Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-23 / 224. szám

1977. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE • $ Fiatal szovjet festők I • Tatjana Naszlpora: A „Szokol" metróállomás. (1976.) • Jan Krizsevszkij: Fehér-kék nap. (1976.) KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT MEGTÖRTÉNT AZ ÉRTÉKEK SZÁMBAVÉTELE Gazdagodott a Kiskun Múzeum Szóvá tettük lapunkban,- hogy év­tizedek óta feldolgozatlanul, halom­ban („ömlesztve”) porosodik több ezer könyv és régi folyóirat a fél­egyházi Kiskun Múzeum egyik eldu­gott szobájában. Mivel azóta több, mint egy esztendő eltelt, ismét fel­kerestük az egyébként tekintélyes intézmény igazgatóját, hogy megtu­dakoljuk: mi történt azóta, hogy az elmarasztaló mondatok napvilágot láttak. Fazekas István készségesen és kimerítően válaszolt kérdéseinkre. — Amikor szóvá tettük, hogy az érdek­lődő közönségtől teljesen elzártan „pihen­nek” itt, eldugva a kötetek, azt is meg­írtuk: ön nem régóta igazgatja az intéz­ményt, s így nem volt még alkalma a régi mulasztásokat mindenben pótolni. Azóta történt változás ilyen tekintetben? — Nyugodtan mondhatom: igen. A fe­letteseim nem csak biztattak, de segítettek is. Van mar új dolgozónk. Az Országos Széchényi Könyvtár két tudományos mun­katársa dolgozott itt; rendezték a 19. szá­zad előtti anyagot. — Sok ilyen van a szakszerű feldolgo­zás alatt álló könyvtárukban? — A mintegy tizenegyezer kötet értékes kiadvány közül csaknem száz a „régi ma­gyar könyvtár” kategóriájába tartozik. Ami azt jelenti, hogy a 18. században vagy még régebben jelent meg. S van három ősnyomtatványunk is. Ezek igazi ritkasá­gok. Ezekről érdemes részletesebben is szólani, Az egyik egy valláserkölcsi könyv; latin nyelven, 1404-ben, Kölnben nyom­ták. A címe: „Aranytükör a bűnös lélek tanítására”. A másik egy világkrónika. Amerika felfedezésének évében, 1492-ben jelent meg Velencében, A szerzője Ber- gomensis Jakab. Külön érdekessége e könyvnek, hogy Miletz Jánosnak, a legel­ső Katona József-életrajz írójának a pe­csétje van benne. S végül a harmadik: Terentius komédiái, az 1500-as évekből. □ □ □ — Említette Miletz bélyegzőjét. Ez nyil­ván azt jelenti, hogy a kötet az ő tulaj­donában volt... — Miután nekiláttunk a könyvtár ren­dezésének, egyik feladatunknak azt tartot­tuk, hogy az eredetét és történetét kiku­tassuk. Megállapítottuk, hogy Hegyesi loA) ,'VÍi i* . ' ’ k k.n t.j . ? - S'lf. r > •; Márton író és politikus leánya itt élt Fél­egyházán. őhozzá került ide Nagyvárad­ról az apa tekintélyes könyvtára, mely aztán a Kiskun Múzeum tulajdona lett. A már említett Miletz János — ki szintén városunkban élt — könyvtára, s vele együtt Szabó Kálmán muzeológus hagya­tékának egy része is ebbe az intézménybe került. Így „állt össze” tehát ez az értékes, tudományos értékű könyvtár. □ □ □ — Előzőleg mondta már, hogy sok 1800- nál előbb nyomott könyv is van a gyűjte­ményben. Említene néhány érdekesebbet ezek közül? — Decsy Sámuel magyar históriáját Bécsbén adták ki, 1742-ben Egy „Ázsia pontos és alapos leírása” című művet löd­ben, Amsterdamban. S Calepinus több­nyelvű értelmező szótárát Baselben, 1564- ben. — Ügy gondolom, nem túlzás azt állí­tani, hogy a múlt században megjelent kötetek is igazi értéket képviselnek... — De mennyire, hogy így van! Van 1841-es Iskolai tankönyv; gazdasági szak­könyv 1845-ből; földrajzi kötet 1847-ből; s van 1848-as Petőfink; 1863-as francia nyelvkönyvünk; s két évvel későbbről köz­hasznú magyarázó szótár; s első kiadású Kazinczy, Kisfaludy, Petőfi stb, — S a könyveken kívül milyen egyéb kiadvány látható még a most már rendbe- tett polcokon? — A Hegyesi által egybekötött színlap- gyűjtemény is ide sorolható. S a „Nagy­váradi Színkör” című múlt századi folyó­irat bekötött évfolyama. Azután a korabeli félegyházi iskolai évkönyvek, a régi kiál­lítási katalógusok, kéziratos imakönyvek, divatlapok, újságok és folyóiratok sbt. Va­lamennyi külön-külön és együttesen rend­kívül értékes művelődéstörténeti dokumen­tum. □ □ □ — Mikorra várható, hogy az érdeklődők — elsősorban természetesen a kutatókra gondolok — szabályosan és rendszeresen hozzáférhessenek a gyűjteményekhez? — Folyamatosan végezzük a szakszerű leltározást, a katalogizálást. 1978-ban e meglehetősen nagy és fárasztó munkát be­fejezzük. Utána nem lesz akadálya annak, hogy ki-ki szükséglete szerint felhasznál­ja a könyvtár köteteit munkájához. Varga Mihály ":'i -oi-i so !<» •<; > •}»» Száztíz éves A tőke • 1867-ben jelent meg A tőke első kötete. Marx haláláig dolgo­zott fő művén, a két második kötet 1883 után látott napvilágot: 1885- ben és 1894-ben, Engels gondozá­sában. Az első megjelenést 1872- ben orosz, majd hamarosan fran­cia és angol nyelvű fordítások kö­vették. Lenin A tőkét egy társadalmi alakulat materialista-tudományos elemzésének „senki által felül nem múlt mintaképének” nevez­te. S ehhez hozzátehetjük, hogy példa nélkül áll A tőke értelme­zéseinek és tudományos hatásá­nak története is, amely valójában a benne rejlő problémakörök mélyrétegeinek felfedezése és nap­világra hozatala. Fordulópontot jelentettek itt századunk harmin­cas évei. Miért? Mert ezt meg­előzően — Lanin idevágó észre­vételeit figyelmen kívül hagyva —- A tőkét merőben közgazdaság- tanként tartották számon, s en­nek megfelelően A tőke-kiadások túlnyomóan tankönyvszerű válo­gatások voltak, amelyekből egy­szerűen kikerültek a szorosan gaz­dasági problematikán túli fejtege­tések. A tőkében ugyanis Marx a ka­pitalizmust mint társadalmi-gaz­dasági alakulatot elemzi, keletke­zésében, fejlődésében és önpusztí­tásra valló tendenciáiban. Magá­tól értetődően elsősorban gazda­sági törvényszerűségeket tár fel — az értéktörvénytől a csökkenő profitráta törvényéig — közgaz­dasági nyelvezeten. A probléma viszont az, hogy A tőke — szem­ben a századforduló Bernstein­es Kautsky-féle értelmezéseivel — több, mint a tőkés társadalom gaz­dasági mozgástörvényeinek elem­zése, több, mint a megelőző és kortárs polgári gazdaságtan kri­tikája. A tőke nem egyszerűen „elméleti közgazdaságtan” — bár a? >s —, hanem filozófia, mégpe­dig a társadalmi gyakorlat filo­zófiája. A tőke filozófiai mondanivaló­jának aktualizálására az a körül­mény figyelmeztetett, hogy Eu­rópában századunk húszas éveinek végére lezárult a forradalmi moz­galmak fellendülésének korszaka. A munkásmozgalom viszonylagos apálya és a jobboldali erők elő­retörése pedig szétzúzta azokat a várakozásokat, amelyek a kapita­lizmus merőben gazdasági, ráadá­sul automatikus — önmagától be­következő — összeomlásához fűz­tek reményeket, s amelyeket egy, a II. Internacionálé közgazdászai­tól közvetített egyoldalú Tőke-ér­telmezés sugallt. Ez az értelme­zés tanácstalan volt A tőke filo­zófiai mondanivalójával szemben, kiiktatta, sőt megszüntette azt. Eb­ben az értelmezésben Marx fő műve — és maga a marxi életmű — filozófiai mondandójában le­szűkült a történelmi determiniz­mus elméletére: a szelektív-nép­szerűsítő Tőke-értelmezések nyo­mán uralkodóvá vált az egyetlen tényezőre, a gazdasági viszonyok­ra való redukálás — visszaveze­tés — gondolata. Az ökonómiai viszonyok szélsőségesen egyoldalú kezelése, a gazdasági viszonyok mindenhatóvá és egyetlen nagy magyarázó elvvé való minősítése a társadalmi élet valamennyi töb­bi szférájának — benne a cselek­vő embernek és a politikának — pusztán járulékos, függvénysze­rű szerepet engedélyezett. A prob­léma pedig „csak” az volt, hogy — Lenin halála után — ehhez az ökonomista-determinista beállítás­hoz igazodott a szociáldemokrata (és részben kommunista) munkás- mozgalom stratégiája, amennyiben a kivárás pozíciójára helyezkedett és a tőkés világ gazdasági válsá­gának jelenségeiből, körülményei­ből, annak azonnali összeroppaná­sára következtetett. # Konkrét társadalomtörténeti szituáció volt tehát az, amely fel­hívta a figyelmet arra, hogy a marxizmusból és magának A tő­kének az értelmezéséből kiesett a cselekvő-alkotó, a társadalmi és gazdasági körülményeket tevé­kenységével befolyásoló, a felme­rülő lehetőségek között választó, a magát és történelmét formáló, egy szóval: a politizáló ember kérdésköre. Parancsoló szükség­ként merült fel az a belátás, hogy fel kell tárni a munkásosztály forradalmi és társadalomalakító önértelmezésének és politikai cse­lekvésének feltételeit, s hogy eh­hez elengedhetetlen a munkásosz­tály tudatának, tudatállapotainak hű feltárása és átalakítása. Fel kellett oldani azt az ellentmon­dást, hogy a munkásosztály stra­tégiájában „kivár”, „engedelmes­kedik” és legfeljebb „visszahat” a tőkés viszonyok rendszerére, mi­közben saját maga nap mint nap redukálja azt mint társadalmi környezetét. Maradva A tőke mondanivaló­jánál: világossá vált, hogy ben­ne egy gyakorlati következmé­nyeket sugalmazó filozófiai elmé­let feszül, amelynek rekonstruá­lása elengedhetetlen A tőke mon­danivalójának egészében való megértéséhez és a marxi életmű egységének és teljességének fel­tárásához. • Kiderült, hogy A tőke kulcs- fontosságú részeit alkotják azok a fejtegetések, ahol Marx arról be­szél, hogy a tőkés termelés a sa­ját kizsákmányoló lényegét elfe­dő látszatoknak és hiedelmeknek a világába burkolózik, ahol arról van szó, hogy a tőkés termelés közvetlen Vésztvevőinek tudata hamis tudat, mert elfedi a vi­szonyok valóságos rendszerét — és eképpen járul hozzá annak új­ratermeléséhez. Felszínre került az a probléma, hogy A tőke visz- sza-visszatérően foglalkozik egy „nyomasztó” körülménnyel, áz­zál, hogy a tőkés termelés részt­vevői mindennapi életükben kri- tikátlan magátólértetődéssel el­fogadják a viszonyok éppen adott rendszerét. Kiderült, hogy nem elég a „kivárás”, hanem szükség van az önértelmező, felvilágosító és környezetformáló- politikai cselekvés programjának kidolgo­zására, (aminek különös aktuali­tást adott aztán a fasizmus előre­törése.) Kiderült, hogy A tőkéhez vezető marxi út olyan fontos ál­lomása, mint „A politikai gaz­daságtan bírálata” nem tiszta ökonómia, hanem az elidegenült tőkés világ tudatállapotának a bírálata is: a tőkés társadalom megtévesztéseit és illúzióit kriti­kátlanul elfogadó embernek (és polgári gazdaságtannak) kímélet­len tollhegyre tűzése. Marx rá­adásul A tőkében arra is felhív, hogy nem elég feltárni az áru- és pénzviszonyok illúzióitól fog­va tartott tudat önáltatásaif, ha­nem, hogy e tudat tartalmát kri­tikusan össze kell vetni a viszo­nyok tudományos vizsgálatának eredményeivel. Hogy a tőkés tár­sadalom alanyainak mindenna­pi életét az ökonómia és poli­tikai elemzésekből elnyert igaz­ságok fényében kell megvizsgál­ni. Marx azonban azt is látta — amint A tőkéből kiderül —, hogy ezt a tőkés termelést tükröző mindennapi tudatot nem lehet „holnapra” kifordítani és meg­szüntetni. (Amit Lenin ötven évvel később így fogalmazott meg: „milliók szokásainál nincs rettenetesebb erő”.) Marx látta — és ez ma A tőke egyik legna­gyobb tanulsága —, hogy az em­berek felvilágosítása önmagában nem forradalmasító jellegű: nem vezet közvetlenül a viszonyok át­alakításához. Hanem, hogy ehhez össze kell gyűjteni az emberek mindennapi életében fellelhető^és társadalomalakító gyakorlattá át­alakítható indítékokat és kezde­ményezéseket és ezeket politikai intézmények útján kell közvetí­teni mindazon szférákhoz, ahol a társadalom működéséről dön­tenek. A tőke — szélesebben: a mar­xizmus — az emberiség, egész addigi társadalomtudományos gondolkodásmódját megváltoz­tatta: kiindulásában és módsze­reiben radikálisan új és máig megkerülhetetlen fogódzóponto­kat nyújtott. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül A tőke tudományközi kisugárzása mel­lett sem. A hatvanas években a marxista tudományosság meg­újulása oda vezetett, hogy a szocialista országokban A tőke kiapadhatatlan forrásává vált a társadalomtudományok egész so­rozatának. Említsünk ezek közül kettőt: a szociológiát és a társa­dalomlélektant. Igaz, hogy A tő­ke gazdaságtanon és filozófián 'túli felfedezése elvezetett olyan szélsőségekhez, hogy elkezdték „kaptafaként” kezelni, amelynek eszmekoreire minden ráhúzható — vagyis amiből „mindent” ki lehet olvasni —, ám A tőke rendkívül megtermékenyítő ha­tása e vadhajtások lenyesegeté- se után is szembeötlő. A szocio­lógiát véve, elég ha megemlít­jük, hogy a modern tőkés for­máció strukturális (szerkezeti) elemzése, az ipar- és munkaszo­ciológia, az életmódkutatás, vagy akár a rétegződés-vizsgálatok számára nélkülözhetetlen tám­pontot jelentenek megfelelő ré­szei. * • Minden emlékezés értelme: a jelen számbavétele. A tőkére való emlékezés napjaink gondjai­hoz formált viszonyunkban jut jelentőségéhez. Marx életművét és napjaink problémáit a folyama­tosság köti össze: nemcsak, mert a nroblémák jó része ma is jelen­való, hanem, mert a még elem­zésre váró fejlemények feltárá­sában is a marxi teljesség és el- mélyültség, a társadalomtudomá­nyi konkrétság és ideológiai élesszeműség követelményei le­hetnek egyedül mérvadók. P. Zs. Mii—— Hatodik osztályos őrsöknek A Magyar Űttörök Szövetsége, az Oktatási Minsztérium, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat, a Magyar Rádió, az Or­szágos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet és a Pajtás újság az idén is megrendezi a Mesterségünk cí­mere pályaválasztási vetélkedőt. A verseny első fordulójában az általános iskolák hatodik osz­tályos őrseit várják közös játék­ra. A benevezés feltétele album, őrsi napló, vagy pályaválasztási faliújság készítése (rajzos, fotós, rejtvényes, vagy riportszerű meg­oldással). A Bács-Kiskun megyei hatodikos őrsök építőipari és mezőgazdasági szakmák bemuta­tásával pályázhatnak. A pályá­zati munkákhoz gyűjtsetek érde­kes szakmai szavakat, készítsetek riportot valamely építőipari vál­lalat vagy mezőgazdasági üzem dolgozójával, derítsétek fel mi­lyen gépekkel, szerszámokkal, anyagokkal, s milyen körűimé­nek között dolgoznak. Az egyes szakmák elsajátításához milyen képességek Szükségesek, s ho­gyan segíti a vállalat, vagy az üzem a fiatalok pályakezdését, szakmai továbbképzését. Mutas­sátok bei. milyen sportolási,’ mű­velődési lehetőségeket kínál munkahelyük a fiataloknak Ezenkívül bármilyen más, érde­kes történetet is feldolgozhattok, arr.ely a szakmunkásképzéssel, vállalattal, üzemmel kapcsolatos. Az építőipari szakmában ké­szült pályázatokat 1977. október 30-ig, a mezőgazdasági témájú pályázatokat 1977. november 15-ig lehet beküldeni a követke­ző címre: Bács-Kiskun megyei Pályaválasztási Tanácsadó Inté­zet, 6000 Kecskemét, Kálvin tér T. Még egy fontos tudnivaló! azoknak az őrsöknek, amelyek október 1-ig a fenti címre elkül­dik a versenyre való benevezé­süket — kérésre — segédanyagot küldenek a felkészüléshez. Látogatóban Kunfehértón Kunfehértó ... Ebben a tiszta, virágos községben élnek, dolgoz- nuk a Sziklai Sándor nevét vi­selő úttörőcsapat tagjai, őket ke­restük fel az elmúlt napokban. Tágas iskolájukban példás rendet láttunk, és rögtönzött kiállítást a falakon, a nemrég alakult kép­zőművész-szakkör tagjainak tex­tilből készült montázsait, A be­járattal szemben a Honvédelmi Minisztériumtól kapott Sziklai Sándor mellszobor. : Együtt az egész „vezérkar”, őrsvezetők, rajtltkárok, különbö­ző megbízatásokat viselők, és a csapat vezetője: Pintér László. Nyomban feltesszük a kérdést a pajtásoknak, hogy a soron követ­kező úttörőév Együtt — egymá­sért mozgalom kapcsán ők mi­lyen feladatok elvégzését terve­zik, hiszen az országosan egyfor­ma program tulajdonképpen csak keret, ezt formálja minden csa­pat saját adottságaihoz, lehető­ségeihez. Először bátortalanul lendítet­ték kezüket a magasba, de csak-, hamar elhangzott Sziklai Sándor neve, és kiderült, hogy özvegyé­vel kapcsolatban állnak, többen jártak nála látogatóban, Buda­pesten, s megkoszorúzták név­adójuk síremlékét is. Erről az eseményről a nyolca­dikos Szőlősi Erika, aki a Kállai Éva raj kultúrfelelőse így szá­mol be. — Minden évben tízen me­gyünk koszorúzni, Pestre. Mindig más mehet — ezt mi nagyon igazságosnak tartjuk, öten kivá­ló útrtörőmunkával érdemlik ki ezt az utat, a másik öt egy nagy­szerű versenyen vesz részt: két­fordulós szavalóversenyen! Erre bárki jelentkezhet, a rajok kö­zösen döntik el, ki vehet részt az első fordulón, a község fel­szabadításának napján, október 23-án. Ezután a november 7-1 döntőn kiderül ki lesz méltó a pesti útra? — Én is voltam már koszorúz­ni — fűzi a szót tovább Koril Cyörgy. — Találkoztam Sziklai elvtársnővel, meghívott bennün­ket a lakására, ö a budapesti tudományegyetemen dolgozik, történelmet ad elő. Mostanában készített egy könyvet mártír-fér­je életűt járói. Elhatároztuk, ki­állítást rendezünk névadónk tisz­teletére. Ehhez keresünk kapcso­latot azokkal a KlSZ-szerveze- tekkel, szocialista brigádokkal, úttörőcsapatokkal, munkásőrzász- lóaljakkal, amelyek Sziklai Sán­dor nevét viselik, — őszintén reméljük, h9gy je­lentkeznek — mondja Lovas Margit —, mert mi nyomban írunk nekik, akkor is, ha csak a címüket küldik éli Tudjuk, hogy Pécsett egy úttörőcsapat, Budakeszin az általános iskola viseli nevét. A Szovjetunióban „ harmincnégy különböző iskola, brigád, Komszomol-szervezet. Ezért reméljük, néhányat itthon is találunk! Vetélkedő lesz nálunk, novem­ber 6-án, vagy 7-én, — mondja Horváth Ibolya a nyolcad...osota egyik őrsvezetője. Az időpont még azért nem biztos, mert Kis­kunhalasról is várunk vendége­ket, és tőlük függ, mikor érnek rá. A két korcsoportban zajló verseny irodalmát, ajánlott ol­vasmányainak jegyzékét már el­juttatták az őrsökhöz. A téma­körök Lenin életútja, az Októ­beri Forradalom, illetve a csapat élete — lesz. Máskor is volt már ilyen, reméljük, most is jól si­kerül ! A pajtások szívesen emlékez­nek a dömösi. csapattáborra, ahol csaknem százan nyaraltak, Csille­bércre, Zánkára, Akaiira éa Fenyvesre, ahol ugyancsak töb­ben jártak. Visszagondolnak a debreceni kirándulásra — négy napig ismerkedtek a Hajdúság fővárosával! A kiráduláshoz szükséges pénzt szüretben keres­ték meg. Persze az idén is men­nek szüretbe, a közeli szövetke­zetbe. Ez komoly verseny lesz, hiszen az első helyen végző raj 800 forintot kap jutalmul, és dí­jazzák az első négy élenjáró út­törőt is! — Szervezzük az úttörőgárdát — mondja Jákovics Ági. — Négy szakaszt hívunk életre. Lesz vö­röskeresztes, polgári védelemmel ismerkedő, közlekedési és tűzoltó. Természetesen ezeknek a tanfo­lyamoknak a résztvevői szakpró­bán adnak számot ismereteikből. Búcsúzóul még hozzáteszik, hogy februárban VIT-karnevált rendeznek. Gyorsan elmondják, amit erről a találkozóról tudnak. Tudósítóink leveleiből Kincskereső táborban járt bács­almási tudósítónk, Oriold Károly. A Szegeden rendezett találkozón Karcsi színjátszó volt, pályáza­tok nyerteseként jutott ell A mátkái úttörőcsapat tagjai kéréssel fordultak az Úttörőélet­hez. Játszóterükön használhatat­lan állapotban vannak a hinták, egyéb játékszerek. KlSZ-alap- szervezettől vagy ifjú szocialista brigádtagoktól várnak segítséget megjavításukhoz. Remélik, hogy a nekik segítőkkel tartóssá tehe­tik kapcsolatukat, ünnepélyeken, kirándulásokon is találkoznak. ÁTKÖLTÖZTEK AZ ÓRIÁS KAKTUSZOK • Szegeden az Egyetemi Fü- vészkertben el­készült az új pálma- és kak­tuszház. Az ázsiai, dél-ame­rikai, ausztrá­liai és a Föld­közi-tenger környékéről származó pál­mákat, vala­mint a mexi­kói és dél-ame­rikai óriáskak­tuszokat már áthelyezték az új növényhá­zakba. (MTI-fotó: Fehér József felvétele —KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom