Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-11 / 214. szám

1971. szeptember 11. • PETŐFI NEPE • Teljes terheléssel... Éjszakai műszak a konzervgyárban Este fél kilenc. Nem rendkívüli nap a mai a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepén, éppen olyan, mint az idei főszezon többi napja. Este 6-ra bejött a gyárba az a műszak, aki reg­gel 6-kor végzett. Több, mint kétszázan vannak beosztva. Az idén a legtöbb zöldségféle és a kései gyümölcs igen jól fizet. A gyárban szinte hetente kúszott felfelé — s haladta meg jóval a tervezettet — a nyersanyag kínálata. Azé az alapanyagé, melynek feldolgozása — kötelesség. Tizenkétórázik a gyárban szinte mindenki. Csak így tart­hatják a lépést a feldolgozásban azzal az ütemmel, amelyet a termés érése diktál. • Az üzemek, hetek óta folya­matosan dolgoznak. Van, aki jú­nius derekán, a zöldborsó fel­dolgozásakor elkezdte a túlórá­zást, van, aki csak két hete kap­csolódott bele. Mindenki részt vesz ebben a hősies munkában, csak azokon a részlegeken nem túlóráznak, ahol az eredeti lét­számból ki lehet állítani a há­rom — nyolcórás — műszakot. De ilyen részleg nagyon' kevés van. Az éjszakai műszakról készü­lő riportomhoz Csizmár József termelési főosztályvezetőtől ka­pok segítséget, ö ugyanis bent van, mondja, majd elkalauzol az üzemekbe. A mázsaházban két és fél órá­val ezelőtt kezdte meg a munkát Tóth Erzsébet. Az érkezett ra­kományokról máris hosszú szám­oszlopokat jegyzett fel: — Hat és fél' vagon paradi­csom, öt vagon paradicsomzúza­lék gördült már át a mérlegen Hoztak ezenkívül ma este zöld­babot, tisztított paprikát, ubor­kát. A feladók kocséri, nagyrévi, bátyai és kécskei gazdaságok voltak. Újabb gépkocsi érkezése sza­kítja meg az összegzést. Uborkát hozott Sopron mellől. A rakomány idővel a Konzerv III.-ba kerül, ide igyekszünk mi •is. Éppen ötliteres üvegekbe töl­tik a savanyúságot. Az éjszaká­sok huszonhármán vannak és nyolc-tízezer üveget töltenek tneg reggelig. Ezt már Nagy Sándor műszak­vezetőtől tudjuk meg. Tóth Jó- zsefné pedig azért jön oda hoz­zánk, hogy szóljon, rakodólapot kell hozni« gyorsan. Megkérde­zem, melyik óra lesz a legnehe­zebb, s mikor fekszik majd le pihenni. — Hajnali három és négy közt leszünk a legálmosabbak, de én holnap is csak tizenegy óra után kejdem meg a pihenést. Délután pedig már négykor fel­kelek. Otthon is van munka min­dennap a négy emberre. Segí­tenek ugyan — de hát mindenki dolgozik. Keveset alszom mosta­nában. Sokadik szezonja ez már a szakmmnkásasszonynak, 1940-ben kezdte a munkát a gyárban. tizenkétórás műszakokban to­vábbra is készítik az asszonyok. De az automata gépsorok leálltak már. Onnan jöttek át a dolgozók a feldolgozáshoz. A dobozüzem- ben ma éjszaka is elkészül há­rom és fél ezer edény. — Most a paradicsomüzembe megyünk — mondja Csizmár József. Itt van az igazi csúcs. Na­ponta 800—850 tonna paradi­csomból készül püré, a Il-es te­lepen 400 tonna feldolgozását végzik. Az annyi mint 1200 ton­na, a gyár kapacitásának felső határa. Ilyen ütemben is csak azért győzzük, mert az alap­anyag jelentős része már zúzva vagy préselve érkezik a külső telepekről, illetve a termelőktől. A besűrítő tartályok gazdái férfiak, Kállai Mihály, Kőrös Pál és társaik: — Az a legfontosabb, hogy idejében kimossuk a tartályokat. Egy hétnél tovább nem marad­hatnak tisztítás nélkül, mert ak­kor beléjük sül a püré. Nincs is baj velük, működnek hiba nél­kül. Persze, az is jól jön, hogy a legtöbben kétszakmásak va­gyunk. A feldolgozáson kívül ért­jük a karbantartó lakatosságot is. Egy kisebb hiba néni okoz prob­lémát. A sűrített püré, üvegbe, do­bozba, hordóba kerül. Szerencsé­re ez utóbbit csak ahhoz az áru­hoz használják, amelyet eleve így rendelt az iraki vevő. A töl­tő- és zárógépen most ötkilós do­bozokba kerül a püré. — Nem gyerekjáték — mond­ja Csizmár József —, mert a massza 80—85 fokos, a vékony lemez pedig rögtön átforrósodik. Azt kell odébb tenni, billenteni és belecsúsztatni a forróvizes kádba. Kesztyűben dolgoznak az asz- szonyok, de sokat ez sem segít. A csúszdán Dudás Sándorné to­vábbítja a dobozokat a sterilizá­ló kádakba: — Mi, dobozüzemiek vagyunk, csak a szezonra jöttünk át ide. Meg is kell tölteni azokat a do­bozokat, amiket eddig megcsi­náltunk. Már két hónapja va­gyok konzerves. néha dupla mű­szakban. Ez azt jelenti, hogy a rendes 12 óra helyett csak hat órát pihenünk, és* újra jövünk vissza a gyárba, fgjr’aU-’bé a heti váltás rendje. Mindezt mosolyogva mondja, munka közben. Pedig ezek a hosszú műszakok, az időnként 50 fokos melegben, gőzben sem könnyűnek, sem kellemesnek nem mondhatók. Mészáros József műszafcvezető szintén jókedvű. Jó a nyers­anyag, egészséges, érett. A ref- rakciószázalék hat körül van, ez jó minőséget jelez. — Van elegendő doboz? — kérdezem mindent tudó kísérő­met. — Annyi nincs, hogy teljesen leállhatna a gyártása. Az ötki­lósakat a kézi vonalon, szintén A zöldbaibfeldolgozó gépsorok közül most csak egy üzemel, nap­pal kettő-három is. Gép hegyezi a ‘hüvelyeket, óránként 20—25 mázsát. Azt a keveset, amin rajta marad a szár, kézzel csí­ped: meg egy csapat asszony. A bab szép, zsenge. Jó vele dol­gozni. A zöldbab útját követve a leg­nagyobb üzembe érünk. Ez a Konzerv I. Éves termelési terve kitesz 400 milliót. Könnyen elhi­hető, hiszen egy műszak alatt körülbelül 50 ezer darab egyli­teres üveg lecsót és zöldbabot konzerválnak. Ehhez jön még újabb 50 ezer kukoricásdoboz. De itt látjuk viszont a sterilizá­ló üstökben a csemegeuborkát is. Kőrútunknak még nincs vége. A szárítóüzem következik, ahol most az apróra kockázott prita- minpaprlikát dolgozzák fel. Itt viszonylag kevesen vannak, mert a nyersanyag már szóletelve ér­kezik. Az egyik szárítóasztal mellől idős asszony, Vén Józsefné invi­tál, kóstoljam meg az édes zöld­séget. Valóban finom, mondom, s hozzáteszem: úgy látom, itt talán könnyebb a munka. — Ha hozzáveszem, hogy a társammal ma éjszaka is 110 zsákot töltünk meg és máglyá- zunk fel, akkor nem is olyan könnyű. Egy zsák 15 kiló. Én már a borsó idejében elkezdtem a tizenkétórázást, de ez az utol­só szezonom a gyárban. Az idén megyek nyugdíjba, betöltőm az ötvenötöt. Hogy miért csinálom ezt most is? Az ember itt eszi a kenyerét... Fel kell dolgozni mindent, ezért vállaltuk a rend­szeres túlórát, a vasárnapi mun­kát. Keresünk is vele, legutóbb két forint híján 4400-at kaptam. Most pedig megközelíti majd . a 6 ezret is a pénzem. Az utolsó állomás a kazánház. Miként az üzemekben, itt is fő­szezon van. Egyszerre ‘ dolgozik, teljes terheléssel a három gáz­kazán és a tulajdonképpen csak tartalék szeneskazán. Dohog, dü­börög a négy masina, a fűtőfeKi- lete mindegyiknek 300 négyzet- méter. Óránként 23—24 tonna gőzt fejlesztenek. A termelés va­lóban teljes gőzzel folyhat. A ventillátorok zúgva továbbítják az üzemek táplálékát. A gyárban egyébként rend és tisztaság van. A nyersanyagkész­let sem ijesztő. Legtöbbet para­dicsomból tárolnak, másfél napi termelésre valót. Arra büszke az egész gyár — ezt tolmácsolja Csizmár József is —, hogy itt nem romlik meg áru a feldolgozásra várva. De ennek árát ilyen drágán fizeti meg a kollektíva. S a szezonnak még nincs vége. Októberben fog csak csök­kenni a munka üteme. Ami megterem, azt az emberi és mű­szaki lehetőségek határáig igyekeznek tartósítani. Zsembery Ágnes ÁTTEKINTHETŐBB, ÖSZTÖNZŐBB a pedagógusok és az egészségügyiek bére Mértéktartó hírverés követte a kormány májusi bejelentését, mi­szerint szeptember és október el­sejei hatállyal, központi alapból jelentősen felemelik az oktatás­ügyben és az egészségügyben dol­gozók bérét. Több szempontból is örvendetes, hogy az érintett munkaterületeken béremelésre, bérrendezésre kerül sor. Az oktatásügy berkeiben az elmúlt években már-már szálló­ige volt a kérdés: „miért nincs pénz, ha egyszer van?’1 Miért fordulhat elő — nem véletlenül, nem esetlegesen, hanem hosszú éveken át és rendszeresei: —, hogy a bérfejlesztésre szántösz- szegek nagy — majdhogynem na­gyobbik része nem jut el a pe­dagógusokhoz? 1973—1974- és 1975-ben a lehetőség szerinti há­rom százalék helyett az alsó- és középfokú oktatási intézmények­ben dolgozók átlagbére mindösz- sze 1,7 százalékkal, a felsőfokú intézményekben dolgozóké még ennél is alacsonyabb mértékben emelkedett? S amikor — köz­ponti elhatározásként — a há­rom százalékot ötre emelték, a gyakorlatilag végrehajtott bére­melések százalékértéke maradt a másfél- két és fél százalék kö­rül ... Az egészségügyben és az okta­tásügyben dolgozók jószerével nem tudták pontosan megmon­dani, hogy havonta mennyi is a végzett munkáért járó keresetük, mert a mindkét területen meg­honosított bérrendszer enyhén szólva is áttekinthetetlen vélt. A különböző túlóradíjak, pótlékok és egyéb- címeken fizetett össze­gek időrendben sem követték az elvégzett munkát: bizonyos díja­kat azonnal kifizettek, más ösz- szegekre egy-két hónapot is vár­ni kellett. # A most csak vázlatosan emlí­tett gondokról, furcsaságokról egyébként az elmúlt években is sok szó esett. S éppen ez azá jSJbbt, ahol a mostani bérrendezés meg­éri a figyelmet. Mert annak nincs sok értelme, hogy ezúttal újra és ki tudja hányadszor pepírra rög­zítsük a bérrendezés részleteit; hogy tudniillik milyen munka­körökben, milyen elvek szerint és hány százalékkal emelkedtek — illetve az egészségügyiek ese­tében csak október elsejétől emelkednek — a bérek. Arra azonban érdemes odafi­gyelni, hogy a szóban forgó két munkaterület agyonbonyolított bérrendszere, éppen most, a köz­ponti béremelések végrehajtásá­val párhuzamosan egyszerűsödik, áttekinthetőbbé válik. Ismerve a különböző bérrendszerek sajátos­ságait — ez azt is jelenti, hogy a pedagógusoknál és az egész­ségügyieknél az eddigieknél nem­csak racionálisabb, de lényege­sen ösztönzőbb bérrendszer funk­cionál majd a következő évek­ben. < ; Most már csak az kell, hogy a szerencsésen módosított alapel­veken nyugvó bérrendszer ne torzuljon el a gyakorlatban. V. Cs. Az érző szívű forradalmár A Moszkvába látogató turisták aligha kerülhetik el a szovjet fő­város egyik központi terét, hi­szen a Kremlnek, s a történelmi Vörös térnek közvetlen közelé­ben van. A forgalmas tér köze­pén szobor magasodik — hosszú köpenyes, szikár, szakállas férfi szobra. .Dzerzsinszkijt ábrázolja az emlékmű, róla nevezték el a teret is, ahol két, talán látszatra ellentmondó rendeltetésű épület helyezkedik el. A tér egyik ol­dalán a hatalmas gyermekáruház — a Gyetszteij Mir tömbje áll, vele szemben magasodik az Ál- laimbiztonsági Bizottság székhá­za. Erőltetettnek tűnhet a párhu­zam — de mind a két intéz­ménynek van valami köze a tér névadójához. Feliksz Edmundo- vics Dzerzsinszkij, akit legtöb­ben. mint a szovjet kémelhárítás és állambiztonság szervének, a Csekának megalapítóját ismerik, egyéb munkája mellett sok-sok gyermekotthont is szervezett az elhagyott, éhező háborús árvák­nak ... A száz éve, 1877. szeptember 11-én született férfi azonban mindenekelőtt hivatásos forra­dalmár volt. A tizenkilencedik és a huszadik század embere, nagy­szerű konspirátor, rettenthetetlen bátorságé, egyenes szavú bolse­vik. S ami ezzel nem ellentétes — érző szívű, néha talán érzel­mes ember, humanista. A hely, ahol született, a cári Oroszország egyik legelmaradot­tabb vidéke, Litvánia. Lengyel eredetű nemesi család gyermeke. A dzerzsinovói földbirtokos fia nagyon korán bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba. Tizen­hét éves gimnazista, amikor tag­ja lett az illegális vilnói szociál­demokrata szervezetnek. Ettől kezdve élete a mozgalomé. Szer­vezője a lengyelországi és litvá­niai szociáldemokrata mozgalom­nak, szorosan együttműködik oroszországi xelvtársaival, elsők között érti meg a lenini út lénye­gét. Tizenegy esztendőt tölt bör­tönben. Húszesztendős. amikor először letartóztatja a cári Ohra- na. a hírhedt titkosrendőrség. Ez­után megjárta a birodalom szin­te minden olyan fegyházát és száműzött telepét, ahol politikai elítélteket őriztek. Varsó, Moszk­va, Péteryár börtönei. Szibéria isten háta mögötti táborai voltak rabságának színhelyei. A harcot a börtönben is foly­tatta — emberi méltóságáért, a foglyok jogaiért. Ötször szökött meg. Szabadságvágyát nem tud­ták megtörni, sőt, az csak még erősebb lett. Az illegális harc tapasztalatai, a forradalmárok fontos mestersé­gének. a konspirációnak művé­szi szintű elsajátítása tette töb­bek között képessé arra, hogy a forradalom védelmének egyik legfontosabb szervezete, a VCSK — azaz a Cseka élére álljon. Az össz-oroszországi Különleges Bi­zottság elsőrendű feladata az el­lenforradalmi ' belső diverzió, a külföld: kémek és a spekuláció elleni harc volt. Kipróbált bolse­vikek, harcokban edzett matró­zok, katonák, munkások sajátí­tották el Dzerzsinszkij vezetése alatt a kémelhárítás nehéz mes­terségét ... Lenin tanítványa a munkásha­talom védelmére tette fel életét. Ö, a humanista, azt vallotta: a többség érdekében könyörtelen­nek kell lenni az ellenforrada­lommal, a burzsoá-földesúri ösz- szeesküvőkkel, tűzzel-vassal kell harcolni a szabotázs, a népgazda­ságot veszélyeztető spekuláció el­len. Harcban élt akkor is, amikor már Oroszországban elcsitult az intervenció csatazaja. 1924-ben Dzerzsinszkijt nevezték ki a Leg­felsőbb Népgazdasági Tanács el­nökévé, s energiáját, tudását a háborúk által szétroncsolt gaz­daság helyreállításának szolgála­tába állította. Az elhárítás irányí­tásán. kívül vezette a Közlekedés­ügy: Népbiztosságot, és továbbra is tevékenyen részt vett a párt vezető szerveinek munkájában. Nemcsak az ellenséggel volt kíméletlen, önmagát sem kímél­te. 1926. július 20-án, negyven­kilenc évesen halt meg, egészsé­gét felmorzsolta a szakadatlan harc. Dzerzsinszkijjel, a forradal­márok lenini nemzedékének olyan alakja távozott el, akinek életútja érvényes példa maradta mának is. M. G. LÉZERES VILLANYKAPCSOLÓ A távvezetékek üzemi feszült­ségének növekedésével mind na­gyobb • a követelmény a kapcso­lókkal berendezésekkel szemben. A Szovjet elektromos hálózat szakemberei újabban az egyen­áramú, 1,5 millió volt feszült­ségű távvezetékek tirisztoros kap­csolóberendezését lézersugárral vezérlik. A vékony lézersugár, amely alkalmas a különböző „pa­rancsok” továbbítására, feleste- 1 gessé teszi a nehézkes szigetelé­seket és csökkenti a kapcsolók, berendezések méreteit. A tirisz­torokat és más felmelegedő al­katrészeket deionizált vízzel hű- tik. (BUDAFRESS—APN) Őszi táborozok — A közös munka élmény. — A summázatot Lipser Ervinné, a fővárosi Kilián György Gimná­zium igazgatónője állítja. Egy kis szobában, a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaság Hámán Kató épí­tőtáborában. A diákok nincsenek a közelben, még az almásban ügyködnek. Úgy mondják „hiva­talosan”, hogy. őszitáboroznak. — Itt vannak az osztályfőnö­kök, a diákokkal együtt. Épp olyan maszatosak, mert a por nemcsak a tanulókra száll. Ezt mondom én közös élménynek, a közösségi érzés kialakításának. Padagógiai szakos az igazgató­nő, s így még néhány mondat­tal a nevelési célról-eredmény- ről is beszél. — Az_ iskolában meg nem te­remthető szituációk itt egészen egyszerűen: vannak, a munkából következően, s bennük az em­berség formálódik. Nem vagyok gazdasági szakember, csak azt mondhatom,' amit hallottam; jól dolgoznak a gyerekeink, pedig exportra kerülő almáról van szó, ami minőségi munkát jelent! Munkát! Aminek a hasznáról, fontosságáról beszélni is, meg­győződni is lehet. Itt mindenki meggyőződik arról, amit monda­tokban lehetetlenség kinek-kinek bármilyen szépen is megmagya­rázni. A Kilián gimnázium diákjai egynapi átlagkeresetüket általá­ban a KISZ-nek ajánlják fel. —. Van pinceklubunk, pince­bárunk, rendezünk diszkókat, vettünk már magnót, lemezját­szót, hangfalakat. A pénzből ki­egészítjük a felszerelést, jut min­denre. — öszitáborozik az egész gim­názium? — Természetesen, mindenki. Külön engedéllyel hamarabb tar­tottuk az évnyitót, és szeptem­ber 4-én délben már utaztunk. — Hagyományosan? — Hagyományosan bizony. Ti­zenhatodik éve minden szeptem­berben munkával kezdünk. A Kilián gimnázium az első szocia­lista iskola, úgy értem, hogy a harmadik ötéves tervben épült, az első már szocialista viszonyok között átadott oktatási intéz­mény. Ez is kötelez. Meg persze az is, hogy a gyerekek is szere­tik. — Mennyire? — Majd kérdezze meg tőlük. Mindenesetre tény, hogy az év­zárón a beszédemben bejelen­• Lipscr Ervinné igazgató. tem: ősszel is jövünk. Megtap­solnak ezért, mert ezek — ahogy azt már az elején is mondtam — jó közös bulik, az ő nyelvükön kifejezve. Van valamilyen él­mény. ami nem a padok között lett élmény, hanem máshol, ahol nem a tanulás az elsődleges. Körútjáról ekkor érkezik visz- sza fotóriporter kollégám. Le­fényképezett két ultizó harma­dikost. — Persze — int magától érte­• Volt alma — nincs alma. A fán, persze. tődp természetességgel Dunkel Zoltánná táborparancsnok — le­szedték a normát, vége a munká­juknak, azt csinálnak a közös programig, amit akarnak. — Normát? — Képletesen mondva. Dr. Ho- rányi István' az osztályfőnökük, s azt mondta, aki húsz láda al­mát szed. befejezte aznapra, ök megcsinálták, hát bejöttek. Megtudtam: az első napi átlag 11,9 láda volt. Megyünk, almaszedő diákokat lesni. Meg aztán: ott vannak a tanárok is. — Ágyrajáró vagyok Kunfe- hértón — mondja Eng Miklósné, a negyedik dé osztályfőnöke, — meg sem tudnám mondani há­nyadszor jövök ide a srácokkal. A srácok közben átcsapnak szédült-almaszedőbe. Nem pa­naszkodhat a fa, három perc alatt eltűnik róla az utolsó gyü­mölcs. A gazdaság embere számada­tokkal áll elő. —• Hat nap alatt 1300 mázsa, vagy több almát szednek a gim­nazisták, aminek az ára kilón­ként 6 forinttal számolva, hét- száznyolcvanezer forint. Ök nap­jában fejenként 80—100 forintot keresnek. Egy gyerekre átlago­san két és fél mázsa alma jut • Dunkel Zoltánná táborvezető» naponta. Persze van kivétel, a harmadik bések négy mázsánál tartanak, de ez még nem az utolsó szavuk. Ebben egészen biztos lehet mindenki. Azt ugyanis eddig' nem írtam, hogy a Kilián György Gimnázium a főváros tizenhar­madik kerületében van. Angyalföldön, a munkáskerü­letben. Ezzel mindent megmagya­ráztam. i B. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom