Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-19 / 272. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 19. Az óvodaügy nesztora Kevesen vannak olyanok, akik — lett légyen szó az élet bármelyik terrénumáról — messze múlt évtizedekre tekinthetnek vissza, magukban mindig izgalmat keltő elégedetlenséggel, hiszen göröngyös utat simítottak, ügyet szolgáltak, fáradtságos türelmetlenséggel igényesen formálva környezetüket, s közben szüntelenül mindig többé fejlesztve önnön értékeiket. Az ilyen kevesek közé tartozik Burhard Erzsébet, aki a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet alapító igazgatója volt és ezekben a napokban érte el életének 80. évét. A régebbi személyes ismeretség, majd a másfél évtized elteltével történt újabb találkozás — tehát az idő múlása — Erzsébet néni külsején fizikai értelemben úgyszólván alig mutat különbséget. Mindig törékeny alakja változatlan maradt, de változatlan szemének parázslása is, ha az óvodapedagógiáról, a kisgyermekek neveléséről, az óvónőképzésről, vagy netán a jövőt formáló, a mindennapok egy pillanatra sem szűnő küzdelmeiről esik szó. Nagy álma teljesedett. Mi volt az? Olyan óvónői kart nevelni — fe:lső fokon —, amely megfelel a korszerű pedagógia elveinék, amelynek princípiuma a mély humánum, a tartalmában és módszereiben mindig jobbító emberi életkezdés. Ha könyvelte volna sok évtizedes pedagógiai munkásságát, s összegezte volna a tartozik—követel rovatokat, akkor évtizedek múltán nagyon értékes egyenleggel találkozna. Ezt a „könyvelést” azonban most a társadalom, — kezünkbe adva tollat — próbálkozik elvégezni. ( "TM néletrajza így kezdő- B dik: „1897-ben szü- ; lettem Székesfehérvárott.” A jónevű I budapesti Csalogány utcai tanítóképzőben végzett. Neki sem juthatott más sors, mint osztálytársainak. Állás nélküli pedagógus volt. Már hatvanévesen így emlékezik a pályakezdésre: „Akkor még és még sokáig azután is, politikailag igen műveletlen voltam, azt hittem, nekünk, egyszerű embereknek csak az a dolgunk, 'hogy neveléssel változtassuk meg a világot.” Ha már másokat nem taníthatott. az önképzésre fordította minden idejét és erejét. Haladó, nagy felkészültségű emberek előadásait hallgatta. Az 1919-es nagy proletárfellobbanás arra késztette, hogy részt vegyen egy olyan szervezkedésben, amelynek célja lett volna, hogy a tehetséges gyermekek részére gyermekotthont alapítsanak. Az intézmény létrejöttének gondolata a diktatúrával együtt vereséget szenvedett. Mi mást tehetett, mint folytatta az önképzést, s e célból Bécsbe is ellátogatott. Bécsi tanulmányai során ismerkedett meg Montessori Mária neves olasz pedagógus tanaival, amelynek lelkes híve lett. Mi volt a Montessori-iskola lényege? Ez a pedagógiai rendszer a gyermekek öntevékenységére és önnevelésére épült. „A nevelő ritkán lép közbe, inkább egyénileg foglalkozik tanítványaival, és csak a legnélkülözhetetlenebb esetekben segít nekik, hogy minél jobban megszokják az önállóságot.” Bécsi tanulmányai után Hollandiába, egy igazi Montessori- iskolába igyekezett, és hogy komolyan elsajátíthassa ezt a pedagógiai rendszert, megtanulta a német és a holland nyelvet. Ezenkívül mindmáig ismerője és tudója a francia és angol nyelvnek. És hogy megtudakolhassa Jean Piaget jeles svájci pedagógus műveinek orosz nyelven megjelent kritikáit, most tanulja az orosz nyelvet. (Piaget ugyancsak ebben az évben lett 80 éves.) em ösztöndíjjal járt Hollandiában. Egyetlen ösztönzője a tudásvágy volt. Egy családnál háztartási alkalmazást vállalt, ami lehetővé tette a létfenntartást és a tanulmányok folytatását is. Hazatérve más lehetőség nem lévén, egy magániskolát nyitott (ez tizenhét éven át működött), amelynek volt egy óvodája és négyosztályos osztatlan népisko- jála. Két óvónő segítségével dolgozott mindaddig, amíg 1940—41- ben szemben nem találta magát a mái teljesen jobbra tolódott hatalommal. Mit tehetett mást, mint bezárta a kaput. Erről az időről írta: „Mikor intézményemet fasizálni kellett volna, be- j szüntettem annál is inkább, mert időközben meggyőződtem róla, hogy a nevelés korántsem elegendő egy rendszer megdöntéséhez.” Politikai hitvallás volt ez, egy ember széles körű, világba tekintő fejlődésének eredménye, amely odáig jutott, hogy a korábban vallott „változtassunk”- kal szemben a „megdöntés” eszközét választotta. Akkoriban már sok szál kötötte a munkásmozgalomhoz. 5 mikor azt kérdeztem, mikor lett tagja a kommunista pártnak, szinte pironkodva válaszolta, hogy „bizony eilég későn: 1942- ben.” Ebben az elhatározásában jelentős szerepe volt Soós elvtársnőnek, aki Hevesi Gyulának volt a diktatúra idején titkárnője. Iskola — azaz munkahely — nélkül mit tehetett mást, mint nagy nyelvismeretével kereskedelmi tisztviselőnek szegődött és egy svájci kirendeltségnek dolgozott. Ügy gondolta, hogy ily módon nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a fasizmus bármilyen hasznot húzzon belőle. Üj lehetőségét arra használta fel, hogy üldözötteket, azok gyermekeit, a mozgalomban résztvevőket segítse, sőt Vértes Györgytől illegális terjesztésre, sokszorosításra is vállalt írásokat. felszabadulás után?' bár már nem volt fiatal, minden erejével és felkészültségével az ügy szolgálatába állt. 1945-ben a Népjóléti Minisztérium (miniszter: Molnár Erik) kisdedóvásügyi osztályának élére került. így az óvodáskorúak nevelésének ügye országos gondként nehezedett a vállára, de közben a dolgozók tanító- és óvónőképzőjének felállításán és létrehozásán is fáradozott. 1948-ban az iskolák államosítása idején részt vett abban á vitában, amelynek témája volt: vajon az óvodák is államosításra kerüljenek-e? Nem kis mértékben az ő személyes részvételének, az óvodaügy és a társadalom érdekei iránti elkötelezettségének köszönhető, hogy az iskolákkal együtt az óvodák államosítása is megtörtént. Az államosítás után az óvodaügy az Oktatási Minisztérium hatáskörébe került és Erzsébet néni (mindenki így hívta), Budapesten a Huba utcai középfokú óvónőképző igazgatója lett, (a pontosság kedvéért, ezt akkor még pedagógiai gimnáziumnak nevezték), később a Rózsák téri óvónőképzőbe^ tanított. Az ellenforradalom előtti években — elvhűsége ellenére — stzá- mos megpróbáltatást kellett elviseljen. Többen kezdték ki a „hivatalosok” közül, mások részéről pedig kevésszer gúny tárgya volt. Az ellenforradalom leverése után gyorsan megtalálta helyét és pontosan illeszkedett azokba az erővonalakba, ahol haszonnal dolgozhatott. Budapesten a II. kerületben részt vett a pedagógus pártszervezet újjászervezésében —, sőt hosszú éveken át titkára volt — majd a Táncsics Kör tagjaként többedmagával felvetette a felsőfokú tanító- és óvónőképzés gondolatát (bár ez már régebben is felmerült). Ar Oktatási Minisztérium szakértő1 bizottsága részvételével dolgozta ki a középiskolai végzettségre épülő tanító- és óvónőképzés koncepcióját, tantervét, óra- és vizsgarendjét. Ezzel azonban még nem fejeződött be szerepe ebben a munkában. Amikor felállították az új intézeteket és azok igazgatóinak névsorát is mellékelték, 'Burhard Eíasébet neve még nem szerepelt a vezetők között. Mégis — legnagyobb meglepetésére — a létrehozott három felsőfokú intézet egyikének igazgatói mandátumát ő kapta meg. A nagy tapasztalata pedagógus 1959 szeptember 8-án történt beiktatásakor Molnár János miniszterhelyettes többek között a következőket mondotta: ........az intézet vezetői és n evelőtestülete tegyen meg mindent, hogy oktatási rendszerünk újtípusú létesítményében művelt, kommunista, józan erkölcsű, marxista világnézetű óvónőket képezzenek.” Erzsébet néni hatvankét éves volt akikor, és három éven át vezette a Kecskeméti Felsőfokú óvónőképző Intézetet. A megye- székhelyre érkezve rengeteg elképzelés volt a tarsolyában. Minden pedagógiai álmának megvalósulását látta abban, hogy egyszerre száz hallgató képzését adták a kezébe. Munkatársai számára magas mércét állított, de elsősorban önmagával szemben volt igényes. Valamennyi tanárától elvárta a kutatómuríkát is. Ez elejében lehetetlen volt — mint utólag belátja —, hiszen munkatársai a felsőfokú képzést középiskolai képesítéssel végezték. Sokan végeztek és dolgoztak a keze alatt és valamennyien — volt munkatársai — mindmáig büszkék arra, hogy a magyar pedagógia ilyen jelentős személyiségével kezdhették pályájukat. Egy életre szóló, mindennapos és mindenórás működését nagy elismerés zárta le. 1962. november 1-én a Magyar Közlönyben, és még számtalan publikációban olvashattuk: „Burhard Erzsébetnek, a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet igazgatójának nyugalomba vonulása alkalmából, eredményes oktató tevékenysége elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetését adományozza a Népköztársaság Elnöki Tanácsa”. A nyugalomba vonulás azonban csak formális aktus volt. Valójában folytatja azt, amire az életét tette fel: az óvónőképzés és az óvodai nevelés modernizációját. Az Országos Pedagógiai Intézet külső munkatársaként részt vett az 1972-ben bevezetett óvodai nevelési program kidolgozásában, különös tekintettel a matematikai oktatásra. mikor azt kérdeztem tőle, csupán néhány szóban foglalja össze pedagógiai ars poétikáját, nem hosszas gondolkodás után azt vallotta: „Komolyan kell venni és tisztelni kell a gyermeket, és mindig igazat kell mondani neki! Ezt azért állítom, mert mintha azt tapasztalnám, hogy mostanában nincs elég érzelmi kapcsolat gyermek, szülő, vagy pedagógus kpzött, ami nem jelenthet mást, mint gazdagodás he- yett a lelki elszegényedés kez- letét. £ A fűszerpaprika-nemesítők programja ű-iabb fajtákat ismertek el A magyar fűszerpaprika jellemzői: a kapszaicinből eredő és az egészségre teljesen ártalmatlan csípőssége, Illóolajoktól származó finom fűszerillata, aromája kellemes 'hatású. Tüzespiros színe különleges festékanyagoktól származik. Az őrléskor ugyanis a mag olajtartalma oldja a festékanyagokat és átitatja velük az őrlemény szemcséit. Ha ezeket a tulajdonságait összehasonlítjuk más fűszerekkel, megállapíthatjuk. hogy mindezek ilyen együttesen sehol sem találhatók meg. Köztudomású, hogy gyógyászati szempontból különösen értékessé teszi a fűszerpaprikát magas C-vitamin tartalma. Azt már kevesebben tudják, hogy P-vita- iriint Is tartalmaz, melynek a vérzékenységgel járó betegségek gyógyításában van szerepe. A kutatások azt is bebizonyították, hogy egy gramm frissen őrölt paprika A-vitamln-tartalma 20 vitamin-egység, tehát azonos a nyers sárgarépával, négyszerese a vajénak és ötvenszerese a tehéntejének. Az idén a kalocsai és a szegedi fűszerpaprikát, melynek őrleményét nemcsak a hazai közönség szereti, hanem a külföldi fogyasztók is, minden eddiginél nagyobb területen, 11100 hektáron termesztették. A vetésterület nagyobb része a kalocsai tájkörzetben volt. A nagyüzemi papri- katermesztés kialakulásával korszerűsödött a technológia. Létrejött a kalocsai és a szegedi körzetben egy-egy paprikatermesztési rendszer. Ez is elősegítette, hogy a terméseredmények jelentősen emelkedtek. 1971-ben alig . haladta meg az 56 mázsát a hektáronkénti átlag, az idén —a becslések szerint — 90 mázsa körül lesz. A fűszerpaprika-kutatóknak jelentős szerepük van az eddig elért eredmények elérésében. A nemesítés irányítója a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet igazgatójától. dr. Balázs Sándortól érdeklődtünk a tudományos munka eddigi eredményeiről és a további elképzelésekről. — Intézetünk Kalocsán tevékenykedő fűszerpaprika-kutató állomása, valamint a szegedi ne- mesítési osztály sikeres munkát vésez. A kalocsaiak mintegy másfél évtized alatt hat új fajtát állítottak elő. A közeli napokig összesen tizenegy, államilag elismert fűszerpaprikánk volt. Azért mondom így. mert_ a napokban az Országos Mezőgazda- sági Fajtakísérlet! Intézet újabb négy kalocsai és egy szegedi fűszerpaprika-fajtát ismert el, ugyanakkor három régit, a mai követelményeknek már nem megfelelőt törölt az elismertek névsorából. Beszélgetésünkből az is kitűnik. hogy a hazai nemesítők által előállított fajták a külföldről behozott, illetve az ott termesztetteknél lényegesen jobbak. — A hazai fajtaválaszték alkalmas arra — tájékoztat az intézet igazgatója —. hogy ültetve, vagy helyrevetéssel eredményes termesztést végezzenek a mezőgazdasági nagyüzemek. Az új, nagy termőképességű fűszer- paprikák köztermesztésbe kerü• A napokban ismerték el a Kalocsai D—621-es fajtát. lésével csökkentek a vírusbetegségek, és kilogrammonként másfél—'két grammal növekedett a festék tartalom, több a korábban érő fajtánk. A kalocsai és a szegedi kutatók a nagyüzemi termesztés távlati igényeinek megfelelő neme- sítési programot dolgoztak ki. — Figyelmet fordítanak a festék. és szárazanyag-tartalom növelésére, a vírusoknak jobban ellenálló fajták előállítására. Természetesen mindamellett a termőképesség javítása is fontos feladat. A paprikatermesztést ol~ esőbbé teszi a helyrevetés, nem beszélve arról, hogy ez a módszer kevesebb munkáskezet igényel. A mezőgazdaságban dolgozók száma _ egyre csökken. Ezért fontos feladat^ a gépi betakarításra alkalmas fajták nemesítése. Mindezek együttvéve adják a kutatók több éves programját — hangoztatja dr. Balázs Sándor. A nemesítők jó kapcsolatot alakítottak ki a termelési rendszerekkel, az állami gazdaságokkal és a mezőgazdasági szövetkezeteikkel. A tudományos munka legújabb eredményeit folyamatosan ismertetik, szaktanácsadással segítik a termesztést. Dr. Balázs Sándor végezetül elmondja: — Az igények egyre nőnek, a nemesítők feladatai ezzel arányosan bővülnek. A program szerint a kutatók a következő esztendőkben is újabb, az eddiginél jobb tulajdonságokkal rendelkező, főleg gépi szedésre alkalmas fajtákat állítanak elő Kalocsán és Szegeden egyaránt. Egyébként már éveik óta termesztenek a kalocsai körzetben is szegedi fajtákat, és viszont. A szegedi fűszenpaprilka-nemesítési osztály 1971-től tartozik az intézethez. Az itteni kutatók sokat tettek a termelési tájkörzet régi hírnevének megőrzéséért. A kalocsai körzetben is az utóbbi években sokat nőtt a vetésterület. Szükség van a termelés további bővítésére, mert nemcsak a hazai fogyasztók igényeit kell kielégíteni, hanem az egyre növekvő exportot is. K. S. GERENCSÉR MIKLÓS: Ady Endre élettörténete (22.) Hangulatromlásával együtt növekedett az elfogyasztott bor és cigaretta mennyisége. Állandóan panaszkodott idegességből eredő gyomorfájdalmaira. Kevéske ki- kapcsolódást jelentett számára az estéli kártyázás, amikor a nagymamával, Berta nénivel ártatlanul elcivadkodtak a lapjárásból adódó félreértések miatt. A teljes elszigetelődés veszélye elől az ősz folyamán néhány hétre Pestre jöttek kapcsolatokat ápolni és újakat keresni, főképp a Pesti Napló házatáján, de csak a pénzük fogyott és a kedvük romlott a háborús légkörű, megváltozott fővárosban. Csalódottan tértek vissza Csúcsára. A rosszul sikerült próbálkozást betetézte az újabb sorozási idézés, amely ezúttal Bánffyhunyadra szólította Adyt karácsony hetében, 1915. december 20-án. Gyanítható, az orvos akkor is alkalmasnak nyilvánította volna, ha hordágyon viszik elébe. Bevált. Csinszka felháborodott és kétségbeesett. Az apjával vívott harc óta most nyílott először szomorú alkalma, hogy bebizonyítsa Adyért való szívósságát, elszántságát. Valósággal Ikicsikarta a hatóságoktól a fölmentést, így megszabadult a költő a katonai szolgálattól. Nem is a fölmentés ténye, hanem az asszony ragaszkodó elszántsága hatotta meg nagyon Ady Endrét. Ennek bizonyítéka az őrizem a szemedet című verse. 1916. január 16-án közölte a Nyugat, amelynek Ady változatlanul főmunkatársa volt, és épp erre való tekintettel kapott fölmentést, de kötetet nem mertek kiadni tőle, respektálandó a hisztérikus háborús hangulatot. Néha azzal vádolták a költőt, hogy adott esetben a barátaival szemben sem volt kíméletes, de az igazság az, hogy erős érzelmi kötődéssel tudott ragaszkodni. 1916. januárjára megint sokat hanyatlott egészségi állapota, mégis elment Zilahra nagybetegen, amikor értesült Kincs Gyula haláláról. Megrendültén, zokogva borult egykori igazgató-tanárának koporsójára, majd megírta a Pesti Naplóba a sirató verset: Kincs Gyula emlékére. Tavasszal ismét gondosabb gyógykezelésre szorult. Csinszka elkísérte Budapestre, de anyagi fedezet hiányában nem maradhatott mellette a Városmajor sza-/ natóriumban, így a fiatalasszony haza utazott Csúcsára, Ady pedig néhány hét alatt szépen rendbejött. Belekóstolt a régóta nem gyakorolt szabad legényéletbe, pillanatnyi meggondolatlanságában válást emlegetett és nem egészen indokoltan azt hajtogatta, hogy elege van már a „csúcsai rabságból”. De berzenkedése csak addig tartott, míg Csinszka meg nem érkezett. Felesége tudomást sem vett az alkalmi udvarlásokról, sértődés nélküli rendet teremtett, és Ady hűségesen, hálásan udvarolt fiatal feleségének egész pesti tartózkodásuk alatt, majd zokszó nélkül, sőt kívánkozva tért vissza a „csúcsai rabságba”. Ügy látszott, egészségi állapota kielégítő marad. Erdélyi magányában se nem romlott, se nem javult egy ideig fizikai és lelki közérzete. Drámai fordulatot csak az őszi hadi események idéztek elő nála. 1916 októberében a Román királyság hadüzenet nélkül belépett a háborúba, csapatai egyik napról a másikra elözönlöt- ték a Székelyföld és Dél-Erdély nagy részét. Csúcsa közvetlen hátországgá vált. Ady szeme láttára egyik csapattest a másik után vonatozott el házuk alatt a frontra, visszafelé a sebesülteket szállították, a vasúttal párhuzamos országúton pedig a menekültek ezrei futottak az ország belseje felé. Adyt teljesen összetörték az élmények. Személyes tragédiájának érezte az emberek szenvedését, bármelyik oldalon is viselték el a megpróbáltatásokat. Állapotát, tiltakozását, erkölcsi felháborodását örökíti meg az ekkor írott Ember az embertelenségben című verse. Az élmények hatására elszenvedett megrázkódtatása ismét sokat rontott nehezen fenntartott egészségén.' 1916 októberétől állandósult szervezetének folyamatos romlása. Gyakran a teljes reménytelenség uralkodott el rajta, ilyenkor jósolgatta, hogy rövidesen meg fog halni, máskor meg a remény esélyeit bizonygatta. Hitt a józan ész és a becsületes törekvések diadalában. Eszméinek győzelmét mindenképpen meg akarta érni. öccséhez írott, 1917 elejéről származó levelében olvasható, hogy „ ... a beteg szív olyan, mint a repedt pohár, lehet belőle sokáig inni, csak arra kell vigyáznunk, hogy a repedés tovább ne terjedjen ... viszont én a neuraszténiámmal még mindig sok altatót szedek, elég bort és rengeteg nikotint. No, szenvedek, de mégis hiszek abban, hogy ki kell bírnom ezt a poklot, át kell repülnöm.” 21. VERES PALNÉ UTCA Nem válthatta be adott .szavát Eoncza Miklós: Mielőtt lejárt volna az általa megszabott várakozási idő, a két év, 1917 januárjában elhunyt Pestlőrincen, szeretője villájában. Párnája alatt megtalálták az Ady-házaspár fényképét. Csinszka és Ady kemény hidegben utaztak fel Gsucsáról a temetésre, s ezt követően két hónapnál tovább maradtak a fővárosban a nehézkes, bonyolult hagyatéki ügyek rendezésére. Csinszka, aki már serdülő idejében sem volt kiskorú gondolkodásbeli határozottság és gyakorlati céltudatosság dolgában, most nagy energiával kezdett hozzá egy Adyhoz méltó fővárosi otthon megteremtéséhez. Igen tekintélyes vagyon várományosának érezhette magát. Egyedüli örökösként szabadon rendelkezhetett készpénzzel, kötvényekkel, értékes ingósággal és még értékesebb ingatlannal. Leendő budapesti otthonuknak az apja tulajdonát képező, Veres Pálné utca 4-ben levő, belvárosi lakást szemelte ki. Birtokba vétele nem ment simán, mert jól érezte magát benne az a szerkesztőség, amely épp a Bon- cza Miklós által sokáig vezetett közigazgatási lapot készítette. Mindegy. Boncza Berta — erély- ben, konokságban apja lánya — eltökélte, hogy kiköltözteti a tulajdonát képező lakásból a mindenáron maradni akaró szerkesztőséget. Ady Endre a feleségére bízta magát, tűrte, hogy az ő érdekei ürügyén Csinszka kiélhesse úri- asszonyos vágyait. Csak egyet nem tűrhetett: a látszatot, hogy ő ezentúl a busás örökség jóvoltából fog gondtalanul élni. Adni kellett a világ szájára. A büszke költő, aki mindig kényes volt anyagi függetlenségére, semmiképp nem keveredhetett az eltartóit férj hírébe. Hatvány Lajos nagyvonalú üzleti ajánlata teremtett tiszta helyzetet. Évi 7200 koronás járadékot ajánlott fel annak fejében, ha reá száll az összes Ady-mű kiadási joga. Egyszersmind a tulajdonát képező Pesti Naplóhoz állandó munkatársnak hívta meg Ady Endrét. A haladó irodalom és a liberális eszmék iránt oly pártfogó báró ekkor már a Nyugat Részvénytársaságot is magáénak tudhatta, így az óriási Hatvany-vagyon, amelynek fő fedezetéül a Hatvani Cukorgyár és a hozzá tartozó célgazdasági nagybirtok szolgált, többszörösen is garancia volt Ady megélhetéséhez. Tény, hogy a Hatvány Lajos által ajánlott szerződés egyoldalúan csak Ady Endre anyagi érdekeit vette figyelembe, de a megérdemelt erkölcsi kamatok révén Hatvány Lajosnak biztos és becsületes helye lett Ady mellett a magyar irodalomtörténetben. De az üzleti és hagyatéki ügyék sem zavarhatták el Adytól az alkotás kényszerét. Miközben zajlottak a nagyon is prózai dolgok, két csodálatos költemény született a pesti tartózkodás idején. Az egyik a magánember gyengéd, r.iegrázóan emberi vallomása: Nézz, drágám, kincseimre. A másik a beteg világ víziókba öltöztetett megjelenítése szürrealista remekmű. Emlékezés egy nyár-éjszakára. (Folytatása következik.)
