Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1977. július 21. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Andreotti olasz kormányfő Rómába érkezett. — Ian Smith bejelentette, hogy Rhodesiában augusztus 31-én választásokat rendeznek. KEDD: Leonyid Brezsnyev a Krímben fogadta Erich Honeckert. — Giscard D’Estaing és Schmidt kancellár Strasbourgban találkozott. SZERDA: A Biztonsági Tanács egyhangú döntéssel javasolta az ENSZ közgyűlésének, hogy vegye fel Vietnamot tagjai sorába. — Pekingben falragaszok Teng Hsziao-ping rehabilitálását adták hírül. CSÜTÖRTÖK: Üjabb pekingi tacepaók szerint a „négyek bandáját” kizárták a Kínai Kommunista Pártból. — Súlyos fegyveres összetűzés volt az egyiptomi—líbiai határon. — Begin izraeli kormányfő befejezte washingtoni tárgyalásait. PÉNTEK: Földcsuszamlásszerű vereséget szenvedett a Sri Lanka-i választásokon Bandanaraike aszony pártja. — Jasszer Arafat közvetítő tárgyalásai Tripoliban és Kairóban. SZOMBAT: Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák eszmecseréje a Krím-félszigeten. — Owen brit külügyminiszter Washingtonban Rhodesia sorsáról tárgyal. — Tömegtüntetések köszöntik Kínában Teng Hsziao-ping rehabilitálását és a „négyek bandájának” a pártból történt kizárását. A hét három kérdése Begin izraeli kormányfő washingtoni látogatása a Közel-Keletre irányította a hét elején a világ figyelmét. Nyilvánosságra került a sokat emlegetett „titkos béketerv”, amellyel kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés: közelebb hozza-e a békét? Békétlenség jelentkezett az arab világban Líbia és Egyiptom viszonyában: a két ország határán még a fegyverek is dörögni kezdtek. Mennyiben lehet összefüggésben Kairó és Tripoli szembenállása a közel-keleti helyzet új alakulásával? A hét — szerencsére — hozott egy békés, jó hírt is: a szocialista Vietnamnak az ENSZ-be való felvételére egyhangúan tette meg a javaslatot a Biztonsági Tanács. Miért visszakozott az Egyesült Államok, amely pedig már háromszor megvétózta a vietnami tagfelvételt? Közelebb hozza-e Izrael,,béke tér ve” a békekötést? Amikor a május közepén Izraelben megrendezett választásokból a jobboldali likudcsoport került ki győztesen, s amikor nyilvánvaló lett, hogy Begin kerül a kormányfői székbe, az arab világ nagyobbik felében az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a „héjának” számító Begin egy újabb háború felé viszi országát. Hiszen az új miniszterelnök eddig hallani sem akart tárgyalásokról, a megszállt arab területek visszaadásáról. Pedig még Washingtonban is egyre ismétlődtek a hivatalos nyilatkozatok — némileg „olajszagú” nyilatkozatok — arról, hogy még ez évben öszsze kell ülnie a genfi békeértekezletnek, s hogy ott szó kell essék a palasztinok „nemzeti otthonának” megteremtéséről is. Begin első washingtoni látogatása előtt látszólag ellentét feszült az USA és Izrael között. Rámutatott azonban számos tárgyilagos politikai megfigyelő, hogy igazi ellentét nincs, csupán szándékosan dramatizálták a helyzetet a hivatalos propagandagépezetek irányítói. Miért? Azért, hogy a Carter—Begin találkozó után mindkét részről sikert könyvelhessenek el: Begin azzal büszkélkedhet, hogy továbbra is teljes támogatást kap az amerikaiaktól. Carter pedig azzal érvelhet, hogy íme még Begin is hajlik a tárgyalásokra ... A sokat emlegetett „titkos béketerv” nyilvánosságra hozatalakor az izraeli kormányfő értésre adta, hogy egyiptomnak készek. visszaadni jóformán az egész Sinai-félszigetet, Szíriának pedig a Golan-fennsík egy részét. Ami viszont a Jordán balpartján levő területet, a leendő Palesztinának (a Gázai-övezettel együtt) kiszemelt területét illeti, ott nem hajlandók egy talpalatnyi földet sem kiüríteni. Jeruzsálemről nem is beszélve.. A genfi béketárgyalásokon már októberben részt venne, de csak úgy, ha ott a PFSZ képviselőit nem engedik a tárgyalóasztalhoz! Ilyen körülmények között aligha lehet másra számítani, mint arra, (hogy a szavakban hangoztatott tárgyalási készség ellenére sem jön létre októberben a genfi közel-keleti békeértekezlet. Az arab fővárosok többségéből is elutasító válaszok érkeztek, a Szovjetunió pedig, mint a genfi értekezlet társelnöke, nem járul hozzá a palesztin nép jogait sértő megoldáshoz. A héten fegyveres összetűzéshez vezetett Egyiptom és Líbia A HÉT KARIKATÚRÁI Avagy: hogyan látják a rajzolók az emberi jogok körül csapott nyugati lármát.: Carter: — Ami pedig az emberi jogok kérdését illeti, arról még azt kívánom mondani... (Volksstimme) Magánélet, emberi jogok — amerikai szemmel. (A Párizsban megjelenő International Herald Tribune-ból.) A „Szabadság Rádió" riportere: — Uram! Szólna egy pár szót az emberi jogok kelet-európai helyzetéről? Üjabb egyiptomi támadás Líbia ellen • Lázár György, a Minisztertanács elnöke hétfőn hivatalában fogadta Hans Apelt, a Német Szövetségi Köztársaság pénzügyminiszterét, aki hivatalos tárgyalásokat folytatott a héten Budapesten. B Nllam Szandzsivan Reddi-t július 21-én hivatalosan is az Indiai Köztársaság elnökévé nyilvánították. Választásra nem volt szükség, mivel a többi 21 jelölt okmányait érvénytelennek minősítették; vagy a jelölők kevés száma miatt, vagy mert nem fizették be a 2500 rúpia letétet. (Telefoto—AP) • Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán fogadta a hazánkban tartózkodó Paul Dirac Nobel-díjas angol fizikust (a képen balra). (MTI-fotó, Molnár Edit felvétele.) korábbi keletű politikai szembenállása: az egyébként egymásnak ellentmondó kairói és tripoli jelentések egyben megegyeztek, nevezetesen abban, hogy lőttek egymásra egyiptomi és líbiai katonák, hogy harckocsik vonultak fel itt és ott, s hogy légiharcokra is sor került. Kairó és Tripoli vezetői a 70- es évek elején szoros baráti kapcsolatban állottak egymással, még államszövetséget is meghirdettek a két ország és Szíria egyesítésére. Líbia a maga tekintélyes olaj jövedelméből nagy Jaralt mijí)kit.gyéred, lgtyt^sie nagyszabású iparosítási programot folytató Líbiában. Szadat és Kadhafi között a viszony akkor kezdett romlani, amikor az egyiptomi elnök Kissinger amerikai külügyminiszter szavára hallgatva belement „a kis lépések taktikájába”, és fokról fokra feladta Izraellel szembeni harcos magatartását, az ország kapuit pedig megnyitotta a külföldi, főleg az amerikai tőke előtt. Az Egyesült Államok befolyásának egyiptomi növekedésével, a szovjet—egyiptomi viszony romlásával egyenes arányban vált mind barátságtalanabbá a kapcsolat Egyiptom és Líbia, Szadat és Kadhafi között is. A súlyos belső gondokkal, az Inflációval, munkanélküliséggel, nyomorral küszködő kairói kormányzatot mostanában fanatikus mohamedán csoportok is támadják. Az egyiptomi propaganda Líbiát vádolja e „felforgatok” támogatásával. A közel-keleti helyzet és a mostani fegyveres összetűzés között ott lehet az összefüggés, hogy az imperializmusnak és kiszolgálóinak éppen most vált fontossá az arab világ egységének szétzilálása, nehogy az elöbbutóbb mégis csak elkezdődő tárgyalási szakaszban az arab országok közös fellépéssel álljanak például a palesztinok oldalára. Fordítva: ez az összefüggés magyarázza Arafatnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetőjének Kairó és Tripoli közötti közvetítési tevékenységét. A palesztinoknak szükségük van mind az egyiptomiak, mind a líbiaiak támogatására! Miért nem vétózott az USA Vietnam ENSZ-felvétele ellen ? Negyedszer már nem merte, nem tudta, nem akarta felemelni kezét az USA képviselője a Biztonsági Tanácsban, hogy a szavazáskor megvétózza a Vietnami Szocialista Köztársaságnak az ENSZ tagjai közé való felvételét, pontosabban még nem a felvételét. csak a javaslatot, amely a közgyűlés elé kerül majd ... Háromszor már útját állta az USA ennek, nem öregbítve ezzel tekintélyét. Volt abban valami a vietnami vereség miatti keserűségből. a kicsinyes bosszúból... A Carter-kormányzat már nem kockáztatta tekintélyét egy újabb vétóval. A Vietnami Szocialista Köztársaság jogát arra, hogy az ENSZ tagja legyen, ki merné ma már vitatni? A győzelem után, Észak és Dél egyesítése után egy 50 milliós ország formálódott Dél-Szombaton reggel újabb egyiptomi támadás érte Líbia területét — jelentette az ARNA líbiai hírügynökség. A jelentés szerint az egyiptomi légierő gépei a reggeli órákban két ízben is bombázták a határtól mintegy 130 kilométerre levő tengerparti Tobruk városát. A líbiai légvédelmi egységek ellencsapást mértek az egyiptomi repülőgépekre, s négyet lelőttek közülük. A többiek bombaterhük leszórása nélkül visszafordultak. A líbiai hírügynökség az újabb egyiptomi légitámadásról és veszteségekről közölt jelentését röviddel később egy egyiptomi katonai szóvivő kategorikusan cáfolta. Az ARNA hírügynökség mély sajnálkozását fejezte ki az egyiptomi—líbiai fegyveres harcok miatt, de hangoztatta, hogy az eseményekért a felelősség teljes egészében Kairót terheli. Az egyre súlyosbodó válság előzményeit ismertetve egy líbiai katonai szóvivő elmondta, hogy egyiptomi egységek több hónappal ezelőtt állásokat alakítottak ki líbiai területen, s az elmúlt hónapokban támadást intéztek öt líbiai rendőrposzt ellen, s elraboltak tíz rendőrt. Megtorlásul a líbiai határőregységek július 16-án ellenakcióba léptek, s foglyul ejtettek 11 egyiptomi katonát. A következő napon — mondotta a szóvivő — a határövezet líbiai parancsnoka levélben szólította fel az egyiptomi katonai alakulatokat a líbiai terület elhagyására. A felszólítást Egyiptom válasz nélkül hagyta, mire Líbia kedden támadást intézett négy, líbiai területen levő egyiptomi állás ellen. Az akció során sajnálatos módon 10 egyiptomi katona életét vesztette — hangoztatta a szóvivő. Ugyanezen a napon a líbiai határőr-egységek a szidi ornar-i demarkációs határőr posztnál, líbiai területen, megkíséreltek egy katonai sátrat felverni, s ekkor az egyiptomiak tüzet nyitottak rájuk. Ezt követte az egyiptomi hadsereg egységeinek Muszaad líbiai falu ellen intézett barbár támadása, melynek során több polgári személy életét vesztette, lakóházakat, kórházakat, s más polgári létesítményeket ért súlyos anyagi kár-A líbiai szóvivő az elmúlt két nap eseményeit ismertetve megismételte azt a korábbi jelentést, amely szerint a második, pénteken lezajlott egyiptomi támadás során a líbiaiak megsemmisítettek egy egyiptomi páncélos és gyalogsági dandárt. Miközben Líbia és Egyiptom között három napon belül harmadszor robbant ki fegyveres összetűzés, Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke, aki az események kezdete óta saját kezdeményezésére közvetítő missziót lát el Tripoli és Kairó között, szombaton Kairóban találkozott Mahmud Riaddal, az Arab Liga főtitkárával, és Szajed Marei-vel, az egyiptomi parlament elnökével. A Palesztina Hangja rádióadó kairói jelentésében hírt adott arról, hogy az Arafattal Kairóba érkezett két magas rangú líbiai személyiség pénteken éjjel megbeszélést folytatott Muhammad Abdel Ghani Al-Gamazi egyiptomi hadügyminiszterrel a líbiai —egyiptomi fegyveres határincidensekről. események sorokban COLOMBO Pénteken letette a hivatali esküt Dzsajevardene, Sri Lanka új miniszterelnöke. Az új kormányfő Egyesült Nemzeti Pártja a végleges hivatalos adatok szerint a csütörtöki választásokon 139 mandátumhoz jutott. A hét 'évig uralmon volt Bandaranaike asszony vezette Szabadság Part mindössze nyolc képviselői helyet szerzett. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió együttműködik a víztisztításra és a szennyvízkezelésre vonatkozó új eljárások kidolgozásában. Ennek keretében megállapodásokat kötöttek az 1976-tól 1980-ig terjedő időszakra. NEW YORK Pénteken elutazott az ENSZ székhelyéről Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára. Waldheim ma érkezik Pekingbe, augusztus 2-ig tartó hivatalos látogatásra. A főtitkár a kínai fővárosban Huang Hua külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat. (AFP) ROMA_______________________ Üjabb expedícióra készül Thor Heyerdahl. A most 63 éves norvég kutató egy római lapnak elmcindta: az idei őszön tutajon írakbÓl Indiába szándékozik áthajózni. Utjának célja az egykori Mezopotámiát Indiával összekötő kereskedelmi víziutak tanulmányozása. (TASZSZ) MOSZKVA Sikerrel teljesítik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett vállalásaikat a szovjet olajbányászat dolgozói. A. moszkvai lapok jelentése szerint a nyugat-szibériai Szamotlor-tó környékén a világ egyik leggazdagabb olajlelőhelyén dolgozó brigádok eddig 2 millió tonnával teljesítették túl a tervet, és most vállalták, hogy a jubileumi év végéig 3,5 millió tonna olajat adnak terven felül a szovjet népgazdaságnak. (MTI) HÉTVÉGI JEGYZET Ideológiai injekció? 9 Sri Lankában (Ceylon) csütörtökön tartották meg a parlamenti választásokat, amelynek győztese a jobboldal lett. A képen: a vesztes Bandaranaike asszony leidja szavazatát. (Telefoto—AP) kelet-Ázsiában, amely nemcsak Indokínában, hanem az egész térségben, sőt az egész világban jogosan vívott ki magának elismerést. Majdnem száz országgal van már diplomáciai kapcsolata. A világbéke fenntartásához •— ami pedig az ENSZ fő célja — a Vietnami Szocialista Köztársaság nagymértékben hozzájárulhat. Jellemző, hogy a Biztonsági Tanács nem is szavazott, hanem a tagállamok képviselői egyöntetűen megállapodtak abban, hogy kimondják a „konszenzust”, a teljes egyetértést. Amiből most már az USA sem kívánta kivonni magát. Persze nem elég az, hogy Amerika már nem akadályozta meg a szocialista Vietnam ENS7,-tagságát. További és még fontosabb kötelezettsége, hogy hozzájáruljon — a nixoni ígéret szerint — a háborús sebek begyógyításához, a háborús károk jóvátételéhez. Az igazságtalan és embertelen agresszió során amerikai bombák okozták azokat. Pálfy József Az emberek hiszékenyek, példákért általában nem is kell messzire* menni, de ezúttal messzire, az afrikai Angolába megyünk. A Journal de Angola című luandai lap nemrég kénytelen volt cikket írni arról, hogy a kommunizmust nem lehet injekció segítségével beletáplálni az emberekbe, ehhez egész más eszközök, utakmódok szükségesek. Node nem véletlenül írt erről a témáról az angolai újság. Az ország történetében először nagyszabású gyermekmentő akciói indított ugyanis a kormány: elrendelte, hogy minden kicsit be kell oltani gyermekbénulás ellen. Orvosok és ápolók kezdtek hozzá a munkához, bejárták a városokat és a falvakat, a legelhagyotlabb helyeket is, hívták a szülőket, magyaráztak, igyekeztek bizalmat kelteni gyakorta. olyan emberekben, akik soha életükben nem kaptak injekciót, de talán még egy tablettát sem. Dolgozni kezdett azonban az ellenzék, a haladó kormányzat ellenségeinek tábora is. Suttogva, ellenőrizhetetlen és sejtelmes fülbesúgások útján kezdték elterjeszteni: a fehérköpenyes kormányemberek nem valami betegség ellen küzdenek, hanem a kommunizmust oltják bele a gyerekekbe. (Mellékesen szólva feltételezhető hogy az angolai falvak lakóinak jórésze nem is tudja, mi az a kommunizmus, de ha a falu tekintélyes varázslója ilyen szent borzalommal beszél róla .. akkor csak t'alami szörnyűség lehet.) A kormánynak meg kellett tehát indítani az ellenpropaganda-had járatot. Akárhogyis nézzük, a gyerekeket meg kell óvni a szörnyű járványtól azokban a legeldugottabb falvakban is, ahol a többszáz éves portugál uralom alatt minden egészségügyi gondozást nélkülöztek. S el kell terjeszteni nemcsak a védőanyagot, hanem azt a tényt is, hogy az ideológiák nem a kiskanálba cseppentett gyógyszerekkel, hanem a bőrön vagy a vénán át terjednek ... Bár ki tudja? A szóbanforgó vakcina közvetlenül valóban a gyermekbénulástól óvja a gyerekeket, a cseppekben a leggondosabb vegyelemzés se tudná kimutatni a kommunizmus elemeit. De ha a szülők több esztendő tapasztalatai alapján megértik, hogy mi ennek az akciónak a célja, kik és miért érkeznek hozzájuk rendszeresen feher köpenyben és kik küldik őket. Továbbá, ha ezek a gyerekek egészségesen felnőnek, és tudni fogják milyen rendszernek köszönhetik megmenekülésüket ettől és sok más járványtól —, talán még azt is elmondhatjuk majd, hogy a cseppekkel mégis csak a kommunizmus eszméit vitték beléjük. Tatár Imre
