Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

1977. Július 24. • PETŐFI NÉPE • t Szoros szövetség a termeléssel Interjú Bajzák Bélával, a Középmagyarországi Pincegazdaság igazgatójával Félidő előtt az építőtáborokban Szűkebb hazánkban, Bács-Kiskunban senkinek sem kell bizonygatni azt, hogy a megye sokrétű mezőgazdasági terme* léséből a szőlőtermesztés milyen nagy hagyományokat mond* hat magáénak. A kedvező Adottságok, a szőlőművelők szor­galma már hosszú idő óta a bőség forrását jelenti, még akkor is, ha néhány évtizede a termék nagy része még nem azoké volt, akik verejtékeztek érte. Ezek a hagyományok a jövőt is táplálják, igazítják a homokhasznosítás irányát, és újabb, még nagyobb gazdagodás reményét keltik. Sajnos, voltak keserű esztendők is. amikor a tapasztalt szőlőter­melők egész hada kényszerült el­búcsúzni kisebb-nagvobb ültetvé­nyeitől. Húszezer holdra becsülték az akkor kipusztult szőlők nagy­ságát. De a politikai konszolidá­ció. a nagyüzem létrejötte meg­hozta a szőlőtermesztés reneszán­szát. Visszatért a telepítési kedv. hatalmas, új ültetvények borítot­ták ismét az átmenetileg elgyomo­sodott határt, s páratlanul új és szép panorámában gyönyörköd­hettünk. Az 1966-ban megtartott megyei pártértekezlet már azt je­lentette. hogy: „megyénk gazda­ságaiban a korszerű homokhasz­nosítás érdekében 33 ezer 436 kh nagyüzemi szőlőt telepítettek, mely az időszak legjelentősebb termelésfejlesztő beruházása volt." A hatvanas évek első fele tehát visszaadta a táj hírnevét, a szőlő­­termesztés becsületét. Tulajdon­képpen ezért mondhatjuk ma. hogy a megye mezőgazdaságilag hasznosítható területének 9 száza­léka szőlő (országosan 3,1 száza­lék). hogy nálunk van a szőlő 27 százaléka, s évről évre az ország borának 40—45 százalékát, borex­portjának pedig 45—50 százalékát adjuk. Az utóbbi évtizedben azonban valahol megálltunk. (A IV. ötéves terv időszakában csak 1400 hektár szőlőtelepítés valósult meg.) A to­­vábbtelepítés megrekedt, az öreg szőlőket birtokló háztáji és kise­gítő gazdaságok jelentős hányada megszüntette a szőlőművelést, megöregedtek a munkáló kezek, az utódoknak viszont a kishozamú parcellákkal való bajlódás nem volt már ínyükre. Ezzel együtt csorbult az a fontos gazdasági és politikai érdek is. amely a szőlő­­termesztéshez kapcsolódik. Szű­kült a felvásárlás lehetősége, (amelyet olykor hatványozott a rossz termés is), s ez együtt járt a forgalmazás, a piaci igények ki­elégítésének zavaraival is. Egy ilyen gondolatokat tartal­mazó áttekintés előzte meg azt a beszélgetést, amelyet Bajzák Bé­lával, a Középmagyarországi Pincegazdaság igazgatójával foly­tatunk a borfelvásárlás -érté­kesítés. a termeléstől sohasem el­választható időszerű kérdéseiről. A beszélgetés nem ölelhette fel a vállalat ténykedésének valameny­­nvi területét, hanem elsősorban azokat hozta előtérbe, amelyek a szőlőtermesztő közvéleményt leg­jobban érintik és érdeklik. A mostani időszakban miként alakult a felvásárlás termelői megalapozottsága és ebből a szempontból mi várható még a belátható jövőben? A statisztikai „leltár” szerint a megyében 52 ezer hektár szőlő van. Ez a területnagyság azon­­ba bizonyos mértékben torzít­ja a valóságos helyzetet, mert egyrészt nagyon sok helyen még nem jelentették be a művelési ágváltozást, másrészt a kisüzemi szőlők területének nagysága nem áll arányban a megtermelt szőlő mennyiségével. Az alacsony ter­mésátlagokra gondolok. Becslé­sünk szerint 46—48 ezer hektár a ténylegesen megművelt szőlőte­rület. Ebből — már modern­nek nevezhető — 25 ezer hektár található a nagyüzemekben. Ami igazán korszerű, az 14—15 ezer hektárra tehető. Ezek az ültet­vények a beszélgetés elején jel­zett időszakban születtek. Bár azóta sok hasznos, vagy ellenke­ző szándékú, bírálat, megjegyzés illette az akkori nagy telepítési mozgalmat, annak módját, a faj­taösszetételt, imitt-amott a szakszerűséget; mégis nagyon ha­tározottan azt kell mondjam, hogy ez történelmi jelentőségű tett volt, biztosította a korábban kiesett területek pótlását, a ter­mesztés folyamatosságát. Ha úgy tetszik — a felvásárlás szemszö­géből nézve — mind a mai na­pig az akkor eltelepített terüle­tekből „élünk”. Tulajdonképpen ezeknek a területeknek a nagy termőképessége biztosítja azt is, hogy pótolhatjuk, illetve egyen­súlyban tudjuk tartani az éven­te mintegy kétezer hektárral csökkent szőlőterület miatti ter­méskiesést. Tehát ez az a bázis, ami át­lagosan évente 2,6 millió mázsa szőlőtermést biztosít. Vannak persze jobb esztendők is, hiszen 1973-ban több mint hárommillió mázsa termett és előfordul olyan is, mint tavaly, amikor ennek csak fele: 1,6 millió mázsa volt szüretelhető. Ami a vállalat tevékenységét illeti — átlagos arányról van szó — a megtermett mennyiségnek 40 százalékát dolgozzuk fel. A szőlő „szabadpályás” cikk, ami azt jelenti, hogy a termelő nagy­­gazdaságok is rendelkeznek saját feldolgozó üzemmel. Hét állami gazdaság teljes vertikumban dol­gozik. Két szakszövetkezet pa­lackozza borait, s mások pedig «host készülnek ugyanilyen vál­lalkozásra. Számos szövetkezet borászkodik, s a végterméket ma­ga forgalmazza. Ezek azonban már igénylik a feldolgozásban való együttműködést, ami annyit jelent, hogy a közös érdekeltsé­gen nyugvó megállapodás alap­ján cégünk a bor egy hányadát visszaadja a szövetkezetnek, ter­melői áron. Ebből is érzékelhető, hogy a vállalat régi, de még ma is sokszor emlegetett monopol­helyzete már teljes egészében a múlté. Olyan módszerekre, kap­csolatteremtésre van szükség, amely számunkra teljes mérték­ben és egyenletesen biztosítja a szükséges szőlő-, must-, illetve bormennyiségeket. Mindehhez lényegesen hozzá­járul az az újra tapasztalható telepítési kedv. amelynek kere­teit a megyei párt- és tanácsi vezetés a tervidőszakban tízezer hektár nagyüzemi és nagy ter­mésmennyiséget adó szőlő tele­pítésében határozza meg. Ez az évenként átlagosan szüretelhető szőlőmennyiséget magasan a há­rommillió mázsa fölött állandó­sítja. A vállalat tevékenysége ne­vezhető-e a régi értelemben vett adás-vételnek, vagy ezt az esetlegességet felváltja egy hosszabb időn át tartható, s a megalapozó kapcsolat? Bár hosszú idő óta nem élünk már a jelszavak világában, még­is valami ehhez hasonlót mon­dok; Szoros szövetség a terme­léssel! Valóban, az adás-vétel a régi értelemben, teljesen meg­szűnt. A különböző termelő üze­mekkel közép- és hosszabb távú kapcsolatokat építünk ki, körül­tekintő szerződések alapján. Ezek időtartama 3—5 év, de a zöme tíz éves. Vállalati munkálkodásunk közgazdasági indítékú megfon­toltsága az állandósított árukap­csolat. Ez mindenképpen előnyös a feleknek, hiszen az üzemek számára, még nagyobb termés esetén is, megszűnt az értékesí­tési gond. A kapcsolatokat védő­árak pecsételik meg. S ez a védő­ár mindig, úgymond, felfelé kö­veti a kereslet-kínálat viszonyá­nak alakulását. S az sem közöm­bös, hogy egy állami vállalat az áruátvétel bármely időszakában is fizetőképes. . Ezek a kapcsolatok olykor fe­szültséget is okozhatnak, mert a termelők, például az elmúlt esz­tendőben, úgy érezték, hogy a gyenge termés következtében magasabb lehetne az árhonorá­­ció. Azonban előfordult és elő­fordulhat fordított helyzet is. Nagy termés esetén, a vállalat a szerződésen felüli mennyiség át­vételére is teljes garanciát nyújt. Mindebből az a törekvés tűnik ki, hogy valamennyi partnerünk­kel korrekt kapcsolatokra törek­szünk. A termeléssel való szoros együttműködésre való törekvé­sünknek már eléggé közismert bizonyítékai is vannak. Termelé­si és borászati együttműködé­sünk van a kecskeméti „Hetek”­­kel (három téesz, négy szakszö­vetkezet). Ez esetben a borászati tevékenység eredményét meg­osztjuk, amit a termelők a régi ültetvények korszerűsítésére for­dítanak. Meg kell jegyeznem, hogy nincs sablonunk, nincs ki­tölthető blankettánk, és kapcso­latainkat nem akarjuk unifor­mizálni. Az izsáki Sárfehér Tsz­szel 500 hektárnyi közös telepí­tést válaltunk, amelynek kereté­ben kidolgozzuk a pezsgőgyártás­hoz szükséges alapborok elkészí­tésének technológiáját. Majdnem azonos tartalmú a lászlófalvi Egyetértés Termelőszövetkezettel megkötött szerződésünk is. Es lesz-e ennek folytatása? — Igen, egy sor szerződés váz­lata már készen áll, a részletek­ben természetesen lesznek még a megegyezés során változtatások. Ilyen van előkészületben az or­­goványi Egyetértés Szakszövet­kezettel, amelyet szerdán írtunk alá. A kiskunfélegyházi Lenin, a Vörös Csillag és a kunszállási Alkotmány Tsz-ek részvételével 450 hektár telepítésével egy vö­rösbor-termesztési körzetet fo­gunk kialakítani. Távolabbi cél­jaink között szerepel: a Kecske­mét—Szikrai Állami Gazdaság kapcsolatot teremt a környékbeli szövetkezetekkel. A gazdaság a termés fokozása érdekében se­gítségül adja a termelési rend­szerét, s ezért visszakapja a ter­més egy részét. A Pincegazdaság rendelkezésre bocsátja a szakta­nácsadást, növényvédő szert, mű­trágyát, s összehangolja a fel­dolgozó kapacitást, illetve azok fejlesztését. Együttes figyelmet kap ilyen módon a szőlőtermesz­tés és a -forgalmazás egyaránt. Az Izsáki Állami Gazdasággal a kapacitás kihasználása érdekében együtt-termelés eredményeként közös bor jelenik meg majd a piacon. Ez év őszétől a Kiskőrösi Állami Gazdaság termelte szőlő­ből helyben piros Márka-szőlő üdítő italt készítünk! A soltvad­­kerti Szőlőskert, Jóreménység, és a keceli Szőlőfürt szakszövetke­zetek borászati üzemet hoznak létre és saját termésű boraikat palackozzák, de kapacitásuk ki­használásához mi is betársulunk. Vállalatunk azt is érzékeli, hogy helyenként már jelentős feldol­gozó teljesítőképesség van, de nem épülhetett még ki a keres­kedelmi apparátus és természete­sen nincs piaci tapasztalat sem. Az említett üzemek termését vállalatunk palackozza, ami egy­ben « saját kapacitásunk alapo­sabb kihasználását is jelenti. A már megkötött, pecsétet és aláírást kapott szerződések tartalmazzák-e a vállalat olyan irányú törekvését, amellyel közvetlen módon a termelést is segítik? Már említettem, hogy elvi ál­láspontunk, amit a gyakorlat már hosszú idő óta bizonyít, miszerint a felvásárlás-forgalmazás felté­tele a termelés — éppen ezért, mint már példákat is sorakoztat­tam fel —, a vállalat anyagi ere­jéhez mérten ebben a tervcik­lusban részt vesz az új telepíté­sekben. Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy az 1980-as esztendő elejéig kooperációban háromezer hektár kerül eltelepí • tésre, ebből ezer hektár telepíté­sének költségeit 15—50 százalék­ban vállaljuk. Ezenkívül részt­­veszünk a régebbi ültetvények korszerűsítésében, felújításában a támrendszerek építésében, mű­trágya- és védekezőanyag segít­ségnyújtásban és a Kertészeti ügyetem illetékeseivel karöltve a szaktanácsadásban is. Ügy érez­zük. hogy vállalatunk a telepíté­sekben való részvételével megbíz­hatóan támogatja a tízezer hektá­ros ültetvény-programot. Ha ez megvalósul és utána kihagyás nél­kül meglesz a kiöregedett szőlők folytonos pótlásához szükséges ül­tetvényrotáció. akkor bízhatunk benne, hogy rövidesen — ha csak olykor a rendkívüli időjárás nem okoz károkat — évente négymil­lió mázsa szőlőt szüretelünk. Nem új dolog és teljesen ter­mészetes, hogy az üzemeket és a kistermelőket egyaránt érdekli az -árak alakulása. Mindig megújuló kérdés: van-e értelme a termelésnek, milyen mértékben térülnek meg az egyre növekvő terme­lési költségek? Mi ezzel kap­csolatosan a közgazdasági prognózis? Az árak alakulását illetően szá­munkra is elsőrendű nemcsak a költségek megtérülése, hanem a termesztés tisztességes haszna is. A szőlőtermesztési ágazat jövedel­mezőségének két fontos összete­vője van. Az egyik a hozam, a má­sik a felvásárlási ár. Ha az utób­bi nem veszi figyelembe a ter­mesztési adottságokat, akkor is — s erre már volt Példa — tönkre­megy. vagy veszít teljesítőképes­ségéből a kultúra. Valaha az árpo­litika nagyon merev volt és egy keserves folyamat nyomán beiga­zolódott. hogy olyan módon hosz­­szabb távon nem lehet termelni és nekünk dolgozni. Csak a fo­gyasztó. a fogyasztás szempontjá­ból nézték a felvásárlási árakat, és nem vették figyelembe a ter­melési költségek változásait. Az árak moccanása bizony lassú volt. Néhány esztendeje azonban a vál­tozás időszakában vagyunk, s eb­ben is tükröződik a termelői és felvásárlói kölcsönösség. Termé­szetesen ezzel együtt azt is tudo­másul kell venni, hogy a felvásár­lási árnövekedés hatott a fogyasz­tói árakra is. A felvásárlási ár növekedési mértéke 1973—76 kö­zött 12 százalékos volt. 1976-ban, egyetlen esztendőben. 23 százalék­kal többet fizettünk a terméke­kért. ami természetesen összefüg­gött a rossz terméssel is. De sie­tek hozzátenni, hogy ez a felvá­sárlási árszínvonal nagyobb ter­més esetén is reális. Menetközbe­­ni eredményként talán úgy is fo­galmazhatnék. hogy a termelési költségek és a felvásárlási árak terén kialakult egyfajta egyen­súly. Számításaink szerint egy hektár szőlő megművelésének költsége 28 —50 ezer forint között mozog. Ha az átlagtermés 80 mázsás, és a sző­lő felvásárlási ára 7—7,50 forint, akkor a nyereséghozam 10—12 ezer forint közötti. Ez már elfo­gadhatónak mondható. De kilátás­ba helyezhetem ugyanakkor a to­vábbi. bár szolid felvásárlási ár­emelést is. Hiszen arra kell töre­kednünk. hogy a közepesen termő területeken is meglegyen a terme­lési érdekeltség. Ha már az árakról beszélünk, essen arról is szó, vajon a vá­sárló számára milyen borárak várhatók. Egészen röviden: lesz-e olcsó bor? Ezzel a jogos kérdéssel már sok­szor találkoztam, és örülök a le­hetőségnek. hogy a nyilvánosság előtt válaszolhatok. Köztudomású, hogy a bor nem alapvető táplál­kozási, hanem élvezeti cikk. Ez az utóbbi időben az árakban is meg­mutatkozik és a fogyasztó tapasz­talhatja. hogy egyaránt vannak olcsóbb és drágább borok. Az utóbbival kapcsolatosan sok bírá­latot és kérdést kaptam: hol az ol­csó bor? Például hova tűnt a Kö­vidinka? Szeretném megnyugtatni a borkedvelőket, hogy ismét lesz Kövidinka, de csak a megyében forgalmazzuk, mert az országos ellátás biztosításához szükséges készletek nem állnak rendelke­zésre. Az olcsóbb borok kategó­riájában maraod az ugyancsak közkedvelt Szemeltrizling és a Kocsis Irma is. * A sok tapasztalat, lankadatlan szorgalom, nagy társadalmi ér­deklődés, állandóan modernizá­lódó hozzáértés, a kedvező köz­­gazdasági légkör jól megalapoz­za a termelés és a forgalmazás hullámzásoktól egyre kevésbé hányatott biztonságát. W. D. Tavaly is csökkent Magyaror­szágon a mozilátogatók száma. Kivéve Bács-Kiskunt- Az idén vonzóbbak a filmszínházak, min­denütt többen ülnek a nézőtéren. Megyénkben a növekedés tartós­nak ígérkezik. 1977 első hat hó­napjában 130 ezerrel több jegy kelt el, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Visszatalálnak a moziba az emberek! Az adatok azokat igazolják, akik bíztak a válság túlélésében. Milliók ülnek a képernyő előtt, de már mozdulnak, mennek, ha jöbb, más program kínálkozik. Tévedték, akik kizárólag a tele­vízió gyors térhódításával ma­gyarázták a mozik elnéptelenedé­sét. Állják a versenyt a színhá­zak, zsúfoltak a cukrászdák, ven­déglők, növekedik lassan-lassan a hangversenylátogatók tábora, mind többen utaznak, tanulnak. Talán a filmforgalmazás szak­embereit bűvölte legtovább a tévé varázsszeme. Oldódik a be­letörődés bénultsága: vonzóbb körülményekkel, választékosabb műsorpolitikával keresik a kö­zönség kegyeit. Bács-Kiskunban a kalocsaiak, bajaiak, kiskunfélegyháziak, izsákiak, dunavecseiek felújított, Ezekben a napokban az ország 53 építőtáborában már a har­madik turnus önkéntes munkásai teljesítik a számukra kijelölt feladatokat. Lassan a félidőhöz közeledik az idei 20. jubileumi építőtáborozás. Eddig mintegy 20 ezer középiskolás tett tanúbi­zonyságot helytállásról. Milyen eredménnyel? — erről tájékoz­tatták a KISZ KB építőtáborok bizottságán az MTI munkatársát. — Az ifjúmunkások táborai­ban ezen a nyáron is a mező­­gazdasági idénymunkák teljesí­tésének meggyorsítása a fő fel­adat. Az első két turnus munká­ját értékelő gyorsmérleg egyik legfontosabb megállapítása: egyetlen közösség tevékenységét sem érte a legcsekélyebb kifogás sem. Az idén a tavalyinál na­gyobb teljesítmény-normákat ál­lítottak a fiatalok elé. Dicsére­tükre legyen mondva, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is — a mezőgazdaságban tevékeny­kedők átlagosan 110—115 száza­lékra teljesítették a kitűzött fel­adatokat. Ez pedig nem kis erő­feszítésükbe került. Elegendő arra utalni, hogy a gyümölcsösö­ket sújtó jégverés miatt mindjárt a startnál „munkaigényesebb” volt a szüret. Az első turnusok több­sége ribizlit, meggyet szüretelt, Világszerte a korszerű élelmi- - szerpk közé tartoznak a növényi olajok, amelyek könnyen emészt­­hetők és tápértékük is magas. A biológiailag értékes olajok hazai fogyasztása növekvőben van, 1976-ban a 28,9 kilogrammos egy főre jutó lakossági zsiradék fogyasztás mintegy 20 százalékát tette már ki. Ez az arány mind­inkább az állati zsírok rovására a növényi olajok felé tolódik el, ugyanúgy, mint a fejlett orszá­gokban, ahol a növényi olajok adják a szükségletnek már há­romnegyed részét. Az V. ötéves tervben tovább javul a növényi olaj ellátás. Amíg 1976-ban az üzemek 320 ezer tonnányi napraforgót dol­goztak fel, addig 1980-ra 540— csinosított épületben nézhetik a filmeket. Bácsbokodon, Solton, Szánkon, Solfvadkerten, Tompán, Tiszakécskén, Szakmaron is so­kat költöttek mozira. Korszerű­sítik a technikát. A filmforgalmazás tudatosodá­sát a rétegmozik bizonyítják. Meg a filmklubok!. Kialakul a művészmozi'k, az ifjúsági soro­zatok, a legkisebbeknek szánt vetítések törzsközönsége. Ezeken a helyeken a film és a néző ta­lálkozása már nem csupán una­lomelverő időtöltés. Keresik a fiatalok esztétikai nevelésének lehetőségeit, mód­jait- A próbálkozások vegyes eredményűek, de a felismert cél, a törekvés önmagában is sokat jelent. A szépftgetés elkényelmesít, ezért kár volna elhallgatni, hogy sokakat, a lakosság tekintélyes részét nem tudom mivel se le­hetne rávenni egy mozi megláto­gatására. Rájuk gondolva szer­vezték meg a kislétszámú mun­kaihelyeken az üzemi vetítéseket. Ha a hegy ... Csupán Kecskemé­ten 6000—7000 dolgozó jut rend­szerint maradandó élményhez. A gyakorlatban is hat már az a felismerés, hogy a filmforgal­mazás a szocialista művelődés­vagy szőlőt kötözött és zöldséget szedett. Érdemes megemlíteni: több-termelőszövetkezet az idén először fogadott vállalkozó ked­vű fiatalokat. Igen jó vélemény­nyel vannak például a kiskunlac­­házi Petőfi Tsz táborában se­rénykedő fiatalokról, akik jelen­leg a gyümölcsszedésben és a zöldségápolási munkákban segí­tenek. Cegléden a Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezet­ben a második turnus kollektí­vája országosan is a legmagasabb teljesítményt érte el a zöldség­­szedésben és a vírágápolási munkákban. Négy turnusban összesen ezer diák nyújt segítő kezet ezen a nyáron a Sárszent­­mihályi Állami Gazdaság ugyan­csak újonnan nyílt építőtáborá­ban. Jól megy a munka a már „nagy hagyományokkal" rendel­kező táborokban is. így például a Kskőrösi Állami Gazdaság épí­tőtáborában, ahol több mint tíz éve foglalatoskodnak fiatalok a barack-szüret idején. Ezen a nyáron összesen ezer fiatalt vár­nak ide. Több mint egy évtize­des múltra tekint vissza a Kecs­­kemét-szikrai Állami Gazdaság „portáján” szervezett épitőtábo­­rozás is. Az idén itt kétezer di­áklány szüreteli majd a beérett gyümölcsöt, szedi a zöldséget. 600 ezer tonnára növekszik a?, ipar által átvett alapanyag meny­­nyisége. Ehhez jelentős kapacitás bővítést hajtanak végre: a nó­­vényolajiparnak jelenleg öt gyá­ra van az országban, naponta 110 vagon napraforgómag feldolgo­zására képesek, ez a teljesítmény azonban a következő években nem lesz elegendő, ezért Szolnok megyében, Martfűn felépül a ha­todik, új gyár, amely egymaga annyit „tud” majd, mint a je­lenlegi üzemek együttvéve. ' A martfűi üzem beruházási költsé­ge eléri a 2,5 milliárd forintot. Az egyik NSZK-beli cég szállít­ja majd a jelenleg ismert leg­korszerűbb feldolgozógépeket; ezeket magyar egységekkel egé­szítik majd ki. (MTI) politika része. Az üzemvezetők keresik a természetes szövetsége­sekkel, más kulturális intézmé­nyekkel a kapcsolatot. Rég a múlté a sok áldatlan csetepaté, a művelődési házak és mozik oly gyakori viszálya. (Kinek a programja üti kiét? ...) örülnek a társintézmények, ha a film­színházak is rendeznek tárlato­kat, könyvkiállításokat, ankéto­ka t. A fellendülés a javuló filmel­látottságnak is köszönhető. Saj­nos egy időben olcsó, ízléstelen, felelőtlen kabarétréfák céltáblái voltak gyakran világsikert ara­tott, magas eszmeiségű hazai filmalkotások- Egyeseknek sem­mi sem volt drága néhány jó poén kedvéért. Az idén megyénkben minden ötödik néző magyar filmre vál­tott jegyet. A sikerlista élén ta­láljuk a Ludas Matyit, a Feke­te gyémántokat. Ma is népszerű az Árvácska, tetszett a Külde­tés. A közízlés kedvező formálódá­sát jelzi a semmitmondó, primi­tív kalandfilmek látogatottságá­nak viszonylagos csökkenése. Kétmilliönál többen voltak Bács-Kiskunban januártól június végéig a mozikban! Legalább annyira örülök ennek a hírnek, mint a Sánta-regényből készített Fábrl-film moszkvai nagydíjá­nak. A dolgok összefüggjek. H. N. Energiaközpont a Várban • A budai Várban épül fel az ország elektromos energia­­ellátásának irányító központja. A többszintes épületben két vasbeton­­„héjú” torony is épül. Ezeken kapnak majd helyet az erőművekkel és más üzemviteli központokkal rádió­kapcsolatot biztosító antennák. Növényolajgyár épül Martfűn KÉTMILLIÓ NÉZŐ AZ ELSŐ FÉLÉVBEN Vissza a moziba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom