Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-23 / 197. szám
1977. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Alkotmányunkat ünnepeltük (Folytatás az 1. oldalról.) dolgozó gyülekezett a Duna-par- ti színpad előtt. Az ünnepségen részt vett Marosi Tibor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Szvorény János, a városi pártbizottság első titkára ünnepi beszédében a legfontosabb törvényünk jelentőségét méltatta. A vidám hangulatú ünnepség további részében a foktői Béke Termelőszövetkezet KISZ-esei új kenyereket adtak át a megyei és a városi vezetőknek. Az események érdekes színfoltja volt amikor a helyi termelőszövetkezet építő brigádja és a Kalocsavidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat építőbrigádja együttműködési szerződést kötött. A Kalocsai Népi Együttes kultúrműsorával fejeződött be a kalocsai és foktői dolgozók alkotmánynapi ünnepsége. KISKÖRÖSÖN. Bács-Kiskun legfiatalabb városában, Kiskőrösön munkás—paraszt találkozóval egybekötött nagygyűlésen köszöntötték az alkotmány napját. Az Egyesült Szakszövetkezet központjában ott sorakoztak a gazdaság gépei, amelyeket nagy érdeklődéssel néztek meg a város üzemeiből érkező dolgozók. A több mint félezer résztvevő Hegedűs Istvánnak, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága osztályvezetőjének ünnepi beszédét hallgatta meg. A műsorban fellépett a helyi szlovák együttés és a magyar tánccsoport is. Ked• Kedves ajándék: az új lisztből készült friss kenyér. (Kiima Győző felvétele) • Amíg a felnőttek az ünnepi beszédet hallgatják... W Huszonöt évvel ezelőtt alakította meg Jánoshalmán tizenegy parasztcsalád a Petőfi Termelőszövetkezetet. Erről emlékeztek augusztus 20-án délelőtt, ünnepi közgyűlésen a szövetkezet tagjai. Az eseményen jelen volt ár. Glied Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Weither Dániel, a Petőfi Népe főszerkesztője, a megyei pártbizottság tagjai. Részt vettek a járási, valamint a nagyközségi párt- és tanácsi vezetők. Meghívták a központi majorban tartott összejövetelre az alapítótagokat is. Bátyai József, a termelőszövetkezet elnöke ünnepi beszédében összefoglalta negyedszázad eredményeit, szólt a feladatokról. Szeretettel köszöntötte azokat. akik 25 évvel ezelőtt vállalkoztak arra, hogy a közös gazdálkodás útjára lépjenek, úttörői legyenek egy jobb életnek. Lukács József nyugdíjas az alapítók nevében szólt, Binszki János gépkocsivezető a KISZ- fiatalok képviseletében köszöntötte azokat, akik lerakták a jelenlegi nemzedék számára a jobblét alapjait. Dr. Glied Károly szintén elismerő szavakkal emlékezett meg a szövetkezet eddigi munkájáról. Hét szövetkezeti tagnak adta át a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést Grizák Györgynének, a baromfikeltető állomás dolgozójának pedig Településfejlesztésért emlékérmet nyújtott át. A termelőszövetkezet elnöke tiz tagnak a Szocialista mezőgazdaságért emlékplakettet, húsz személynek a Kiváló Termelőszövetkezeti Dolgozó jelvényt adta át. Negyvennégyen kaptak törzs- gárda-jelvényt. KÉPERNYŐ Miért a Film szem? • Az ünnep előtti délután a megyeszékházban kitüntetéseket adtak át. Képünkön: ünnepi megemlékezés. (Tóth Sándor felvételei) vés színfoltja volt az ünnepségnek az az aktus, amelynek során az Egyesült Szakszövetkezet legjobb kombájnosa, Haskó IstA televízió kulturális folyóiratai közül (alkalmi vizsgálódásaim szerint) a Filmszem a legizgalmasabb, legkedveltebb. A vasárnap kora délután vetített szám is tükrözte erényeit. B. Révész László, szerkesztője, rendezője rájött arra a Kolumbus tojása nyilvánvalóságú tényre, hogy mások a nyomtatott és mások az elektronikával sokszorosított folyóirat lehetőségei. Tartja magát ehhez a fölismeréshez! Ezért szakított a hagyományos „rovatolással”. Hasonló „kiadványokat” a mindent bele- gyömöszölés szándéka nyomorít. Képzelem, hogy milyen önkínzó igyekezettel kurtítják a jó riportokat, elemző tudósításokat, mert még ennek is, annak is helyet kell szorítani. Megkönnyebbülten sóhajtanak amikor , mindent „kistriguláztak”, amikor kész („kész”) a folyóirat új száma. A néző csak ül, átengedi magán a sokféle, -fajta közlést, fölfölkapja a fejét, de az apró mozzanatok ritkán állnak össze egységes képpé, egésszé. Néhány nap múltán már törheti a fejét, vajon mit is látott, hallott. A „rendes” folyóirat más. A számomra érdektelent átlapozom, a fontosat, eredetit, magvasat kéFILMJEGYZET Gyilkosság az Orient expresszen Agatha Cristie regényei sorában nem ezé a történeté a pálma. Ennél sikeresebb, fordulatosabb és környezetrajz szempontjából is kidolgozottabb műveivel szerzett magának világhírnevet az élők sorából nemrég eltávozott, kétségkívül nagy tehetségű írónő. Ismerős az az írói fogása is, hogy egy viszonylag szűk, alig-alig tágítható helyszínre bezsúfol egy tucat embert, akik látszólag semmilyen érdekkapcsolatban sincsenek egymással, utána lényegében mindenkit gyanússá tesz, s a végén — vagy a kedves öreg, kétbalkezes magándetektívnő Miss Marple segítségével, vagy pedig a humoros külsejű, látszólag ügyetlen és tehetségtelen, kimért modorú Poirot mesterrel, a kitűnő detektívvel oldja meg a rejtélyt. Itt is Hercule Poirot cseppen véletlenül az események középpontjába, az Orient expressz célja felé száguldó, később pedig a hóakadályok miatt veszteglő kocsijaiban. A mese közismert, nem érdemes sóik szót vesztegetni rá, nem utolsósorban azért sem, mert ha netán nem olvasta volna valaki a történetet, némi meglepetést mégiscsak tartogat számára ez a parádés filmbeli feldolgozás. Mert, ami a rendező személyét és a szereplőgárda ösz- szetételét illeti, a gyártó cég nem sajnálta az anyagiakat. A legismertebb és már sikeres filmek főszerepeiben megkedvelt művészekkel népesítette be az Orient expressz szűk folyosóit, hálófül- fcéit. Pullimann-kocsijait. Poirot mestert például a Tom Jones című világsikert aratott filfn egyik főszereplője, Albert Finney alakítja. Ami a külsőségeket illeti, maszkja és játéka tökéletes, mindenképpen egyezik azzal az elképzeléssel, ami Agatha Cristie könyveinek olvasása után alakulhatott ki a nézőben, erről a franciába oltott belga csodade- tektívről. De itt az első hibát nem is a rendező követte el, hanem a magyar szinkron tervezőmesterei. Szinte teljesen érthetetlen, hogy miért nem vették észre, hogy Csákányi László jellegzetes hanghordozása, agresszív felhangjaival nem alkalmas Poirot alakjának jellemzésére. Lá- gyabb, udvariasabb, kevéssé kiabáló és reszelés tónus talán jobban megfelelt volna. De nem ártott volna az sem, ha a regényben egyébként nagyobb mozgási lehetőséghez jutott többi szereplőt is sikeresebben terelgetné a történet ösvényein a rendező. Vannak olyan világsztárok, talán az egyetlen Ingrid Bergmann kivételével mindannyian, hogy a legtöbb esetben a puszta jelenlét jut számukra minimális szereplési lehetőség helyett. Pedig hogy is alakul csak a névsor? Martin Balsam, Lauren Bacall, Jean- Pierre Cassel, Sean Connery, a nagy Shakespeare-színész: John Gielgud (egy komornyikot játszik), Wéndy Hiller. De ne feledkezzünk meg Michael York. Vanessa Redgrave, vagy éppen Anthony Perkins nevéről sem. Bármilyen fényes azonban ez a szereposztás, nem elegendő egymagában ahhoz, hogy izgalmas legyen ez a történet. Egyetlen dolgot nem lehetett lemásolni és ez a siker, vagy sikertelenség fordulópontja: Agatha néni regényírási technikáját, a módszereit; azokat a szenzációs stiláris ötleteket, a figyelem-ráterelés, a gyanúelterelés kifogyhatatlan öt- letű mozzanatát, így aztán néha az az ötlete is támadhatott egyes nézőknek, de jó lenne egyet szunyókálni az Orient expressz csodálatosan kényelmes hálófülkéinek egyikében és megvárni, amíg minden lezajlik. A rendezőnek tehát tulajdonképpen nem sikerült kellő ötletességgel adaptálnia Cristie asz- szony tiszteletre méltóan izgalmas regényét, a jelenetek néha egy angol vidéki úriház délutáni összejöveteleihez hasonlítottak inkább, mintsem egy detektív- történet fordulataihoz. Ez bizony nem volt teljes siker, pedig a szereplőgárda parádés összeállítása arra utal, hogy az angol filmgyártás szép szándéka szerint ezzel a filmmel is meg akarták tisztelni a nemrég elhunyt és nemzeti büszkeségnek számító Agatha Cristie emlékét. Cs. L. MAJOR MATE NYITOTTA MEG Érdekes kiállítás Kalocsán Schöffer Miklós — szélesebb körben ismert nevén: Nicolas Schöffer — Kalocsán született, s a harmincas évek közepe óta külföldön — jelenleg Párizsban — él. A kinetikus-kibernetikus (fénydinamikus hatásokra épülő, s mozgásokkal kombinált) szobrok, alkotások készítője világszerte ismert. Magyarországon ma még aránylag kevesen értik törekvéseit, ám az utóbbi időben különféle kezdeményezések történtek erre. A vasárnap Kalocsán megnyílt önálló kiállítása is ezt bizonyítja. Délelőtt 11 órakor az I. István úti bemutatóteremben Geri István városi tanácselnök köszöntötte a megjelenteket, a művész tisztelőit — akik közül többen a fővárosból is eljöttek az eseményre —, s hangsúlyozta: nagy öröm a művész szülővárosában élők számára, hogy e tárlat keretében közelebbről is megismerkedhetnek Schöffer alkotói tevékenységével. Ezután Major Máté akadémikus — ugyancsak megyénk szülötte — mondott megnyitó beszédet. A jó barát elfogultságával, s a szakember alaposságával elemezte a világszerte ismert művész munkásságát. Külön is kiemelte technikai felkészültségét és fantáziagazdagságát; s azt a módot, ahogyan alkotásaiban felhasználja a kibernetika tudományának eddigi eredményeit. Elmondta, hogy az az új utakon járó képzőművész, akinek munkásságából most a kalocsai , közönség ízelítőt kaphat, a hagyományos művészet alapelemeivel dolgozik: a színnel és a formával; ám ezekhez társul nála a közvetlen és tükrözött fény, a ritmikus mozgás, sőt a zene is. Örömmel nyugtázta az építészet és a művészettörténet nemzetközileg is elismert szakértője, tudósa, hogy Kalocsa, mint szülőváros, jeles' fiának munkásságát igyekszik közkinccsé tenni. • Major Máté akadémikus a beszédet mondja. A szép számmal egybegyűlt érdeklődő közönség ezután megtekintette a tárlatot, amelyen Schöffer Miklós műveinek színes reprodukciói mellett néhány eredeti grafikája is látható, valamint egy úgynevezett „Lumino” — szín és formajáték és egy „Varetra” fényjáték-doboz. Ezek — a kinetikus szobrok színes másolataival együtt — szemléletes képet adnak a látogatóknak a kitűnő művész alkotói elképzeléseiről. A megnyitó után a jelenlevő művészek a város kulturális vezetőivel együtt ellátogattak az alkotó kalocsai szülőházába. Ez a közös séta jó alkalmat nyújtott arra is, hogy Schöffer Miklós volt iskolatársai és egykori barátai felelevenítsék a vele kapcsolatos emlékeiket.. sőbb is előveszem, egyiket-mási- kat megőrzőm. Válogathatok, mazsolázhatok. A tördelés, a címadás is segíthet a tájékozódásban. Kiemel bizonyos közleményeket, másoknál érezteti, hogy csak az elszánt, ráérős vagy valamire különösen kíváncsi olvasóknak ajánlja. A képernyőn megjelenő folyóiratban nincs apróbetű, nincs szemfogó tördelés, nincs ismétlési lehetőség, nincs mód a válogatásra. A Filmszem stábja ezért markol viszonylag keveset, ezért világít meg több oldalról egy-egy témát, ezért ad minden számnak sajátos arculatot. Legutóbb egy kitűnő filmről (Száll a kakukk fészkére) láthattunk-hallhattunk pompásan eligazító, az élményt mélyítő, tartósító interjúkat és két jól sikerült előzetest. Minek is nevezzem, a stáb, a szerkesztőség utálja a szájbarágós, direkt tanítást, magyarázkodást. A filmesztétikai, -dramaturgiai, -technikai ismeretek oly szükséges terjesztését ügyesen csomagolják. No, nem azért mintha lebecsülnék a tisztelt közönséget. Tudják, hogy a rácso- dálkozáson régen túl vagyunkba felszíni érdekességek (csattogó csapók, rohangászó sokaság, bűvös szakkifejezések stb.) helyett a filmcsinálás lényegét igyekeznek szemléletesen feltárni. Nem utolsósorban: művészetnek, tehát emberformáló, társadalombefolyásoló művészetnek tekintik a filmet és ezért keresik a társadalmi valóság, korunk és a kiválasztott műalkotást összekötő szálakat. H. N. Rokonszenves elfogultság Arra a nemrégiben tragikusan elhunyt muzsikusra emlékeztek a szentendreiek, s a városukhoz kötődő emberek, akinek személyét immár legendák lengik körül : Vujicsics Tihamérra, a zeneszerzőre, a kitűnő felkészültségű közművelődési „harcosba”, a nagys2é'rű fóHílőWStátá. Arra, aki többek között — művészeti munkáéi1 '-'fheííétt1' s'• ‘jŐfésít11 ’áibh keresztül — nemzetiségi politikánk gyakorlati megvalósításán fáradozott eredményesen. A televízió kétnapos ünnepi műsorában a róla készült emlékező filmet előkelő hely illeti meg, több okból is. Jónak tartjuk a riportalanyok megválasztását. a hangulatos operatőri munkát, s dicsérendőnek a szerkesztést, a rendezést. Kevés példa jut eszünkbe hirtelen arra, hogy ilyen rövid idő leforgása alatt ennyire sokrétű, sokszínű, s ennyire Eleven kép alakult volna ki arról, akit a képernyőn meg akartak ismertetni. Ez most sikerült. A pomázi születésű, délszláv származású, sok nyelven beszélő, s mindig aktív, mindig lendületesen dolgozó zeneszerző, népdalgyűjtő, s folklórszakember „beleépült” g szentendrei tájba, s az ottani — ugyancsak jórészt délszláv em- feefek váltbáútos életébe. Olyannyira, hogy akiknek életét közelről láthatta, azoknak a sorsát is magáénak tudta. Példa rá a sok gyönyörűen elhangzott emlékeztető szó. Az, amit Szántó Piroska és Barcsai Jenő festőművész, Szokolay Sándor zeneszerző vallott, elfogult szeretettel. Nos, ez a rokonszenves elfogultság — ahogyan szólották róla — ez teszi a sugárzott műsort délszláv muzsikával, a szentendrei búcsú énekeivel, jeleneteivel együtt igazán emlékezetessé számunkra. V. M. Vissza az eredetihez ■— ... Jónak látszott ez a korszerűsítő ötlet. Csakhogy miután átdolgozták a tervet, kiderült, hogy drágább lenne; lakásonként huszonötezer forint „kilóg” a normából. A többletet pedig nem hajlandó finanszírozni az OTP. A legnyugtalanítóbb, hogy hovatovább egy éve tart a huzavona, a meddő vita a pénzintézet és az ÉPSZER Vállalat között. Mellesleg a vállalat kalocsai építkezéseiről, így az áramszolgáltató telep bővítése, a járműszövetkezet ú j üzemcsarnok-építése, és a többi, csak a legjobbakat mondhatom. Kiváló minőségű munkát végez. Ez esetben azonban kétszáznegyven lakásról van szó. Lényegében a tervidőszakban létrehozandó összes munkáslakásról!... — sorolta aggodalmasan a minap Geri István, Kalocsa tanácselnöke. Jómagam pedig számolni kezdtem: az említett 25 ezer forintos többlet 240 lakásnál kereken hatmillió forint. Ennyi pénzből nagyvonalúan, 500 ezer forinttal számolva is, további 12 lakásra futná. Magyarán: ennyi lakásra való pénzt emésztene fel az első hallásra életrevalónak tűnő ötlet. Geri István azonban mintegy hangosan gondolkodva, tovább fűzte a szót: — És persze az sem mellékes körülmény, hogy az átdolgozott terv szerinti kivitelezéssel szint- különbség keletkezne a fürdőszobablokk és a lakások helyiségei között. Az egyikben egy lépcső- nyivel lejjebb, a másikban kettővel feljebb kerülne a fürdőszoba ... Hogy miért? A bevezetőül említett korszerűsítő ötletnek ugyanis az a lényege, hogy a házgyári lakásokba készülő, minden sze- • relvénnyel ellátott fürdőszobát a blokkos építésű, tehát eltérő méretű lakásokba kívánja illeszteni. A tömérdek megbízással, feladattal ellátott építőipari vállalat szakembereinek jó szándéka elvitathatatlan. Közismert ugyanis, hogy a szerelő szakmákban nem bővelkedik az építőipar. Alighanem ezt a kapacitáshiányt pótlandó született és csábított a blokkos lakásokat a házgyári fürdőszobával ötvöző építési elgondolás. Igen ám. csakhogy lakásonként 25 ezer forint költségtöbblet éppen a munkáslakásaknál?! Ráadásul azok a bizonyos fürdőszobai lépcsők ... Természetes, hogy a hozzá nem értőben is nyomban felvetődik a kérdés: végül is mi a korszerű ebben? Az új keresése, a vállalkozó kedv rendszerint kockázattal jár. Megesik, hogy a sikertelenség kockázatával. Annak is mégvan azonban a haszna, hiszen a tapasztalatok, a tanulságok is tanítanak, gazdagítanak. Ám a szóban forgó ügy lényege mégiscsak a 240 kalocsai munkáslakás, amelyek felépítése a jelenlegi tervidőszakban esedékes. A Széchenyi lakótelepen rég előkészített a terület, rendelkezésre áll az eredeti terv dokumentációja is. Csak el kellene kezdeni az építést. Szembenézve a korszerűsítő törekvés gyenge pontjaival. Mert az idő visszafoghatatlanul szalad. És Kalocsán kétszáznegyven munkáscsalád a jelenlegi tervidőszakban számít a lakásra. P. I. Szövetkezeti közgyűlés Jánoshalmán van átadta az új kenyeret Hazafi Sándornénak, a MEZŐGÉP Vállalat szocialista brigádja zetőjének.
