Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-19 / 272. szám

1977. november 19. • PETŐFI NÉPE • J Önként, felelősséggel Kunszentmiklóson 1931-ben alakult meg az önkéntes Tűz­oltó Egyesület. Megalakulásától kezdve tagja, tizenegy éve parancsnoka a testületnek Kiss Lajos tűzoltó százados. Negy­venhat éves önkéntes tűzoltói szolgálat sokszor próbára te­szi az embert, mégis az idei év marad talán a legemlékeze­tesebb a tűzoltóparancsnok számára. Szolgálati feladat közben... — Január 24-én délután tűz­höz riasztottak bennünket — emlékezik vissza. — A szomszé­dos Tass község sütőüzeme égett. A lehető leggyorsabban kivonul­tunk és a tassi önkéntes tűz­oltókkal együttműködve sikerült eloltani a tetőtüzet. Belül azon­ban még égett az épület. A bel­ső oltás, az utómunkálatok vég­rehajtása előtt felderítést kellett végrehajtani. Beléptem az épü­letbe ... És néhány pillanattal később Kiss Lajos tűzoltóparancsnokra ráomlott a mennyezet, izzó ge­rendák temették maguk alá. El­veszítette az eszméletét. A men­tők életveszélyes állapotban szál­lították a megyei kórház inten­zív osztályára. Hónapokig nyom­ta az ágyat, később még sokáig bottal járt. Nemrég alkalmam volt beszél­getni Járosi János tűzoltó alez­redessel, kecskeméti városi és járási tűzoltóparancsnokkal. — Gyakran igénybe vesszük a kun- szentmiklósi tűzoltókat — mond­ta a járási parancsnok. — Döm- södtől Dabasig nagy területen kerülnek bevetésre. Jól dolgoz­nak, mindig lehet számítani rá­juk. Sajnálatos eset, de egyben a bátor helytállás példája Kiss Lajos százados januári balesete, amit szolgálati feladat végrehaj­tása közben szenvedett el. Igye­keztünk őt az Állami Biztosítón keresztül is kártalanítani. A tűzvédelem érdekében Kiss Lajos tűzoltóparancsnok szerencsére felépült életveszé­lyes sérüléseiből. Hatását azon­ban — mint mondja — még most is érzi. Ennek ellenére rendíthe­tetlenül szolgálja a tűzvédelem ügyét, méghozzá — feleségével együtt. Kiss Lajosné önkéntes tűzoltó hadnagy ugyanis tizen­egy éve az egyesület szertárosa. Becsületes helytállásáért novem­ber 7-én a Tűzbiztonsági Érdem­érem bronz fokozatával tüntet­ték ki. A huszonhat önkéntes tűzoltót számláló egyesületből jó néhányan részesültek elisme­résben ez alkalommal: négyen járási paranosnoki oklevelet, ti­zenheten pénzjutalmat kaptak. Takács József — akit két éve választottak az egyesület elnöké­vé — a következőket mondotta a testület életéről, munkájáról: — A járási parancsnokság és a nagyközségi tanács irányítá­sával dolgozunk. Pénzügyi fenn­tartásunkat a helyi szövetkezetek biztosítják. Ellenszolgáltatásként ellátjuk náluk a tűzvédelmi, tűzrendésze ti feladatokat. Első­rendű feladatunk a megelőzés, és bár nádtetőkkel, szalmakaz­lakkal zsúfolt falu régen nincs már, van azért feladat elég. Spe­ciális feladat például a női és úttörőrajok — mindkettőt a kö­zelmúltban szerveztük meg — kiképzése. Nem kimondottan tűz­oltásra, inkább megelőzésre, vé­dekezésre neveljük őket. A nők például elsajátítják mindazokat az ismereteket, amelyek a ház­tartási tűzvédelem szempontjából elengedhetetlenek. — Az úttörők szervezésében és oktatásában Szappanos Zsigmondi, egyesületünk titkára, az ificsapat kiképzésében pedig B. Szabó Já­nos parancsnokhelyettes vállalt igen sokat. Egyébként jól felsze­relt szertárral — most adták át a központi, fűtést , —, és nagy teljesítményű tűzoltógépkocsival is "rendelkezünk. Az idei járási tűzotóversenyen felnőtt és ifjúsá­gi csapatunk egyaránt első he­lyezést ért el — mondta befeje­zésül Takács József. Sitkéi Béla A RÁDIÓ MELLETT Nemzetiségi műsorok Csütörtökön este, a rádióban két műsorszám, a hazánkban élő nemzetiségekkel foglalkozott. „Egy hazában" címmel Stefka István szerkesztett — a tőle megszokott igényességei — ri­portműsort a szolnoki stúdió szlovák és a pécsi stúdió né­met, illetve délszláv anyanyelvű szerkesztőségeinek munkájáról, törekvéseiről. Szerkesztők és ri­porterek szóltak leplezetlen őszinteséggel, sok-sok személyes élményt felemlítve, saját munká­jukról. Megtudtuk többek között, hogy a tudós néprajzos, folklo­rista Manga János miként vé­gezte sokirányú gyűjtő munkáját a magyarországi szlovákság kö­rében. (B ács-K i sk u nban is.) S hogy a tragikusan meghalt Vu- jicsics Tihamér zeneszerző mi­lyen sok hazai népdalt gyűjtött viszonylag rövid élete során. Ké­pet kaptunk arról a szép és fá­radságos munkáról is, amellyel Csuka Zoltán és Dudás Kálmán költő, Mokuter Iván egyetemi do­cens és mások hozzájárulnak nemzetiségeink hagyományőrző tevékenységéhez. Szlovák és szerb-horvát nyel­vű dalok, zeneszámok színesí­tették az amúgyis változatos mű­sort. Szívesen hallottuk ismétel­ten a lelkes és eddig már sok sikert felmutató garai együttest, amint a fergeteges délszláv kó­lót játszotta. Ugyancsak csütörtökön este, a késő esti órákban hallottuk a „Megy három kapu a legényen át..." című összeállítást is. Eb­ben a magyarországi németek népköltészetéből kaptunk bősé­gesen ízelítőt. Manherz Károly szerkesztő Sinkovits Imre. Bodor Tibor és más színművészek köz­reműködésével olyan műsort nyújtott át a hallgatóknak, mely­re érdemes volt odafigyelni. Betekinthettünk, ha villanás­nyi időre is a dunántúli németek egykori énekeskönyveinek dal­lamvilágába, gyönyörködhettünk a népi versikékben és mondó- kákban, a Mecsek vidéki bányá­szok mesekincsében, a bátaszé- ki balladákban stb. Ugyanakkor képet kaptunk a részben még ma is tovább élő farsangi és lako­dalmi szokásokról, a régebbi ze­nés egyházi játékokról. Az összekötő szöveg jó kere­tet nyújtott a műsorhoz; a rá­dióhallgatók kiegészíthették se­gítségével a hazai németség régi és mai életével kapcsolatos is­mereteiket. V. M. Megfelelő összhang, biztonságos termelés Voltak, akik néhány esztende­je még azt vitatták; érdemes-e fejleszteni a konzerviparunkat. Azzal érveltek, hogy a mezőgaz­daságban egyre csökken a mun­kaerő, a zöldségtermelés gépesí­tése pedig lassan halad előre. Ez azzal járt, hogy a mezőgazda­ság nem képes kielégíteni nyers­anyaggal a konzervgyárakat. A legutóbbi két esztendő, termelési adatai azt jelezték: valóban nincs összhang a konzervgyári kapaci­tás és a zöldségtermelés között. 1975-ben a konzervgyárak a ter­vezett zöldségnek csak a 74 szá­zalékát, és 1976-ban pedig 74,9 százalékát kapták meg a me­zőgazdasági üzemektől. Konzerveink hatvan országban Az idei esztendő hozta meg aztán a fordulatot és egyben a bizonyítékot: meg lehet terem­teni a feltételeit a zöldségterme­lésnek, s nem szabad belenyugod­ni abba, hogy az a fejlődés, amely a konzervgyártásban I960 és 1973 között bekövetkezett, megtorpanjon. A konzervipar termelése ebben az időszakban ugyanis négyszeresére, hatvan or­szágba eljutó exportja pedig hét­szeresére növekedett. Az ötödik ötéves terv azzal számol, hogy a konzervipar 42,3 százalékkal növeli termelését. Ezt a nagy arányú termelésnöveke­dést azonban csak akkor képes elérni, ha erőteljes ütemben nö­vekszik a zöldség- és a gyü­mölcs termelése, s tovább foly­tatódik az iparág kapacitásfej­lesztése, intenzív gépesítése, au­tomatizálása. Mindezt figyelembe véve, a kormány tavaly ősszel határoza­tot hozott a zöldségtermelés fej­lesztésére. Ez a határozat terem­tette meg a feltételeit a termelés gyorsabb ütemű fejlesztésének, ennek alapján irányozta elő az idei terv a zöldségfélékkel hasz­nosított terület 10 százalékos, a zöldségfélék termelésének pedig 42 százalékos növelését. Bizonyító esztendő Az idei esztendő bizonyított: az anyagi-műszaki feltételek megteremtése, a felvásárlási árak emelése alapvetően befolyásolja a termelési kedvet. Ez is közre­játszott abban, hogy az idén a zöldségfélékkel hasznosított te­rület a tervezettnél nagyobb mértékben, 16 százalékkal növe­kedett. És a közös erőfeszítések a termelés fejlesztésére ebben az esztendőben találkozott a kedve­ző időjárással is. így történt az­tán, hogy a tervezettnél nagyobb termést takaríthatott be a me­zőgazdaság zöldségből. Ennek kö­szönhető, hogy több zöldség ju­tott nemcsak belföldre, hanem exportra is és a tervezettnél na­gyobb mennyiségű kertészeti terméket dolgozhatott fel a tar­tósítóipar. Olyan eredmény ez, amely mindenki számára megfelelő bi­zonyítékot nyújt, hogy jó úton haladunk, s szükséges a feltéte­lek megteremtése esetén tovább­ra is lehet számolni a zöldségter­melés fejlődésével. Mert az idei termelési előirányzatuk a kon­zervgyáraknak nem kevesebb, mint 725 ezer tonna zöldség fel­dolgozása volt, és hosszú évek óta először sikerült nemcsak tel­jesíteni ezt a tervet, hanem ala­posan túlteljesíteni. Az igaz ugyan, hogy nem mindegyik zöld­ségnövényből alakult a tervezett szinten a termés. Zöldborsóból például a teljesítés alatta ma­radt a tervezettnek: 78 ezer ton­na helyett, csak 70 ezer tonnát dolgozhatott fel az ipar. Viszont paradicsomból az idén rekord­mennyiséget kapott a mezőgaz­dasági üzemektől: összesen 380 ezer tonnát. Ilyen nagy mennyi­ségű paradicsomot még sohasem szállított a mezőgazdaság. A leg­kedvezőbb évben, 1974-ben is csak 320 ezer tonna paradicsomot dolgozhatott fel a konzervipar. A tervezetthez képest 40 százalék­kal több termett fűszerpapriká­ból és 20 százalékkal sárgarépá­ból. Küzdelem a bőséggel Ám az idén az is kiderült, hogy nemcsak a nyersanyaghiány, ha­nem a bőség is okozhat gondo­kat. Az idén a legnagyobb nehéz-, ség amiatt keletkezett, hogy szinte robbanásszerűen azonos időben érett be a zöldség óriási mennyiségben, s ez eddig soha nem tapasztalt betakarítási, fel- vásárlási csúcsokat okozott. Au­gusztus eleje és szeptember vége között egyszerre érett be a pa­radicsom, a paprika, az uborka, a pritamin paprika és a vörös­hagyma. Jellemző tény, hogy a konzervipar éves nyersanyagszük­ségletének 62 százalékát fedező termékmennyiséget két hónap alatt kellett átvenni és feldol­gozni. Kiderült: ilyen nagy mennyi­ségű zöldség fogadására és gyors feldolgozására a mai technikai szintjén képtelen a tartósítóipar. Az idén a konzervgyárak csak úgy tudtak úrrá lenni a nehéz­ségeken, hogy a csúcsszezonban a konzervipari dolgozók csak ki­vételes esetekben megengedhető munkabeosztást áldozatosan vál­lalva, 12 órás műszakokban, va­lamint szabad szombatokon és vasárnaponként is dolgoztak.' Ezt minden évben nem lehet megismételni. Nyilvánvaló tehát; hogy a kertészeti termékek ter­melésének fejlesztésével párhu­zamosan erőteljes ütemben nö­velni kell a tartósítóipar kapa­citását is. Csak így lehet megte­remteni a termelői biztonságot, csak akkor lesz zavartalan a ker­tészeti termékek termelése és az ellátás, ha zökkenőmentes az áru fogadása, feldolgozása. Másszó­val: akkor biztonságos a zöldség- termelés fejlesztése, ha a feldol­gozó kapacitás még a jó időjárá­sú esztendőben is alkalmas a fel­kínált áru fogadására. Vagyis összhangban van a nyersanyag- termelés és a feldolgozás. A mos­tani ötéves tervben a konzerv­ipar 1,9 milliárd forintot fordít­hat a kapacitás fejlesztésére, ter­melésének korszerűsítésére. Er­re annál is inkább szükség van; mert ebben az ágazatban is munkaerőgondokkal küzdenek. Továbbfejleszteni az előfeldolgozást \ Az idei esztendő arra is bizo­nyítékul szolgált, hogy mindkét félnek előnyös a termelési együtt­működés. Az idén különösen so­kat segített az a gyümölcsöző kapcsolat, amely több helyen a gyárak és a mezőgazdasági üze­mek között az előfeldolgozásban kialakult. A termelőszövetkeze­tek, az állami gazdaságok para­dicsomlé-állomásai, a paprikacsu- mázó, gyümölcshámozó, magozó üzemei nagyon sokat enyhítettek a gyárak munkaerőgondjain. Ér­demes tehát az előfeldolgozást továbbfejleszteni, hiszen ezzel nemcsak a konzervipar kapaci­tása növekszik, hanem biztonsá­gosabbá válik a mezőgazdasági termelés is, hiszen kevésbé kell tartani átvételi nehézségektől. Az igaz, hogy a tartósítóipar kapacitásának kiugró növelését, termelésének korszerűsítését nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Kétségtelen azonban» hogy az ütemet gyorsítani szük­séges, épp az ellátás, az export és a mezőgazdasági termelés to­vábbi erőteljes fejlesztése érde­kében. Cs. F. (3.) A tervezettnél két évvel korábban Krímben, barátaink földjén A Krím területi és Bács-Kiskun megyei mezőgazdasági üzemek között eddig is gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki, ugyanakkor napjainkban szintén történnek kezdeménye­zések az együttműködésre. Már több éve, hogy a Kecskemét- szikrai Állami Gazdaság borbási faiskolája és a krími Mír Szovhoz közösen végzi a fejlesztéseit. A nagyüzemi nyúl- tenyésztés hazai kialakításáért fáradozó baromfiipar és a vaskúti Bácska Tsz, valamint a Krím területén levő nyúlte- nyésztéssel foglalkozó kolhozok, szovhozok között a napja­inkban van kialakulóban az együttműködés. A magyar—szovjet kormány­közi bizottság mezőgazdasági és élelmiszeripari állandó munka­csoportjának szaporítóanyag-ter­mesztési almunkacsoportja né­hány éve úgy határozott, hogy egyeztetik és összehangoltan fej­lesztik mindkét országban a gyümölcsfa-szaporítóanyag terme­lést. Mindkét ország érdekelt ebben a munkában, hiszen évről évre gyarapodnak az új és kor­szerű ültetvények, amelyek sza­porítóanyagát meg kell termelni, mégpedig a legjobb, legkorsze­rűbb fajtáikból. Hazánkban ép­pen ezért olyan faiskola létre­hozása volt a cél, ahol évente 1 millió gyümölcsfaoltványt tud­nak előállítani, a Szovjetunió pe­dig 2 millió gyümölesfacsemete megtermelésére alkalmas mező- gazdasági üzem kialakítását ter­vezte. Hazánkban a már jelentős ha­gyományokkal és alapokkal ren­delkező Kecskemét-szikrai Álla­mi Gazdaságot, a Szovjetunióban pedig a Krímben a krasznogvar- gyejszki járásban levő Mir Szov- hozt jelölték ki a feladat telje­sítésére. A két gazdaság 1975-től dolgozik együtt a tervek meg­valósításában. A megállapodásoknak megfele­lően mindkét gazdaságban elké­szítették a részletes fejlesztési tervet, bemutatták egymásnak, majd megvitatták. Két éve járt a Mir Szóvhozban ifjú Molnár Frigyes, a borbási faiskola ve­zetője, valamint az Állami-Gaz­daságok Központjának és az AGROBER-nek a munkatársai. A Mir SzoVhozban Igor N. Mak- szimenko igazgatóval, Borisz N. Agyejevvel a vírusmentes fais­kola vezetőjével és Vacseszláv I. Lenkó faiskolai főagronómus- sal megbeszélték a teendőket, kiegészítették és elfogadták egy­más terveit. Tavaly ősszel szov­jet szakemberek látogatták meg az állami gazdaságot, az idén jú­niusban pedig a krími szovhoz- ban jártak a magyar szakembe­rek. Ifjú Molnár Frigyes ez utóbbi látogatás tapasztalatairól és a borbási faiskolában végzett fejlesztésekről, a közös elhatáro­zások eddigi megvalósításáról beszélt. — A Mir Szovhoz faiskolai te­rületei, talajai igen jók, gondo­san kezeltek az ültetvények, s az egész terület öntözhető. A magyar technológiát valósították meg a vegetatív szaporítású ala­nyok törzstelepén. A korábbihoz képest így gazdaságosabb a te­rületkihasználás, több gyökeres alanycsemetét tudnak előállítani. Láttuk a gépeiket, amelyek kö­zül egy nagyteljesítményű oltó­gép ragadtá meg a figyelmünket, valamint a saját maguk által ké­szített sarjlemetsző gép. A szov- hozban a terveknek megfelelően halad a munka. A faiskolához tartozó épületek is rövidesen el­készülnek. A szovhoznak jelenleg har­minckét hektáros, vírusmentes szemzőhajtást és oltóvesszőt ter­mő törzsültetvénye van. A faj­tákról a borbási faiskola veze­tője a következőket mondotta: — Jelenleg tizennégy fajta ta­lálható a szovhoz faiskolájában. Ebben az évben az ültetvényről egymillió vírusmentes rügyet tud­nak már nevelni. Az ültetvényt tovább fejlesztik, 10—10 hektá­ron körtét és csonthéjasokat, ti­zenhét hektáron magtermő törzs- ültetvényt és harminc hektáron vegetatív anyatelepet hoznak lét­re. Egyébként ellátogattunk a Krími Kertészeti Kutató Intézet­be is, ahol E. A. Verenovszkij igazgató tájékoztatott az intenzív gyümölcstelepítések technológiá­járól, a nagy termőképességű új fajtákról és a szamócatermesz­tésről. Kísérleteikbe több, mint fél­száz különböző alaptípust von­nak be a világ minden tájáról. Az almafajták közül véleményük szerint a Krímben és a Szovjet­unió déli területein a Golden De­licious, a Renet Szimirenko, Au­rora, Téli banánalma és Tavri- ja elnevezésűeket tartják leg­megfelelőbbnek, a körték közül pedig a Tavricseszkaját, amely három éven keresztül nyolcszáz mázsát terem hektáronként, az­után egy évet kihagy, majd új­ra bőven terem, valamint a Va- sza nevűt. Ezekből a fajtákból néhányat Magyarországon — az Országos Fajtakísérleti Intézet segítségével — kísérleti ültetvé­nyeken kipróbálunk. Ugyancsak kapunk az intézettől ÍTunat fe- keteribizke-fajtát is, amely hek­táronként 3—4 tonnát terem. A Krím terület és Bács-Kiskun megye testvérkapcsolat keretében tovább szeretnénk bővíteni az együttműködést a nagyhírű fais­kolákkal, egyebek között a Nyizs- nyigorszki Szovhozzal, ahol évente máris kétmillió gyümölcs­faoltványt termelnek. A szovjet—magyar megállapo­dás /égrehajtása jól halad mind­két gazdaságban. A Mir Szov­hoz faiskolájából az idén már 600 ezer gyümölcsfaoltványt szál­lítanak, a Kecskemét-szikrai Ál­lami Gazdaság pedig már eb­ben az esztendőben csaknem el­éri a tervezettet, jövőre azonban egészen bizonyos, hogy egymillió oltványt termel. Hazánkban eb­ben a gazdaságban oldották meg egyedül az oltványtermesztés teljes gépesítését. A talajelőké­szítéstől az ültetésen át a vesz- szők felszedéséig, kötözéséig va­lamennyi műveletet speciális gépekkel végeznek. Kézi munká­ra elsősorban a szállításhoz tör­ténő csomagoláskor van szükség. Az idén az együttműködési szer­ződésnek megfelelően 150 ezer gyümölcsfaoltványt — almát és körtét — küldenek a Szovjet­unióba. A borbási faiskolában az 1975-ben elkezdődött fejlesztések megvalósítására a jövő év tava­száig összésen 28,5 millió forin­tot költenek. • Ifjú Molnár Frigyes és Náci István rendszeresen ellenőrzik a gyümölcsfa­oltványok gyökerének fejlődését. • Naponta 40—50 ezer oltványt emelnek ki a képen látható munkagéppel a Kecskemét­szikrai Állami Gazdaság faiskolájában. • Nedves fűrészporral telt műanyag zacskókba csomagolják a gyű; mölcsfacsemeték gyökerét a borbási faiskolában, s ezután szállítják. Egyebek között a Szovjetunióba 150 ezer darabot küldenek az idén^ (Pásztor Zoltán felvételei.) Már az idén készen lesz az a 3600 négyzetméter alapterületű épület, ahol az oltványok feldol­gozását és tárolását is megold­ják. Valamennyi beruházás be­fejezése után, tehát már 1978- ban teljesíti a magyar partner a szerződésben rögzített elhatá­rozásokat, ez pedig annyit je­lent, hogy a tervezettnél két év­vel korábban valóra váltják az elképzeléseket, s egymillió gyüJ mölcsfaoltványt termelnek. (Folytatjuk) Csabai István i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom