Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

\ 4 • PETŐFI NÉPE • 1977. október 1. Megalapozott döntés Tavaly novemberben a Kónya-tanyán meg­tartott ünnepélyes tagkönyv-kiosztó tagygyű- lés méltán tekinthető mérföldkőnek a lajos- mizsei, „kiváló” címmel immár háromszor kitüntetett Kossuth Szakszövetkezet életében. A szövetkezet huszonnégy tagú kommunista közössége azon a taggyűlésen határozott róla: „Eddigi fejlődésünk egyértelműen a maga­sabb gazdálkodási forma, a termelőszövetke­zet felé mutat... ha minden lényeges felté­tel együtt van, megtesszük ezt a lépést..: Tanulmányozni szükséges, hogy az átszerve­zés milyen kérdéseket érint a tagság élet- és szociális körülményeiben ... * Pártoktatáson, szocialista brigádgyűléseken és minden lehet­séges fórumon meg kell kérdezni és tisztáz­ni, melyek azok a területek, amelyek a tagsá­got érintik ...” A HATÁRBAN álló raktár he­lyiségében, ahová a részközgyű­lést összehívtuk, néhány perccel kilenc előtt már szinte tűt sem le­het leejteni. Az oldalukra állított, csomagolópapírral leterített ládák sorain ünneplőruhás emberek ül­nek; többségük a korosabb nem­zedékhez tartozó. Beszélgetésük kellemes zsongássá olvad össze. Témájuk alighanem azonos; el­végre nem mindennapi kérdésben dönteni jöttek össze a kiterjedt tanyavilágból. Mint például ülőszomszédom, a 77 éves korát meghazudtolóan energikus, beszédes kedvű Dra- bant néni, aki Táborfalva alól ér­kezett. Bizalmaskodóan megszo­rítja karomat, s választ nem vár­va kérdezi: — Ugye, maga is a téesz mel­lett van? Az elnök azt mondja, úgy jobb lesz. Márpedig az min­denkinek csak a javát akarja. Tud­ja, borzasztó jóravaló ember. Az- időben, amikor megválasztottuk, én voltam az az asszony, aki elő­ször tette fel a kezét... — Ez mikor volt? — Régen. Még élt az uram. Le­het annak talán tíz éve is... Dugig a helyiség. A pontosan ki­lencre érkezőknek már csak a fal­hoz támaszkodóan jut állóhely. — Kezdődik! — súgja Drabant néni cinkos kacsintással. Kisvár­tatva pedig mintegy önmagát nyugtatva motyogja: — Ellátni a hízókat, a tehenet és az üszőt dél­re biztos’ hazaérek .. . A KÖZGYŰLÉS résztvevőit Czi- gány Péter, a szövetkezet párt­titkára köszönti és ismerteti a na­pirendet. Én meg felnyitom a jegyzetfüzetet épp azon az olda­lon, amelyre alig egy órával előbb, még benn. a központban rögzítet­tem a párttitkár tájékoztatóját; — A szövetkezet 870 tágja között több mint kétszázan járadékosok. Az összes közös területünk 2850 hektár. A tagoknál az idén már csak mintegy 700 hektár . .. Ügy kezdődött, hogy a szántót önként adogatták le a gazdák. Mert a fiatalok elpártoltak a tanyáról, az idősek meg egyedül nem bírnak a földdel. S főleg: hiányzik, az esz­köz. A ló ma már kevés. Ezek a körülmények siettették a táblásítás befejezését. Arra tuda­tosan törekedtünk, hogy minden tanya mellett maradjon egy-két hold. Nagyrészt megtörtént a Vil­lamosítás is. Megvan tehát a lehe­tőség, a biztatás az intenzívebb gazdálkodásra. A tagoktól tavaly felvásárolt termék értéke megha­ladta a 16 milliót.. . Kevesen vannak, akik a ház­táji mellett ne részelnének a kö­zös jövedelméből. Tavaly például 130 ezer munkanapot dolgozott a tagság a közösben. Ez pedig 450 ember egész évi munkájának fe­lel meg... A lényeg: meghatáro­zóvá lett a nagyüzemi tevékeny­ség. Erről az idén többször is vé­leményt cseréltünk a tagsággal és egyetértést tapasztaltunk. ELHANGZOTT Mócza Jánosné főkönyvelő beszámolója az első félévi termelési és pénzügyi terv teljesítéséről. A jelenlevők figyel­me máris Sikár József elnök sza­vaira összpontosul: — Tizenegy évvel ezelőtt három szakszövetkezet tagsága az egye­sítés gondolatáról közgyűlésezett. Most, ahogy elnézem, sokan ülnek itt ugyanazok, akik az egyesítés­ről döntöttek akkor. Visszapil­lantva jólesik megállapítani: he­lyes volt a döntés. Annak idején 6 millió volt a termelési érték, ma megközelíti a 125 milliót. Évek óta eredményes a háztáji ágazat, a termeltetés—értékesítés. A ház­tájiból származó áruértékesítés az idén 3 millióval ígér többet a ta­valyinál ... Ügy képzeljük — ahogyan arról sokat beszélgetünk már —, hogy a tagoknak visszaadott földterületek művelésére több éves szerződést kötünk. Ez biztonságérzetet ad. Szeretnénk növelni a kihelyezett baromfi- és hízóállományt. To­vábbra is megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a háztáji és a közös kapcsolatára. Ezért újítot­tunk fel eddig is 150 hektár le­gelőt ... A VITÁT egy talpraesett, 50 év körüli asszony nyitja meg: — Csak egy-két szó, ha megen­gedik. Egyik a teljszállítás. Teg­nap vártuk a kocsit. Mondtam is: mi van. Pistikém? Ö meg azt fe­leli: nem állították ki a menetle­velet ... Azelőtt meg előfordult, hogy egyáltalán nem jött a ko­csi... A mi tejesünk rendes, de azért hadd morídjam: többet vá­runk a fiataloktól! A másik do­log: volt egy kis földem, betago- sították. Gyengébbet kaptam a helyébe, de Sikár elvtárs — áldom érte! — ígért műtrágyát. Megyek a trágyáért, a beosztott meg azt mondja: magának nem jár... Hát kérem, lehet az, hogy a beosztott vezető nem fogad szót a főnök­nek?! Aztán persze, megkaptam a műtrágyát, de zaklatnom kellett Sikár elvtársat, aki papírt adott... S MÁRIS felpattan a következő felszólaló. A tejszállítással kap­csolatos kritikára reagál mondván: nem ő volt a vétkes. És a szarkási határrészen élő dolgozók szállítá­sának problémájával hozakodik elő. És folytatódik a bizalmat tük­röző, családias vita. Vita? Inkább a közeli jövő iránti érdeklődés: jár-e majd külön háztáji annak, aki zöldséget termel? Hogyan lesz a takarmánnyal, a legelővel? No, meg az alomszalmával, amelyre a jószágtartó kedvvel arányosan egyre nagyobb az igény ... S ahogyan felvetődik, rendre úgy tisztázódik is minden probléma, minden kérdés. Kinek-kinek a kö­rülményeit pontosan ismerőn, sze- mélyreszólóan. Az első két felszó­lalónak például összevontan vála­szol Sikár József elnök: — Mindkét téma a gépkocsival kapcsolatos; be kell osztani a pénzt és a kocsi beszerzése is ne­hézkes. Az egyik autó egy hónapja lerobbant, nem volt hozzá alkat­rész. De hamarosan megjavítják és van remény az újra is. Személy- szállításra rendeltünk egy tíz- és húszszemélyes buszt, 1978-ban meglesz. Ez úgy jön szóba napon­ta, mint a munkahelyi körülmé­nyek további javítása . .. Ami a műtrágyával kapcsolatos észrevé­telt illeti: elnézést, a hibát én kö­vettem el. Elfelejtettem szólni.. Tiszteletet érdemel minden alve- zető, aki számára a közös érdeké­nek képviselete az első. ELÉRKEZTEK a titkos szavazás percei. Döntött a részközgyűlés. Hogy milyen eredménnyel? Hat ellenző és két érvénytelen szavazat ellenében 338 volt a fejlettebb gazdálkodási forma, a termelőszö­vetkezetté válás melletti igen. S minthogy előző napon a Kos­suth Szakszövetkezet Lajosmizse belterületén élő tagjainak részvé­telével megtartott részközgyűlés egybehangzón ugyancsak igenlőn döntött, 1978. január 1-től termelő- szövetkezetként működik az eddi­gi Kossuth Szakszövetkezet. Perny Irén Vágócsikó, vágóló kellene, ha lenne Napjainkban a meg­növeltedet t kereslet nyomán ismét időszerű­vé vált a lótenyésztés, a vágóállat export hely­zetének felülvizsgálata, vagyis, hogy mit lehet­ne, illetve mit kellene tenni a kivitel fokozá­sáért. Ugyanis a köztu­dat ma már nem na­gyon tartja számon a lótenyésztés gondjait, sajnos a mezőgazdasági nagyüzemek egy része sem. Pedig a lő üzlet, és ha a feltételek adot­tak, jól jövedelmez. Bérhizlalás Ezt a lajosmizsei Béke Szak- szövetkezet példája is bizonyít­ja. A szövetkezet főagronómusá- nak Sárközi Jánosnak a nyilat­kozata szerint kismértékben ugyan, de már régóta foglalkoz­nak lótenyésztéssel. Így szívesen fogadták az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat ajánlatát, 108 ló bérhizlalását vállalták. Az álla­tokat a Terimpex Külkereske­delmi Vállalat, valamint az Ál- Jatforgalmi és Húsipari Tröszt a Szovjetunióból importálta. A hizlalás nem igényelt nagy beruházást a szövetkezettől, sőt befektetést sem, mert a jószá­gok a két fent említett vállalat tulajdonában maradtak. Alig több mint száz nap alatt 68—70 kilogrammal gyarapodtak a lo­vak, amit 36 forintjával beszoroz­va — ennyit fizetnek a ráhizlalt mennyiség kilójáért — mintegy 2500 forint bevételt jelent a szövetkezetnek darabonként. Ha ebből a tartási, az ágazati és gazdasági általános költségeket leszámítjuk, lovanként akkor is 1000—1200 forint a tiszta bevé­tel. Nem nehéz kiszámítani, hogy a lajosmizsei Béke Szakszövet­kezet több mint 100 ezer forint nyereséget könyvelhet majd el a lóhizlalás után. Annál is több lett volna, ha a nyári szárazság nem károsítja a nemrég — 190 hektáron — telepített gyepet. így sajnos takarmányt kellett vásá­rolni, ami növelte a költségeket, csökkentette az eredményt. Rá­adásul elhúzódott a lovak szál­lítása, koratavasz helyett csak májusban, júniusban érkeztek meg az állatok a szövetkezetbe. Ez okozott gondot a pálmonosto- ri Keleti Fény Termelőszövetke­zetnek is. Ez a gazdaság 48 ló bérhizlalását vállalta. A lajos- mizseiek odaadó, jó munkáját dicséri, hogy a lovaknak mintegy 60 százaléka „A”, a többi első osztályú volt. Mindenki tudja, hogy a me­zőgazdaság gépesítésével a ló ki­szorult a termelésből, ma már csak könnyebb szállítási és ta­lajmunkákra használják őket. így megváltozott az állat funk­ciója. hasznosításának iránya. Funkcióváltozás A sportló tenyésztés jövedel­mező. de a vágócsikó, vágóló iránti kereslet is bizonyítja, hogy tenyésztésével érdemes foglalkoz­ni. Húsát különösen Olaszország­ban, Franciaországban fogyaszt­ják szívesen. Elsősorban ez a két ország tart igényt a magyar ló­ra. A jelenleg exportált mennyi­séginél többet is átvennének, ha tudnánk szállítani, de sajnos ... ? A hatvanas években a mező- gazdaság kollektivizálása után a nagymértékű lóselejtezés követ­keztében megcsappant az állo­mány. Bács-Kiskun megye nagy­üzemeiben is. 1970-től évente mintegy ezerrel csökkent, most némi fellendülés tapasztalható, jelenleg 21—22 ezerre tehető a nagyüzemi lóállomány. Ennek körülbelül a fele kanca, jórésze kiöregedett, nem „fog” csikót. A kedvezőtlen helyzeten _ könnyű volna változtatni. Különösebb rá­fordítás nélkül is növelni lehet­Számok és emlékek a szovjet oktatásügy hat évtizedéből Az írástudatlanság felszámolása Nem árulok el titkot, amikor azt mondom, hogy a kultúra leg­elemibb alapja a betűvetés. Néz­zük meg azt a táblázatot, amely a forradalom előtti Oroszország és a Szovjetunió írni—olvasni tu­dó lakosainak adatait ismerteti. 1897-ből való adat: írástudó a lakosság 28,4 százaléka. Mennyi mindent kellett tenni ahhoz, mennyi erőfeszítésre volt szük­ség, hogy már a szovjethatalom első három évében, a polgárhá­ború, az intervenció, az éhség és zilált gazdasági helyzet elvisel­hetetlenül nehéz körülményei kö­zött is, két és félszeresére emel­kedett az írni—olvasni tudó em­berek száma. Óriási szerepe volt ebben a Szovjet Kormány dek­rétumának, amelyet Lenin írt alá, s amely harcot indított az írástudatlanság felszámolásáért. 1920-ban megalakult a rendkí­vüli bizottság az analfabétizmus elleni harc irányítására. 1923-tól a rendkívüli bizottsá­got a „Le az analfabétizmussal!” elnevezésű országos önkéntes szervezet váltja fel. Rövid idő alatt az egész országot behálóz­ták a „likvanalf” — így nevez­ték rövidítve az analfabétizmus likvidálására indított mozgalmat — módszertani állomásai és is­kolái, az önkéntes tanítók tízez­rei láttak munkához. Ehhez az önkéntes szervezet­hez kapcsolódik az én „pedagó­gusi tűzkeresztségem” is. Az egy­kori Nyizsnyij-Novgorodban (ma Gorkij a város neve), abban a tanítóképzőben, ahol én tanul­tam, esti iskolát szerveztünk az írástudatlanok részére. Gyorsított tanrend keretében négy aktivis­ta tanította a felnőtteket a leg­fontosabb tantárgyakra. A foglal­kozások vizsgával értek véget. Hogy izgultak tanítványaink! Többgyermekes anyák, háziasz- szonyok, a szomszédos intézmé­nyek takarítónői, konyhai fel­szolgálók, sőt, a mi iskolánk pe­dellusa is. Voltak közöttük már nagyapák is, akik titokban tar­tották, hogy most tanulják a be­tűvetést. Persze, izgultunk mi, a tejfölösszájú , „tanítók”, js .v. Egy évvel később 'képesítőz­tem, 1929 őszén. Előbb egy..falusi elemi iskolában kezdtem dolgoz­ni. Már az első szülői értekezle­ten bejelentettem, hogy külön esti tanfolyamon tanítani szeret­ném az analfabétákat és a félig írástudatlan felnőtteket. Nekem, a férfi tanítónak viszonylag könnyű dolgom volt a férfiakkal, mert ők szívesen jöttek hozzám az esti tanfolyamra. Sokkal ne­hezebb volt a helyzet a nőkkel: otthon a háztartás, a gyerekek, no és az előítélet, miszerint „nem ne a lóexportból származó dol­lárbevételt. Ehhez azonban a je­lenleginél átgondoltabb, követke­zetesebb szervezéssel, a meglevő létesítmények ésszerű kihaszná­lására lenne szükség. Természe­tesen az adózási rendszer, vala­mint a korábbi rendeletek felül­vizsgálatáról sem szabad megfe­ledkezni. Sokat segítene, ha a született csikók arányában adó- kedvezményben részesítenék a nagyüzemeket de az egyéni ló­tartókat is. Számításba jöhetne például, hogy abban az eszten­dőben, amikor a csikó megszü­letett. a ló után nem kellene adót fizetni. Lehetőségek Addig azonban, amíg nem vál­nak kedvezőbbé a lótenyésztés feltételei, számolnunk kell vele, hogy a külkereskedők által a nyugati partnerekkel megkötött szerződést csak nehezen tudjuk teljesíteni. Hiszen az évről évre születendő csikók még a termé­szetes kiöregedést is nehezen pó­tolják. hizlalásra alig jut né­hány. így is mintegy 10 ezer lo­vat exportálunk évente. Bács- Kiskunból 80—100 vágócsikó ke­rül kivitelre. Ez a jelenlegi ló­állomány mellett is négy-ötszö­röse lehetne. Arra volna szük­ség. hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek. de az egyéni termelők is rendszeresebben fedeztessék a kancákat. A kiskunfélegyházi Lenin. a solti Szikra, a kecskeméti Kos­suth, valamint a Magyar—Szov­jet Barátság, a kiskunhalasi Vö­rös Szikra, az orgoványi Sallai Termelőszövetkezet, s még jó né­hány gazdaság a megyében fog­lalkozik ugyan lótenyésztéssel, de mindez kevés. A lóexport évente 6—7 millió dollárt hoz az ország­nak, ami nem nagy ráfordítás­sal megduplázható. B. Z. asszonynak való az ilyesmi”. Mennyit kellett nekünk, tanítók­nak és falusi aktivistáknak ma­gyarázni, ’ agitálni, amíg az asz- szonyok is beültek végül az is­kolapadba. Két „műszakban” tanítottunk: nappal a gyerekeket, este mega szüleiket, testvéreiket. Voltak olyan családok, ahol a família apraja-nagyja a betűvetés tudo­mányával küszködött. A tanulnivágyás általános volt és országos méretű. Előbb a vá­rosokban kezdődött a mindent elsöprő hullám, aztán átterjedt a falvakra. így indultunk el azon az úton, amely nemcsak ahhoa vezetett, hogy az ország teljes felnőtt lakossága írástudó, hanem ahhoz is, hogy az általános is­kolai oktatás országszerte köte­lezővé vált. Nyolcvanmillió általános és középiskolás Nézegetem tovább a statiszti­kai zsebkönyvet, ahol újabb ér­dekes számokat találok. 1914-ben 124 ezer általános iskola volt az országban 9 millió 656 ezer ta­nulóval. 1975-ben a megfelelő adat: 164 ezer iskola és 47 mil­lió 594 ezer tanuló. Az iskolák száma tehát valamivel több mint egynegyedével gyarapodott, a ta­nulók száma viszont csaknem öt­szörösével! Vagyis, az iskolák nagyobbak, tágasabbak, több ta­nuló befogadására alkalmasak lettek? Valóban ez történt, de nemcsak a mennyiségi növeke­désről van szó. Gyökeresen új iskolatípusok alakultak ki. 1914-ben 1953 középfokú tan­intézet volt az egész országban (gimnáziumok és reáliskolák, amelyekben a kivételezett réte­gek gyermekei tanultak) 636 ezer tanulóval. Aztán újabb adatok az 1975—76-os tanévből: a kö­zépiskolák nappali tagozatán 51 400 intézményben 32 millió 406 ezer diák tanult. A harmin­cas évek végétől szakadatlanul fejlődött az oktatási rendszer, és különösen felgyorsult ez a folya­mat az utóbbi évtizedben. Mind­ez szervesen összekapcsolódik az­zal, hogy áttértünk a tízosztályos általános iskolai oktatásra, amely az új Szovjet Alkotmány terve­zetében foglaltak szerint kötele­zővé is válik. Nemrégiben Ukrajnában jár­tam. Megnéztem jó néhány isko­lát Dnyepropetrovszkban és nem győztem ámulni és csodálni, hogy a technikai felszerelések és szemléltető eszközök milyen gaz­dagsága áll ma a pedagógusok rendelkezésére. Voltam falusi kö­zépiskolákban is, például Mezs- recsenszkben és Verbszkben. Mo­dern berendezésekkel ellátott nyelvstúdiók, színes és fekete- fehér televízió, amelynek iskola­adásait közvetlenül az órákon hallgatják, különféle típusú film. vetítők és magnetofonok, írásve­títők, speciális szertárak és szak- tantárgyak oktatásához. A verbszkí középiskolának például az 1200 tanuló oktatásához há­rom matematikai és fizikai, két kémiai, biológiai, történelmi szer­tára illetve tanulószobája van. A dnyepropetrovszki városi és falusi iskolák példája nem kü­lönleges egyedi eset sem Ukraj­nában, sem a többi szövetségi köztársaságban. Vannak terüle­tek, ahol az oktatás színvonala még magasabb. Mégis, az ilyen iskolatípusok a legjellemzőbbek országunkban a Szovjet Állam fennállásának 60. esztendejében. Kirill Kovaljevszkij a „Tanítók Lapja” helyettes főszerkesztője (APN — KS) „AZ ESZPERANTÓNAK KÖSZÖNHETEM" Köncsög. Kecskemét, Antwerpen Kovács Aranka, a Szikrai Állami Gáz- daság vegyésze élete szép adományának tekintheti az eszpe­rantót. Kitágította számára a világot, barátságokat boronáit, gyönyörű utazásokhoz segítette. Elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy ha nincs Hírős Együttes, meg egy világkong­resszus, alighanem so­hasem vesz a kezébe nemzetközi nyelven írt könyvet. 1966 óta bujkált benne az a fölismerés, hogy jó dolog lehet az eszperantó. A kecske­méti néptánc együttes tagjaként került tár­saságukba. (A ha­zánkban rendezett vi­lágkongresszus Kön- csögre látogató részt­vevőit színes műsor­ral köszöntötték a kecskeméti néptán­cosok.) A lócás tánc ka­pott a legtöbb tapsot. Homoki Lacika és az akkoriban érettségiző Aranka volt a két szó­lista, őket fényképezték a legtöb­ben. A kislány örült a sikernek és ámulva tapasztalta, hogy a ki tud­ja hány országból ideutazott ven­dégek milyen jól megértik egy­mást, milyen felszabadultan be­szélgettek. Ö továbbra is franciául tanult. Sűrűn elővette a szótárt, a nyelv­tant, de lassan haladt, pedig kül­földi levelezőpartner is jelentke- zfett. A belga Madi Willems lepte meg a Helvéciái Állami Gazdaságban készített fotókkal. Meg néhány kedves sorral. • Aranka Brugge egyik hidján. Jöttek-mentek a francia nyelvű levelek. Aranka mindig rövidre fogta mondanivalóját mert küsz­ködött a kifejezéssel. Főiskolára járt, elmélyültebb nyelvtanulásra alig jutott ideje. Szerencséjére a kecskeméti eszi perantisták falragaszokon is hir­detők tanfolyamaikat. „Mentem az utcán, megláttam a plakátot és leesett a tantusz.” Azonnal beiratkozott. Eszébe ju­tott a régi találkozó és vágyott távoli ismerőse alaposabb megis­merésére. Füzesi István tanfolyamán kitű­nően haladt, felhasználhatta ko­rábbi nyelvismereteit. „Magával ragadott a nyelv könnyűsége.” Belgiumba egy szót sem írt szándékáról, csak egy szép napon franciáról eszperantóra váltott. Levelezőpartnere örömében egy fényképet is küldött magáról, amit okosan tett. Aranka ugyanis nem tudta, hogy férfi avagy nő a fel­adó, mert a névből ez nehezen ol­vasható ki. (Néha a Madit írtai előre néha a Willemset.) A rokonszenves 'főkönyvelőnő hamarosan meghívta magyar ba­rátnőjét. ö se utasította el a ma­gyarországi invitálást. Kétszer is járt itt, jól ismeri és mind job­ban kedveli hazánkat, s Aranka is szívesen látott vendég Antwer­penben. • Aranka a maga példájával is buzdítja ismerőseit az eszperan­tó nyelv elsajátítására, többnyire sikerrel. Csodálható? H. N. • Mady Kecskeméten.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom