Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1977. július 27.

Költséges biztonság

A SZOT XXIII. kongresszusa a szakszervezeti bizalmiak hatáskörének kibővítését határozta el.

Bizalmiak a cipőgyárban

Akit érdekel a statisztika, rend. szeresen átfutja az újságokban megjelenő hazai és külföldi jelentéseket, az évek óta érdekes -jelenséget figyelhet meg. A szomszédos, vagy távolabbi országok gyakran jelentik, hogy mezőgazdaságúink az adott esztendőben tíz, sőt tizenöt, húsz százalékkal többet produkált,' mint az előző évben. Nekünk ilyen jelentéseink nincsenek. Rendszeresen, ütemesen fejlődik mezőgazdasági terme, lésünk, évenként néhány százalékkal. Ha visszaesik, ez is csak néhány százalékos. Ritka az olyan terv, mint az idei, amikor viszonylag magas, 8 százalékos hozamnövekedést irányoztunk elő.

Nem szokásosak tehát nálunk „nagy ugrások”, viszont meglehetősen biztonságos a mezőgazdasági termelésünk, noha ott „nincsen tető a műhely felett”. Erre büszkék lehetünk, mert ez már egy elért, jelentős színvonal bizonyítéka, nagy emberi erőfeszítések és anyagi befektetések eredményeit tükrözik.

Volt nálunk aszály régen is, meg mostanában is. De például, az 1952-es aszály nemzetgazdasági tragédiát, válságot okozott, a tavalyi pedig némileg visszavetette ugyan a termelést, de a gazdaság egyensúlyát nem rázta meg. Ennek egyik legfőbb titka a műtrágya. Legjobb tudomásom szerint a biokémikusok máig sem tudják megmagyarázni, hogy miéit, de tény, hogy a bőségesen műtrágyázott gabona jobban bírja a szárazságot. Ez járulékos haszon, hiszen a műtrágya használatának legfőbb eredménye, hogy ma olyan termésátlagokat takarítunk be széltében-hosszában, amilyenéket hajdanán még a legjobb gazdaságok a legjobb években sem tudtak elérni. A műtrágya azonban drága dolog, a költségek szempontjából korántsem mindegy, hogy két mázsát szórnak ki egy hektárra, vagy tizenkét mázsát.

Közismert módja a szántóföldeket fenyegető veszély elhárításának az öntözés. Ez esetben nem a víz, hanem a berendezés kerül gokba. Hiszen ha a talajművelő gépeket használni akarják, akkor az öntözővizet rejtetten, a szántási mélység alatt, állandó csöveken kell vezetni, a víz kiemelését, szétosztását, a szükséges nyomás előállítását költséges gépi berendezések, és automatikák végzik. És nem is biztos, hogy csodát tesznek. Nem mindenki tudja, de tény, hogy súlyos aszály esetén az öntözővíz csak a katasztrófa elhárítását szolgálja. Ha éget a nap, akkor lecsökken a levegő páratartalma, ami pedig a növények fejlődésének egyik feltétele. A kipermetezett víz is gyorsan elillan, nem a talajba, hanem a levegőbe. Előfordulhat, hogy aszályban a bőségesen öntözött kukorica csak annyi termést hoz, mint egy normális esztendőben öntözés nélkül hozott volna. De a katasztrófát akkor is elhárítottuk. És ha esős az esztendő, öntözni nem kell, a beépített öntözőberendezés amortizációjának terhét akkor is viselik a gazdaságok. •

Ahol gépek működnek a termelésben, ott mindenütt azt az igényt támasztjuk, hogy ezeket használják ki miniéi alaposabban. Több műszakban, egész esztendőn át. A kemény szabály alól a mezőgazdaság kivétel. Egykor július elején kezdtek aratni, csinálták vagy hat hétig, de a cséplés eltartott gyakran szeptember derekáig is. Vagyis 8—10 hetet vett igénybe a munka. Most úgy kell gépesítenünk, 'hogy mind a két műveletet — az aratást és a cséplést — két-három hét alatt befejezhessük. Miért? Azért, mert jöhet eső, rossz idő, amikor a gépek nem tudnak dolgozni. Létkérdés tehát, hogy ha kell, két hét alatt is végezni tudjunk. Különben a nagy befektetéssel mér megtermelt gabona megy veszendőbe. Az tehát a jó gazdaság, ahol — noha látszólag feleslegesen is — sok a kombájn. Mert abban a gazdaságban legnagyobb a biztonság.

Vannak országok ahol még a szénakészítés sem terjedt el. Ha tehát jön egy rossz tél, esetleg az állatállomány ötödrésze is elpusztul tavaszig. Azután vannak országok, ahol a belföldön megtermelt abrakból gazdálkodnak. Ha az elfogyott, sanyarognak az állatok, kondíciójuk leromlik, termelésük visszaesik.

Nagyon sokba kerül, hogy mi ezeket a veszélyeket elkerülhessük. Mert a magyar népgazdaság egyik vastörvénye, hogy az állattenyésztés eredményeit takarmányhiány nem veszélyeztetheti. Ha nem termett meg itthon, veszünk külföldön. Ha ezer vagon kell, akkor annyit, ha ötvenezer vagon kell, akkor annyit, tekintet nélkül a felhasználandó dollár végösszegére. Ez pedig nagyon sok, mert amikor nálunk nem térem, akkor rendszerint másutt is kevés terem, tehát a világpiacon emelkednek az árak. A szükséges fehérjetakarmányokat pedig itthon nem tudjuk megtermelni: a szójalisztet, földimogyoró-pogácsát, hallisztet mindenképpen külföldről kell megvásárolni.

Mindezeket nem a szakembereknek mondtam el, azok úgyis tudják. Felvilágosítás, ismeretterjesztés volt a célom. Gyakran hallani ugyanis, hogy ha mi olyan biztonságosan és olyan sokat termelünk, akkor miért kúsznak felfelé az élelmiszerárak? Hát egyebek mellett ezért. Mert a biztonság, költséges dolog.

És a mezőgazdaság felett még a nagy befektetések ellenére sincsen tető. A kései fagy ellen szinte semmit nem tudunk tenni, a ritka méretű aszály hatását csak mérsékelni tudjuk, és a jól működő, ámde költséges áilaitegészségügyi apparátus erőfeszítései dacára is adódhat egy-egy olyan járványos állatbetegség, amely megtizedeli az állományt. Mert a mezőgazdaság mégis csak mezőgazdaság.

F. B.

Az ennek alapján tavaly májusban kiadott irányelvek több joggal — s ennek megfelelően több kötelességgel — ruházták fel a kisebb munkahelyi közösségek gondjaival foglalkozó aktivistákat. Egyetértésükre van szükség bérezési, jutalmazási döntésekhez, javaslattételi jogukkal élhetnek, vállalati kitüntetések odaítélése előtt. Kezdeményezhetik azt is, hogy a szakszervezeti bizottság ne támogassa a gazdasági vezetők olyan javaslatait, amelyek nem egyeznek a csoport érdekeivel.

A végrehajtás — a bizalmiak tevékenységének kiszélesedése — nagy segítséget kapott azáltal, hogy határozatával a Minisztertanács is jogerőre emelte. Egyik napról a másikra azonban nem válhatott a szakszervezeti munka jellemzőjévé, hogy a bizalmiak minden alkalommal megfelelően éljenek megnövekedett hatáskörük lehetőségeivel.

A változás jelentőségéről, eddigi tapasztalatairól tájékozódtunk Kecskeméten, az Alföldi Cipőgyárban. Elsőként Fazekas Lászlónétól, a vállalati és a gyári szakszervezeti bizottság titkárától:

— Az irányelvek végrehajtásaként először osoportértekezleteken beszéltük meg a tennivalókat. Tartottunk körülbelül tizenöt megbeszélést. Ezek egyik tanulsága az volt, hogy a szakszervezeti aktivisták örömmel fogadták új jogaikat. A másik tanulsága pedig, hogy a bizalmihálózat már az előző években is oldott meg olyan feladatokat, amilyenek most a munkájuk részévé váltak. Ha nem is gyakorolták ezeket a jogokat, szereztek bizonyos gyakorlatot bennük.

Problémáink természetesen akadnak. Annak felismerése, hogy valamilyen lazaságot, mulasztást szóvátenni nemcsak jog, hanem kötelesség — még nem általános. A bérről, jutalomról hozott döntésekben még gyakran lehet találkozni a látszólag mindenkit megnyugtató egyenlősdivel. Ez azonban már összefügg a szakszervezeti aktívák és a gazdasági vezetők együttműködésével. A jogok és kötelességek a művezetők, osztályvezetők számára is változtak, szaporodtak.

Miből is áll ma a cipőgyári bizalmiak munkája? Erről azonban szóljanak ők maguk.

A szabászaton nyolc asszony bizalmija már 8. éve Gyóni Rezsőn®. Intézi az üdülési kérelmeket, árusítja a bélyegeket. Nemrégiben vita volt a műhelyben a minőségi jutalom felosztásán. Az , előző művezető álláspontja alapján egyformán kapott minden dolgozó. A differenciálásra, ösztönzésre szánt keretet így nem éppen célszerűen használták fel. Az egyenlősdi ellen többen is szóltak. Most megváltozott a jutalom felosztása, alapórabérének arányában részesedik mindenki a jutalomból. A bizalmi azon a véleményen van, 'hogy az eredményekben a szabászat minden dolgozójának része van.

A másik szabászati bizalmi Posta Mihályné, több, mint tíz éve intézi a hozzá tartozók — jelenleg tizenkét munkatársa — szakszervezeti ügyeit, továbbítja kéréseiket. Ha a bőr minőségével van probléma, ami nem ritkaság, kérik, hogy csökkentsék a kihozatali normát. Indokolt esetben el is érik a csökkentést.

Mindketten elmondták, munkájukról azt, ami valamennyi bizalmi gondja. Tudniillik, hogy alig van idejük a feladatok ellátására. A kétóránkénti ötperces szünetekben, meg a reggelire szánt negyedórás szünetben bonyolódik le minden forgalmuk. A megbeszélések, ülések már munkaidő után zajlanak. Márpedig „innen ők is oda akarnak érni, ahová a többiek”. Megbízatásuk társadalmi jellegű, társadalmi munkában is látják el. Ha munkaidejükből csípnének le, azt a keresetük bánná.

Major Lászlóné a felsőrészkészítő szalag egyik bizalmija. Megbízatását egy éve, főbizalmivá előlépett kollégája nyomán kapta meg. Tizenegy munkatársa mellett öt kismamát is kép-Nők - fontos posztokon

Egy nemrég készült felmérés tanúsítja, hogy a bolgár nők fontos szerepet töltenek be az ország gazdasági, társadalmi és politikai életében.

Száz munkaképes korban levő nő közül 84 dolgozik, vagy tanul. A népgazdaságban 1976-ban foglalkoztatottak 47 százaléka nő volt. Az iparra ebből 48; a mezőgazdaságra 47 százalék jutott: az egészségügyi dolgozóknak pedig

73,5 százaléka nő.

A középiskolát és egyetemet végzett szakemberek 55,8 százaléka nő. Számuk állandóan növekszik: az 197fcrl977-es tanévben 100 tanuló közül 49, az egyetemeken 54, a főiskolákon pedig 78 a lány.

A bolgár nők képzettsége és aktív részvétele a termelőmunkában lehetővé teszi, hogy jelentős mértékben részt vegyenek az ország irányításában, is. A társadalompolitikai szerveknél, szervezeteknél töltenek be többnyire vezető szerepet, A Hazafias Népfront tagságának 50 százaléka kerül ki a „gyengébb nem” soraiból. A megyei és a városi Hazafias Front Bizottságok elnökeinek 40—43 százaléka nő. A bolgár lányok és asszonyok mindenütt jelen vannak, ahol a politika formálódik és ahol Bulgária gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésére vonatkozó határozatok születnek. (BUDAPRESS— SOFIAPRESS)

A víz is nemzeti kincs...

A víz mindennapi életünkhöz nélkülözhetetlen, melyet akkor értékelünk igazán, ha hiányzik. Szomjunkat oltjuk, nyári kánikulában felüdülést nyújt. Az ipar és a mezőgazdaság sem nélkülözheti, mégis oly gyakran bánunk vele mostohán. Felelőtlenül pazaroljuk, szennyezzük — nem gondolva arra, hogy a vízkészletek sem kimeríthetetlenek, és az olajjal, vegyszerekkel átitatott patakok, folyók a mi egészségünket is veszélyeztetik. Nagyobb megbecsülést érdemelne ez a nélkülözhetetlen elem, melyhez a földi élet kötődik.

• Ipari vízlefolyó Budatétényben. Ipari üzemeink sok millió köbmétert használnak, s nnek nagy része még mindig szennyezetten kerül vissza a folyókba.

• Palatinuson kánikulában. 1930-ban egy lakosra jutó budapesti vízfogyasztás 121 liter volt, napjainkban a 300 litert is meghaladja.

(Fotó: Németh Ernő felvételei—KS)

• Fazekas Lászlóné.

visel, pontos nyilvántartásából velük is „elszámol”. A három bizalmi közüli ő a legmagabiztosabb. Természetesnek tartja, hogy a Kiváló Dolgozó kitüntetéseknél az ő — és a brigádvezetők — javaslata a döntő. Magától értetődő volt az is, hogy mikor sok hiányzó volt, kérték a szalagnorma módosítását. Tevékenysége nem tűnik formálisnak, ő maga sem érzi annak, de — szinte ezt enyhítendő — gyorsan hozzáteszi, hogy zavartalan munkájához köze lehet, hogy jó a kapcsolata a művezetőnővel.

Mindegyikőjüktől megkérdeztem, hogy megbecsülik-e őket munkatársaik, akiket képviselnek. Mosolyogva bólogattak, nincsen semmi baj. Akinek kérdése van, az jelentkezik vele, s ha valamilyen ügyben véleményt mondanak, döntenek, nincs sértődés. Egyetértenek. Együtt dolgoznak, azonosak a gondjaik, a többségnek egyező a véleménye is.

Ezek a vélemények azonban nem mindig önállóak. A bizalmiak jogaikat ismerik, de még ezeknél is pontosabban tudják a korlátáikat. Nem minden kérdésben lehetnek partnerei a művezetőknek. A prémiumfelosztásnál végső fokon, esetleg kevés módosítással a művezető véleménye a döntő, ö látja, ő figyeli mindenki munkáját, a bizalmi többnyire nem tud erre is figyelni. Pártfogolják a többiek kéréseit, ese• Posta Mihályné és Gyóni Rezsimé.

tenként tanácsot adnak, s jelzéseket, információkat továbbítanak a szakszervezeti vezetőségnek.

ök adhatják a legtöbb segítséget a fontos határozatok végrehajtásához, a munkahelyi problémák megoldásához. Egy-egy aktivista 10—15 munkatársához tudja eljuttatni a döntéseket. Elismerésükkel nem szabad fukarkodni. Megbízatásuknak rangot adott a tavalyi döntés, ök maguk is azon vannak, hogy rangot szerezzenek a tisztségüknek. A bizalmiak új jogait munkájuk: eredményessége tudja csak igazán törvényerőra emelni.

Zs. A.

A TÁRGYALÓTEREMBŐL

Rablás éjszaka

Egy meleg nyári éjszakán Baja központjában két fiatalember autóba ült. Mielőtt elindultak, megszólította őket egy idős. kissé ittas férfi és azt kérte tőlük, vigyék haza Sükösdre, mert a legutolsó autóbuszjáratot is lekéste. Az autósok —. akik Bajáról Kiskőrösre akartak utazni — vállalkoztak a sükösdi útra és a férfit a vezető melletti ülésre ültetve elindultak. A gépkocsit Kollár György Kiskőrös. Kossuth Lajos utca 39. szám alatti lakos vezette, mellette a felvett utas Dózsa János Sükösd, Petőfi utca 16. szám alatti lakos ült. míg hátul Tóth István Kiskőrös, Szabadkai út 61. szám alatti lakos foglalt helyet.

Amikor Sükösdhöz közeledtek. Dózsa megjelölte a helyet, ahol szeretne kiszállni. Kollár lassított, közben Dózsa elővette a pénztárcáját és ötven forintot ajánlott fel az alkalmi fuvarért. A gépkocsivezető meglátva a pénzt, kijelentette. hogy ez kevés. Nem állt meg. hanem az autó sebességét növelve hajtott keresztül a községen. Az utas magasabb összeget kínált, de a gépkocsi ekkor sem állt meg. Amikor elhagyták a községet. Dózsa megijedt és elővette a zsebkését. kinyitotta. Ezt észre vette a hátul ülő Tóth István, aki szólt Kollárnak, hogy vigyázzon, mert bicska van az öregnél. Kollár megállt, s rászólt az utasra, hogy szálljon ki. Mire azonban Dózsa kiszállt, már ott volt mögötte a két fiatalember. Tóth István hátracsavarta az utas karjait, lefogta. közben Kollár elvette tőle a bicskát, benyúlt a kabát zsebébe, onnan pedig a pénztárcát emelte ki. s elvette az idős ember golyóstollát is. Aztán mindketten autóba ültek és elszáguldottak. Dózsa László visszagyalogolt a községbe. A pénztárcában 7200 forint volt. Az idős ember másnap feljelentést tett a rendőrségen.

A tetteseket még nem fogták el, amikor Kollár újabb bűncselekményt követett el. Ezúttal Pagács Pál Kiskőrös, Rákóczi utca 30. szám alatti lakos volt a társa. A múlt év őszén egy reggel hat óra körül a két fiatalember megjelent Sztraka István Kiskőrös, feketehalmi tanyájánál. Az épület ajtaja zárva volt. de Pagács kinyitotta és a helyiségből egy gázpalackot, két tekercs gumicsövet, egy villanyrezsót. egv kilencven literes üstöt, egy tartályt vittek az autóba. s azokat Kollár szüleinek Tabdin levő tanyájába szállították. A gázpalackot 800 forintért eladták.

Útközben azonban — amikor a feltört tanyából távoztak — öszszetalálkoztak a tulajdonossal Sztraka Istvánnal, aki éppen tanyája felé tartott.

Kollár Györgyöt hamarosan letartóztatták és a nyomozás során még az is kiderült hogy a huszonöt éves fiatalembert lőfegyverrel való visszaélés bűntette miatt is felelősségre kell vonni. A múlt év tavaszán ugyanis egy Istállóban talált egy pisztolyt, amit nem szolgáltatott be a hatóságoknak, hanem azt három hónapig őrizte, majd Kiskőrös határában egy kútba dobta. A fegyvert a nyomozás során valóban meg is találták a kútban és lefoglalták. A szakértő megállapította, hogy a fegyver —. amelyben töltények is voltak — lövés leadására alkalmas. A Pisztolyt természetesen elkobozták.

Mindezek miatt a Kiskőrösi Járásbíróság Kollár Györgyöt halmazati büntetésként három év és hat hónapi szigorított börtönre ítélte, további három esztendőre eltiltotta a közügyekben való részvételtől és vele szemben 9200 forint vagyonelkobzást mondott ki. Tóth István —. aki a bűncselekmény elkövetésekor alig töltötte be tizennyolcadik életévét — társtettesként megvalósított rablás bűntette miatt tíz hónapi szabadságvesztést kapott, amelynek végrehajtását a bíróság három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette.

E két vádlott cselekményeinek megítélésénél a bíróság súlyosbító tényezőként vette figyelembe, hogy az erőszakos jellegű bűncselekmények elszaporodtak, ugyanakkor — Kollár György — többszörös halmazatot valósított meg. Eijyhítő körülmény volt viszont, hogy mindketten büntetlen előéletűek. s Kollár két kiskorú gyermek eltartásához járul hozzá, cselekményeivel kapcsolatban pedig bűnösségére is kiterjedő, beismerő vallomást tett. Tóth István a cselekmény elkövetése óta megnősült. gyermeke született és tényleges katonai szolgálatot teljesít.

Pagács Pál társtettesként, jogtalan behatolás útján elkövetett lopás miatt négyezer forint pénzbüntetést kapott. Az ítélet Tóth István és Pagács Pál vonatkozásában jogerős. Kollár és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.

G. S.

• Ivóvizünk kevés van, ezért ne pazaroljuk. 1985-re vizíogyasztáunk országosan kfe. 13~14 müüé.rü k3bméter tesz.