Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

Ulf. »tut« IK 9 HlOfl IM V ft A szabadság kezdete Nem múlhat el egyetlen október sem, hogy ne emlékez­nénk meg a megye felszabadulásának kezdetéről. A közvé­lemény számára az egymás után következő évfordulók már eddig is sok ismeretanyagot adtak a felszabadulás katonai körülményeiről. De egyre kevesebb az emlékező, az esemé­nyeket felnőttként megért ember, és éppen ezért szent kö­telességünknek tartjuk, hogy szóljunk a harminchárom évvel előtti októberi napokról, mindenekelőtt október 12-ről, ami­kor az első megyei község, Csikéria felszabadulásával kezde­tét vette az egész megye, majd hazánk egésze felszabadulá­sa. \ A felszabadulásra való emlékezésünknek ezekben a napok­ban különös jelentőséget ad a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójára való készülődés. Hiszen a forra­dalom volt az erőforrása a szovjet nép hatalmas áldozatok­kal járó győzelmének, hazánk és több kelet-európai ország felszabadulásának. Bács-Kiskun annak idejéft ked­vezőbb helyzetben volt, mint az ország nyugati része, hiszen öt hónappal előzte meg a teljes fel­szabadulást. Amikor nálunk az élet már csaknem normális mederben zajlott, tőlünk nyugat­ra még hosszú hónapokon át tar­tott az ádáz küzdelem. Közis­mert, hogy a felszabadító szovjet hadsereg Magyarország szabad­ságáért folytatott hadműveleteit szeptember végén kezdte meg, miután 26-án átlépte a magyar országhatárt. Hazánk felszabadí­tásáért a II., III. és a IV. ukrán front csapatai vívtak harcokat, amelyeket Malinovszkij és Tol- buchtin marsall, valamint Petroy vezérezredes parancsnokoltak- A Duna—Tisza köze jelentős részét — benne Bács-Kiskun területét is — a II. ukrán front csapatai sza­badították’föl. A megye déli ré­szének felszabadításában a III. ukrán front jobb szárnyán har­coló egységek vettek részt. Ami­ről ebben az írásban szólunk, a megye felszabadításának első sza­kaszához tartozik, amely október 6-án vette kezdetét, s amelynek első állomása Csikéria volt. A község határát ma harminchárom éve érték el a 46. hadsereg elő­őrsei. A felszabadulás követő év­fordulókon igyekeztünk még szemtanúk tollából visszaemléke­zéseket gyűjteni, amelyek közül néhányat — kivonatosan idézve az akkor történteket — ezúton adunk közre. CSIKÉRIA. Vízin Gergely: „1944 október első napjaiban egy verőfényes vasárnap délben. Dél­vidék felől egy csoport partizán érkezett különböző fegyverekkel felszerelve. Intézkedésük folytán leszerelték a légvédelmi figyelő őrsöt. Egynapos itt-tartózkodásuk alatt összegyűjtötték a községben levő fegyvereket és a lakosságot óva intették a meneküléstől, majd eltávoztak. Ettől kezdve két hé­ten 'keresztül úgy nézett ki a község, mint a senki földje. 1944. öktóber 12-én délután Szabadka felől több géppisztoly-lövés hal­latszott, ugyanezen időben Mély­kút felől a községünk határszélén ott tanyáztak a menekülő ma­gyar katonák egy elég nagy cso­portja, akiknek nem volt más hátra, mint a halál elől tovább menekülni. A szovjet katonák körülvéve a falut, védelemre rendezkedtek be. De mivel komo­lyabb összetűzésre sor nem ke­rült, ennélfogva csak a rendfenn­tartó osztagok maradtak hátra, a többiek tervszerűen meneteltek Bácsalmás felé. Számuk sok ezer­re volt tehető. Így lett szabad községünk!” KELEBI A. Varga László: „A felszabadító szovjet hadsereg elő­őrsei a reggeli órákban nyolc óra körül érkeztek meg, s zöme a csapatoknak a déli órák idejé­ben érte el községünket. Közsé­günkben a III- ukrán hadsereg vonult át, Tolbuchin marsall ve­zetésével. A lakosság igen meg­lepődött, hogy a sok szovjetelle­nes propaganda ellenére a szov­jet katonáik udvariasak voltak, egyszerűek és közvetlenek min­denkivel szemben. A szovjet csa­patok zöme két-három napot tar­tózkodott községünkben, majd nyugat felé távoztak, amerre a harcok folytak. Kelebia községben a felszaba­dító csapatok megjelenése után megalakult az úgynevezett kom- mandáns bizottság, majd ezt a bizottságot a partizán alakulat vette át a rendfenntartás érdeké­ben. Ezt 1944 decemberében a szovjet parancsnokság váltotta fel. és a közigazgatási rendszert helyreállították.” MÁTÉTELKE. Vida Miklós: „Községünk 1944. október 21-én este háromnegyed hat órakor sza­badult fel teljesen. A szovjet had. sereg felszabadító harcai során községünk a jelenlegi Dél-Báes megyei rész teljesen átfogó. III. ukrán hadsereg zárógyűrűjének középpontjába esett, így a leg­utolsóként kerültek felszámolásra az itt beszorult nyilas csapa­tok . .. Nálunk az említett napon az egész környékről kiszorult és szétvert német fasiszta és nyilas csapatokból 75 főből álló csoport helyezjkedett el ellenállásra a község nyugati előterében, gya­logsági fegyverzettel, a legkeve­sebb mennyiségű lőszerrel, egy könnyű harckocsi és rádió kísé­retében. A szovjet csapatok számítottak az ellenállásra, mivel a kör tel­jesen bezárult. Éppen ezért már a hajnali órákban Bácsbokod fe­lől érkezve tüzelőállást foglaltak el kb. egy ezred gyalogsági és könnyű tüzérségi fegyverrel. A szovjet csapat felszólította a nyi­lasakat. hegy a kör bezárult, ne kezdjenek harcot, kíméljék meg a községet és környékét az ér­telmetlen és felesleges rombolás­tól. A nyilasok ennék ellenére délelőtt 9 óra 10 perckor tüzet nyitottak a velük szemben túl­erőben levő szovjet csapatokra. Ettől kezdve erős tűzharc kezdő­dött, egészen este 4—5 óráig. A sötétedés beálltával a nyilasok közül egy-két fő tartotta a vona­lat, míg a többiek szökést kísé­relték, azonban a szomszédos Ta­taháza község határában vala­mennyit foglyul ejtették­Igen jelentős és figyelemre méltó volt a szovjet csapatok leg­nagyobb kímélete, amelyet a la­kosság már akkor nagyra érté­kelt. Ugyanis az esti órákban az egész község szarvasmarha-állo­mánya a tűzvonal között vezető bekötő műúton elindult hazafelé, mivel azok a harcban őrizetlenül maradtak. Amíg az egész állo­mány el nem haladt, a tüzet be­szüntették, s így egyetlen szarvas- marha sem pusztult el. Ez és még sok hasonló megnyilvánulá­sa a szovjet csapatoknak bámu­latba ejtette lakosságunkat annál is inkább, mert előtte a fasiszta propagandából éppen az ellenke­zőjét hallották.” NAGYBARACSKA. Gál János: ..Október 25-én egy szovjet ka­tona 10—11 óra között a község­házára jött. ahol a község dolgo­zó parasztjai várták a felszaba­dulást hozó szovjet csapatokat. A volt vezetők elhagyták a közsé­get és naookia gazdátlan volt a községháza. Október 27-én na- gvobb szoviet katonai egységek érkeztek, akik a barátnak kitáró őszinte szeretettel jöttek közsé­günkbe és a lakosság is ilven szeretettel fogadta őket. A felsza­badulás időszaka alatt német re­pülőtámadás áldozata lett egy szovjet őrnaav és két bolgár ka­tona. akik vérükkel neesét,élték meg Nagybaracska község felsza­badulásának emlékét.” DÁVOD. Molnár János: „Az október 21—25-e közötti napok feloldották a szorongó érzést a lakosságban. Az egyik esős este a távolról hallatszó halk dübör­gés egyre erősödött, közelebbről hangzott, ami arra engedett kö­vetkeztetni, hogy nagyobb töme­gű jármű közeledik Hercegszántó felől. Nemsokára fel is tűntek az első lovas kocsik, amelyen szovjet katonák voltak, s utánuk tömegével jöttek, nagyon sokan voltak. Ez a csoport az út mellett levő házaknál szállásolt be. reg­gel már mentek is tovább. Nem egyszer előfordult, hogy a szov­jetek továbbmentek volna, de a község lakosai kérték őket, hogy pihenjenek meg náluk, s tőlük telhetőén ellátták őket enni. és innivalóval, és kézzel-lábbal igyekeztek egymást megérteni. Főleg a gyermekekkel foglalkoz­tak nagy szeretettel a fölszaba­dító szovjet hadsereg katonái, cukrot ajándékoztak nekik, ami abban az időben még igen nagy kincs volt. Hosszan folytathatnánk még az „ízelítőt” a felszabadulás első napjaiból, de ennyi is elég a kor felidézésére, az emlé­kek megelevenítésére, és a felszabadulás korszakos jelentő­ségének, a történelemből való kitörülhetetlensége bizonyí­tására. W. D. Citerások Jászszentlászlón Vasárnap a jászszentlászlói Arany János Műve­lődési Házban került sor a megyében működő ci- terazenekarok találkozójára és minősítésére. A zsú­folásig telt nagyteremben 27, községből és városból érkezett együttes mutatkozott be. Az elmúlt években hasonló — javarészt járási szintű — rendezvények voltak Laki teleken, Szak­maron, Mélykúton, legutóbb pedig — 1976-ban — Akasztón. A találkozók alapvető célja: a citeraze- nekarok munkájának értékelése, évenkénti bemu­tatkozás, a népzenei hagyományok őrzése, tovább­vitele. A szakmai bizottság értékelése alapján négy együttes, a kiskunhalasi „Szilaj”, a tiszakécs'kei „Arany János”, a balotaszállási és a jászszeptlászlói citerazenekar „kiválóan minősült” oklevelet kapott. Utóbbi kettő — vezetőjük Fehér Géza és Nagyis- tók János — elnyerte a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának különdíját. A balotaszállási ze­nékar hatezer forint, a jászszentlászlói együttes pe­dig négyezer forint jutalomban részesült. Megyei szinten „jól minősült" a lakiteleki Szikra Tsz, a kecskeméti Likőripari Vállalat, a- tiszakécskei ÁFÉSZ, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz citerazeneka- ra, valamint a lászlófalvi és a bugaci együttes. Az eredmények kihirdetése után a zsűri tagjai — Sárosi Bálint népzenekutató, a minősítő bizottság elnöke, Kálmán Lajos zenetanár, Tuka Zsigmond citerás, a népművészet mestere és Sípos Károly karnagy, a KÖTA megyei szervezetének titkára — szakmai tanácskozásra hívták össze a citerazene- karok vezetőit, segítséget, útmutatót nyútjva az együttesek további munkájához. Sárosi Bálint elmondta, hogy tapasztalatai sze­rint évről évre emelkedik a megyei minősítők szint­9 Színpadon a mélykúti citerások. je. A zsűrinek most különösen nehéz dolga volt. A lényeg azonban nem a kategorizálás, hanem a rész­vétel. a hagyományőrzés feladatának betöltése, ezek továbbvitele. Sípos Károly hangsúlyozta a KÓTA által kezde­ményezett és támogatott népzenei szakmai tovább­képzések fontosságát. A citerazenekarok idei találkozója jó hangulat­ban, közös énekléssel, muzsikálással a késő esti órákban ért véget­P. E. Képek, dokumentumok a történelmi barátságról • „Magyar internacionalisták a szovjet hatalomért — bolsevikok a Magyar Tanácsköztársaságért” — címmel kiállítás nyílik októ­ber 14-én a Hadtörténeti Mú­zeumban. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évforduló­ját köszöntő kiállítás a Hadtörté­neti Múzeum, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum rendezésében, az MSZBT-mek, a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumá­nak és a Fegyveres Erők Múzeu­mának közreműködésével tárja a látogatók elé népeink történelmi múltban gyökerező barátságának dokumentumait. A több mint 700 fotónak és más emlékanyagnak méltó ott­hont teremtenek a múzeumban. A fotók egyharmada először lát­ható magyar kiállításon. A sok színű anyagot mai képzőművé­szek alkotásai egészítik ki: olyan szovjet és magyar festők munkál, amelyek a .Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelméért, va­lamint az első magyar proletár­hatalomért küzdők emlékét őrzik. Jól jött a segítség Budapesti és megyei építők összefogása A főváros lakásépítési program­jának megvalósításához 12 me­gyei ÉVM-vállalat' dolgozói nyúj­tanak segítséget a budapesti vál­lalatoknak, hogy enyhítsenek sú­ly es munkaerő-gondjaikon, .s így ebben a tervidőszakban az összes kiegészítő létesítményekkel együtt épüljön fel az ÉVM-kivitelezésre előírt több mint 65 ezer lakás. A Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, és Vas megyei vállalat, valamint Dunaújvárosból a 26. számú ÉVM-vállalat dolgozói ge­nerálkivitelezőként építenek isko­lákat — összesen 160 tantermet —, kereskedelmi, orvosi és kü­lönböző szolgáltató létesítménye­ket több mint 23 ezer négyzetmé­ter alapterületen, valamint 2200 gyermek elhelyezésére óvodákat, 1240-nek pedig bölcsődéket. A Ver megyei és a 26. számú ÉVM-vállalat dolgozói alvállalko­zóként is segítenek a kőbánya- újhegyi lakótelep két 172 lakásos épületén. Ugyancsak alvállalkozó­ként dolgoznak Baranya, Fejér, Komárom, Tolna, Zala, Győr-Sop- ron és Hajdú-Bihar megyei épí­tők; a főváros különböző ré­szein lakások, iskolák, óvodák, és bölcsődék kivitelezésénél enyhí­tik a budapesti ÉVM-vállalatok munkaerő-gondjait. Jól jött a segítség, mert így a két nagy budapesti lakásépítő ÉVM-vállalat — a 43. számú AÉV és a BULAV — az év első kilenc hónapjában majdnem hatszázzal több új otthont adott át, mint a múlt év azonos időszakában. Ez­zel egyidejűleg számos kiegészítő és kommunális létesítmény is fel­épült. Többek között a szolnokiak a Fehérvári úton 12 tantermes is­kolát adtak át, s a szabolcsiak 32 tanterem felépítésével segítették eddig a fővárosi iskolahálózat bő­vítését. Átmenetileg a megyei ÉVM- vállalatoknak mintegy 500 dolgo­zója „költözött” a fővárosba. Az Építőipari Szolgáltató Vállalat és a budapesti lakásépítők együtt gondoskodtak elhelyezésükről. (MTI) HATVAN ÉV - HATVAN KÉP A Szovjetunió története S3. DÖNTŐ FORDULAT Itt, a rommá lőtt Sztálingrád falai alatt következett be a döntő fordulat.' Paulus tábornok elvesztette egész hadseregét, s maga is fogságba esett! ez volt a fasizmus teljes vereségének kezdete. 24. A „HÁROM NAGY” JALTÁBAN Az anti­fasiszta koalíció tagállamai (a Szovjetunió, Egyesült Államok és Nagy- Britannia) időről-időre egyeztették elképzelé­seiket. Churchill, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián (1945. február 4—lí). 25. BARÁTI KÉZFOGAS. Szovjet és amerikai katonák találkotitk it- Elbánál 1945. április 25-én. 1943. május 0-én Németország égés» te rületén véget értek a harcok. A RÁDIÓ MELLETT A magyar népdal hete Jelképesnek is fel­fogható, hogy hétfőn délután Kodály-mű­vek megszólaltatásá­val kezdődött a ma­gyar népdal hete a rádióban. Az a zene­szerző szólt hozzánk ezáltal művein keresztül, aki hal­hatatlan társával, Bartók Bélával együtt oly sokat tett azért, hogy r. népi kultúra értékei ne merül­jenek feledésbe. Sietünk leírni azt is, hogy hasznosnak és a mu­zsika népszerűsítése, hagyomá­nyaink megszerettetése céljából nélkülözhetetlennek, jó módszer­nek tartjuk, hogy a rádióhallga­tók egy egész héten át rendszere­sen hallgahatnak olyan műsoro­kat, melyek a népdalokkal vala­milyen formában kapcsolatosak. Az indítás nemcsak a Kodály- művek sugárzásával volt érdekes és biztató: azzá tette azt az is, hogy egy olyan személyiség val­lott a népdalokról és a népmű­vészethez fűződő kapcsolatairól, aki elismert tudósa és szakértője, sőt propagátora e nemes ügynek, Ortutay Gyula akadémikusról van szó, aki hétfőn este egy csaknem egyórás műsorban beszélt — fel­elevenítve sok-sok régi élményt, emléket — a népdalokhoz, nép­művészethez fűződő kapcsolatai­ról. Érdekes volt megtudni többek között, hogy milyen és mennyi­féle élményt és emléket tulajdo­níthat magáénak az ä tudós, aki egykor a „szegedi fiatalok” cso­portjába tartozott, aki Radnótival és másokkal együtt igyekezett egyrészt feltárni a valóságot, más­részt meg is változtatni azt. Va­lamint azt is, hogy miként tudta megismerni és megszeretni a gyűjtő azokat az egyszerű pa4 rasztembereket, az akkori társa-; dalom kisemmizettjeit, akik gyö­nyörű művészetükkel igyekeztek szépíteni sorsukon. S legalább ek. kora élményt nyújtott az is, al műsorban, hogy Ortutay Gyula közvetlen szavakkal szólott azok­ról a számára feledhetetlen él­ményekről, amelyek őt Kodály­hoz és Bartókhoz fűzték annak idején. Végül mindaz, amit a» akadémikus az egykori „Pátria" hanglemezsorozat megszületésével kapcsolatban a riporternek el­mondott, nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a magyar népdalkultú­ra ápolásának ügyét folyamatán ban tudjuk látni.- y. m )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom