Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-11 / 188. szám
2 • PETŐFI NÉPE # 1977. augusztus 11. események sorokban HAVANNA______________________ Fidel Castro, a kubai államtanács és a minisztertanács elnöke, kedden fogadta Frank Church amerikai szenátort, aki hétfőn érkezett Havannába. Castro és Church autós sétát tett a kubai fővárosban, majd meglátogatta Ernest Hemingway egykori villáját. (AP) COTONOU Cotonouban megnyílt a Benin Népi Forradalmi Pártja első országos konferenciája. A résztvevők megvonják az alkotmánytervezet és az első állami terv feletti országos vita mérlegét, és meghatározzák a köztársaság új külpolitikai feladatait a forradalmi erők és a felszabadítási harc aktivizálódásának fényében. JERUZSÁLEM A kedd óta Izraelben tartózkodó Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szerdán reggel a két legjelentősebb izraeli ellenzéki párt vezetőivel tárgyalt. Eszmecserét folytatott Jigael Jadinnal, a Demokratikus Mozgalom a Változásért nevű párt vezetőjével, valamint Simon Peresszel, az Izraeli Munkapárt elnökével. Jadin — egy hozzá közel álló forrás szerint — azzal a benyomással távozott a megbeszélésről, hogy az Egyesült Államok „közel-keleti politikájában lényeges, alapvető eltolódás” észlelhető, s hogy „e politika célja a palesztinaiaknak és a PFSZ-nek a bevonása a közel-keleti tárgyalásokba". OTTAWA A nyári szünetről hívták vissza a kanadai honatyákat, hogy döntsenek a 2200 kanadai légi forgalomirányító sztrájkjáról. Az ügy maratoni hosszúságú, több mint tízórás vita után nagy szótöbbséggel olyan törvényjavaslatot szavaztak meg, amely elrendeli a sztrájk beszüntetését és nagy ösz- szegű bírsággal sújtja a sztrájkotokat, ha nem veszik fel a munkát. BEJRUT A UPI hírügynökség jelentése szerint szerdán folytatódtak a harcok Dél-Libanonban. Az izraeliek támogatta jobboldali libanoni erők és a baloldali palesztinai egységek közötti összecsapásokban tüzérséget, hamijocsikat és aknavetőket vetettek be. (UPI) TOKIÓ Szerdán reggel állomáshelyére utazott Szato Sodzsi, Japán új pekingi nagykövete. Az alig egy héttel korábban Tokióba érkezett új kínai nagykövethez, Fu Hao- hoz hasonlóan Szatonak is az lesz a legfőbb feladata, hogy elmozdítsa a holtpontról a kínai—japán béke- és barátsági szerződésről folytatott tárgyalásokat. NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Változatlan forgatókönyv Amióta a világ világ, hadgyakorlat mindig volt, s nincs okunk feltételezni, hogy a jövőben másként lenne. Csakhogy hadgyakorlat és hadgyakorlat között is mutatkozhat különbség. Amire például mostanában már javában készülnék a NATO tábornokai, az jóval meghaladja a szokott kereteket és formákat, amelyek csupán azt firtatják, vajon egy ország hadserege kellő mértékben elsajátította-e a harcászati tudnivalókat, s adott esetben képes-e megvédeni az államhatárokat. A hamburgi Spiegel augusztus 1-i számában olvastuk: „néhány nappal azt megelőzően, hogy Helmut Schmidt kancellár októberben Leonyid Brezsnyev szovjet államfővel és pártvezetővel a Rajna mentén a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatok megjavításáról tárgyalna, Alexander Haig tábornok, az amerikai NA- TO-főparancsnok német földön a második világháború óta legnagyobb szabású hadgyakorlatot rendezi meg”. Való igaz: az idei őszre tervezett harmincegy észak-atlanti hadgyakorlat közül tíz az NSZK területén zajlik majd. S aligha lehet a véletlenek összejátszásának tulajdonítani, hogy szeptember közepétől valóságos feltételezett „csatame-. zővé” válik az NSZK keleti határvidéke, Alsó-Szászországtól Hessenen át Bajorországig, beleértve Észak-Raj na-Vesztfáliát és Pfalzot. Százezer katona manővereinek színhelye lesz majd ez a térség — amely, aligha mellékesen, a Varsói Szerződés tagállamai nyugati határvidékének tőszomszédsága ... íMegismétlődik rnajd a Refor- ger elnevezésű gyakorlat, amely elsősorban az Egyesült Államokból Európába átdobott mintegy 12 ezer amerikai katona gyors bevetésének módozatait teszik próbára. Az óriás szállítógépeken helyet foglalnak majd a hírhedt amerikai tengerészgyalogosok, a „Rangers” alakulatok, amelyek Vietnamban alapozták meg kegyetlen hírnevüket. Részt vesz a hadgyakorlatokon a nyugatnémet Bundeswehr és több más NATO-tagállam hadereje is. Katonai szakértők szerint az atlanti tábornokok — ellentétben a nyilvánosságra hozott tervekkel — valójában támadó hadműveleteket vezényelnek csapattesteiknek. Azt talán mondani is fölösleges, hogy az újabb, nagyszabású provokatív hadgyakorlatokon a „feltételezett ellenség” ismét a Varsói Szerződés, változatlan tehát a forgatókönyv, csupán a légkört hevítik a korábbinál magasabb hőfokra. Ebben sajnálatos módon a NATO tábornokai bizonyos politikai körökben megértő szövetségesekre leltek. ?%• tj Gy. D. Megérkezett Belfastba áz angol királynő Szerdán kora délelőtt megérkezett a belfasti öbölbe a Britannia nevű királyi jacht, amelynek fedélzetén II. Erzsébet angol királynő utazott ezüstjubileumi észak-írországi látogatására. A belfasti öböl vizét előzőleg egy különleges vízalatti észlelő berendezéssel felszerelt tengeralattjáró és a Britanniát kísérő torpedóromboló kutatta át. A királyi családot több ezer főnyi protestáns tömeg üdvözölte és 21 ágyú- lövés köszöntötte. II. Erzsébet ezután — a látogatások sorozatában elsőízben — helikopter fedélzetén tette meg a Belfasttól mintegy 18 kilométerre levő hillsborough-i kastélyig vezető utat. A rendkívüli biztonsági intézkedésekre jellemző, hogy a királynő az éjszakát is a hajón tölti. Ulsterben értesülések szerint viszonylagos nyugalom van. (MTI) Heikal a szovjet-egyiptomi kapcsolatokról HÍfeilév art p-3 Mohammed Hasszein Heikal, az Al; Ahráifi érrtiü kaiföi ‘napilap volt főszerkesztője, Nasszer egyiptomi elnök egykori bizalmasa azt indítványozta, hogy az arabok tegyenek le hiú ábrándjaikról és javítsák kapcsolataikat a Szovjetunióval. Az Al-Anuar című bejrúti napilapban közölt hírmagyarázatában Heikal kifejtette, hogy az araboknak különbséget kell tenniük az esetleg megvalósuló remények és a fantazmagória között. A neves publicista szerint fe- - lül kell vizsgálni azt a hiú ábrándot, hogy az araboknak az Egyesült Államokkal való együttműködése valaha is arra késztetheti Washingtont, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre. Heikal bírálta azokat az arab államokat, amelyek Moszkvától fegyvereket kérnek ugyan, de egyidejűleg megpróbálják kire- keszteni a Szovjetuniót a közel- keleti béketárgyalásokból. (UPI) Belgrádi tanulságok V. Jermakov, az APN szovjet sajtóügynökség politikai hírmagyarázója írja: A 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek részvételével megtartott belgrádi találkozó nem igazolta azokat a borúlátókat, akik zsákutcáról beszéltek és írtak. Pedig valóban megvolt az ok a borúlátásra. Az emberi jogok ürügyén a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen indított zajos amerikai propaganda-hadjárat annyira kihívó jellegű volt, hogy teljesen megalapozott azoknak a véleménye, akik ezt a kampányt a kelet-európai országok belügyeibe való durva beavatkozásnak minősítették. Maguk a nyugat-európai szövetségesek is nem egyszer felhívták a figyelmet ennek a kampánynak várható súlyos következményeire. Bőven akadtak másfajta nehézségek is, erről gondoskodtak egyes nyugati országok képviselői, pedig teljesen világos volt, hogy a belgrádi találkozó kudarca a világot a hidegháború szakadékának szélére vetné vissza. A kudarc csapást jelentett volna a helsinki megállapodásra és kétségtelen, hogy sok mindent újból elölről kellett volna kezdeni. Még egy körülmény. A belgrádi előkészítő tárgyalások olyan időpontban folytak, amikor ismeretessé vált, hogy az Egyesült Államok engedélyezi a cirkálórakéták és a neutronbombák előállítását, s ezzel újabb ösztönzést ad a fegyverkezési hajszának. Ezek a hírek nyilván nem javították a belgrádi találkozó légkörét. Nem kevés nehézséget kellett legyőzni magán a találkozón. Néhány nyugati küldött a végső dokumentumba olyan tételeket igyekezett becsempészni, amelyek a helsinki záróokmánnyal ellentétes jelleget adtak volna az ősszel esedékes belgrádi értekezletnek. Ezeket a kísérleteket a szocialista országok néhány más országgal közösen verték vissza. Az értelem és a realizmus kerekedett felül, sikerült megállapodásra jutni az őszi értekezlet napirendjében és szervezeti felépítésében. Az előkészítő találkozó eredményeiből bízvást levonható a következtetés: ma nincsenek olyan problémák, amelyeket nem lehetne tárgyalások és kölcsönös engedmények révén megoldani. Ellentmondások és vetélkedések által sújtott világunkban ez igen fontos körülmény. A lényeg az, hogy senki se kényszerítse másokra követeléseit, akaratát, ne törekedjék egyoldalú előnyökre, ne avatkozzék be mások belügyeibe, ne fenyegetőzzék erőszak alkalmazásával. Meg kell hallgatni a másik felet, tekintetbe kell venni mind a saját, mind pedig a másik fél érdekeit. Ilyen alapon — mondják Moszkvában — meg lehet oldani még azoknál jóval bonyolultabb problémákat is, mint amilyenekkel a belgrádi előkészítő találkozó résztvevői találták szembe magukat. (MTI) • Világszerte folytatódik a neutronbomba elleni tiltakozás. Képünkön£ egy moszkvai gyár munkásainak tiltakozó gyűlése. (Telefotó—TASZSZ—MTI—KS) . Tiltakozás a neutronbomba ellen Üj szabályozók a sertéshústermelésben 1976—77-ben valamennyi termelő szektorban növekedett a sertésállomány, és idén a vágósertés-termelés is, amely várhatóan meghaladja az előző évit, valamint a tevezettet. Az idén egymillióval több sertésre számítanak, mint 1976-ban. Ebből 500 ezret a nagyüzemek adnak, s ugyanennyit a háztáji termelők. A kedvező eredmények nyomán azon igyekeznek, hogy ez a helyzet stabilizálódjon, illetve a következő években a termelés fokozását is tervezik. A cél az, hogy 1980-ig további évi 500 ezerrel növekedjen a nagyüzemekből átvett sertések száma, a kistermelői kínálat pedig nagyjából a jelenlegi szinten alakuljon. Miután két szektorról van szó, kétirányú intézkedéseket is hoztak. A nagyüzemek vágósertés-értékesítésénél 1978. január 1-től a következő felvásárlási árváltozások történnek: a nagyüzemeknél élő állapotban minősített sertések alapárai kilogrammonként 2 forinttal nyékednek* v... A kistermelők továbbra is számíthatnak az értékesítési biztonságra, a kiegyensúlyozott takarmányellátásra, a tovább javuló anyagi-műszaki ellátásra, továbbá arra, hogy jövedelmezőségi színvonaluk és anyagi érdekeltségük ezután sem szenved csorbát. Változtatják a szerződések feltételeit; ugyanakkor sor kerül a felvásárlási árak korrekciójára, illetve egyszerűsítésére. A jövő év január 1-től — a nagyüzemekhez hasonlóan — az élő állapotban minősített összes sertés alapárát kilogrammonként 2 forinttal növelik. Ennek megfelelően súlykategóriánként a 100 —125 kilogrammos élő állapotban minősített sertés alapára a kilogrammonként jelenleg 25,50 forintról 27,50 forintra nő. Az alapár-emeléssel * egyidejűleg megszűnik az 1977. évben kilogrammonként fizetett egyforintos időszakos felár és a háztáji sertéstápok mázsánként 20 forintos árkedvezménye. Az új sertés- alapárakon félül a kistermelőket változatlanul megilleti az első évben a kilogrammonként 0,50 forintos, a második évben a kilogrammonként 1 forintos, a harmadik évben pedig az 1,50 forintos több éves szerződési felári A mezőgazdasági nagyüzemek és az ÁFÉSZ-ek részére a kistermelőktől átvett hízott sertések után továbbra is kifizetik a kilogrammonként 1 forintos meny- nyiségi felárat, amelyet a nagyüzem és az ÁFÉSZ a kistermelővel köteles megosztani. Azok a termelők, akik egy naptári éven belül — egy vagy több tételben — legalább 20, a szerződéses feltételeknek megfelelő sertést adnak át, az új sertésalapáron felül kilogrammonként 1 forintos mennyiségi felárat kapnak. Mindent egybevetve: 1978. január 1-től az alapáremelés, a több éves szerződéses felár és a meny- nyiségi felárak a kistermelőknek a 100—120 kilogrammos súlykategóriába tartozó hús- és húsjel- legű sertések után kilogrammonként 28—29,50 forintos átvételi árat biztosíthatnak, ami egyértelmű gazdaságosságot jelent. (MTI) A Jusók lázadása A Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD), amely — szövetségben a szabaddemokratákkal — immár nyolc esztendeje kormányzó pártja a Német Szövetségi Köztársaságnak, 1977-ben mind kellemetlenebb küzdelmet kénytelen folytatni azért, hogy ne mélyüljön tovább belső válsága. A tavaly ősszel éppen hogy csak megnyert választások már rávilágítottak a nyugatnémet szociáldemokrata mozgalom politikai problémáira. Az idei esztendő pedig minden eddiginél kényelmetlenebb konfliktusokkal lepte meg az SPD vezetését. Az ország — bár változatlanul a tőkés világ egyik legszilárdabb gazdaságú állama — kénytelen szembenézni néhány alapvető társadalmi, gazdasági és politikai gonddal. Ugyanakkor mindinkább világossá válik, hogy a szociáldemokraták nem képesek a bajokra megnyugtató orvosságot ajánlani. Nem véletlen hát, hogy a hetvenes évek közepének nyugatnémet válságjeleit a szociáldemokraták belső vitáinak, hovatovább megosztottságának egyre szembetűnőbb megnyilvánulásai követték. Sajátos, és ma már országos jelentőségűnek nevezhető szerepet játszik ebben a belső „erjedésben” az SPD ifjúsági szervezete, amelyet közismert rövidítéssel Jusónak (Jungsozialisten — ifjúszocialisták) neveznek. Az SPD közel 400 ezer 35 év alatti tagját tömörítő, szervezetileg bizonyos önállósággal rendelkező Juso „elhajlásának” folyamata a hatvanas évek végén kezdődött, s egy fél évtized alatt már nemcsak politikai, hanem ideológiai rebellióvá terebélyesedett. Olyannyira, hogy az ifjúszocialisták alkotják ma már á párton belüli balodalt, mégpedig olyan baloldalt, amely egyre több fejfájást okoz a párt vezetőinek. Természetes, hogy az ifjúszocialisták lázadása az anyapárt politikai, gazdasági és ideológiai vonala ellen szükségszerűen összefügg az NSZK belső problémáinak kiéleződésével, s persze az SPD-nek ebben a folyamatban vállalt szerepével. A godesbergi szellem és a baloldal A szociáldemokraták válságának gyökerei távolra nyúlnak, ezért érdemes, és — jelenlegi problémáik megértéséhez elengedhetetlen, — felidézni a párt politikai fejlődését az ötvenes évek végétől. 1959-ben ugyanis az SPD, amely a háborút követő évektől kezdve fokozatosan araszolt jobb felé, módszeresen iktatva ki irányvonalából a munkáspártra még jellemző téziseket, nyíltan szakított a marxizmussal, s olyan új programot fogadott el, amelynek lényege a tőkés rend, a kapitalista társadalmi és gazdasági viszonyok elfogadása, illetve az azokba való beilleszkedés szándéka volt. A godesbergi program, amelyen lényegében ma is alapul a párt irányvonala, a marxizmus helyett a keresztény etikát, a humanizmust és a klasz- szikus filozófiát” nevezte ki . a szocialista eszme szelleme és erkölcsi gyökerének. Az ideológiai váltást szembeszökően támasztották alá az új gazdasági alapelvek, amelyek a szabad (tőkés) konkurrenciát hangsúlyozták, s csupán homályosan tartalmaztak szocialista jellegű célkitűzéseket, mint például gazdasági tervezés, vagy az államosítás, amelyet egyébként csak azokon a területeken neveztek kívánatosnak, ahol a magántulajdon nem képes biztosítani a gazdaság kívánatos fejlődését. Nyilvánvaló tehát, hogy Godesberggel az SPD végérvényesen megszűnt a dolgozók osztályérdekeit képviselő szocialista munkáspárt lenni, annak érdekében, hogy hatékony politikai tömegpárttá lehessen (immár polgári alapon) Európa egyik vezető tőkés országában. Nos ez a program végül is kétségtelenül előfeltétele volt annak, hogy a szociáldemokraták egy évtized múltán a politikailag csődbe jutott keresztény uniópártok helyére léphessenek a kormányzásban. Ez az állammonopolista kapitalizmust képviselő irányvonal azonban már a fellendülés korszakában (1969—72) is előrevetítette a belső politikai és ideológiai válság képét. Amikor kifulladt az SPD politikai (főleg külpolitikai) konjunktúrája, a hangsúly mindinkább áttevődött a belső gondokra, amelyekre az SPD nem tudott már csak a godesbergi szellem miatt sem f— haladó megoldásokat kínálni. Nem csoda hát, hogy a párton belüli baloldal egyre élesebben támadta az SPD irányvonalát. Ahogy az is a körülményekből fakadt, hogy ez a baloldal főleg a felnövekvő fiatal nemzedék, az ifjúszocialisták soraiban lelte meg jelentős bázisát. Hiszen a gazdasági válság következményei, a munkanélküliség elsősorban az új generációt sújtotta, s a fiatal nemzedék érezte leginkább annak a hatását is, hogy a problémák megoldásában mindig a vállalkozók s elsősorban, a monopoltőkés állam érdekei estek latba. Ezért hódított erőteljesen a pártpolitika megváltoztatásának igénye, amely oda vezetett, hogy mára a Jusón belül többségbe kerültek azok a csoportok, amelyek a marxizmushoz való közeledést, a dolgozókat védő-képviselő' munkáspárt eredeti eszméihez való visszatérést követelik. Döntő fordulat Ez a balratolódás az idén márciusban áttöréshez vezetett. Az ifjúszocialisták hamburgi kongresszusán a Jusók két haladó, baloldali nézeteket hirdető csoportja többségbe került a szervezetet eddig irányító, az SPD irányvonalát több-kevesebb kritikával kiszolgáló úgynevezett reformista szárnnyal szemben. Ez döntő fordulat volt, hiszen a most főszerepet vesztettek biztosították a párt és az ifjúsági szervezet közötti viszonylagos összhangot, azaz végeredményben a pártegységet. Annak ellenére, az utóbbi egy-két évben a reformisták is szorgalmazták az SPD irányvonalának bizonyos korrekcióját, előszeretettel hangoztatva, hogy a Juso képviseli a szociáldemokraták „baloldali lelkiismeretét”. Ennél viszont sokkal tovább megy a most vezetővé vált csoport, a Stamokap (az állammonopolista kapitalizmus német rövidítéséből), amely a párt gyökeres és mélyreható átalakítását követeli, s elképzeléseiben közel került a marxizmushoz. Hiszen azt vallják, hogy a mai fejlett tőkés államokban állammonopolista kapitalizmus van, amelyben a mindenkori államvezetés a nemzeti és nemzetközi monopóliumok érdekei szerint tevékenykedik, tehát az állam a „monopoltőke eszköze”. A Stamokap harcot hirdet az állammonopolista kapitalizmus ellen, s ebbe a harcba nézeteik szerint be kellene vinni a szociáldemokrata mozgalom nagy részét. Gazdasági követeléseik között is első helyen áll a nagyipar egy részének és a nagybankoknak államosítása, mint egyetlen lehetőség a munka- nélküliség leküzdésére. A csoport vezére, a márciusban Juso-elnök- ké választott, majd az SPD-veze- tőség által a pártból kizárt Kla- us-Uwe Benneter konkrétan meg is nevezte, hogy az elektronika, a vegyipar, az acél és az autógyártás területén tartják elengedhetetlennek az államosításokat. Ugyanakkor ideológiailag is alapvetően eltért az SPD hagyományaitól, amikor kijelentette: „A marxista analízis alapjai ma is érvényesek éppúgy, mint Marx ezekből levont végkövetkeztetései.” Mélyült az ideológiai szakadék Az ifjúszocialisták harmadik, legkisebb csoportja, a Stamokap- pal szövetséges úgynevezett anti- revizionislák (ők úgy mondják, hogy a marxizmustól való bármiféle eltérés ellen harcolnak) a Stamokapéhoz hasonló nézeteket vallanak, csak még radikálisabb elképzeléseik vannak a gyakorlati politikáról. Nyilvánvaló, hogy ezek az elvek már a legkisebb mértékben sem egyeztethetők össze a godesbergi programmal, s pláne nem a szociáldemokrata párt mai kurzusával. Jól látható hát, hogy milyen mély lett az ideológiai (immár tehát nem csupán politikai) szakadék a szociáldemokrata párt és ifjúság között. Pedig az igazi rebellió, amely politikai vihart kavart és Benneter kizárásához vezetett, nem is ezekben az elméletibb jellegű kérdésekben jelentkezett, hanem egy igen gyakorlati ügyben, amely viszont az SPD egyik legmerevebben őrzött, dogmává vált alapelvét kezdte ki. Ez pedig az együttműködés a kommunistákkal, aminek szigorú tilalmán a párt a legkisebb mértékben sem volt hajlandó változtatni Godesberg óta. A Juso új hulláma ezzel szemben nyíltan hangoztatja, hogy bizonyos politikai ügyekben (a munkanélküliség, a foglalkoztatási tilalom ellen, a leszerelésért) nemcsak lehet, de kell is együttműködni a kommunistákkal. Ezt elméletileg is megindokolják: „Világosan kell látni, hogy például az országaik: munkásosztályában mélyen gyökerező olasz és francia kommunista pártokkal való együttműködés nélkül nem képzelhető el Nyugat-Európa dolgozó tömegeinek eredményes képviselete.” Ezek bizony a lázadás eszrpéi, amelyek már felvetik a nyugatnémet szociáldemokrácia szakadásának gondolatát is. Például egy új, az SPD irányvonalához alkalmazkodó jobboldali ifjúszocialista szervezet létrehozásával, ami nyilván a Juso baloldalának kitaszítását is jelentené. Persze egy ilyen fejlemény a szociáldemokrata párt számára — országos kormányzási gondjai közepette — nemigen kívánatos, hiszen mindenképpen rontaná hitelét a választók előtt. De a Juso új orientációja, ha a szervezet képes leküzdeni saját belső gondjait (taglétszámcsökkentés, fokozódó politikai passzivitás, a helyi szervezetek sorvadozása stb.) kétségkívül további eltolódásokat hozhat a nyugatnémet szociáldemokrata mozgalomban. Avar Károly j
