Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-06 / 156. (157.) szám
I 4 • PETŐFI NÉPE • 1917. július 6. ___ # Döntések és hatások • A gazdasági folyamatoknak megvan a maguk törvényszerű logikája. Éppen ezért a gazdasági döntések kihatásai többé-kevésbé felbecsülhetőek, előre kiszámíthatóak. Egyetlen testület, egyetlen vezető sem hoz gazdasági kérdésekben döntéseket anélkül, hogy elhatározásainak várható következményeit meg ne kísérelné felmérni. A hatások felmérésénél soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a társadalmi élet különféle szférái között erőteljes kölcsönhatás érvényesül. Az egyik szférát érintő döntés ezért gyakran más területekre is kihat, befolyásolja azok viszonyait, körülményeit. Különösen érvényes ez a gazdaságra, amely — a marxizmusnak egyik alaptétele ez — alapjában véve meghatározza a társadalom egyéb területeinek állapotát, fejlődését is. így mindenekelőtt erőteljes hatást gyakorol a politikára, amelyet Lenin nem véletlenül nevezett „sűrített gazdaságinak. A gazdasági döntések ennélfogva igen gyakran különféle politikai következményekkel is járnak, amelyeket a hatások felbecsülésekor nem hagyhatunk figyelmen kívül. • Ha erről a témáról esik szó, sokaknak mindjárt eszébe ötlik egy olyan kézenfekvő következtetés, hogy például az áremeléseknek rendszerint kedvezőtlen, míg a béremeléseknek kedvező politikai kihatásuk van. Ez általánosságban véve természetesen igaz, ám ha mindössze erről lenne szó, aligha érdemelne e téma alaposabb figyelmet. Az összefüggések és kapcsolódások ennél jóval szerteágazóbbak, bonyolultabbak. Mutatja ezt, hogy például az említett egyirányúnak tűnő hatások távolról sem érvényesülnek minden esetben. Ha felold bizonyos ellátási feszültségeket, könnyebbé és áttekinthetőbbé teszi a gazdálkodást, egy áremelés is járhat hosszabb távon kedvező politikai hatásokkal. S ha igazságtalan, a közvélemény számára elfogadhatatlan jövedelmi arányokhoz vezet, egy béremelés is befolyásolhatja kedvezőtlenül a politikai közhangulatot. , • Mint e példa is jelzi, a gazdasági döntések körül különösen az elosztási viszonyokat érintők befolyásolják erőteljesen a politikai viszonyokat, a közhangulatot. Ez természetes, hiszen az emberek mindennapi életviszonyait közvetlenül mindenekelőtt az ilyen természetű döntések alakítják. Hiba lenne azonban csupán erre a területre összpontosítani a figyelmet, s megfeledkezni a szűkebb értelemben vett termeléssel kapcsolatos elhatározások politikai hatásáról. Hiszen egyrészt a termelésre vonatkozó döntések alapozzák meg az elosztást is — csak azt és annyit oszthatunk el, amit és amennyit megtermelünk —, másrészt pedig a termelési kérdések eldöntése sokszor nagyon is közvetlenül érintkezik a politikával, gyakran egyenesen része annak. • Ha nem így lenne, az ilyen jellegű döntések meghozatalát nyugodtan rá lehetne bízni a műszaki és közgazdasági szakemberekre, s nem kellene velük a politikai szervezeteknek foglalkozniuk. A pártszervezetek, a szakszervezetek, az államhatalom szervei éppen ezért nem tekinthetik magukat illetékteleneknek a termelés, a gazdálkodás problémáiban, mert ezek politikai jellegű kérdések is. • Gondoljunk csak napjaink olyan mélyreható gazdasági folyamataira, mint a termelési szerkezet megváltozása, a műszaki színvonal emelkedése. Ezek jelentékenyen módosítják a dolgozók különféle rétegeinek, csoportjainak helyzetét, a termelési folyamatban betöltött szerepét, képzettségük, hozzáértésük értékét, nemegyszer jövedelmük mértékét is. Megbecsült „aranykezű” szakmunkások hozzáértése, tudása válik egyik napról a másikra feleslegessé, újfajta szakismereteket kell elsajátítani, átrendeződik a szakmák, képességek presztízse, összeszokott kollektívákat kell szétbomlasztani és újakat teremteni, módosul az egyes generációkat jellemző tulajdonságok értéke, átalakul a fizikai dolgozók, az alkalmazottak és a műszakiak egymáshoz viszonyított feladatköre és ezáltal viszonya is, s még sorolhatnánk e gazdasági folyamatok különféle társadalompolitikai hatásait, következményeit. Okos döntéseket hozni e hatások előzetes számításba vétele nélkül képtelenség. Az ilyesmi nemcsak politikai feszültségeket okozhat, hanem kedvezőtlenül hat vissza magukra e gazdasági folyamatokra is, fékezi kibontakozásukat, lassítja érvényesülésüket. • Napjainkban a gazdasági élet döntési |mechanizmusának közismerten az a jellemzője, hogy nemcsak „fent”, a központi szervekben születnek elhatározások, hanem a gazdálkodó egységek is széles körű döntési lehetőséggel rendelkeznek. Ezért a politikai Követelmények számbavétele^ minden szinten, tehát a vállalatoknál, szövetkezeteknél, üzemegységekben is döntő fontosságú követelmény. Joggal várható ez el minden — döntésre jogosult és hivatott — gazdasági vezetőtől. S nem kevésbé kell elvárnunk minden pártszervezettől. Gazdaságpolitikai irányító és ellenőrző tevékenységüknek ez az egyik legfontosabb része, ideológiai és tőmegpolitikai munkájuk sikerének pedig nélkülözhetetlen feltétele. • Megfelelő tudatosság és elméleti felkészültség éppúgy szükséges ehhez a tevékenységhez, mint a jó helyzetismeret, az érdekek és emberi viszonylatok éles szemű felismerése. Ez utóbbi szempontjából különösen nagy jelentőségű a munkahelyi, üzemi demokrácia érvényesülése, a dolgozóknak a döntések előkészítésébe való érdemi bevonása. Az előkészítés szakaszában folyó eszmecserék, viták segítenek feltárni az egyes csoportok viszonyait, s ezzel alapot nyújtanak a várható politikai hatások felméréséhez és majdani befolyásolásához. A politikai következmények felbecsülése és a következtetések levonása épp ezáltal válhat a pártmunkában olyan mozgalmi feladattá, amely az egész párttagság együttes gondolkodását, kollektív részvételét igényli. , Gy. L, HARCBAN A ZAJJAL • A Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetben önálló laboratórium foglalkozik az egyik leggyakoribb munkahelyi- és környezeti ártalommal: a zajjal. A szakemberek érzékeny műszerekkel „feltérképezik” a zajforrásokat és megtervezik a védekezés módját Is. Képünkön: az Iparművészeti Vállalat kazánházában végeznek méréseket. (MTI-fotó, Csikós Gábor felvétele — KS.) JÓ MÓDSZEREK NYOMÁBAN Százezreket hozó papírlapok — Bevezettük a Dolgozz hibátlanul mozgalmat! — lelkendezték volna a toliam alá az egyik üzemben. Már a mozgalom szóból arra következtettem, hogy arrafelé nincsenek tisztában a Dolgozz hibátlanul munkarendszer mibenlétével. Amikor rákérdeztem, hogyan is történt a forradalmi változás, körülbelül azt felelték: mindenkivel megígértették, hogy jól, hibátlanul végzi a munkáját. Nem csaptam föl a DH munkarendszer alkalmi „professzorának”, mert bizonyára megsértettem volna informátoraimat, ha kiselőadást rögtönzők számukra. Most sem ez a célom, hiszen akit érdekel, elmélyedhet a szakirodalomban. Egy követésre érdemes módszert ajánlok az érdekeltek figyelmébe, a hatékony munkarendszer alapjainak lerakásához. A jó módszerre a Magyar Hűtőipar bajai gyárában bukkantam. Az első: a hibajelző rendszer — Ezek a papírlapok százezreket hoznak a gyárnak, az erkölcsi eredményekről nem is szólva — mondja'Vásárhelyi György igazgató, s egy kötegnyi iratot helyez elém. A legfelsőn elolvasom, mik is azok az értékes papírlapok. Ez áll rajta: Hibajelző lajx — A Dolgozz hibátlanul munkarendszer elsődleges elemeinek bevezetésekor oda fordítottuk a fő figyelmet, ahol a legtöbb ember dolgozik, ahol az alapvető tevékenység nyolcvan százaléka lebonyolódik: a gyártás területére — kezdi a gyár „DH-sztorijának” elbeszélését az igazgató. — Hibafeltáró rendszer kiépítését határoztuk el, abból kiindulva, hogy a hatékony munkarendszer megteremtésénél az első és legfontosabb követelmény a termelés folyamatosságát, vagy a termék minőségét befolyásoló hibák felfedése és kiküszöbölése. Persze, a hibák megszüntetését nem úgy képzeltük, mint a rossz tévészerelő, ö, ha nincs kép, kicserél egy csövet, s ha lesz kép, akkor ezzel befejezte a munkáját. Anélkül, hogy a hiba okát, forrását felkutatta volna. Mi a hibák okának kiküszöbölését tűztük célul magunk elé. Ehhez volt szükségünk ezekre i- a, papírlapokra. Széles körű agitációval arra ösztönöztük és ösztönözzük a dolgozókat, hogy vegyék észre és jelezzék a munkájukat, a termelést akadályozó hibákat. Ha tudják, tárják fel az okot is. Ha van ötletük a hibaforrás megszüntetésére, azt is írják fel a nyomtatott űrlapra. Mint látja, tükrözi ezt a rubrikák sorrendje is. A hibajelző lapokat a szükséges gyűjtőládákkal minden üzemrészben hozzáférhetővé tettük. A hibajelentő lap azokhoz kerül, akiknek a hatásköre a gyár egész területére kiterjed, a főférnökhöz, a főkönyvelőhöz, vagy az igazgatóhoz. Ha a bejelentés intézkedést igényel, akkor ezen alapon utasítjuk az illetékes középszintű vezetőt — vagy a szükséges műszaki, szervezési vizsgálatot végző csoportot —, aki ugyancsak erre a papírra rögzíti, hogy miként és milyen eredménnyel intézkedett a hibaforrás megszüntetéséről. A legutolsó rubrikát a bejelentő dolgozó aláírásának hagyjuk ki, amivel igazolja, hogy látta, észrevétele nem volt hiábavaló. A határidők rövidek, ha lehet, azonnal cselekszünk. A bajai hűtőipari gyárban két éve tették meg az első lépést a Dolgozz hibátlanul munkarend bevezetéséhez. Azóta 455 hibát jeleztek az üzemekből. Igaz, ezek közül 148 rossz megfigyelésen alapult, de 307 a termelés hatékonyságát rontó körülményre hívta fel a gyár vezetőinek figyelmét. Volt a bejelentések közt szerény jelentőségű, de elismerést érdemlő, mint például az Április 4. brigád vezetőjéé. Horváth Lajosné észrevételezte, hogy túl drága az a szivacs, amelyet a mirelit üzemben takarításhoz használnak. Olcsóbb megoldást javasolt. Tavaly VI. hó 3-án töltötte ki a hibajelző lapot, s öt nap múlva már azzal a bejegyzéssel kapta vissza, hogy a rendelést feladták az olcsóbb szivacsra. A látszatra kis jelentőségű megjegyzések olykor a nyereséget nagyban csökkentő hibaforrásokra utalnak. A Zrínyi szocialista brigád egyik tagja tavaly júliusban azt jelezte, hogy sok a borsóhulladék, s javasolta, tegyenek a vibrátor alá egy surrantót, amelyen majd szépen kifolyik alóla a hulladék a műanyag ládába. így neki sokkal könnyebb lenne a dolga. A hibajelző lgpot látva az Igazgató részletes vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, hogy a feldolgozás melyik fázisában, hol mennyi hulladék, tört szem keletkezik, és miért? A szervezési csoport által összeállított jelentés kimutatta, hogy az összveszteség 4—12 százalék között mozog. A legtöbb kárt a szállító szivattyúk és a csigás előfőző rossz hatásfokú működése okozta. Még akkor elhatározták, hogy az idei szezonra, ahol lehet, elevátorokat állítanak be a szivattyúk helyett. Beszereztek ezen kívül egy törésmentesen szállító szivattyút, s egy új csigás előíőzőt is. A költség 700—800 ezer forint volt. Vásárhelyi György szerint már a most zajló, idei borsíószezonban az anyagkihozatalnak legalább kétmillió forintos javulását eredményezi a beruházás, amire a hibajelzés jóvoltából került sor. A gyár paraj feldolgozó vonalát szintén egyszerű észrevételek alapján szervezték át. Jurity István, Szűcs Miklós és Túri István hibajelző lapjai a berendezések elektromos és gépészeti átvizsgálására ösztökélték a gyár vezetőit. Az idén ugyanazzal a költséggel, ugyanazzal a munkaerővel 40 százalékkal nagyobb kapacitással termel a vonal, zökkenőktől mentesen. — A hibafeltáró rendszer kiépítésénél éltünk az anyagi ösztönzés eszközével is — mondja el a gyárigazgató. — Pontozzuk a jelzéseket. Egy pontért húsz forintot fizetünk mégpedig mihelyt az észrevétel helyességéről és fontosságáról megggyőződtünk. Ez szinte naponta történik. A bejeletéseket a DH-bizottság értékeli, egytől tizenötig terjedő pontszámmal. Itt a nyilvántartásban — mutat Vásárhelyi György egy precízen vezetett naplóba — nyomon követhető, hogy a hibajelző rendsz.er megszervezése, az észrevétel- és javaslattevés jogának „demokratizálása” hozzájárult a tulajdonosi szemlélet erősödéséhez is. Ez az erkölcsi nyereség nem kevésbé értékes számunkra, mint a gazdálkodás eredményének javulása. A dolgozók eleinte csak olyan hibákat vettek észre, amelyek közvetlenül a saját munkájukat akadályozták, és a keresetüket veszélyeztették. Később egyre gyakrabban jeleztek olyan, más területen felfedezett hátráltató tényezőket, amelyek kiküszöbölése a gyár, az egész kollektíva érdeke. A minőség és a bér összekapcsolása A Ipbátlan munkára késztetés második" lépését'1976 elején telték meg a Magyar Hűtőipar bajai gyárában: a bért összekapcsolták a minőséggel. — Komplex minőségi mutatórendszert dolgoztunk ki, minden egyes termékre, a gyártásának minden egyes fázisára — kezdi a második lépés ismertetését Vásárhelyi György. — Ez előírja azokat a minőségi követelményeket, amelyeknek eleget kell tenni ahhoz, hogy majd a késztermék első osztályú legyen. A dolgozókkal megismertettük ezeket a szigorú minőségi paramétereket. A laboratórium folyamatosan vizsgálja a gyártás egyes állomásain áthaladó, készülő termék minőségét. Ha a minőség roszszabb az előírtnál, azonnal közük az illetékes művezetővel, akinek a tudomásulvételről afféle jegyzőkönyvet kell aláírnia. A labort arra ösztönözzük, hogy minden hibát azonnal vegyen észre, és rögtön jelezze a művezetőnek. A művezetőt gyors intézkedésre sarkalljuk, a munkásoknak pedig az az érdekük, hogy ne tűrjenek el semmiféle minőségrontó körülményt. Attól függően, hogy az előállított áruban mennyi a nem első osztályú, egy dolgozó keresete 350—400 forinttal lehet több, vagy kevesebb. A napi jövedelmét a labor minőségi vizsgálata alapján a műszak végén bárki kiszámíthatja. Aki selejtet gyárt, a laboratórium hibajelzése ellenére, az anyagilag felel a munkájáért, levonunk tőle. Ha a rossz munka korrigálható, akkor azt ingyen kell elvégeznie az érintettnek, vagy a brigádnak. Előfordult például, hogy egy nagy árutételben súlyhiányt állapítottak meg a laborosok. Az illetékes brigádnak benn kellett maradni, és tüzetes munkával ki kellett javítani a hibát. Jól bevált a gyakorlatban ez a második DH-elem is. Bizonyítja ezt többek közt az az eset, amikor a borsófeldolgozásnál sárga szemeket talált a mintában a laboratórium, technológiai fegyelemsértés miatt. A hibaelkövetők szinte be sem várták az utasítást, azonnal leálltak a termeléssel, és villámgyorsan megszüntették a hiba forrását. — Nem hajszolják magukat az emberek a minél magasabb teljesítményre, mert rájöttek, hogy jobban járnak, ha normális erőkifejtéssel jó minőségű munkát végeznek — mondja a gyárigazgató. A Magyar Hűtőipar bajai gyárában itt tartanak a Dolgozz hibátlanul munkarendszer bevezetésében. Jól rakták le az alapokat, lehet folytatni az építkezést. A. Tóth Sándor Hulladékgyűjtési akció? Sajátos áruismereti vetélkedő? Megszoktuk már, hogy minden tavasszal valóságos gyűjtési mozgalom zajlik országszerte — tehát megyénkben is — a Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat, a MÉH felhívása nyomán. Az ócskavasat, színesfémet, papírt, rongyot stb. keresők soraiban gyermekek és felnőttek egyaránt vannak, akik nemcsak a saját lakást, illetve a ház környékét szabadítják meg a limlomtól, de ilyenért máshová is elmennek, hiszen cserébe pénzhez, esetleg értékes jutalomhoz juthatnak. A MÉH az idén is meghirdette a gyűjtési akciót, mely ezúttal a „Használtért — újat nyerhet” jelszót kapta. Az áprilistól június végéig tartó kampány igen csábító részvételi feltétele értelmében, aki a három hónap alatt átad a MÉH-telepen legalább 1 kg tiszta, illetve 5 kg mosatlan (fehér, vagy színes) pamuttextilhulladékot, s az ellenérték felvételekor kapott bizonylatot a soronkövetkező hónap 5-ig elküldi Budapestre, a MÉH Tröszt Propaganda Irodájába, az a havi sorsoláson nyerhet felsőruházati cikk vásárlására jogosító — és az ország bármely Centrum Áruházában beváltható — utalványt, valamint a TEMAFORG Vállalat fonalából méretre kötött ruhát és pulóvert, az akciót követő jutalomsorsolás révén pedig színes televízió, automata mosógép, vagy más nagy értékű nyeremény boldog tulajdonosa lehet. És mindezekre esélyesebb az, aki 2—4 kg tiszta, vagy 10—20 kg mosatlan háztartási pamut alapanyagú hulladékkal keresi fel az átvevőhelyet. Az említetteket a sajtó, a rádió és a tévé hirdetéseiből, valamint a lakások postaládáiba eljuttatott röplapokból tudták meg az emberek. Közöttük a Baján lakó Csiffáry Jenő is, aki gondosan feltérképezte otthonának minden zegét-zugát és talált — nem kis örömére — öt zsáknyi fölösleges textilanyagot. Azt elcipelte a városi MÉH-telepre, ahol kellemetlen meglepetésben volt része. Ugyanis közölték vele, hogy csak a minimum 20X30 cteittíVnéterhyl nagyságú' hurtÄaek-^ ra vdn szükség,; májd felkérték,” válogassa át a „gyűjteményt”" e méret szerint, s a felhasználhatatlan müszálas anyagokat vegye ki a többi közül. A kínosan hoszszú időt igénybe vevő műveletet végignézte a telep egyik dolgozója, aki mindössze 31 kg textilt — a teljes súly töredékét — volt csak hajlandó átvenni, amiért ötven forintot fizetett. Aztán megjegyezte: ha a mosott fehér ruhát külön rakja, azért magasabb átvételi ár járt volna, de a vegyes minőségű anyagért a legkevesebb pénzt adhatja. A történtek után csalódottnak érzi magát a 77 éves levélírónk, aki ezen akcióval kapcsolatban kedvét is vesztette. Sajnálja a csupán pár forinttal honorált fáradságát, s kifogásolja a vele szembeni közönyös bánásmódot. Nos, azt nem tudhatjuk, hogy a nemsokára befejeződő MÉH- akció milyen eredményekkel kecsegtet. Azt azonban több olvasónk tapasztalata alapján jelenthetjük ki; ez a hulladékgyűjtési kampány felér egy sajátos áruismereti vetélkedővel is! Nem,' egyáltalán nem lenne baj, hogy, az ismeretterjesztés nemes programjából a szóban forgó vállalat is kiveszi a részét a maga módján. A kár, hogy a sikertelenül versengők többszörösen lehetnek bosszúsak, hiszen a gyűjtésre fordított időt lényegében elpazarolták, hiábavalóan fáradtak, meg el kell viselniük, amikor a MÉH- alkalmazott visszaadja az át nem vett holmikat. Summa summárum: a MÉH nagyon próbára tette az idén az akcióján résztvevőket. Kiknek a gyűjtés során egy pillanatra sem volt tanácsos letenniük a mérőszalagot — különben nem tudtak volna eleget tenni a méretre vonatkozó szigorú előírásnak —, S a szekrények fiókjaiban felgyülemlett hulladékok közül a szakértőhöz illően kellett kiválogatniuk az átadható tiszta, illetve mosatlan (fehér, vagy színes) sifon-, damaszt-, zefir-, barhent-, delén-, puplin-, krepp- stb. anyagokat, s a belőlük készült ruhaneműket, lakástextíliákat, valamint az át nem vehetőnek ítéltetett selyem, gyapjú és szintetikus anyagból készült textíliákat, például a paplant, a szőnyeget, a gumírozott, steppelt és impregnált ruházati termékeket, vagy a konfekcióipar szabászati hulladékait. Ismételjük, fogalmunk sincs, hogy a lányok, asszonyok, a fiúk, férfiak, a fiatalabbak és idősebbek, vagyis a MÉH mostani akcióján indulók milyen színvonalon rendelkeznek a pamuttextilipari esmeretekkel. Véleményünk viszont, hogy akik e magas mércéjű követelményeknek maradéktalanul, megfelelnek, tebári-a te- * lép'rfe táévltt minden hulladékot! simán tudnal£l!Sdnf> ás-»üb* pott bizonylat idejében való postázásáról sem feledkeznek meg, joggal kiérdemlik nemcsak a szerencsére bízott, de a garantált jutalmat is. Akik pedig — mint a panaszkodó olvasóink — akkor keresik fel fölöslegessé vált holmijaikkal a MÉH-telepet, amikor még nincsenek kellően tisztában azzal, hányféle alapanyagból és milyen termékeket gyárt a pamutipar, méltán elvárhatják, hogy az ott dolgozók udvariasan, segítőkészen viselkedjenek velük. Mert ilyesféle tisztelet feltétlenül kijár a népgazdaságilag igen fontos hulladékgyűjtési mozgalom tevékeny részeseinek is! □ SZERKESZTŐI ÜZENETEK □ Abel Mlhályné, Kecskemét: Szerkesztőségünkhöz érkezett panaszát — miszerint az „Apolló 77” vizicirkusz április 13-án délutánra meghirdetett kecskeméti előadása elmaradt, pedig arra ön megvett három belépőjegyet — felkérésünkre kivizsgálta a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat vezetősége, melynek megállapításairól, intézkedéséről Gerőfi Sándor igazgatótól kaptunk írásos tájékoztatást. Ebből kiderül, hogy a kedvezőtlen időjárás, valamint a gyér érdeklődés — elővételben csupán harminchat Jegy talált gazdára — következtében nem kerülhetett sor a tervezett műsorra. E döntésről idejében értesítették a lakosságot, mégpedig a város belterületi útjain közlekedő vállalati busz hangosbemondójának segítségével, s az emlitett napon' 16 óráig vissza is váltotta a pénztár az eladott biléták zömét, ön akkor sajnos nem élt e lehetőséggel, így a Jogos kártalanítása — a Jegyek árának, összesen nyolcvanégy forintnak visszafizetése — érdekében most, utólag intézkedhettek az illetékesek, akik postán juttatják el a pénzt címére. Börcsök Andrásné, Kecskemét: Ahogy arról Király József főmérnök informált, a .József Attila u. 8. számú lakóépület telekhatáron belül) szennyvízelvezető csatornájának dugulását még az ön lapunkhoz írt levelének postázása előtt megszüntették a helyi ingatlankezelő vállalat szakemberei. A hibát ezúttal — mint már annyiszor — a lefolyócsőbe került tömftő anyag okozta. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy vattát, és egyéb textília-darabokat, valamint szilárd tárgyat tilos e vezetékrendszerbe Juttatni, sőt egy vonatkozó Jogszabály alapján a javítási költégek megfizetésére kötelezhető, akinek a felelőtlensége miatt következik be a szükebb közösség számára óhatatlanul kellemetlenséget Jelentő dugulás. Végezetül közöljük, hogy szennyvlz-kiömlés esetén a házfelügyelőnek munkaköri kötelessége gyors Intézkedést, segítséget kérni az IKV illetékes ügyeletétől. Fehér János, Jánoshalma: Illetékesektől tudjuk, hogy ön — ki tagja a helyi ÁFÉSZ szervezésében és irányításában működő sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoportnak — nemrégen huszonegy szerződéses hízottsertést adott át a fogyasztási és értékesítő szövetkezet felvásárló szervének, ,s az állataiért megkapta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Országos Anyag- és Arhivatal 18 1975. (IX. 20.) együttes rendeletében előirt alap- és felárat. Ami pedig a levelében említett hirdetést illeti — mely nemcsak a napi- és hetilapokban jelent meg többször, de elhangzott a rádió és televízió hirdetési műsoraiban is —, annak szövege valóban félreérthető. Ezzel kapcsolatban a helyes tudnivaló: az a termelő, aki az adott évben húsz, vagy ennél több hízottsertést ad át szerződés révén a felvásárlóknak, I forint mennyiségi felárban részesül. Ha minderről további részleteket akar megtudni, javasoljuk, forduljon bizalommal a megyei állatforgalmi és húsipari vállalat Jánoshalmi képviselőjéhez, aki készséggel tájékoztatja önt! Szabó József, Kecskemét: Panaszára reagálva közöljük — a megyei tanács vb művelődésügyi osztályától kapott írásbeli értesítés alapján —, hogy a nyugdíjazás előtti szolgálati éveiben rendszeresen kifizették önnek a Katona József Múzeumban végzett gondnoki teendőkért Járó havi 150 forint bért. Egyébként szíves elnézését kérjük a késői válaszért, s ennek oka, hogy az említett hatóság sajnos nem tartotta be az országgyűlés által nemrég elfogadott 1977. évi I. törvény azon szakaszát, mely a panasz elintézésének 30 napos határidejét írja elő. Szatmári István, Kecskemét: Minthogy gyermekei a Nagykőrösön lakó elvált feleségének háztartásába vannak, így ön nem tekinthető nagycsaládosnak, következésképp nincs is Jogalapja lakásügye soron kívüli orvoslásának, melyre csak ezen évtized végén kerülhet sor. „Vásárló” Jelige, Kecskeméti A lapunkhoz hónapokkal ezelőtt érkezett levelében foglaltakat — melyből kiderül, hogy a TÜZÉP kecskeméti mintaboltjának egyik dolgozója külön ellenszolgáltatásra Is igényt tartott munkája után — kivizsgáltattuk a vállalat Illetékeseivel, akik fegyelmi eljárás során vonták felelősségre az érintett kereskedőt. Ez utóbbiról telefonbeszélgetés során értesültünk röviddel ezelőtt, miután a vállalat kecskeméti központjának írásos válaszát négyszer 30 nap elmúltával Is hiába vártuk. Virág Károly, Kecskemét: Soraira válaszolva örömmel közöljük, hogy a „hirös” város nemsokára gyarapodik egy 250 négyzetméter alapterületű modern üzlettel — ezt a Májua 1. tér szomszédságában alakítják ki —, ahol csak fotó- és optikai cikkeket árusítanak. Az OFOTÉRT Vállalat és a városi tanács közös beruházásában készülő kereskedelmi egység megnyitásáról ön is időben tájékozódhat majd. összeállította: Velkei Árpád Levélcim: 6001 Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefop: 12-516
