Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-23 / 197. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1977. augusztus 23. Helyi érdekek Gépek, berendezések, szolgáltatás a nagyüzemeknek Beszélgetés a kecskeméti MEZŐGÉP igazgatójával A kecskeméti MEZŐGÉP 1968-ban alakult a Gépjavító Vállalat jogutódaként. Az első esztendőben 360 millió forint termelési értéket állítótt elő az átszervezett vállalat, az idén már 1 milliárd 100 millió forint értékben termel. A javítás helyett a gyártásra terelődött a fejlesztés iránya. Főként olyan munkagépeket állítanak elő, amelyek külföldről nem szerezhetők be. Ezenkívül az import erőgépekhez készítenek berendezéseket. 9 A kiskunmajsai gyáregységben készítik a kombájnfülkéket. Nem győzzük eleget hangsúlyozni: ahhoz, ho^y az éves tervszámúkat. az V. ötéves tervben meghatározott tennivalókat teljesíteni tudjuk, vagyis a fejlett szocializmust felépíthessük, fokoznunk kell a termelékenységet a gazdaság minden területén. A termelékenység az egy termelőegységre, egy személyre jutó hasznos munkamennyiség pedig csak úgy növelhető, ha minden eszközt —. gépi berendezést, vagy munkaidőt, a dolgozok szakmai tudását és tapasztalatát —, a lehetőségekhez képest maximálisan kihasználunk. Miről is van itt szó? Nevezetesen arról, hogy egy adott termelőegységnek, bizonyos mennyiségű terméket keli előállítania egy adott időszakon belül. Az előállítandó termékmennyiség pedig az évek számával, és a műszaki-technikai fejlődéssel párhuzamosan természetszerűen növekszik. Ez az egyetlen módja annak, hogy az ország gazdagodjék, az emberek életszínvonala növekedjék. A demokratikus centralizmus Ehhez azonban mindannyiunkra, dolgozó emberekre szükség van. A népgazdasági tervek elkészítése során a tervkoordináló bizottságok felosztják a tennivalókat a népgazdaság különböző szféráiban. Így jutnak el a tervek a különböző tárcákhoz, az egyes ipari és mezőgazdasági ágazatokhoz. a megyékhez, gyárakhoz, üzemekhez, állami gazdaságokhoz és termelőszövetkezetekhez egyaránt. Ezt nevezik a gazdaságirányítás centralizációjának. Ha azonban az egyes termelőegységek más vagy újfajta termékeket akarnak előállítani, mert azok gyártásához, illetve termesztéséhez jobb feltételekkel, megfelelőbb kapacitással rendelkeznek, úgy javaslatot tehetnek a központi koordináló szerveknek előírt terveik módosítására. E javaslatokat az illetékes szervek megvizsgálják, s amennyiben a termékszerkezet változtatása beleilleszkedik a népgazdasági tervekbe, módosítják is az adott termelőegységre szabott feladatokat. Ezt nevezzük a gazdaságirányítás demokratizmusának. A kettő összhangját pedig a demokratikus centralizmusnak. A párt vezető szerepe A termelés irányítása azonban nem merül ki a demokratikus centralizmus létrejöttével. Nem is merülhet ki vele, hiszen a termelés, a gazdaság irányítása elképzelhetetlen a párt vezetése nélkül. A termelés ugyanis nem öncélú, önmagáért való folyamat. Amikor valamilyen gazdasági feladat megoldásáról tárgyalunk, akkor rendszeresen visszatérő Igény az, hogy a pártszervezetek a politikai munka eszközeivel segítsék a gazdasági vezetést, a gazdasági célok valóra váltását. Mert minden gazdasági intézkedés, a tervek végrehajtása szocialista társadalmunk stabilitásának, előrehaladásának a kulcsa. Pártunk IX. kongresszusa hangsúlyozta: a társadalmi előrehaladás első feltétele gazdasági munkánk eredményessége. Nem elkülönülten Ez magyarázza, hogy a gazdasági munka elvi .Irányítása, sokoldalú segítése és ellenőrzése párt- szervezeteink tevékenységének középpontjába került. A pártszervezetek feladatukat nem a terme- lőesységektől elkülönülten végzik, nem úgy, hogy egyik oldalon áll az üzem, a másik oldalon a pártbizottságok és alapszervezetek, hanem az adott munkaterületeken a kommunisták maguk is példamutató tagjai a gazdasági feladatokért dolgozó közösségeknek. Az üzemi pártszervezetek ismerik a legjobban az üzem elé tűzött gazdasági feladatokat, ugyanakkor jól ismerik a párt által meghatározott általános célokat is. A párt- szervezetek tagjai pontosan tudják, hogy hol kell a nadrágszíjat meghúzni, vagyis takarékoskodni. Tudják, hol kell a beruházásokra költeni, hol kell többet termelni, és hol kell társadalmi munkával is eredményeket elérni. És ha látják a vezetők saját területükön, hogy hol térnek el a megszabott gazdasági — de nevezhetjük politikai — feladatoktól, ott megálljt parancsolhatnak, és hatalmi szóval jó Irányba terelhetik a munkát. Mert, vannak úgynevezett helyi érdekek, amelyek — legyenek azok egy egész megye vagy egy üzem. esetleg termelőszövetkezetéi — nem felelnek meg az össztársadalmi érdekeknek. Vezérelheti az említettek gazdasági vezetőit a legszentebb lokálpatriótái érdek —, akár egy egész megye felvirágzásának ügye —, mégis megálljt kell inteni, ha ezzel párhuzamosan a többi megye érdekelt sértik. Csak összehangolt munkával, kiegyensúlyozott fejlődéssel érheti el egy ország kitűzött céljait. Szakmai és politikai tudással A pártalapszervezeteknek feladata tehát kettős. Egyszer helytállni a gazdasági munkában, másodszor ellenőrizni — ha tetszik — saját gazdasági munkájukat. Élniük kell a politikai munka jól bevált eszközeivel: az ellenőrzéssel. a beszámoltatással, az agitá- cióval. És mindig kezdeményezőknek kell lenniük. Ahhoz azonban, hogy ezt a szerepet jól tudják betölteni, minden egyes párttagnak szakmailag magas szinten kell állnia: Tisztában kell lenniük a termelés korszerűsítésének műszaki, technikai feltételeivel és lehetőségeivel. Elengedhetetlen a folyamatos politikai képzésük, hogy együtt tudjanak haladni a kor változó valóságával, hogy megértsék a pillanatnyi történelmi helyzetet, saját felelősségüket a mában. Az adott gazdasági és politikai célok eléréséhez összhangban kell működni tehát a helyi gazdasági szerveknek a kommunisták szervezeteivel, az alapszervekkel, a pártszervezetekkel. A pártszervezetek a célok elérésének érdekében túlléphetnek a vállalati kereteken is, hogy kapcsolatokat teremtsenek az adott szakterületen más üzemekkel, ahol műszaki, technikai, üzemszervezési tapasztalatokat, úgynevezett szellemi tőkét nyerhetnek. Különösen vonatkozik ez a kisebb, kevésbé jól felszerelt üzemekre, vállalatokra. Ha a nagyobb kapacitású üzemek-, tői „tanulni” tudnak, azt saját hasznukra fordíthatják. De a pártszervezetek átléphetik a vállalati kereteket akkor is, ha nem egészen a saját profiljuknak megfelelő üzemeket keresnek fel, hanem olyan együttműködést szorgalmaznak. amelyek valahol a közös cél körül találkoznak. Ilyen együttműködési szerződést kötöttek például egyes termelőüzemek építőipari vállalatokkal; az élelmiszeripari üzemek termelőszövetkezetekkel; állami gazdaságokkal. Jó és hasznos dolog, ha ezeket a kapcsolatokat a pártszervezetek keresik meg és nem várnak arra, hogy központi intézkedés formájában történjék meg egyszer az együttműködés. Ezzel a tevékenységükkel a helyi érdekek és célok megvalósulását, s egyben a központi országos tervek valóra válásának gyorsítását is elősegítik. M. M. Dr. Csatári Lajostól, a vállalat igazgatójától arról érdeklődünk, hogy milyen segítséget tud adni a jelenlegi felkészültséggel a vállalat a mezőgazdasági nagyüzemeknek. A karbantartás, a garanciális javítás még mindig fontos tennivalója a vállalatnak. Ennek különösen a kampány- munkák idején van jelentősé ge. Miképp tudja biztosítani ezt a szolgáltatást a vállalat'.’ — Huszonhét szervizkocsink dolgozik a nagy munkák idején a határban. Hozzáteszem, hatvannyolc szervizmester végzettségű szakemberünk van. Jó a kapcsolatunk a mezőgazdasági nagyüzemekkel, valamint a megyei AGROKER Vállalattal. Ez utóbbi az aratás idején szinte éjjel-nappal ren delkezésü nkro állt. Ily módon gyorsan hozzájutottunk a szükséges alkatrészekhez, ami meggyorsította a javítást. Nem is volt különösebb zökkenő ezen a nyáron. Mi magunk is gyártunk alkatrészeket. Évente mintegy 170 millió forint értékben. Ebből 55 millió értékű az, amely az általunk készített munkagépekhez készül. Bízunk benne, hogy a nagyüzemekkel eddig kialakított jó együttműködés a jövőben csak javulni fog. A mezőgazdaság most az őszi munkákra készül. Reméljük, hogy karbantartó szolgálatunk a következő hónapokban is azt a segítséget tudja nyújtani, amit elvárnak tőle. Az irány: nyugat. Kiskörösről indulva toronyiráht vágunk át egy sor akácerdőn, nyugat, a Szelídítő irányába. Kocsink szorgosan fogyasztja az erdeti út huppanóit, gödreit, mígnem a fák közül kibukkanva, végre föltárul előttünk a síkság. Az igazi Alföld, amelyet nemigen láthat az úton járó ember, csak ha a miénkhez hasonló, tengelytörő, a lelket is majd kirázó túróra vállalkozik. Fúrótornyot keresnék a kitáruló látóhatáron, hiszen fúráshoz indulnánk, de csak egy kettős gé- meskút oszlopát látom, valahol az ég alján. Ütmutatóként szolgál, afféle alföldi világítótoronyként a pusztában. S ahogy megállunk, a csordás már tereli is állatait a kettős kúthoz, csak hogy bemutathassa szóból hihetetlenül értő kutyáinak művészetét. Ha a kocsi nem várna ránk, mintha évszázadot léptünk volna vissza az időben... De mégsem! A gémeskút gém nélkül való immár, pöfögő szivattyú húzza fel a vizet a szomjas jószágnak. Másfél kilométerenként Indulunk tovább, s már előkerül a térkép is, akár navigációnak is beillik, ahogyan tájékozódunk. — Messze van még? — kérdezem a térképtől kicsit megriadva, jövendő hányattatásokra gondolva, no meg, hogy fúrótoronynak még a nyomát sem látom. — Itt vagyunk már, a közelben — kapom a választ kísérőmtől, Kuti László geológustól, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársától. Elhagyott, kidőlt falú tanyamaradványokat hagyunk el, aztán egy ép tanya mellé kanyarodva, megállunk. — Itt fúrtqnk éppen — mutat szakállas kísérőm két pihenő fiatalemberre. — Úgy látszik, már készen is vannak — teszi hozzá. Kissé értetlenül bámulhatok a néhány csőre, amelyek a földön fekszenek, mert amíg a szép sorban elrendezett talajmintákat elemzi, csomagolja kísérőm, már kérdezi is: — Ugye, tekintélyesebb fölszerelést vártál? De ezt a munkát egyelőre nemigen tudják gépesíteni. Tíz méterre fúrunk, másfélkét óra alatt végzünk egy-egy helyen. De hát a következő fúrásnál majd meglátod. — Messze megyünk? — Ugyan, a szomszédba. Másfél kilométerenként fúrunk le, négyzetháló szerint dolgozzuk fel az Alföldet — mutat az ismét előkerülő térképre, amelyen a laikus legföljebb kusza vonalakat lát. I Többféle munkagépet gyártanak. Mi új történt ezen a területen az utóbbi időben? — Mintegy 300 millió forint érIsmét indulunk tovább, miután a csövek kocsink hátuljába kerülnek. Ezúttal már pontos tájolást igényel a következő fúrási pont kijelölése, előkerül hát egy precíz navigációs eszköz: colstokkal méricskél immár kísérőm a térképen. Kézzel, lábbal A kocsi tovább indul, a másik csoporthoz. Két fiatal csongrádi fiúval maradok, a tizenegy szál méteres cső és néhány szerszám mellett. — Végre látom már a fúrást is — gondolom, amikor a földbe mar a kézzel hajtott fúró. Egyszerű, szinte primitív szerszám, mégis nevezetes. Nemrégiben kanadai geológusvendég járt erre, s nem győzte fényképezni, rajzolni, nézegetni. Pedig „csak” any- nyit tud, hogy szépen kiadja vagy tíz centi átmérőjű, huszonöt centi körüli magasságú gyomrából a mintát, a talajt, ügy látszik, ebben Kanada előtt járunk ... Már sorakoznak a minták. Az eleje — 20—25 centi mélységig — a megszokott talaj, aztán egyre sárgábbra, homokosabbra vált. Két méter táján jár a fúró, mire nedvesedni kezd a homok. Aztán két összecsavarozott cső csusszan a lyukba, rácsavarják a harmadikat is, tetején csavarok tartotta deszkalappal. — No, most hogyan tovább? — kérdezem magamban. Mint kiderül, egyszerű a válasz. Egy vödörből víz csorran a lyukba, a csövön át, aztán az egyik fiú már fönt is egyensúlyoz a méter magasan levő deszkalapon, egy kötélen egy kisebb csövet ereszt le, s súlykolni kezdi a lyuk alját. A cső üreges, alul golyó zárja el, amely beengedi a vízzel elegy homokot, s benn is tartja a csőben. Ha a cső megtelik, a vödörbe ürítik, ahol leülepszik a homok. A víz visszakerül a fúrólyukba, a homok pedig precízen a minták közé sorakozik. S a cső hol megtorpanva, hol nekiiramodva, elindul lefelé. Így megy egészen tíz méterig, újabb és újabb csöveket nyel a föld. Csak a keskeny agyagrétegnél kell fúróval is segíteni a kézzel, lábbal „hajtott”, ötletes szerszámnak. Visszaérkezik a kocsi is, mire készen van a fúrás. Rövid elemzés, néhány jegyzet arról, amit helyben is meg lehet állapítani. A mintákra fröccsentett sósav pezsgése nagyjából jelzi a mésztar- talmat, a nagyító pedig elárulja, hogy szél vagy folyó terítette-e a homokot, hogy élesek-e a szemcsék, vagy csiszoltak. Aztán csomagokba kerülnek a minták, a fékben gyártunk felszíni talaj- munkákait végző berendezéseket. Kombinátorokat, kultivátorokat. tárcsákat. A német szövetségi hely és*a mélység pontos megjelölésével, hógy SZ Intézet laboratóriumában valljanak majd részletesebben önmagukról, az Alföldről, a fontos összefüggésekről. Az építésföldtantól az agrogeológiáig Este a kiskőrösi albérlet tornácát szinte érzékelhetően, nagyobb városhoz szokott ember számára már-már fájdalmat okozva öleli körül a csönd. Itt beszélgetünk Kúti Lászlóval, aki Szegeden, 1969-ben végzett a JATE földrajz-földtan szakán, s azóta dolgozik a földtani intézetnél, geológusként. 1970 óta végzi mostani munkáját, egy másik csoporttal együtt. A fél Alföldet végigfúrták már... — Földtani szempontból föltérképezzük az Alföldet — mondja. — Rónai András, az intézet osztályvezetője dolgozta ki a szempontokat, s indította el annak idején a munkát. Részletes, négyzethálós térképet készítünk. A cél: az Alföld felszín-földtanának a megismerése. Ilyen kutatás tudtommal még sehol a világon nem volt... — De hát mi a célja? Mi értelme van a szűkén vett szakmai-tudományos érdeklődésen kívül? — Sok mindenre választ kapunk a tudomány számára az Alföld felszínének koráról, keletkezéséről. Megismerjük a nagy összefüggéseket, hogyan változik a talaj, a felszínközeli anyagok összetétele, a talajvízszint, s egyáltalán mi van alattunk. — És ez jár valamilyen haszonnal is? — Hogyne járna! Rengeteg hasznos adatot tudunk szolgáltatni. Például építésföldtani adatokat. Sok tízezer forintot takaríthatnak meg a tanácsok, ha egy-egy építkezés, beruházás helyének eldöntése előtt az intézettől adatokat kérnek a talaj minőségére, a talajvíz összetételére vonatkozóan. Az előterve- zésben tudunk sokat segíteni, hiszen megmondjuk, hol érdemes és hol nem érdemes építkezni. Végzünk hidrogeológiai vizsgálatókat, amelyek eredményei a mezőgazdaság és az építkezések számára egyaránt fontosak. Például, a talajvíz áramlására- vonatkozó adataink hasznos segítséget nyújthatnak az öntöző- és belvízelvezető rendszerek tervezéséhez, a talajvíz kémiájának, például a szulfáttartalomnak az ismerete az építőipar és a beruházók számára lehet nagyon fonközíársaságbeli Rau céggel megegyeztünk, kooperációban kombinátorokat gyártunk. A nullszéria már elkészült. 1980-ig 2 ezer aarabot készítünk. Az ugyancsak nyugatnémet Claas cég részére kombájnfülkéket gyártunk. A kertészetek igényei alapján foglalkozunk az úgynevezett fóliafektető gyártásával, Készítünk sertéstrágya-szóró gépet is. Nagy gond a mezőgazdaságban a tárolót érhiány. Ennek enyhítésére a MEZŐGÉP automatikus berendezésű tároló- tornyokat épít. Van-e erre igény a mezőgazdasági üzemek részéről? — Sajnos, az utóbbi időben nincs olyan érdeklődés, mint amilyen Indokolt lenne. Kalocsán építünk a gabonaiparnak egy 11 250 tonna termény befogadására alkalmas telepet. Akár egymillió tonna termény elhelyezésére is létesíthetnénk tárolótól-- nyokat. Jól beváltak ezek a tárolók, hiszen az országban már összesen mintegy 400 ezer tonna termény elhelyezését oldják meg. Az állami támogatás jelentős csökkenése miatt azonban az üzemek nem vállalják a megrendelést. Külföldön annál nagyobb a* érdeklődés. Építünk ilyen tárolókat Vietnamban, Iránban. Megrendelést várunk Algírból és máshonnan is. * A kecskeméti MEZOGÉP-nél külön gyártmány fejlesztési csoport működik. Mintegy harminc ember dolgozik azon, hogy miképp lehetne az eddiginél nagyobb segítséget adni a mezőgazdaság műszaki fejlesztéséhez. A következő években valószínűleg nagyobb mértékben foglalkoznak élelmiszeripari gépek gyártásával is. K. S. tos. Ami pedig engem illet, leginkább az agrogeológia érdekel. — Az meg mi fán terem? Még nem hallottam róla. — Nem is igen hallhattál, mert egyelőre még keresi a helyét valahol a talajtan és a geológia között. De szükség van rá. Csak a talajnak az ismerete kevés a mai mezőgazdaságnak. Nagyobb mélységben is ismerni kell a földet, s ehhez ez a térképezés kiváló adatokat ad. Például a talajvíz, a talaj és az altalaj ösz- szefüggéseinek ismeretében lehet eldönteni, hogy milyen homokon életképes egy gyümölcsös. A nagy telepítések idején sok csődöt és jókora károkat lehetett volna elkerülni a ml adataink ismeretében. De fontos a víztartalom és a talajvíz összefüggéseinek ismerete is ahhoz, hogy a művelés mélységét megszabhassák a gazdaságok. Az agrogeológia nem pótolja ugyan a részletes talajtani felmérést, átfogó képet ad viszont mélységben is. Márpedig a mélységi viszonyok befolyásolják a felszín adottságait, hogy hol, milyen kultúrát érdemes telepíteni, s hogyan kell művelni. Az Alföldet még alig ismerjük — Az ember a geológust a hegyek között képzelnéd, ahol urán, réz, szén, arany, vagy bauxit után kutat. Valami igazi, „nagy fogás’’ után. Miért választottad mégis az Alföldet? — Mert szeretem, s mert ismeretlen. A hegyvidéket már át- meg átkutatták, az Alföldet pedig alig ismerjük. És az ország nagy része alföld. És például az agrogeológia... Ha nem is olyan látványos, mint rezet vagy uránt találni, de nagyon fontos a mezőgazdaságnak. — Hasznát is veszik? — Amikor egy-egy téesz területén fúrunk, s megtudják miért, az agronómusok igen megörülnek. Nagyon fontos adatokat kaphatnak ugyanis az intézettől, csakúgy, mint az építészek, a várostervezők. De hát egyelőre kevesen ismerik ezt a munkát, kevesen tudnak róla. Bár például a kiskörei vízlépcső tervezéséhez kérték a mi adatainkat is. S ha valaki kéri, komplett tanulmányt is készítünk, a megadott szempontok szerint, egy-egy terület földtani viszonyairól. Csak hát egyelőre nemigen kérik. Pedig úgy volna igazán értelme a munkának, úgy térülne meg sok- szorosan a befektetés, az állam pénze. Mi csak annyit tehetünk, hogy az elkészült tanulmányokat, térképeket, ha a nyomdából kijönnek, elküldjük az illetékes megyei tanácsoknak. És szívesen állunk a tervezők, a beruházók és a téeszek rendelkezésére egyaránt... Szávay István ŰJ SZÁLLODA A VELENCEI-TÓ PARTJÁN 9 Agárdon megnyílt a község nevét viselő turistaszálló. A Velencei- tónál ez az első egész évben nyitva tartó szálloda. (MTI-fotó — Vár- konyi Péter felv. — KS.) Fúrják az Alföldet
