Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-15 / 217. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. szeptember 15. A genetika kísérleti „állatai” A baktériu­mok láthatat­lan élőlények, mégis minde­nütt jelen van­nak hasznosan, vagy károsan. Felfedezésük óta a kutatók ezrei foglalkoz­nak velük. Az élet je­lenségeinek a megismerésé­ben az utóbbi 30 év legfonto­sabb eredmé­nyeit baktériu­mok segítségé­vel érték el. Baktériumok­kal végzett kí­sérletek útján" sikerült felderíteni az anyagcsere számos, ismeretlen folyamatát, e folyamatok egymással való kap­csolatát, az anyagcsere szabályo­zását. Baktériumok segítségével tisztázták az öröklés molekuláris mechanizmusát is. Az egysejtű, gyorsan szaporo­dó, könnyen tenyészthető bakté­riumok kiválóan alkalmasak bio­lógiai vizsgálatokra. Egy bakté­riumtenyészet néhány milliméte­rében több milliárd baktérium­egyed található, amelyekből 20— 30 perc alatt ugyanilyen számú utódot lehet nyerni. Ha valamilyen genetikai kísér­letet emberen akarnánk végezni, a Föld egész lakossága sem pó­tolhatná egy baktériumtenyészet 10 milliliterét, arról nem is be­szélve, hogy embernél az utód csak átlag 20 évenként jelenhet meg. Az ilyen kísérletek értékelésé­nek a feltétele az, hogy az alap­vető genetikai folyamatok azonos módon menjenek végbe a bakté­riumokban és a magasabb rendű szervezetekben. Nos, éppen a bak­térium-genetikai kutatások bizo­nyították be, hogy a genetikai folyamatok alapjai az egész élő­világban azonosak. A magasabb rendű szervezetekben sok minden természetesen másképp mehet végbe, mint a baktériumokban, sokkal könnyebb azonban ezeket az eltéréseket vizsgálni, mint az alaptanulmányokat elvégezni. Ezért alakult ki és fejlődött ro­hamosan a baktériumok genetikai tanulmányozása. Képünkön: az NDK Növényne- mesitési és Örökléstani Intézeté­nek szakemberei különféle bak­tériumok felhasználásával kísér­leteket végeznek az alapvető örökléstani folyamatok tanulmá­nyozására és a gének szerkezeté­nek a vizsgálatára. Baktérium­telepek a táptalajjal töltött te- vyészedényben. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Autóabroncsból takarmány A PÁRTÉRTEKEZLET HATÁROZATA NYOMÁN Erőegyesítés a politikai munka szolgálatára Az alig két héttel ezelőtti eseményre három alapszervezet­hez tartozón érkeztek, s egy pártszervezeti közösségként tá­voztak a Jakabszálláson élő, dolgozó kommunisták. Az addig elkülönülten működő, kis létszámú pártszervezetek tagsága összevont taggyűlésen az erőegyesítés mellett döntött. Az iménti hírben nincs semmi rendhagyó. Ugyanis a ja- kabszállási nem egyedülálló példa, hanem mozzanata egy folyamatnak. Mégpedig az 1975. évi megyei pártértekezlet — a XI. pártkongresszus iránymutatásával egybehangzó — határozata végrehajtásának. Csupán a kecskeméti járás ha­sonló példáit említve: Kunszent- miklóson, a gabonaipari vállalat helyi telepén és a sütőipari vál­lalatnál már összevontan tényke­dik a nem is olyan régen még külön-külön szervezeti egységet alkotott pártszervezet. Hasonló­képpen Lajosmiz^én, ahol a Pe­tőfi Nyomda helyi üzemében, s a MÁV-állomáson működött, kis- létszámú alapszervezetek tagsága a községi pártszervezettel össze­vontan képez nagyobb, erősebb, akcióképesebb kommunista közös­séget. S említhető Tiszaalpár. is, ahol a járási pártbizottság intéz­kedési tervének megfelelően, ép­pen napjainkban van folyamat­ban két, ugyancsak kislétszámú pártalapszervezet összevonásának előkészítése. Visszatérve azonban a jakab- szállási eseményekhez: akikkel az összevont taggyűlés résztvevői közül alkalmam nyílott beszél­getni, valamennyien megemlítet­ték, hogy a jövőre nézve való­ban ígéretes, jó hangulatú ta­nácskozás volt. Ez pedig nem kis mértékben a községpolitikai fel­adatok végrehajtását áttekintő, s a további tennivalókat felvázoló beszámolónak köszönhető, ame­lyet Szabó Mihály, a fiatal ta­nácselnök terjesztette a taggyű­lés elé. Mellesleg: méltán büszkék a helybeliek az alkotmány ünnepén felavatott egészségházukra, amely­nek létrehozásában mintegy száz társadalmi aktivista segítkezett önzetlenül. Szép élmény volt, s maradt ez az összefogás. Nem véletlen, hogy az egyesítésről ha­tározó taggyűlésen, mintegy a tettrekészség bizonyságaként ilyen ajánlkozások hangzottak el: bár­mikor kell a segítség, lett légyen az mozgósító, felvilágosító, vagy éppen kézzelfogható munka, csak igényelje azt a vezetőség. A párt- szervezet tagságára egyember- ként számíthat! Lényegében ugyanilyen egység nyilvánult meg, amikor az össze­vont taggyűlés megválasztotta a pártalapszervezet kilenctagú ve­zetőségét. Hallgassuk meg azonban az új pártvezetőség néhány tagját, mi­ként vélekednek a szétaprózódott- ság megszüntetéséről. Kökény Istvánné — akinek tiszteletreméltó a mozgalmi mun­kában való jártassága és tagja a járási pártbizottságnak is — így nyilatkozik: — Előzőleg a huszonkét tagú községi alapszervezet titkára vol­tam, s hadd tegyem hozzá: na­gyon jó közösségé. Megtisztelt bi­zalmával az összevont taggyűlés is, beválasztottak az új vezetőség­be. A nőfelelősi teendők ellátása a feladatom. A tárgyilagosság kedvéért meg­említem, hogy az összevonás előtt elég sokat problémáztunk, vitat­koztunk. Nem volt egyszerű, hi­szen nagyon összeszokott a kis közösség. De ez csak hangulati elem. Kenyérkereső munkámat te­kintve, igazgatási főelőadó vagyok a tanácsnál. Ez sokrétű tenniva­lót jelent. Most, a változással, könnyebb lett a dolgom. Eddig az alapszervezeti titkári tisztsé­gem mellett, tagja voltam a köz­ségi pártvezetőségnek is. Tény, hogy sok volt az úgynevezett át­fedés. A három alapszervezetnek öt-öt tagú vezetősége, ez tizenöt személy, plusz a héttagú közsé­gi pártvezetőség; szinte ugyan­azok az emberek. És még valami: három helyett egy pártszervezet — ez sok papírmunka megtaka­rítását jelenti. Biztos, hogy az új felállásban hatékonyabb lesz a politikai mun­kánk. A lendület nem hiányzik; magamat a fiatal korosztályhoz sorolom, de például Szabó Mi­hály elvtárs — aki a szervező titkár tisztét látja el az új veze­tőségben — nálam is fiatalabb. Hamarosan pártvezetőségi ülést tartunk; szerintem az első lépés a pártcsoportok létrehozása, Erőnk van, arányosabb feladat- megosztással, életközelibb, alapo­sabb munkát végezhetünk... A csepeli üzem helyi telepén dolgozó Minkó József vaseszter­gályos, az ifjúsági felelős az új pártvezetőségben. A három gyer­mek atyja, derűs és megfontolt fiatalember, alighanem rátermett személyre esett e fontos reszort­felelősi megbízatás, ö így véle­kedik: — Egyelőre hatvanketten va­gyunk párttagok a községben, s eddig háromfelé osztódtunk. Sze­rintem, összevéve több a három erő. Most két párttitkárral keve­sebb, de két vezetőségi taggal több. így a politikai munka min­den részterületének van felelőse, nagyobb erővel, és főleg hatéko­nyabban lehet dolgozni. Az üzemben öten vagyunk párt­tagok, kiteszünk egy jó pártcso­portot. Én az előző kislétszámú községi alapszervezetben is ifjú­sági felelős voltam, a többi közt az MHSZ és a sport területén te­vékenykedtem. Most csak a két KISZ-alapszervezet segítése a fel­adatom és ezt szeretném jói el­látni. Deák Lajos iskolaigazgató-heJ lyettes, ugyancsak tapasztalt párt­munkás a jakabszállási pártszer- vezet gazdasági felelőse. Válaszá­ra készen, szinte megkönnyebbül­ten magyarázza: — Jómagam eddig a tizenegy tagú pedagógus alapszervezetnelc voltam a titkára. Mi tagadás, sok volt az adminisztráció, no, mega bizonyos átfedések. Egy-egy na­pirendi téma megvitatása az alapszervezet vezetőségi ülésén,' aztán a taggyűlésen, s gyakran a községi pártvezetőség ülésén is, Bizony megesett, hogy szinte fut­ni kellett az egyik ülésről a má-; sikra... A' továbbiakra nézve, például az eszmei-politikai neveléshez mindenek előtt a pedagógus párt­csoporttól kértünk-kérünk segít­séget. Tekintélyes erőt képviselő csoport; a Ternyik-házaspár pél­dául a külterületen tevékenyke-' dik. Feltétlenül jó, hogy meg- osztódik a munka és megszűnik) a saját — pedagógus — tenge­lyünk körüli forgás. Az összevont pártszervezet veJ zetőségében ketten vagyunk pe-; dágógusok. Egyébként Szabó elv- társ, a tanácselnök, s egyben szer-- vező titkár, gyakran betér az is-; kólába, s ennek nagyon örülünk,' összegezve: a vezetőségnek az az álláspontja, hogy ha jól súly­pontozunk és kellően támaszko­dunk a pártcsoportokra, akkor nem téveszthetjük szem elől a lényeget. Hogy erre mekkora a szükség, talán elegendő megem­líteni: nagy a tanyavilág, van mit tennünk. De az sem utolsó szempont, hogy az eddiginél ha­tékonyabban kihasználható a' szellemi erőnk. Perny Irén Anyarozstermelés nagyüzemben Nem kedvezett az időjárás a gyógynövényeknek Amerikai kutatók elhasznált abroncsokból kását állítottak elő, amellyel állatokat lehet takarmá- nyozni. Az Íztelen kása a követ­kezőképpen készül: az abroncso- v kát felaprítják, élesztőgombákkal keverik, s a keverékhez nagyon sok vizet adnak. Bizonyos idő múlva a keverék erjedni kezd. Ismert természeti jelenség, a víz körforgása: a légkörből a Földre jutó víz egy része a fel­színen marad, egy része elpáro­log, másik hányada lefolyik a tengerbe, a fennmaradó mennyi­ség pedig a talajba szivárog. Köz­ben azonban az ember a víz egy részét saját céljaira felhasználja, s a víz minőségében figyelemre méltó változás következik be: szennyeződik. Érthető, hogy víz­kincsünk mennyiségi korlátainak felmérése, valamint a vízigények növekedése folytán mindinkább előtérbe lép a vízkészlettel való takarékos gazdálkodás szükséges­sége. Ha adott területen a vízigény nagyobb, mint a vízkészlet, a hiány pótlására tározót helyez­nek üzembe. Ezek lehetővé te­szik, hogy ár- és belvizek idején az érkező, illetve keletkező nagy vízmennyiségek egy részét vissza­tartsák, hogy vízszegény időszak­ban már kártétel nélkül, vagy egyenesen hasznosítás mellett le­gyenek levezethetők. A legrégibb tározót létrehozó volgyzárógátat a rómaiak építet­Az erjedési folyamat befejezése után kész a takarmánykása. Ugyanezek a kutatók egy má­sik eljárást is kidolgoztak a régi abroncsok hasznosítására. Porí- tották őket, bizonyos mikrogom- bákkal keverték, majd tápanya­gokat adtak hozzá. Ezen a tápta­lajon babot termesztettek a si­vatag homokjában. ték Spanyolországban. A felszíni víztározók sík-, domb- és hegy­vidékiek lehetnek. A síkvidékit töltés veszi körül, ennek a víz­mélysége viszonylag nem nagy. A dombvidéki és hegyvidéki tá­rozáshoz völgyzárógátat kell épí­teni, ame>y a folyó völgyét ke­resztben teljesen elrekeszti. A völgyzárógát mögött viszonylag nagy a víz mélysége, a felduz­zasztott víz a völgy egész széles­ségét elönti. Többször előfordul, hogy ilyenkor falvakat kell elte­lepíteni, és utána vízzel borítják el az egész települést. A tározó medencét a völgyzárógát fölött levő vízgyűjtő területéről szár­mazó vízzel töltik fel. A túlduz- zasztás elkerülésére megfelelő szabályozó szintet építenek be. A vizek tározása veszélyeket is rejt magában, mert a vízmozgás lassulása miatt a víz minősége esetleg romolhat. Ezért is szük­séges a tározók vízgyűjtőjén a fokozott természetvédelem. A rendelkezésre álló vízkészle­tek korlátozottak, a védendő te­rületek értéke egyre nő, ezért a tározók építésének igénye foko­zódik. Tavasztól késő őszig kis színes hírek tudatják az olvasóval, hogy Csorog a bodza vére, aratják a le­vendulát, válogatják az anyaro­zsot, szárítják a csipkebogyót. A laikusok alig tudják, mennyi és milyen érdekes munka rejlik e hírek mögött. Az már ősidők óta köztudott, hogy bizonyos növé­nyek, gyógyteák enyhítik, meg­szüntetik a fájdalmat. Valamikor hogy gyomorbántalmakban, ál­matlanságban szenvedő ember mikor mit tegyen, milyen teát igyon. Amire egykor a javasasz- szonyok ráhibáztak, azt ma a szakemberek megalapozott ta­pasztalatai támasztják alá. A gyógyszeripar kifejlődésével egy időben a tudomány felfigyelt a gyógynövényekre és ezeknek ma is igen nagy szerepük van a gyógyszerek gyártásában, a beteg­ségek megelőzésében, gyógyításá­ban. A gyógynövények gyűjtésében, termesztésében Magyarországnak különösen fontos szerepe van, hi­szen hazánkban több mint két­százféle gyógynövény terem, egy része még mindig vadon, erdőn- mezőn, de jó része már mezőgaz­dasági kultúrában. Ilyen például az anyarozs, amely vérzéscsilla­pító gyógyszerek fontos alapanya­ga, s amelyet már nagyüzemileg termesztenek a tsz-ek. A magyar gyógynövény-kereskedelem és a gyógynövénytermesztés gazdája, a Herbária Országos Gyógynö­vényforgalmi Közös Vállalat, amelynek szekszárdi bázisüzemé- ben éppen ezekben a hetekben tisztítják, válogatják a vagon­számra érkező anyarozskeveréket. Az első szállítmányt az ajkai Vörös Csillag és a debreceni Vi­rágzó Tsz küldte az üzemekbe, hi­szen a Bakony vidéke a fő termő­bázis. De leszállítják a szerző­dött mennyiséget a szabolcsi, a hajdú-bihari, vagy a Bács-Kiskun megyei termelőszövetkezetek is. Zsidó János, a Herbária Válla­lat kereskedelmi osztályvezetője tájékoztatójában elmondja, hogy a gyógynövények iránt fokozott ér­deklődés mutatkozik meg a vá­sárlók körében. A vállalat komp­lex feladatot lát el, hiszen gon­doskodnia kell a gyógy- és fűszer- növények termesztéséről, felvá­sárlásáról, valamint feldolgozásá­ról és értékesítéséről is. Közvet­lenül kielégíti a lakosság szükség­leteit, ugyanakkor ellátja a bel­földi gyógyszeripart alapanya­gokkal és nem utolsósorban fontos exportfeladatokat is teljesít. A hazánkban termő gyógynövények közül különösen kedveltek, kere­settek a kamillü-, a bodza- és a hársvirág. Ezek már lefutottak, felvásárlásuk viszonylag jól sike­rült. A fűszernövények betakarí­tása még tart és jó néhány gyógy­növénnyel együtt elhúzódik egé­szen az ősz végéig. A kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt több fű­szernövényből terméskieséssel kell számolni, remélhetőleg azon­ban ez nem zavarja majd a bel­földi ellátást. Az idén újdonságokat is készí­tett fogyasztói számára a Herbá­ria. Az ismert szörpök mellett már a szaküzletekben van a kel­lemes aromájú bodzavirágszörp és néhány újfajta teaösszeállítás. A Herbária teakeverékei egyéb­ként rendkívül széles skálát ölel­nek fel. Ajánlható például álmat­lanság ellen .a macskagyökérből készített nyugtatótea, vagy akinek éppen az kell, hashajtótea kutya- bengekéregből. A bélműködést szabályozó, valamint a fogyást elősegítő teakeverékek mellett különlegességnek számít a do­hányzás elleni tea. Magyarország ugyan a* gyógy­növényexportjáról híres, de a Her­bária a közönség szolgálatában importál is. Ilyen például a ha­mar népszerűvé vált, Koreából érkezett ginzengyökérü amelyet 3—4 órás ránctalanságot biztosí­tó arckrémnek dolgoznak fel. A Herbáriának egyébként Bu­dapesten öt, vidéken hét szaküz­lete van, ahol a gyógynövények és a fűszernövények igen széles választéka található, árusítanak ezek az üzletek különféle keveré­keket is, például a háziasszonyok munkájának megkönnyítésére fűszerkeveréket, amely a hagyma markáns, csípős ízétől a kömény­mag szelíd illatáig minden fűszer- növényt tartalmaz. A Borsod, He­ves, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megyékben termő ka­millán, csipkebogyón és hársvirá- gon kívül tájegységenként leg­kedveltebbek az ezerjófű, a som- kórófű, a csalángyökér, a kökény­virág, az akácvirág Somogy, Vas, Baranya, Borsod, Heves és Sza­bolcs megyéből, valamint a ba­zsalikom, a majoránna, a borsfű, az édeskömény Bács-Kiskun, Tol­na, Baranya, Veszprém és Pest megyékből. Gyógyszeralapanyag­ként a legfontosabbak és a leg­hasznosabbak a mákgubó, az anyarozs és a gyűszűvirág (digi- tálisz). Az anyarozsból, mint fen­tebb említettük, vérzéscsillapító készül, a mákgubóból morfium­származékok, a digitális pedig a legfontosabb szívgyógyszer-alap­anyag. Az ezekből készült gyógy­szerek az egész világon kereset­tek. . D. J. • üj, 30 hektáros víztározó készült cl Litvániában, (MTI Külföldi Képszolgálat.) A vízkészletek védelmében mtmm FIATALOK A MEZŐGAZDASÁGBAN A szövetkezeti ágazatvezető Nem mondható el róla, hogy szerénytelen, de az sem, hogy di­csekvő. A jó tanácsot, a segítő­szándékot elfogadja, az igazát tű­zön—vízen keresztül megvédi. Egyenes, nyílt magatartásáért munkatársai szeretik, főnökei megbecsülik. Jó munkájáért ta­valyelőtt vezetőségi és elnöki di­cséretben részesítették. Röviden így lehetne jellemezni Simkó Zol­tánt, a jakabszállási Népfront Szákszövetkezet 28 éves szőlőter­mesztési ágazatvezetőjét. A Borsod megyei Taktaszadán született. Édesapja MÁV-alkal- mazott, aki szabad idejében sző­lőt művel, jószágot nevel. Így történt, hogy a háromgyerekes családból a középső fiú az álta­lános iskola befejezése után a Tokaji Szőlőtermelő és Borkezelő Szakközépiskolát Választotta, s 1972-ben fejezte be tanulmányait a Gyöngyösi Kertészeti Főisko­lán. Tulajdonképpen ekkor került szorosabb kapcsolatba Bács-Kis­kun megyével. A Helvéciái Állami Gazdaság­ban kezdte gyakornokként, majd müszakvezetőként folytatta, há­rem éve ágazatvezető Jakabszál­láson. Most 55 hektár termő 28 hektár új -telepítésű szőlő, 3 hek­tár szőlőiskola, az erőgépek szak­mai irányítása nyomja a vállát. Emellett még úgynevezett célfel­adatokat is el kell látnia és azt tervezi, hogy megszerzi a szak­mérnöki képesítést is. — Ha a sors úgy hozza, vagyis ha a szövetkezet érdeke kívánja, mindenesnek kell lenni — mond­ja mosolyogva. — A tagság is gyakran kér szaktanácsot, ho­gyan, miként kell permetezni a szőlőt, művelni kertjüket. Két éve a tagsági felvásárlásból szár­mazó 4 ezer hektoliter must er­jesztését bízták rám, mivel nem tudtuk elhelyezni a Kecskemét- Szikrai Állami Gazdaságban. Ugyanis az ő szőlőtermesztési társulásuknak vagyunk tagjai. Az idén annak ellenére, hogy a szö­vetkezet fennállása óta a legna­gyobb — hektáronként 70—80 mázsás — átlagtermést ígérnek a szőlőtáblák, nem lesznek tárolási gondjaink. Nyárlőrincen, az álla­mi gazdaság központjában a szü­ret idejére a már meglevő 10 ezer mellé elkészül a 20 ezer hek­toliteres tároló is. * Felelőssége nagt, tennivalója sok, főleg dologidőben. Reggel 6 órakor indul, s csak az este veti haza. Feleségével és hároméves Zoltán nevű kisfiával kevés időt tud együtt tölteni. A napi mun­ka után a Jakabszállásról Helvé­ciára történő utazás is sok időt elvesz. — Igyekszem jól hasznosítani a szabad időmet, beosztani, hogy jusson belőle a családnak is, ami-; kor meg módomban, áll az ak­tuális szakirodaimat olvasom. így is nehéz lépést tartani a szakma újabb eredményeivel, ami nélkül munkámat sem tudnám szakszer rüen elvégezni. A tudás gyarapítására pedig egyre nagyobb szükség van. Ha jelenleg sok dolga akad is az ágazatvezetőnek, a jövőben még több lesz. A tervek szerint ugyan­is több mint 110 hektár parlag­területet hódítanak vissza szőlő-; termesztésre a tervidőszak vé­géig. — A hagyományosan bevált borszőlőfajtákbóí — sárfehér, kö­vidinka, kadarka, olaszrizling — telepítünk a legtöbbet. Most viszont a szüret köti lé idejét. — Remélem, nem lesz nagyobb gondunk a szürettel, mert idejé­ben felkészültünk. Kampányter­vet is készítettünk, amelyben té-] telesen lefektettük, mennyi gépi re, eszközre, illetve külső muri'- kaerőre van szükség a termés biztonságos leszüretelés éhezi Mindez, nem kis feladatot jelent,' mégis szívesen csinálom, mert szeretem hivatásomat. Csak így, érzem teljesnek az életem. Béna Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom