. Zökkenőmentesen kooperálni — még nívósabb irányítást jelent.

— Hadd firtassak tovább is ... Nem volt esetleg „alátervezve” a határidő, ha majd két hónapot sikerült nyerni?

— Nem, nem... Pontosan — norma szerint — ki volt az számítva: ennyi lakást ennyi emberrel ekkorra kell megépíteni... A nagyobb gyakorlottságot említettem már. Azt is, hogy az összedolgozás megszervezésében sok függött a műszaki emberektől... De ha a brigádoknál „fokhagymás” a munkafegyelem, kátyúba jut a legjobb szervezés is. Szerencsések vagyunk, hogy az építésvezetőség dolgozóinak elég nagy hányada törzsgárdista. Vérükben van a tisztességes munka, és magatartásuk másokra is húzóerő. Régen kiszámítottuk, hogy ha például egy nagyobb létszámú brigád csak egy-két órát hagy ki, mert nincs anyag, vagy várjunk, mert mást kell csinálni, mint amit programiba vettünk, —, ez apránként felgyülemlik, és átadás kezdetén ugrik ki. Olyankor ér egy munkahelyet kellemetlen meglepetés, hogy — „ide bizony megannyi ember kell még, ha azt akarjuk, hogy határidőre végezzünk”. .. Nagyon sok múlik egy jó kőműves vagy segédmunkás brigádon, amelyikben megértik, hogy ha csak egy-két ember is kihagy, — azt nemcsak a brigád sínyli meg. Nagy biztonság, amikor a szaktársak nagy többségére lehet számítani.

— Mennyiben dolgoztak — átA vöröspilóták parancsnoka

Kedves vendéget köszönthettek a közelmúltban a megyénkben állomásozó egyik repülőalakulat tisztjei és katonái. Matzenauer Hugó nyugdíjas repülő főhadnagyot, aki 1919. április végétől Kecskeméten állomásozott az 5. vörös felderítő repülőszázad parancsnokaként. A 80. életévén jóval túl levő férfi nemcsak szellemileg, de még fizikailag is jól bírja magát, s szívesen idézte fel a szuperszónikus vadászpilótáknak, a legmodernebb harci gépek szerelőinek a már majdnem hat évtizedes eseményeket. Közülük — akik akkor a modemnek számító Brandenburger 369-es repülőgépek kabinjában védték a Tanácsköztársaságot — csupán hárman élnek már. ö< a parancsnok, Szajkovics Ede tábori pilóta és Kaczirek Károly, az akkor legfiatalabb repülő,

• A vörös repUlőszázad parancsnoka élményeiről beszél.

— Jól emlékszem, emlékirataimban rögzítettem is, hogyan lettem az 5, vörös felderítő repülő- század parancsnoka. Stromfeld Aurél, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke 1919. április végén magához rendelt, s közölte velem, hogy a szegedi repülőszázadot — miután Horthyék Szegeden a francia csapatok védelme alatt gyülekeznek — Kecskemétre helyezte át, Miután tájékozódtam az altiszti állományú pilóták és szerelők meggyőződéséről, jelentés- tételre Budapestre repültem.

Az emlékek felidézésében jó segítséget nyújtott az évtizedekkel ezelőtt rögzített emlékirat, A repülő különítményt Kecskeméten a város szélén levő lovassági laktanyában helyezték el, hangárnak a laktanya fedett lovardáját használták. A század öt repülőgéppel rendelkezett, s a kifutó pályának a 200 méter széles és 500 méter hosszú legelőt használták.

— Stromfeld Aurél közölte velem, hogy kinevez a repülőszázad parancsnokává, bár én említettem, hogy 1917 őszén egy lé- giharoban tüdővérzést kaptam. Stromfeld számára csak egy volt a fontos: vannak-e aggályaim a forradalmi helyzetet illetően? Válaszom egyértelmű volt. bizalmával nem fogok visszaélni. A feladatunk a szegedi térség megfigyelése volt olyan módon, hogy tartózkodjunk minden cselekménytől a francia csapatokkal szemben. A Tlszaföldvár—Békéscsaba—Szeged háromszögben a román csapatok hadmozdulatait figyeljük meg, előnyomulásukat folyamatos harci bevetésekkel zavarjuk, késleltessük.

A repülőszázad taktikai és harci bevetéseit Stromfeld Matzenauer Hugó vörösparancsnokra bízta. Az újonnan kinevezett századparancsnok a következő napon összehívta a pilótákat, szeres löket, és Ismertette a feladatokat. A Magyar Vörös Hadsereg Parancsnoksága különös súlyt helagosan — a Kossuth-lakótele- pen?

— Harminc-negyvenen, akik után a szakipariak következtek ... Közbe-közbe átcsoportosított az építésvezetőség olyan munkahelyekre, ahol sürgősebb feladatot kellett megoldani... Mintegy hatvan kőművessel, segédmunkással, kubikossal — három hétig — besegítettünk a bajai lakásépítkezésbe is — Újvárosban 30 házgyári lakásnál. Nem is volt olyan egyszerű naponta „.átjárni”. De nem hangzott el egy zokszó

sem. Szívesen tettük, sőt örültünk, hogy erre is van módunk, mivel úgy előrehaladtunk... Meg ez már vállalati érdek is volt. Közös érdek, hogy egymástól se legyen nagyobb lemaradás, mert az a vállalati terv teljesítését veszélyeztetné.

— Kényes kérdés: a gyorsaság nem ment a minőség rovására?

lyezett az 5. repülőszázad gyors megszervezésére, ütőképes állapotba kerülésére, hiszen május második felére már tíz felderítőgép, egy vagon 5—10 kilós légi bomba, gépfegyverek, lőszer és bőséges üzemanyag állt rendelkezésünkre. Május végén már rendszeresen végezték a megfigyeléseket három térségben. Az első a Kecskemét—Soltvadkert— Baja— Jánoshalma—Szeged— Csongrád a Tisza és Kecskemét. Ez másfél órás repülőutat jelentett, ám itt a repülés fegyver nélkül történt, nehogy a franciák provokációnak minősítsék. A második térség volt a legfontosabb: Kecskemét—Kiskunfélegyháza—Szeged—Hódmezővásárhely—Orosháza—Békéscsaba— Szarvas—Kunszentmárton— Kecskemét. Ez a kétórás repülőút 300 kilométernek felelt meg, s ide a gépeket -> akárcsak a harmadik térségbe, Csongrád—Szentes-Kondoros tanyavilágának megfigyelésére — gépfegyverrel szerelték fel.

— A megfigyelők utasítást kaptak a vasútvonalak, utak megfigyelésére és a vasúti szerelvé— A lakosoktól lényegesebb panaszt nem hallottunk; csak olyat, hogy például „más padlót” szeretett volna. Utána lehet nézni az átadási jegyzőkönyvben. Ha szó szerint nem is idézhetek, annyit tudok, hogy a BÁCSBER munkánkat igen jó minőségűnek értékelte.

— Kiket tudna kiemelni, akik a legtöbbet tették a szép sikerért?

A fiatal párttitkár nem töpreng. hogy — no most kik Is érdemlik meg a népszerűsítést. Mosolyogva, határozottan indokol.

— Ahol ennyi-időt tudtak nyerni — átlag 110—115 százalékos brigádteljesítményekkel, „sportszerűtlen” volna akár személyt, akár közösséget a többiek elé helyezni ...

Tóth István

nyék pontos helyének, összetételének feljegyzésére. Feladatuk volt az Is, hogy ezeket gépfegyverrel és bombákkal zavarják, támadják meg, szórják szét a katonai oszlopokat. A fényképfelvételekből — mert május végére már fotólaboratóriummal is rendelkeztünk — és a jelentésekből kiderült, hogy a román intervenciósok Hódmezővásárhely és Orosháza irányából Szentes—Csongrád felé összpontosítják csapataikat. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy a románok szentesi bevonulása után a felrobbantott Tisza-híd környékén kísérlik meg a tiszai átkelést.

Július 20. A vörös repUlőszázad parancsnokát a hajnali szürkületben a század küldönce ébresztette föl. A Tisza bal partján gyanús mozgolódás volt észlelhető, s a repülőszázad egy része bevetésre készen állt. Rövid megbeszélés; a bevetésre induló repülők a legrövidebb úton tartsanak keleti irányba a Tiszának, s utána Dél felé kövessék a folyó medrét. Minden vízi járműre nyissanak tüzet. Elsőként három géppuskás Brandenburger emelkedett a levegőibe, s utána még négy, repülőbombákkal megrakottan.

— Mire az utolsó, gép elérte a repülési magasságot, az első már vissza is tért teljesen kilőtt hevederekkel. A pilóta jelentette, hogy Szentesnél a Tisza töltésén „elkaptak” egy hosszú román trén-oszlopot, s azt mélyrepülésben szétverték. Azonnal intézkedtem, hogy az összes gép emelkedjen a levegőbe, s a Tisza bal partján. Szentes lakott területének megkímélésével minden gyanús célpontot bombázzanak. Magam az első géppel a frontvonal fölé repültem, s megállapítottam, hogy gépeink alapos munkát végeztek, Gépemre a románok — legnagyobb meglepetésemre — srapnellel lőttek. Lejjebb ereszkedtem, s az ütem vontató állományát felfedezve, egy fél heve. dert beléjük eresztettem,

Ezen a napon volt olyan repülőgép, amely nyolc órát töltött a írontszakasz felett, de általában minden gép négy-öt bevetésen vett részt. A gépszerelők a forró júliusi napon emberfeletti munkát végeztek, egyik-másik gépen a motorhibát is ki kellett javítani. Július 21-én az 5. vörös felderítő repülőszázadot a hadügyi népbiztosség dicséretben részesítette, amelyet a hadosztály napi- parancsában felolvastak.

— A század harci ténykedéseit időrendi sorrendben elmondani nem tudom teljes biztonsággal, de kirívóbb esetekre emlékszem. A Tiszán pontonokat süllyesztettünk el, gépfegyverállásokat bombáztunk, vonatokat gépfegyvereztünk. Harcunk, bátorságunk ellenére a Tanácsköztársaságot leverték. Századunk hősi teljesítményét, becsületes helytállását a hadügyi népbiztosság, de Kecskemét direktóriuma is elismerte.

Matzenauer Hugót az 5. vörös felderítő repülőszázad parancsnokát Horthy katonai bírósága elé állították. A két vádpontot összesítve a következőt állapították meg: „Az 1919. évi július 20-án a parancsnoksága alatt álló repülőcsoport a románok elleni harcban oly eredményes működést fejtett ki. hogy ezért úgy ő, mint százada dicséretet kapott és, hogy július 20-án a csongrádi átkelésnél állítólag saját közbenjárására és kezdeményezésére rendelte el a bombatámadást.” A vádirat, amely elmarasztalta az

5. vörös felderítő repülőszázadot és parancsnokát, tulajdoniképpen hősi dokumentum. Bizonyíték arra, hogy 1919-ben a repülőtisztek tiszthelyettesek, szerelők — bár a hadsereg elitjének számítottak —, megelégelték a négy éve tartó esztelen háborút, s hallgattak a forradalmi eszme hívó szavára s nehéz körülmények között bátran és becsületesen szolgálták a magyar proletariátus védelmét Gémes Gábor

9 Készül már a járda is.