Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-15 / 217. szám

1977. szeptember 15. • PETŐFI NÉPE • 3 LÁTOGATÁS A MUNKÁSŐRZENEKARNÁL — TERVEK, JAVASLATOK Bronz lant diplomával Szegényesebbek lennének nél­külük ünnepeink. Vidám zeneszó, val ébresztik április 4-én, május 1-én a megyeszékhely lakóit, augusztus 20-án térzenével ked­veskednek, ott vannak a fontos mozgalmi eseményeken, adtak koncertet a tanyákon, üzemek­ben. Fennállása huszadik évforduló­jára készülődik a Munkásőrség Bács-Kiskun megyei parancsnok­sága zenekari szakalegysége, köz­ismert nevén a Munkásőrzenekar, Néhányan, így Prepszent Aurél (nagydob-réztányér), Fodor Ádám (klarinét), Rácz Pál (szárnykürt I.), Nagy Mihály (tenor), Vincze István (szárnykürt II.> a kezdet kezdetétől tagjai az öntevékeny művészeti csoportnak. A felsoro­lás közel sem teljes. Ki ne fe- lejtődjék Keresztes Ferenc kar­mester, aki jól játszik bariton és harsona hangszereken is, meg Lé- nárt Pál (trombita) és még min­dig folytathatnánk a felsorolást. Nézzük inkább a tavalyi elfog­laltságot tükröző összeállítást. Negyvenhárom esetben vették igénybe az együttest, kérték, sze­replését. Hetvenkilenc próbát tar. tottak. A gyakorlatilag 25—30 ta­gú a zenekar, s egyharmaduk vett részt a rendelvények lega­lább kétharmadán. Vígh János (szárnykürt) 420, Vincze István 405, Tóth Attila (trombita B/II.) 425, Szatmári István (basszus B) 418, Prepszent Aurél parancsnok és a karmester náluk is több órát fordított szabad idejéből a közös muzsikálásra. Szívesen csinálják, köszönet érte, hogy az év minden harmadik-negyedik napján vál­lalták a nemes szolgálatot. Men­nek, ha hívják őkét ünnepnapo­kon, nyáron, esős ősszel, tavaszi zsongásban. A lelkesedés tartja össze immár két évtizede az ország elsőmun- kásőrzenekarát. Gond ? Sereges­tül! A még sikeresebb évtizedek ér­dekében nézzünk szembe ezek­kel, többet használ a teendők fel­mérése semmire sem kötelező — indokolt —, lelkendezésnél. Az a legnagyobb baj, hogy a megyeszékhelyen nincs hagyomá­nya a fúvószenének és ma sem kap méltó támogatást, megbe­csülést a muzsika eme ága. Ke­vés az igazán jó muzsikus, a fia­talok közül kevesen vállalják a lekötöttséget, a fegyelmei,' k* AíIS nulást. Félre j» lekicsinylő arisz­tokratizmussal: a fúvószenekarok igenis sokat tehetnek az igényes művek megkedvelletéséért. a közízlés javításáért. Állítom, hogy Kecskemét sétáló központjában rendszeresen — ismétlődően azo­nos időben — tartandó koncerte­ket sokan és szívesen hallgat­nák. Mindez egyelőre vágyálom, mert megszűnt a biztatóan in­duló, Háry Péter szakértő veze­tésével működő Ifjú Gárda ze­nekar. (Vajon miért?) Különösen akkor elszomorító ez a kudarc, ha tudjuk, hogy a Munkäsörze*. nekar tagjainak több mint a fe­le elmúlt ötven éves. Honnan vár­ható utánpótlás? A városi, a megyei tanács és más szervek mindig juttattak pénzt a hangszerek javítására. Sajnos jónéhány már régóta se­lejtezésre vár. Biztató, hogy van remény új trombiták, kürtök, kla­rinétok vásárlására. örvendetes az is, hogy a gaz­dasági vezetők túlnyomó többsé­ge lehetővé teszi a zenészek pró­bákon, koncerteken való részvé­telét, noha a műszakcserék, a he­lyettesítések nem mindig oldha­tók meg könnyen. Különösen a Bács megyei Építőipari Vállalat érzi magáénak is a zenekart. Mi takadás olykor több megértést várna az együttes egyik-másik vállalattól. A-sorolt nehézségek ellenére az itiobÖ ''iSoben * s2e66en|1 jobban játszik az együttes mint koráb­ban. Beérik a sok gyakorlás gyü­SZERVEZETEK A BÉKÉÉRT, A HALADÁSÉRT Nemzetközi tudományos együttműködés A Tudományos Munkások Vi­lágszövetségének tagja, a Műsza­ki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége. A TMV Vég­rehajtó Tanácsában foglal helyet a MTESZ főtitkára: dr. Kovács Sándor is. Tisztjére az 1976-os lon­doni szeptemberi közgyűlésen választották meg, s a Világszö­vetség feladatairól őt kérdeztük meg. — A Tudományos Munkások Világszövetségét 1946-ban hala­dó francia, angol és csehszlovák tudósok alapították azzal a céllal, hogy felkeltsék a tudományos dolgozók felelősségérzetét, hogy ők harcoljanak azért, hogy a tu­dományt az emberiség javára használják fel, s ne éljenek vissza eredményeikkel — mondotta dr. Kovács Sándor. — Az alapítókat — köztük Jo- liot-Curiet, a Nobel-díjas atom­fizikust — a Hirosima és Naga- szaki elleni atomtámadás késztet­te cselekvésre. A TMV igyekszik előmozdítani a tudomány és tech­nika fejlődését és intenzív alkal­mazását korunk égető problémái­nak a megoldására, beleértve a béke fenntartást, a leszerelést, az élelmiszer- és energiaforrások rohamos növelését. A TMV együttműködik az ENSZ-szel és más nemzetközi szervezetekkel. Fő feladata: a fejlett és a fejlődő országok közötti együttműködés előmozdítása, a fejlődő országok tudományos és műszaki életének fejlesztése. Síkra száll a tudomá­nyok oktatásáért és terjesztéséért. Hozzájárul a természettudomá­nyok és társadalbmtudományok szabadságáért folytatott harchoz, igyekszik javítani a tudományos dolgozók gazdasági és társadalmi helyzetét. A szervezet együttmű­ködik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és a Szakszervezeti Világszövetséggel. — Kik a szövetség tagjai? — A világszövetség tudományos dolgozók szervezetei, tudományos egyesületek, szakszervezetek al­kotják. Az évek során az alapí­tókhoz harminchárom ország negyvenkét szervezete csatlako­zott. *A világ összes tudományos dolgozóinak egynegyede a TMV tagja. A szervezethez 1953-ban, a budapesti közgyűlésen csatlako­zott a MTESZ. A nemzetközi bi­zottságok munkájában részt vesz a Pedagógus Szakszervezet, a Ma-" gyár Orvostudományi Egyesüle­tek Szövetsége és a Jogászszövet­ség is. A Tudományos Munkások Vi­lágszövetségének tevékenysége túllép a tudománypolitika terü­letén. Kiemelkedő eredményt ér­tünk el az elmúlt évben a kör­nyezetvédelem és természeti kin­csek felhasználásával kapcsolatos tudományos eredmények publiká­lásában. A TMV folyóirata a leg­utóbbi számban a leszereléssel kapcsolatos kérdésekről, a tudo­mány és az oktatásügy kapcsola­táról, az orvosi és a biológiai ku­tatások legújabb eredményeiről ad számot. P. J. mölcse. Többet járnak próbákra, bővült a repertoár, egyre több emléklap, diploma jelzi az elis­meréseket. Az országos minősí­tésen Bronz lant diplomával be­sorolást kaptak. Megérdemlik a figyelmet, a tá­mogatást, csak így várható az együttestől további fejlődés. • Heltai Nándor Egykorúak — Figyelem! Kezdjük még egy­szer a Trojka-táncot! Egy, kettő, három... Távol-Keleten, az Amur-parti Blagovescsenszk város úttörőhá­zában a Rovesznyiki nevű gyer­mekegyüttes 450 tagja kezdi el a felhívásra a próbát. A Trojka-tánc a 81. műsorszá­muk. Az első és legnépszerűbb pedig az Amur hujlámai című, régi keringőre készült kompozí­ció. Az együttes repertoárján igen sok nép tánca szerepel. A csaknem félezer gyermekből álló csoport már tíz éve dolgo­zik. Ez idő alatt mintegy 800 mű­sort adtak a Szovjetunió városai­ban és falvaiban — mindenütt elragadó sikerrel. A Rovesznyiki — a név egyéb­ként azt jelenti „Egykorúak” — legjobb táncosai a középiskolát befejezve hivatásos együttesek tagjai lettek. Sokan közülük a felsőoktatási intézmények ko­reográfust szakán végzik tanul­mányaikat. Fő feladatnak azonban nem azt tekintik, hogy hivatásos művészeket képezzenek — mond­ja Vjacseszlav Beloglazov, az együttes vezetője. — Arra törek­szünk. hogy a gyermekekbe be-7 oltsuk a szépség szeretetét, a ba­rátság és a kollektivizmus szelle­mét. Azt, hogy valóban kulturált emberekké váljanak. Vlagyimir Dolgodvorov „ VAN SZARMATA-JAZ1G FÜLBE VALÓM” Beszélgetés a történelemről Álmos, fülledt, poros délután. A bácsalmási könyvtár hűsítő oázis ilyenkor. Kapóra jön ba­rangolás közben egy kis pihenés a kényelmes kölcsönző- s olvasó­teremben. Igen ám! Ha nem lenne az ember figyelmes egy apró emberre, aki belemélyed egy akkora könyvbe, ki se lát­szik belőle. A riporteri kíváncsi­ság, odasiettet Rasztik Tibor helybeli iskolásfiú mellé, egy kis csevegésre. — Mit olvasol? — Hazádnak rendületlenül — ez a címe — mondja, és mutat­ja a címlapot. Hozzáteszi: 1955- ben jelent meg. — Miről szól? — Az ország hősi korszakairól, nagy magyar hazafiakról. ' — Most éppen kiről olvasol? — Szőnyi Mártonról. Tudja ki volt? — Partizán, a Bükkben, 1944-ben. Társaival együtt har­colt ott. Azután elfogták. — Hogyan? — Árulással. Kivégezték őket; ők hát hősi halottak. — Hány éves vagy? — Tizenhárom. — Sokat olvasol? — Főleg történelmet. Az érde­kel legjobban. A háborúk, for­radalmak. És azok, akik a há­ború ellen harcoltak; hogy az ne legyen. — Még mi érdekel? — A földrajz... — Smég? — Hát több minden. Az ének. Szeretem a szép daltíkat. Meg persze az irodalmat is; de azt nem annyira. — Előtte mit olvastál? — Magyarország története ké­pekben. Ott van az állványon. Idehozzam? — Ne, köszönöm. Ismerem. — Ugye, jó könyv? Mennyi kép! Én mindegyiket megnéz­tem, átgondoltam. — Milyen képeket láttál ben­ne? _ Például azokat, amiken a f asizmus áldozatai voltak. Ször­nyű vált... Meg Petőfiéket, a negyvennyolcas katonákat, Bem tábornokot. De emlékszem Ár­pád-kori sírokra, ásatásokra is. — Tudod, hogy itt a környé­ken is ásatás folyt már? — Tudom. Madarason találtak jazig, meg szarmata temetőket, honfoglalás kori sírokat. — Honnan tudod ezeket? — Olvastam az újságban; már többször is. Érdekel a régészet. — Miért? — Mert az akarok lenni. Ré­gész. És az is leszek, az biztos. — Addig még sokat kell ta­nulnod. — Bizony — mondja komo­lyan Tibi. — Jól megy a tanulás? — Hát... — Mennyi volt az átlagod? — Négy felett. — Az kevés. — Sajnos. De jövőre több lesz. Volt már négy egész nyolc is. Rasztik Tibi ismét visszatér a számára kedves témához: — Tetszik tudni, hogy nekem van egy szarmata-jazig fülbeva­lóm? Kaptam. Sokan nem hitték el, hogy igazi, de megnézettem szakemberrel. — Gyűjtőd a régi tárgyakat? — Már régóta. Van régi pén^ zem, múlt századi zászlóm, régi edényem, öreg könyvem, meg sok ilyesmi. Egyszer a régi polgári demokrata párt irataira is ráta­láltam A honismereti múzeum-" nak adtam. — Az úttörők múzeumában voltál már? — Itt Bácsalmáson? Nagyon is sokszor. Ott minden megvan,’ ami harminc év alatt történt a mozgalomban. — Ügy látszik, téged a múlt érdekel elsősorban. — Igen. De az is, ami most van. Mert az is történelem lesz egyszer. Azért kell mindent gyűjteni, a mostani tárgyakat,' írásokat is, hogy később megle­gyen. Minden faluban van vala-J mi, ami érdekes. — Bácsalmáson mi érdekes? — Például. hogy németek,' magyarok és bunyevácok éltek itt... — Ma már nem? — De igen. És van külön nép-, viseletűk, meg a beszédjük lg más. Azt is lehet gyűjteni. — Tanulsz nyelveket is? — Németet és oroszt.-— Az jó dolog. — Jó lesz majd az egyetemen! meg azután. t — Egyetemre akarsz menni? — Mondtam, hogy régész lej szék. Anélkül nem lehetek az. — Említetted a népdalt. Me­lyiket tudnád elénekelni? — Madárka, madárka; még azt, hogy Esik eső karikába; és a Megyen már a hajnalcsillag len felé címűt. — Mondtad, hogy a földrajzot is szereted. Miért? — Ha ilyen könyvet olvasok',' képzeletben utazhatok. Például Görögországba, az Északi-sarkra; akárhová. És az jó. Szeretek ól-; yasni a tengerekről, óceánokról.’ Régi, eltűnt hajóroncsokról.' Olyankor azon jár az eszem, ho­gyan kerültek oda, azok? ■ Varga Mihály • A Sheralon-hotel vendégei beduin sátorban ismerkednek az arab konyhával. VIII. Hastánc és Szahara tour... Spanyolország és Görögország után Tunézia vonzza a legtöbb európai turistát. Felkapott hely lett, főleg azért, mert aránylag olcsón váltja be a hozzáfűzött re­ményeket. A fényűzést itt is meg kell fizetni, de a választék nagy és az alacsonyabb bérkategóriájú szállodák is szépek, tiszták, ké­nyelmesek. Az ősi, tengerparti halászfalu, Hammamet körül ki­épült az ország idegenforgalmi központja, 70 ezer férőhely várja a vendégeket. A turizmus az egyik legfőbb bevételi forrásuk. El is követnek mindent, hogy az idegen jól érez­ze magát és máskor is visszatér­jen. A szállodai vendéglátás gé­pezete tökéletesen működik: sem a konyhára, sem a kiszolgálásra nem lehet panasz. Minden szál­loda egy kis üdülőtelep, saját ét­teremmel, szórakozóhelyiségekkel, úszómedencékkel, tenisz- és golf­pályákkal, üzletekkel. Ami az asztalra kerül, az is megterem körülöttük:■ a tenger bőséggel ad halat, az illatos narancs- és cit­romligetek nemcsak gyönyörköd­tetnek, az ellátást is megkönnyí­tik. A személyzet sincs túlfizetve: napi 1 dinár, — 8—10 forint — a keresetük. Ezért hajnalban kel­nek és késő estig talpon vannak. Gondozzák a kertet, naponta ta­karítják a szobákat, terítenek, mosogatnak és állandóan moso­lyognak. Itt nem kegyet gyakorol a felszolgáló, hanem felszólítás nélkül ugrik. Ha nem így tenne, másnap kívülről nézegethetné a munkahelyét. Nem érdemes meg­kockáztatni. Az elhelyezkedés ne­héz, és az ilyen állásra sokan pá­lyáznak. A fizetés ugyan csekély, és nagyon meg kell dolgozni ér­te, viszont a koszt ingyen van és- olykor leesik egy kis borravaló is. Tunézia, az arab kelet legbá- josabb meseországa — a kívül­állóknak. A táj festőién szép és változatos. Keleti részén a Föld­közi-tenger kéklik, narancsfák, virágok illatoznak, olajfaültetvé­nyek áldott békéje árad szét ‘a perzselő napsütésben. Nyugaton az Atlasz komor csúcsai meredez- nek, mögöttük ismét arcot cse­rél a vidék: ez már a végtelen homok”birodalma, a Szahara. Megközelítése körülményi». Le­het ugyan bérelni négyszemélyes terepjárót, vezetővel — a három­napos Szahara tour 120 dollárba kerül fejenként. Magyar turista ezt nem engedheti meg magának, a svájci vagy az osztrák sokkal takarékosabb annál, mintsem ho­mokra pazarolja a pénzét. Egy kis romantikáért különben sem kell ilyen messzire menni. Egye­bet se lát az ember, mint tevé­ket, pálmafákat, turbános, bur- nuszos férfiakat. A szállodatulaj. donosok is gondoskodnak arról, hogy a kedves vendég ne fárasz- sza magát. Helyébe hozzák az olyännyira vágyott egzotikumot. Beduinsátrat állítanak fel a kert­ben, ebben szolgálják fel az arab konyha különlegességeit. A fogás a csorba-levessel kez­dődik — ez valami savanykás ízű, zöldséges specialitás —, majd jön a palacsintába tekert tükör­tojás. ezt követi az arab étkezé­sek fénypontja: a kusz-kusz. Tar­honyaszerű tészta, sok zöldséggel, birkahússal egybefőzve, fűszeres, paprikás lével dúsan megöntöz­ve. Utána mézessüteményeket szolgálnak ‘ fel és gőzölgő kávé zárja a hagyományos menüt. Az élvezetek halmozása ezzel nem ért véget. Következik az arab folklór: fúvolán, hegedűn és do­bon játszó zenészekkel, kígyóbű- völőkkel, az elmaradhatatlan has­táncosnőkkel. A produkció érde­kes keveréke az eredeti értékek­nek és a szórakoztatóipari sablo­noknak. A táncosnők fergeteges csípőmoz­gása mindenesetre megteszi a kí­• Hegyet alkotnak az agyagedéJ nyék. Csak legyen, aki hazacipel­jen akár egyet is... (Fényképezte: Radó Gyula)' 1 vánt hatást. A férfiak a hetedik mennyországban érzik magukat, főként az, akit a leglengébben öl­tözött, éj fekete szépség meg is táncoltat. Ezalatt a mulató fotó­sa sem pihen, körbejár, kattint­gat. Mire a mulatságnak vége, a felvételek is elkészülnek. Lehet majd mutogatni otthon, hogy mulat egy európai — Tunéziád­ban . .•. Vadas Zsuzsa ) (Folytatás következik.) 1 Mindenfelé bazárok színesítik a szűk utcákat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom