Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-28 / 228. szám
4 • PETŐFI NÉPE 1977. szeptember 88. / T érv, minőség közvélemény Utcák tűnnek, házsorok bújnak ki a földből. Toronyépületek húzódzkodnak a magasba, ahol vályogépületek szomorkodtak évszázadokig. Szőlőtáblákat, üde réteket falnak föl a terjeszkedő városok, ligeteket, parkokat teremt az építő buzgalom. Nagyszabású program szerint alakul át Kecskemét, Kiskunfélegyháza központja, körültekintően tárja föl értékeit Kalocsa, urbanizálódik Kiskőrös, ápolja sajátos szépségét Baja. gyarapodik Kiskunhalas. Rendezési tervekhez igazodva formálódik sok nagyközség, falu. Lakás és életmód Elvenként városnyi lakás, iskola, üzlet, üzemcsarnok épül Bács- Kiskunban. Egy évtized alatt több mint kétszeresére növekedett az egy-egy időszakban átadott lakások száma. 1965-ben 2232 család jutott új otthonhoz, tavalyelőtt 5172, 1976-ban valamivel kevesebb: 5041. Ugyanennyi idő alatt a három vagy ennél több szobás, új lakások aránya egyhetedről egyharmad- ra változott. Szinte minden munkanapra jutna egy-egy új, legalább 500 ezer Ft értékű új középület-átvételi ünnepség, ha volna idő és kedv ilyenek szervezésére. Korábban elképzelhetetlen méretekben, ütemben gyarapodik Bács-Kiskun megye. Mintegy 600 méter 'hosszú, 50 méter magas szalagház telne ki a lakásépítkezéshez tavaly fölhasznált anyagból. Legalább 30 ezer ajtót, 25 ezer ablakot illesztenek évenként az új falakba. Majd mindenütt elvárják a teljes kényelmet, azaz a fűtési, világítási energia helybe szállítását, a vizet, a csatornát. A háztartások villanyáram fogyasztása egy évtized alatt csaknem megötszöröződött. Úgy vagyunk ezzel mint az egyszeri ember a híres csatával. Maga is a küzdők sorában volt, de csak a részleteket látta és nem is sejtette, hogy milyen nagy események részese. Velünk, köröttünk alakul át a világ és ritkán gondolkodunk el a gyors folyamatokon. Az életmód-változások egyik fő ösztönzője az új arcú. új lehetőségeket kínáló, új ritmust oarancsoló művi környezet. Kéziszerszám és toronydaru Az építészet sohasem szólt bele annyira életünkbe mint napjainkban. Beszédtéma, sok öröm, sok gond, bosszúság forrása. A mostani ötéves terv során annyian költöznek új otthonba, mint Kecskemét belterületi lakossága! Mikor, hogyan? Nem mindegy sem az egyénnek, sem a közösségnek. A második természet, a művi világ alakítása óriási felelősség. Töméntelen anyag, pénz, energia halmozódik fel rövid idő alatt. Átalakul életünk közvetlen színtere. A házak készítésének módja is szüntelenül fejlődik. Az új anyagok, szerkezetek, követelmények új meg új feladatok elé állítják a tervezőket. És forradalmasítanak a gépek! A torony- daruk, az előregyártott elemek más technológiát követelnek, mint a kéziszerszámok. Tapasztalható, hogy sokan meglehetősen tájékozatlanul botorkálnak az építészet új világában, nem ismerik eléggé az adottságokat és a tervekről, az új létesítményekről kialakított véleményük emiatt esetleges, bizonytalan, megalapozatlan. Veszélyes, káros ez az állapot, hiszen a távlati célokat, a mit miértet ismerő, a korszerűre fogékony, az összefüggéseket ismerő közvélemény, közízlés bátorítja az építtetőket. a tervezőket. A maradi szemléletűek hangoskodása visszahúzza a teremtő fantáziát. Az autó az más! Annak idején a lakosság egy része elmarasztalta Lechner Ödönt a „modernista” városháza miatt, szidták a vezetőket a „kidobott pénzért”. Mennyivel szegényebb lenne Kecskemét egy pitiáner tanácsházával, mennyi szépségtől fosztott volna hieg nemzedékeket a szűklátókörű kicsinyesség. Naponta többször járok előtte és mindig felhangol, mindig találok benne valami örömet. Gondolom, mások is így vannak ezzel. Az Aranyhomok elfogadtatása sem volt egyszerű, előrelátást követelt a város akkori vezetőitől. Az épület gyorsan mércévé vált, megszabta a környezet arculatát, a jövő lehetséges variációit. A korszerű városfejlesztés, falu- modernizálás közösségi felelősségtudatra kellene, hogy neveljen. Sajnos, az elmúlt másfél évtizedben az egyéni érdek gyak• Napjaink jelképének is tekinthetjük. ran legyűrte a köznek hasznos elgondolások érvényesülését. Fel- idézhetők egyes kisajátítási huzavonák! A csillagos égig srófolták egyesek kis házuk, telkük árát, mert tudták, hogy a határidőtől szorongatott közösség nem mindig vállalhatja a pereskedést. Álhumánumból szemet hunytunk az előírásokat megszegő, a közösségi érdekékét' sértő visszaéléseit'fölött. A csekély'kockázat tudatában nevetve teszik túl magukat sokan a törvényeken, rendeleteken. A gyorshajtót ma már elítéli a közvélemény, jogosnak érzi a tilosban parkolók megbüntetését, senki sem tiltakozik, ha elhanyagolt küllemű gépkocsiját kivonják a forgalomból. Az engedélynélküli építkezést elnéző mosollyal veszik néha tudomásul, s jaj annak, aki erélyesen föllép a tervtől eltérő, a környezetet csúfító építtető ellen, noha ezek a házak hosszú ideig ingerük a járókelőket, nehezítik a céltudatos városfejlesztést. 1 Gúzsba kötve táncolni A tervezők élete sem csupa leányálom. Gúzsba kötötten táncolnak, mint a műfordítók. Napestig sorolhatnék, hogy mi minden szűkíti lehetőségeiket. A mind súlyosabb kapacitáshiány miatt a kívánatosnál nagyobb szerepet kapnak a kivitelező vállalók. Kö&ikj' -,ímyeí.'fhpm tehetnék mast —, hogy milyen téchnólógiava'í válUftbalí ! bizonyos munkákat. Esetenként a szükségesnél többen szólnak az ügyekbe, utólagos kívánságokkal lassítják a tervezést. A pillanatnyi és a távlati igények ellentétei néha szinte drámai konfliktusokat teremtenek. Minderről beszélünk, vitatkozunk. A napi eszmecserék hatékonyságát, hasznosságát szeretnénk a Közügy az építészet feleimmel megjelenő írásainkkal segíteni. Tervezőket, terveket mutatunk be, időszerű kérdésekről kérünk tájékoztatást. Szívesen fogadjuk a hozzászólásokat. Heltai Nándor KÖZÜGY AZ ÉPÍTÉSZET A TÁRGYALÓ I EREMBŐL Végzetes éjszaka Nem először szerepel lapunk bírósági rovatában Kollár Ferenc Kecel, Mozgó utca 21. szám alatti lakos, de minden bizonnyal utoljára. A harmincöt éves, büntetett előéletű férfit a megyei bíróság életfogytig tártó szabadság- vesztésre ítélte. Kollár Ferencről legutóbb 1977. május 19-én írtunk Vezetékes halál című cikkünkben. ö annak az ügynek másodrendű vádlottja volt, mert Csordás Pállal együtt árammal „kezelték” idős Csordás Pált, aki meghalt. Kollárt akkor a bíróság gondatlanságból elkövetett emberölés miatt két év hat hónapi szabadságvesztésre ítélte. A tárgyalásra azonban már fegy- őr kísérte fel Kollárt, aki előzetes letartóztatásban volt a börtönben, mert 1977. március húszadikán agyonverte élettársát, a 44 éves Szabó Sándornét. A bűnügyi nyilvántartóban azonban Kollár Ferenc neve mögött nemcsak ez a két meglehetősen súlyos bűncselekmény sorakozik. Többször volt már elítélve. Egyszer hat hónapot kapott közlekedési bűntett miatt, majd erőszakos nemi közösülésért hat évre ítélték. Ebből a büntetéséből a múlt év augusztusában szabadult. Nem sokkal ezután megismerkedett Szabó Sán- dóméval, akit botrányos magatartása miatt Várpalotáról kitiltott a rendőrség. Az asszony a keceli tanyavilágban egy idős embernél húzódott meg, de az illető nem sokkal ezután meghalt, neki pedig távoznia kellett, fgy került össze Kollárral, akivel élettársi kapcsolatba léptek. A tárgyaláson kihallgatott tanúk — szomszédok, ismerősök — elmondták, hogy jól egymásra találtak. Mindketten ittak, s ha fejükbe szállt a bor, veszekedtek, marakodtak. Verekedni egyszer sem látták, hallották őket. Olyan vélemény is elhangzott, hogy az asszony ivott jobban. Alig volt nap, hogy ne lett volna részeg, s ébben az állapotában többször előfordult, hogy meztelenre vetkőzött és úgy mutogatta magát. Egy idő után Kollárnak gyanúja támadt, amely azt sugallta neki. hogy élettársához valaki jár, amikor ő nem tartózkodik otthon. Igaz, állandó munkahelye nem volt Kollárnak, alkalmi munkából:; és :föiamüvéiéa9őrért::3 nő»,1-1 rriiaréiús 20-á'h; VásárA'áp reggé! ’ a'' férfi'VlháfáCÖMla:l'högy'VSélhé2'fCP>'' lyamod'ik. Bejelentette élettársának, hogy Bácsbokodra megy, a szociális otthonban meglátogatja az apját. Az asszony egyedül maradt. A házban azonban volt egy lakó is, aki később elmondta, hogy Sza- bóné már dél körül az udvaron tántorgott, érthetetlen szöveget motyogott. Részeg volt. Kollár azt mondta, hogy csak hajnalban jön haza, de már este megérkezett. Kerékpárral volt, amit a vonatra személypoggyászként adott fel oda és vissza is. Ügy gondolta, amikor Kecelre ért, hogy még korán van. Mielőtt haza ment volna, ivott. Nagyon valószínű azonban, hogy gyanúja teljesen alaptalan volt, hiszen senki nem látott nem hallott olyasmit, amivel élettársát gyanúsította. ö a tárgyaláson arról beszélt ugyan, hogy amikor a kerékpárt a lakás előtt letette, a zörgésre egy férfi ugrott ki az ajtón, és a sötétben elszaladt. Ezen ő felháborodott, méregbe gurult, s elkapta az asszonyt — aki állítólag — szaladt a másik férfi után, de közben Kollár Fe- rencre is rátámadt és felelősségre vonta, hogy hol járt ilyen sokáig. (Ez azért valószínűtlen, mert az asszony egyébként is csak hajnalra várta.) Kollár Ferenc élettársát hajánál fogva rángatta az udvaron, ahol később a nyomozók hajcsomókat találtak. Szabó Sándorné a földre esett, s Kollár ököllel ütötte, sőt egy kulcscsomót fogott a markába és azzal verte áldozatát, aki már könyörgött neki, hogy ne bántsa. A férfi bevonszolta az ajtó elé, ahol látta, hogy az asszony arca több helyen vérzik. Egy vödör vízzel leöntötte (márciusban), de Szabóné nem tudott felállni. Bevitte a szobába, levetkőztette és ágyba fektette. Ügy látta, hogy élettársa „megnyugszik”, hát maga is lefeküdt aludni. Hajnalban vette észre, hogy nem mozdul az asszony, sőt mozgatásra sem ad életjelt magáról! Átment a másik szobába, ahol lakója aludt. Fölébresztette és elmondta néki, hogy „meghalt a Zsuzsi”. Lámpát gyújtottak, visz- szamentek. A lakó nagyon jól látta, hogy az asszony halott, sőt sérüléseit is észre vette az arcán. Javasolta Kollárnak, hogy azonnal menjen a rendőrségre és jelentse az esetet. Kollár Ferenc be is ment, elmondta, hogy maghalt az élettársa. Azt nem említette, hogy mitől és mikor. A helyszínre érkezve azonban a rendőrök azonnal látták, hogy nem természetes halálról van szó, hanem bűncselekményről. Később a rendőrségi kihallgatás során, de a tárgyaláson is beismerte Kollár Ferenc, hogy „megverte” az asszonyt. Ez a megverés azonban egyáltalán nem valamiféle enyhe fenyítés volt, hanem igen durva, valóban különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés. Az igazságügyi orvosszakértők a boncolás során megállapították például, hogy Szabó Sándornénak az egyik oldalán hat, a másikon hét bordája törött el. Beszakadt a koponyacsontja, s mert Kollár többször „beletalpalt” áldozatába, annak hosszan megrepedt a mája is. s miután a férfi az ágyba tette élettársát, az rövid idő múlva meghalt. A megyei bíróság Kollár Ferencet különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűntette miatt — nem jogerősen — életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. G. S. SS wm$M TALLÓZÁS ÜZEMI LAPOKBAN Embert és társadalmat formál a jubileumi munkaverseny „Az ember szereti megmérni önmagát”. így kezdődik a Bács megyei Építők augusztusi számának első oldala Koroknay Lajos munkaverseny irodavezető írásával. — Ez a megmérés, amely most országszerte folyik, minden kollektíva eredményeinek számbavételén túl alkalmas arra is, hogy az ember próbára tegye erejét és képességeit. mekkora feladatokra képes. Nagyszerű és magasztos az a történelmi valóság, amely a próbatételt kiváltotta: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának az ünneplése. Mégpedig oly módon, ahogy az új társadalmat megvalósító emberhez méltó. Lapunkban naponta közöljük, az országos lapok is mindennap méltatják a jubileumi munkaverseny eredményeit. Az üzemi lapokban tallózva a nyilvánvalót bizonyítjuk: az egész országban, sőt határainkon túl a jelent és a jövőt tudatosan, jószándékkal vállaló ember nagy tettekre képes. A sort a csepeli dolgozók nyitották meg — olvashatjuk a Zománc című lap legújabb számában. Ök voltak a kezdeményezők: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére munkaverseny-vállaláso- kat tettek, melyhez nemcsak hazánkban, hanem szerte a szocialista országokban is tömegesen csatlakoztak a munkahelyi kollektívák, a szocialista brigádok. Ugyanez a lap másik cikkében jelenti: „A nagyüzemen nem fog múlni ...” A szovjet exportkészülékek gyártásával kapcsolatban, amelyet a 60. évforduló tiszteletére év vége helyett szeptember 30-ra vállalt a Lampart ZIM Vegyipari Gépgyára, az előző számban megjelent cikkét folytatja a tudósító. Szeptember 5-én kerestük fel a zománcozó üzemet. — Jól állunk a ránkeső részfeladattal — tájékoztatott Vörös István üzemvezető. A cikk szerzője ezután leírja a gyártási program kidolgozásáról, a műhely kollektívája előtt történt ismertetéséről mondottakat. Azt, hogy ezen a megbeszélésen a gyárigazgató lelkesítő szavai buzdították a dolgozókat a jubileumi év tiszteletére vállalt feladat teljesítésére. Leírja a határidő előrehozatalából következett gondok leküzdését, a rendkívüli munka menetét, és végül idézi Budavári Mihály főművezető jelentését, amely szerint a 200 darab vegyipari készülék, jóllehet „megizzadnak” mire az utolsó darab is a szereidébe kerül, de a vállalt határidőre elkészül. Már egyeztették is a szovjet átvevővel a készülék átadásának feltételeit. A MEZŐGÉP Tröszt Hírlap azt írja, hogy a Mobitox Super csávázógépet szériagyártásban készítik. A jövő évben 2000 darabot gyártanak belőle szovjet exportra. Az idén pedig 800 csávázógépet vár a szovjet mezőgazdaság. Átérezve az időben történő szállítás fontosságát, a vállalat KISZ- istái védnökséget vállaltak a gyártmány fölött. A Hajtómű, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára dolgozóinak lapja szeptemberi számában. olvastuk: Magyarország alap- területe 93 ezer négyzetkilométer. Képzeljük el valamilyen gép- alkatrésszel beborítva. Ez az irdatlan mennyiségű alkatrész egy esztendő alatt fut majd át a festősoron. Azután képzeljük el a köztudomásúan egy kilométer hosszú Margithidat, és fölötte húsz sáv konvejort. Ilyen nagyságú és teljesítőképességű berendezések azok, amelyekről napjainkban úgy esik szó: a Szovjetunióban folyó szerelések. E berendezések rubel-, vagy forintértékét már nem is említjük, mert az átlagolvasó számolási és pénzérzékelő készségének maximuma a lottó főnyereménye. Öt évvel ezelőtt kezdődött ez a nagy vállalkozás, amely államközi szerződés keretében és rangján, hosszú távon ad lehetőséget a vállalatnak szellemi és anyagi termékei értékesítéséhez. Munkát, megélhetést ad alkotó, dolgozó közösségünknek. A berendezéseken HAFE a cégjelzés — olvashatjuk az alapos terjedelmes cikk végén —, az üzembe helyezést a HAFE szakemberei végzik. Ezt a két dolgot kell most mindenek elé és fölé helyezni, hogy kellő súlyt, rangot és tekintélyt kapjon minden tevékenység, ami a Szovjetunióban folyó szerelések gyorsítására irányul. A Szövetkezeti Hírlap a Harminchét szocialista brigád ötszáz tagja című cikkében tudatja, hogy a Híradástechnikai Szövetkezet valamennyi egységében serényen munkálkodnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett vállalások teljesítésén. Eszerint a Szovjetunió részére szerződésben lekötött termékeket az eredetileg tervezett december 15-i határidő előtt november 7-ig átadják. Ez voltaképpen nagy berendezésekből és komplex generátorokból álló 300 millió forint értékű megrendelésnek mintegy harmadát teszi ki. Voltaképpen valamennyi üzemi lapot felsorolhatnánk. hasonló példákért, amelyek bizonyítják, hogy még magasabbra kell állítanunk a mércét: szervezettebb, pontosabb, minőségileg jobb, hatékonyabb, azaz teljes tudást igénybe vevő munkát kell végeznünk. Hogyan írja Koroknay Lajos a Bács megyei Építőkben? Tegyünk tehát ez év hátrelevő részére eredménynövelő vállalásokat. a munkára, a közművelődésre és emberformáló célokra. Nagyszerű alkalom ez az ember képességeinek kibontakoztatására, önrpaga megvalósítására, szűkebb és vállalati környezetének gyarapítására. így — természetesen az egész közösséggel együtt élvezi igazán munkája sikerét. De vajon természetes-e, hogy az ember a munkaközössége erejével, vagy éppen a társadalom haladásával méri önmagát? Meggyőzően válaszol erre a kérdésre Konsztantyin Platonov professzor. akinek a nyilatkozatát a Szövetkezeti Hírlapból idézzük. A Szovjet Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének tudományos főmunkatársa a munkaverseny lényegéről szól —, majd elmondja, hogy annak gyökerei visszanyúlnak a játék pszichológiájába. Egy egyszerű példa: a futball-labdát kergető fiúk is versenyeznek egymással. Játék közben megismerik a bajtársiasság érzését, a becsületes győzelem ízét. A felnőtt ember is tevékenysége során nemcsak arra igyekszik, hogy megkeresse az anyagi javak bizonyos adagját, hanem ki is akar tűnni környezetéből, megszilárdítani helyét abban. Az a törekvése, hogy „ne nyújtson rosszabb teljesítményt másoknál”, természetes, mert ebben az ember társadalmi jellege tükröződik. Ám a személyiségnek ez a verseny, önigazolás iránti szenvedélye más-más módon nyilvánul meg a különböző társadalmi és szociális rendszerekben. A kapitalizmusban a személyiség értékét nemcsak és nem annyira tehetségének és munkaszeretetének alapján mérik le, mint inkább a többi emberekhez viszonyított kisebb-nagyobb anyagi sikerek alapján. A szocializmusban más törvények hatnak. Itt az emberi értékek mércéje nem a vagyoni helyzet, nem az előkelő származás, hanem az egyéni munka. Aki lelkiismeretesen. természetesen dolgozik, azt becsülik munkatársai, az egész társadalom tud róla. Ilyen körülménye között természetesen a személyiség megnyilvánulási törekvése erősebb, a szabadabban fejlődik. Az egyes emberek közötti verseny a brigádok, műhelyek, egész kollektívák, sőt egész iparágak közötti munkaverseny egészíti ki a szocializmusban. A munkaverseny fő célja erkölcsi szempontból: a kollektív szellem kifejlesztése, a kölcsönös segítségnyújtás és tökéletesítés rendszerének kialakítása. Gazdasági szempontból: a munkatermelékenység növelése, mivel a szocializmusban ez megfelel mind a munkás vagy alkalmazott, mind az egész társadalom érdekeinek.” Most már csak egyetlen idézettel közelítünk a címben felvetett állítás bizonyításának teljességéhez. Hazánkban a tömegek — tehát nemcsak a politizáló rétegek, de ennél szélesebb társadalmi csoportok is élet- és munkaviszonyaikban érzik, tapasztalják a szocialista építőmun'ka értelmét, és ez társadalmi méretű maga- biztosságot ad. Ebből fakad egy ország elégedett közhangulata. Találóan fogalmazta ezt meg annak idején, mikor parlamentünk az új alkotmány felett vitázott. Kádár János. Ezeket mondotta: „A Magyar Népköztársaságban — abban az államban és egy olyan rendszerért, amely megtalálja a harmóniát az egyén és a társadalom érdekei között, amely az egész nép boldogulását szolgálja — érdemes élni, tervezni, dolgozni, harcolni, felelősséget vállalni, a szűkebb közösség, a család, a munkásók sorsáért és a nagyobb közösségért, a haza és az emberiség sorsáért.” B. A.
