Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
1 * WfWH NÉPE • i / 1W. október 30. • A vaskút! Bácska Termelőszövetkezetben jól halad a faszerkezetes istállók építése. Elég gyakran látogatják meg az új telepet a szomszédos mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei. (Méhes! Éva felvétele.) Olcsóbban és gyorsabban 1972-ben jelent meg a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését segítő program. A központi vezetés a tejtermelés jövedelmezőségének növelésével kívánta elősegíteni a népgazdasági igények kielégítését. Egyúttal szemléletváltozást is el akart érni. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a jelenlegi ösztönzők kedveznek a tejtermelés növekedésének. A hosszú évtizedeken keresztül főleg hústermelésre szelektált magyartarka — vagy talán helyesebb hegyitarka névvel illetni — tejtermelése nagyüzemi körülmények között nem bizonyult megfelelőnek. Ezért váltak szükségessé fajtaátalakító keresztezések. KONZERVKÉSZÍTÉSI GONDOK-KISKŐRÖSÖN Sok az alma, kevés a hámozó Dunát lehetne rekesateni, annyi az alma. Teli az udvar egymásra' halmozott ládákkal és még mindig érkeznek újabb szállítmányok. A kiskőrösi szak- szövetkezet lovas kocsijáról 120 láda export csomagolású almát pakolnak le, nem éppen örömteli hangulatban. A férfiak dühösek. Sok vesződséggel megtermelték a szép portékát és nem kell a kutyának sem. A Hungaro- fruct most nagyon válogat. — van miből —, a MEZÖ- KER fillérekért hajlandó csak átvenni, akkor inkább itt adnak túl rajta. A Kalocsavidé- ki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat kiskőrösi telepén, — Mit csinálnak ennyi aknával? — kérdezem dr. Újvári Ernő telepvezetőt. — Almalevet. Szeptember eleje óta megállás nélkül, a budapesti Konzervgyárnak. Ok majd • Őszi csendélet a telep udvarán. • Az ötliteres üvegekbe eltett félkész körtebefőtt, a téli hónapokban ad majd munkát. Jobbra: Kokas Mária művezető szabadszállási, Budapesten végzett konzervipari szakközépiskolát és Kiskőrösön lakik albérletben. (Fényképezte: Radó Gyula.) A nagyüzemi szarvasmarhatenyésztésben bekövetkezett fajtaváltás lehetővé teszi az iparszerű tehéntartást és az öt-hatezer liter évi tejhozam elérését. Az ágazat szakosodása azonban nemcsak a fajtaváltást igényli, hanem új tartási módot is szükségessé tesz. Ennek lényege: a maximális férőhelykihasználás, az egészséges, természetszerű tartás és a minimális emberi munkaerő felhasználás. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését elősegítő beruházásokat az üzemek vezetői alaposan mérlegelik, ami érthető, hiszen a szakosított telepeiken az egy tehénre jutó építési költség 50— 100 ezer forint között váltakozik. Az is igaz. hogy férőhelyenként 32 ezer forint az állami támogatás az új istállóknál és az egyéb épületekre is jár támogatás. Ennek ellenére a beruházáshoz szükséges saját anyagi hozzájárulás jelentős összeg, és lassan térül meg. Nálunk a szarvasmarha-istállókat általában túlzott anyagfelhasználással épitl. Valóságos betonerődítmény némelyik. A gyorsuló szakosodás,, a tartási és fe- jési technológia állandó fejlődése pedig az átalakíthatóságot, a sokrétű felhasználóst (tételezi fel. Egyes tehénistállók átalakítása kötött tartásról kötetlenre, vagy forditva, majdnem annyiba kerül, mint maga az új épület, nem beszélve arról, hogy ezeknek a. betonerődítményeknek egyes típusai kedvezőtlenek a jószág számára. Az úgynevezett rövidállásos istállóknál a mozgáshiány, a hideg, nyirkos padozat és sok más tényező miatt csökken a termelés. A félreértések elkerülése végett nem a már meglevő istállók tervezőit akarom bírálni, bár esetenként nem ártana, ha a tenyésztőkkel is megvitatnák, melyik a legkedvezőbb épület a jószág számára. Célom elsősorban az, hogy felhívjam a figyelmet egy majdnem teljesen ideálisnak mondható épületre és tartási módra. Ez az úgynevezett ragasztott faszerkezetes épület, vagy FA- TIP—A építési rendszer, amelyet a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet többéves munkával — figyelemmel a hazai faalapanyag bázisra — dolgozott ki. Ez a szerkezeti rendszer széles körű alkalmazást tesz lehetővé. Nemcsak szarvasmarha-tartásra, hanem juhhodälynäk. baromfinevelőnek is felhasználhatják. Alkalmas gabonatárolásra, szárításra és egyéb raktározási célra. Az épületek betonalapra, félkörív alakú fatető-szerkezettel, megfelelő szigetlőréteggel. kívül alumíniurnborítással készülnek. A belső tér az alátámasztások és az oszlopok hiánya miatt teljesen kihasználható. Az állatok etetése és itatása a két épület között elhelyezett nagyon egyszerű, de praktikus kivitelben készült folyosón történik. A tartasd mód kötetlen, úgynevezett mélyalmos. Ilyen körülmények között az állatok jól érzik magukat. Szívesen tartózkodnak a télen meleg, nyáron 'kellemesen hűvös istállókban. A szarvasmarha-tartás épülettípusai közül ez a legegyszerűbb, teljesen gépesíthető. Az istálló takarítása is könnyedén elvégezhető markolóval és szállítójárművel. Ezeket az épületeket a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium elfogadta, mint típustervet. A helyszínen összeállított faelemekből egy 15x76 méteres istállót — ha a betonlábazat megvan — hat-nyolc ember egy hónap alatt elkészít. Az érdeklődés nagy. A megye mezőgazdasági nagyüzemeinek igényeit a jövőben a Mezőtúri Állami Gazdaság gyomai üzeme elégíti ki. Jövőre 20 ezer négyzet- méter alapterületre tudnak faanyagot szállítani, ami 25 előbb jelzett méretarányú épületnek felél meg. A megye mezőgazdasági üzemei eddig 3400 szarvasmarhaférőhelyre elegendő épületet rendeltek. Az építkezés ezzel a módszerrel olcsóbb. A vaszarl Hunyadi Termelőszövetkezet ezres szakosított tehenészeti (telepén az egy férőhelyre jutó költség 44 600 forint volt. Ha figyelembe vesszük az állami támogatást, akkor viszonylag olcsón létesült a telep. Ha az üzemek saját brigáddal építik, akkor még többet takaríthatnak meg. Bizonyára nő a népszerűsége a faszerkezetes épületeknek, ha a gyártó üzemek vállalják a komplett szállítást, megvalósul a tervező intézet számítógépes programja, amely azt eredményezi, hogy a beruházók az épületterveket egy-Jkét héten belül kéz- hezkapják és lényegesén csökken az anyagbeszerzésre fordított idő. Sánta Lajos a megyei állattenyésztési felügyelőség igazgatója külföldön értékesítik besűrítve, őszintén szólva bennünket is váratlanul ért az idei. rekord almatermés. Ez a vidék a bortermelésre szakosodott, minden más gyümölcs elsorvadt itt, a szőlőn kívül. Kénytelenek vagyunk a nyersanyag jelentős részét más vidékről beszerezni, mert még ezt a kis üzemet sem tudják ellátni teljesen. Valaha az ország meggytermésének 25 százalékát adta a kiskőrösi járás, most olyan kevés van, hogy nekünk alig jut. • A tartósítás oldaláról nézve, milyen volt az idei termés? — Szilva, sárga- és őszibarack közepes, körtéből elég termett, meggyből, cseresznyéből igen kevés, az alma minden átlagot felülmúlt. Nekünk ez nagyon sok gondot okozott, mivel nem győzzük munkaerővel. A 350 dolgozóból 70-en vannak gyermekgondozási segélyen, vagyis átlagosan 30—35 asszony hiányzik naponta. Amit csak úgy lehet pótolni, hagy hónapok óta nyújtott műszakokban dolgozunk, az ünnepnapokon is. — Hogyan lehetne ezen köny- nyíteni? — Többféle megoldással is próbálkozunk. A lakosságtól megkezdjük a hámozott-darabolt alma felvásárlását, 3 forint 20 fillért fizetünk kilójáért. Fülöpszálláson már működik egy előfeldolgozó telepünk, november elsejétől Csengődön is hasonlót létesítünk, az ottani szakszövetkezettel közösen. Itt a téli hónapokban 40 asszony felezhetné az almát, később a körtét. Ilyen módon igyekszünk „belopni” munkát, az üzembe. A létszámgondok ellenére nincsenek lemaradásban, ami a kollektíva erőfeszítéseinek köszönhető. Az idei évre tervezett 62 millió forintból 49 milliót teljesítettek október 10-ig. A többi is meglesz. ennek biztosítéka, hogy nincsenek 100 százalékosnál alacsonyabb teljesítmények.. i * — A 160 százalék sem ritka nálunk — újságolják az asszonyok, közben a kezük úgy jár, mint a gép. Villámgyorsan lehámozzák az alma héját, kettévágják, egy kis kanállal kiemelik a magházat. Egy asszony naponta 56 kiló almát is képes megtisztítani. Hogy hányat vesz kézbe, mire összejön a kívánt súly? Sokat. Egy hámozott félalma ugyanis mindössze 3 és fél dekát nyom. — Minél kisebb az akna, annál kevesebb a kiló teljesítmény — közli a szakmai titkokat Sen- dula Jánosné — kivéve a Rozmaringot, mert az súlyos. A Jo- nathán a legkönnyebb és a leg- szaporátlanabb. Sok múlik azon is, hogy kinek milyen ügyes a keze. Nekem sikerült elérnem a havi 4000 forintos keresetet, de minden áldott nap bent voltam,' Ha lefut a szezon, 2300 forint körül alakul a fizetésünk, viszont végre minden második szombatunk szabad lesz. — Télen mivel foglalkoznak? — A most elrakott félkész be-' főttet kiszereljük kisebb üvegekbe. Vegyes befőttet gyártunk szovjet exportra. Tavasszal almaborH' almavermuthot, amíg be nem jön a cseresznye. Télen kisebb a hajtás, de olyan igazi holtszezon nincs. Folyamatosan el vagyunk látva munkával. Az sem egyhangú. Van itt minden az üvegmosástól az almafelezésig. Nekünk,’ családanyáknak nagyon jó elfoglaltság. másodkereset a kert, szőlő mellé. Van, aki a családját is behozza, mint Kovács Istvánná, kiváló dolgozó. Itt dolgozik a férje, a lánya — most gyesen van —, sőt a ve je is. ö még emlékszik azok- ra az évekre, amikor háromnapos szerződésnek is örültek. — Azelőtt csak szezonban adtak munkát — eleveníti fel saját emlékeit Lehmann Lászlóné, az Ifjúság szocialista brigád vezetője. — Húsz éve — akkor kerültem ide — úgy kellett iparkodni, hogy az embert ne küldjék haza a szezon után. Ha egy vagon áru érkezett, veszekedtünk, ki menjen rakodni. Pedig akkor a kocsisnak is magasabb volt az órabére, mint nekünk. Az övé 4,20, a miénk 2,50 forint volt. Akkoriban mégis tódult a nép,' mert más üzem nem volt. Most válogathatnak, nincs is tolongás. * Az igazsághoz hozzátartozik,’ hogy az idő a telep állapota fölött is eljárt. A berendezések kezdetlegesek, elavultak, rossz a világítás; a gőz. a pára megette a falakat. A fűtés1 sincs megoldva. Nyáron a hőséget nem lehet bírni, télen befagy a körte az üvegekbe. Szebbé, kényelmesebbé kellene tenni az üzemet ahhoz, hogy idejöjjenek dolgozni a város fiataljai. — Most a dolgozók 70 százaléka vidékről jár be — közli Leb- manné. — Eddik ponyvás teherautókon hordták őket, mire bejön a rossz idő, végre megkapják az új autóbuszt. Ennyi kényelem kijár, nagyon rájuk vagyunk szorulva. összetartanak. Nem azt nézik, hogy a Martos Flóra brigád — mivel vidékről járnak be —, állandóan délelőttös, hanem azt, hogy semmiből sem húzza ki magát. A Ligeti Károly és az Ifjúsági szocialista brigáddal együtt vállalták a túlórázást, három héten keresztül, hogy a legnagyobb felfutás idején mentsék a gyümölcsöt. Három hónapot egyfolytában dolgoztak le. Nem volt se szombatjuk, se vasárnapjuk. Mellette kommunista műszakokat is szerveztek, óvodaalap létesítésére, művelődési célokra. Rászolgáltak az elismerésre. Nemcsak nagyon sokat, de nagyon jól is dolgoznak. Termékeik 90—94 százaléka exportra megy. És tíz éve egyetlen reklamáció sem érkezett az átvevőktől. Vadas Zsuzsa GERENCSÉR MIKLÓS: Ady Endre élettörténete i. Hazafelé jövet vendégül látták Nagyváradon, ahol Ady az Irodalom helyi notabllltásaként üdvözölhette a legnagyobb magyar prózaírót. Mondani is felesleges, hogy a nagyváradi íenomén semmi rá- csodálkozást nem tanúsított, sőt némi visszatetszést keltett benne, hogy Jókai Időközönként — senkitől sem zavartatva magát — kortyolgatta konyakját a zsebében hordott lapos üvegből. De mindezek csak apró érdekességek a váradi mozgalmas három esztendőből. Immár szűknek érezte a bihari megyeszékhelyet is. Többre, teljesebb önmegvalósításra vágyott. Éppen az újabb nagy lépés lehetőségeit fontolgatta, amikor segítségére jött a szerencsés véletlen. 7. LÉDA ÉRKEZESE A tevékeny évszakokban oly mozgalmas, lendületes Nagyvárad néhány nyári hétre mindig unalmas fészekké változott. Tehetősebb polgárai, a közhivatalnokok éppúgy, mint a kereskedők, orvosok, ügyvédek családostól nyaralni utaztak Ostendé- től Abbáziáig, a Magas Tátrától Tusnád-fürdőig, Pöstyéntől a svájci tavak partjáig. Ady ilyenkor is Váradon maradt, legfeljebb néhány napra haza-haza ruccant a szülői környezetbe. A vakációs pangás idején különösen érezte, hogy tágabb mozgástérre lenne szüksége. Ezt a hangulatát fejezi ki alábbi vallomása; „...bár Budapestet sok af- fektálássál lenéztem, a vidék sértett. nyomott, s a legfantasztikusabb terveim voltam: London, vagy talán Szentpétervár, Moszkva, de nem, mégis Páris". Ebbéli latolgatása közben, épp a nyaralási szezon Idején érkezett meg Párizsból édesanyja látogatására a Nagyváradról elszármazott hires asszony, Dlósi Ödönné, de akit Inkább Brüll Adélként emlegettek. Fehér Dezső né, a Nagyváradi Napló főszerkesztőjének felesége gyermekkori barátságot tartott vele. Brüll Adél Párizsban is rendszeres olvasója volt a Nagyváradi Naplónak. Ady munkásságát minden részletében figyelemmel kísérte. Hazajöttének bevallott oka mellett oélja volt megismerkedni a nagyhatású költő-újságíróval. Fehér Dezsőné mutatta be egymásnak őket 1903 júliusában, közös vacsora alkalmával a Korona Kávóházban. A kölcsönös rokon- szenv gyors fejleményekben folytatódott. Másnap már kettesben mutatkoztak a város nyilvánossá, ga előtt. Ady nem habozott. Nőügyeikben különben sem szokott bizonytalankodni. Brüll Adél tökéletesen illett vágyaihoz. Igaz, hét évvel idősebb, de 34 éve ellenére friss szépség, előkelő jelenség, a választékos ízlés hibátlan pompájában. Külsőre a legkényesebb párizsi divat megtestesítője, műveltségében, szellemi csiszoltsá- gábam, érdeklődési körében a megálmodott asszony-ideál Ady számára. Kissé bizarr, de semmi esetre sem visszatetszést keltő múlt állt Adél mögött. Atyja, Brüll Samu vagyonos nagyváradi kereskedő volt, szép hozománnyal ment férjhez a szép Adél a szintén nagyváradi, szintén kereskedő Diósi Ödönhöz. Egy ideig Szófiában éltek, magas körökkel tartottak baráti és üzleti kapcsolatokat, de máig sem tisztázott ok miatt egyik ‘percről a másikra el kellett hagyni ok a bolgár fővárost. Párizsban telepedtek le, Diósi Ödön tehetséges, noha mérsékelten sikeres vállalkozásokkal állt talpra. Nagy vagyonra sohasem tettek szert, de jövedelmükből módos, csaknem nagypolgári háztartást vezethettek. Adél az érdeklődéséhez méltó hozzáértéssel vonzódott a muzsikához, a festészethez, az irodalomhoz. Különösen a modern francia lírát tartotta sokra, és bizonyos volt abban, hogy a Nagyváradi Napló hasábjairól megismert Ady Endréből a legjelentősebb magyar poéta válhat, hasikerül átmenteni a világ akkori szellemi központjába a nagyváradi elszigeteltségből. Soha, egyetlen alkalommal sem csalták meg Ady Endrét az ösztönei. Most is határozottan érzett rá esélyeire. Tudta, hallgatnia kell Diósiné Brüll Adélra. A legkisebb tétovaság nélkül fogadta hát el a Párizsba invitáló ajánlatot. Ideiglenes .búcsúzásukkal azzal a megállapítással 'kísérte Budapestig aiz asszonyt, hogy rövid néhány hónapon belül követni fogja. Kapcsolatuk szorosságának igazolásaiként rövidesen megjelent a Nagyváradi Naplóban első Léda-vense A könnyek asszonya címmel. Ettől kezdve minden lépése szakadatlan, lázas készülődés volt Lédához. S itt jó előre el kell oszlatni mindenféle hamis mendemondát arról, hogy Ady Endrét anyagi függőség kötötte Párizsban Diósi ödönékhez. Készülődése legnagyobbrészt épp a kinti megélhetési feltételek biztosításából állt. Anyagi önállóságára mindig kínosan Vigyázott. Segítségre ugyan gyakran szorult, de ez soha nem maradt viszonzatlanul. Egyáltalán, pénzügyi kicsinyességek szóba sem jöhettek. Gond nélkül költötte a pénzt, ha volt, s ha elfogyott, foggal körömmel. verejtékes munkával iparkodott új összegeket szerezni. Párizsba készülődvén, mindenféle ábrándos hóbortokat mellőzve, szinte nyárspolgári józansággal próbálta megalapozni kinti egzisztenciáját. Ajánló leveleket szerzett be, egyezséget kötött írásai elhelyezésére a Budapesti Hírlappal és a Pesti Naplóval, támogatást kért Szilágy vármegyétől, amelynek őszi közgyűlése meg is szavazott számára 600 korona segélyt. Nem volt érzelgős. Józan érdé. keit tartva szem előtt, audenciát kért gróf Tisza István miniszterelnöktől, akit pedig szívből utált és megvetett. Gyakran mondogatta róla: a gróf apja, Tisza Kálmán még úgy kormányozta Magyarországot, mint egy patriarchális alispán a vármegyét; Tisza István viszont úgy bánik az országgal, mint egy komisz főszolgabíró a járásával. Mégis eltökélte Ady, hogy ösztöndíjat kér párizsi tartózkodásához ettől a „komisz főszolgabírótól”. Fogadta a miniszterelnök. de kérését elutasította. Udvarias hűvösséggel bánt vele. Ady önérzetét súlyos seb érte. Szomorúan jegyezte fel újságíró noteszébe; „Istenem, tudják-e ezek a kegyelmes urak, hogy az ajtajukon alázattal kopogtató kis fhkászok hogy lenézik őket Az 1903. év utolsó heteit szinte kizárólag otthon töltötte. Érdmindszenti magányában szorgalmasan tanulta a francia nyelvet, s a minél alaposabb gyakorlás kedvéért franciéul levelezett Nagyváradra Bíró Lajos meghitt íróbarátjával. A Lédától, illetve a Lédához érkező levelek is úgy. szólván egymást érték, de ezek kivétel nélkül magyarul íródtak. E levélváltásokban minden alkalommal szerepelt a férj, Diósi Ödön, a barátság tehát a házastárs tudtával és helyeslésével szövődött. Hogy minél részlete, sebben tájékozódhassék Ady a párizsi viszonyokról, az ott zajló szellemi-irodalmi. művészeti élet részleteiről, Diósiné vastag kötetekben küldte Érmindszent- re a Matin példányait. A sorsát más vizekre irányító költő ebben az Időben egyetlen verset ír: „Elűzött a földem”. Akkori han. gulatát tökéletesen rögzítik a költemény strófái. Utazása előtt Érmindszenten rendezte sajtó alá a Még egyszer kötetét. Otthon nem lelkesedtek tervéért, de nem Is próbálták le- beszélni róla. Megszokták, hogy a számukra különös hivatást mű. velő fiú úgyis keresztül viszi akaratát. Erejükhöz mérten, sőt erejük felett segítették előterem, tenl az úri igényeknek megfelelő útipoggyászt. Nem volt ez ki» dolog. Sok egyéb mellett drága fehérneműk, még drágább öltönyök kellettek, Ideértve az Érd. minds zen ten ismeretlen frakkot, plasztront, lakkcipót, cilindert (Folytatjuk)
