Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

4 * PETŐFI NÉPE • 1977. július 15, Műanyag paneltől a koronafürtig Bemutatjuk az OXIFB Fehérjeprogram Irodáját A fehérje lét­­szükséglet. Elő­állítása ki­emelten fontos. Ezek a már szinte közhely­nek számító alapigazságok tették szüksé­gessé, hogy egy tárcák közötti, összhangot te­remtő szervezet foglalkozzon e sokrétű tevé­kenység össze­hangolásával. A Minisztertanács Tudománypoli­tikai Bizottsá­gának döntése alapján 1970. január elsején létrehozták az Országos Mű­szaki Fejleszté­si Bizottság Fe­hérjeprogram Irodáját. A Kertészeti Egyetem Méne­si úti épület­tömbjének bel­sejében, egy kis Erdért-faház­­ban van a „székhelyük”, ahol mindösz­­sze tíz ember dolgozik, köz­tük négy szakember: az iroda ve­zetője, Kralovánszky U. Pál, az OMFB főosztályvezetője, agrár­mérnök, helyettese dr. Kelemen János, ugyancsak agrármérnök, dr. Mátrai Tibor osztályvezető állatorvos, Kiss Árpád pedig me­zőgazdasági gépészmérnök — va­lamint a hattagú kisegítő csoport. Az országos távlati tudomá­nyos kutatási terv keretén belül ez az apparátus szervezi az OMFB egyik tárcaszintű célprog­ramjának végrehajtását, amely­nek címe: A táplálkozási fehér­jeszükséglet kielégítésére vonat­kozó távlati kutatási program (1971—1985). A terv keretében 38 kutatóhely, egyetemi tanszék és vállalat fehérje irányú kutató­munkáját koordinálja az iroda. • Korszerű malacncvelő. nak új útjai. 1973—75 között az iroda szójaprogramja 14 millió dollárt takarított meg a népgaz­daságnak. (Ebben az Iregszemcsei Takarmánytermesz’tésf Kutatóin­tézet. a Bólyi Állami Gazdaság, a KÉKI és 220 mezőgazdasági nagyüzem működik közre.) Ma már 30—35 ezer hektáron ter­mesztünk szóját. Ä „levélből — fehérje”, a közis­mertté vált VEPEX programpt is az iroda finanszírozta, alkotói ál­lami díjat kaptak, csakúgy, mint az MTA Biokémiai Kutatóintéze­tének szakemberei, akik a fe­hérje-analitikában alkottak for­radalmian új módszereket. Űj műszerük, a TELECHROM, ame­lyet már 1977-ben évi egymillió nyugatnémet márkáért exportál­nak, a BNV díját is megkapta. A fehérje termelésének, műsza­ki, biológiai, módszertani és egyéb vonatkozásai tartoznak a koordináció keretébe. Az alapcél kettős: több és fehérjedúsabb ta­karmány, ugyanakkor emberi fo­gyasztásra is több fehérje előál­lítása. Az intézetek, kutatók ál­tal javasolt témákat az iroda „zsűrizi” — továbbá: témát java­sol, amelyhez partnert keres. Az ország takarmányköltsége ma 45 milliárd forint. Importja évi 200 millió dollár. 1990-re a szükség­let 65 milliárd forint lesz, mert a fehérjeszükséglet nő. Ezért az importhányadot csökkenteni kell, az állati termékek exportja révén pedig a doliárkitermelést növelni. Ennek érdekében már gyakor­lati eredmények is vannak: Az első a szója újrahonosítása és táplálkozási célú hasznosításá-Az Iparszerű Sertéstartó Vál­lalatok (ISV) higiénikus sertés­­tartási eljárásához (hiszen a ser­téshús is fehérje!) az iroda fi­nanszírozta a műanyag paneles technológiai eljárást, az új tartási eszközök és technológia beveze­tését. 250 gazdaságban, külön be­ruházás, férőheiybővítés _nélkül 60 százalékkal több sertéshús ál­lítható elő ezek segítségével (ez az ország sertésállományának 30 százalékát jelenti). 1978-ig csak e módszer segítségével 5 milliárd (!) forint beruházás-megtakarítás várható... A tejipar egyik’, eddig kellően nem használt mellékterméke a tejsavó. Az iroda segítségével dolgozták ki az ebből történő „krémfehérsajt”-elöállítást. E sajt A tervek azonban még mesz­­szebbre mutatnak. Csak ízelítőül néhány: a Szegedi Gabonater­mesztési Kutató Intézet a jelen­leginél 30—50 százalékkal maga­sabb fehérjetartalmú búza előál­lításán dolgozik. A nagyobb fe­hérjetartalmú kukoricák ter­mesztésében is van előrelépés, már bejelentett új fajták is lé­teznek. A Nyírségi Kutató Intézet az édes csillagfürtöt újszerű el­gondolással nemcsak savanyú ho­moktalajon, hanem savanyú kö­tött. talajon való termesztésre is > alkalmassá, teszi és ezzel a ter­mésátlag 3—5-szörösére nőhet. (Ez is helyettesíthet import szó­ját, már 1977-ben. 2000 hektáron termelnek így csillagfürtöt.) Négy-öt új takarmánynövény bevezetése, vagy „felújítása” is várható: Ilyen a takarmánybab (lóbab), az olajretek, vagy a Ma­gyarországon eddig teljesen is­meretlen tarka koronafürt. A keszthelyi egyetem a mostaninál kétszerte nagyobb fehérjetartal­mú burgonyával kísérletezik, gya­korlati részeredményekkel. A Fehérjeprogram Iroda hét és fél éves fennállásával igazolja: kevés emberrel is lehet igen nagy eredményeket elérni. Sz. J. I. Lengyel geofizikai kutatások elsősorban az arab országokban exportképes, tonnánként 1100 dollárért, ősszel pedig beindul az első hazai gyártó üzem Kistele­ken, 1500 tonna évi kapacitással. E sajtnál egy dollár 11,62 forint ráfordítással termelhető ki. Lengyel tudósok aktívan részt vesznek a szocialista országok tudományos akadémiái nemzet­­.közi kutatási programjában. E programban különös hangsúlyt helyeznek a planetáris geofizikai vizsgálatokra. Nagy szerepük van azoknak a munkáknak, ame­lyek során a föld mélyének di­namikáját és szerkezetét vizs­gálják. A tudósok a tervek sze­rint összeállítják Közép- és Ke­­let-Európa mágneses térképét. A lengyel tudósok részt vesz­nek a Nap és a Föld közötti ionoszféra kutatásában is, vala­mint a Napban végbemenő, a Földre hatást gyakorló jelensé­gek vizsgálatában. E vizsgálatok sikerei az időjárási mechanizmu­sok jobb megismerését segíthetik elő a többi között. A földkéreg mozgásának ta­nulmányozásában megvalósuló együttműködés olyan értékes in­formációkkal szolgál, amelyek lehetővé teszik a világon első olyan térkép megalkotását, ame­lyik a földkéreg vertikális irá­nyú mozgásait ábrázolja. Ezek megismerése viszont a földren­gésekkel kapcsolatban kínál majd tudományos következteté­seket. A lengyel tudósok nagy siker­rel vesznek részt a nemzetközi meteorológiai, valamint a hidro­lógiai kutatásokban is (BUDA­­PRESS —INTERPRESS) HŐKEZELÉS — SAJÁT SZABADALOM ALKALMAZÁSÁVAL • Miskolcon, a Drótművekben, a vállalat tulajdonát képező szaba­dalom alapján, hőkezelő kemeto­­céket állítottak fel. Korábban a drótszálak hőkezelésére ólom­­ffirdős kemencéket használtak. Az új eljárással az egészségre ká­ros, mérgező ólmot az olcsóbb, egészségre nem ártalmas sóoldat­tal váltották fel. Képünkön lát­hatjuk a drótszálak folyamatos hőkezelését. (MTI-fotó — Erezi K. Gyula felvétele — KS.) A HATÉKONYSÁG ÚTJAI (6.) Furcsa számtan A negyedik ötéves terv idő­szakában a termelés 37 százalé­kos gyarapodását az iparban a létszámnak mindössze egy száza­lékos bővülése kisérte. A népgaz­daság ötödik ötéves tervéről el­fogadott törvény pedig egyene­sen kimondja, „a termelés növe­kedésével azonos ütemben foko­zódjon a munka termelékenysé­ge, így az ipari termelés bővíté­sét teljes egészében a munka ter­melékenységének növelésével kell elérni”. A törvény elfogadásakor, 1975 decemberében a szocialista ipar foglalkoztatottjainak átlagos létszáma 1 703 000 főt tett ki, idén áprilisban 1 683 000-ren dol­goztak az iparban. A mínusz: húszezer ember. A plusz: 1976- ban az ipari termelés 4,1 szá­zalékkal emelkedett, idén janu­ár és április között, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva, 5,2 százalékkal. Népgazdasági mé­retekben ismét bebizonyosodott, a termelésbővítésnek nem elen­gedhetetlen feltétele a létszám­­növekedés. Kimondják a kontrát Sokan azonban úgy gondol­kodnak, ami igaz népgazdasági körben, az nem érvényes kicsi­ben. a vállalatra. Azaz általában tényleg nem szükségszerű a több ember, de itt, nálunk, kellene v.’.gy ötven, kétszáz vagy ezer. A vállalati középtávú tervek ér­­! kelése — az Országos Terv­hivatal elemzése 'szerint — azt mutatta, még mindig irreális lét­számszükséglettel kívánják fel­adataikat megoldani a termelők. Kimondják tehíft a kontrát a foglalkoztatottak ágazati megosz­lására, s ezzel azt is akadályoz­zák, hogy az egészséges létszám­átcsoportosítás mielőbb végbe­menjen. A népgazdaság s az ipar különböző részterületein ugyanis valóban hiányoznak emberek, s a jogos, társadalmilag indokolt munkaerő-szükségletet csak a már dolgozók „újraelosztásával” lehet kielégíteni. örvendetesnek tarthatjuk, a legutóbbi időkben néhány nagy termelővállalat — főként a ne­hézipari tárca területén — felül­vizsgálta létszámfejlesztési ter­veit, s úgy döntött, bővítés nél­kül oldja meg az/árukibocsátás — nagy tempójú! — növelését. Hasonlatunknál maradva, most a rekontra hangzott el, bizonysá­gául annak, vannak tartalékok a foglalkoztatottságban is, s nem okvetlen több ember kínálja a megoldást. Inkább három gyenge? Furcsa számtani metódust kö­vet némelyik termelőhely. Ügy ad össze, von ki, oszt és szoroz, hogy többje van, s mégis keve­sebbje, érthetően fogalmazva, a létszám mennyiségi jellemzőire, s ne-m összetételének minősé­gére jut a fő figyelem. Holott nem ritka eset, amikor egy ráter­mett embert három gyenge sem pótol. Mégis, e háromért kapva kapnak, azt az egyet meg szem­rebbenés nélkül útjára bocsátot­ták. Amihez nemcsak a sűrűn kárhoztatott — ám túlzóan ne­gatívra értékelt — átlagbér-gaz­dálkodásnak van köze, hiszen ott sem sokkal különb a helyzet, ahol a bértömeg adja a mozgási keretet. Nem különb, mert vala­hogy a félsz ködébe süllyed az átlagosnál jobb munka átlagos­nál nagyobb megbecsülése. Előbbi eszmefuttatásunk konk­rét igazolását könnyen meglel­hetjük két, kiterjedt körű vizs­gálatban, amelyet a Nehézipari, illetve • a Könnyűipari Miniszté­rium folytatott. A nehézipari tár­ca vállalatainál végrehajtott ösz­­szehasonlító elemzés azt mutat­ta, kétszer, háromszor akkora létszámmal állítanak elő ugyan­annyi terméket, mint a féjlett országok hasonló műszaki szín­vonalú üzemeiben! Ez a leg­utóbbi esztendőkben átadott ter­melőegységek többségénél is így van, de: nem a közvetlen terme­lők létsz.áma túlzott, hanem a kisegítő, kiszolgáló feladatokat ellátóké. A Könnyűipari Minisztérium tapasztalataiból ugyancsak ezzel megegyező következtetések von­hatók le, azzal a figyelemre mél­tó kiegészítéssel, hogy a gyors technikai változással nem tartott lépést a foglalkoztatottak kvali­fikációjának — szakmai képzett­ségének, a több területen alkal­mazható ismereteknek — a szín­vonala. Ez lényeges akadálya a korszerű termelői alapok haté­kony kamatoztatásának, a tech­nológiai fegyelem — s vele az előírt minőségű áru — megkö­vetelésének. A lavina alá állnak Ott, ahol puszta létszámadattá fokozzák le a dolgát tevő embert, ahol egy fő egyenlő egy fővel, ahol az a fontos, gép mellett áll­jon valaki, hiú reménnyé válik a hatékonyság emlegetése, a munka társadalmi termelékenysé­gének növelése. Azért kerül el­érhetetlen távolba ez a cél, mert a termelésben — s természetesen másutt sem — egy ember nem egyenlő egy emberrel, gépalkat­részként nem cserélgethetők. A legfőbb termelési tényező ugyan­is maga az ember, meghatározó szerepe van abban, a rábízott eszközökkel és területen hogyan és milyen eredményt ér el. A lavina elé állnak azok az irányítók, akik csakis a létszám­jelentések végösszegét tartják fontosnak, s idő kérdése csupán, mikor omlik nyakukba ez a la­vina. A bérpolitika következet­lenségei, az azonos munkáért mindenütt azonos bért fizetni el­vének tétova, lassú alkalmazása, a szervezés gyatra színvonala, a műszaki fejlesztés vontatottsága, ellentmondásossága mind-mind közrejátszik abban, hogy a mun­kahelyek tekintélyes részén több­re tartanak egy kitűnően kép­zett embernél három gyengét. S niert ez így van, a három gyen­gében, a sok ezerszer három gyengében föl sem merül, ügye­sebbnek, képzettebbnek, igyek­vőbbnek kellene lennie. L. G. (Következik: Konstruktőrök a műhelyben.) Mi lesz a sorsa a Lestár téri fodrászatnak? Interjú a kecskeméti fodrászipari szövetkezet elnökével. Azonos tartalmú levelek érkez­tek szerkesztőségünkbe Kecske­métről. Feladóit, Faragó Mihályt, Végh Józsefet és másokat aggo­dalommal tölti el a szájról száj­ra terjedő hír, miszerint hamarosan megszüntetik a város egyik legrégibb fodrászatát, és a helyén fotólaboratóriumot nyit­nak meg. „A szép számú törzs­vendéggel együtt mi is nagyon elégedettek vagyunk a Lestár té­ri „figarók” munkájával, akik­től, no és a megszokott üzlettől nem szívesen válnánk meg. De más okból is sérelmesnek, érthe­tetlennek tartjuk a tervezett in­tézkedést, minthogy annak révén, csak még nehézkesebb lehet a ki­lencvenezer lakosú megyeszék­hely fodrászszolgáltatása, mely­nek mostanság is gyakori jellem­zője a zsúfoltság, a hosszú vá­rakozási idő.” — írják egyebek között olvasóink. A vitathatatlanul közérdekű ügyben tájékoztatást kértünk a Kecskeméti Fodrász és Fényké­pész Ipari Szövetkezet elnökétől, Balázs Józseftől, aki ezeket mon­dotta: — Szó sincs arról, hogy a fod­rászai üzlethálózatunk visszafej­lesztésén fáradozunk. Ellenkező­leg, éppen arra törekszünk, hogy a kedves vendégeink igényeit minél színvonalasabban elégít­hessük ki. Mindennek pedig dön­tő feltétele a szakember-ellátott­ság, az ideális technikai körül­mény és a gazdaságosság. Nos, ami a munkaerőt, illeti, szeren­csére szükség szerint áll rendel­kezésünkre, ám az egyéb terüle­teken komoly gondjaink vannak. A legsajnálatosabb, hogy a „hí­rős” városban működő tizenkét férfifodrászatunk zöme egy-két évtizeddel ezelőtt, vagy még ko­rábban létesített épületben ta­lálható. Ezek az üzletek roppant kis méretűek, s a szűkösségük óhatatlanul kellemetlenséget je­lent dolgozóinknak, kiknek a munkahelyi szociális ellátásuk (tisztálkodás, öltözés) is sok kí­vánnivalót hagy maga után. A zsúfoltságot egyébként mind több vendég elégeli meg, s a nyírat­­kozás vagy borotválkozás végett a-, lakásától,,.jóval távolabbi olyan üzletünket keresi fel rendszere­sen, ahol ülve, pihenve várakoz­hat, míg sorra kerül, ahol min­den tekintetben kulturáltabb a szolgáltatás. Summa summárum: a koros fodrászatok forgalma, árbevétele fokozatosan csökken. Nem így a rezsiköltség (villany­­számla stb.), amely a hétközna­ponként reggel 7-kor kezdődő és Csendháborító segédmotorosok Vitathatatlan, hogy nagyon kedvelt közlekedési eszközök a Riga, a Verhovina, a Babetta, a Jáwa, és a Komár típusú úgyne­vezett segédmotoros kerékpárok. Népszerűségük titka praktikussá­guk: könnyű őket vezetni, rend­ben tartásuk sem bonyolult, a legkisebb tárolóhelyiségben el­férnek, megaztán aránylag olcsó­­ak, hiszen vadonatúj állapotban is megvásárolhatók néhány ezer forintért. Figyelemmel kísérve közútjaink forgalmát, megálla­píthatjuk, hogy megyénkben már sokan rendelkeznek ilyen jármű­vekkel, melyek munkába járásra és túrázásra egyaránt kiválóan alkalmasak. És sajnos arra is, hogy tovaűzzék a csendet, fel­borzolják a nyugalmat óhajtó emberek idegeit... Az utóbői időben többen pana­szolták — röviddel ezelőtt a kecs­keméti Hunyadivárosból kap­tunk ilyen tartalmú levelet —. hogy a segédmotorosok szinte minden este, vasárnap pedig dél­előtt és délután is bőgetik „jár­gányaikat” a lakóházak előtti jár­dákon, vagy a közvetlen térség­ben. Természetesen meg lehet érteni azokat, akik a javítás, a karbantartás végeztével kipró­bálják a motort és karikáznak vele két-három kört. A biztonsá­gos közlekedéshez szükséges is, hogy megfelelő műszaki állapot­ban legyen a jármű. Egyáltalán nem kívánatos viszont az olyan — sajnos korántsem ritkaság­­számba menő — gyakorlat, mely-Díszelgő bajai kukák ... A Duna menti városunkban. Baján Is hagyományos már a köztisztaságot szolgáló társadalmi méretű mozgalom. S hogy mennyire eredményes, bizo­nyltja számos olyan utca, park és tér, ahol akarva sem lehetne talál­ni szerteszét heverő papfrgalacslnt, cigarettacsikket, tökmaghéjat stb. Sajnos, csak a centrumban és kör­nyékén tapasztalható ilyesféle rend, tisztaság, a külső kerületek ugyanis — enyhén szólva — szemetesek. Né­hol nem is akármilyen módon ... Szabó Margit értesített bennünket arról, hogy a Kodály Zoltán utcá­ban és környékén szinte általános gyakorlat: a szeméttároló edények naphosszat díszelegnek a családi há­zak, Illetve az emeletes lakóépületek előtt. Nagyon csúnya látvány ez, főleg ha egyesek — nem Is kevesen — a kisgyermekükkel öntetik ki a háztartásuk hulladékát, melynek egy része- rendszerint a kukák mellé kerül. S bár azokat folyamatosan folyamatosan este 8 óráig tartó munka — ez két műszaknak fe­lel meg — következtében bizony állandóan magas. — Az immár huszonöt eszten­dős Lestár téri fodrászatra is vonatkoznak az előzőekben kö­zöltek? — Sajnos, Igen. S minthogy a szövetkezet pénzügyi helyzetét veszélyeztetik a gazdaságtalan üzleteink, ezért szüntelenül tör­jük a fejünket valamilyen köze­li megoldáson. A legkézenfek­vőbbnek látszik, hogy ahol le­het, centralizálnunk kell. Ennek során szándékunk van véglege­sen bezárni a kisebb fodrásza­tokat, közöttük a Lestár térit is. Ilyen intézkedésre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha már gondoskodtunk a környéken la­kó férfiak e szolgáltatásunk iránt támasztott igényeinek a megfe­lelő kielégítéséről. — És hogyan teszik ezt? — Az ötéves terv háralevő időszakában néhány új, modern, tágas fodrászatot létesítünk — például a Széchenyivárosban és a Hunyadivárosban —, a mosta­ni nagyobb üzleteinket pedig to­vább bővítjük, korszerűsítjük. E fejlesztési programra összesen hétmillió forintot költünk. Ter­veink valóraváltásánál az a cél vezérel bennünket, hogy minde­nütt kényelmet nyújthassunk a várakozó vendégeinknek és jó munkafeltételeket dolgozóink­nak. Merjük remélni, így sehol sem lesz a jelenlegihez hasonló zsúfoltság, ami oly módon is megelőzhető, hogy nem egy ki­választott fodrásznak, hanem az üzletnek lesznek törzsvendégei az odajárók. — És most még egyszer hadd térjek ki a panaszosok ügyére. Mint már említettem, a Lestár téri fodrászatunkat is megszün­tetjük, de korántsem az új fotó­laboratóriumunk ottani kialakí­tása miatt, hiszen annak csak a helyét kerestük a közelmúltban, s másutt meg is találtuk. Intéz­kedésünket a már közölt okok miatt a gazdaságtalanság indo­kolja. Az ezzel kapcsolatban ér­dekelt vendégeinket pedig az alig 100—150 méterre levő korszerű szolgáltatóházunkba invitáljuk, ahol a férfifodrászat úgynevezett kiszolgáló székeit a szükség sze­rint szaporítjuk majd. S ha egy­szerre öt, hat, vagy még több fodrászunk is dolgozik ott, még a csúcsforgalomkor sem nagyon haladhatja meg a várakozási idő a negyedórát — mondotta vége­zetül Balázs József szövetkezeti elnök. nek során a segédmotorosok bra­­vúroskodva robognak oda-vissza a lakások szomszédságában. Kecskeméti olvasónktól tud­juk, például a Tanácsköztársaság tér környékén lakók csaknem ál­landó go-kart programon érez­hetik magukat a hétvégeken, amikor gyorsasági, illetve féke­zési vetélkedőt tartanak az emlí­tett jármüvekkel, melyek nyer­gében zömmel tizenéves fiúk ül­nek. ök talán már megszokták a gépeik által okozott fülsiketítő zajt, de az roppant zavarja a pihenni vágyó családokat, s főleg a piciny gyermekeiket. .„Nappal is majdnem elviselhetetlen az ablakok és ajtók résein át fel­­tartózhatatlanul bezúduló hang­orkán, de az éjszakai órákban csak nyugtató gyógyszerek fo­gyasztása mellett lehet ilyesmit kibírni. Emberséget, megértést kérünk ezektől a fiataloktól, s javasoljuk nekik, ha továbbra is az efféle igen balesetveszélyes produkciók művelésével töltik a szabad idejüket, terepként keres­senek olyan helyet, mely távol van a lakóépületektől” — zárul­nak a sorok. Nos, e felhívással messzemenő­en egyetértünk', s abban a re­ményben tesszük közzé, nem kell sokáig várni az eredményre! Megjegyezzük azonban, hogy a lakóközösség nyugalmát notóriu­san zavaró segédmotorosok ellen kezdeményezhető szabálysértési eljárás is ... üríti a szemét elszállításával foglal­kozó vállalat, nemegyszer megtörté­nik mostanság, hogy a melegben gyorsan bomló szerves hulladék már orrfacsaró bűzt áraszt, mikor a gyűjtőkocsiba kerül. Közegészségügyi­leg is tarthatatlan állapotról van tehát szó. Olvasónk bejelentésének Jogossá­gához, közérdekű voltához aligha fér­het kétség. Meg ahhoz sem, hogy a kukák utcai, tehát szabad ég alatti tárolása összeegyeztethetetlen a köz­­tisztasági előírásokkal. Bízunk abban, hogy e soraink nyomán az Illeté­kesek mielőbb megteszik a szükséges Intézkedést, melyről e hasábokon szeretnénk beszámolni! összeállította: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon:* 12-516,

Next

/
Oldalképek
Tartalom