Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

1977. október 1. • PETŐFI NÉPE • 3

Órák és milliárdok

• Szaparodnak a vizsgálatok,

amelyek végrehajtói megpróbálnak a munkaidő nyomába eredni, megpróbálnak arra a kérdésre választ adni, hogy mennyi is a népgazdaság rendelkezésére álló ösz- szes munkaidőalap, s ezt az időmennyiséget hogyan, mi módon használjuk fel. E vizsgálatok részleteiből kirajzolható kép, enyhén szólva is, megdöbbentő.

Néhány évvel ezelőtt a Gazdaságkutató Intézet reprezentatív vizsgálatok eredményeként kimutatta, hogy az évente rendelkezésre álló munkaidő egynegyede (körülbelül 2,5 milliárd munkaóra) megy veszendőbe, valamint azt, hogy az ilyen-olyan ok miatti egésznapos évente átlagosan egy milliárd munkaóra-veszteséget okoznak. Nos ezek az adatok úgyszólván senkit sem leptek meg. Márcsak azért sem, mert magáról a vizsgálatról az emberek jószerével tudomást sem szerezhettek, s ha netán nem így lenne, az átlagember akkor sem lepődnék meg azon a statisztikailag is bizonyított tényen, hogy az időnket intézményesen és nagyvonalúan pocsékolják.

• Pocsékolják a szolgáltató intézmények és a hivatalok, pocsékolják mindazok, akik a legkülönbözőbb munkafolyamatok kétbalkezes megszervezéséért felelősek (vagy legalábbis lennének felelősek, ha az efféle felelősség egyáltalán kideríthető lenne ...), pocsékolják a megrögzött bürokraták,, akik józan ésszel követhetetlen, felfoghatatlan és időtrabló eljárásokba, ügyintézésekbe kényszerítenek bennünket, és — ha már ezt az időt mindenki pocsékolja —, hát pocsékolunk saját magunk is. Mert ha a munkaidő ebben az országban senkinek nem drága, miért lenne éppen azoknak drága, akiknek a munkaidőt munkával kellene tölteniük ? Könnyűszerrel mulasztunk, lazsálunk, lógunk, különösen akkor, ha jobb szándékunk ellenére sem tehetünk mást. Aligha hihető — példának okáért —, hogy hazai beruházásaink megvalósulási idejét azért kell a nemzetközi átlag kétszeresével, sőt háromszorosával mérni, mert e beruházásokon dolgozók egy emberként úgy döntöttek, hogy nem hajlandók serényebben dolgozni. Márpedig a beruházások kivitelezési idejét csak 20 százalékkal lehetne csökkenteni, akkor az évi nemzeti jövedelem nem kevesebb, mint 18—20 milliárd forinttal emelkedhetne.

S mert a beruházások előkészítése; olyan, amilyen, s mert alkalmanként úgyszólván lehetetlen kifogástalan minőségű terméket gyártani, hát minderre és mind e miatt fogynak, folynak a munkaórák milliói. Hadd ismételjem meg: ha ezek a munkaórák senkinek, se a beruházásokat előkészítőknek, se a gyártásminőség felelőseinek, se az adminisztrációs

eljárások szervezőinek, tehát végső soron senkinek sem fontosak, akkor miért lennének fontosak éppen azoknak, akiknek különböző munkarendekben különböző munkaidőket kell, vagy kellene végigdolgozniuk? t

Lehetséges, hogy ez az eléggé el nem ítélhető, de végső soron mégiscsak érthető gondolkodás- mód is hozzájárul ahhoz, hogy a munkaidő-veszteségek okai között egyre nagyobb szerepe van a különböző módon megokolt, vagy éppen igazolatlan hiányzásoknak? A legfrissebb adatok szerint tavaly az állami ipar, építőipar és szállítás—hírközlés vállalatainál, naponta átlag 6900 munkás nem jelent meg a munkahelyen és távollétét nem tudta elfogadható indokkal igazolni.

• Miért hiányzunk a munkahelyről? Mert — például — ügyes-bajos dolgainkat kell intéznünk valamilyen hivatalban, vagy éppen a szenet kell várni a lakásajtó előtt: hiányzunk. mert orvoshoz kell menni, vagy mert jön a tévé-műszerész, s hiányzunk, mert a gyerek beteg és nincs kire hagyni. Az efféle hiányzások tartoznak az „engedélyezett”, de nem fizetett” kategóriába. S miért hiányzunk igazolatlanul? Nos, nemcsak azért, mert másnaposak vagyunk, vagy mert egyszerűen nincs kedvünk munkába állni. Hiányzunk azért is, mert esetleg az otthoni kisgazdaság megköveteli a munkánkat, vagy mert épül a ház és bizonyos tennivalókat el kell végezni, vagy mert — uram bocsá’ — befutott egy jól fizető munka. Mindez csak kalkuláció és azonnal elvégzendő maszek kérdése... Igaz ugyan, hogy az igazolatlan hiányzással bizonyos retorziók járnak (prémiumelvonás, nyereségrészesedés csökkenés, esetleg egy fegyelmi büntetés is stb.), de adott esetben mindez bekalkulálható, végtére is a büntetések nem olyan súlyosak. Talán azért sem, mert a rosszúl szervezett munkahely is jól tudja: előfordulj és nem is ritkán, hogy valaki ott van a munkahelyén és mégsem végez — nem végezhet! — érdemleges munkát. S mert így van, hát a hiányzásokat is csak tessék-lássék módon büntetjük.

• Mindebből nagy valószínűséggel vonható lé a következtetés, hogy az idő — jelesül: a munkaidő — nálunk senki számára nem jelent különösebb értéket. E tény további és nagyon veszélyes következményeire egyelőre csak a szakemberek figyeltek föl, de hogy a helyzet változzék, érdemes len- rte megpróbálkozni a nem is olyan bonyolult számítgatásokkal, amelyek végeredményeként kiderülne: egyáltalán nem vagyunk olyan bővében az időnek, mintahogy azt hisszük.

V. Cs.

Parlamenti jegyzet

Az országgyűlés elfogadta, törvényerőre emelte a Polgári Törvénykönyv módosításának és egységes szövegének tervezetét. Az előkészítő munkában ezúttal is érvényesült a jogalkotási demokrácia: a tervezetről széles körű társadalmi vita bontakozott ki. A Bács-Kiskun megyében dolgozó jogászoknak, társadalmi aktivistáknak is természetesen lehetőségük nyílt arra, hogy a népfrontbizottság, s a jogászok megyei szövetsége által rendezett vita során elmondják véleményüket a tervezetről.

Az országgyűlési képviselők közül dr. Juhász Tibor, a Bács- Kiskun megyei Ügyvédi Kamara elnöke két módosító javaslatot terjesztett elő. A parlament folyosóján, a megyei képviselők szokásos gyülekező helyén erről beszélgettünk a kamara elnökével.

— A törvényjavaslát szerint mind a házastárs, mind az örökös, vagy az örökösök kérhetik a haszonélvezet megváltását — magyarázta dr. Juhász Tibor. — A gyakorlatban előfordulhat, hogy a haszonélvezet megváltásával hátrányos helyzetbe kerül az özvegy. Ügyvédi tapasztalatomból is tudom, hogy például ha az örökhagyó külön vagyonát történetesen egy hold szőlő képezte és egyéb vagyonuk nem volt, az özvegyi jog megváltása után az özvegynek megélhetési gondjai lesznek. Ezért a javaslatom alapján a módosított törvény indoklási részébe került, hogy „A haszonélvezet megváltása a haszonélvező jogainak és méltányos érdekeinek figyelem- bevételével történhet.”

Mint azt a képviselő elmondta, ennek a gyakorlatban az a

lényege, hogy az özvegy megélhetését a törvény nem korlátozza. Éppen ellenkezőleg, hiszen ezzel lehetővé teszi azt, hogy az özvegy olyan körülmények között maradjon, mint akkor, amikor még élt a házastársa.

— A másik javaslatát is elfogadta az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, így ez is bekerült a tervezetbe. Ennek mi a lényege?

— Azt javasoltam, hogy ha a szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidőn belül a hibás árut kicserélik, ilyen esetben ne lehessen az addigi használatáért díjat kérni a tulajdonostól. Ezt azért tartom fontosnak, mert az utóbbi időben olyan gyakorlat alakult ki, amely sérti a vásárlók érdekeit. Olyan esetekben például amikor a jótállási időn belül a kijavíthatatlan tartós fogyasztási cikk kicserélésére kötelezték az eladót, a vevőt terhelték meg azzal a költséggel, hogy néhány hónapi használat után végre rendes terméket kapott. Ez a gyakorlat természetesen elhibázott, téves, hiszen ha valaki hibásan teljesít, akkor ennek következményét ne más, hanem ő viselje.

Országgyűlési beszámolójában di. Szíjártó Károly legfőbb ügyész egyebek között elmondta, hogy a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfelelően növelték az államigazgatási és gazdálkodó szervekben a törvényességért való felelősséget. Munkájuk során az ügyészségek a tanácsoknál elemezték a belső törvényességi felügyeletre vonatkozó rendelkezések érvényesülését.

Az országgyűlés egyik szünetében arra kértük dr. Gajdócsi István képviselőt, a megyei taLeszerelés után

értelmében

Leszerelő határőrök bú- zsúztak a maradóktól. Amikor tavaly márciusban bevonultak, több százan érkeztek a kiskun- halasi határőrparancsnokságra, de most,

szeptemberben azok közül csak néhá- nyan szerelték le. Olyan fiatalok, akik főiskolai végzettséggel rendelkeznek. A honvédelmi törvény ugyanis a diplomások tizennyolc hónapig katonáskodnak, a többiek két évig. A kétcsaládosok pedig egy évig.

Kardos Kálmán őrmester — aki bevonulása előtt a kiskun- halasi ipari szakmunkásképző intézet műszaki tanára volt — a laktanya kijárata felé sietett, amikor összetalálkoztunk. Mosolyogva közeledett, tekintete is elárulta, hogy valamit mondani szeretne.

— Milyen érzésekkel távozik a katona közösségből — kérdeztem a tartalékos őrmestertől.

— A katonaság egyáltalán nem kiesett idő az életemből. Ügy érzem, hogy sokkal több lettem, mert tizennyolc hónap alatt rengeteget tanultam, nagyon sokat

/ tapasztaltam, amit hasznosítani tudok majd a polgári életben is. A bevonulást követő napokon számomra is nehéz volt az új környezetbe való beilleszkedés, de az „idegenség” rövid ideig tartott. Másfél év alatt közvetlenül tapasztaltam, hogy erős, igazi munkakolléktívák a katonaságnál gyorsabban fejlődnek ki. Az azonos érdekek és a folyamatos egymásra utaltság sürgeti a közösségi emberré válást ä fegyvereseknél.

— Érthető módon, minden fiatalember bizonyos szorongásokkal vonul be katonának. S tegyük hozzá, sokan egyfajta kellemetlen érzéssel is feltöltve. Arról van szó, hogy a laktanyán belüli életről bevonulás előtt szinte semmit sem tudnak a hadkötelesek. Az idősebbek engem is ijesztgettek bevonulásom előtt. Az elöljárók és beosztottak viszonyát, az' alegységeknél meglevő emberi kapcsolatokat, á bánásmódot kimondottan elidegenítőnek ábrázolták. Harcostársaimmal viszont kellemesen csalódtunk, s már az újonckiképzésen is éreztük, hogy még a gyakorlótereken is a szocialista nevelési módszerek érvényesülnek.

— Mint pedagógus, az iskolai oktatásban szerzett tapasztalataimat a katonák nevelésében is eredményesen tudtam hasznosítani. Voltam rajparancsnok, meg szakaszparancsnok-helyettes is. S egyben a KISZ-titkári tisztséget

nács elnökét, hogy ismertesse a Bács-Kiskun megyében működő ügyészségek és tanácsok kapcsolatait, a továbbfejlesztés lehetőségeit.

A megyei tanács elnöke elmondta, hogy az elmúlt két és fél évben a megyében dolgozó ügyészek 517 általános felügyeleti vizsgálatot tartottak, ebből 130 esetben az állami és állam- igazgatási szervek munkáját elemezték. A tanácsok belső törvényességi felügyeletét értékelő vizsgálatok felhívták a figyelmet azokra a problémákra, amelyek fékezték a tanácsi, államigazgatási munka színvonalának növelését. A vizsgálatokat követő intézkedések során a tanácsi szervekben nagyobb lett a törvényességért való felelősség, szilárdabbá vált az állami fegyelem.

—1 Az ügyészségek rendszeres kapcsolatot tartanak a tanácsi, .más állami, társadalmi és gazdasági szervekkel — mondta dr. Gajdócsi István. — A törvény- sértések megelőzését célzó együttműködések formái közül megemlítem, hogy az ügyészségek dolgozói rendszeresen tájékoztatják a tanácsokat, a végrehajtó bizottságokat a törvényességről, a jogpolitikai elvekről, részt vesznek a tanácsüléseken, a végrehajtó bizottságok ülésein. Bács- Kiskun megyében több úgynevezett koordinációs bizottság működik, melynek munkájában a tanácsi dolgozók, s az ügyészek is részt vesznek. A vállalatok, termelőszövetkezetek, más gazdálkodó szervek munkáját ugyan több szerv vizsgálja rendszeresen, de mindig csak egy-egy részterületet ragadnak ki. Koordinációs bizottságainknak éppen az a feladata, hogy a vállalatoknál, szövetkezeteknél a törvényesség szempontjából komplex vizsgálatokat tartsanak.

— Ismeretes, hogy a tanácsokra a hatáskör kibővítésével jóis elláttam. A katonai foglalko- .zásokon a követelmények szerint parancsnokoskodtam, a KISZ- alapszervezetben pedig egy-egy feladat végrehajtására agitáltam, kértem a KISZ-eseket. Az egymástól bizonyos vonatkozásban eltérő nevelési, oktatási módszereket néhány hónap alatt eredményesen sikerült egyeztetni. A leszerelés napjáig éreztem azonban. hogy az újoncok a KISZ- rendezvényeken is elsősorban parancsnoknak tekintettek, ami viszont engem is mindig zavart.

— Mindezek ellenére pezsgő, eleven élet folyt az alapszervezetben. Merem állítani, hogy a fegyvereseknél a mozgalmi élet tartalmasabb, jobban él, és virágzik, mint az általam ismert területi' KlSZ-alapszervezeteknél. Hozzáteszem, a feltételek is jobbak az ifjúsági munkában. A fiatalok ’ felelősségérzetében is minőségi változás történik a katonaságnál. Személyes felelősséget éreztem,, ugyan akkor is. amikor húsz-harminc gyerekkel, a lakóhelytől távol, kiránduláson voltam. S hazaérkezésig idegeskedtem is, hogy sikerül-e bajmentesen teljesíteni a feladatot. Amikor a katonai eskü után fegyvert akasztottak a nyakamba, annak felismerése és tudata, milyen nagy bajt okozhatok embertársaim körében, ha megsértem az előírásokat: ez a bizalom mindenképpen sakkal megfontoltabb felelősséget jelent. Véleményem szerint minden fiatalnak kimondottan jót tesz a katonai szolgálat. Mert rendhez szokik, s megtanulja tisztelni az emberek közti kapcsolatokat. Megtanulja azt is. hogy szervezettség, fegyelem és hozzáértő vezetők nélkül nincs jó közösségi munka, ami egyébként a katonák nevelésének is leghatékonyabb eszköze.

Kardos Kálmán őrmester a kiskunhalasi építőipari vállalathoz jelentkezett munkára. Hívták a járási KISZ-bizottságra is dolgozni de bevonulása előtt a vállalathoz kötelezte el magát. A kiváló katona és aktív társadalmi munkás bizonyára jeleskedni fog majd új munkahelyén is.

Gazsó Béla

val nagyobb feladat hárult, mint a korábbiakban — folytatta a megyei tanács elnöke. — A tanácsi dolgozók helyenként csak nehezen tudnak megbirkózni a megnövekedett feladatokkal, s előfordul, hogy például a szabálysértések vizsgálatakor kisebb eljárási hibákat követnek el. Ezért továbbra is az a törekvésünk, hogy a tanácsakadémia hallgatójaként minél több állam- igazgatási dolgozó bővítse ismereteit. Az idén például 140 fiatal tanácsi dolgozót iskoláztunk be a tanácsakadémiára.'

A helyi tanácsok, s az ügyészségek rendszeres tanácskozásai, közösen szervezett felvilágosító . előadásai, konzultációi jó biztosítékot adnak a törvényesség betartására, a jogpolitikai elvek érvényesülésére.

Tárnái László

Pártmegbizatásuk az irányítás, segítés, ellenőrzés

A kecskeméti járási hivatal kommunistáiról

A tanácsokról alkotott törvény alapján kibontakozott a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szerepe, növekedett önállósága, felelőssége. A tanácstörvény hatályba lépésével a községek államigazgatási szerveinek hatásköre bővült, ami a gyakorlatban egyebek között azt jelenti, hogy könnyebbé vált, meggyorsult az állampolgárok ügyintézése. Mindez persze, különösen a kezdeti időszakban nem ment apróbb zökkenők nélkül, a több hatáskör által ugyanis a községi tanácsoknál dolgozók feladata jelentősen megnövekedett.

Munkájuk segítését a párt XI. kongresszusa határozatának ama része jelöli meg, miszerint: „Erősíteni kell a központi és helyi5 államigazgatási szervek összehangolt, irányító munkáját. Javítaniuk kell tevékenységüket a hatáskörükbe tartozó gazdasági, kulturális, egészségügyi és szociális intézményeb irányításában, ellenőrzésében.”

A kecskeméti járáshoz tartozó 19 település, vagyis a kilenc nagyközség és az ugyancsak kilenc község tanácsának munkáját a megyei tanács járási hivatala irányítja, segíti, ellenőrzi. A hivatalban dolgozó kommunisták munkájáról, feladatáról Szécsényi Lászlóval, a harmincnyolc tagú párt- alapszervezet titkárával beszélgettünk.

— Pártalapszervezetünknek lényegében két, egymáshoz szorosan kapcsolódó feladata van, melyek közül az egyik a hivatali apparátus munkájának segítése, ahogy mi nevezzük a belső életünk szervezése — magyarázta Szécsényi László. — Az alapszervezetein belül működő négy pártcsoport a munkaterületeink szerint jött létre, külön pártcsoportot alkotnak a gazdálkodással foglalkozó osztályokon, az egészségügyi, művelődésügyi osztályon, az igazgatási osztályon, illetve a titkárságon, valamint a földhivatalnál dolgozó kommunisták.

— Kérjük, .fejtse ki bővebben, hogyan segíti a pártszervezet a hivatal munkáját?

— Pártvezetőségi üléseinken, s a kéthavonta sorra kerülő párttaggyűléseken rendszeresen megbeszéljük az osztályok legfontosabb feladatait, így tehát a járási hivatal munkáját is. Az első félévben megtartott taggyűléseinken például megvitattuk a járási hivatal ellenőrző, irányító munkáját, a nagyközségek továbbfejlesztésének koncepcióját, júniusban összegeztük az 1976— 77-es pártoktatási év tapasztalatait, s meghatároztuk a következő oktatási év feladatait. Pártvezetőségi üléseinken több alkalommal foglalkoztunk a hivatalban dolgozók szakmai továbbképzésével, a munkahelyi légkörrel. a dolgozók egészségügyi helyzetével.

Mint azt a párttitkár a hivatal kommunistáinak politikai továbbképzésével kapcsolatban elmondta, a munkahelyi pártokta- tás keretében a földhivatalnál dolgozó párttagok a magyar munkásmozgalom történetével ismerkedtek, a járási hivatal kommunistái pedig a kulturális élet kérdéseiről szerveztek előadássorozatot. A most kezdődő pártoktatás hallgatói a .világnézeti és etikai ismereteiket bővítik tanfolyam keretében, melyre a pár- tonkívüliek közül is többen jelentkeztek.

— Milyen politikai végzettségük van a hivatalban dolgozó kommunistáknak?

— Az alapszervezet tagjai közül tizenegyen marxista—leninista esti egyetemet, huszonötén középiskolát, illetve öthónapos pártiskolát végeztek. Munkatársaink közül az esti egyetemre nemrég sikeresen felvételizett Pocsai János műszaki osztályvezető. Ugyancsak most ősszel ketten kezdik meg tanulmányaikat az oktatási igazgatóság keretében működő egyéves úgynevezett speciális tanfolyamon. Emellett a hivatal dolgozói közül tízen különböző felsőfokú iskolába, illetve tanácsakadémiára járnak.

Az alapszervezet pártépítési munkájával kapcsolatban Szécsényi László megjegyezte, hogy mivel a 'hivatali dolgozóknál rendkívül alacsony a fluktuáció, s az új munkatársak is általában 23 —30 évesek, a pártszervezeten belüli fiatalítást náluk nem lehet oly mértékben megvalósítani, mint például gyárban, vagy vállalatnál. A pártonkívüliek között végzett tudatos nevelőmunka eredményeként azonban például tavaly két munkatársuk jelentkezését fogadták el: a kommunisták soraiba lépett Garzó Béla műszaki ügyintéző és Mészáros Józsefné közművelődési felügyelő. Jelenleg is vannak párttagjelöltek, akikkel rendszeresen foglalkoznak.

— A kommunisták feladatairól szólva az előbb két nagy területet jelölt meg, az egyikről, a hivatali munka segítéséről részletesen beszélgettünk.

Mi a másik feladat?

— Mint arról már szó volt, a tanácstörvény óta a helyi tanácsok nagyobb hatáskört, több feladatot kaptak — folytatta a párttitkár. — Ebből eredően a járási hivatal kommunistáinak kiemelt feladata, hogy a helyi tanácsok szakigazgatási szerveinek munkájához segítséget nyújtsanak. Ezérl részt veszünk a szakmai továbbképző tanfolyamok szervezésében, szükség esetén ismertetjük, értelmezzük a jogszabályokat. Az ellenőrzések soráh mindig felkeressük a községi pártszervek titkárait, akikkel megbeszéljük az esetleges hibákat, hiányosságokat.

A párttagok konkrét megbízatás- * ként különböző tisztségeket töltenek be a TIT szervezeteinél, az I MHSZ-ben, munkásőrség alakú- n lataiban, a Vöröskereszt szerve- o zetéiben, a járási pártbizottság á munkabizottságaiban, s ezáltal is 0 szinte mindennapos kapcsolataik '7 vannak a községekkel. Túlzás nélkül talán azt is mondhatnám, a községek gazdasági, társadalmi, politikai életét közvetlenül is alakítjuk, formáljuk, segítjük. Egyik pártmegbízatásomként a községi propagandistákkal a kulturális élettel 'kapcsolatban rendszeresen megbeszéljük a feladatokat. A találkozásainkon szerzett tapasztalatok munkámhoz, a >1 járási hivatal művelődési osztá- lyának vezetéséhez is nagy se- ; gítséget adnak.

— Az alapszervezet további feladatai?

— A járási pártbizottság nemrég pozitívan értékelte pártszervezetünk munkáját. Feladataink a járási hivatal, illetve a községek feladataihoz szorosan kapcsolódik, a jövőben is ennek megvalósításán dolgozunk — fejezte be a beszélgetést Szécsényi László.

T. L.

Gépi

rozsdátlanítás

A Vízgépészeti Vállalat lajos- mizsei gyáregységében több új, termelékenységet növelő és minőséget javító munkamódszerbeli változás történt az utóbbi időben. A víztornyok tartóoszlopait például korábban csak az összeszerelés után rozsdátlanították, kézi erővel. Üjabban már az alap. anyagot rozsdátlanitják. gépi erővel, s megtisztított felületű anyagból állítják össze a tartóoszlopokat. Képünkön Farsang Lajos festő alapozó festést végez a rozsdátlanított alapanyagból gyártott tartóoszlopokon.

(Opauszky László felvétele.)