Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-11 / 214. szám

/ 4 • PETŐFI NEPE • 1971. »epteMfcM if. Embert formáló közösség • Farkas Vilmos brigádvezető és tanítványai, akik nagy igyekezetről tesznek tanúságot. (Tóth Sándor (elvétele) A kiváló címmel háromszoro­san kitüntetett Lajosmizsei Gép­javító Közös Vállalkozás mintegy kétszáz dolgozója közül negyve­nen cigányok. Akadnak közöttük, •kik már években, s vannak akik egyelőre csak hónapokban szá­molják az elismert üzemi kollek­tívához tartozásuk idejét. Sánta László például az előb­biek közül való. Munkáját ille­tően Herczeg István igazgató úgy minősíti, hogy egészen jó betaní­tott marós. A fizetését és munka­helyi közérzetét tudakoló kérdé­semre ő maga ezt mondja: — Amennyit leteszünk az asz­talra, annyi a kereset. Énnekem a havi háromezerkettő igen csak megvan. És jó itt. Venczel János, a daraboló bri­gád tagja viszont két hónap után így vélekedik: — Ügy akarnám, hogy innen nyugdíjba. Elég volt a Pestre já­rásból. Fiam, lányom és a me­nyem is itt. És Béla bácsi, aki a művezető, csak ha valami nem jól van, akkor mondja mérgesen a magáét. De az biztos, hogy mindig igaza van. □ □ □ A helybeli cigány lakosok kö­zül negyvenen egyazon munka­helyen, s mindinkább úgy tűnik, hogy tartós ragaszkodással. Va­jon mi lehet a titka ennek a von­zásnak? Egyáltalán: nyomon kö­vethető-e, hogyan kezdődött? — izgatott a kérdés. A közös vállal­kozás igazgatója pedig a követ­kező magyarázattal szolgál: — Megfigyelésem szerint a ci­gányok gyermekes lelkületű, já­tékos kedvű emberek. Szeretik a mozgást, tehát a sportot is. Jó­magam mellesleg sportköri elnök is vagyok, innen a tapasztalataim és az ismeretségem. Úgy látom, hogy a sport révén kezdtek von­zódni a céghez Az ifi-csapatban például nem egy cigánygyerek. A mérkőzé­sek rendezői között is megtalál­hatók és milyen jól ellátják fel­adatukat. A drukkerek között a cigányasszonyok egész csapata, és milyen lelkesen szurkolnak! Kál­lai öcsi a kedvencük; csakúgy visszhangzik, amikor biztatják: drága Bubukám!... Ott volt például májusban, az Edzett ifjúságért mozgalom ke­retében rendezett kispályás ver­seny. Ezen, kívánságukra, külön • cigánycsapat indult. Elég volt annyit kérnem, hogy: gyerekek, aztán ne heveskedjetek. Mint egy prófétára, úgy hallgatnak rám. Egyébként üzemünk dolgozói közül tizenheten versenyszerűen sportolnak a munka mellett. A labdarúgócsapat a megyei első osztályban; ebben játszik és nem is akárhogyan Kucsera Sanyi, aki betanított festőként is helytáll. Megbecsült tagja üzemünknek. Most építkezésre készül a CS-la- kás akcióban. Természetes, hogy támogatjuk. Mint ahogyan Sánta Lászlóékat is. Úgy gondolom tehát, hogy a vonzásnak a sport az egyik vo­nulata. A másik meg talán a két éve létrehozott présüzem, ahová kellett a női munkaerő. És lett. Közöttük cigányasszonyok. Ki­nek az édesanyja, kinek a felesé­ge jelentkezett. ^ Például Sántáné is. Még valami, az előbb említett Kucsera Sanyiról. Ez a fiú most szombaton nősült. A csapatnak az volt a kérése; megtennéd-e a csapat érdekében, hogy délután játszol? Én pedig ennyit mond­tam: Sanyikám, a lagzin csak kólát... Mire ő: nehéz lesz Pis­ta bácsi, de megpróbálom. A ta­nácsnál délelőttre hozták a dél­utánra tervezett esküvőt. És Sa­nyi öt órakor játszott!... Ezeket előrebocsátva is azt val­lom, hogy a munkahelyi ragasz­kodásban a közösség hozzáállása, szelleme az alapvető. És megha­tározó! A húsztagú pártszerveze­tünk pedig csakugyan erjesztője a jó légkörnek. □ □ □ , A művezetői iroda ablakából belátni az egész Il-es lakatosmű­helyt. Ágoston Béla művezető azonban a közvetlenül szemközt serénykedőkre hívja fel a figyel­memet: — Nézze ezeket az embereket! A vályogvetést váltották fel a lakatosműhellyel... Én saját sza­kállamra hagytam ott a táppén­zes állományt, infarktus után. Nem bírtam maradni. Annyira izgatott, hogyan mennek itt a dolgok... Kérem, darabolással kezdték, és nyolc hónap után 90 fokos könyököket csinálnak ezek az emberek! Januártól benevez­nek a szocialista brigádmozga­lomba. Vezetőjük, Farkas Vilmos, pártmegbízatásként látja el a fel­adatéit. Rögtön bemutatom, de előbb pillantson bele a műhely­naplóba. A láthatóan nagy ügyszeretet­tel vezetett napló éppen felütött lapján barna színnel íródott az első bekezdés: „1977. július... Sajnálatos, hogy a műhely egyik dolgozójánál csak nem vezetett eredményre az elbeszélgetés és a* felelősségrevonás...” — Elküldték? — EL Négyévi próbálkozás után, beleértve a meddőnek bi­zonyult elvonókúrát is, feladtuk. Tudja, a nevelés az olyan... Hogy is mondjam? Egy gépet ki lehet javítani pár óra alatt, de hogy emberré cseperedjünk, ah­hoz 18—20 év kell! És még min­dig marad nyesegetni való... — Ezek szerint csak nem könnyű a beilleszíkedésük. — Ó, téved, ha azt hiszi!..’. nem cigányember volt. Sajnos, nem bírt ellenállni az italnak. De olvassa csak tovább! A kékbetűs bekezdés a követ­kezőkről tudósít: „A cigány bri­gád szakmai fejlődése, minőségi munkára való törekvése lassan eléri a betanított lakatosi szin­tet. Már önállóan is készítenek egyszerűbb játékokat.. — Tudja-e, hogy már rajzról is dolgoznak? Itt, a műhely előtti homokba rajzolással tanítottuk meg... □ □ □ Farkas Vilmos az előbb Kala Ferinek mutatott be egy újabb szakmai fogást. Most pedig ne­kem magyarázza: — Bevallom, amikor a párt- szervezet megbízott vele, kicsit féltem a feladattól Mert nem is­mertem őket. De ma csak azt tu­dóm mondani, hogy nem szíve­sen hagynám el a brigádot. Néz­ze, milyen szépen, szakszerűen hegeszt az idősebb és az ifjabb Venczel Jánosi... „ □ □ □ Farkas Vilmosról még annyit, hogy tagja a községi pártbizott­ságnak. Az üzemi alapszervezet­ben pedig a pártcsöportUtzalmi tisztét is ellátja. A Gépjavító Közös Vállalkozás pártszervezetéről pedig ide kí­vánkozik: vezetőségi ülésen, vagy taggyűlésen olyan, hogy cigány- kérdés, soha nem volt téma. Mert ' nincs ilyen. Ellenben — hogyan is mondta Herczeg István? —: — ... Az iskoláztatás, az álta­lános iskola hiányzó osztályainak elvégzése, a szakmai képzés és továbbképzés, ilyen témáink na­gyon is vannak. S ezek nehéz, erőfeszítéseket diktáló feladatok. Az üzem jövője, további fejlődé­se érdekében. Kilenc évvel ezelőtt fél tucat­nyian voltunk: gépjavítással in­dultunk a nulláról. Ma új gépe­ket állítunk elő. Például a kon­zerviparnak. És megrendelőink még mindig visszatértek. Mert igyekszünk lépést tartani a köve­telményekkel. És mert elvünk, hogy a legjobb valuta a határidő, a pontosság, a minőség! Perny Irén HOSSZÜ ÉVEKRE ELŐRE GONDOLKODVA ♦ A lakáskarbantartás néhány évvel ezelőtt érezhetően lemaradt a lakásépítés mögött. Igen kevés építőipari szervezet, s ugyancsak a kelleténél kevesebb kisiparos vállalt ilyen munkát. Nem tudták a szükséges ütemben festeni, korszerűsíteni a városi otthonokai sem a tanácsok, sem a lakástulajdonosok. Ha a helyzet nem változik, könnyen okozhatoti volna jelentős társadalmi problémát is. ossag; szóig Altatás WVfc __ IAHKACSOU« A megyében két éve kezdték keresni az áldatlan helyzet meg­változtatásának módját. A múlt év elején minisztertanácsi hatá­rozat, majd végrehajtási utasítás született a lakáskarbantartó szer­vezetek kijelölésére, fejlesztési céljára. Ezt követte a tervek ki­dolgozása. A megyében elsőként lakáskarbantartó bázisszervezet­nek a kecskeméti Épületkarban­tartó és Szolgáltató Ipari Szövet­kezetei jelölték ki. A szövetke­zet elnökét, Nusser Elemért ke­restük meg, hogy tájékoztathas­suk olvasóinkat fejlesztési terve­ikről, a lakosságot közvetlenül érintő munkájukról, — Hol tartanak ma — csaknem két évvel az első intézkedések után — o lakáskarbantartás fej­lesztésében? — A legfrisseb és egyben a íeg- fontosabb eseménnyel kezdem: a megyének már rendelkezésére áll az a támogatási összeg, amelyet az Országos Tervhivatal által jó­váhagyott tervek megvalósításá­ra kapott. Ebből részesül majd szövetkezetünk is. összesen 20,7 millió forint beruházást terve­zünk 1980-ig, kimondottan a la­káskarbantartó kapacitás bővíté­sére. Ennek fedezete részben a megyei tanács és a KISZÖV azo­nos összegű támogatása lesz, de felhasználunk jelentős saját erőt is, és igénybe veszünk bankhitelt is. — A fejlesztés célja, hogy ne legyen kielégítetlen igény sem a lakosság, sem a közületek laká­sainak karbantartásában. Emel­lett feltétlenül szükség van az ilyen jellegű szolgáltatások min­denfajta „körülményének” javí­tására. Eddig mit értek el ebben a munkában? — Amihez csekély pénzzel is hozzáfoghattunk, azt elkezdtük. A szövetkezet .legfontosabb felada­tának a lakaskarbantartást tekin­ti. Először is: vállalkoztunk az ilyen megbízásokra. Propagandá­val is igyekeztünk élénkíteni a lakosság körében a keresletet munkánk iránt. Március elején önállósítottuk a lakáskarbantartókat. Az építés- vezetőségnek 15 állandó dolgozó­ja van, és még további tíz—ti­zenöt szakmunkással meg tudjuk őket erősíteni, ha sok a megren­delés. Januártól augusztus végé­ig 92 lakásban dolgoztunk. Ezek között 2—3 ezer forintos mesze­léstől a 30 ezer forintos „gene­rálig’’ minden előfordult. Heten­te négy-öt lakást csinosítottunk ki. Ez jóval több a tavalyinál, legnagyobb büszkeségünk mégis az, hogy a munkánkra nem volt panasz. Nyugodtan ránk bízzák a lakásokat. Sokat fejlődtünk a szolgálta­tó szakmában, és mindent elkö­vetünk, hogy a kezünk nyomán valóban szépek legyenek a la­kások. Abból indulunk ki, hogy munkánk évekre meghatározó. A festés, mázolás, parkettcsiszolás kedvéért átmenetileg kényelmet­lenséget vállalnak a lakók, a munka végeztével pedig jókora összeget fizetnek. Joggal várják, • Az ideiglenes felvevőhelyen is hogy ezek után szép és jó legyen a lakás. Úgy igyekszünk dolgoz­ni. hogy a következő években is elégedettek maradjanak velünk. Augusztus végéig összesen 3,9 milliós értékű lakáskarbantartást végeztünk, ez több, mint kétsze­rese a tavalyi azonos időszakban végzettnek. A munka jelentős részét a KIK-kel kialakított együttműködés keretében a közü­letek rendelték meg. Teljesítményünknek ezt a je­lentős növekedését az említett szervezeti változás mellett segí­tette a gépesítés is. Ez azonban igen lassan halad. A másfél éve megrendelt kisgépek nagy részét még mindig nem kaptuk meg. — A szolgáltató hálózat bőví­tésére milyen tervek születtek? — Tavaly ősszel a városi ta­nács segítségével megnyithattuk első — ideiglenes — felvevőhe­lyünket a Széchenyiváros még épülő tömbjében. Itt az idén 700—800 ezer forintos forgalmat várunk, részben az apróbb gyors­javításokból, részben pedig az új lakások berendezéséhez szükséges bútorok készítéséből, beszerelésé­ből. Végleges szolgáltató egységünk a Széchenyivárosban 400 négy­zetméteres önálló épület lesz, a jelenlegi felvevőhely közelében, úgyszólván a városrész közepén. Ezt a beruházást a városi tanács ingyenes, közművesített telekkel támogatjá, és fedezi az épület ter- vezési költségeit is. A városközpontban egy kisebb, 170 négyzetméteres szolgáltató- egységet rendezünk be, egy még ezután épülő lakóház földszint­jén. Mindkét üzlet mindenfajta szolgáltatásunk felvevőhelye lesz. Ezenkívül még a környéken adó­dó gyorsjavítások bázisa, és a barkács-tevékenységek szakmai, műszaki támogatója. Régi tervün­ket. nyugdíjasaink nagyobb mér­tékű foglalkoztatását is itt való­sítjuk meg. A tapasztalt szak­munkások bizonyára jól haszno­síthatják tudásukat a szolgálta­tásban. •Az új egységekben új üzletágat is meghonosítunk. Azt tervezzük, hogy minta utáni megrendelésre, esetenként közvetlen árusításra tartunk majd raktáron a lakások karbantartásához szükséges áru­kat és anyagokat. Ezekből vá­laszthatják ki a megrendelők a akad munka bőven. • A« egyik lakáskarbantartó bri­gádot Endre Istvánné konyhájá­ban kaptuk lencsevégre. (Méhesi Éva (elvételei) beépítésre kívánt tapétát, csil­lárt. fogast stb. A megyeszékhely harmadik nagy lakókörzetében a Hunyadi­városban a tanács tervei szerint 1980 után épül szolgáltatóház. Eb­ben is kialakítunk egy újabb fel­vevőhelyet. Bázisszervezeti feladataink a városon kívülre is kiterjednek. Kiskunfélegyházán és a kecske­méti járás községeiben a helyi építőipari szervezetekkel társu­lásokat alakítunk a karbantartási feladatok ellátására. Ezt a formát még nem dolgoztuk ki, további tapasztalatok gyűjtésére, érdeke­ink és lehetőségeink egyeztetésé­re van még szükség. * Az Épületkarbantartó és Szol­gáltató Ipari Szövetkezet felada­tai és tervei a következő évekre nagyrészt kialakultak. Hosszú évekre előre gondolkodva terem­tenek most olyan helyzetet, hogy ne legyenek újabb, kapacitáshi­ány miatt elhanyagolt, karbantar­tásra váró lakások, középületek. A szövetkezetnek ezt a törekvé­sét, az eddigiekhez hasonlóan * jövőben is a helyi szervek, a me­gyei és városi tanács, valamint a KISZÖV hathatós támogatása se­gíti. Zsembery Ágnes mmm TI \fi7.1 AI JEGYZET V. Asszonyok fehérben - feketében Az arab ház, a legkisebb, leg­rozogább is — vár. Elrejti a kí­váncsiskodók elől belső életét, formáit. Ablakaiban nem könyö­kölnek ráérős öregasszonyok, a pillantásokat magukra irányító szépségek. Nem is tehetnék, mert az ablakokat a gyóntatószékekben használatos sűrű falemezrács ta­karja, vagy vaskosár. Ahogy a fa­lak megőrzik a házak belső titkát, úgy bújnak az asszonyok rácsok, fátylak, leplek mögé. öltözékük mindennek nevezhe­tő, csak színesnek nem. A tuné­ziai nők nagy része úgy fest, mint a kísértet. Otthon felöltözik nor­málisan, és mielőtt kilépne az ut­cára, magára csavar egy fehér lepedőt. Ezt itt, a változatosság kedvéért abának hívják. Ez a kí- sértetszerelés tetőtől-talpíg min­dent eltakar. Nem látszik a lá­buk, a kezük, az alakjuk, egyedül az arcukat hagyják szabadon, más országokhoz képest ez is forra­dalmi újítás. Elmaradottabb vi­dékeken az arcfátyolt is felkötik, egyetlen hely betöltésére tíz férfi is jelentkezik, a nők esélyei a nullával egyenlőek. Ennek ellenére, a függetlenné vált Tunézia egyik legnagyobb vívmánya, a nők egyenjogúságá­nak, az arab világban egyedülálló elismertetése. Kiszabadították a nők arcát a fátyol mögül. Meg­szüntették a többnejüségeij. jA függetlenség kivívása óta, egy fér­finak csak egy felesége lehet. Akinek ezt megelőzően több volt, természetesen mindet megtarthat­ta. Rendelet tiltja a 16 éven alu­li lányok és a 20 évesnél fiatalabb fiúk házasságát. Ezzel nemcsak a nőket védik a gyerekfejjel kö­tött házasságok következményei­től, a népesedést is szabályozni tudják valamelyest, A születések száma — főként a szegényebb, elmaradottabb la­(Fényképezte: Radó Gyula) • Kerouani asszonyok fehérben és feketében. a nagyobb városokban egyre több fiatal nőt látni aba mentesen, di­vatos ruhákba öltözve. Tuniszban például egyenruhás, csinos, rendőrlányok irányítják a forgalmat. Kedvesén, előzékenyen és nagy szakértelemmel. A nők foglalkoztatása más területen még szórványos. Kevés a munkalehe­tőség, a férfiakat sem tudják el­helyezni. Nagy szerencse, ha egy fiút pincérnek, mosogatónak, ta­karítónak alkalmaznak valame­lyik szállodában. Ahol pedig • Lányok, Tunisz nagyvárosi forgatagában. kosság körében — rendkívül ma­gas. A népesség fele 15 év alatti. Hiába kap szép fizetést egy arab munkás: ha abból 8—10 gyereket kell felnevelnie, képtelen javíta­ni az életkörülményein. Nem ta­nulásra, hanem kenyérkeresetre buzdítja a gyerekeit. Holott az ország az életszínvonal emelését, a múltból örökölt szellemi hátrá­nyok behozását tűzte célul ma­ga elé. Sokféleképpen buzgólkodnak a megvalósításán. Az arab világ­ban egyedül itt engedélyezett a terhesség megszakítása. Kimond­ták. minden nőnek saját joga, hogy eldöntse: akar-e gyereket, vagy sem? Nem szükséges sem a férj, sem a szülők beleegyezése. Óriási előrelépés ez ott, ahol hu- szonvalahány éve még abba sem szólhattak bele a lányok, hogy kinek adják el őket? A házasságkötésnek természe­tesen itt is megvannak az előírt üzleti formaságai. A vőlegény ap­ja fizet 1000 dinárt — mintegy 8—10 ezer forintnak megfelelő összeget —, a lányért. Pontosab­ban, ilyen értékű ékszerekbe fek­teti a pénzt, ami az asszony sa­ját vagyona. Fedezet arra az esetre, ha a férje elhagyná. Megfontoltabb családtervezés­re ösztönöz az is, hogy családi pótlék csak három gyerekig jár. Ezen felül egy fillérrel sem fizet többet az állam. Mióta az árak is érezhetően emelkednek, —, ezt az intézkedést sem tanácsos ki­hagyni a számításból. Mindez a nők sorsát is érinti! Nekik sem mindegy, hogy nyolc gyerekkel vesződnek, vagy csak hárommal? De akárhogyan ala­kul is az életük, derűsen viselik. Megtanultak alkalmazkodni és • családon belül, ennek változatla­nul hasznát veszik. Egy kis közös­ség lassabban veti le a régtől őr­zött szokásokat. Az utcára már ki lehet menni „lepedő” nélkül, otthon az történik, amit a férj, vagy az anyós helyénvalónak tart. Kissé olyan ez, mint a levá­gott szárnyú madár helyzete a nyitott kalitkában. A világért s® gondolja, hogy fogságban van, bármikor kirepülhet. Más kérdés, hogy mit kezdene a szabadsággal, szárnyak nélkül? Kislányok sétálnak a kerouani utcán. A ruhájuk, akár a mi gye­rekeinké. Rövid szoknyácska. blúz, térdzokni, szandál. Hajuk varkocsba fonva. Nevet, ragyog a szemük. Körülöttük asszonyok, sietnek, talpig feketében. Nem gyászolnak, ezen a vidéken ez a szokás. „Fekete öltözet — fehér lélek" — tartják az idevalósiak. Amíg egy asszony beéri ennyivel, méltó is rá, hogy legalább a lel­két dicsérjék. Mást úgy sem lát­nak belőle... Vadas Zsuzsa <(Folytatása következik.) Lakáskarbantartás a megyeszékhelyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom