Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. július 21. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Andreotti olasz kormányfő Rómába érkezett. — Ian Smith bejelentette, hogy Rhodesiában augusztus 31-én választásokat ren­deznek. KEDD: Leonyid Brezsnyev a Krímben fogadta Erich Honeckert. — Giscard D’Estaing és Schmidt kancellár Strasbourgban találkozott. SZERDA: A Biztonsági Tanács egyhangú döntéssel javasolta az ENSZ közgyűlésének, hogy vegye fel Vietnamot tagjai sorába. — Pekingben falragaszok Teng Hsziao-ping rehabilitálását adták hírül. CSÜTÖRTÖK: Üjabb pekingi tacepaók szerint a „négyek bandáját” kizárták a Kínai Kommunista Pártból. — Súlyos fegyveres összetűzés volt az egyiptomi—líbiai határon. — Begin izraeli kormányfő befe­jezte washingtoni tárgyalásait. PÉNTEK: Földcsuszamlásszerű vereséget szenvedett a Sri Lanka-i választásokon Bandanaraike aszony pártja. — Jasszer Arafat köz­vetítő tárgyalásai Tripoliban és Kairóban. SZOMBAT: Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák eszmecseréje a Krím-félszigeten. — Owen brit külügyminiszter Washingtonban Rho­desia sorsáról tárgyal. — Tömegtüntetések köszöntik Kínában Teng Hsziao-ping rehabilitálását és a „négyek bandájának” a pártból tör­tént kizárását. A hét három kérdése Begin izraeli kormányfő wa­shingtoni látogatása a Közel-Ke­letre irányította a hét elején a világ figyelmét. Nyilvánosságra került a sokat emlegetett „titkos béketerv”, amellyel kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés: köze­lebb hozza-e a békét? Békétlenség jelentkezett az arab világban Líbia és Egyiptom viszonyában: a két ország hatá­rán még a fegyverek is dörögni kezdtek. Mennyiben lehet össze­függésben Kairó és Tripoli szem­benállása a közel-keleti helyzet új alakulásával? A hét — szerencsére — hozott egy békés, jó hírt is: a szocialis­ta Vietnamnak az ENSZ-be való felvételére egyhangúan tette meg a javaslatot a Biztonsági Tanács. Miért visszakozott az Egyesült Államok, amely pedig már há­romszor megvétózta a vietnami tagfelvételt? Közelebb hozza-e Izrael,,béke tér ve” a békekötést? Amikor a május közepén Iz­raelben megrendezett választá­sokból a jobboldali likudcsoport került ki győztesen, s amikor nyilvánvaló lett, hogy Begin kerül a kormányfői székbe, az arab világ nagyobbik felében az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a „héjának” számító Begin egy újabb háború felé viszi országát. Hiszen az új miniszterelnök ed­dig hallani sem akart tárgyalá­sokról, a megszállt arab területek visszaadásáról. Pedig még Wa­shingtonban is egyre ismétlődtek a hivatalos nyilatkozatok — né­mileg „olajszagú” nyilatkozatok — arról, hogy még ez évben ösz­­sze kell ülnie a genfi békeérte­kezletnek, s hogy ott szó kell es­sék a palasztinok „nemzeti ott­honának” megteremtéséről is. Begin első washingtoni látoga­tása előtt látszólag ellentét fe­szült az USA és Izrael között. Rámutatott azonban számos tár­gyilagos politikai megfigyelő, hogy igazi ellentét nincs, csupán szándékosan dramatizálták a helyzetet a hivatalos propaganda­gépezetek irányítói. Miért? Azért, hogy a Carter—Begin találkozó után mindkét részről sikert köny­velhessenek el: Begin azzal büsz­kélkedhet, hogy továbbra is teljes támogatást kap az amerikaiaktól. Carter pedig azzal érvelhet, hogy íme még Begin is hajlik a tár­gyalásokra ... A sokat emlege­tett „titkos béketerv” nyilvános­ságra hozatalakor az izraeli kor­mányfő értésre adta, hogy egyip­­tomnak készek. visszaadni jófor­mán az egész Sinai-félszigetet, Szíriának pedig a Golan-fennsík egy részét. Ami viszont a Jordán balpartján levő területet, a leen­dő Palesztinának (a Gázai-övezet­­tel együtt) kiszemelt területét il­leti, ott nem hajlandók egy talp­alatnyi földet sem kiüríteni. Je­ruzsálemről nem is beszélve.. A genfi béketárgyalásokon már októberben részt venne, de csak úgy, ha ott a PFSZ képviselőit nem engedik a tárgyalóasztalhoz! Ilyen körülmények között alig­ha lehet másra számítani, mint arra, (hogy a szavakban hangozta­tott tárgyalási készség ellenére sem jön létre októberben a genfi közel-keleti békeértekezlet. Az arab fővárosok többségéből is el­utasító válaszok érkeztek, a Szov­jetunió pedig, mint a genfi érte­kezlet társelnöke, nem járul hoz­zá a palesztin nép jogait sértő megoldáshoz. A héten fegyveres összetűzés­hez vezetett Egyiptom és Líbia A HÉT KARIKATÚRÁI Avagy: hogyan látják a rajzolók az emberi jogok kö­rül csapott nyugati lármát.: Carter: — Ami pedig az em­beri jogok kérdését illeti, arról még azt kívánom mondani... (Volksstimme) Magánélet, emberi jogok — amerikai szemmel. (A Párizsban megjelenő International Herald Tribune-ból.) A „Szabadság Rádió" riportere: — Uram! Szólna egy pár szót az emberi jogok kelet-európai helyzetéről? Üjabb egyiptomi támadás Líbia ellen • Lázár György, a Minisztertanács elnöke hétfőn hivatalában fogadta Hans Apelt, a Német Szövetségi Köztársaság pénzügyminiszterét, aki hivatalos tárgyalásokat folytatott a héten Budapesten. B Nllam Szandzsivan Reddi-t július 21-én hivatalosan is az In­diai Köztársaság elnökévé nyilvá­nították. Választásra nem volt szükség, mivel a többi 21 jelölt okmányait érvénytelennek minő­sítették; vagy a jelölők kevés száma miatt, vagy mert nem fi­zették be a 2500 rúpia letétet. (Telefoto—AP) • Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán fogadta a hazánkban tartózkodó Paul Dirac Nobel-díjas angol fizikust (a ké­pen balra). (MTI-fotó, Molnár Edit felvétele.) korábbi keletű politikai szemben­állása: az egyébként egymásnak ellentmondó kairói és tripoli je­lentések egyben megegyeztek, nevezetesen abban, hogy lőttek egymásra egyiptomi és líbiai ka­tonák, hogy harckocsik vonultak fel itt és ott, s hogy légiharcokra is sor került. Kairó és Tripoli vezetői a 70- es évek elején szoros baráti kap­csolatban állottak egymással, még államszövetséget is meghir­dettek a két ország és Szíria egyesítésére. Líbia a maga te­kintélyes olaj jövedelméből nagy Jaralt mijí)kit.gyéred, lgtyt^sie nagyszabású iparosítási progra­mot folytató Líbiában. Szadat és Kadhafi között a vi­szony akkor kezdett romlani, amikor az egyiptomi elnök Kis­singer amerikai külügyminiszter szavára hallgatva belement „a kis lépések taktikájába”, és fok­ról fokra feladta Izraellel szem­beni harcos magatartását, az or­szág kapuit pedig megnyitotta a külföldi, főleg az amerikai tőke előtt. Az Egyesült Államok be­folyásának egyiptomi növekedé­sével, a szovjet—egyiptomi vi­szony romlásával egyenes arány­ban vált mind barátságtalanabbá a kapcsolat Egyiptom és Líbia, Szadat és Kadhafi között is. A súlyos belső gondokkal, az Inflációval, munkanélküliséggel, nyomorral küszködő kairói kor­mányzatot mostanában fanati­kus mohamedán csoportok is tá­madják. Az egyiptomi propagan­da Líbiát vádolja e „felforga­tok” támogatásával. A közel-keleti helyzet és a mostani fegyveres összetűzés kö­zött ott lehet az összefüggés, hogy az imperializmusnak és ki­szolgálóinak éppen most vált fontossá az arab világ egységé­nek szétzilálása, nehogy az elöbb­­utóbb mégis csak elkezdődő tár­gyalási szakaszban az arab or­szágok közös fellépéssel álljanak például a palesztinok oldalára. Fordítva: ez az összefüggés magyarázza Arafatnak, a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet ve­zetőjének Kairó és Tripoli kö­zötti közvetítési tevékenységét. A palesztinoknak szükségük van mind az egyiptomiak, mind a lí­biaiak támogatására! Miért nem vétózott az USA Vietnam ENSZ-felvétele ellen ? Negyedszer már nem merte, nem tudta, nem akarta felemel­ni kezét az USA képviselője a Biztonsági Tanácsban, hogy a sza­vazáskor megvétózza a Vietnami Szocialista Köztársaságnak az ENSZ tagjai közé való felvételét, pontosabban még nem a felvéte­lét. csak a javaslatot, amely a közgyűlés elé kerül majd ... Há­romszor már útját állta az USA ennek, nem öregbítve ezzel te­kintélyét. Volt abban valami a vietnami vereség miatti keserű­ségből. a kicsinyes bosszúból... A Carter-kormányzat már nem kockáztatta tekintélyét egy újabb vétóval. A Vietnami Szocialista Köztár­saság jogát arra, hogy az ENSZ tagja legyen, ki merné ma már vitatni? A győzelem után, Észak és Dél egyesítése után egy 50 milliós ország formálódott Dél-Szombaton reggel újabb egyip­tomi támadás érte Líbia terüle­tét — jelentette az ARNA líbiai hírügynökség. A jelentés szerint az egyiptomi légierő gépei a reg­geli órákban két ízben is bom­bázták a határtól mintegy 130 ki­lométerre levő tengerparti Tob­ruk városát. A líbiai légvédel­mi egységek ellencsapást mértek az egyiptomi repülőgépekre, s négyet lelőttek közülük. A töb­biek bombaterhük leszórása nél­kül visszafordultak. A líbiai hír­­ügynökség az újabb egyiptomi légitámadásról és veszteségekről közölt jelentését röviddel ké­sőbb egy egyiptomi katonai szó­vivő kategorikusan cáfolta. Az ARNA hírügynökség mély sajnálkozását fejezte ki az egyip­tomi—líbiai fegyveres harcok miatt, de hangoztatta, hogy az eseményekért a felelősség teljes egészében Kairót terheli. Az egyre súlyosbodó válság előzményeit ismertetve egy lí­biai katonai szóvivő elmondta, hogy egyiptomi egységek több hónappal ezelőtt állásokat alakí­tottak ki líbiai területen, s az elmúlt hónapokban támadást in­téztek öt líbiai rendőrposzt el­len, s elraboltak tíz rendőrt. Megtorlásul a líbiai határőr­egységek július 16-án ellenakció­ba léptek, s foglyul ejtettek 11 egyiptomi katonát. A következő napon — mondotta a szóvivő — a határövezet líbiai parancsnoka levélben szólította fel az egyip­tomi katonai alakulatokat a lí­biai terület elhagyására. A fel­szólítást Egyiptom válasz nélkül hagyta, mire Líbia kedden tá­madást intézett négy, líbiai te­rületen levő egyiptomi állás el­len. Az akció során sajnálatos módon 10 egyiptomi katona éle­tét vesztette — hangoztatta a szóvivő. Ugyanezen a napon a líbiai határőr-egységek a szidi ornar-i demarkációs határőr posztnál, líbiai területen, megkí­séreltek egy katonai sátrat fel­verni, s ekkor az egyiptomiak tüzet nyitottak rájuk. Ezt követ­te az egyiptomi hadsereg egysé­geinek Muszaad líbiai falu ellen intézett barbár támadása, mely­nek során több polgári személy életét vesztette, lakóházakat, kórházakat, s más polgári léte­sítményeket ért súlyos anyagi kár-A líbiai szóvivő az elmúlt két nap eseményeit ismertetve meg­ismételte azt a korábbi jelen­tést, amely szerint a második, pénteken lezajlott egyiptomi tá­madás során a líbiaiak megsem­misítettek egy egyiptomi páncé­los és gyalogsági dandárt. Miközben Líbia és Egyiptom között három napon belül har­madszor robbant ki fegyveres összetűzés, Jasszer Arafat, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke, aki az események kezdete óta saját kezdeményezésére közvetí­tő missziót lát el Tripoli és Kai­ró között, szombaton Kairóban találkozott Mahmud Riaddal, az Arab Liga főtitkárával, és Sza­­jed Marei-vel, az egyiptomi par­lament elnökével. A Palesztina Hangja rádióadó kairói jelentésében hírt adott ar­ról, hogy az Arafattal Kairóba érkezett két magas rangú líbiai személyiség pénteken éjjel meg­beszélést folytatott Muhammad Abdel Ghani Al-Gamazi egyip­tomi hadügyminiszterrel a líbiai —egyiptomi fegyveres határinci­densekről. események sorokban COLOMBO Pénteken letette a hivatali es­küt Dzsajevardene, Sri Lanka új miniszterelnöke. Az új kormány­fő Egyesült Nemzeti Pártja a végleges hivatalos adatok sze­rint a csütörtöki választásokon 139 mandátumhoz jutott. A hét 'évig uralmon volt Bandaranaike asszony vezette Szabadság Part mindössze nyolc képviselői he­lyet szerzett. BERLIN A Német Demokratikus Köz­társaság és a Szovjetunió együtt­működik a víztisztításra és a szennyvízkezelésre vonatkozó új eljárások kidolgozásában. Ennek keretében megállapodásokat kö­töttek az 1976-tól 1980-ig terjedő időszakra. NEW YORK Pénteken elutazott az ENSZ székhelyéről Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára. Wald­heim ma érkezik Pekingbe, augusztus 2-ig tartó hivatalos lá­togatásra. A főtitkár a kínai fő­városban Huang Hua külügymi­niszterrel folytat tárgyalásokat. (AFP) ROMA_______________________ Üjabb expedícióra készül Thor Heyerdahl. A most 63 éves nor­vég kutató egy római lapnak el­­mcindta: az idei őszön tutajon írakbÓl Indiába szándékozik át­hajózni. Utjának célja az egyko­ri Mezopotámiát Indiával össze­kötő kereskedelmi víziutak ta­nulmányozása. (TASZSZ) MOSZKVA Sikerrel teljesítik a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett vállalásaikat a szovjet olajbányászat dolgozói. A. moszkvai lapok jelentése sze­rint a nyugat-szibériai Szamot­­lor-tó környékén a világ egyik leggazdagabb olajlelőhelyén dol­gozó brigádok eddig 2 millió ton­nával teljesítették túl a tervet, és most vállalták, hogy a jubi­leumi év végéig 3,5 millió tonna olajat adnak terven felül a szov­jet népgazdaságnak. (MTI) HÉTVÉGI JEGYZET Ideológiai injekció? 9 Sri Lankában (Ceylon) csütör­tökön tartották meg a parlamenti választásokat, amelynek győzte­se a jobboldal lett. A képen: a vesztes Bandaranaike asszony le­­idja szavazatát. (Telefoto—AP) kelet-Ázsiában, amely nemcsak Indokínában, hanem az egész térségben, sőt az egész világban jogosan vívott ki magának el­ismerést. Majdnem száz ország­gal van már diplomáciai kapcso­lata. A világbéke fenntartásához •— ami pedig az ENSZ fő célja — a Vietnami Szocialista Köz­társaság nagymértékben hozzájá­rulhat. Jellemző, hogy a Biztonsági Tanács nem is szavazott, hanem a tagállamok képviselői egyönte­tűen megállapodtak abban, hogy kimondják a „konszenzust”, a teljes egyetértést. Amiből most már az USA sem kívánta kivon­ni magát. Persze nem elég az, hogy Ame­rika már nem akadályozta meg a szocialista Vietnam ENS7,-tag­­ságát. További és még fontosabb kötelezettsége, hogy hozzájárul­jon — a nixoni ígéret szerint — a háborús sebek begyógyításához, a háborús károk jóvátételéhez. Az igazságtalan és embertelen agresszió során amerikai bom­bák okozták azokat. Pálfy József Az emberek hiszékenyek, példákért általában nem is kell messzire* menni, de ezút­tal messzire, az afrikai Ango­lába megyünk. A Journal de Angola című luandai lap nemrég kényte­len volt cikket írni arról, hogy a kommunizmust nem lehet injekció segítségével be­letáplálni az emberekbe, eh­hez egész más eszközök, utak­­módok szükségesek. Node nem véletlenül írt erről a té­máról az angolai újság. Az or­szág történetében először nagyszabású gyermekmentő akciói indított ugyanis a kor­mány: elrendelte, hogy min­den kicsit be kell oltani gyer­mekbénulás ellen. Orvosok és ápolók kezdtek hozzá a mun­kához, bejárták a városokat és a falvakat, a legelhagyot­­labb helyeket is, hívták a szülőket, magyaráztak, igye­keztek bizalmat kelteni gya­korta. olyan emberekben, akik soha életükben nem kaptak injekciót, de talán még egy tablettát sem. Dolgozni kezdett azonban az ellenzék, a haladó kormány­zat ellenségeinek tábora is. Suttogva, ellenőrizhetetlen és sejtelmes fülbesúgások útján kezdték elterjeszteni: a fehér­köpenyes kormányemberek nem valami betegség ellen küzdenek, hanem a kommu­nizmust oltják bele a gyere­kekbe. (Mellékesen szólva feltételezhető hogy az angolai falvak lakóinak jórésze nem is tudja, mi az a kommuniz­mus, de ha a falu tekintélyes varázslója ilyen szent borza­lommal beszél róla .. akkor csak t'alami szörnyűség le­het.) A kormánynak meg kellett tehát indítani az ellenpropa­­ganda-had járatot. Akárhogy­­is nézzük, a gyerekeket meg kell óvni a szörnyű járvány­tól azokban a legeldugottabb falvakban is, ahol a többszáz éves portugál uralom alatt minden egészségügyi gondo­zást nélkülöztek. S el kell ter­jeszteni nemcsak a védőanya­got, hanem azt a tényt is, hogy az ideológiák nem a kis­­kanálba cseppentett gyógysze­rekkel, hanem a bőrön vagy a vénán át terjednek ... Bár ki tudja? A szóbanfor­­gó vakcina közvetlenül való­ban a gyermekbénulástól óv­ja a gyerekeket, a cseppekben a leggondosabb vegyelemzés se tudná kimutatni a kommu­nizmus elemeit. De ha a szü­lők több esztendő tapasztala­tai alapján megértik, hogy mi ennek az akciónak a célja, kik és miért érkeznek hozzá­juk rendszeresen feher kö­penyben és kik küldik őket. Továbbá, ha ezek a gyerekek egészségesen felnőnek, és tudni fogják milyen rendszer­nek köszönhetik megmenekü­lésüket ettől és sok más jár­ványtól —, talán még azt is elmondhatjuk majd, hogy a cseppekkel mégis csak a kom­munizmus eszméit vitték be­léjük. Tatár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom