Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. szeptember 29. Helsinki szellemében, a záróokmány megvalósításáért Interjú Nagy János külügyminiszter-helyettessel a Magyar Népköztársaság külpolitikai kezdeményezéseiről _ A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet óta a Magyar Népköztársaság sok irányú nemzetközi tevékenységével veszi ki részét a záróokmány szellemének és ajánlásainak megvalósításából. Külpolitikánk­ban számos — két- és többoldalú — kezdeményezéssel, kap­csolatfejlesztő lépéssel segítjük elő a jövő héten kezdődő belgrádi találkozó sikerét is. Erről, s nemzetközi politikánk eredményeiről, törekvéseiről nyilatkozott Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes Tóth Ferencnek, az MTI munkatársá­nak. A Magyar Népköztársa­ság is aktív résztvevője az európai ~ biztonságért és együttműködésért folyó harcnak. Hogyan értékel­hető a Helsinki óta megtett út, a záróokmány végrehaj­tásának eddigi menete? — Az elmúlt két évben nem kevés történt a Helsinkiben ki­jelölt feladatok teljesítése, a fel­vázolt lehetőségek valóra váltá­sa terén. Igen élénk politikai és diplomáciai tevékenységnek le­heltünk tanúi. Kiemelkedő jelen­tőségű, magasszintű látogatások, fontos megállapodások aláírása jelzi a kelet—nyugati kapcsola­tok szélesedését. — A záróokmány végrehajtá­sában az elmúlt két év több eredményt hozhatott volna, ha az enyhülésellenes erők tevé­kenységének élénkülése, ennek nyomán az enyhülés lelassulása nem hátráltatta volna a gyor­sabb végrehajtást. A tőkés világ reakciós, haladásellenes körei ré­széről tapas*talhattunk a záró­okmány tartalmi egységének megbontására, szellemének és be­tűjének kiforgatására, manipulá­lására irányuló törekvéseket. — Kísérletek történtek arra, hogy az államok közötti kölcsö­nös bizalmat és jobb megértést elősegíteni hivatott záróokmányt különböző kampányok zászlajá­vá tegyék, a szocialista országok belügyeibe való beavatkozás iga­zolására használják fel, mérgez­ve ezzel az európai légkört. — Ezek a számítások azonban nem váltak be. Az elmúlt két év egyik fontos eredménye, hogy a záróokmány a kelet—nyugati kapcsolatok iránytűjévé vált, fontos eszköze lett az eltérő tár­sadalmi berendezkedésű államok együttműködésének. Hogyan járul hozzá ha­zánk a záróokmány aján­lásainak megvalósításához? ( — A záróokmány szellemének és ajánlásainak megfelelően sok­irányú kezdeményezéseket tet­tünk. E tekintetben különösen fontosak voltak a magasszintű látogatások és tárgyalások. Ki­volt Kádár János, az MSZMP emelkedő jelentőségű esemény Központi Bizottságának első tit­kára látogatása Ausztriában, Olaszországban, a Vatikánban, és az NSZK-ban. Magyarországon járt a finn és az osztrák köztár­sasági elnök. Számos kormányfői, miniszteri találkozóra is sor ke­rült hazánk és a nyugat-európai országok között. E találkozókon magyar részről kifejezésre jutott a záróokmányban foglalt elvek maradéktalan végrehajtásának szükségessége. Konkrét javasla­tok hangzottak el a politikai, a gazdasági, a tudományos-műsza­ki és kulturális kapcsolatok bő­vítésére. — A kétoldalú együttműködés keretei segíthetik a leghatéko­nyabban a záróokmány végrehaj­tását. Az ajánlások végrehajtásá­nak előmozdítása céljából 17 nyugat-európai országnak, vala­mint az Egyesült Államoknak és Kanadának — a velük fennálló kapcsolatainak • szintjéből, szük­ségleteiből és lehetőségeiből ki­indulva — írásos javaslatokat ad­tunk át. Az átfogó jellegű ja­vaslatok, követve a záróokmány felépítését, kitérnek mindazokra a kérdésekre, amelyek a címzett nyugati ország viszonylatában időszerűek a kétoldalú kapcsola­tok továbbfejlődése szempontjá­ból. Javaslataink nagy hangsúlyt fektetnek a gazdasági, kereske­delmi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseire, tartalmazzák az ál­lamok kapcsolatait vezérlő tíz elv erősítésére irányuló törekvé­seinket, és sok javaslatunk fog­lalkozik az úgynevezett harma­dik kosár kérdéseivel is. — Partnereink az átadott ja­vaslatokat Lényegében pozitívan fogadták, elismerték azok konst­ruktív jellegét és hasznosságát. A javaslatokról eddig folytatott tárgyalások során számos kérdés­ben elvi és nem egy esetben gyakorlati egyetértés alakult ki. Természetesen, a különböző tő­kés országokkal az egyetértés kü­lönböző fokáig jutottunk. Legszé­lesebb körben sikerült előre lép­nünk Finnország és Ausztria ese­tében. Néhány más országgal vi­szont még csak a lehetőségek ki­bontakozásának kezdetén tartunk. Különösen a gazdasági diszkri­mináció felszámolása tekinteté­ben nem tapasztaljuk azt a kész­séget, amely a záróokmány szel­lemének és betűjének megfele­lően is kívánatos lenne. Nem rit­kán tartózkodást tapasztaltunk az emberek közti kapcsolatok egyez­ményes keretekben való fejlesz­tésével szemben is. Mindezekben a kérdésekben, hangsúlyozom, a harmadik kosár témáiban is — az olyanokban mint például a vízumkönnyítések, a magyar kultúra jobb megismertetése — mi az eddigieknél gyorsabb elő­rehaladást szeretnénk látni, mi­nél több konkrét intézkedésben megegyezni. Az átadott javasla­tok nincsenek határidőhöz kötve, továbbra is érvényesek. — A kétoldalú keretek mellett a záróokmány végrehajtása ér­dekében egyoldalú lépéseket is tettünk. Példának említeném a környezetvédelmi, valamint , a külkereskedelmi törvényünket, az ismert vám- és devizakönnyítése­ket. Folyamatosan vizsgáljuk, hogy — saját lehetőségeinktől és a nemzetközi helyzet alakulásá­tól függően — milyen további intézkedésekre kerülhet sor. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a sok­oldalú összeurópai együttműködés korszerű formái kialakításának, így az energetikai, környezetvé­delmi és közlekedési összeurópai kongresszusok összehívására irá­nyuló szovjet javaslatnak. Egyes nyugati vélemé­nyek szerint a szocialista országok — köztük Ma­gyarország — számára csak a második kosár, a keres­kedelmi diszkrimináció el­törlésének kérdése a fontos. Erről mi a véleménye? — Ez a gondolatmenet a záró­okmány végrehajtását, csak ré­szekre szabdalva, egyes részeket önkényesen kiragadva, másokról elfeledkezve tudja elképzelni. Fel­fedezhető ebben a gazdasági-ke­reskedelmi kapcsolatok fejleszté­se témakörének háttérbe szorítá­sára irányuló törekvés is. A mi álláspontunk egyszerű és világos: minden esetben a záróokmány egységes egészként való végre­hajtásáért széliünk síkra. A szo­cialista országok nem erőltetik egyoldalúan csak - a .második ko­sár teljesítését. Igaz viszont, hogy a. gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlődése elmarad mind a lehetőségektől, mind az együttműködés más területein el­ért haladástól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Belgrádban eb­ben a kérdésben valamiféle re- vansra, vádaskodásra, elszámol­tatásra kell, hogy sor kerüljön. — Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a gazdasági kap­csolatok fejlesztésének ellenzése, a különböző nehézségek és aka­dályok abszolútizálása rendsze­rint politikai szándékokat takar. A gazdasági-kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésének diszkri­minatív akadályozása — akarva- akaratlan -— azok kezére játszik, akik a hidegháborús légkör visz- szahozását, a politikai kapcsola­tok rontását, a fegyverkezési ver­seny felszítását akarják. — Saját érdekünkben és gz enyhülés irányvonalának megvé­dése érdekében is mindent meg­teszünk azért, hogy előmozdítsuk a kelet—nyugati gazdasági kap­csolatok szélesítését. Meggyőző­désünk, hogy a politikai erőfe­szítésekkel egy sorban a gazda­sági kapcsolatok is stabilizáló té­nyezőként segítik elő az enyhülés mostani szakaszában jelentkező problémák megoldását. Ismeretes, hogy a küszö­bön álló belgrádi találkozó fő témája a helsinki záró­okmány lesz. Milyen el­gondolásokkal utazik a ma­gyar delegáció Belgrádba? — A belgrádi találkozón a magyar küldöttség a többi szocia­lista országgal együtt arra tö­rekszik majd. hogy az eszmecse­re eredményesen hozzájáruljon a helsinki szellem megvédéséhez, minden területen új lendületet adjon a záróokmány végrehajtá­sának. A 35 ország diplomáciai képviselőinek azon kell fáradoz­niuk. hogy biztosítsák: a belgrá­di találkozóból a záróokmány megerősödve kerüljön ki. ne ren­düljön meg a benne kifejezett érdekek egyensúlya. Ügy véljük, a találkozón biztosítanunk kell, hogy az eredmények, az elfoga­dásra kerülő ajánlások előremu­tatóak, pozitív tartalmúak le­gyenek, az államok közötti biza­lom erősítését szolgálják, a zá­róokmány körén belül maradja­nak és ne lépjék túl annak ke­reteit, ne foglalkozzanak oda nem való kérdésekkel. — Szeretnénk elkerülni a vá­daskodásokat. Mi nem félünk a vitától — és ha vitára kénysze­rülünk. lesz mit • mondanunk —, de féltjük a találkozó konstruk­tív légkörét. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk az államok kapcsolatait ve­zérlő elveknek és a politikai biztonságot kiegészítő katonai enyhülés, a leszerelés kérdésé­nek. Reméljük, hogy a belgrádi találkozó, mint. a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső álló'Hiftáa, a Tészéméái ‘intézkedé­sek meggyorsítására irányuló po­litikái’ akarat megnyilvánulása lesz. — Véleményünk szerint a ta­lálkozó ilyen — a fentiekben ki­fejtett — koncepció alapján szol­gálhatja igazán az alapvető célt. az enyhülési folyamat erősítését, így lesz eredményes. Eredményei lehetővé teszik majd egy tárgy­szerű záróközlemény kidolgozá­sát. a soron következő — a belg­rádi találkozóhoz hasonló — ösz- szejövetel időpontjának. helyé­nek kijelölését. A magyar kül­döttség hatékonyan kíván hozzá­járulni a belgrádi találkozó mun­kájához, sikeres befejezéséhez. (MTI) Július 3-án Petrográdon fegyveres harc kezdődött, amelynek során négyszáz ember halt meg, illetve se­besült meg súlyosan. A lak­tanyájából fegyveresen kivo­nult 1. géppuskás ezredhez más alakulatok, valamint munkások és Kronstadtból érkezett tengerészek csatlakoztak, azzal a szándékkal, hogy megdön- tík az Ideiglenes Kormányt. Ezekben az órákban olyasmi tör­tént, amiről köteteket írtak a történészek, és ami talán min­dennél ékesebben cáfolja a Lenin elleni rágalmakat. 7. Lenin hazaküldte a tömeget OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT Képzeljük el a helyzetet: Pet- rográd utcáin elszánt, félmilliós tömeg hömpölyög, jelentős szá­mú katonai egységgel — csak a rettenthetetlen, állig felfegyver­zett kronstadti matrózok húszez­ren voltak! — és a munkások kö­zül is sokezren rendelkeztek va­lamilyen fegyverrel. Aligha kell különös bizonyítás ahhoz a meg­állapításhoz, hogy ez a bolsevik jelszavaikat kiáltozó, az Ideigle­nes Kormányt megdönteni készü­lő tömeg katonailag nem találha­tott volna komoly ellenállásra az akkori fővárosban. A fejekben is, a szívekben is... Ez a szó szoros értelmében le­győzhetetlen erő a bolsevik fő­hadiszállás elé vonult. Lenin ott volt — ha akkor élükre áll. a ha­talom kérdése a jelek szerint el­dől. De csak katonai értelemben! És "annak a Leninnek, aki nem is olyan régen szinte egyedül küzdött azért, hogy a hatalmat igenis át kell venni, annak a Le­ninnek, akit ellenfelei „a hata­lom megszállottjának”, „fantasz­tának’’ neveztek, akkor és így — nem kellett a hatalom. Felkelést akart, de olyan fel­kelést. amely nemcsak stratégiai értelemben győz, hanem — a fe­jekben. a szívekben is! És ebben a Lenin szerint sorsdöntő érte­lemben a forradalom vezére még nem találta elérkezettnek az időt. Petrográd még nem Oroszország és az az ■ ember, akinél jobban senki nem ismerte az orosz va­lóságot, még nem volt biztos a vidék, a hadsereg reagálásában. A „fantaszta”, a „türelmetlen”, a „hataloméhes” Lenin nem volt hajlandó a júliusi tömeg vállán átvenni a hatalmat, hanem — hazaküldte a tömeget. Üjra neki lett igaza. Ha nem így van, az Ideiglenes Kormány tisztiiskolái, kozákjai és elit-ez- redei nem lettek volna úrrá vi­szonylag gyorsan a helyzeten. De ők is csak katonai értelemben. Mert a politikai erjedés feltar­tóztathatatlanul folytatódott. Ak­kor is, sőt akkor gyorsult meg csak igazán, amikor a diadalit­tas miniszterek felfedték kártyái­kat és megkezdték a leszámolást ,.a veszélyes elemekkel”. Július 5-én a fronton tartóz­kodó Kerenszkij közvetlen vona­lon telefonbeszélgetést folytatott Jakubovics hadügyminiszter-he­lyettessel. „Jakubovics: — Elér­kezett az ideje a petrográdi ke- levény felfakasztásának. A fegy­veres tüntetésben résztvevő egy­ségeket, valamint a Vörös Gár­dát nézetem szerint mindenkép­pen le kell fegyverezni, az ezre- deket szét kell oszlatni és a pet­rográdi helyőrség többségét a frontra kell küldeni. Kerenszkij: — Teljes mértékben helyeslem a tervét és semmiféle engedményt nem tűrök... A legmesszebbme- nően ki kell használni a kiala­kult helyzetet.. A reakció segédcsapata Bármi is volt Kerenszkij ere­deti szándéka, mensevik és eszer kollégáival együtt elérkezett ad­dig a pontig, hogy személyes és kabinetje objektíve a reakció se­gédcsapatává vált az igazi, népi forradalom elleni harcban. A for­radalom viharában részletkérdés­sé vált, hogy ez az ember erede­tileg — a maga módján — nem volt becstelen és nem volt tehet­ségtelen. „A történelem egyik legnagyobb szónoka volt” — ír­ja emlékirataiban Bruce Lock- hardt moszkvai brit konzul. — „Szaggatottan, ugatva és fulla­dozva vetette a tömeg közé kur­ta mondatait — emlékezik pausz- tovszkij. — Szerette a hangzatos szavakat és hitt bennük, úgy kép­zelte, riadóként szállnak a fel- bolydult ország fölé... Miután elugatta fellengzős szavait, Ke­renszkij karosszékbe rogyott, egész testét zokogás rázta. Szárny­segédei idegcsillap'ítókkal itatták. Vateriánaszag lengte körül, mint egy hipochondriás hölgyet...” ,,El kellett buknia...” Amikor azonban a világ leg­nagyobb országának népe új utat tör a történelemben, nem a szó­noki tehetség dönt. Kerenszkij tragédiáját szinte maradékta­lan teljességgel foglalja ösz- sze Lockhardt angol konzul: „Kezdettől fogva reménytelen küzdelmet folytatott. Vissza akart hajtani a lövészárokba egy nem­zetet, amely a maga részéről a háborút már befejezte. Két oldal­ról került kereszttűz alá: balról a bolsevikok támadták, akik min­den utcasarkon és mindent front- szakaszon a békét hirdették, jobbról a mérsékeltek és a szö­vetségesek, akik azt követelték, hogy állítsa vissza a cári ura­lom régi fegyelmét. El kellett buknia ...” Július 8-án az Ideiglenes Kor­mány programnyilatkozatának legfontosabb mondata így hang­zott: „Az Ideiglenes Kormány legelső és legfőbb feladatának azt tekinti, hogy minden erejével harcoljon a külső ellenség el­len ...” Van ebben valami jelké­pes. Hiszen ez a kormány jórészt a belső ellenség segédcsapata volt. A belső ellenség minden szárnya félreérthetetlenül készülődött. Ugyancsak július 8-án Kornyilov tábornok nyílt táviratban köve­telte a frontokon a halálbüntetés visszaállítását. Kornyilov újra a színre lépett. Harmat Endre (Következik: A Vad Hadosztályt megállít­ják) Berlinguer hazánkba látogat Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának meg­hívására Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkárai szeptember 30-án Magyarország­ra látogat. (MTI) Moszkvába érkezett a francia miniszterelnök Szerdán megérkezett Moszkvá­ba Raymond Barre francia mi­niszterelnök, gazdasági és pénz­ügyminiszter. A francia és szov­jet zászlókkal fellobogózott repü­lőtéren Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke és más hivatalos sze­mélyiségek fogadták a francia kormányfőt. Szekér Gyula Guszjatyinban Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Az egymillió négyszázezer la­kosú ivano-frankovszki terület életéről, a szovjethatalom leg­utóbbi 38 éve alatt végbemenő fejlődésről tájékoztatták kedden dr. Szekér Gyulát, a Miniszterta­nács elnökhelyettesét és a kísé­retében levő Kovács Antalt, az MSZMP KB osztályvezetőjét, Marjai Józsefet, a Magyar Nép- köztársaság moszkvai nagyköve­tét, dr. Simon Pál nehézipari minisztert az Ukrán Kommunista Párt ivano-frankovszki területi bizottságán. A Minisztertanács elnökhelyet­tese a hét európai szocialista or­szág közös beruházásában meg­valósuló orenburgi gázvezeték magyar építési területének meg­tekintésére érkezett hétfőn há­romnapos látogatásra Szovjet- Ukrajnába. * > ' Az ivano-frankovszki terület és Magyarország közötti együttmű­ködés kezdetét a Kaiusi Vegyi­művek és a Tiszai Vegyi Kombi­nát kapcsolata jelentette. Ez bő­vült tovább az orenburgi gázve­zeték építésével, amelyen a ma­gyar szakemberek jó ütemben,' kiváló minőségű munkát végez­nek. Dr. Szekér Gyula és kísérete ezt követően helikopteren aa Ivano-Frankovszktól 160 km-re levő, a ternopoli területhez tar­tozó Guszjatyinba, a magyar épí­tési szakasz egyik állomására utazott. Németh László, a hatszázhetven fős Guszjatyin-telep vezetője el­mondta, hogy 1975 nyarán nomád viszonyok között hatvanan kezd­ték el itt a munkát. Rendkívül mostoha természeti körülmények között, csapadékos éghajlaton, agyagos talajon a tervezettnél csaknem háromszor több, mint­egy 700 ezer köbméter földet mozgattak meg az 1979. áprilisá­ban átadásra kerülő" kompresz- szor-ál lomás alapozásához. Gusz­jatyinban eddig 140 lakás, ka­zánház és hidroglóbusz készült el, épülőben van a település szennyvíztisztító telepe és új üz­letháza. A Minisztertanács elnökhelyet­tese és kísérete az esti órákban visszaérkezett Ivano-Fran­kovszkba. Népfront-kongresszus Kubában • Havannában folyik a kubai népfront, a „Forradalom Védelmének Bizottsága” első kongresszusa. A képen jobbról a második Fidel Castro. (Teletoto — Prensa Latina — MTI — KS.) Szovjet-amerikai találkozó Másodszor is találkozott And­rej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügymi­nisztere és James Carter, az Egyesült Államok elnöke szep­tember 27-én a Fehér Házban. Ä találkozó során folytatták a ha­dászati fegyverzetek korlátozásá­val összefüggő kérdések megvita­tását. Gáspár Sándor kitüntetése Turabaj Kulatov, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének helyettes elnöke szer­dán délelőtt Moszkvában, a Kremlben átnyújtotta Gáspár Sándornak, az MSZMP KB Po­litikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökéJ nek, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának az Októbe­ri Forradalom Érdemrendet,’ amellyel 60. születésnapja alkal­mából áprilisban tüntették ki. Ülést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége szerdai ülésén megtárgyalta a mezőgaz­dasági szövetkezetek belső sza­bályzatainak elkészítéséhez adan­dó ajánlást, amelyet az elhang­zott javaslatok figyelembevételé­vel, az alapszabály-mintával együtt jóváhagyott. Á szövetkezeti törvény módo­sítása szükségessé tette a mező- gazdasági szövetkezetek belső szabályzatainak felülvizsgálatát és továbbfejlesztését, i A TOT elnök­sége a szövetkezetek szabályalko­tó munkáját kívánja elősegíteni az alapszabály, a szervezeti és működési szabályzat, a munka­ügyi és a munkavédelmi szabály­zat minta folyamatos kiadásával. A minták alapján a szövetkeze­tek helyzetüket; adottságaikat fi- gyelembé véve állíthatják össze alapszabályaikat, amelyeket leg­később március 31-ig kell az ál­lami törvényességi felügyeletet gyakorló szervhez jóváhagyásra benyújtani. Az elnökség szükségesnek tar­totta. hogy a szövetkezetek belső szabályzatának tervezetét a vá­lasztott testületek és a tagság, a dolgozók széles körben vitassák meg. Ezek a viták lehetőséget adnak a kisebb munkahelyi kol­lektívák szempontjából fontos problémák megoldására is. A munkahelyi közösségek jelentősé­gét növeli az a tény, hogy a szö­vetkezetekben jogok és köteles­ségek azonos mértékben illetilfl meg a tagokat, az alkalmazotta­kat és a rendszeresen dolgozd családtagokat, így a munkavég­zéssel összefüggésben azonossá válnak szervezeti jogaik is a tsz- törvény rendelkezései a munka­helyi közösségek hatáskörét, fel­adatkörét csak részben írták elő, vagyis a keretek tág lehetőséget teremtenek a szövetkezet sajá­tosságokra épülő belső szabályo­zásra. Az elnökség ezenkívül foglal­kozott a szövetkezeti parasztság köziművelődési helyzetével és to­vábbfejlesztésének lehetőségeivel^ amit az országos tanács októberi ülésén tárgyal meg. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom