Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
4 • PETŐFI NÉPE # 1977. október 8. / Fejlődésnek indult a megye szövetkezeti építőipara • Az EPSZER dolgozói különleges, cölöpöző alapozással készítik elő Baján a No-fines technológiával való építkezést a Bajai Lakbérén* dező, Építő* és Vasipari Szövetkezet számára. (Méhes! Éva felvétele.) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Hamis borok, hamis emberek Bács*Kiskun megye 49 ipari szövetkezetének termelési értéke a múlt esztendőben több mint 2,2 milliárd forint volt. Ennek körülbelül egyötöd része, 410 millió forint származott építőipari tevékenységből. A tizenkét, építőipari ágazatba sorolt szövetkezet 186 millió forint értékű munkát végzett el. Rajtuk ki. vül még tizenhat, egyéb ágazatba tartozó szövetkezet vett részt az építési feladatok megoldásában. A megye szocialista építőiparán belül 16 százalékot tett ki a szövetkezeti szektor egységeinek termelése. Az V. ötéves terv első évének körvonalazott eredménye fejlődést jelent a korábbiakhoz képest. Az előző tervidőszakban vezetési problémák, elégtelen műszaki fejlesztés, a gépesítésben való elmaradás és a kedvezőtlen bérezési lehetőségek következtében stagnált a szövetkezeti építőipar. A megyei pártértekezlet, majd pedig a megyei pártbizottság 1976. januári és szeptemberi határozata nyomán a KISZÖV irányításával mélyreható változás kezdődött Bács-Kiskun szövetkezeti építőiparában. — Szövetségünk a megyei pártértekezlet határozata szellemében irányelveket dolgozott ki a szövetkezeti építőipar fejlesztésére — mondta el Fekete László, a Kisipari Szövetkezetek Bács me- gvei Szövetségének elnöke. — Erőinket három fő területre összpontosítjuk: lakóházak építésére, elsősorban korszerű technológiával. a lakossági szolgáltatásra, karbantartásra és felújításokra, végül pedig a helyi jellegű kisebb közületi beruházások, gyermek-, oktatási és egészségügyi intézmények kivitelezésére. Az V. ötéves tervben 46 százalékos fejlődést irányoztunk elő a szövetkezeti építőipar számára, ezen belül a lakáskarbantartást Sfi százalékkal növeljük. A megye szövetkezetei kétezer lakás felépítését vállalták 1980-ig. — Milyen intézkedéseket tettek eddig a cél érdekében? — Az OKISZ-szal együttműködve intézkedtünk, hogy az érintett szövetkezetek törekedjenek a profiltisztításra, a szakosodásra és a specializációra. Kijelöltünk tíz lakásépítő és karbantartó szövetkezetét, melyeket az átlagnál gyorsabban akarunk fejleszteni. A munka- és üzem- szervezés korszerűsítésére, hatékony technológiák bevezetésére, De most folytassuk a helyzet- elemzést. Kibővítve néhány sokatmondó adattal az eddigieket, s amiket Némedi Sándor SZMT- titkár szóbeli kiegészítésként ismertetett. Miként változott az utóbbi évek során megyénkben a 3—5 gyermekes családok száma? 1974- ben 5230 1975- ben 5456 1976- ban 5888 és 1977. június végéig 6034 Ilyen család volt Bács-Kiskun- ban. Tehát — úgymond — nincs szégyenkezni valónk; a 3 gyermekes családok száma 1974-hez képest 819-cel, a 4 gyermekeseké 69-cel nőtt. Az 5 gyermekes családoké viszont 41-gyel csökkent, s kevesebb a 6—7—8 gyermekeseké is. Kilenc-tíz s ennél több gyermekes család 9 van a megyében. Menjünk tovább: 1975-höz viszonyítva — tavaly már csökkent a szüléseik száma, s ez a folyamat észlelhető idén is. Ez persze — részben — természetes következménye a szülőképes korosztály csökkenésének — részben azonban a népesedéspolitikai határozat ösztönző hatása mérséklődésének is. Ebből meg következik, hogy ha az eltelt három évben szépen javult is népesedési helyzetünk, ez még nem tekinthető elegendőnek a feladat súlyát tekintve. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni. hogy a népesedéspolitikai célok elérése hosszú távú, máról- holnapra nem oldható meg. Folyamatról van szó, aminek során tekintettel kell lennünk népgazdaságunk helyzetére. Hiszen a hatalmas költségekkel járó Ina tanácsi és állami építőipari vállalatokkal való együttműködésre, gépesítésre ösztönöztük és ösztönözzük a szövetkezeteket. Célszerű fúzióra is sor került. Intézkedéseink hatására tavaly az előirányzatnál nagyobb mértékben, 10 százalékkal növekedett. a szövetkezeti építőipari termelés, s ez szinte kizárólag a termelékenység emelkedésének volt 'köszönhető. Az Országos Tervhivatal jóváhagyta a Kecskeméten létesített lakáskarbantartó szövetkezeti bázis tervét. A két helyi szövetketézkedéselkhez — továbbra is a nemzeti jövedelem gyarapítása szükséges. I Új megoldásokat keresve Az SZMt elnöksége népesedéspolitikai vitája híven tükrözte azt is, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök felhasználásához is rendszeresen javítani kell és lehet a megoldási formákat, s az idők, a helyzet változásához rugalmasan alkalmazkodva, az elképzeléseken, eddigi megítéléseken is alakítanunk szükséges. Emeljünk ki olyan gondolatkört a vitából, amelyet több felszólaló is így aposztrofált: egyenlő teherviselés. Vegyük ezen belül elsőnek a lakáshelyzetet, hiszen a fiatalok, nagycsaládosok ellátottsága e téren — jelentős hatással van a népszaporulatra. Emlékeztetőül: a IV. ötéves tervben 18 000-rel gyarapodott megyénkben a lakás- állomány. 1973—75. között 267 nagycsaládos kapott tanácsi kiutalás alapján lakást illetve nagyobb lakást. Igenám, de mint Némedi elvtárs is emlékeztetett rá, ismeretei szerint, 1976 végén 527 — három, és ötgyermekes család lakásigénye várt kielégítésre. Persze, hogy szép eredményeket szedhetünk csokorba. „A fiatal házasok részére juttatott lakások mennyisége is elérte a kívánt arónyszámot” — szólt erről a jelentés. Az ő lakáshelyzetük javítását szolgálta a Kecskeméten felépült 210 lakásos garzonház is. A vállalatok a IV. ötéves zet egyesítésével megalakított szervezet műszaki-teehnikai alap- j i , megteremtéséhez a KI- ' 'íözös fejlesztési alapjából ei tanácsi keretből támo. • juttattunk. Az újdonsült Iv. 'i. néti Épületkarbantartó és fczolgáitatóipari Szövetkezet korszerű szervezet, s arra hivatott, hogy a megye északi részén végezzen építőipari szolgáltatást. Az ÉPSZISZ eddigi eredményei biztatóak. — Korábban csaknem kizárólag hagyományos módon építkeztek a szövetkezetek. Ezen a terv időszakában 150 millió forintot fordítottak lakásépítési támogatásra, aminek i7 százalékát nagycsaládosak, 35 százalékát fiatal házasok kapták. A mostani ötéves tervben megépülő 25 000 lakás ismét javít a helyzeten. Ezen belül épül 2000 munkáslakás — az SZMT kezdeményezésére. Ha korlátozott mértékben is, lehetőség nyílt Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason is — mun- káslakás-építési akció bevezetésére. S a vállalatok ebben a ciklusban több mint 160 millió forintot irányoztak elő támogatásra. Az ebben részesülők közül 1424 ember (36 százalék) fiatal házas. 687-en (18 százalék) pedig nagycsaládosok. A szintentartás is többletet hoz Mindjárt ez utóbbi tényéknél maradjunk annál a józan észrevételük, amelyet Princz László SZMT-titkár jegyzett meg. Ha ugyanis a lakás árváltozásokat figyelembe vesszük, tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a milliókkal megemelt támogatási összegek tulajdonképpen „csak” a szintentartást teszik lehetővé. Mert amikor a IV. ötéves tervben lakásonként 90 000 forintot tett ki a 20 százalékos vállalati hozzájárulás — ami munkáslakássá teszi a lakást —, ma már 120 000 forint ez a 20 százalék, így a megemelt vállalati támogatásból kábé annyi lakás építéséhez Jut pénz, mint az előző terv- szakiaszban. (A „csak” azért került idézőjelbe, hogy jelezzük: téren sikeriilt-e már előbbre lépni? — A kapacitás növekedését korszerű technológiák bevezetésével akarjuk elérni. A Bajai Lakberendező, Építő, és Vasipari Szövetkezet, valamint a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet belépett a No-fines technológiát megvásárló országos társulásba. Ez a technológia a csoportos lakásépítésnél jelentős anyag, és munkaerő-megtakarítást tesz lehetővé. A két megyénkben szövetkezet majdnem ezer lakást épít fel a tervidőszakban Baján és Kiskunfélegyházán az új technológiával. Ehhez segítséget kapnak az Építési és Szerelőipari Vállalattól a különleges alapozási munkáknál. — Várható-e további szakosítás a szövetkezeti építőiparban? — Az egyik problémánk a tervezett fejlesztéssel kapcsolatosan az. hogy korábban nem alakultak ki a megyében olyan szakosított építőipari szervezetek, amelyekre most alapozni lehetne. Ezért arra kell törekednünk, \ hogy a kecskeméti bázis szövetkezethez hasonló szervezeteket hozzunk létre a megye egyéb területein is. A szövetkezeti építőipar fejlesztésének tennivalóival a legfelső szinten az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az OKISZ együttműködési bizottsága foglalkozik. A megyei párt és tanácsi szervekkel történt megállapodás szerint a közeli jövőben napirendre tűzik a megyei szövetkezeti építőipar helyzetének vizsgálatát, hogy átfogó intézkedés történhessék a különféle fejlesztések érdekében. A megyei KISZÖV közreműködik a feladatterv kidolgozásánál. — A tervidőszakra előirányzott nagyarányú fejlesztés pénzügyi fedezetével rendelkeznek? — A pénzügyi lehetőségeink szűkösek. A számítások szerint 100 forint tenmelésiérték-növe- léshez a szövetkezeti építőiparban legalább hetven-nyolcvan forint fejlesztési fedezet szükséges. Ehelyett a tervidőszakban csak tizenöt-húsz forint áll rendelkezésünkre. A KISZÖV közös fejlesztési alapján, valamint a megyei tanács támogatásán kívül egyéb külső forrásból származó támogatásra is szükségük van szövetkezeteinknek ahhoz, hogy a tavaly elkezdődött fejlődési folyamatnak egyenletes folytatása következzék. A. T. S. semmiképp se kisebb jelentőségű a segítség, hiszen alább nem adtunk a lakásszámból. De lássuk reálisan a kérdést.) Más gondok. „A magánlakásépítés anyagi terhei összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint az állami lakások lakbérei és törlesztése. Ez a fiatal házasok és nagycsaládosok esetében fokozottabb anyagi megterhelést jelent.” — mondja az előterjesztés. Majd tovább: „Többségük számára az állami lakás lenne a legmegfelelőbb. Ez a forma azonban évről évre csökken, főleg az állami lakások építésének száma miatt. 1973-ban a nagycsaládosok részére juttatott állami lakás (tanácsi bér- és értékesítésül 81 százalékot képviselt, 1975-ben 38,5 százalékot, s 1976 első felében már csak 21 százalékot”. Állami lakások városokban és néhány kiemelt nagyközségben épülnek. A nagycsaládosok, valamint fiatal házasok többsége azonban községben él, ahol a magánépítkezések döntőek, és a kedvezmények nagyon korlátozottak, illetve nem járnak. „Sokan sérelmezik — mondotta Kmetovics János — a ZIM Kecskeméti Gyáregységének munkása, elnökségi tag éppen erre is hivatkozva hívta fel a figyelmet — a munkások véleményét is tolmácsolva —, hogy a szakszervezeti szervek mélyrehatóbban vizsgálják meg, miképp osztják el a lakásokat. Szép számmal költöznek állami, vagy szövetkezeti lakáéba olyanok, akiknél előbbre való a gépkocsi, minit a gyerek. S olyanok, akik szeretik lépten-nyomon „benyújtani a számlát” igényeik kielégítésére, de amikor tenni is kell valamit a köz érdekében, a hátul kullogok közt bújnak el. Ezek a problémák szorosan kapcsolatosak a jövedelemszínvonallal. Tény Bács-Kiskun megyében is, hogy a keresetek rendszeres növekedése, a családi pótlék emelése és más természetű anyagi, valamint természetbeni juttatások jelentős mértékben emelték a gyermekes családok jövedelmét. Ennek ellenére — állapította meg az SZMT-elnökség elé terjesztett jelentés — jövedelem- színvoifcl tekintetében a gyermekes családok hátrányosabb helyzetben vannak. A 3 kiskorú gyermeket nevelő családok jövedelme — például — csak fele a T A borhamisítók Székes- fehérváron lezajlott nagy peréről az újságokban többnyire rövid tudósítások, dramatizált riportok, a bor körüli állapotokat elemző írások jelentek meg a tárgyalás közben, illetve az ítélethirdetés után. Arra azonban nem akadt vállalkozó, hogy megírja: kik ezék az emberek, s tulajdonképpen mit csináltak? Pedig ezekre a kérdésekre világos választ adott a Székesfehérvári Megyei Bíróságon folytatott, kilenc hónapig tartó tárgyalás, ahol a vádlottak padján helyet foglaló hatvanegy ember közül negyvenegy Bács-Kiskun megyei pontosabban csengődi, akasztói, icaskantyúi, kiskőrösi lakos. Nem csupán ebben az ügyben figyelemre méltó mozzanat, amit más. bűnszövetségben elkövetett cselekményeknél is tapasztal az ember, nevezetesen, hogy van egy kezdeményező, egy főkolompos, ha úgy tetszik. Hozzá aztán láncreakció-szerűen kapcsolódnak a többiek, az olyan emberek, akik — utólagos tapasztalat szerint — mindig készek véteni a törvények ellen, s vétenek is gátlások nélkül, ha nyílik az alkalom. Nos, a borhamosítók esetében ezt az alkalmat Szőke Nagy József Biatorbágy, Bethlen Gábor utca 6. szám alatti lakos fellépése jelentette. Szőke Nagy mindössze huszonhárom éves volt. amikor 1973 elején a HUNGÄROVIN Borgazdaságok Export Vállalata etyéki sűrítőüzemének vezetésével bízták meg. Ez az üzem készítette az úgynevezett SM—II. borászati segédanyagot, amelynek előállításához cukorra, oitromsarvra és vízre van szükség. Csakhogy az SM—II. különböző cukor, illetve savtartalommal készült, a sűrítmény nyilvántartása pedig kizárólag csak a cukortartalom alapján történt. Ezért lehetőség nyílt arra, hogy a citromsav felhasználását akkor is elszámolják, ha a sűrítményt citromsav nélkül kérte a megrendelő (megjegyezzük, hogy a sűrítményt kizárólag a Borgazdasági Várnaiatok Trösztjéhez tartozó gazdaságok használhatták fel. Más gazdaság, vagy tsz csak külön engedéllyel kaphatott belőle.) Ez a módszer azt eredményezte, hogy éves viszonylatban 40— 50 mázsa citromsav „többlet” ke^ letkezett az üzemben. De a sűrítményből is képződött többlet és pedig úgy, hogy egy-egy tartálykocsiba hígabb sűrítményt tettek. A mennyiség meg volt, a cukortartalom szintén, a citromsav — bár ezt nem mérték — ugyancsak. Így aztán például 1973 februártól december végéig közel 33 hektoliter sűrítmény „többlet” mutatkozott az üzemben. A fiatal üzemvezetőnek most az volt a gondja, hogy a többleteket a saját hasznára kimentse. Mint szakképzett borász nagyon jól tudta, hogy mi van a kezében, s ezért 1974 márciusában levélben értesítette iskolatársát és barátját ifjú Kukucska Sándor Kaslkantyú, Hunyadi utca 35. szám alatti lakosit, hogy vasárnap érkezik és v*;j» a- kiskőrösi vasútállomáson. Így i* történt. A barátok hamarosan megállapodtak abban, hogy Szőke Nagy „harátilag” ötven kiló citrcwnsavat ad ifjú Kukucská- nak. Hazatérve az üzemvezető lakására vitetett ötven kiló citromsavat, majd üzent Kaskan- tyúra Kukucskálnak, hogy jöhet az áruért. Kukucska napokon belül Biatorbágyon termett és átvette a citromsavat, majd beszélgetés közben megemlítette, hogy bármilyen mennyiséget hajlandó átvenni. Szőke Nagy hajlott erre, s megállapodtak, hogy a későbbiekben mázsánként 1500 forintot kér a citromsavért. Ezt az ötven kilót — amint említettük — barátilag adta. Mellesleg ötven kiló citromsav értéke 10 ezer 400 forint. Az üzlet azonban megindult, de már nem félmázsás tételekben. Legközelebb — alig egy hónap múlva — már három mázsa citromsavért autózott Ifjabb Kukucska Biatorbágy- ra. s ezért 4500 forintot fizetett, noha, a hivatalos ára 62 ezer 400 forint volt. Természetesen ilyen mennyiségre ifjabb Kukucska Sándornak nem volt szüksége. Elindult tehát, hogy a portékára vevőt keressen. így jutott el Krizsán József Csengőd, Dózsa György utca 4. szám alatti lakására, aki három mázsa citromsavat azonnal megvette 21 ezer forintért. A citromsav éppen Kukucska autójában volt, azt bevitték a lakásra, a pénzt zsebre tette és eltávozott. Az üzleten 16 500 forintot nyert. Volt azonban olyan eset is, amikor 6,5 mázsa citromsavat vett át Kukucska Szőke Nagy Józseftől, mázsánként 1500 forintért, noha a szállítmány értéke meghaladta a 135 ezer forintot. Egy alkalommal — 1974. szeptemberében — Krupa Mihály budapesti lakos, a KOHUSZ gépkocsivezetője találkozott Gubán János, többszörösen büntetett előéletű akasztói lakos „gazdálkodóval”, aki üzent Szőke Nagy Józsefnek, hogy neki is szüksége volna sűrítményre és citromsavra is. Egy hónap múlva az üzemvezető személyesen szállította Akasztóra a két mázsa oitramsa- vat és átadta Gubán Jánosnak négyezer forintért. Gubán későhb is vett citromsavat, de érkezett szállítmány ifjú Kukucska Sándornak is. Például Krupa Mihály — Szőke Nagy utasítására, illetve azzal megbeszélve — 1974. decemberében 15,5 mázsa oitromsa- vat szállított Kaskantyúra. Vele utazott az üzemvezető Is, természetesen a cél ismét ifjú Kukucska Sándor volt, aki a szállítmányt átvette, majd felárral tovább adta. A megbízható vevő ismét Krizsán József csengődi lakos volt, aki négy mázsát megvett 56 ezer forintért. Az áru értéke 332 ezer forint volt. Négy mázsát viszont Kelemen István vett át. aki akkor a csengődi Aranyhomok Szak- szövetkezet agronómusa volt. Ea a Kelemen korábban 1 mázsa cit- ramsavért két darab adóívet „szerzett” Kukucskálnak. Ezt úgy tudta megtenni Kelemen, hogy jó viszonyban volt Dóró Ernővel, aki akkor a Csengődi Községi Tanács adócsoportjának volt a vezetője. Dóró —természetesennem Ingyen —, biztosította Kelement, hogy igényelnek megfelelően ellátja őt hamis adóívekkel. Később látni fogjuk, hogy nemcsak Kelemennek tett ilyen „szívességet”. Gál Sándor (Folytatjuk.) Egyenlő teherviselést Lakásjuttatásoknál A népesedés alakulását számos tényező együttes hatása befolyásolja; az intézkedések valóságos rendszerét igényli. Ügy is mondhatjuk tehát, hogy a népesedéspolitika érvényesítése igen összetett feladat. Nemrég irtunk a népesedéspolitikai intézkedések kedvező hatásáról. Az SZMT elnöksége tárgyalta meg a Bács-Kiskun megyei tapasztalatokat. Kiindultunk abból, hogy olyan — kormányszintű intézkedések, mint a családi pótlék, a szülési segély, anyasági segély jelentős emelése, a gyermekápolási táppénzrendszer kiterjesztése, lakásjuttatáskor szociálpolitikai kedvezmény biztosítása, bővítése, kiterjesztése, a gyermekintézmények fejlesztése, az egészségügyi feltételek, munkakörülmények javítása, — a szülések számának fokozatos növekedésén is éreztették kedvező hatásukat. Az ezer lakosra jutó élveszületés az 1970. évi 14.5-ről 1975-ben 17,6-ra nőtt. A családonkénti gyermekszám a megyében kettő körül van; az országos átlag 1,93. Ezt a megállapítást toldottuk meg azzal, hogy azért Bács- Kiskun is messze van még a társadalmi célkitűzésként szereplő 3 gyermekes család-átlagtól. Ha a kocsi előbbre való, mint a kicsi el Csordás Józsefné, az SZMT nőbizottság titkára — hogy a munkáslakás-építésben magukra igen nagy terhet vállaló családoknak nincs lehetősége gyermekek „elővállalására”, szociálpolitikai kedvezményre. „Ugyancsak ő beszélt arról, hogy — az emberek szerint — a munkás mindenütt munkás, mégis csak meghatározott számú és lakhelyű munkásrétegre terjedhet ki a munkáslakás-építési akció. S bizony vitára, panaszra ad okot, tehát feszültség forrása, amikor ugyanabban a házban az egyik ajtó mögött olyan lakik, aki 20 ezer forint belépővel jutott lakáshoz az akció keretében, míg a szomszédja, mert OTP-s lakást kapott, 120 ezerrel kezdte. Princz elvtárs még tovább ment: lehet ez a két lakás olyan munkásoké, áki egyike 'kapott támogatást a vállalatától, a másik nem. Tudniillik ez utóbbi vállalatának olyan az anyagi helyzete, hogy még nem tudott adni. A népgazdaság hasonlóképpen nem győzhet egyszerre egyformán megadni mindent mindenkinek —, csatlakozott Csordás Józsefné. gyermektelen házastársakénak. A jövedelmi arányok évek óta nem változtak lényegesen, s ez sem ösztönöz a több gyermek vállalására felnevelésére. S a lakásért vállalt anyagi terhek ekként nyomják meg hatványozottabban a többgyermekeseket ... Innen visszakanyarodva az elnökségi javaslatokhoz, igen helyén valóak ezek közül: „A lakáselosztásnál továbbra is megfelelő arányban biztosítani kell a fiatal házasok önálló lakáshoz jutását. Szükséges, hogy a tanácsok folyamatosan — legkésőbb az V. ötéves terv időszakának végéig — megoldják a nagycsaládosok lakásproblémáját, lehetőleg állami lakásból.” Továbbá: „Szükségesnek tartjuk, hogy a' következő távlati lakásépítési tervekhez kapcsolódóan a központi szervek vizsgálják felül a lakáshoz jutási 'koncepciókat, valamint közelítsék az állami és magánlakás-építési anyagi terhek viselését.” De hogy az egyenlő teherviselés igénye nemcsak a lak ás juttat ás okkal függ össze szorosan, hanem egyszerűen nem választható el a gyermekintézmények helyzetétől sem — arról legközelebb írunk. Tóth István \
