Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

\ 1977. augusztus 27. • PETŐFI NÉPE • J Szőlőtelepítési idény előtt Automata esztergagépek a pénztárgépgyártásban Rövidesen 29 automata esztergával gyarapodik az IGV kecskeméti gyárának gépparkja. Félszáz ilyen gépre hárul az a nagy feladat, hogy az évi húsz­ezer Ratus A—20 pénztárgép alkatrészeinek gyár­tását elvégezze. Mit is tud egy ilyen esztergaautomata? A néhány millimétertől néhány centiméteres átmérőjű mun­kadarabok nagy pontossággal való gyártását. A gépek a legkülönfélébb esztergálási, fúrási és egyéb műveleteket emberi beavatkozás nélkül, folyama­tosan végzik el. Egy munkás több automatát is ki­szolgál. A gépet a megfelelő átmérőjű fémrúddal kell „etetni” és rendszeresen ellenőrizni a már el­készült alkatrészek méreteit. Mindez nagyon egy­szerű, de az automata csak akkor gyárt megfelelő munkadarabot, ha a vezérlését végző tárcsák és a megmunkáló szerszámok jól és pontosan vannak beállítva. Ehhez pedig jól dolgozó, pontos munkát végző gépkezelőkre, beállítókra van szükség. A közeljövőben 19 ilyen dolgozóra lesz szüksége a gyárnak. B. F. Laza gyeplővel veszélyes Folyik a termésbetakarítás, s a szüreti előkészület. Eközben a jö­vő alapozására is egyre nagyobb figyelem jut a megye mezőgazda- sági üzemeiben. Közeleg a nem kevés tennivalót tartogató őszi te­lepítések időszaka. Elég, ha em­lékeztetünk rá, hogy a tervidő­szakban 15 ezer hektár új szőlő- ültetvénnyel számoló országos tervből 6 ezer hektárnyi terület betelepítése a Bács-Kiskun me­gyére jutó feladat. Hol tart az előirányzott feladat teljesítésében, illetve a soron kö­vetkező telepítések előkészítésé­ben a megyei terv mintegy har­madának végrehajtásában érde­kelt kiskőrösi járás? — Erről kér­deztük Nemes Lajost, a járási hi­vatal termelésellátás-felügyeleti osztályának vezetőjét, aki válasz­ra készen felelte: — Éppen a kezem ügyében van a járási pártbizottságnak a szőlő­telepítéssel kapcsolatos feladatok­ról szóló április 21-i állásfoglalá­sa. A kérdés annál is időszerűbb, mert a terv végrehajtása eleve megkésve kezdődött. A mezőgaz­dasági üzemek szabályozó rend­szere és az országos telepítési program meghirdetése ugyanis ez év januárjában történt meg. A kérdés lényegére térve, el­mondta, az osztályvezető, hogy a Budapest legnagyobb áruháza a Skála. Vevőköre azonban nem­csak a főváros, hanem az egész ország. Népszerűségét annak kö­szönheti, hogy könnyen megkö­zelíthető, gazdag választékot kí­nál, korszerű tálalásban. Ennek a kívánalomnak igyekszik eleget tenni a Skála-lánc második lánc­szeme, a Marx téren felépülő Skála—Metró. A fővárosnak ez a legforgalmasabb pontja, ahol naponta negyedmillióan halad­nak át. Az új metróvonallal egy­idejűleg készül majd el az a mo­dern épület, amelynek alsó szint­jeit foglalja el, a légkondicionált, minden igényt kielégítő bevásár­lóhely. A sajtó képviselőinek, Dernján Sándor vezérigazgató elmondta, hogy az aluljáróval egy szintben élelmiszert és , napicikkeket áru­sítanak, önkiszolgáló rendszerben. Az Utcá magasságában elhelye­zeti üzletrészben kapnak helyet a cipők és a bébiáruk. A galérián divat- és kötöttárut kínálnak el­adásra. Az első emeleten lesz a méteráru- és a konfekció osztály. A másodikon üzemel majd a Ská­la étterem. Lesz külön fonalbolt, dnnk-bár és 15 féle szolgáltatás. A Skála—Metró várhatóan 1981 első felében nyit, forgalmát éven­mezőgazdasági üzemekben nem hiányzik a vállalkozó kedv. Alap­vető érdekük fűződik hozzá, tehát nagy fontosságot tulajdonítanak a szőlőtelepítési terv maradéktalan végrehajtásának. Egyrészt, mert a feldolgozó kapacitás lényegesen nagyobb, mint a feldolgozandó termés. Nem szólva arról, hogy a szőlő és gyümölcs a mezőgazda- sági üzemek legfontosabb ágaza­ta; a járásban megtermelt érték 60 százaléka ezekből az ültetvé­nyekből származik. Ami a múlt év őszi, s az idei tavaszi telepítéseket illeti: a tab- di Szőlőskert Tsz 48. s a csengődi Aranyhomok, a kaskantyúi Ho­mokgyöngye, a soltszentimrei Ezerjó, valamint a soltvadkerti Jóreménység és a Szőlőskert szakszövetkezetek együttesen 140 hektár új szőlőültetvényt telepí­tettek. Ezzel lényegében teljesült a járási tervfeladatból az első ütemre előirányzott hányad. A soron következő őszi-tavaszi telepítési idényben további 102 hektáron telepítenek szőlőt az imént említett szakszövetkezetek. A keceli Szőlőfürt pedig 54 hek­tárral gyarapítja nagyüzemi sző­lőtábláit. Ez utóbbi, jó szakem­berekkel rendelkező gazdaság di­cséretére szól, hogy megelőzve a telepítési programot, saját szőlőis­te egymilliárd forintra tervezik. A második Skálára még várni kell, az ősz viszont már a nya­kunkon van, erre is felkészültek. Ősszel két nemzeti hetet szervez a Skála. Szeptemberben az NDK-, októberben a román hét kínál, összesen 30 millió forint értékű árut a vásárlóknak. Szeptember­ben vadász- és horgász-árubemu­tatót tartanak, ezt követi, a sza­bad. idő hasznos eltöltését és a barkácsolást segítő Triplex kiál­lítás. Október és november hó­napokban őszi konzervvásár ke­retében ismertetik meg a fo­gyasztókat a hazai készletekkel. A télapó ünnepségre több fajta csomagot készítenek, még az idén úi Skála szappanmárkákat hoz­nak forgalomba és kapható lesz a különleges Skála-habfürdő is. Cidonság: az új Orion-Skála té­vékészülék. Árusítását a III. ne­gyedév Végért kezdik rríeg. Többen érdeklődtek, hogy ki­terjesztik-e vidékre is a Skála­láncolatot? Eddig két város — Dunaújváros és Szolnok — jelez­te építési szándékát, de másutt is lenne rá igény. A sajtótájékozta­tón közölték, hogy a SZÖVOSZ elnöksége év végén tárgyalja meg a szövetkezeti áruházakkal való együttműködés új lehetőségeit. kólát hozott létre 200 hektár be­telepítéséhez elegendő szaporító­anyaggal. Mint ahogyan a kaskan­tyúi Homokgyöngye is saját sző­lőiskolával rendelkezik. — Fontosnak érzem megemlí­teni — folytatta jelentőségtelje­sen Nemes Lajos: — gyökeres- vesszőt, vagy oltványt telepítse­nek-e az üzemek és egyáltalán, alkalmas-e telepítésre az arra szánt terület, ezt a talajalkalmassági vizsgálat hivatott eldönteni. E vizsgálat elvégzését 2000 hektárra nézve régen megkérték a járás mezőgazdasági üzemei. Az ered­ményt azonban csak nagy késés­sel kapják meg. Július utolsó napjaiban például még csak 515 hektárra vonatkozóan érkezett meg a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának szak- véleménye. A további, több mint 1300 hek­tár vizsgálati eredményei külön szorgalmazásra, csak most kezdő­nek „csörgedezni”. Holott alkal­matlanság esetén, kellő időben, újabb területek kijelöléséről és vizsgálatáról kellene gondoskod­ni. Ez az érthetetlen lassúság a telepítési terv időbeni végrehaj­tását veszélyezteti — fejezte be a tájékoztatást a járási hivatal ter­melésellátás-felügyeleti osztályá­nak vezetője. P. I. Ezen belül foglalkozik azzal is, hogy milyen formában terjeszt­hető tovább az áruházhálóza­tuk? A harmadik Skála helyét egyébként már kijelölték, a Váci Mustármagexport Az ország legjelentősebb fű­szernövénytermő táján, Kalocsa vidékén önálló üzemág lett a mustármag-termelés is. A növény honosítója, termesztési rendszeré­nek kidolgozója a Kalocsai Álla­mi Gazdaság, amelynek irányítá­sával az idén már 357 hektáron termelték a mustármagot. Sajót területükön kívül a szomszédos termelőszövetkezetekben is fog­lalkoznak a jól értékesíthető ter­mék előállításával, amelynek fel­dolgozásáról, piacáról az állami gazdaság gondoskodik. Ez évben 7412 mázsa mustármagot expor­tálnak, amit Kalocsáról közvetle­nül indítanak az NSZK-beli meg­rendelőhöz. Az ételízesítő alap­anyagának termefee jövedelme­zőnek bizonyult, s így jövőre nö­velik a termőterületet a környék tsz-eivel közösen. út és a Róbert Károly körút sar­kán. Forgalmas helyen, az épülő Metró vonalán létesül majd ez is. V. Zs. 1976. március 15. Az ÁFÉSZ- dolgozómz 51-es sz. műúton saját személygépkocsijával igyekezett egyik munkahelyről a másikra. Minden indok nélkül áttért az út­test bal oldalára, és összeütközött a vele szemben szabályosan közle­kedő tehergépkocsival. A helyszí­nen meghalt. Vele együtt utazó társa életveszélyes sérülést szen­vedett. 1976. július 12. A körzeti fel­ügyelő saját motorkerékpárjával, amelynek használatára engedélye volt, gyorshajtás következtében beleütközött egy lovas kocsiba. A helyszínen kiszenvedett. 1977. május 14. A téesz-dolgozó, lakott területen túllépve a meg­engedett sebességet, kivilágítatlan lovas kocsinak ütközött. A hely­színen életét vesztette. 1977. július 26. Az állami gazda­ság dolgozója — szintén munká­ja végzése közben — a sorompó nélküli vasúti átjáróban nem győ­ződött meg az áthaladás veszély­telenségéről, és motorkerékpárjá­val az áthaladó mozdonynak üt­között. Sérüléseibe a helyszínen belehalt. Négy — az elmúlt másfél év alatt bekövetkezett halálos kime­netelű közúti közlekedési baleset közül. Akkor még nem is szól­tunk a súlyos sérüléssel járt üzemi balesetekről. Mik a közös vonások a példá­kul és név nélkül felidézett tra­gédiákban? Először: valamennyinél meg­állapítható volt, hogy az elhuny­tak megszegték a közlekedési sza­bályokat. Másodszor: üzemi balesetnek minősültek, hiszen valamennyien mindennapi munkájukat végez­ték. Harmadszor: ehhez saját jár­művüket vették igénybe, amiért a munkáltatótól térítésben vagy átalányban részesültek. E halálos vagy súlyos sérülés­sel járó közúti közlekedési bal­esetek vizsgálatánál — az imént felsorolt közös jellemzőkből azt a következtetést is le kellett vonni, hogy a munkáltatóknak is többet kell tenniük a közúti közlekedési balesetek megelőzésére. Nem elég tehát annak megállapítása, hogy a gazdaságos munkavégzéshez két. ségtelenül szükség van a dolgo­zók saját járművének munkaesz­közként való használatára. Az esetekből is kiviláglik, hogy nem egészen van rend az enge­délyezés szabályainak betartása, a saját gépkocsijukkal munkában közlekedők nevelése körül. Nem alap nélkül ment tehát ki a kérés mintegy 200 üzem — téesz­ek, állami gazdaságok. ÁFÉSZ-ek, élelmiszeripari egységek — veze­tőihez az SZMT munkavédelmi felügvelőségről. hogy az érdekel­tek figyelmét bizonyos intézkedé­sek megtételére hívja fel. Például annak felülvizsgálatára, hogy a saját jármű használatáért térítés­ben. vagy átalányban részesülő dolgozók mindegyike rendelke-) zik-e: , a vezetett járműre érvényes vezetői engedéllyel, a járműre előirt érvényes for­galmi engedéllyel, a szükséges biztosításokkal, s azok rendezettek-e? Gondoskodniok szükséges ar­ról is, hogy ilyen dolgozóik szá­mára — munkavédelmi oktatás keretében — évenként tűzzék napirendre a közlekedési szabá­lyok ismertetését, súlykolását. Ha csak az emlékeztetőül fel­idézett példákra, tragikus, halálos balesetekre gondolunk is, megért­hetjük, hogy ideje van bizonyos rendteremtésnek. így állhatjuk útját egyeseknél olyan káros, on­es közveszélyes szemlélet, maga­tartás elharapózásának, hogy ami­kor munkaeszközként használ­hatják saját járművüket, ugyan­akkor, és azzal —, vállalatuk, munkáltatójuk „védőszárnyakat” is terjeszt föléjük útjaik során. Tehát, hogy nem „magángépko- csizók” : ilyenkor, hanem munka­helyi feladatukat végzik, így en­gedhetnek is a közlekedési szabá­lyok feszes gyeplőjén. Mert nyilvánvalóan ilyen néze­tek is közrejátszottak abban, hogy az SZMT munkavédelmi fő­felügyelősége — éppen a balesetek kivizsgálásai alkalmával nyert következtetések után — az ismer­tetett kéréssel-felhívással kereste meg 200 üzem vezetőjét. — th —n. Skála-Metró épül a Marx téren • A Marx téren felépítendő épület makettje. Alsó szintjein kap helyet a Skála—Metró Áruház. mmmmmmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrn® Különös hajnal A kalászos ágazat vezetője jigy aludt, mint a szédült. Ám két-három pillanat alatt felfog­ta, hogy nem az álmában pima­szul rácsöngető biciklista inger- 11 felserkenésre, hanem a vek­ker. Dühösen kapott az átkozott „pokolgép” felé, hogy elzárja, de mellényúlt. így — ahelyett, hogy elhallgattatta volna az órát, még odébb is lökte, amivel külön zajt vert. Az ébresztő erre mintha még csúfondárosabban harsogott volna. A méreg egy-kettőre kihessen- tette leragadni kívánkozó pillái alól az álmot. Hajnali békessége pozdorjává tört. Felpattant, mint katona korában. Két marokkal ragadta meg az órát, s akkorát szorított rajta, hogy az nemcsak a csörgést hagyta abba. hanem rézlemez hátulja is erős katta­nással behorpadt. Nem magáért — a család nyu­galmáért tette. Lélegzetvissza­fojtva fülelt, nem zavarta-e fel övéit, de csak a felesége nyö- szörgött fel halkan. A gyerek meg sóhajtott egy nagyot, moc­cant, s máris egyenletesen szu­szogott tovább. Kívülről, az egyemeletes ház eresze alól gyönge sipogások je­lezték, hogy a fecskefészekben átmeneti nyugtalanságot okozott az éles órapörgés. De végül ott is visszaállt a csönd. Óvatosan fölállt, indult borot­válkozni a fürdőszobába. Még azért önkéntelenül fölemelte a vekkert, de nem is kellett fülé­hez vinnie, hogy meggyőződjön épen maradásáról. Ketyegett az veszettül, csak egy kicsit olyan hangon, mint ahogy a tyúk ko­tyog, miután a gazdasszony vé­gigvágott rajta a seprűvel. A vi­lágosságnak tartotta; még csu­pán öt perccel múlt négy óra. Sikerült nesz nélkül kinyitni s becsukni a fürdőszoba ajtaját. Nyúlt a villanykapcsolóhoz, köz­ben a jókora szellőzőablakon ki­pillantott az átellenben szunnyadó gesztenyefákra. A rozsdásodás- nak indult dús lombozatból itt- ott elővillant a még alvó gerlicék drapp-szürke tollazata. Ügy kornyadoztak ott, mint elvirág- zóban levő asszonyok, mikor ál­mukban elengedik magukat. Ahogy felgyulladt a százas égő, a madarak egyike-másika meg­rebbent. A főágazatvezető három perc alatt letarolta sercegő borostáit. Lábujjhegyen lopakodott ki az előszobába, levette a fogasról a kék kezeslábast, szandáljába lé­pett, s már is nyomult tovább a konyhába. Ott már nem zavart senkit az öltözködés neszeivel. Mialatt elfordította a kijárati ajtó kulcsát, másik kezével a kék csíkos bukósisakért nyúlt, s állszíjánál fogva a karjára csúsztatta. Két perc múlva finoman fel­búgott a 250-es MZ motorja, s ő könnyed eleganciával lőtt ki a társasház mindig nyitott kapu­ján. Szeméből végképp kiszállt már az álom, bár az aratás hajrájá­ban egyre kimerültebben dől ágyra esténként. Akár a kom- bájnosok, szerelők, szállítók vagy a szárítósok. Ügy érnek haza, mint a szerecsenek, s leg­alább három léből kell meg- mosdaniok, hogy ne ijedjenek meg tőlük a kicsik. Azokat a megszállott kombájnosokat meg tegnap este is valósággal le kel­lett könyörögni a gépekről... Pe­dig ők is a madarakkal ébrednek. A főutcán két rendőr intett neki üdvözletét. Kisvárosban ki ne ismerné a legnagyobb tsz ve­zető embereit. Csak miért vere­gette meg egyikük olyan furcsán az alkarját a köszöntés után? Mint aki azt mutatja, — fázik. Az meg hogy lehet? Hiszen már­is olyan fullasztó meleg van, ámbár itt a motoron tűrhető az ájer. Igaz, éjszakai szolgálat vé­gén könnyen megdidergeti az embert a kialvatlanság is. A betonútról egy mellékutcá­ba vágott, s röptével akkora por­uszályt húzott maga után, hogy mögötte vörhenyes felhőbe taka­róztak a fák. Vidorabban emel­kedett a nap az alvó város pere­méről. Egy masszív, kanfaros öreg ház kapujából csizmás, idős paraszt kurjantott oda jóreggelt. Visszabólintott. Hát nem tud nyugodni a nyugdíjas elnök se — futott át az agyán —, pedig nem kénytelen vele. A tsz veze­tői obsit átvétele óta is jelentke­zik minden nyáron munkára. „Nem a pénzért csinálom, hi­szen tudjátok, kalácsra is telik a szép nyugdíjamból, nemhogy ke­nyérre. De úgy megszoktam a talponlevést aratáskor, hogy mast se tudok aludni.” Itt van, ni. Biztosan alig várja, hogy bi­ciklire szálljon, és kikarikázzon a Il-es majorba... De miért paskolgatott ő is a könyökére, miután nagy kiáltva ráköszönt? Az öreg is fázna? Már erősen a dűlőútnak tar­tott, mikor távolról teherautó brummogása ütötte meg a fülét. Akkor fordult rá a keresztútra a kombájnosokat vivő gépkocsi. Széles karlengetések hajtották felé az öblös kiabálásokat. Jól­esett, hogy ilyen messziről is fel­ismerték, s friss hajnalt kíván­tak neki. Na de az már szemte­lenség, hogy az a kakaskodó ter­mészetű Porók kombájnos meg olyan formán simogat rá hom­lokára, mintha csúfolódna. Egé­szen kihajolt a platóról, hogy jól ki lehessen venni „üzenetét”. — Sü-sü az a jó édes... — berzenkedett fennhangon az ága- zatvezető, — s a többit hozzá­gondolta. Mikor őriztünk együtt disznót? Ahá, azért sérteget a koma, mert nála éreztem meg egyik reggel, hogy „nyomjelző” pálinkát ivott. Olyan büdös volt, mint a tyúkól. Utána állapod­tunk meg a vezetőségben, hogy reggel 5-re tesszük a gyülekezőt, így az autó hiába kanyarodna velük a kocsma felé, az még nincsen nyitva. Oszt volt képe cinikusan szabadkozni: „Pedig csak egy gyenge féldecit vertem be, kólával.” — Na majd a frös- töknél úgyis találkozunk. A dűlőút pora sistergett alat­ta. Aztán szétülepedett a törpe­almásokra, szőlőkre. Mikor sza­bad kilátás nyílt a kövér kertek közt, pillantása a * látóhatárt sze­gélyező erdők, ligetek hamvas- zöldjéig nyújtózott, örült a fel­ragyogó hajnalnak. Aztán azon járt az esze, hogy milyen szép is ez az olajozott munka. Azt mondják, kiveszett már az ara­tásból a romantika. Ahogy vesz- szük. Légkondicionált fülkéből vigyázza a vágóasztalt a kom­bájnos ... Amikor a vezetőfülke tetején felvillan a teli magtar­tályt jelző sárga lámpa, úgy su­hannak a gép mellé a szállítók, mintha taxit vezetnének ... „Pró­za” az is, hogy az ürítő csiga alatt úgy kell mozogni, hogy a búza mellé ne csurogjon... De az már nem egészen, hogy amikor vala­miért akár kis időre is meg kell állni, a jó kombájnos már pattan is le a fülkéből, hogy söprűjével lepüfölje a port a hűtőről... S akkor is „van valami megmagya­rázhatatlan a levegőben”, ami­kor a felsorakozott masinák — mintegy hallhatatlan startpisz­toly-lövésre — először fordulnak rá méltóságteljesen a szőke táb­lákra ... Meg az se csupán a technika csodálatára történik, hogy az első reggelen egyik öreg téesz-gazda is felkéredzkedik a gépkocsikra, a másik is. Aztán odakint ünnepélyes megillető- döttséggel téblábolják végig a kezdés első negyedóráit. Majd, hogy minden oké, sóhajtásukat lehajtott fejükkel leplezve, vál- lukat megadásra ejtve fordulnak el: „Ránk már itt nincsen szük­ség ...” — Egészséget az álom után, hogyha vót! — zökkentette ki morfondírozásából az újabb kö­szönő. Az egyik bejáróútról jött. Vidáman emelintette a karját ő is. De menten fölszaladt benne a pumpa. A tagtárs — a tisztessé­ges üdvözlést követően ugyan­csak azt az alkar-ütögetős jel­zést ereszti meg utána. Most már sziszegett.-— Mi az isten van máma? Mindeki fázik?! Gázt adott. Minél előbb körbe akarja szaladni területét. Afe­lől nyugodt, hogy haladnak a szalmaelhúzással, tarlóhántással, szépen iparkodnak az öntözéssel. De azért jó, ha látják a vezető rendszeres cirkálását. Mire a kombájnosokat a tetthelyre zö- työgteti a gépkocsi, akkorára ő is végez, söpörhet hozzájuk. Még a reggeli karbantartásból is lát valamit. S amikor már ellátták üzemanyaggal a gépeket, sor ke­rülhet az emberek reggelijére is. Nahát az sem az a szürke „pró­za”. Megy a tréfa, huzakodás, s a tereferében — világos — a nőkre is sor kerül. Aztán elkö­vetkezik a befejező szám: Köti Jóska, a fuvarosból szerelőnek átpártolt mókamester elmeséli az aznapra szentelt epizódot egyko­ri öszvérje élettörténetéből. Mert az roppant „inteligencs” jószág volt ám! Csak jelszavakra csele­kedett. „Én édes Katinkám!” — nyájaskodott véle a gazda, s az öszvér tudta: indulni kell. Még- meg nekiágaskodva. Ott kellett hagyni valahol? „Ki ne fogja­nak!” — emlékeztette szépszóval Jóska, s próbált csak közeledni is valaki az öszvérhez! Kapott olyan pataösztökélést, hogy meg­emlegette örök életére a vigyá­zatlan. Ha meg ihatnékja tá­madt Kótinak, csak belesúgott a hű társ fülébe: „Kocsma!" S az áhítatos bejelentés feledtetett „Katinkával” árkot, bokrot. To­ronyiránt száguldott szomjúhozó főnökével. De mint minden igaz szerelemnek, ennek is vége lett egyszer. Szakmaváltásra kény­szerülvén, dobra kellett verni az öszvért. Meg is kapta az árát Jóska. De míg el tudta vinni új gazdája! Rúgott, vágott, elhem- peredett az öszvér, sehogy se akarta elhagyni a paradicsomot. Az emberek — ésszel — mégis felülkerekedtek a megátalkodott hűségen ... Később vitték a hírt Kótinak, hogy az öszvér felakasz­totta magát az új helyen. Ki­kötötték. Az állat addig-addig ráncigálta kötőfékjét, míg az jó magasra csúszott a culápon. Ak­kor aztán lefeküdt. Persze a nyaka, szügye nem érte el a föl­det. Mondták, hogy könnyes volt a szeme holtában is. Nos hát' ilyep történetek után igazán vígan indulhat a mindennapi kombájnolás. Ismét óbégatást hallott az ágazatvezető, de már a háta mögül. A visszapillantó tükörben mit lát? Üdvözlésre lendített kar hanyatlik alá, s a tenyér rákop- pintgat a köszönő homlokára. — Süket vagy te! — üvölt be­le a határba, s csak azért nem fordul vissza az illető megagya- lására, mert eszébe jut, hogy még a reggeli órákban a tsz-iro- dában is lesz egy kis papírmun­kája. Inkább a motor felbőgeté- sébe fojtja dühét. Pedig míg a központba eljutott, legalább húsz — ilyen kombi­nált jelekkel kísért üdvözlést vi- szonzott egyre epésebben. Csak az irodában döbbent rá a különös találkozások nyitjára. Hát nem úgy motorozott órák- hosszat, hogy a bukósisakot el­felejtette feltenni! Végig a kar­ján lógott. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom