Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

/ 197T. szeptember 6. • PETŐFI NÉPE • ( „Az állami oktatásban szélesebb rétegek számára kell megteremteni a feltételeket az általános és a szakmai ismeretek ma­gasfokú elsajátításához, a rendszeres to­vábbképzéshez. Az iskola egész munkás­ságával szolgálja jobban az aktív, a kö­zösségi életet élő, a szocialista világnézet és erkölcs befogadására fogékony szemé­lyiségek nevelését. Minden szinten javíta­ni kell a világnézeti oktatás és nevelés tartalmát, és formáját. Elsőrendű feladat az általános iskola és a szakmunkásképzés fejlesztése, az oktatás-nevelés tartalmá­nak, módszereinek korszerűsítése, az isko­lák közötti színvonalbeli különbségek csökkentése. Alapvető követelmény a fi­zikai dolgozók gyermekeinek hathatós ta­nulmányi segítése, valamennyi iskolai fo­kozatban. Gondoskodni kell a kollégiumi helyek számának növeléséről. A pedagó­gusokat munkájuknak megfelelően kejl értékelni, támogatni és segíteni.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.) A tanárok és az ifivezetők segítenek... Gyarapodnak a szemléltető eszközök Az MSZMP Központi Bizottsá­ga öt évvel ezelőtt hozott határo­zatot az állami oktatás fejleszté­séről. A dokumentum többek kö­zött fontos feladatnak jelöli meg az általános iskolák felszerelésbe­li egyenőtlenségeinek megszünte­tését, az oktató-nevelő munika azonos feltételeinek megteremté­sét, falun és városon, kisebb és nagyobb intézményekben egy­aránt. Az Oktatási Minisztérium utasítására alapos munkával valamennyi megyében felmér­ték a tanintézmények okta­tástechnikai eszközökkel való ellátottságának helyzetét. A vizsgálat nyomán kiderült, hogy még a jól felszereltnek gondolt „gazdag" városi isko­lák egyikében-másikában is nagy fontosságú eszközöket nélkülöztek. A kisebb külte­rületi, tanyai osztálytermekből, szertárakból pedig mondanunk sem kell, hogy még több tele­vízió, magnetofon, rádió és egyéb berendezés hiányzott. A minisztérium szakemberei kidolgozták a korszerű oktató- nevelő munkához elengedhetetle­nül szükséges eszközök listáját. Az egyes tantárgyak Igényeinek elemzése után kiderült, hogy nem' is kevésről van szó. Az úgyneve­zett I. számú alapfelszerelési jegy­zék 113 féle taneszközt és kész­letet tartalmazott. Az 1973-ban közreadott lista alapján 277 millió forint érték­ben kellett pótolni az általános iskola szertárainak készletét. Elsősorban központi anyagi erőforrások felhasználásával a tanintézetek gyors ütemben hoz­záláttak az eszközök megvásárlá­sához. Bács-Kiskun megyében 1975—78 végére, országosan pe­dig az 1976—77-es tanévben be­fejeződött az iskolai felszerelési tárgyak hiányának pótlása. Időközben ugyanakikor megin­dult az 1974-ben közreadott úgy­nevezett 2. számú alapfelszerelési jegyzékben szereplő szemléltető eszközök központi gyártása is. Ezen a listán 147 különféle tétel szerepel a térképektől kezdve a biológiai metszeteken át a sík- és térmértani modellekig. Ezek or­szágos szükséglete meghaladta a 373 millió forintot. Az iskolák jelenleg ezek beszerzésével fog­lalkoznak. Bács-Kiskun megyében 23 millió forint szükséges az el­• Pillanatkép a laboratóriumából. kecskeméti Czollner téri Általános Iskola kémiai maradott tanintézetek készle­teinek kiegészítésére. A máso­dik számú listán szereplő té­telek megvásárlása 1975-ben nyolc és fél, 1976-ban kilenc, idén pedig több mint öt mil­lió forintot költöttek el. A TANÉRT szállítmányai fenn­akadás nélkül érkezne«. a cím­zettekhez, így a mepuében az év végére csaknem valameny- nui általános iskola felszerelt­sége eléri a követelményekben foglaltakat. Ugyanez az arány országosan nyolcvan százalék. Az Oktatási Minisztérium ille­tékesei már készítik az úgyneve­zett harmadik számú jegyzéket is. Ebben az új tanterv előírásai­ban szereplő oktatástechnikai és szemléltető eszközöket sorolják fel. Ez az utasítás tartalmazza az óvodákban kötelező használatos játékkészleteket, modelleket, kár­tyákat, sőt tornaszereket Is, hi­szen a legkisebbek otthonai napjainkban ma már az iskolai tanulásra készítik elő a gyerme­keket. Az óvodák felszereltségé­nek bővítése és egységesítése ezért fontos kérdés. A gimnáziumok és szakközép- iskolák közismereti tantárgyainak oktatásához a minisztérium két évvel ezelőtt adott ki alapfelsze­relés! jegyzéket, amely 144 féle eszközt tartalmaz. A szükségletek kielégítése itt is jelentős anyagi ráfordítást igényel; a középfokú intézmények tölbb mint kétszáz millió forint értékű szükségletet jelezték a tanszergyártó vállalat felé. Ügy tűnik, hogy az általá­nos iskolához képest a középisko­lák lassabban „töltik fel" a szer­tárakat; ennek oka az, hogy központi anyagi támogatással nem számolhatnak, a beszerzése­ket saját költségvetésükből kell megoldaniuk az évtized végéig. Az MSZMP határozatainak megfelelően a kormányzat év­ről évre jelentős anyagi áldo­zatokat hoz az oktatásügy személyi és tárgyi feltételeinek fejlesztésére. Egyaránt jól pél­dázza ezt a pedagógusok idei bérrendezése és az intézmé­nyek felszereltségének korsze­rűsítésére tett valamennyi erő­feszítés. ~ p. m. Hat évvel ezelőtt szervezték meg első alkalommal a leendő középiskolások és szakmunkásta­nulók nyári előkészítő táborát a Szakszervezetek Megyei Tanácsa kezdeményezésére. Azóta minden augusztusban, tíz napon keresz­tül tanácsi irányítással elevenítik fel a régebben tanultakat a nyolcadikat elvégzett fiatalok; szép és vonzó környezetben pó­tolhatják lemaradásukat. Kezdet­től fogva az az elsődleges cél, hogy azok, akik valamilyen ok­nál fogva hátrányos helyzetbéh voltak, ám tehetségük lehetővé teszi a továbbtanulást, azok a sikeres, tíznapos „ráadás" után nyugodtabban mehessenek gim­náziumba, szakközépiskolába, vagy szakmunkásképző intézetbe. Ki-ki lehetősége s vágya szerint. Az előkészítő tábornak általá­ban százharminc—száznegyven lakója van, Bács-Kiskun minden részéből. De voltak már százhat- vanan is. Ez azt jelenti, hogy már csaknem ezerre tehető azok­nak a száma, akik az SZMT jó­voltából ebben a nélkülözhetetlen támogatásban, nagyszerű törő­désben részesültek eddig. Az idén is ellátogattunk a KISZ bajai tá­borába — a romantikus szigetre —, megismerkedtünk annak la­kóival és a lelkes irányítókkal, közreműködőkkel. □ □ □ A folyosón faliújság, hirdető­tábla, s több érdekes plakát, fel­irat látható. A nagybetűs jel­mondatuk így hangzik: „Tökéld el, hogy véghezviszed azt, amit meg kell tenned, s vidd véghez múlhatatlanul, amit, eltökéltén” — Mit jelent ez valójában szá­motokra? — kérdezem az egyik tizenévest. — Ez biztatás nekünk. Arra, hogy tanuljunk. Kiss István tanár a tábor ve­zetője. Ezt mondja: — Hat esztendővel ezelőtt, amikor rámbízták ezt a felada­tot, még magam sem sejtettem, hogy ennyire megszeretem ké­sőbb. Ma már el sem tudom kép­zelni a nyaramat nélküle. Min­dig jó látni, hogy főleg azok, akik a szülői házban, s esetleg kicsi, távoli, rosszabbul felszerelt is­kolájukban addig kevesebb ered­ményt tudtak felmutatni, itt to­vábbi kedvet Jcapnak a tanulás­hoz. Hisz szabályosan, tanterv szerint folynak az órák a külön­böző tantárgyakban. Természete­sen nem megerőltető, nem sok a tananyag. Inkább a könnyedség­re, játékosságra ügyelünk. Négy nevelő és tíz ifivezető szorgos­kodik azért, hogy szeptembertől fogva immár magasabb fokon tudjanak tanulni ezek a fiúk és a lányok. n □ □ Kik hát azok az ifivezetők? Először ismerkedjünk meg velük. Lamperth Mónika másodéves joghallgató. Most éppen ő a tá­borügyeletes. Így beszél: — Az idén több a leány. Es érdekes, hogy a mostaniak közül csaknem mindannyian voltak már valamilyen táborban. Felszaba- dultabbak, mint azok, akik négy-öt évvel ezelőtt tanultak itt. Nagyon jó érzés velük lenni. Ér­deklődők, igyekvőek. Akarnak, és ez a legfontosabb. Végeztünk köztük egy felmérést. Kiderült, hogy sajnos, sok a helyesírási hi­bájuk. Ez részben a régi iskolá­juk bűne. Volt aki úgy írta a Katona-dráma címét, hogy a „Bángbán"; más azt írta Petőfi- népe", meg hogy a „fudbal". Ezek súlyos hibák, és többek kö­zött mutatják: van mit tennünk e tíz nap alatt. Egy másik fi­gyelmet érdemlő dolog: arra a kérdésre, hogy „miként képzeled el az életedet felnőtt korban", nagyon sokan a boldog, nyugodt családi életet írták válaszul. Ez is arra mutat, l>ogy sokak ottho­ni körülményével baj van. Kőhalmi Csilla először maga is táborlakó volt; most ő segíti a „kicsiket” a tanulásban. Ugyanígy Kovács Ilona Is. ö ma már a Katona Gimnázium harmadikos tanulója. Nyugodtan mondhatja a most Induló közép- iskolásoknak: fel a fejjel, én is így kezdtem! Odor Helga, Beck Anna kez­dettől fogva, tehát már hat nyá­ron ügyködik e falak között. Már valósággal hivatásuknak tekintik ezt a számunkra kedves munkát. (Amit egyébként nem pénzért, hanem önkéntes vállalással, tár­sadalmi munkában végeznek). Büszkén emlegetik Szalma Zsu­zsa nevét, aki öt évvel ezelőtt ide Jött nyári tanulásra, s ma már mint egyetemi hallgató, atomfizikusnak készül Moszkvá­ban. Odáig lendítette őt a szor­galma. □ an S mit mondanak a táborlakók, akik szeptember elejétől fogva magasabb szinten tanulhatnak tovább. Íme, három vallomás: Majoros Zoltán: — Szakmunkástanulónak je­lentkeztem, a húsiparba. Édes­apám is ezt csinálja. Édesanyám varrónő, hárman vagyunk test­vérek. Itt a táborban sok min­dent megértettem, amit az isko­lában nem. Jó közösségbe kerül­tem, másokkal összebarátkoztam. Számomra a matematikaórák je­lentik a legtöbbet. Ezzel a tan­tárggyal mindig bajom volt. Szabó Aranka: — Édesapám gépkocsivezető, édesanyám betanított munkás. A bátyám beteg; se tanulni, se dol­gozni nem tud. Elég nehéz így. Az utolsó Öt évet nemzetiségi ta­gozatos iskolában jártam. Né­met gimnáziumba megyek, Bajá­ra. Nem lesz könnyű. Itt azonban az orosz nyelvet gyakoroltam leg­többet. Főleg a ragozást. • Majoros Zoltán: „A «atema*- v tikaórák Jelentik a legtöbbet.” • Szabó Aranka: „Az orosz nyel£> Vet gyakoroltam legtöbbet." • Kuklls János: „Szép emlék ma» rád számomra ez a tiz nap.’f (Tóth Sándor felvételei) Kuklis János: — Én Orgoványon jártam ál­talánosba. Vasútgépészet! szak- középiskolába megyek. Az osz­tályfőnököm Javasolt ebbe a tá­borba. Nem bántam meg, hogy hallgattam rá. A tanárok és az ifivezetők segítenek a tanulás­ban, mindenben. Szép emlék ma­rad számomra ez a tíz nap. V. M. .,H étfőn korábban kelt Szeretnék itt letelepedni Juhász Gézával, a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Álta­lános Iskola és Gimnázium fiatal tanárával első munkanapján, az évnyitó után beszélgettem. Nem mindennapi életút az övé. Marós szakmát tanult a ceglédi szakmunkásképzőben, harmad­éves korában igazgatói engedély- lyel kezdte el gimnáziumi tanul­mányait. Másfél évig dolgozott a szakmájában, majd képesítés nélküli tanárként a nagykátai ze­neiskolában. Dolgozott, tanult, s közben egy pillanatig sem adva fel eredeti elképzelését — kemé­nyen gyakorolt, hegedült a ceg­lédi zeneiskola kamarazenekará­ban. Dávid Sándor tanár bizta­tására felvételizett a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola he­gedű tanszakára. Ésí sikerült. így beszél eddigi életútjáról, tanári hivatásáról: i),Olyan környezet­ben éltem, amely különösebben nem inspirált a továbbtanulásra. Egyedül talán apám hitt abban, hogy egyszer hegedűtanár lesz belőlem. Felvételi előtt nagyon sokat kellett pótolnom zeneelmé­letből, emellett olyan etűdöket kellett megtanulnom, amelyeket zenei szakiskolákban játszanak felsőbb évfolyamon. A főis­kolán — különösen az első évben — igen nehéz dolgom volt. Igye­keztem minél többet gyakorolni. Előfordult, hogy velem példálóz­tak konzervatóriumban végzett társaim előtt. Egy kicsit kínos volt számomra. És most itt va­gyok. Nagyon örülök, hogy e fa­lak között kezdhetem meg a mun­kát. Eddig is sokat hallottam Kecskemét mozgalmas zenei éle­téről, a híres Kodály-intézmé- nyekről. A város is tetszik. Sze­retnék itt letelepedni. A tanítvá­nyok? Meggyőződésem, hogy még a legtehetségtelenebb gyereket is biztatni kell. Rólam Is azt mond­ták eleinte, hogy botkezű vagyok. Ugyanakkor szeretnék szigorú és következetes lenni, sok zenét szerető embert nevelni. P. E. nyüzsgő rajként elborította a könyvesboltok elejét, a Körösi utcáit, meg az iskola tájékát. Vásároltak, csopor­tosultak, és fontos kis szívvel húzódtak fel-fel, az iskolák lép­csőjén ... A picikék a tanító- népet fürkészték, hogy mérges-e vagy jó-e, hogy mire készítsék elő magukat egy évre: a szoron­gó félelemre-e, vagy az otthonos tűrhető figyelemre?...” A tanévnyitóra készülő kisis­kolásokról így írt a Kecskemét és Vidéke 1892. szeptember 15- én, a városi gyerekek beiratko­zásának napján. Az iskolán kí­vüli maradt gyermekék érzését Móra Ferenc tanulni vágyó gye­rekhősén keresztül ismerjük. A pusztaiak ekkor még dolgoztak a mezőn, segítettek a betakarítási munkáknál. A gyerekek 0 éves koruktól számítottak tankötelesnek. A tan­évkezdés idejét és a beiratkozás napját a városi elöljáróságok dobszó mellett hirdették ki. Az iskolaszékek tagjai a tanyákon is összeírták a tanköteleseket, s a szülőket értesítették a tanévkez­désről. Az 1850-es, 80-as években még szokásban volt a nyári iskola is. Erőltetése azpnban hiábavalónak tűnt. Az 1868. évi népoktatási törvény faluhelyen 8, városban 9 hónapban szabta meg a szorgalmi időt. A tanyai iskolákban ezt 7 hónapra csökkentették. A napi tanítás időtartama nem mindenütt volt azonos. Figye­lembe kellett venni az órarend összeállításánál azt is, hogy a gyerekek reggel templomba tud­janak menni, s hogy az iskola mellett szüleiknek is tudjanak segíteni. Nyáron általában reggel Régi iskolák mindennapjairól 7 órakor kezdődött a tanítás. A városi osztályokban többé-ke- vésbé betartották az iskolai há­zirendet, hiszen közel volt az is­kolaszék és a tanfelügyelő. A tanyai iskolákban a tanfelügyelők gyakran kapták hanyagságon a tanítókat. Idézet egy ágasegyházi iskolalátogatási jelentésből (1891. február). „Kilenc órára kiértem az iskolába, de a tanító még aludt. Jó egynegyed óráig foglalkoztam már a gyermekekkel, mikor a tanító bejött. A gyermekek még 10 órakor is jöttek, valószínűleg arra számítva, hogy a tanító úgysem szokta a kiszabott idő­ben megkezdeni a tanítást." A népiskolák óraszáma nem haladta meg a heti 25 órát. Ezt azonban nem osztották be cél­szerűen. Általában 3—4 óra volt délelőtt, 1—2 délután. Közben a gyerekek hazamehettek, de akik távol laktak az iskolától, azok kénytelenek voltak a közbeeső időt is ott tölteni, s így a nap rtagyobbft részében az iskolához voltak kötve. A délelőtti és a délutáni órák között gyakran maradtak felügyelet nélkül. 1889. november 18-án egy félegyházi szülő éppen akkor ment az isko­la felé, amikor Gábor fia a szü­netben Iskolatársaival játszott. Felháborodottan rángatta el a többiektől: „... mindjárt haza ta­karodj, nem játszani küldtelek én Ide. meg a ruhádat szaggatni, ha nem tud tanítani a tanítód, otthon a helyed, én parancsolok neked...” 1893-ban a tázlári szülők pa­naszkodtak a tanfelügyelőnek, s el akarták tiltani a gyermekeiket az iskolából»* mert az órák kö­zötti szünetben veszélyeztetve látták őket az iskolaépületben la­kó „erkölcstelen bábaasszony ál­tal”. Szünidőt a gyerekek a kará­csonyi és a nyári nagy vakáción kívül kukoricatörésre, szüretre, farsangra, vásári napokra, hús- vétra, pünkösdre kaptak, s egyé­nenként nagy családi események — lakodalom, keresztelő stb. — napjára. A gyermekek oktatása — fő­leg a falusi és tanyai kisisko­lákban — összevont formában folyt. Ráadásul a tanítási fo­kok, az osztályok nem váltak el élesen egymástól. Az elavult si- labizáló és hangoztató módszer alkalmazása idején egyszerűen az adott előmeneteli szint szerint csoportosították a gyerekeket: be­tűismerők, betűfoglalók, kisebb szótagolók, nagyobb szótagolók, olvasók. Egyes tanrendek csak így osztják fel a tanulókat: első raj, második raj, írás a kiseb­bekkel, olvasás a nagyobbakkal. • Hosszú ideig szokás volt a gye­rekeket kezdő, „szoktató" osz­tályba adni — általában tavasz- szal —, s az első osztályt a következő tanévben kezdték el. A tanulók nagy része 2—3 évet is eltöltött az első osztályban, eb­ből is adódott, hogy a felsőbb osztályokat kevesebben végezték el. — Télen a legtöbb Iskolában — ahol nem volt fizetett fűtő — a tanító és a gyerekek végezték a fűtést is. Kecskemét pusztai iskoláiban egy-két gyerek ál­landóan a rőzsét tördelte a pléh- kályhákba — ami nagy recsegést sei és piszokkal járt. A fűtést végző gyerekek pedig aznap sem. mit nem tanultak. Ezekben az iskolaépületekben a gyerekekre várt a takarítás is. A kecskeméti népiskolai igazga­tó több jelentésében írta — az iskolák rendetlenségét jellemezve- — hogy a gyerekek a padokon levő vastag porréteget újjasukkal törölgetik le. 1876-ban a Bátky- féle iskola egyik kis növendéke panaszolta: már egy hónapja folyt a tanítás, de az Iskolate­rem csak egyszer volt takarítva,' akkor is a kislányok seperték ki, ruháik számára nem volt fo­gas, s alig tudtak írni, mert elő- padjaikra ruháikat rakták; s ivóvíz serji volt az iskolában. Az iskolába küldött gyerekek idejének egy, részét tehát más; a tanuláson kívüli elfoglaltság töltötte ki. Részlet egy 1894-es városföldi iskolalátogatási jelen­tésből ; „... Az iskolában, belé­pésemkor, nagy por volt, a ta-: nulók egy részét a folyosón ta­láltam, állítólag földrajzot tanul­tak ott; 6—8 gyermek a földet forgatta, ásta (a tanítás alatt); kertészeti gyakorlat címén, a he­lyett, hogy az iskolában az előírt órarend szerint tanult vol­na...", j------------------ K. I. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom