Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1977. szeptember 85. A tervet az élet is módosítja Legutóbb a Hazafias Népfront városi elnöksége azt vizs­gálta, milyen a szolgáltatás és áruellátás helyzete Kiskőrö­sön. A közérdekű kérdés előadója Csernák József városi nép­frontelnök volt. Fejtegetéseit mindjárt annak megállapításá­val kezdte, hogy bár Kiskőrös a megye legifjabb városa, en­nek ellenére a kereskedelem fejlődése igen gyors ütemű, erőteljes. Talán nem hibázunk, ha ehhez hozzátesszük: nem­csak „ennek ellenére” dinamikus a haladás, hanem ezért i s . Mert legfiatalabb. így hozza magával a település társa­dalmának célratörő mozgása, a foglalkozások változása, s a lakosság bevételének kedvező alakulása. Nem kívánjuk adattömeggel fá­rasztani a figyelmet, de az előb­biek alátámasztására kiemelünk egyet-egyet a városi tanács beszá­molójából, amit a IV. ötéves terv területfejlesztési céljainak megva­lósulásáról adott. Eszerint az ipar­ban és az építőiparban foglalkoz­tatottak aránya 28,9 százalékról 39,9 százalékra emelkedett, a me­zőgazdaságiak részaránya pedig 8,5 százalékkal alacsonyabb, mint öt évvel korábban (1976 végi ál­lapot). Az aktív keresők aránya az összlakosság 58,6 százalékát tette ki — ami 6,2 százalékkal maga­sabb a megyei aránynál, s a mun­kaképes korúak szinte teljes szám­ban munkában állnak. A lakos­ság jövedelme természetesen je­lentősen növekedett. A kiskereskedelmi áruforgalom emelkedési üteme meghaladta a megyei és országos átlagot. Az összforgalomból egy lakosra 24,705 forint jutott 1975-ben, amikor a megyei átlag 19,134 forint volt. Nem szükséges most már szá­mokkal megerősíteni, hogy mindez a kiskereskedelmi üzlethálózat bő­vülésével járt együtt. Nagy számok mögött a részletek Szükségszerű tehát az is, hogy ilyen fejlődési tempó közepett a „részletek” alakulását, arányvál­tozásait is megvizsgálják. Lássunk néhány jelentős tényt — az ösz- szességükben is fontos — tapasz­talatokból. A sommás megállapí­tások mellett egy-két következte­tést is, ami a feladatokat jelzi. Az alapvető élelmiszerekből ki­egyensúlyozott volt az idei I. fél­évi ellátás. Kenyérből, sütőipari termékekből lényegesen több ke­rült az üzletekbe, minőség dolgá­ban azonban még van kifogásolni való. Tökéletes volt az ellátás az ún. nehézárukból, lisztből, cukor­ból, száraztészta félékből, de aka­dozott az édesipari lisztesáruk, diszdobozok s egyes tartósított áruk oldaláról. Több volt a tőke­hús is, de választéki hiányok elő­fordultak, sőt egyes tőkehús félék­ből az igényeket megközelítően sem sikerült kielégíteni. Töltelék­áru, húskészítmény folyamatosan, volt a boltokban — de különösen szárazáruk —, csemegeszalámi, kolbászfélék — nem egyszer ki­maradtak. Belsőségből — tüdő, máj, szív — változatlanul kielé­gítetlen maradt a kereslet. Fehér­áru, zsír, zsírszalonna sem volt annyi, mint amennyi a helyi le­hetőségek alapján elvárható lett volna. Zöldség s gyümölcs kellő időben és általában a keresletnek meg­felelő mennyiségben állt rendel­kezésre. Ruházati szakmában a kereslet és kínálat általában kiegyensú­lyozta egymást. Választéki kifo­gások merültek fel konfekcióból, méterárukból. Ha nem is kielégí­tő mértékben, de javult a lábbeli­ellátás is. Vegyesiparcikkekből fő­leg vasáruk, festékáruk s műszaki cikkek időnkénti hiánya tűnt fel az első félévben. S amikor agro­kémiai anyagokból — a szakszö­vetkezet jóvoltából elsősorban — • A Kiskőrösi Ipari Szövetkezet textiltisztító szalonjában. (Tóth Sándor felvétele) volt elegendő —, nem „jól jött ki”, hogy a kiskerttulajdonosok nem jutottak folyamatosan kisebb csomagolású növényvédő szerhez. A tanyai lakosság kereskedelmi ellátása sok tekintetben elmarad még a belterületétől — kis alap­terület, rossz raktározási viszo­nyok stb. —, de eljutott arra a szintre, hogy a boltokban itt is van hűtőszekrény. Idegenforgalom, vendéglátás Kiskőrös vendéglátó viszonyai jellegzetesen szemléltetik, hogy az igények növekedését abszolút pon­tossággal kiszámítani nem lehet. A leggondosabb tervezésen is „rést ütnek” az élet előre nem látható változásai. Azt mondja például Kiskőrös város V. ötéves terület- fejlesztési terve: „A vendéglátó- ipar forgalma a tervidőszak alatt 45,5 százalékkal növekszik, s — ai 1975-ös 23,1 millióval szemben — eléri a 33,6 millió forintot. A tervciklus öt évében nem növek­szik a szövetkezeti vendéglátóipar alapterülete, a forgalmat a koráb­bival azonos területen éri el.” Ezzel szemben — a mostani be­számolóból az tűnik ki, hogy a vendéglátó egységek eladási for­galma az I. félév során 15 millió forint volt (a múlt év azonos idő­szakában 15,6 millió). Azaz már most — 1977-ben — „ütögeti” azt a mértéket, amit 1980-ra elgondol­tak. Aztán: a nyílt árusítású öt üz­letet és az üzemi konyhákat egy­bevéve, a városban összesen 2500 adag ételt állítanak elő, naponta. Az igény azonban jóval nagyobb ennél, s a konyhák túlterhelésben, tehát szabálytalanul — ezer adag­gal többet készítenek. Ha sikerül is ilyen körülmények között mi­nőségi színvonalat tartani, elkép­zelhetjük,. milyen nehéz helyzet elé állítja a kiskőrösi vendéglátó szerveket a helyi igények szapo­rodása mellett a megnövekedett szervezett idegenforgalom. A vá­laszték-lehetőség eléggé szűkös, ami a korszerű táplálkozási köve­telményekhez való igazodásnak is akadálya. A pihenni és szórakozni vágyók számára sem nyújt kielé­gítő lehetőségeket. Csernák József elmondotta, hogy rövidesen megnyílik egy vendég­látó egység. Hozzátette azonban — s a tények is ezt erősítik —, hogy szükség lenne még egy vendéglátó egységre.-" nrae teqtjWso v; ,Jét A várossá válás óta- —r s-ehhez a Petőfi-évforduló, valamint a ja­vuló idegenforgalmi propaganda egyaránt hozzájárult — megélén­kült a vendégjárás. Az ország minden tájáról s külföldről is mind többen keresik fel Kiskő­röst. 1970-ben még húszezren lá­togattak ide (1973 kiugró év volt a 70 ezer vendéggel), 1975-ben pe­dig negyvenkétezren. Hívja a né­peket az idegenforgalmi létesít­mények bővülő köre, Petőfi szü­lőházán és Irodalmi Múzeumán kí­vül most már a Közúti Emlékkiál­lítás, a szlovák nemzetiségi tájház is. Tóth István BESZÉLGETÉS A BAJAI OBSZERVATÓRIUMBAN A Magyar Tudományos Akadémia Csillag- vizsgáló Intézet Bajai Obszervatóriuma — olvasható egy kőkerítésre elhelyezett táblán Baján, a Tóth Kálmán utca 19. szám alatt. Ez a hivatalos neve annak a régi csillag- vizsgálónak, amely alapját szolgáltatta egy nemzetközi tekintélyű kutatóközpont létre­jöttének. Húsz évvel ezelőtt még csak egyet­len szakember dolgozott a városi csillagdá­ban. Az MTA 1966-ban vette át az intéz­ményt, az erőteljes' fejlődés innen kezdődik. Ma már innen koordinálják az úgynevezett Interobs-programot; a szocialista országok felsőlégkör-kutatóinak közös munkálatait, vagy az Atmoszféra-programot, amely a mű­holdak fotografikus észlelési eljárásait egye­síti az Interkozmosz együttműködés jegyé­ben. Mi a haszna az égi mechanikának? • Aa „AFU—75" kamera; szputnyik fényképezőgép.' A Budapesti Csillagvizsgáló Intézetben dolgozó kutatók há­rom nagy tudományos osztály keretében tevékenykednek. Az úgynevezett „változó csil­lag” osztály központja a Szabad­ság-hegyen van; itt vizsgálják azokat az égitesteket, amelyek blzci.iyos rendszerességgel változ­tatják a fényüket. A második nagy szakterület a „stellár sta­tisztika”. Ennek képviselői a világmindenség szerkezetét, moz­gásformáit, változásait kutatják. Az „égi mechanika és alkalma­zásai” elnevezésű osztály bu­dapesti és Baján dolgozó tudó­sai az égitestek mozgástörvé­nyeinek és azok hasznosításának kérdéseivel foglalkoznak. Ennek a tudóscsoportnak és a bajai ob­szervatóriumnak a vezetője be­szélgetőtársam: dr. Ili Márton kandidátus. Az intézményben négy kutató — három csillagász, egy progra­mozó matematikus — és hat fő tudományos segédszemélyzet dol­gozik. Munkájuk szakmai tekin­télyét, növekvő rangját a Baján megrendezett tanácskozások is jól bizonyítják. 1975-ben „Iono­szféra — magnetoszféra” címmel rendeztek országos konferenciát. Idén nyáron pedig már hét nem­zet 15 tudósa is helyet foglalt a nemzetközi felsőlégkör-kutatási szeminárium előadásainak hall­gatói között ............... ö ni rvt IrsHrne Miért késik a műhold? Dr. Hl Márton kandidátus a bajai intézet kutatási programját magyarázza: — Az Obszervatórium a mes­terséges égitesték mozgásait vizs­gálja. Azt hiszem, hogy ma már mindenki előtt köztudott, hogy a rakéták által a földkörüli pá­lyára juttatott műholdak egyen­letes sebességgel mozognak. Ha tehát ma este egy adott időben itt és itt látunk egy szputnyikot, akkor annak holnap, ugyanebben az időben ugyanitt kell lennie. A valóságban azonban nem ez történik. A műhold, hacsak egy­század másodpercet is — de ké­sik. Ennek az az oka, hogy több száz kilométeres magasságban is van légkör. Ha rendkívül ritka is, de van, és a gázmolekulák ott ugyanígy lassítják a menetsebes­séget, mint teszik ezt idelenn a Földön. Ily módon tehát a mes­terséges égitestek „viselkedésé­ből” következtetni lehet a felső­légkör tulajdonságaira. — Milyen távolságban vizsgál­ható így a Föld légköre? — A magaslégkör az a távol­ság, ahol egy műhold tartósan keringeni képes. Jelenlegi ada­taink a 100—2500 kilométeres övezetből származnak. — Az obszervatórium tehát nem a műholdak jelzéseit fogja, és nem az azokon elhelyezett műszerek segítségével végez vizs­gálatokat ... — Nem bizony. Mi kizárólag a „repülő tárgyat” figyeljük meg, és haladásának „szabálytalanságá­ból” következtetünk ki különféle dolgokat. Egy égitest pályáját hat úgynevezett pályaelem határozza meg. Ezek közül a legfontosabb a légkör sűrűsége, de közreját­szanak még a gravitáció és más fizikai jelenségek is... Az ész­lelésekből tehát Földünk s a lég­kör környezetének sajátosságaira kaphatunk adatokat: ­A milliméter és a másodperc ezredrésze A 'mesterséges égitesteket a bajai obszervatóriumban vizuális eljárással figyelik meg; távcső és fényképező lemez segítségével. — A műholdak, gondoljuk csak meg, nem valami nagy fényessé­gű égitestek. Saját fényük alig- alig van, magúik sem valami na­gyok, s így észlelésük bonyolult megoldásokat kíván — magya­rázza 111 Márton. — Egyszerű fényképezési eljárások segítségé­vel nem is megörökíthetők, hi­•XvXwX*x-x-x-x*x-x«-x-xóX-:-N-N-:*x-NWW.:.:.x.:.:.N:.:xs:.:. A HOSSZÜHEGYI RENDSZERHEZ TARTOZÓ GAZDASÁGOK NÉHÁNY TAPASZTALATA Gondolatok a gyümölcstelepítési programról Az országos elképzelések szerint az V. ötéves terv időszaka alatt 35 ezer hektárnyi új gyümölcsöst telepítenek. A további igények kielégítése érdekében ez a telepítési ütem a VI. és VII. ötéves tervidőszak alatt is folytatódna, ciklusonként mintegy 30 ezer hektár gyümölcstelepítési előirányzattal. Ma még nehéz választ adni ar­ra, hogy az előirányzott terület telepítésre kerül-e. Ha az éves telepítési ütemeket vizsgáljuk, akkor máris jelentős a lemara­dás, s a szaporítóanyag-ellátás ismeretében nem látszik lehetsé­gesnek ennek pótlása. A felelős szakemberek szándé­ka természetesen az, hogy a terv Hőirányzatait teljesíteni kell. A [ehetőségek azonban határokat (zabnak az elképzeléseknek. Ma nár tapasztalataink és ismerete- nk birtokában tisztában vagyunk t korszerűség követelményeivel. Emikor arról kell dönteni, hogy i következő évtizedekben az irugyümölcsösök összetétele mi­yen legyen, érthetően felvetődik i kérdés, hogy érdemes-e a kö­ret élmény szint alatti művelési örmákat alkalmazni, akár át- lidaló megoldásként. Helyette in- ;ább korszerű ültetvényeket lé- esítsünk-e. de ezzel egyúttal vál- aljuk a telepítési ütem lassítá- át, mert csak így tudjuk szink- onba hozni a korszerű szaporító- nyag-ellátással. Ennek a válaszúinak a felisme- ése nem teljesen újkeletű. Azt lem mondhatjuk, hogy a telepi­éi! program, az V. ötéves terv elképzelései felkészületlenül ér­ték az ágazatban dolgozó szak­embereket. Tény azonban, hogy az elmúlt években a támogatási rendszer változásai, nem kielé­gítő formái bizonytalanságot eredményeztek. Az is igaz, hogy a gyümölcstermesztő üzemekben a fejlesztési forrásokat más irányban lekötötték. Mindezek következtében a telepítési kedv a minimálisra csökkent. Ismeretes, hogy intézkedések történtek az anyagi támogatás rendszerének korszerűsítésére, az érdekeltség növelésére. Élő szer­vezeteknél, ahol a biológia tör­vényszerűségei meghatározóak, a szaporítéanyag-ellátás folyama­tát csak bizonyos keretek között lehet meggyorsítani, illetve az előállítás időszakát rövidíteni. A rendelkezésünkre álló korszerű alanyok elszaporítása tehát ért­hetően néhány évet igénybe vesz. Ebből következik, hogy a faiskolák még nem tudják a te­lepítési tervek teljesítését kor­szerű szaporítóanyaggal alátá­masztani. Az általános fejtegetésen túl­menően érdemes megvizsgálni szűkebb környezetünk, Bács-Kis- kun megye telepítési feladatait, illetve konkrétan a Hosszúhegyi Gyümölcstermesztési Rendszer­hez tartozó gazdaságok telepítési céljait és azok teljesíthetőségét. A rendszerhez tartozó összes te­rület 3969 hektár, ebből téli al­ma 3287 hektár. A taggazdaságok 850 hektárnyi telepítést tervez­nek 1980-ig. Figyelembe véve a selejtezésre kerülő 218 hektárt, 632 hektárnyi területnövekedés­sel számolhatunk. Az említett terv teljesítését legjobb esetben is csak egy év eltolódással lehet elképzelni, elsősorban azért, mert a megfelelő kiónok és alanykom­binációk nem állnak rendelkezé­sünkre. Ezen legfeljebb import­ból származó oltványokkal lehet­ne segíteni. Véleményem szerint az áruter­melés fokozódása érdekében is­mételten meg kell vizsgálnunk a meglevő ültetvények teljesítőké­pességét, a kivágási tervek he­lyességét, és fokozott figyelmet kell fordítani az évente megter­melt téli alma veszteségmentes hasznosítására. A szakemberek alapvető fel­adata, hogy keressék azokat az agrotechnikai megoldásokat, ame­lyekkel az ültetvények hozamát legalább 20—30 százalékkal fo­kozni lehet. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy megvannak azok a művelési módszerek, ame­lyek általánossá tétele érdekében mi magunk is sokat teszünk, és amelyek az említett termésátlag- növekedést eredményezik. Arról is szólnék, hogy lénye­ges különbség van a megtermelt mennyiség és a ténylegesen hasz­nosított között. A betakarítás so­rán jelentkező minőségromlás és megsemmisülés legnagyobb mér­vű a bogyós és a csonthéjas gyü­mölcsöknél. A téli almánál az értékromlást 20—30 százalékra becsüljük. Jól alkalmazott agro­technika esetén a fán levő gyü­mölcs mennyisége és minősége kielégítő. A veszteségek a beta­karítás során, valamint a szállí­tásnál és a tárolásnál jelentkez­nek. Mindebből következik, hogy je­lentős tartalékaink vannak e te­kintetben is. Ezenkívül az öntö­zés is jó lehetőség, különösen annak egyik legkorszerűbb válto­zata, a csepegtető módszer. A tápanyag-gazdálkodás és a többi agrotechnikai elem, mind-mind elősegítheti a termésátlagok fo­kozását. Ha összehasonlítjuk az elmúlt évek terméseredményeit, átnéz­zük a tábla-törzskönyveket, sok érdekes következtetésre nyílik alkalmunk. Ma, amikor a fagy­kár következtében közepes, vagy ennél valamivel gyengébb ter­mésátlagról beszélünk találunk olyan gyümölcsöskerteket, ahol a termésátlag megközelíti az 500 mázsát hektáronként. Ha vissza­tekintünk, nálunk is előfordult egyik-másik évben egy-egy táb­la átlagában, hogy a termésátlag megközelítette vagy meghaladta a hektáronkénti ezer mázsát. Az élet arra kényszeríti a ter­melőt — figyelembe véve a nö­vekvő termésátlagukat — a fel­dolgozó ipart és a' kereskedel­met, hogy közös erővel keressék az együttműködés legjobb meg­oldásait. Ma már biztosnak lát­szik, hogy a téli almát, mint ipari alapanyagot is fokozottabb mértékben kell számításba ven­nünk. Vagy a konzervipar telje­sítőképességét kell olyan módon bővíteni, hogy az ipari almát a betakarítással egyidőben, azonos ütemben legyen képes fogadni és feldolgozni, vagy a nagyobb áru- mennyiséget előállító állami gaz­daságoknak, termelő üzemeknek, esetleg termelési rendszereknek szükséges gondoskodniók a fel­dolgozásról. Csak néhány gondolatot kíván­tam felvetni a gyümölcsösök te­lepítésével és a termés hasznosí­tásával kapcsolatban. A legfon­tosabb témákat csak érinteni tud­tam. Számolnunk kell azzal, hogy a gyümölcstermesztési, ezen be­lül a télialma-termesztési ága­zat fejlesztése, gondos előrelátást igényel. Dr. Mityus Gábor a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója 9 III Márton kandidátus a mű­szereknél. (Pásztor Z. (elvételei) szén az a csöppnyi fénysugár, amit a távcső összegyűjt, nem elegendő a fotoreakciók megin­dításához. Ezért, az expozíciós idő megnyújtása céljából a fény­képezőlemezt „együtt mozgatjuk’1; a műholddal, követjük azért, hogy annak fénye tovább időz­zön a fényképezőlemez egy-egy pontján. Az elmozdítás mértékét a környékben látható álló csil­lagok „elvándorlása” jelzi az elő­hívott képen. A fényképezés köz­ben természetesen rögzítjük az időadatokat is — ezredmásod- percnyi pontossággal. — Ezeket az észleléseket az­után nyilván fel is kell dolgoz­ni... — Ügy van, mégpedig nem is kis munkával. Egy ilyen előhí­vott fénykép úgynevezett kimé­rése, azaz értékelése hat-nyolc órát igényel. Egy miikromillimé- ter pontosságú kimérőasztal há­rommillió forintba kerül a hoz­zátartozó mikroszkóppal egye­temben. A mérésekhez ugyancsak alapvetően szükséges kvarc­órák már „olcsóbbak”; alig más­félszázezer forint az áruk. Ezért is akarunk áttérni a távcsöves­vizuális feldolgozásra. Vásárolni fogunk a közeljövőben egy digi- tál-vizuális távcsövet, mely tíz ívmásodperc pontossággal dolgo­zik. Az eredmények lyukkártyán, mágneses szalagon rögzíthetők, és csaknem közvetlenül betáp­lálhatók a számítógépbe. • — A munkatársak nyilván nem keveset számolnak ... — — Volt olyan esetünk is, hogy 360 ismeretlenes egyenletrend­szert kellett megoldanunk ... Ne­künk különösen nagy szükségünk van nagy teljesítményű számító­gépre. Az MTA várbeli kompu­teréhez idén tavasszal kaptunk egy külön csatlakozást, úgy ne­vezik, hogy Terminál. Ez sok te­kintetben megkönnyíti a mun­kánkat. Segítségével mind a memóriakapacitást, mind pedig számolási teljesítményünket sok­szorosára tudtuk növelni. Csillagda és arborétum Baja gyorsan fejlődő, iparoso­dó város. A gyárak, üzemek kör­nyezetszennyező hatását a csilla­gászok távcsöveiken át minden­kinél előbb észlelik; csökken a légkör átlátszósága... A közvi­lágítás reflexfényei pedig ugyan­csak elfednek sok, nehezen Tát­ható, alig-alig pislákoló égites­tet... — Vonatkozik ez a műholdak megfigyelésére is? ... — Természetesen. Baja vi­szonylag ideális hely a számunk­ra, mert jó a felhőtlen napok aránya. Évente több mint 200 éj-; szaka tudunk dolgozni. Növek­szik viszont az esti város „fé­nyessége” és ez zavar. Ezért ia költözünk ki a környékre. Az új obszervatórium építkezése idén ősszel kezdődik el. A várostól négy kilométerre kaptunk telket a tanácstól, ide telepítjük az új észlelési részleget, a központ vi­szont marad itt. Az a tervünk, hogy egy szép alföldi arborétu­mot létesítünk az épület körül; tudja, a csillagászok mindig ia szerették a megkapó természeti környezetet, a parkot, a virágo­kat és a növényeket. Pavlovlts Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom