Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
fi 1977. július 13. • PETŐFI NÉPE • 9 • Balatonszemesen az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda középiskolás üdülőtáborában 22 ezer fiatal üdülhet az idén. A fiatalokat fürdési, sportolási lehetőség mellett minden este színvonalas kultúrprogram várja. (MTI-fotó—KS) Tömegízlés - műalkotások NEM ÜJ TÉMA, rendszeresen visszatér magánbeszélgetéseken és művelődési életünket elemző eszmecseréken egyaránt, hogy a nagyközönség igényei és a kínált művelődési lehetőségek — elsősorban a művészeti jellegű produktumok — nincsenek mindig összhangban; valamiféle szakadék, helyenként egyre szélesedő szakadék jelentkezik a tömegek ízlése és a műalkotások színvonala között. Amióta a közművelődés gondja előtérbe került, ez a kérdés még gyakrabban jelentkezik. Természetesen, mint művelődési életünk nem egy vonulatának megítélésekor, itt is találkozunk túlzó megállapításokkal. Bár, tagadhatatlan, egyes művészeti ágazatokban ez a szakadék megvan. Szélesedésének megakadályozása viszont csak két oldalról történhet. Mai társadalmunk Ízlése rendkívül heterogén képet mutat. Ennél fogva nem lenne jó — mint arra egyik beszédében Pozsgay Imre kulturális miniszter is utalt —, ha művészeti életünk, művészeti alkotásaink színvonala és ízlésbeli állapotaink közé egyenlőségjelet lehetne tenni. Közízlésünk a felszabadulás után 32 esztendővel is igen érzékletesen tükrözi azt a káros örökséget, amelyet teljesen leküzdeni még nem tudtunk, s amelynek — a korhoz igazodva — újabb kinövései, vadhajtásai is jelentkeztek az eltelt évtizedek alatt. A NÉPDAL még ma sem győzte le a rossz értelmű magyarnótázást, környezetkultúránkban, lakáskultúránkban is rendkívül sok a visszahúzó erő, s az irodalom és művészetek befogadásában is torzak az arányok, nem beszélve az igaz értékek és az értéktelen kulturális tömegcikkek kedveléséről és elfogadásáról. Napjainkban a televízió szinte már az egész országot behálózza. A közelmúltban egy estét Budapesten töltöttem. Nyolc órakor indultam gyalog a Baross térről a Tanács körútra, majd onnan vissza. A hosszú úton mindössze két rendőrrel és öt hazafelé siető civillel találkoztam. Teljesen kihalt volt a város. Visszatérve a szállodába, vagy félszáz vendég a hallban szorongott, ott volt a szálloda személyzetének nagy része is. A televízió egy nagy hírű bűnügyi regény filmváltozatát sugározta. Ezért volt hát a viszonylag kora esi órákban kihalt Budapest legforgalmasabb útvonala. Mindenki a képernyő előtt ült. Ez természetesen nem baj. A baj ott kezdődik, hogy másfajta műsorokat a krimirajongók nagy táborából viszonylag kevesen néznek. Leszűkül az érdeklődés — televízióban, moziban egyaránt — krimikre, kalandfilmekre, a színházban bérleteladásokkal keltjük a nézettségJátszatát, könyvforgalmazásunkEan a bruttó könyvesbolti pénzbevétel után mérjük az érdeklődést. S ÁLTALÁBAN látogatottsági, vagy nézettségi statisztikákból vonunk le következtetéseket az egész lakosság, (az átlagember), és a kultúra kapcsolatára. Ezek a statisztikák pedig gyakran sántítanak. Más és más az érdeklődés falun, városon, és az egyes műfajokon belül is nagyon megoszló. Mégcsak iskolázottsághoz sem lehet kötni az érdeklődési köröket, hiszen értelmiségiek között is sokan vannak, akik a kikapcsolódás jelszava alatt a szellemi energiát is kívánó művelődéstől elfordulnak. Sokféle okra vezethető vissza a közízlés állapota. A múltból ránk maradt örökségen és a polgári kultúra még élő hagyományain túl, többek között arra g szemléletre is, hogy tömegeknek olykordüß tömegkömhiünikáció^ úton is csökkentett értéket nyújtottunk, amikor műsorok sokaságával szellemi restségre is biztattuk az embereket, s amikor a kikapcsolódás és szórakozás fogalmát a mindenféle agymunka teljes kikapcsolásával azonosítottuk. A KÖZMŰVELŐDÉS szerteágazó munkájának egyik legfontosabbika éppen az ízlésszint és a művészeti alkotások, a kulturált élet szintjének közelítése, a sokat emlegetett szakadék szűkítése. Ehhez hozzátartozik egyes művészek, vagy művészeti ágazatok túlzott előreszaladásának, a tömegektől való elszakadásának mérséklése éppúgy, mint a tömegízlés szintjének gyorsítottabb emelése. B. A KLASSZIKUS ÉPÜLET ŰJ „KORSZAKA” A kalocsai közművelődés új, megszépült otthonában Néhány éves ideiglenes jellegű elhelyezés után lassanlassan kezdik már megszokni a kalocsaiak, hogy a város értékes hagyományokkal büszkélkedő közművelődésének ismét végleges otthona van. Az egykori papi szeminárium épületét jelentős anyagiak ráfordításával újították fel a megváltozott követelményeknek megfelelően: a város változatos kulturális rendezvényeinek befogadására. A hosszantartó, s aprólékos munka eredményeként a művelődési ház új „belső” köntösbe öltözötten várja a közönséget. Egyszóval szép, jól hasznosítható, hangulatos intézménnyel bővült Kalocsán a városi közművelődési hálózat. A „ház gazdái” február végén költöztek be a több mint egymillió forint értékű, újonnan vásárolt berendezésekkel és felszerelésekkel egyetemben, s bár az épület végleges birtokba vétele még csak részben történt meg, több közművelődési közösség máris megkezdte tevékenységét. Az első emeleti helyiségek sorában legnépszerűbb az ifjúsági- illetve a nyugdíjas- és munkásklub. Ezen a szinten találtak otthonra a sportolók, a sakkozók és az eszperantisták is. A százötven személyes befogadóképességű kamarateremben pódiumműsorokat, irodalmi esteket és zenei programokat szerveznek. Két kisebb klubterem egyelőre még üresen áll, ezeket olyan alkalmi összejövetel céljaira kívánják hasznosítani, mint a bélyeggyűj• A kalocsai motívumokkal díszített szekrényke a népitáncegyüttes klubhelyiségébe kerül. • A múlt század végének építészetét idézi Kalocsán a városi művelődési központ épületének külső homlokzata. tők, a Kalevala klub, vagy a népi táncosok találkozói. Egy szinttel feljebb a művészeti csoportok kaptak szállást. Az immár országod hírű kalocsai népi együttes próbaterme található itt, mellette húzódik a leendő képzőművészeti terem. Ezt a Megyei Művelődési Központ klubjához hasonlóan kívánják rajzasztalokkal és tárlókkal berendezni. A képzőművészkörtől — amelynek megnyitását az év végére tervezik — a városi amatőrfestészet mozgalmának fellendülését várják. A második emeleten máris sokan látogatják a gyorsan népszerűvé vált ifjúsági könyvtárat, ahol több mint ötezer kötet közül válogathatnak kedvükre a fiatal irodalombarátok. Az ízlésesen berendezett olvasóterem szomszédságában a technikai központ; a zenei-nyelvi stúdió nyílik meg. Az épület teljes hasznosítása további jelentős anyagi ráfordítást igényel. Be keli rendezni a közeljövőben a felszabaduló helyiségeket, ilyen például a vöröskereszt irodája, valamint a tágas, boltozatos pince. Ez utóbbi használatba vételét őszre tervezik zenés-táncos ifjúsági összejövetelekre. Az új művelődési ház földszintjén kialakuló termeket ugyancsak a közönség szolgálatába kívánják állítani. Itt talál otthonra majd az IBUSZ utazási iroda, mellette pedig egy ízlésesen berendezett cukrászdát létesítenek. Mindkettő Bizonyára sok vendéget vonz majd a művelődési ház rendezvényeire is. P. M. • A másfélszáz személyes kamaraterem zenés és irodalmi műsorok, kisebb hangversenyek megtartására is alkalmas. • A korszerűen berendezett ifjúsági klubban időszakos, kamarajellegű képzőművészeti tárlatokat is rendesnek. (Pásztor Zoltán felvételeik (2.) De ma már elválaszthatatlan barátok, egyforma a járásuk, a beszédük, s időnként együtt tűnnek el egész napokra, isten tudja hová. Ám ezekben az időkben, amikor Miss Bobbit nem mutatkozott, a ház környékén maradtak. Kint álldogálnak az udvarban, csúzlival lődöztek a telefonpóznán ülő verebekre, máskor Billy Bob elővette az ukulelejét, s azzal kísérte, amit együtt énekeltek. De Miss Bobbit nem hallotta őket; vagy legalábbis sose dugta ki a fejét az ajtón. Aztán egy szép napon Mrs. Sawyer, aki átjött, hogy kölcsönkérjen egy bögre cukrot, megállíthatatlanul locsogni kezdett az új lakóiról: „Mer’ teccenek tudni, — mondta, s hunyorított hozzá apró csirkeszemével — a férj szélhámos volt, az ám. a gyerek maga mondta nekem. Nincs abban egy szikra szégyenérzet, egy szemernyi se. Aszonta, hogy az ő apja a világ legaranyosabb apukája, és a legédesébb énekes egész Tennessee államban... Én meg aszontam, de szivecském, most hol van? Mire ő aszongya, csak úgy félvállról, ó, hát fogházban van, és mostanában nem is hallunk felőle. Hát tessenek már mondani, nem áll meg az emberben a velő? Az anyja meg, én meg ammondó vagyok, valamiféle idegen lehet: soha nem szól egy szót sem, és néha úgy tűnik, azt se érti, amit mások szólnak hozzá. És tessenek képzelni, ezek mindent nyersen esznek. Nyers tojást, nyers karórépát, sárgarépát — húst meg egyáltalán nem. Egészségügyi okokból, mondja a gyerek, de az ám! Napok óta az ágyat nyomja, mert olyan lázas, biza!” Ugyanaznap délután El néni kiment, hogy megöntözze ,a rózsáit, ámde azok szőrén-szálán eltűntek. Pedig különleges rózsák voltak, amelyeket el akart küldeni a mibile-i virágkiállításra, így hát persze, hogy kitört rajta a hisztéria. Felhívta a sheriffet, és azt mondta neki; „Ide figyeljen sheriff, jöjjön át ide, de tüstént! Valaki meglépett a Lady Anne rózsáimmal, amelyekbe kora tavasz óta beleadtam szívemet-lelkemet.” Amikor a sheriff kocsija megállt a ház előtt, az összes szomszéd kitódult az utcára, meg a verandákra, Mrs. Sawyer pedig vastagon bekrémezett arccal átügetett az úttesten. 3. Az ördög vigye — mondta Mrs. Sawyer csalódottan, mikor rájött, hogy senkit sem lőttek le, vagy gyilkoltak meg — senki sem lopta el azokat a rózsákat, hanem a maga Billy Bob fia hozta át őket a kis Bobbit lánynak. El néni egy árva szót sem szólt. Csak odalépett az őszibarackfához, és pálcát tört magának. — Megállj, Billy Bob — törtetett végig az utcán, szólongatva a fiát, amíg meg nem találta Speedy garázsában, ahol az Preacherrel együtt figyelte, amint Speedy szétszed egy motort. El néni a hajánál fogva emelte föl a fiát, és úgy zúdította rá a pálcacsapásokat, mint a kénkő. De azt nem tudta elérni, hogy bocsánatot kérjen, vagy sírvafakadjon. És amikor végre az anyja elengedte, Billy Bob felmászott egy pekánfára. és megesküdött, hogy soha többé nem jön le onnan. Hazaérkezett az apja, s le akarta hívni vacsorához. A papa kiállt az ablakba, és szólongatta: „Fiacskám, már nem haragszunk rád, gyere le és edd meg a vacsorádat.” De Billy Bob meg se moccant. El néni odament, és a fa törzséhez támaszkodott. Olyan lágy volt a hangja, mint az alkonyi fények: „Nagyon sajnálom a dolgot, fiacskám, igazán nem akartalak úgy elnáspágolni. Finom vacsorát csináltam kicsi fiam, krumplisalátát, főtt sonkát és kaszinótojást.” „Menj innen — felelte Billy Bob —, nekem nem kell semmilyen vacsora és gyűlöllek benneteket, mint a tűzvészt.” Az apja rászólt, hogy így nem szabad beszélnie az anyjával, az pedig pityeregni kezdett. Csak állt. ott a fa alatt és fölemelte a szoknyája csücskét, hogy azzal törülje le a könnyeit. „Én nem haragszom rád fiam, ha nem szeretnélek, nem is vertelek volna meg...” A pekánfa levelei sustorogni kezdtek; Billy Bob lassan lecsusszant a földre s El néni beletúrt a hajába, és magához húzta. Vacsora után Billy Bob bejött hozzám, és végigvetette magát az ágyamon. Nagyon megsajnáltam, különösen azért, mert anynyi aggodalom tükröződött a szemében. „Az a dolgok rendje, hogy az ember virágot küldjön a betegeknek" — mondta öntudatosan. Ebben a pillanatban felhangzott a gramofon távoli, vékony hangja, s egy molylepke szállt be az ablakon, olyan lebegőn, mint a zene. De ekkor már sötét volt, és nem láttuk, hogy Miss Bobbit' táncol-e. Billy Bob teste úgy összerándult valamiféle fájdalomtól, mint egy bicska; de az arca hirtelen felderült, s szeme csillogott, mint a gyertyafény. „De mikor olygn aranyos — suttogta izgatottan, — ő a legaranyosabb lány, akit életemben láttam, az ördögbe is, ha kéne, leszedném az összes rózsát innen Timbuktuig.” Preacher szintén leszedte volna a világ összes rózsáját. O éppúgy odavolt a kislányért, mint Billy Bob. De Miss Bobbit észre sem vette őket. Csupán egyetlen élet jelt adott magáról: rövid köszönőlevelet írt El néninek a virágokért. Nap mint nap ott ült a verandájukon elegánsan felöltözve és hímezett, vagy fésülte aranyló fürtjeit, vagy a Webster szótárt lapozgatta — távolságtartó volt, mégis barátságos; ha jónapot köszöntek neki, ő is jónapot kívánt az arra haladóknak. És mégis, a fiúk képtelenek voltak összeszedni a bátorságukat, hogy átmenjenek hozzá, és beszédbe elegyedjenek vele, s a lány legtöbbször egyszerűen keresztülnézett rajtuk, még akkor is, amikor vadmacskaként rohangáltak fel-alá az utcán, hogy magukra vonják a tekintetét. Birkóztak, Tarzant játszottak, vakmerő bicikli-mutatványokat végeztek. Szánalmas igyekezet volt. 4. Egy nap a fiúk minden eddigi n túltettek; Billy BoB magára öltötte az apja kekiszínű katonaruháját Preacher pedig csupasz felsőtestére egy meztelen nőt rajzolt El néni rúzsával. Járták a bolondját, dp a hintaszékben kényeskedő Miss Bobbit csak ásított. Dél volt, senki sem járt az utcán, csak egy pufók, érett szilvát formázó néger lányka jött dúdolva, kezében egy vödör feketeszederrel. A fiúk pedig rászálltak, mint a muslincák, összefonták a kezüket, és nem engedték áthaladni, amíg csak meg nem fizeti a tarifát. — Én nem értek a tarifáhos — mondta a kislány —, miféle tarifáról beszél, Mister? — Egy kis mulatság a csűrben — szűrte Preacher a szavakat összeszorított fogai között — egy jó kis vidám mulatozás a csűrben. — A lány viszont vállat rántva kijelentette, hogy márpedig ő hallani sem akar semmiféle mulatozásról. Mire Billy Bot» kiborította a vödrét, s amikor a lány kétségbeesett malacsivítással hajolt le, hogy mentse a menthetetlent, Preaoher, aki olyan gonosz tud lenni mint az ördög, jól belerúgott a hátuljába, amitől aztán elterült a szeder és a por közepette. Miss Bobbit vágtatva jött át az úton, rázta az ujját, mint egy metronóm; tanítónősen összeverte a tenyerét, dobbantott a lábával,. és azt mondta: — Tudvalevő, hogy az urakat isten a hölgyek védelmére rendelte ide a földre. Gondoljátok, hogy a fiúk Memphisben New Yorkban, Londonban, Hollywoodban vagy Párizsban is így viselkednek? A fiúk visszahőköltek, és a zsebükbe süllyesztették a kezüket. Miss Bobbit felsegítette a színesbőrű lánykát; leporolta, megszárítgatta a szemét, és egy zsebkendőt tartott elé. hogy aa orrát kifújhassa. .Szép dolog — mondta — szép kis helyzet, amikor egy hölgy már fény. s nappal sem mehet biztonságba., ut. cán.” (Folyíűííttfc)
