Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

1 4 • PETŐFI NÉPE • 1977. augusztus 24. Indul a paprikaszezon Bugacon A parányi udvaron húsos alma­paprikával teli íekeszek tornyo­sulnak. A készlet gyorsan fogv, az üres befőttes üvegek utánpótlá­sát is alig győzik. Pedig a buga­ci Petőfi Szakszövetkezet tartósí­tó 'izemében kevesen vannak, s ráadásul majdnem a házi beíözés módszereivel készül a fogyasztók körében kedvelt savanyúság. Két brigád dolgozik, váltott műszak­ban. az egyik délelőtt, a másik délután. A 11 asszonyt tömörítő Horváth brigád délután 2-kor kezdett, este 10-kor fejezi be a munkát. Két asszony a papriká­két füröszti egy nagy kádban, a többiek gyors, gépies mozdulatok­kal töltik tele az 5 literes üvege­ket. Fűszerezik, és a 600 literes tartályból szivattyún engedik ra a felöntölevet. — Naponta 5—600 üveg papri­kát adunk ki a kezünkből — közli elégedetten Horváth Jánosné bri­gádvezető, az üzem egyik legré­gibb dolgozója. — Lesz ez több is, hiszen a paprikaszezon csak most kezdődött, a java része ez­után következik. Az üzemben most 40—50 mázsa paprikát tartósítanak naponta. Hamarosan ennek a dupláját kell eltenniök. Hogyan győzik, kézzel? — Megszoktuk. Régi, összeszo­kott gárda a miénk, mindenki ér­ti a dolgát, egymásra is vagyunk utalva, brigádnormában kapjuk a pénzt. Átlagosan 2450 forint a ha­vi keresetünk, télen több, tavasz- szal a legkevesebb. Lehetne több is. ehhez fokozni kellene a telje­sítményt, ami gépek nélkül már nem megy. F.gv töltőgépet nagyon szeretnénk, felére csökkentené a kézi munkát. Amennyiben a leve- zés és a zárás is géppel történne, a mostani mennyiség ötszörösét hozhatnánk. Halász Jenő üzemágvezető is úgy látja, hogy a termelés felfut­tatása gépesítéshez kötött. Házi­lag csináltak egy gépi mosót, csak nem tudják hová tenni. Nincs egy talpalatnyi helyük, kinőtték ezt az öreg parasztházat. Más gond­juk is van. Amennyiben felszerel­nének egy korszerű finomító be­rendezést — nagy szükség van rá — ez az egy gép elvinné az ösz- szes energiát, amit kapnak a köz­ségtől. Így is zúgolódnak, hogy a kis üzem sok áramot és vizet fo­gyaszt. — A terveinkben már szerepel egy új üzem építése, mivel 1980-ig ki kell települnünk a községből. F,zt várjuk most mindannyian. — Mi indokolja a fejlesztést? — Az idei termelési tervünk több mint 20 millió forint. Ebből a tervezett tiszta haszon megha­ladja a hárommilliót. Ez is szép eredmény, amelyet korszerűbb feltételekkel tovább növelhetnénk — A folyamatos üzemeltetésnek sincs akadálya? — Nincs. Most kezdtünk a pap­rikával, ha a dér nem viszi el a termést, október végéig savanyít­hatunk. Egyébként ezt a paprikát, a tartósító üzem dolgozói termel­ték, a kieső idejükben. Az idén 10—12 vagon paprikával számo­lunk, vagyis 50—60 ezer üveggel bocsátunk ki az üzemből. Ehhez jön még 5—6 vagonnyi termés a háztájiból. Mellette megy a mus­t Beérkezett az üzembe t saját termésű paprikaszállítmány. • Halász Jenó üzemágvezető és Keményít Imre művezető a mustár minőségét ellenőrzik a 80 mázsás tartály előtt. tár feldolgozása. Mivel ez drága alapanyag, újabban a mustárma­got is magunk termeljük. Tíz va­gon magból 50 vagon késztermék készül. — Tehát nagyon kifizetődő? — Nem fizetünk rá. de azért nekünk is sokba kerül. Különle­ges tisztítást igényel, sok cukor és sok drága fűszer —' feketebors, köménymag, babérlevél — kell hozzá. Magunk gyártjuk a kis műanyag tartókat is, amelyekbe betöltjük. A legnagyobb 5 kilós üvegekben, a legkisebb 140 gram­mos műanyag tokban kerül a fo­gyasztókhoz. — Egészen pontosan hová? — Az Élelmiszer és Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalatok kö­zül, a Baranya—Tolna, Fejér— Veszprém, valamint a Szolnok— Békék megyeiekkel kötöttünk szerződést. Pest, Komárom és Nógrád* megyékbe is tudunk szál­lítani az idén. A megyében, saj­nos, nincs termékünk, kivéve, amit a Halért Vállalat vásárol meg tőlünk. A vevők már szóvá tették, csakhogy a kisker. vállala­tok kizárólag a nagykertől rendel­hetnek. a Csongrád megyei azon­ban — amelyikhez megyénk is tartozik — elzárkózik a kapcsola­tok felvétele elől. őszintén szól­va nehéz is betörni a megyébe, amely az Univer-termékek felve­vőhelye. Itt a Piros arany a sztár, a mi ételízesítőnk, a Bugac vére másutt kelendő. Évente 8—10 va­gonnal értékesítünk belőle. Ennek a gyártása októberben kezdődik, akkorra érnek be a hozzávaló alapanyagok. — Van még ilyen speciális fjű- szerezésű. saját „szerzeményük”? — Tavaly törtünk be a piacra a tormás céklánkkal. Ez egy ecetes céklakrém, reszelt tormával íze­sítve, főleg a bánya- és iparvidé­keken kedvelik. Baranya megye viszi a legtöbbet. A tormának vi­szont Hajdú megye a hazája, ők termelik, mi feldolgozzuk, a mun­ka szeptember végén indul és el­tart húsvétig. Most fokhagyma­krém előállításával kísérletezünk A technológiája már elkészült, amennyiben a vizsgálatokon meg­felel és magkapjuk rá a gyártási engedélyt, a fokhagyma termesz­tésére is berendezkedünk. Lénye­Táppénzek, napok, betegek Tavaly 200 millió forint A táppénzen levők száma és aránya az utóbbi néhány év­ben jelentősen növekedett. Szükségessé vált, hogy az egész­ségügyi szervek vizsgálják a növekedés okait, a keresőkép­telenséget befolyásoló tényezőket. Ez azonban vállalati és társadalmi feladat is. Ennek felismerését tükrözi és a követ­kező évek tennivalóit tartalmazza az 1975-ben kiadott — társadalombiztosításról szóló — minisztertanácsi rendelet. Bács-Kiskun megyében a leg­utóbbi öt évben 88 százalékkal bővült a biztosítottak köre. A táp­pénzre jogosultak száma ugyan­ebben az időszakban 8 százalék­kal emelkedett, megközelítve a 178 ezer főt, a biztosítottak egy- harmadát, A jogosultságot jóval meghaladta azonban a tényleges igénybevétel: a táppénzes napok, illetve az átlagos táppénzes lét­szám egyaránt 20 százalékkal volt több 1976-ban, mint öt évvel ko­rábban. Az átlag fölött gében ez is a saját termékünk lesz. — Uborkát nem tesznek el? — Az ecetes uborkánál alapkö­vetelmény a hőkezelés, ez nálunk nincs. A vizes uborkának viszont rövid — 30 napos — a szavatos­sági ideje, tehát mire eljutna a boltokba, le is járna. Ekkora rizi­kót természetesen nem vállal a kereskedelem. Minden bugaci termékre ráke­rül az üzem címkéje, rajta a lovát ugrató csikós kicsinyített mása. Azt jelenti ez. hogy a receptjük is más. „idevalósi”? — Minden termékre van egy szabvány, amitől nem lehet eltér­ni. Ezzel védik a minőségét. Hogy mennyi savat, tartósító szert tar­talmazhat, mekkora a kötelező töltősúlya. Speciális ízeket lehet használni,, denezt is-engedélyeztet­ni kell. Tormás "Céklát például egyedül ( mii gyártunk,,ók ország­ban. Szabadalmaztatni még sem lehet, mert élelmiszer. Az emblé­mát lehet, szeretnénk, tervezzük is. Bár így sem gyárthatja például a Bugac vérét senki más, rajtunk kívül. Viszont a már jóváhagyott, saját technológiánkon, mi is csak engedéllyel változtathatunk. Ezzel is a fogyasztók érdekét védik. — Mi a kedvencük, — kérdezem a különleges ételízesítők, finom savanyúságok készítőit. — A mustárt szeretjük legjob­ban, csinálni is — válaszolnak egyöntetűen. — A tormát legke­vésbé. Olyan erős, hogy akkor is sírvafakadunk, ha jó kedvünk van. — Otthon milyen savanyúságot fogyasztanak? — A magunkét. Tetszik tudni, mi magunknak megtermeljük a hozzávalót és eltesszük. Nem kell pénzt adni érte. Halász elvtársat megkérjük, ő elkészíti a levet, abban tesszük el az otthonit is. Hiába kértük, nekünk nem árul ta el a receptjét. Nagyobb kár, hogy aki ezekután kedvet kapna a jó. bugaci savanyított paprika megkóstolására, mehet érte Tol­nába, Baranyába. Oda, ahová a késztermékekkel megpakolt te­herautók naponta szétviszik Bu­gac zamatét és jó hírét. Vadas Zsuzsa A táppénzes állomány emelke­dése az átlagot meghaladó volt a kereskedelemben, valamint a szol­gáltatást, oktatást és közigazga­tást is magába foglaló egyéb terü­leten, Ezen ágazatokban együtte­sen a táppénzes napok évi átlagos növekedési üteme 1972—1976 kö­zött elérte a 7 százalékot, össze­függésben a magas női foglalkoz­tatási aránnyal. Betegség miatt 1976-ban éves átlagban a foglalkoztatottaknak 5 százaléka esett ki a termelésből. Ennél kedvezőtlenebb a táppén­zesek aránya az iparban, azon be­lül is főleg a könnyű- és élelmi­szeriparban, A táppénzes állo­mány legnagyobb hányada min­den évben az iparban jelentkezik. A táppénzesek arányában — az építőipar kivételével — csak a legutóbbi esztendőben tapasztal­ható némi javulás éppúgy, mint a táppénzes napok csökkenésében. A megyében az egy-egy betegre jutó táppénzes nap 1972 óta szin­te változatlan: valamennyi nép- gazdasági ágban 25—26 nap közöt­ti volt évente. A táppénzen levők aránya az év különböző " ícIŐsZálíábán ’ kiáébb- nagyobb mértékbén ingadozik. A havónKenti váltözás f8Íé^ áí'tftÖfcb' bi egy-két évben erősödött: 1972- ben az első kéthavi csúcs után még eléggé kiegyenlített volt az egész év folyamán. 1974—75-ben azonban már figyelemre méltó a havonkénti hullámzás. A téli hó­napokban gyakori megfázások, influenzajárványok miatti magas táppénzes arány mellett néhány nyári és őszi hónapban is hirtelen fellendülés mutatkozik. Ez egy­részt a mezőgazdasági szezonmun­kák hatásával magyarázható, de hozzájárul az 1974-ben kibővített gyermekápolási táppénz fokozott igénybevétele is. Az élelmiszeripari üzemek ked­vezőtlen táppénzes helyzete töb­bek között a már említett magas női foglalkoztatottsági aránnyal, valamint a közeli településekről és külterületről bejáró „kétlaki” munkások jelentős számával függ össze. Második az influenza Bács megye megfigyelt üzemei­ben 1976-ban leggyakrabban a mozgásszervi megbetegedések okoztak keresőképtelenséget. Ilyen okból a bajai Férfi Fehér­neműgyárban 356, a Kecskeméti Konzervgyárban 292 betegségi nap jutott minden száz dolgozóra, Gyakorisága alapján második he­lyen az influenzás, heveny légúti fertőzések álltak. Ugyancsak szá­mottevő a terhességi szövődmé­nyek, egyéb nőgyógyászati beteg­ségek és a gyermekápolás miatti munkanapkiesés. Említést érde­melnek még a neurózisok, ame­lyek kiváltásában bizonyára sze­repe van a fokozott igénybevételt jelentő, de mechanikus, futószalag melletti munkának is. A gyermekápolási céllal igény­be vett táppénzes napok száma megyei szinten 1976-ban csaknem 22 ezerrel volt több, mint a ren­delet bevezetésének évében. Az évszakonkénti ingadozás a gyer­mekápolási táppénz esetében fo­kozottan érezhető. A legutóbbi két esztendőben az ápolási napok kö­zel egyharmadát az első negyed­évben vették igénybe, és mind­össze 17—18 százaléka esett a jú­lius—szeptember közötti időszak­ra. Népgazdasági ágak szerint vizsgálva, megállapítható, hogy a viszonylag kevés nőt foglalkozta­tó építőiparban és szállításban, valamint a mezőgazdaságban a legalacsonyabb az össztáppénzből a gyermekápolási napok részese­dése. Három napon alul A táppénzhelyzet javítása érde­kében vezették be 1977. januártól azt az intézkedést, amely szerint a 3 napon aluli táppénz közvetle­nül a vállalatokat terheli. Az az­óta elmúlt félév alatt az ilyen jellegű táppénz megközelítően 21 ezer munkanapkiesést eredménye­zett. Az összes táppénzes napok száma 1977. januártól 1 373 155, s ennek körülbelül 1,5 százaléka a 21 ezer nap. Egyetlen vállalatnak sem lehet közömbös, hogy nyere­ségé terhére mekkora összeget kell táppénz címén kifizetni hiányzó dolgozóinak. A Társadalombizto­sítási Igazgatóság előzetes adatai alapján a vállalati táppénzköltség havonta 200—300 ezer forint kö­rüli összegre tehető. Megyei szinten az összes táp­pénz kifizetése a legutóbbi öt esz­tendőben csaknem másfélszeresé­re nőtt, és 1976-ban közel járt a 200 millió forinthoz. A táppénz­költség nagymértékű növekedé­séhez az igénybe vevők számának gyarapodása mellett a béremelé­sek hatása is hozzájárult. Az elmúlt évek kedvezőtlen irányzatával szemben 1976-tól már érezhető a táppénzhelyzet kisebb- nagyobb mértékű javulása. Ennek ellenére az elvárhatónál még min­dig magasabb a táppénz igénybe­vétele, nem kielégítő a táppénz- és ezzel együtt a munkafegyelem. A további javulásban fontos szerep hárul az egészségügyi hálózatra, a fokozott ellenőrzésre és a vállala­tok helyi intézkedéseire. A betegség megelőzésében (első­sorban a foglalkozási ártalmak el­kerülésében) az üzemorvosi háló­zat tud jelentős segítséget nyújta­ni; ehhez azonban a vállalatok és üzemorvosok eddiginél hatéko­nyabb együttműködésére lenne szükség. Ágó Erzsébet a KSH közgazdásza Bútorválaszték és árak A kecskeméti Bács-Domus öt hónapja öt hónappal ezelőtt a kecskeméti Bács-Domus Aruház ünnepélyes megnyitásáról készített tudósításunkban idéztük a belkereskedelmi miniszterhelyettes reménykedő szavait, miszerint az új bútoráruház bizonyára az egyik legfejlettebb kereskedelmi árucsoport gyöngyszeme, az értékesítési kul­túra egyik fellegvára lesz majd. A vásárlóközönség érdeklődése már a megnyitást követő napok­ban kiderült, ám a választék, s * bútorok ára megosztotta a vé­leményeket. Innen is, onnan is hallani, hogy a Domusban csak drága bútor kapható, egy-egy la­kószoba-berendezésre, szekrény­sorra, kárpitgarnitúrára tűzött táblán már szinte csillagászati szám olvasható, s mintha a vá­laszték sem lenne olyan bőséges, mint a korábbi, Rákóczi úti bú­torüzletben, vagy az Alföld Áru­ház bútorosztályán, ahol sová­nyabb pénztárcával is lehetett szép, modern lakószoba-berende­zéseket, szekrénysorokat, fotele­ket, székeket, konyhába való bú­torokat vásárolni. Megszűnt a Rákóczi úti bútorüzlet, az Al­földben sem árulnak már bútort, a megyeszékhelyen monopolhely­zete van a Domusnak. — Valóban, Kecskeméten csak itt lehet bútort kapni, de ha kö­rülnézünk a kétszintes épületben, kiderül, hogy nemcsak 35—38 ezer forintos nyugati importáru­kat ajánlunk — mondta beszél­getésünk során Bozsó István, az áruház igazgatója. — A Kanizsa lakószoba ára például 19—20 ezer forint a szövettől függően. Ugyancsak hazai termék a Cso­bánc, s a Bizánc lakószoba, me­lyeknek 18 ezer forint az áruk. Az Emma elnevezésű lakószoba 16 ezer forintért kapható. Az Apolló kárpitgarnitúra, melyhez két rekamié és két fotel tartozik, 10 ezer forintért vásárolható. Ezenkívül van Atlasz, Vénusz kárpitgarnitúra is, amelyek ugyancsak 10—12 ezer forintba kerülnek. A viszonylag drágább kárpitgarnitúrák közé tartozik például a Titusz, vagy a Téba, melyeknek 15—17 e^er forint az áruk. A Szovjetuniótól, Len­gyelországtól, Csehszlovákiától, Romániától kapott bútoraink sem sokkal drágábbak a hazai termékeknél. A dollárért vásá­rolt NSZK, osztrák, vagy jugo­szláv bútorok ára természetesen már borsosabb. Az Éva elnevezé­sű osztrák kárpitgarnitúra példá­ul 39 200 forintba, a Sleppi gar­nitúra 33 600 forintba, vagy a ju­goszláv Laura kárpitgarnitúra 32 600 forintba kerül. — S a választék? — A Domusnak jelenleg 21 millió forint az árukészlete — folytatta a beszélgetést az áruház igazgatója. — összehasonlításként megemlítem, hogy tavaly a Rá­kóczi úti bútorüzletnek 8—8,5 millió forint, az Alföld Áruház bútorosztályának 5—6 millió fo­rint árukészlete volt. E számok is jól bizonyítják, hogy az új áruházban többfajta bútor kap­ható. Hazai gyártmányú lakószo­ba-berendezésből ötven fajtát kí­nál az áruház. A szocialista or­szágoktól kapott lakószoba-be­rendezések nyolc változata közül választhatnak a vásárlók. A tő­kés importból származó szek­rénysorból hét fajtát, s kárpit- garnitúrából 12 fajtát árusítunk. — Mindezeknek csak egy ré­sze látható a Domusban. A többit hol nézhetik meg a vásárlók? — A Rákóczi úti bútorüzlet kis bemutatótermében az áru­készlet mintegy 10 százalékát láthatták a vásárlók, a bútorok jelentős részét a raktárakban tá­rolták. A jelenlegi helyzet: az árukészletünk felét a kétszintes Domusban el tudjuk helyezni, de két hétnél tovább egyetlen be­rendezés sem látható itt, ugyan­is a raktárakból állandóan cse­réljük a kiállított termékeket. — Hol van a Domus Áruház raktára? — Különböző helyeken, a Mat- kói úton, a Kandó Kálmán úton, a Nyár utcában, s a Honvéd té­ren. Sajnos nem valósult meg az az elképzelés, mely szerint az áruház átadásával egyidőben el­készült volna a kétezer négyzet- méteres raktár, melynek elemei már itt vannak Kecskeméten. Hely egyelőre nincs. Talán mon­danom sem kell, munkánkban ez meglehetősen nagy gondot je­lent. Reméljük, hogy a város ve­zetői hamarosan kijelölnek helyet a bútorraktárnak. — A vásárlók kérdésére a Do­mus eladója honnan tudja meg­mondani azt, hogy milyen búto­rok vannak a területileg szét­szórt raktárakban? — Az úgynevezett tikettes rendszer lényegesen megkönnyíti a vásárlók informálását. Ennek lényege: ha a vásárló körülnéz­ve az áruház termeiben nem ta­lál ízlésének megfelelő bútort, az eladó különböző mintákat mutat azokról a bútorokról, amelyek a raktárakban vannak. Ezután a vásárló a raktárban kiválasztja azt a bútort, amely neki tetszik. — Hogyan alakult az eddigi forgalmuk? — Márciustól idáig 70 millió forint értékű bútort adtunk el, te­hát minden bizonnyal teljesíteni tudjuk az évi 135 millió forintos tervünket. A Rákóczi úti bútor­üzlet és az Alföld Áruház bútor­osztályának tavalyi forgalma en­nél kevesebb, 115 millió forint volt. Véleményem szerint a vá­sárlóközönség megkedvelte Bács- Kiskun megye legnagyobb, leg­korszerűbb lakberendezési áru­házát — fejezte be a beszélgetést Bozsó István. T. L. 1 \ Horváth brigád üvegekbe rakja az ecetes almapaprikát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom