Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

Kiír 1911. július 21. • PETŐFI NÉPE • ? A nemzetközi térképészeti élet egyik központja lett Budapest SAJÁTOS FŰSZEREZÉSŰ, SOKFELÉ KERESETT ÁRUK HATMILLIÓ FORINTOS BERUHÁZÁS A soltvadkerti húsfeldolgozóban A szövetkezeti élelmiszeripari kisüzemek feladata többnyire egy­­egy szűkebb körzet ellátása. A Soltvadikert és Vidéke ÁFÉSZ vá­góhídja és húsfeldolgozója példá­ul elsősorban a nagyközség, va­lamint Bocsa és Tázlár lakóinak igényeit hivatott kielégíteni. Hogy az utóbbi néhány évben Buda­pesttől Mélykútiig és Miskölctól Dunaújvárosig ismertek — sőt keresettek — lettek termékeik, ahhoz valami különöset, de le­galábbis a szokványostól némileg eltérőt kellett produkálniok. Nos, ott a helyszínen — engedve a kedves invitálásnak — érzékszer­veim révén, azt hiszem, sikerült a magyarázat 'közelébe férkőz­nöm. A legfrissebb töltelékáru kóstolása közben gyermekkorom disznóvágásainak kedves öreg böllérje jutott eszembe, aki az utolsó szál kolbászba, rizses és májas hurkába mindig belecsem­pészett az általa hozott, vagy ké­szített pikáns fűszerkeverékekből egy csipetnyit, meglepve, örven­deztetve ezzel az ínyencebb kós­tolókat. Laczi Kálmán üzemvezető csak mosolyog a felvágottak és más finomságok ízére, fűszerösszetéte­lére vonatkozó kérdéseimen. Ezek titkok — válaszolja. Az ő titkai. Sok-sok éves hentesi praxisának „termése”. Technológiai újítások, saját kísérletei, vagy ha úgy tet­szik: a szakma egyetemi szintű elsajátítása. Annyit mégis elárul: a főzőkolbász kissé eltér a ha­gyományoktól, csípősebb, a táj­jellegnek megfelelő karakterű, akárcsak a soproni kenőmájas; a sonkaszalámit tiszta sertéshúsból csinálják; a rakott húst bélbe töltik és mustármaggal „vadít­ják”; a sült császárszalonnát füsttel is megcsapatják egy ki­csit: a gyulai kolbásznak valót tovább érlelik, többféle sajátos ízesítőt szórnák bele és nem szá­rítják úgy ki, mint máshol. Általában több odafigyeléssel, lelkiismerettel kezelik a nyers­anyagot, nagyobb gondot fordíta­nak „műveikre”. Örömet akarnak szerezni velük a fogyasztóknak. És, persze, állandó piacot áruik­nak. Ami — az említettek után nem nehéz kitalálni — már ré­gen megvan. Az érdeklődés ugyanis minden készítményük iránt óriási. Naponta tucatszám­ra állnak az udvari raktár elé különböző kereskedelmi vállala­tok, üzletek furgonjai, és bizony nem ritka, hogy a rendelt meny­­nyiségnek csak töredékét vihe­­hetik magukkal. Hiába, nem győzik. A kisüzem kinőtte mű­szaki adottságait, értékesítési le­hetőségeinek nagy részét nem ké­pes kihasználni. Dr. Juhász Imre, az ÁFÉSZ elnöke múltról és jö­vőről a következőket mondja: — Ki gondolta volna ezt, ami­kor még szikvízüzem volt abban az épületben! Az átalakítás 1975-ben félmillió forintba került. Kezdetben csak vágással — főleg birkával — foglalkoztunk és csak tőkehúst árusítottunk boltjaink­ban. Ugyanakkor a három köz­ségben megszerveztük a sertés­­tenyésztő szakcsoportokat — össz­létszámúk ma már 490—600 fő —, hogy legyen mire alapozni a ké­sőbbi feldolgozást. 1973-ban már ötezer állatot küldtünk a piacra. A tavalyi termelési érték pedig meghaladta a 12 millió forintot. A vágóhidat sokáig a tanácstól béreltük, csak tavaly került a tu­lajdonunkba. Hétszázezer forin­• Laczi Kálmán üzemvezető a raktárban. (Méhesi Éva felvételei) • Bajusz Mátyás a kolbászféle­ségekhez készíti elő a húst. tért korszerűsítettük, akkor 5 hó­napon keresztül Halason vágat­tunk ... A múlt évben a SZŐ VOSZ és a MÉSZÖV elnöksége úgy döntött, hogy a kecskeméti Univer és a kiskunhalasi ÁFÉSZ „húsgyára” mellett a miénket is fejlesztik. A rekonstrukció tervezett költsége 6,2 millió forint, ennek kéthar­madát kapjuk a két szövetségtől. Az építkezés a jelenlegi vágóhíd mellett most, a második félév elején kezdődik. Elkészül majd egy 400 négyzetméter alapterüle­tű modern feldolgozócsarnok, a hozzátartozó kiszolgáló egységek­kel és szociális helyiségekkel. A kapacitás 50 százalékkal fog nö­vekedni. Reméljük, a szarvas­marhavágást 'is engedélyezik — erre egyébként alkalmasak lesz­nek a berendezések —, miáltal nagyobb választékot kínálhatunk töltelékárukból, egyszersmind mérséklődne az árszínvonal. Ar­ról nem is szólva, hogy lehetősé­günk nyílna ipari tanulók kép­zésére. Abban is bízunk, hogy ad­dig megoldódik egy másik nagy gondunk: nevezetesen: a szalon­na, a zsír és a tepertő tárolása, illetve értékesítése. Mert a sok eladatlan fehéráru miatt, sajnos, néha vissza kell fognunk a ter­melést. K. F. — A szocialista országok együt­tes munkájával, nagy koordinálás­sal elkészült az a világtérkép, amelynek megjelenésére évtizedek óta várnak a különböző tudo­mányágak és a gyakorlat szakem­berei — tájékoztatta az MTI mun­katársát dr. Radó Sándor profesz­­szor. a MÉM térképészeti főosz­tályának vezetője, a világszerte ismert magyar tudós, aki a térkép összeállítását személyesen kezde­ményezte. A külföldi térképészek legtöbbje szkeptikusan fogadta az alig több mint tíz évvel ezelőtti bejelentést, hogy tudniillik 1975— 77-re készen lesz a 234 lapos vi­lágtérkép: egy ilyen összeállítás kiadása ugyanis csaknem száz éve várat magára, s a századforduló óta egész sor kezdeményezés bu­kott meg. — A világtérkép első mintalap­ját 1964-ben mutattuk be a lon­doni földrajzi világkongresszuson — mondotta a professzor — majd ezt követően a szocialista orszá­gokban nagy erővel láttak hozzá a teljes térképmű elkészítéséhez. A* * * Szovjetunió szakemberei 107 lap. a magyar térképészek 50 lap kidolgozását vállalták és így sor­ban a többi szocialista ország tér­képészeti vállalatai is bekapcso­lódtak a munkába. Egységes szem­pontok alapján, egységes jelkulcs­csal és közös tartalommal állítot­ták össze a világtérkép lapjait. — A térképmű megjelenése nagy érdeklődést keltett: a nemzetközi térképészeti társulás vezetőinek véleménye szerint a mű „mér­földkő a térképészet történetében” s igen elismerően méltatják jelen­tőségét az ismertebb külföldi tér­képészeti és szakmai folyóiratok. A magyar térképgyártás külföl­dön szintén rangot vívott ki. rend­szeresen nagy mennyiségű térkép­anyagot rendelnek külföldről. A Kartográfiai Vállalat a nyugati megrendelések teljesítését alig győzi, évente több százezer dollár értékben gyárt térképet exportra. Éjszakai ellenőrzés az üdülőkörzetekben Italozó fiatalkorúak, magyarázkodó vendéglősök Nyár, hétvége. A kellemes idő, a megyében levő üdülőhelyek kirándulásra csábítanak. Idősebbek, fiatalabbak egyaránt felkeresik azokat a helyeket, ahol a hűs habokban, a zöld erdőben felüdülést, pihenést találnak. Velük együtt az üdülőkörzetek­ben húzzák meg magukat azonban a munkakerülők, a csövezők, a bűnözők, s természetesen azok, akik megpróbálnak sok pénzt keresni: az alkalmi fel­szolgálók, az ügyeskedők, egyszóval az üdülési sze­zont kihasználók. A megyei rendőr-főkapitányság azért szervezett razziát, hogy pontos képet kapjon a kiránduló- és üdülőhelyek közrendjéről, közbizton­ságáról. Velük tartottunk. SOLTVADKERT, Petőfi-tó. A késő délutáni órák ellenére a víz partján vidám fürdőzők töl­tik szabad idejüket. A kemping­ben rend honol, nincs renitens­­kedő, mások nyugalmát zavaró jelenség. Tó Vendéglő, igazolta­tás. N. Lajos 17 éves szerszám­­készítő előtt egy üveg sör áll. Vajon ki szolgálta ki? Ezt is megtudjuk. Pálfi Béla, a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat műszaki ellenőre, hét­végi felszolgáló. Q vitt sört a fiatalkorúnak. Kifogása: nem lát­szott a fiún az életkora. Ez azon­ban nem mentette meg a felje­lentéstől. VACSORAIDÖ. A Halasi Csár­dába, ismertebb nevén a Malac­ba térünk be. Amíg az ételre várunk, egy fiatal fiú négy üveg sört rendelt. Azonnal fizetett, 32 forintot. A sör gyorsan elfogyott, s a fiú egy másik asztalhoz ült, újabb sörök mellé. Igazoltatás. K. Attila még nem töltötte be a 17. életévét, de már a negyedik üveg sört fogyasztotta. Tóth Mi­hály felszolgáló, Kiskunhalas, Kisfaludy utca 115. szám alatti lakos megpróbálta félrevezetni a rendőröket. — Juris József rendelte az italt, én nem tudtam, hogy ad a fiatalkorúnak. Amikor közölték vele, hogy szem- és fültanúi voltak a fiatal­korú rendelésének, a felszolgáló az ezernégyszáz forintos havi fi­zetésére hivatkozott, öt és Juris Józsefet is feljelentették. KUNFEHÉRTÖ, Csárda. A fél­tetős szín és a kerthelyiség is zsúfolt. Rengeteg a fiatal, nem csoda, hiszen a közelben van a KISZ-tábor, s itt üdülnek a spor­tolók is. A kerítés mellett négy fiatal fiú próbálta eltüntetni a söröskorsókat, eredménytelenül. K. Imre, K. Tibor 16 évesek nem először ittak itt. Most Kádár- Németh István tiszaszigeti lakos rendelt. Benke Zsigmond felszol­gáló, amikor kérdőre vonták, dü­hében egy poharat ejtett el. — Tegnap este — mondta ide­gesen a felszolgáló — ezek a srácok akartak leütni, de megis­mertek, s nem bántottak. Most éppen miattuk „bukók le”. Öt és Kádár-Németh Istvánt feljelentették. Néhány asztallal távolabb M. Béla és M. Anikó általános isko­lai tanulók Turcsán Vilmos bu­tt Tóth Mihály alkalmi felszol­gáló adatait rögzíti a nyomozó. dapesti lakossal együtt söröztek, őket a 16 éves B. József har­madéves tanuló szolgálta ki. ÉJSZAKÁBA HAJLOTT AZ IDŐ, amikor csak kíváncsiság­képpen „bepillantottunk” Kis­kunhalason a Hóvirág eszpresz­­szóba. A kerthelyiségben öt, meglehetősen részeg fiatalember kókadozott egy asztalnál. Látha­tóan Tanács Imre 29 éves, Kis­kunhalas, Csillag utca 13. szám alatti lakos, a Ganz-MÁVAG kül­ső szerelője volt a legrészegebb. Annyit azonban el tudott mon­dani, hogy itt három üveg sört szolgáltak ki részére, néggyel pe­dig a „ref-bárban” ivott. Kovács Imre gépkocsirakodó hét deci bor elfogyasztása után tért be egy üveg sörre, míg Koszol György, a kommunális üzem segédmun­kása itt itta le magát, de táská­jában még tartolékot is vitt haza. Gál István, Kiskunhalas, Ker­tész utca 15/a. szám alatti lakos szintén alaposan elázott, bár nem tudni miből telt italra, mert március óta nem dolgozik. A sört Mihaliczkó Mihály rendelte, aki a legjózanabb volt a társaságban, jóllehet rajta is meglátszott az elfogyasztott szesz mennyisége. Hogy ki rendelte, s ki adta ki az italt, ez volt a kérdés. Tisócz­­ki László üzletvezető szerint a józan fiatalember vitte ki a sört, s ő nem látta, hogy ittas sze­mélyek tartózkodnak a kerthelyi­ségben. A részegek az ellenkező­jét állították. Az üzletvezető azonban kötötte az ebet a karó­hoz: „Kilenc ember helyett he­ten dolgozunk, nem érünk rá ilyen kicsiségekre figyelni. Ezer­­hatszáz forint a keresetem a forgalommal együtt, s ha felje­lentenek, megbüntetnek.” Biztosították, hogy ez bekövet­kezik, azt azonban vitatták az ellenőrzést végzők, hogy nincs idejük meggyőződni arról: ki­­szolgálnak-e ittas embereket. NEM NEHfiZ ÖSSZEGEZNI a razzia tanulságait. Az üdülőhe­lyeken általában rend, nyugalom van. Am a vendéglátóhelyeken, italboltokban, cukrászdákban, vendéglőkben még mindig gya­kori — éppen a gyors meggazda­godás érdekében — a fiatalok, ittas emberek kiszolgálása, „meg­­vágása”. Ez ellen azonban nem­csak a rendőrségnek, de az ille­tékes vállalatoknak, szövetkeze­teknek is fel kell lépniük. Gémes Gábor • Sörösüvegek a fiatalkorú előtt a Halasi Csárdában. • A tizenhat éves M. Béla már eltolta maga elől a korsót, de ez nem vezette félre a rendőrtisztet. ! BARÁTAINK ÉLETÉBŐL I r; :________________________________________________________f Evezőstúra a „Zsiguli-tengereri’ A szabadnapot, a szabadságot a Szovjetunióban is sokféleképpen töltik az emberek. Egyesek szana­tóriumokban. penziókban pihen­nek, mások falura, vagy hétvégi nyaralókba mennek kikapcsolód­ni. Van egy népes tábor, amely szabad idejében nyakába veszi az országot. A turisták azok, akik minden komfortnál többre be­csülik a távoli utak romantiká­ját. Évről évre nő azok száma, akik jobban meg kívánnak ismerkedni a hazai tájakkal, az ország múlt­jával é!S természeti gazdagságával, az egyes vidékeken élő népekkel. Az elmúlt szezonban a turista­létesítmények 26 millió turistát és 140 millió kirándulót fogadtak. Különösen vonzóak a víziutak. Aki életében egyszer csónak-, vagy tutajkirándulást tett, min­dig vágyni fog az országjárás e rendkívül érdekes formájára. Hi­szen mi lehet kellemesebb, mint érezni a víz engedékeny simasá­gát, késő estig beszélgetni egy folyóparti tábortűznél, bogrács­ban főtt halászlét enni... A vállalatok dolgozói gyakran szerveznek kollektív víziutat, amelyhez a csónakokat és egyéb felszerelést a vállalat biztosítja. Az evezősök az ország különböző helyein, évenite többször ügyessé­gi versenyeket, baráti összejöve­teleket tartanak. A Szovjetunióban több millióan foglalkoznak turizmussal. A je­lenlegi ötéves terv végére a becs­lések szerint a turisztikával fog­lalkozók száma közel 30 száza­lékkal növekszik. • A Volgái Autógyár vízituristái a „Zsiguli-tengeren”. Két év alatt 700000 új telefonállomás Lengyelországban is nagy a sor­­banáilás a telefonért. Jelenleg mintegy 700 ezren várnak tele­fonra. Ezért most döntést hoztak a hálózat gyorsabb fejlesztésére. Az idei év tehát fordulópont lesz a lengyel telefonhálózat kiépítésé­ben. A Varsó melletti ozarówi kábelgyár — francia licenc alap­ján — megkezdte azoknak a ká­beleknek a gyártását, amelyek le­hetővé teszik egyetlen vezetéken 3000 beszélgetés lebonyolítását. Ugyancsak francia dokumentáció alapján folyik a korszerű telefon­központok kiépítése. Az idén négy E—10-es elektronikus köz­pont létesül. Ezek a világ legkor­szerűbb központjai közé tartoz­nak. Az iparág jövőre éri el teljes kapacitását. így két év alatt ké­pes lesz 700 000 új telefonállomás felszerelésére. Természetesen min­denki telefonigényét még nem tudják kielégíteni, de belátható időn belül közük a kérelmezőkkel. hogy mikor kerül rájuk a sor. (BUDAPRESS — INTERPRESS) Automatizálási program A most folyó ötéves tervben, 1976 és 1980 között a bolgár gép­gyártás, vegyipar, kohászat és más fontos iparágak területén 110 automata vezérlésű technoló­giai folyamatot vezetnek be. Né­hány tervet a Szovjetunióból kapnak az iparágak, a többit pe­dig az Avtomatizacia tudomá­nyos-gazdasági egyesülés szak­emberei készítették. A termelés vezérlésére szolgáló automatikus rendszerek kialakí­tására törekszenek elsősorban. Egy-egy ilyen rendszer legalább 5—6 alrendszert foglal magában. A termelés egésze így — az ellen­őrzést is beleszámítva — egysé­ges vezérlési ciklusban történik. A tervidőszak során bevezetett 110 automatikából 70 integrált rendszer lesz 400 alrendszerrel. Ezek közül egy-egy már működik a gabrovói „Podem” villanyvo­nat üzemben, a „Vaszil Kolarov” erősáramú üzemben, a „Dimiter Ganev” színesfémkombinátban. Az automatizálási program előirányozza az elektronikus szá­mítógép-központok hálózatának, kiépítését. Tizenkét évszázados város A fennállásának 1200 éves jubi­leumát nemrég ünnepelt Bad Sal­zungen az NDK-beli Eisenachtól kevéssel délre, a Thüringiai-erdő festői szépségű környezetében, a Werra folyó mentén található. Gyógyerejű vize látogatott pihe­nőhellyé teszi a hangulatos kis üdülővároskát. A jubileumra ere­deti szépségében' állították helyre a városka műemlék épületeit, köz­tük a képen látható tanácsházat, amely a főtéren található. A második világháború óta az NDK-ban óriási összegeket köl­töttek a műemlékek helyreállítá­sára és karbantartására. A mun­kákat a legnagyobb alapossággal és gondossággal végzik, olyannyira. hogy a régi századok építőanya­gait és építési technológiáját ta­nulmányozva. a nyert ismerete­ket napjaink technikájára „átül­tetve” rekonstruálják a csodála­tos öreg épületeket. Minderre jó példa az 1945. február 9-i ameri­kai bombatámadáskor súlyosan megsérült weimari Goethe-ház. amelyet jóformán téglánként, tö­kéletes korhűséggel állítottak helyre. Többek között ennek kö­szönhető. hogy évenként egymil­lió látogató — negyedrészben kül­földi — zarándokol el oda. Példa­mutató az a nagy szeretet és áldo­zatkészség. amellyel az NDK népe a nemzeti és az egyetemes emberi kultúra nagy német művelőinek emlékhelyeit gondozza. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom