Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
MŰVELŐDÉS IRODALOM A közművelődési törvény sürget és kötelez Interjú Bodor Jenő megyei művelődésügyi osztályvezetővel MŰVÉSZÉT Képek a délszláv népviseleti kiállításról Alig néhány év telt el azóta, hogy a hagyományos népművelés szó helyére a közművelődés új fogalma került. Ez a látszólag formai változás sokrétű és nagyon lényeges tartalmi változásokat rejt magában. Művelődés- ügyünk, általában szellemi életünk gazdagodását és erősödését mutatja, hogy hosszú előkészítés és sok-sok vita után megszületett a közművelődési törvény. Bodor Jenőtől a Bács-Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjétől afelől érdeklődtünk, hogy milyen hatással van kulturális életünkre e jelentőségében nehezen túlbecsülhető törvény. — Hogyan fogadták a közművelődési intézmények és szervek irányítói, valamint dolgozói, aktívái a közművelődési törvényt? — Tudomásunk szerint ilyen törvénnyel más országok népei manapság még nem rendelkeznek. Tehát ennek megszületése törvényalkotásunk sajátos vonásaként jelentkezik. Megszületését Bács-Kiskunban is nagy várakozás előzte meg. A párt- és tanácsi határozatok immár a törvény erejével is végrehajtandók. A magunk részéről külön örömmel vettük tudomásul a tanácsok és intézmények, valamint a munkahelyek vezetőinek megnövekedett felelősségét. Ez utóbbit különösen aláhúznám. Ami annyit jelent, hogy az egyes üzemi, termelőszövetkezeti, vagy más gazdasági egységek vezetői ezentúl nem aszerint kell hogy segítsék, támogassák a művelődés nemes ügyét, hogy milyen mértékben kedvelik, szeretik ők maguk ezt a témát, hanem ettől függetlenül, ezentúl ez törvényben megszabott munkaköri kötelességük. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a szakemberek ezentúl a közművelődés korszerűsítését biztosabb talajon folytathatják. S ezzel ösz- szefüggésben bátrabban hangolhatják össze a szellemi és anyagi javakat, a művelődési eszközöket és erőket. S mindezzel összefüggésben könnyebben megszüntet- hetők lesznek majd a felesleges párhuzamosságok. Végül azt emelném még ki a kérdésre válaszolva, hogy a közművelődési munkaterületek ellenőrzői további munkájukhoz megerősített jogokat, tehát segítséget kaptak • „Egyre több fiatal olvas rendszeresen.” a törvény által. Érthető hát, ha ők is szívesen fogadták. — Igyekeztek-e az új közművelődési törvényt ismertebbé tenni, szélesebb körben népszerűsíteni? És ha igen, milyen eredménnyel? — A megyei pártbizottság és a megyei tanács egyaránt megtárgyalta azóta a közművelődési határozatok végrehajtását. Ezeken a tanácskozásokon — egyrészt éppen a népszerűsítés érdekében — hangsúlyozottan szó esett a törvényről, és az ebből adódó további feladatokról. A megyei tanács határozatában kiemelten szerepel a helyi tanácsok ilyen irányú feladata és kötelessége. Ide tartozik az is, hogy a Megyei Közművelődési Bizottság több alkalommal is tárgyalta a nagyobb üzemekben folyó művelődési munkát. Többek között a Ganz bajai gyárában, a kalocsai paprikaüzemben, a kecskeméti ZIM-ben és a Fémmunkásban. A törvény szellemében kötött megállapodást a megyei tanács az SZMT-vel és a KISZ megyei bizottságával. Természetesen a törvérty kinyomtatott szövege minden érdekelt intézményhez-és szervhez eljutott.'1'A fentieken kívül országos, megyei és járási értekezleteken hallhattak hasznos tájékoztatásokat a művelődésügy dolgozói. Ügy gondolom, a közművelődési törvény ismeretét tekintve nem tapasztalható nálunk különösebb lemaradás. — ön szerint lemérhető-e a törvény hatása a mindennapi kulturális tevékenység közben? Véleménye szerint azóta, hogy napvilágot látott, befolyásolta közművelődésünk egészét? — Arra a kérdésre, hogy lemérhető-e a hatás, természetesen csak nagyon megfontoltan — sőt bizonyos óvatossággal — lehet igennel válaszolni. Ugyanis az ilyesfajta munkát csak inkább hosszú távon, több év elteltével lehet alaposan elvégezni. Mégis azt kell mondanunk, hogy máris tapasztalható bizonyos élénkülés, színesedés és színvonalbeli emelkedés a közművelődési munka különböző területein. Azóta, hogy a törvény megszületett, növekedett a foglalkoztatott szakemberek száma, gazdagabbá lettek az anyagi erőforrások. Szemlátomást egyre jobban bekapcsolódik értelmiségünk is a tudatformálás, az is- meretgyarapítás és az ízlésfejlesztés nagy munkájába. A tanács vizsgálati terve alapján évente négy-öt városban, illetve járásban komplex vizsgálatot Toly^wöflifjj ;6VAtafótá'”' a' törvényi megjélentj 'ézekre különös hangsúlyt'ftSTyéáürtk. Azt’tapasztaljuk, hogy általában erőre kapott a felnőttoktatás ügye, és határozottan kialakulóban van a közoktatási és közművelődési intézmények gyümölcsöző együttműködése. Másfelől azt tapasztaljuk, — ezt mutatják a komplex ellenőrzések is —, hogy az ifjúság nagyobb számban vesz részt a szakkörökben és az amatőr művészeti csoportokban. Ide sorolhatjuk a helytörténeti-honismereti mozgalom napjainkban szemmel látható kibontakozását is. S hogy egyre több fiatal olvas rendszeresen. A megyei tanács felhívással fordult az üzemekhez és a tanácsokhoz annak érdekében, hogy minél több helyen növeljék a függetlenített közművelődési dolgozók számát. Ennek alapján több mint hatvan helyről érkezett eddig olyan jelzés, hogy a felhívásnak eleget téve, valamilyen formában kedvezőbbé teszik a működési feltételeket. Ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években, sőt az utóbbi hónapokban egyre többet hallatnak magukról az új szellemi-művészeti műhelyek, (Kodály-intézet, tűzzománc alkotótelep, kerámiastúdió, építőművészek csoportja) akkor nyugodtan leszögezhetjük: napról napra rendszeresebbé és következetesebbé, valamint sokszínűbbé válik megyénk közművelődése. Ehhez társul, hogy városaink kulturális karaktere az eddigieknél jobban kezd kibontakozni. — Ezek után ön hogyan összegezné a törvény szellemében az elért eredményekre épülő további közművelődési feladatainkat? — Bizonyára nem mondok újat azzal, ha azt állítom, hogy a törvény arra épült, ami már megvolt, ami kialakult, vagy ami életképesen már elkezdődött. Nos, a közművelődési törvény megléte azt jelenti, hogy zöld utat kaptak a jó kezdeményezések, a korszerűsítésre való törekvések. A közművelődési munkát irányítók számára világosabbá tette az irányítás tartalmi kérdéseit. Most az a feladat, hogy a szakemberek és aktívák együttesen figyeljenek a helyileg jelentkező igényekre, és arra építve, tartalmában szocialista, formájában korszerű munkát tudjanak végezni. Figyelembe kell venni a sajátos igényeket, egyéni érdeklődési köröket. Bárhol is jelentkeznek cifrázok, fel kell karolniuk a jó ^kezdeményezéseket. Nem utolsó- ' - sorban kötelez bennünket a törvény arra is, amint azt a megyei tanács határozata is leszögezi, hogy nagy figyelmet fordítsunk a határozatok megvalósítására, a tervek maradéktalan végrehajtására. V. M. Baja város nagy napja volt, emlékezetes ünnepi eseménye, amikor néhány héttel ezelőtt a Sugovica-parti városban lebonyolították az I. Délszláv Folklór Szemlét. Az ország minden részéből érkezett szerbek, szlovének, sokácok, bunyevácok és rácok adtak itt egymásnak találkozót, s gyönyörködtették egymást maradandó élményt nyújtó műsoraikkal. A nagyszabású találkozó kétnapos programja idején nyitották meg a Türr István Múzeumban azt a tárlatot, amelynek keretében a Baranyában, Tolnában és Bács-Kiskunban fellelhető délszláv népviselet legszebb darabjait tették ki közszemlére, sokak gyönyörűségére. Azóta ez a kiállítás nagyon sok látogatónak jelentett igazi élményforrást. Sok-sok ember — helybeli és más vidékekről érkező — fejezte ki szóban és írásban elismerését a látottakért. A sikeres kiállítás kapcsán úgy gondoljuk, helyesen járunk el, ha ismételten felhívjuk olvasóink figyelmét erre a nem mindennapi szépségeket felmutató tárlatra. S egyben hangsúlyozzuk azt is, hogy jó módszer a nemzetiségi kultúra, a nemze- -. tiségi hagyományápolás további felvirágoztatására is. Arra, hogy még több ember előtt világossá váljék nemzetiségi politikánk gyakorlati — és eredményes — megvalósítása a dolgos hétköznapok alatt. Nem árt ezt a tényt hangsúlyozni ma, éppen az alkotmányunk ünnepén; hiszen a legfőbb törvényünkben világos és egyértelmű megfogalmazásban ( olvasható a hazánkban élő nem / magyar anyanyelvűeknek az a joga, hogy gondozzák, ápolják legszebb, legértékesebb hagyományaikat. Álljon itt példának a szép kiállításból két kép. • A sokác népviselet néhány szép és tetszetős darabja. (Szabó Ferenc felvétele»;, osoxul □ C • És íme, a baranyai délszlávok viseletéből ízelítő. amiA ysoh [obi Minden kérdésre megfelelő választ adni... Két feladat-két hivatás Asmisrrf /Í9 ö T9 BÜ flór" Csefkó Mátyásáéval, a kiskőrösi Petőfi Sándor Járási Könyvtár levegős, tágas, korszerűen berendezett olvasótermében mindennapi munkájáról beszélgetünk. Hivatását nyolc évvel ezelőtt kezdte el, s azóta a járás önálló és kihelyezett, letéti könyvtárainak ügyes-bajos dolgait intézi. — Hogyan is nevezik hivatalosan munkakörét?... — Van rá több elnevezés is. Területi könyvtáros, módszertani, vagy idegen szóval „instruktor”. Ezt szeretem a legkevésbé. De egyik se fejezi ki a lényegét ennek a bonyolult, s igen összetett munkának. Az én feladatom az. hogy minden lehetséges eszközzel segítsem, támogassam a községi könyvtárosok munkáját. Ebből az is következik, hogy talán nincs is a könyvkölcsönzésnek olyan szakterülete, amely valamilyen módon ne tartozna hozzám. Akár gazdasági, akár szervezeti, vagy akár katalógusszerkesztési kérdésekkel fordulhatnak hozzám, mindenre gyakorlati, jól hasznosítható választ kell adnom. Talán ez a legszebb ebben a munkakörben... — Miként lesz valakiből mód- szertanos? — Nem is tudom... Amikor elődöm nyugdíjba ment, az akkori igazgató kikötötte; csak szakképzett, férfi munkatárs veheti át a szerepét. Az állást hiába hirdette meg, nem akadt vállalkozó szellemű érdeklődő. Egy év múlva már csak férfit keresett, s mikor ez is eredménytelen volt, rám esett a választása. Fél évet töltöttem a gyermekkönyvtárban, ugyanennyit a felnőttben, majd elkezdtem az utazgatást. Időközben levelező úton diplomát szereztem a debreceni tanítóképző főiskola népművelés-könyvtár szakán, s végleg itt maradtam. • „... minden könyvtárosnak bőven van tennivalója a kölcsönzés mellett Is ...” — Megbánta? — Dehogy. Hiányzik ugyan a könyvkölcsönzés napi hangulata, az olvasókkal való személyes emberi kapcsolat, ezt azonban részben pótolja az, hogy ma már otthonosan mozgok minden településen, nemcsak a könyvtárakban, hanem a helyi tanácsokon és pártszervezeteknél is. A felmerült problémák megoldásában így gyakorta „nem hivatalosan”, hanem ismeretségeim révén tudok segíteni. Ez igen sokat jelent. — Sok ilyen nehézség adódik? — Mikor hogyan. A minap például arra figyelmeztettem a csengődi tanácsot, ne feledkezzenek el a községi könyvtár időszerű tételes ellenőrzéséről. Közben szót ejtettünk a külterületi iskolák letéti könyvtárainak szükséges fejlesztéséről Kullérban és Kiscsengődön. Az intézmények gondjainak többsége anyagi természetű: kevés a pénz az állomány bővítésére. Rövidesen mindenütt nekilátnak a jövő évi költségvetések elkészítéséhez; most kell résen lennem, nehogy egy-két tanácsnál „kifelejtsék” a könyvtárakat... Elég nagy az „elvándorlás” is a pályánkról. Egy kissé mindig elszomorodom, ha egy három-négy éve dolgozó munkatársunk eltávozik. — Nem fárasztó a sok utazás? ... — En szeretem. Tizenhárom községi és harminchét letéti könyvtáram „van”, s már jól ismerem valamennyit. Az átlagember nehezen is tudja elképzelni; bizony nem egyszerű dolog rendben tartani, tervszerűen fejleszteni egy párezer kötetes gyűjteményt. Pedig minden könyvtárosnak bőven van tennivalója a kölcsönzés mellett is; a különféle előírások betartása, nyilvántartások vezetése, a gazdálkodás és az állománygyarapítás teendőinek ellátása gyakorta a szabad időből is elrabol órákat... — Hogyan tud egy könyvtáros lépést tartani a könyvkiadással? — Fogas kérdés... Az az igazság, hogy nehezen. Hacsak belelapoz minden új könyvbe, azzal is órák telnek el... Én kényszerűségből úgy döntöttem, hogy elsősorban a mai, modern irodalmat kísérem figyelemmel, hiszen mindenre nem telik az időmből. Mondanom sem kell, időnként így is könyvoszlopok tornyosulnak az íróasztalomon. Ha szabadságra megyek a családommal, egy külön szatyorban viszem magammal a „kötelező” olvasmányokat. Ilyenkor azután tréfásan meg is jegyzik a gyerekek: nézd csak, Anyu már megint hivatalból olvas. P. M. Alföldi Albertné 1970 óta a hajósi könyvtár vezetője. Egyben — nyolc év óta már — számos alkalommal sikeresen szerepelt, helybeli nemzetiségi együttes vezetője is. E kettős feladatkörben, meglehetősen nehéz családi elfoglaltsága mellett is — három gyermek édesanyja — mindenkor helyt tudott állni nem kis erőt kívánó munkája közben. Ö maga szívből jövő, szép szavakkal beszél életéről és hivatásáról. — Én ugyan Gyulán születtem, s alig egy évtizede élek a Duna— Tisza közén, s többnyire itt Hajóson, ám úgy érzem, ma már, hogy idevalósinak számítok. Óvodás korom óta mindig koreográfus akartam lenni. Hozzájárult ehhez a Liszt-díjas bátyám, Cseke János is, aki mint táncos, sikeresen szerepelt már akkoriban. Később pedagógus lettem, ám előzőleg, már gimnazista koromban művészeti csoportokat vezettem, és megszereztem a rendezői működési engedélyt is. Közben táncoltam a tekintélyes Balassi Együttesben. Miután férjhezmenésem után Bács-K is kunba költöztünk, Du- rapatajon iskolai kórust vezettem. Közben zongorázni tanultam. Amikor Hajósra kerültem, itt még csak nem is éledezett a népi együttes. Ám amikor Czifra Jánosnéval — aki méltán érdemelte ki a Szocialista Kultúráért kitüntetést — közösen nekirugaszkodtunk a szervezésnek, egy- re-másra születtek a sikerek. Jó érzéssel mondhatom el, hogy különösen az utóbbi években, nagyon szorosan és eredményesen tudunk együttműködni. Elértük, hogy ketten három csoportot irányítunk. Ezekben irta már nyolc- vanan énekelnek, és táncolnak, zenélnek. A kisgyermekektől a 70—80 évesekig együtt igyekeznek derűt, hangulatot varázsolni a szereplések alkalmával a színpadon. Azt vallom, hogy az amatőrcsoportok tevékenysége is szép; ám még ennél is szebb és több élményt ad a hagyományőrző együttesek munkája. Gyönyörűség és mindig nagyszerű élmény, felemelő érzés látni, hogy az idős, munkában elfáradt nénik és bácsik szinte ifjúságukat visszahozva táncra perdülnek, dalba kezdenek. Éppen ezért nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mielőtt nem késő, mentsük meg: gyűjtsük össze, dolgozzuk fel a csak őáltaluk ismert folklórkincseket. Én magyar vagyok, de nehigy- gye senki, hogy csak a magyar népi kultúra értékeit kedvelem. Én hajósi vagyok ugyan, ahol svábok élnek, de azt se gondolja senki, hogy a magyar mellett csak a német népi hagyományokat értékelem. Ugyanilyen lelke- sítőleg hat rám az is, ha a délszlávok, szlovákok, vagy más anyanyelvűek dallamkincseiben, tetszetős táncaiban gyönyörködhetek. Minden alkalommal gyönyörű izgalom fog el, ha például a hercegszántói sokác énekesek, táncosok között lehetek. Az utóbbi években országos és nemzetközi fesztiválokon, jájá^.vvL és megyei találkozókon, bemutá-,. ^ tókon léptünk közönség elé Csaknem az egész országot bejártuk már fiatal és idős szereplőinkkel. Abban az örömben és megtiszteltetésben volt részünk eddig, hogy többek között Baranyában, a Balaton partján, Budapesten, Békéscsabán, Sopronban, valamint Kecskeméten, Baján és Bácsalmáson szerepeltünk.. Kezdettől minden alkalommal jelen vagyunk a Duna menti Folklórfesztiválon. Zenészeink a rádióban szerepeltek többször, s együtteseinkről a televízió éppen a napokban készített filmet. Az „ezüst” minősítésű nemzetiségi népi együttesünk több más díj mellett nem egy alkalommal hazahozta a legjobb menettánc díját. — Szeretnénk hallani valarhit a könyvtári munkájáról is. — 1970 óta vagyok vezetője a nagyközségi könyvtárnak. Ez a munkám is sok örömet hoz Számomra, ám van panaszom is. Nagyon szűk, ma már meglehetősen kicsi a könyvtár. Tizenkétezer kötet az állományunk és a tanácsi támogatás jóvoltából, évente- ezer kötettel gyarapodik. Szeretnénk elérni — van rá ígéret — hogy mielőbb tágasabb, korsze- j rűbb legyein az intézményünk. Ami a munka tartalmát illeti, elsőnek említem meg hogy bevált módszer nálunk iskolai órákat tartani a könyvtárban. Ez annál inkább lehetséges, mert az oktatási intézményekkel nagyon szó- I ros, jó a kapcsolatunk. Négyszáz fiatal olvasónk van. Velük úgy foglalkozunk, abban a reményben, hogy felnőtt korukra is olvasók maradjanak. Ennek érdekében a könyveken kívül verses hanglemezeket, játékokat és a bábozáshoz kellékeket is tartunk,' és ezek a gyerekek számára hozzáférhetőek. Nagy öröm látni,' amikor a fiatalok otthon érzeik magukat nálunk. —a —ly j
