Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-23 / 224. szám
4 • PETŐFI NÉPE 0 1977. szeptember 23. Egy termékváltás gondjai Beszélgetés Kertai Jánossal, a MEZŐGÉP 7. sz. gyáregységének igazgatójával Nem túl vidámak a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat 7. számú solti gyáregységének dolgozói, ha valaki munkájuk és a várható profilváltoztatás után érdeklődik. Nem mai keletű témáról van szó, immár egy éve húzódó ügyről, amely szerint az eddig általuk készíA nagy traktorok munkagépe tett XTN nehéztárcsák előállítását megszüntetik. Helyette élelmiszeripari gépeket gyártanak majd az elkövetkező időszakban. Mindez miért vált szükségessé, milyen ütemben valósítják meg az átállást, erről kérdezem Kertai János gyáregység-igazgatót. — Mivel az XTN tárcsacsalád a nagy traktorok munkagépe, a Rába—Steigert pedig a Győri Rába Gyár állítja elő, a felsőbb szervek úgy határoztak, hogy ők csinálják a munkagépeket is. Az ottani fejlesztő mérnökök így jobban össze tudják hangolni az erő- és munkagépek teljesítményét, vagyis a géprendszer kialakítását. Ez logikus és helyesnek Is tartom, nekünk azonban sok gondot okoz az átállás. A lendületes termelésfelfutást, a hatékony munkát töri meg a gyártmánymódosítás. Hogy ez minél kevesebb veszteséggel járjon, többféle elképzelésünk is van, ebből melyiket valósítjuk meg, orról még nem tudok nyilatkozni. Egy biztos, ha a legjobb megoldást választjuk, akkor sem lesz könnyű. Ezt tapasztalatból tudom, mert egyszer már átestünk egy hasonló átszervezésen. 1970- lg az Ikarusz Gyárnak dolgoztunk bérmunkában. Akkor 25—30 millió forint volt az évi árbevételünk. A kezdeti nehézségek után azonban sikerült gyorsan felfejleszteni a tárcsagyártást, így erre az évre 180 millió forint árbevételt terveztünk. Mindezt, természetesen, változatlan dolgozólétszám mellett kívánjuk elérni. Mint kitűnik, még nem tudják pontosan, meddig gyárthatják a tárcsákat és milyen gépeket, berendezéseket készítenek majd az élelmiszeriparnak. Egy sor nyitott kérdés. — Folynak a tárgyalások és Igyekszünk megtalálni a lehető legjobb megoldást. Mindettől függetlenül az idén még 500 talajművelő gépel rendelt az AGRO- TRÖSZT, de ha a dupláját kérték volna, némi erőfeszítéssel azt is el tudtuk volna készíteni. A következő negyedévre is lekötöttek még száztíz darabot, ugyanakkor a bábolnai Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszernek — amelynek 1972-től mintegy ezer darab XTN tárcsát adtunk el — az idén is több mint 50 darabot adunk. Gyártunk 50 millió forint értékű pótalkatrészt is. emiatt ne legyen gondjuk a mezőgazdasági üzemeknek. Üjabban az XTN 6,5 a tárcsacsalád továbbfejlesztett változatát keresik a gazdaságok. Elődjétől abban különbözik, hogy nagyobb az egy művelőeszközre eső nyomás. Ennek következtében minőségileg jobb munkát végez, az ára is elfogadható. A gyártmányunk megfelel a kor követelményeinek. Ezt bizonyítja az AGROMASEXPO-n kapott aranyérem is. Ebben segít a Lenin Kohászati Művek, a Dunai Vasmű hengerműve, a miskolci MEZŐGÉP Vállalat, amely jó alapanyagot szállít a tárcsa készítéséhez. Az alkatrészek 80 százalékát saját kemencéinkben hőkezeljük. Anyaghibából eredően még nem reklamáltak az üzemek. Egyéb okból sem sokszor. Áldozatok nélkül nem megy Hogy ez így van, gondolom, az üzem dolgozóinak, fejlesztő mérnökeinek is köszönhető. Nélkülük aligha lehetett volna megsokszorozni az árbevételt és kivívni az elismerést a hazai piacon. — A szalagszerű termelés komoly műszaki felkészültséget Igényel. Amikor áttértünk az űj gyártmány kifejlesztésére, nemcsak az Inspirált bennünket, hogy ezzel tőkés Importot váltunk ki a népgazdaságnak — feleslegessé vált a John Deere tárcsák behozatala, melyek mindegyike 700 ezer forintba került —, hanem az: a községben és a környékén lakó szakembereknek ne kelljen eljárniuk, helyben biztosítsuk megélhetésüket. Anyagiakban, szellemiekben is sokat áldoztunk azért, hogy elérjük a jelenlegi műszaki eredményeket. Kezdetben 400 óra kellett egy tárcsa előállításához, ma fele is elég. A dolgozók gyorsan elsajátították az új fogásokat, emelkedett a keresetük, aminek nyomán javult a munkafegyelem a munka- és üzemszervezés is. Manapság gyakran esik szó szervezésről, a munka hatékonyságának növeléséről, a munkaidő kihasználásáról. Ebben a bizonytalan időszakban, amikor még nem tudják pontosan, hogyan tovább, tudják-e tartani a már megszokott és előírt technológiai fegyelmet. — Egy éve, amióta az átszervezésről értesültek az emberek, húsz szakmunkás hagyta itt az üzemet. Féltek, hogy az átállással csökkenni fog a fizetésük. Attól függetlenül, hogy a termelési értékünk várhatóan a felére esik vissza, igyekszünk tartani a béreket. Nem szívesen válnánk meg a jól képzett szakembereinktől, akik mindig bizonyították rátermettségüket. Bízom, halesznek Is nehézségek, most sem csalódunk bennük. Erre megfelelő alapot ad a tizenegy szocialista brigád, amelynek tagja az Üzemi dolgozók 80 százaléka. • A kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat solti gyáregysége tehát Ismét a változások korát éli. Az átszervezéssel járó gond nem kicsi, hiszen sokkal többről van szó, mint egyszerű profilváltásról. A hazai élelmiszeriparnak szüksége van az új gépekre, eszközökre, de emellett gondoskodni kell a dolgozókról is, hogy megtalálják számításukat. Ezért valószínű, hogy egy-két évig még tárcsákat is gyártanak majd Solton, ez az idő elegendő arra, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az átállás. Ha a vezetőség körültekintően jár el, és előre számol a várható eredmények, kel, akkor valószínű, hogy nem vész el, sőt tovább növekszik a munkával már amúgy is megszerzett hírnév. Béna Zoltán HÁZUNK TÁJA % A növényvédő szer nem játék Hazánkban jelenleg 234 féle engedélyezett növényvédő szert forgalmaz a kereskedelem. Ezek használata a kiskerttulajdonosoknál is elterjedt. Nemcsak hasznosak, hanem veszélyesek is, tehát fokozott figyelmet és gondosságot követelnek. A szaküzletekben vásárolt készítményekhez mindig mellékelnek használati utasítást, melyet egészségvédelem és a kellő hatás céljából — szigorúan be kell tartani. A permetezésnél és a porozásnál az óvórendszabályokat nagyon komolyan kell venni, ügyelve arra, hogy illetéktelenek, de főleg gyerekek ne férhessenek a szerekhez. A hosszú ideig tárolt vegyianyagok hatásukból veszítenek, tehát felesleges mennyiséget ne vásároljunk. A maradék vegyszert mindig légmentesen zárjuk le. Tüntessük fel, pontosan a vegyszer nevét és a felhasználhatóság időpontját. Kulccsal zárható és csak a növényvédő szerek tárolására használt helyen tartsuk. A vegyszerekkel 18 éven aluli fiatal, terhes vagy szoptatós anya nem dolgozhat. A növényvédő szerek kiméréséhez, adagolásához, hígításához, töltéséhez, kezeléséhez feltűnően megjelölt, biztonságos munkaeszközöket használjunk — kizárólagosan erre a célra! Két vagy több növényvédő szer együttes felhasználásakor, a keverékben legveszélyesebb szerre előírt óvintézkedések betartása a kötelező. Esős időben, főleg méreggel ne permetezzünk és ne porozzunk. Erős szélben és tűző napon sem szabad a növényvédő szereket használni. Permetlé készítése, illetve a permetezés ideje alatt tilos a dohányzás. Ne fogyasszunk szeszes italt a vegyszeres munka kezdése előtt, és befejezése után sem, pár óráig. A védőruhát, védőkalapot, gumikesztyűt, gumicsizmát és védőálarcot, még a rövid ideig tartó permetezési, illetve porzásl munkához Is vegyük fel. A munka befejezése után bő vízzel mosakodjunk meg, és azonnal váltsunk ruhát. A „méreg” jelzés nélküli szerek használatakor is legyünk óvatosak. Szembe és bőrre jutva köny- nyen gyulladást okoznak. A legnagyobb gondosság mellett is előfordulhat baleset. Ilyenkor azonnal orvosi segítséget kell kérni, azt megelőzően elsősegélynyújtásról is gondoskodni kell. Amennyiben a rosz- szullét oka a méreg belélegzése, akkor a beteget friss levegőn, a lehűléstől védve lefektetjük. Elsősegélyként a szemet bőséges, A mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai a háztáji földön pritaminpaprikát termesztenek. Az üzem egy tagba adta ki a mintegy 40 hektárnyi háztáji területet, így a szövetkezet traktoraival könnyen el tudták végezni a talajelőkészítést, a palántázást. A tagság gondos munkájának eredménye, hogy hektáronként 150 mázsás termésátlatlszta vízben 10—15 percen át, alaposan öblítsük ki, a bőrre került vegyszert legalább 10—15 percig bőséges, szappanos vízzel mossuk le. Előfordulhat a méreg lenyelése is. A tilos esetek kivételével ilyenkor 2—3 pohár tiszta vagy aktivált szenes vizet Itassunk a beteggel. Ezután tanácsos a garatingerlés és hánytatás. A mérgezési elsősegélynyújtás csak az orvosi ellátás biztosításával tekinthető megnyugtatónak. A mérgezést okozó szer címkéjét és kevés mintát — ha lehetséges — az orvosnak mutassuk meg. K. K. got ígérnek a tövek. Sajnos, a bajai hűtőipar, amellyel szerződést kötöttek az áru átadására, nem tudott ládát szállítani, ezért papirzsákokba szedik a termést. Képünkön idős Berkes János, ifjú Berkes János feleségével szedi a paprikát, de segít a két barát is, Viszmeg Ferenc és Mackó János. (Méhes! Éva felvétele) Szedik a paprikát Mélykúton MÉHEK SEGÍTSÉGÉVEL FÉLMILLIÓS TÖBBLETBEVÉTEL Jól sikerült a mustármagtermesztés Kalocsa környékén Augusztus közepén a Petőfi Népe a homokmégyi Aranykalász Tsz mustármagtermelésének kiemelkedő eredményeiről közölt cikket. Ehhez szeretném hozzáfűzni az alábbiakat. A homokmégyi mezőgázdasági szövetkezet 75 hektár mustárt vetett ez évben kísérletképpen, és hektáronként 12 mázsa mustármagot sikerült betakarítania. A cikk szerint a közös gazdaság összbevétele 1 millió 170 ezer forint lett. Benedek Pál, Manninger Sándor, Virányi Sándor kutatók a kísérleteikről írt, A megporzás mézelő méhekkel című könyvük 133. oldalán ezt olvashatjuk: a méhek nélkül izolált parcellán a mustármagvak száma növényenként 213, míg a méhekkel izolált parcellán 486 darab volt. Írja továbbá a könyv, hogy a mustár termésének, illetve jó megporzá- sának előfeltétele a méhek tevékenysége. Az 1975-ben kiadott könyv előszavában dr. Magas László MÉM- főosztályvezető írja, hogy külföldön már sok helyen rendszeressé vált a mézelő méhek megpor- zó tevékenységének a tervszerű hasznosítása. A Szovjetunióban külön megporzó méhészeteket tartanak fenn. Az Egyesült Államokban külön vállalkozások működnek, amelyeknek célja a farmerek méhcsalád-igényeinek a kielégítése. Hazánkban- mégis nagyon kevés mezőgazdasági üzem hasznosítja tervszerűen a termelés növelésének ezt az ősi, olcsó eszközét. Más források szerint a rovar- megporzásra szoruló növények hozamának emelkedéséhez a gyümölcsösöknél, zöldségféléknél és a gabonánál 50—60 százalékkal, a napraforgónál 20—25 százalékkal, a repcénél 20—30 százalékkal, a kobakosoknál 200— 400 százalékkal, a hereféléknél 200—500 százalékkal járul hozzá a méhbeporzás. A homokmégyi Aranykalász Tsz 75 hektár mustármag területének többlettermésénél az 1 millió 170 ezer forint 50 százalékát, vagyis 585 ezer forintot hozott az a négyszáz méhcsalád, amelyet a méhészek a mustártábla szélén lepakoltak, és így a megporzást elvégezték. Ugyanez vonatkozik a Petőfi Népe augusztus 27-i számának 3. oldalán megjelent. Mustármagexport című tudósítására, amely szerint a Kalocsai Állami Gazdaság Irányításával termelt 7412 mázsa mustármagtöbblet, amelynek legkevesebb 30 százaléka a méhek megporzó munkájának eredménye. Csupán ez 3 millió 200 ezer forint értéket jelent. A méhek megporzó tevékenységének fontosságát a homokmégyi Aranykalász Tsz vezetősége, különösen Mlczkó Károly főag- ronémus és Pirisl János agronó- mus felismerte. A szövetkezet repce- és mustárvetésének meg- porzására a méhészeteket kérte fel. A túlzsúfoltság elkerülésére először a helyi és a járási méhészek részére adott letelepedési engedélyt, majd a távolabbiak számára is. Pirisi János a repce virágzása előtt végeztetett vegyszeres védekezést az Aranykalász Tsz-ben, s amíg ezt a munkát be nem fejezték, addig a méhészeteket közelébe se engedte a nagyüzemnek. Ezek az intézkedések a szövetkezet és a méhészek érdekeit szolgálták. Vinczellér Imre Kalocsa Brigád a falon SOKSZOR LEÍRTUK, hallottuk és tapasztaltuk is, hogy az ellenőrzés nem tartozik a népszerű feladatok közé. Ahol megjelennek az ellenőrök, revizorok, ott ugyan feketével és kedves szavakkal fogadják őket, valójában azonban alig várják, hogy eltávozzanak. Még ott is ez a jelenség tapasztalható, ahol pedig nincs mitől tartani, hiszen rendben van az üzem, a bolt, a termelőszövetkezet, a hivatal szénája. Miért mégis ez a viszolygás, ez a „nem szeretem” szemlélet az ellenőrzéssel kapcsolatban? Valószínűleg onnan ered, abból a tévhitből táplálkozik, hogy az ellenőrök, a revizorok, a vizsgálatot végző szakemberek szőrszálhasogatók, a kákán > is csomót keresnek. Valóban tévhitről van szó. Ugyancsak sokszor leírtuk már azt az igazságot, hogy az ellenőrzés egyik legfontosabb célja és feladata nem kizárólagosan a hibák keresése, a „szőrözés”, hanem a segítőszándék, a szakmai tapasztalatok átadása, a hogyan végezzük munkánkat jobban, pontosabban kérdésére történő válaszadás. Az viszont természetes, ha az ellenőrök olyan hibát találnak a könyvelésben, a pénzügyi bizonylatok között, a mérleg- készítésnél, amely már korántsem nevezhető elírásnak, aprócska tévedésnek, akkor — kötelességüket teljesítve — eljárást kezdeményeznek. A fentebb elmondott általánosságból azt érezheti az ember, hogy az ellenőrzés szervei tökéletesen működnek, munkájukban nincs rés, nincs kihagyás. Legtöbb esetben valóban ez az igazság, de sajnos nem ritka a kivétel sem. Az olyan kivétel, amikor a belső ellenőrzés laza, vagy csupán formálisan tevékenykedik. Amikor például egy termelőszövetkezet ellenőrző bizottsága megelégszik azzal, hogy létrejött, esetleg néha egy-egy tagja benéz a raktárba, körültekint az udvaron, a gyümölcsösben, netán benyit a pénztárba, a könyvelői szobába. Persze mondhatnánk termelőszövetkezet helyett kereskedelmi vállalatot, ipari üzemet is. Sajnálatos tapasztalat azonban, hogy elsősorban a termelőszövetkezetekben van bőséges javítanivaló az ellenőrzési munka hatékonyságán, komolyságán, s alaposságán. MINDENEKELŐTT a belső ellenőrzésről kell beszélni. Egy szervezetnek — termelő, kereskedelmi stb. — arról a funkciójáról, amely- lyel önmaga ténykedését, adminisztrációját, a megtermelt, vagy forgalmazott javak vételének- eladásának rendjét, s ennek az adás-vételnek pénzügyi szabályozottságát, ennek a szabályzatnak következetes betartását vizsgálja, ellenőrzi és véleményezi. Ha az ellenőr nem népszerű ember, akkor — talán nem túlzás — a belső ellenőr kétszeresen nem az. Nincs is könnyű helyzetben, hiszen olyan emberek munkáját veszi kritikusan szemügyre, akikkel naponta együtt dolgozik, jól ismerik egymást, baráti kapcsolatban vannak. Mindez azonban egyáltalán nem feltételezi az esetleges elnézést, az elvtelenséget, a „neked komám megbocsájtom" hangulatú oda nem figyelést. Pontosabban és rövidebben fogalmazva: a bizalom az ellenőr részéről soha nem lehet feltétlen és kizárólagos. Ugyanakkor a revizor, az ellenőrző bizottság tagja-veíetője olyan légkört sem alakíthat ki maga' körül, amely azt érezteti a munkatársaival, hogy mindenki gyanús, aki pénzzel, anyagokkal, bizonylatokkal bánik. A funkció megjelölésére használt szóban a hangsúly azon van, hogy ő r. Olyan ember tehát, aki másodlagosan (mert elsősorban az a felelős, aki könyvel, kifizet, bevételez, anyagot ad ki a raktárból stb.) vizsgálja felül a többiek ténykedését. Nem könnyű tehát olyan belső ellenőrt találni, aki rendelkezik a megkívánt szakképzettséggel, s egyben eleget tud tenni annak a sokrétű igénynek, amelyet az előző gondolatokban vázoltunk. Ezek közül talán mindennél fontosabb szabály, hogy az ellenőr — s ez vonatkozik a termelőszövetkezet, vállalat vezetőire is — ne azt higyje el, amit fehér asztal mellett mondanak neki, hanem csakis a bizonyítékok, a dokumentumok győzzék meg. MIRE VEZETHET a feltétlen bizalom? Sok tanulsággal szolgálhat erre az az eset, amely az uszó- di Egyetértés Termelőszövetkezetben történt, s amelyről a napokban tájékoztattuk olvasóinkat. Olyan ember kapott feltétlen bizalmat — s vele együtt széles cselekvési jogkört — aki ezzel alaposan visszaélve több, mint hat év alatt közel egymillió forinttal károsította meg a közös gazdaságot, azokat, akikkel naponta együtt dolgozott. Joggal kérdezheti az ember: hol voltak az ellenőrök, mit csináltak a belső revizorok? A választ a feltétlen bizalom körében kell keresni. Ez a bizalom azonban abból az álszent jóságból táplálkozott, hogy „az nem olyan ember...’’ A hat esztendő alatt úgyszólván egyszer sem ellenőrizték a főkönyvelő-helyettest, noha sokan sejthették, hogy nem egyenes úton haladnak az ügyek. Nem a gyanakvás hiányát kifogásoljuk ebben az esetben sem, hanem csupán azt, hogy az arra hivatottak hagyták menni a dolgokat a maguk útján. Arra nem gondoltak, hogy ez az út nem a közösség útja, hanem egyetlen emberé. Az sem jutott eszükbe, hogy legalább félévenként egyetlen tételnek utána nézzenek, hátha tévedés történt, hátha elírás mutatkozik. Nem nézték, mert ott lebegett előttük a kötelességet is feledtető, háttérbe szorító feltétlen bizalom ... TALÁN AZ USZÚDI ESET szolgál annyi tanulsággal, hogy a következőkben némileg mérséklődni fog az a nemszeretem szerry. lélet, amellyel néhol az ellenőröket fogadják, a revizorokat várják. Nem öncélú turkálásról van szó, nem a hiba, vagy bűn előre megfontolt szándékú kereséséről, hanem < a hasonló esetek megelőzéséről, a munka javításáról, a közösség érdekeiről. Gál Sándor • Az orvostudományi egyetem Nagyvárad téren épülő toronyházán dolgozik a Fémmunkás Vállalat különleges brigádja. A hatalmas épület oldalán „közlekedő", liften végzik az alumínium ablakkeretek szigetelését és ellenőrzését. (MTI-fotó: Csikós Gábor felvétele— KS) Könyvek a zöldségről A zöldségtermelés javítására a kormány több intézkedést tett. Ennek a jobb ellátásban mérhető le az eredménye. Az idén nem volt panasz a zöldséghiány miatt, sőt a bőség gondjai ís jelentkeztek szállításban, tárolásban. A termelés fokozására hozott különböző kormányintézkedéseket a tudomány is segíti. Bizonyság erre a szakirodalom. A zöldség- termesztésről, -feldolgozásról és értékesítésről éppen e napokban jelentek meg új müvek a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában. A zöldségvetőmag-ter- mesztésről tizenöt szakember irt minden részletre kiterjedő tanulmányt. A könyv első fejezetei azöld- ségvetőmag hazai és világpiaci helyzetével, a fajtaminősítéssel és a termesztés ellenőrzésével foglalkoznak. A termesztés technológiáját növényfajonként tárgyalja a mű, amelyet Kocsis Pál szerkesztett. Egy másik könyv a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás előkészítő műveleteivel foglalkozik. Kiemeli előszavában, hogy az utóbbi hat esztendőben a tartósító ipar termelése csaknem a négyszeresére növekedett. A nagyüzemek mellett igen sok kis- és közepes feldolgozó-kapacitású üzem is működik, nagyobb részük melléküzemágként. Ezek jelentősége igen nagy, mivel részt vállalnak egy-egy körzet lakosságának feldolgozott áruval történő ellátásában. A könyv a melléküzem- ágakban dolgozó szakembereknek kíván elsősorban segítséget nyújtani. Dr. Laczkó Tibor, a Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT igazgatója a zöldségfélék értékesítéséről írt könyvében a zöldségértékesítés során felmerülő alapvető problémák megoldásához kíván segítséget nyújtani. Az értékesítésnek a termesztőket érdeklő kérdéseit foglalja össze.
